5.

Deon

A vezetés megnyugtatott, legalábbis ami a remegést és gyomorgörcsöt illeti. Talán éhes is vagyok, bár étvágyam nincs. Beszélek Ryuuichivel, hogy mégsem vagyok estére hazavárható, aminek persze cseppet sem örül, de nem tud mit tenni, csak tájékoztathatja a yakuzánkat, hogy ez van és kész. Bontom a vonalat, miután elköszöntem tőle, majd követem Kazukit a házba. Meglehetősen szeretethiányban szenvedek, amit az ölelgetésében élnék ki elsősorban, ám nem akarom kellemetlen helyzetbe hozni, ezért ezt egyelőre hanyagolom.

- Csináljak palacsintát? - kérdezem meg az első eszembe jutó dolgot. Tudom, hogy a palacsintámért mindenki odavan, ráadásul megint lesz mivel sokkolni Nishidát. Nem is tudom eldönteni, melyik a nyomósabb érv, amivel rávehető vagyok erre a műveletre...

- Ha van kedved, én benne vagyok. Amúgy is imádom a palacsintád - vigyorogja.

- Akkor borzolom a yakuzád idegeit vele - döntöm el halvány, elégedett mosollyal.

- Házon kívül van - kuncogja. - Majd valamikor este jön, de nálam jobban nem tudod borzolni, ha konyháról van szó - röhögi.

- Mert? - kérdezem meg. Voltaképpen ugyanolyan esélyes, hogy Kaz is elboldogul ezen a területen, minthogy őskáoszt teremt, ha nem étkezni megy oda. - Este, vagyis éjjel? - kérdezek rá elvigyorodva. Nem egészen tudom, hova ballag, de megyek utána.

- Inkább éjjel valamikor - húzza el száját. - Mert inkább messze elkerülöm a konyhát és ezzel az egész ház jobban is jár voltaképpen. A tévében látványosabban mutatott a lángoló serpenyő, mint a mi konyhánkban - vallja be vigyorogva, én pedig kuncogok rajta.

- Vicces lehetett - árulom el a véleményem, majd befordulunk a konyhába. - Hogy csináltad? - érdeklődöm. - Amúgy a konyha ura nem tépi le a fejem, ha átveszem itt az irányítást? - kérdezem, de a legnagyobb nyugalommal mosok kezet, aztán kezdek kutakodni, hogy mit hol találok.

- Ha tudnám, hogy csináltam, valszeg a második alkalommal sem történt volna meg. Azóta inkább nem engednek túl közel a tűzhelyhez. Ne aggódj, a konyha úrnője csak akkor veszi a fejed, ha minimum olyan béna vagy, mint én. Rád ez nem jellemző - kuncogja leülve az asztalhoz. - Mellesleg gőzöm sincs, ő hol van.

- Ayako is a semmiből tűnik elő mindig - jegyzem meg kuncogva. Jó nagy tálat kerítek, meg lisztet, tojást, cukrot, sót, tejet, meg ásványvizet. - Szeretek bűvészkedni a konyhában, de ebben azért Jeremy kenterbe ver engem is.

- Én nem tudom, hogy csinálják, de rám Rika állandóan a frászt hozza. Múltkor is... Nagyban félig a hűtőben szenvedek azzal, hogy levadásszam a tejet, mert miért ne az legyen legbelülre dugva, mikor előcsattogva a semmiből, persze síri kussba, nehogy meghalld, elkiáltja magát egy vidám jó reggeltet rikkantva. Kemény a polc... - Röhögök. Hangosan és rázkódva tőle, így sikerül összeliszteznem a tál szélét és a ruhámat is, meg persze megkínálom belőle a pultot is.

- Poén. - Most bővebben nem tudom lereagálni, épp leporolom magam.

- Szerintem direkt csinálja - mondja a vállát is megvonva. - Múltkor a gyümölcslevemet köptem ki ijedtemben, mikor mögém settenkedve megveregette a vállam. Reggel kómásan nekem ez felért egy sokkal. - Még mindig röhögök Kazun.

- Téged jó is ijesztgetni, vicces vagy tőle - jegyzem meg vigyorogva. - Szerintem Rika is imád terrorkodni, amit tökre megértek - magyarázom, miközben a lisztbe ütöm a tojásokat, majd megcukrozom és sózom azokat.

- Örülök, hogy ennyire élvezitek szívatni a kisebbet - mondja vigyorogva. - Jövőhéten megyünk kutyát nézni Nishidával.

- Öregebb vagy nálam - közlöm vele heccelődve, aztán hátrapillantok rá a vállam felett. - Örülök, hogy megengedte. Van elképzelésed? Izgulsz? - kérdezgetem izgatottan, aztán a tésztára figyelek, nehogy kikavarjam a tálból.

- Naná. Egy kutyáról van szó, Deon, hogy a viharba ne izgulnék?! - kuncogja. - Nagyon nem gondolkodtam rajta, milyen legyen, de mindenképpen olyat képzelek el, amelyiknek nagy bundája van.

- Hova mentek kutyát nézni? És ugye kölyköt gondoltatok? Nyilván beszéltetek róla - teszem hozzá, hiszen mi is fecsegtünk Asaméval ilyesmiről, mielőtt elmentünk volna a menhelyre körülnézni.

- Mindenképpen kölyök kutyát szeretnénk, attól még talán nem ijedek meg. Először megnézzük a menhelyeket, ha ott nem találok olyat, amilyet szeretnék és amelyik el is fogad engem, akkor megnézünk néhány kereskedést is.

- Kereskedés helyett inkább befogadógazdákat és tenyésztőket javaslok. Nishida szerintem meg tudja állapítani, melyik ember az, aki csak a pénzért szaporítja az állatokat és ki az, aki szívvel-lélekkel gondozza őket - mondom komolyan Kazunak. Szeretném, ha összejönne neki ez az egész, ezért nem tartom vissza a tanácsaimat.

- Majd beszélek vele erről.

- Rendben - mondom elmosolyodva az orrom alatt. - Várom már, hogy felhívj, hogy megtaláltad azt, amelyiket imádod - árulom el izgatottan. Tiszta gáz vagyok, tudom, de legalább annyira lázba tud hozni az ilyesmi, mint magát az érintettet.

- Te leszel az első, aki tudni fogja - ígéri meg.

- Köszi. - Kerítek egy másfajta keverőt, amivel csomótlanítom az elegyet. Míg ezen dolgozom, Kazu telefonja apró dallamot képez. Hátrapillantok rá, ő meg elolvassa az üzenetet, majd felvigyorog rám.

- Azt hiszem, kezdhetsz belehúzni - kuncogja. - Yoru fél órán belül befut.

- Hát nem siette el - jegyzem meg könnyedén.

- Gondolom, Asahito megint feltartotta - árulja el vigyorral a száján. - Van üzleti érzéke a yakuzájának...

- Üzleti érzéke? Heeee? - A srác felé fordulok otthagyva a tálat, majd az asztalhoz lépdelek, hogy leüljek egy kicsit. - Ez most hogy vág ide?

- Most játszod a naivat, vagy tényleg nem érted? - kérdez vissza még jobban vigyorogva.

- Gond, ha most nem vágom tényleg? - kérdezem, miközben cigarettát kutatok az övtáskámban. - Csere?

- Asahito szeret Yoruval is üzletet kötni, az ilyen alkalmak meg jó lehetőséget biztosítanak a számára. Na persze ezen alkukat mindketten élvezik.

- Azért néha megfordul a fejemben, hogy megérne egy misét lekérni a kamerák képét, amik ugyan nincsenek is, de na... érted. - Az ő cigarettájából gyújtok rá és elégedetten pöfékelek. A változatosság csodákra képes.

- Már megijedtem, hogy csak én adnék meg bármit azokért a felvételekért - közli az eperlevelesemet meggyújtva.

- Nem. Bár a tieitek se lennének elmaradva nagyon - teszem hozzá széles vigyorral.

- Szerintem hozzájuk képest mi a szoftpornó kategóriát sem súroljuk - kuncogja.

- Ez attól függ, te miket feltételezel róluk - jelentem ki nagy komolyan, ravasz mosollyal a szám szegletén.

- Hááát.... Sok jót nem.

- Nem tudom, én spec nem gondolnám, hogy ők különösen perverzek lennének - jegyzem meg lazán, míg lepöcögtetem a cigimről a hamut.

- Sose tudhatod - vonja meg vállait.

- Csak a véleményemet mondtam el. - Hamarosan úgyis megkérdezhetjük tőle, bár kétlem, hogy őszintén válaszol rá. Sokkal sanszosabb, hogy mind viccet csinálunk az egészből. Eloltom a csikket, aztán nyújtózom egyet és nekiállok serpenyőt, tányérokat, meg olajat keresni.

- Majd kifaggatjuk az érintett személyt - kuncogja Kazu. - Sokra nem megyünk vele mondjuk.

- Nem hát, Yoru se árulna el semmit! - értek egyet az állítással.

- Akkor kérnünk kell Shint, hogy oldja meg a kamerák kérdését.

- Aztán menne a vica versa és a mi életünk is rögzítve lenne - nevetem.

- Amiről nem tudnak, az nem fáj - kuncogja.

- Gondolod, tudjuk tartani a szánk és nem megjegyzéseket tenni, meg összevigyorogni? - kérdezem széles mosollyal, miközben megforgatom a serpenyőben az első merőkanál tésztát.

- Persze. Az első két percben mindenképpen - röhögi.

- Na ez az! Aztán megnézhetjük magunkat. Yoru szerintem rendesen kidekorálna mindkettőnket, amivel még a rosszfiúink felé is el kéne számolnunk - magyarázom vidáman.

- Miért tennék ilyet? - kérdezi meg az érintett a konyhába lépve, Kazu pedig megint röhögni kezd.

- Áh, hella! Épp azt tárgyaltuk ki, hogy ha szereltetünk be hozzátok egy kamerarendszert, hogyan reagálnál - árulom el heccelve Bagirát. Hogyan tégy valamit bizonytalanná a másik számára? Mondd meg neki az igazat, de úgy, mintha csak poén lenne. Yorunál garantált siker, mindegy, hogy poénnak vagy igaznak veszi.

- Ezesetben kérek egy másolatot én is a felvett anyagból - jegyzi meg fejét csóválva és lehuppan az egyik székre, majd rágyújt.

- Ennyi - nevetem. - Szóval maradandó károsodás nélkül megúsznánk? - kérdezem.

- Ezt nem mondtam, csak azt, hogy én is kérek belőle másolatot - közli ördögien vigyorogva.

- Na, mit tennél velünk? - kérdezem izgatottan és kíváncsian. Előbb tudjuk meg, mi az, amit vállalnunk kéne egy jó kis hardcore pornóért, utána eldöntjük, megéri-e.

- Kikötöznélek titeket egymással szembe és módszeresen nyúználak meg titeket - mondja morogva-dorombolva, mint egy elégedett nagymacska.

- Ú! - nyögöm fintorogva. - Ruha nélkül még oké lenne Kaz, de hogy bőr nélkül... - folytatom a palacsinták sorakoztatása közben. Befut Jeremy is a pártfogolt testőrének kíséretében, így már teljes a várt banda. Shinji hiányzik, távolmaradása azonban érthető. - Csőváz - köszönök a srácnak vidáman.

- Sziasztok! - köszön feszengve, pedig sosem ettük meg.

- Heyho! - köszönti vidáman Kaz és Yoru is. - Majdnem fullos a banda.

- Ha felhívjátok Shinjit, valamennyire velünk lehet - lököm be a közösbe ezt a gondolatot.

- Egy Shinji rendel - kuncogja Bagira, majd előveszi telefonját és hívja is a testőrt, kihangosítva persze a mobilt. - Azért vicces, ha összejövünk mostanában, mindig a konyhában palacsintázva kötünk ki. - Ez úgy hangzott, mintha panaszkodna, pedig tudom, hogy nem.

- Mondd! - szól bele álmos hangon.

- Bandázunk és ki vagy hangosítva - közli vele a feketepárducunk.

- Shinjiiii! - kiáltom. Jó hallani a hangját. - Jó korán kezded az estét! - jegyzem meg neki játékosan. - Mi van veletek?

- Aludtunk éppen. Hosszúra nyúlt az este - válaszolja, miközben kattan az öngyújtója. - Arrafelé mi a helyzet? - Remekül visszapasszolta a labdát, de nem is csodálkozom, Shin ért az ilyesmihez. Csak jót mosolygok rajta, majd az első adagot odateszem a fiúk elé egy angyali mosoly kíséretében.

- Deon a fejébe vette, hogy felhízlal minket a csodapalacsintájával. Nem bírja a konkurenciát maga körül - kuncogja Kazu.

- Rád már nem kell pazarolni a palacsintákat - szól be neki Yoru. Kezdődik is a vérszívás kettejük közt. Hihetetlen, hogy egy uke és egy seme közt milyen vibrálás tud kialakulni még akkor is, ha nem szeretők.

- Hogy ti még mindig egymást szekáljátok ezzel - sóhajtja fáradtan Shin, noha hangjából ítélve elmosolyodva.

- Yoru így mutatja ki azt Kazunak, hogy bejön neki. Tudod, mint az ovisok - magyarázom testőrömnek.

- Kész szerencse, hogy a hajhúzogatás és gatyába homokszórás kiment a divatból. Gondban lennénk. - Na ezen jót röhögök és vetek egy pillantást hátra. Jeremy már fal, a többieket nagyrészt lefoglalja a szópárbaj. Szeretem ezt a bagázst.

- Érdekes gyerekkorod lehetett, Shinji - állapítom meg.

- Két húggal? Az érdekes az lett volna, ha ezek nem kerülnek elő, de rendes bátyként megvédtem őket mindig. - Igen, most mindenki olvad és elcsöppen... Na jó, nem. - Azért ne fojtsd palacsintába Kazukit! Hogy számolsz el vele?

- Majd ráfogom Deonra - dorombolja Yoru.

- Könnyű engem hibáztatni - mondom, majd elzárom a tűzhelyet és a lesütött palacsintákat odateszem eléjük. Még messze nem végeztem, de beszélni akarok Shinjivel, ezért kinyomom a telefont. - Sorry. Pár perc múlva jövök - jelentem ki elővéve a mobilom és visszahívva testőrömet.

- Mi a gond?

- Asame előkerítette Eiyát - mondom neki meg szinte suttogva. Shin az összes stiklimről tud, elmondtam neki még azt is, hogy miképp sikerült a hármasozás Jeremyvel, meg mindent, szóval kertelés nélkül előállhatok akármivel neki.

- Megmondta, miért?

- Ja, de felőlem akármiért is hozta, akkor is ott van nálunk - válaszolok. - Valami hibát akar helyrehozni azzal, hogy talpra állítja és vagy vérebet csinál belőle, vagy pártfogófélét kerít neki.

- Te pedig kibaszottul féltékeny vagy, mert ő is kaphat abból az Asaméból, akit te ismersz. - Shinji legalább érti a dörgést és nem hiszi azt, hogy olyasmitől parázom, hogy a yakuzám megdugja azt a szajhát. Nem csalódtam benne és a tippje is egészen közel áll a valósághoz. Nem hiába őneki mondom el a dolgaimat...

- Olyasmi, de ez nem pusztán féltékenység, mert haragszom miatta Asaméra és Eiyát is meg tudnám ölni, pedig még az se biztos, hogy megmarad, annyira szétkapták Kínában.

- Tényleg nem. Van benne egy kevés önzés és némi birtoklási vágy is. Mi verte ki a biztosítékot, azon kívül, hogy Asame foglalkozni akar vele és a kedvence volt az a kölyök?

- Lényegében mindent összefoglaltál - jelentem ki csendesen, lekuporodva a folyosói fal tövébe. - Fölösleges lenne tagadni, hogy önző is vagyok és azokat, akiket szeretek, valamilyen szinten és formában birtoklok is, ami persze Asaménál tetőzik. Egyszerűen nem akarom, hogy foglalkozzon Eiyával. Ő volt a kedvence, ragaszkodott hozzá és erre nem lehet rávarrni semmit, mert Asame akkoriban nem szeretett senkit sehogyan - magyarázom úgy, hogy közben dől belőlem a szó. - Nem akarom, hogy foglalkozzon vele. Ha más csinálja, annyira nem bosszantana, de így, hogy még velem is úgy bánt miatta, mintha valami ócska ribanc lennék, akinek parancsolhat és úgy rak ki-be az ágyába, egyszerűen eldobta az agyam az ékszíjat.

- Azért azt valljuk meg, kölyök, ha eldurran az agyad, te is tudsz úgy odaszólni, hogy az ékszíj szaggató legyen. Hét év meg elég hosszú idő minden tekintetben.

- Ja, csak elég ritka az, hogy azért szakítom le más ékszíját, mert bántani akarom. Ezzel a hét év hosszú idő szöveggel meg mit akarsz? Eiyának ezeregy oka van arra, hogy gyűlölje Asamét. Testileg-lelkileg megcsonkították... - Előugranak a képek, szövegek, dokumentációk a fejemben és automatikusan kezdem nézni őket, mígnem már nem bírom tovább. Szörnyű dolgokat műveltek vele a kínaiak, csoda, hogy még él és az még nagyobb, hogy ennyire épen, de kurva nagy faszságnak tartom azt, hogy Asame ilyen módon próbálja megmenteni. Hogyan lesz így boldog? Keiyuunak se volt sok esélye, Hirotonak se, de megmozgattam a sziklákat, ezt a srácot igazán teljesnek csak holtan tudom elképzelni minden gyűlölet, megvetés és negatív él nélkül. Sosem fogja tudni elfelejteni azokat a borzalmakat, amiket megélt, a drogfüggése mindig kísérteni fogja és azt is el tudom képzelni, hogy a legerősebb érzelem, amit érezni lesz képes, az a gyűlölet. Persze lehetne példálozni Tatsukival, Jeremyvel, vagy magával Asaméval is, hogy annak ellenére, amilyen volt, amilyennek mások látták őket, én mégis megláttam bennük az értéket, a jót, hogy még Keiyuunak is békejobbot nyújtottam, mikor az ellenségem lehetett volna a folytonos versengés miatt, ám Eiya... Eiya az Eiya... Hét év Kínában, mittomén, mennyi Asaménál, előtte meg... Eijivel sem jött össze és fájt, nagyon fájt a bukás. Hogy belejátszik-e a mostani hozzáállásomba az az eset? Természetes, ez tagadhatatlan.

- A gyűlölet relatív, Deon. - Tényleg? Ezt értelmezni sem tudom per pill. - Dobálózhatnék példákkal, de nem teszem, úgyis tudod és nem csak Tatsuki vagy Asame esetében. Gyanítom, láttad Eiya papírjait, amik nem pont szeretetteljes környezetről és bánásmódról árulkodtak, valahogy mégis túlélte a hét évet. Azt pedig valamiféle támasz nélkül nem lehet. Ha mindenki gyűlölné azt, aki valaha is keresztbe tett neki, vagy bekavart, kurva nagy gondban lenne a világ és mi sem beszélgetnénk, ahogy Jeremy sem élne... Ettől függetlenül megeshet az, amit vázoltál. És? Gondolod, a yakuzád nem lenne képes dönteni abban az esetben, ha Eiya ellene fordulna?

- El ne kezdd te is! - csattanok fel dühösen. - Ez az egész egyáltalán nem Eiyáról szól! Szerintem kegyesebb, emberségesebb lenne megölni kínmentesen, de ez egy dolog. Az egy másik, hogy ha akar valamit Asamétól, tök mindegy, hogy megölni akarja, vagy megint tekeregni körülötte, mint valami kígyó, vagy mást, akkor nem találtak még fel olyan védelmet, ami mögé be lehetne csukni Eiyát előlem - hadarom morogva. - Ez az egész nekem egyelőre kurvára mindegy, mert azt, amit gondoltam róla, egyelőre cseppet sem adja vissza az, amilyennek ma láttam. Egy hónap múlva, ha még életben lesz, talán megismerem és el tudom dönteni, hogy nekem ő barát vagy ellenség. Egyelőre Asaméval az a bajom, hogy egy rohadt szót nem szólt, aztán felhívott ma, hogy mikor megyek haza, mire persze körülbelül a féket se találtam meg a kocsin, úgy süvítettem, aztán meg betolta, hogy vendégünk van, aki miatt úgy pattant, mint Ryuu szokott, ha hívja, méghozzá Eiya. Nemhogy átverve éreztem magam a palánkon, hanem szétkenve rajta, de még ez is mindegy. A nagy bajom az, hogy amióta csak hallottam Eiyáról, mindig jobb akartam nála lenni, lekörözni. Sanszos, hogy bőven túlszárnyaltam, de ezt csak Asame mondhatná meg, aki meg azzal, hogy visszarendelte és így és a viselkedésével azt bizonyítja, hogy a srác számára egyáltalán nem volt a feledhető kategóriában - magyarázom indulatosan. - Kazukit is megdugta anno. Tudod, mennyivel rendezte a dolgot? Ja, jó segge és szája van. Ennyi. Eiyát meg bestiának nevezte. Hát köszi!

- Valszeg az lenne. Az lett volna, ha engem sem állítanak talpra gyerekként - feleli keményen. - Van különbség a kettő közt? Nagyon minimális - jelenti ki. A legkevésbé sem értek vele egyet, de nem akarok vele veszekedni. Vagy attól csillapodna bennem a tombolás? - Rohadtul értelmetlen dolgon túrázol konkrétan. Kitekered a dolgokat, úgyhogy sürgősen kapd elő az agyad a zsebedből! Nem megdugni hozta vissza, hanem rendbe tenni. De akkor vonatkoztassunk el EIyától. Menjek én is morogni ennyi idő után Tatsukival, mert foglalkozik veled és Jeremyvel, holott mindkettőtöket megdugott és még közölte is, hogy milyen jók vagytok? - Azért Shinji is be tud vinni az embernek pár gyomrost szóban, de valószínűleg erre volt szükségem. - Megéri? Vagy mi a tökömet vársz? Mit számít, hogy jobb vagy sem? Valszeg nem lehet jobb, mert ha így lenne, képes lett volna azt elérni a yakuzádnál, amit te elértél nála, de az egyetlen, aki Asamét meg tudta lágyítani, Deon, az te voltál. Téged választott, neked nyílt meg. Vagy mondott bármi mást azon kívül, hogy bestia volt, amiből úgy véled, nem felejtette el azt, amikor néha megkefélte? Megnyugtatlak, én kaptam ilyen megjegyzéseket veletek kapcsolatban az elején, mégis ott tartunk, ahol, de kiabálhatsz velem továbbra is, elbírja a telefon.

- Nekem nagyon sokat számít, hogy jobb vagy nem... - motyogom. - Te és én nagyon sokban különbözünk, én simán nagyjelenetet csinálok egy olyan megjegyzésből, ami arra irányul, hogy mással milyen kurva jó volt vagy lenne. Én addig nem tudnék megnyugodni, míg minden, amit akarok, az enyém nem lesz, nem érném be félmegoldásokkal hosszútávon. Könnyebb lenne, de a maximalizmusom szerintem nagyon belejátszott abba, hogy most ott vagyok, ahol - magyarázom a korábbinál sokkal csendesebben és visszafogottabban. - Sok olyasmit csinálok, ami mások szerint felesleges. Nekem fontos az például, hogy hogy nézek ki, ezért tetvészkedek egy ideig azzal, hogy mit vegyek fel és hogyan lőjem be a hajam. Asaménak vagy neked nem fontos, valszeg nem is értitek ezt meg, de én nagyon rosszul érzem magam a bőrömben, ha nem fordítottam elég gondot a megjelenésemre. Ez a másokkal való összehasonlításos dolog pont ez a szitu. Ha valakivel összehasonlítanak vagy én magamat, akkor nekem kell kikerülnöm győztesen, különben szétkap az ideg - vallom be. - Tatsukival is veszekedtem, mert összehasonlított Jeremyvel. Tény, hogy sok közös van bennünk, de rengeteg mindenben különbözünk, viszont ha továbbra is piszkáltak volna vele, hogy mennyire hasonlítunk, Jeremy esélyt se kap, egyszerűen kizsigerelem, mert ilyen a természetem, nem bírom a konkurenciát. Lehet, hogy csak rossz beidegződés ez az egész, de amíg ellenfelet látok valakiben, tök mindegy, hogy reális vagy sem, addig hajt az, hogy le kell győznöm - magyarázok tovább. - Keiyuunál is ez volt. Lényegében nem ismertem, de simán csatároztam volna vele és még csak a cél se érdekelt. Semmi, csak maga a győzelem. Amíg az nincs meg, vagy a versengési szellem el nem tűnik, képtelen vagyok megnyugodni. Ez is el fog múlni... - teszem hozzá végül. - Eiyával. Ha nem akar bosszút állni Asamén és nem akarja elszedni tőlem, simán segítek neki - vallom be. - Egyelőre dúl bennem mindenféle, de tudjuk, hogy ha én valakit a pártfogásomba veszek, akkor leszarom, milyen hegyet kell arrébbhordani, eltolom a picsába. Hiroto is ellenséges volt velem, meg Keiyuu is, mégis megoldottam, hogy együtt legyenek. Jeremyt is első nap kivágtam a szobámból és elkönyveltem, hogy ezt a srácot egyszerűen kiiktatom, mert Tatsuki annak akarja, aminek engem és ezt nem bírom elviselni, most meg kábé az egyik legelvetemültebb mentora vagyok. De még csak ennyire messzire se kell menni, én Asamét is ki akartam idegelni legelőször, azt meg aztán nem kell elmesélnem, hogy mi van. - Szegény Shinji már megint litániát hallgat tőlem, Tatsukit meg hallom a háttérben morogni. Szívderítő tudni, hogy együtt vannak és szeretik egymást. - Félek - ismerem végül el majdnem suttogva. - Félek, hogy valahogy kisül, hogy Eiya jobb nálam valamiben. Fájna. Lehet, hogy nem kezdeném el kiirtani, de hogy megviselne, az biztos. Féltékeny típus vagyok és nem kell nagyon gondolkodnom, hogy miből ered ez. Nem fogadtam el azt, amilyen vagyok. Szeretnék normális lenni, egy stabil identitást, mert egyáltalán nem tudom megemészteni, amikor fellobbanok valaki más iránt. Alapvetően szar, de azt sem tudom, meddig tudom visszafogni magam, márpedig nem akarok többet hibázni. Nem azért, mert Asame megelégelheti, hiszen ez ugyan benne van és az is, hogy nem akarok neki fájdalmat okozni, de még mindig egy hülye önző görcs vagyok és még mindig az a fontos, hogy az elveim ellen való, magam ellen tennék, amivel ugyanúgy nem tudnék elszámolni, mint azzal, hogy nem tudtam megtartani valamit, amit csendben megígértem Asaménak - makogom. - Nem kötöttem békét a pánszexualitásommal, mert problémákat okoz. Igenis probléma, amikor nem bírsz lekattanni bizonyos erősen szexuális gondolatokról mással, mint akit szeretsz. Igenis probléma, amikor a barátaidra potenciális partnerként tekintesz. Rohadtul félek, hogy gáz lesz ezekből - mondom elbőgve magam. - Dühös vagyok magamra, hogy nem tudok ebben legalább normális lenni, mert úgy érzem, így nem tudok megfelelni Asaménak, holott neki ez teljesen rendben van, el is fogadta. Nem értem, miért, de nem is ez a fontos, mert sokkal jobb, hogy ő legalább nem háborúzik ezzel, mert attól kinyuvadnék.

- Egyszerű a miért: mert szeret. - Ez az én nagy szerencsém. A legfoghatatlanabb, legtökéletesebb, legkézenfekvőbb ok ez akármire. Örülök neki, hogy szeret, elmondhatatlanul, kifejezhetetlenül. - Megfelelsz neki, különben nem lennél ott, ahol most vagy. A maximalizmussal semmi gond nincs, én is az vagyok, de ezt te tudod a legjobban szerintem. - Meg Tatsuki. - A legegyszerűbb az lenne, ha megpróbálnád félretenni jelenleg a büszkeséged és megbeszélni Asaméval mindazt, ami bánt, mert ő most csak azt látja, hogy egy olyan dolog miatt haragszol rá is és akarod eltüntetni Eiyát, ami neki annyiból fontos csak talán, hogy az, amit nem tudott akkor kezelni, azt most megtegye, mindegy, hogy maga miatt, a kölyök miatt, vagy Naoto miatt... Javaslom, próbálj meg beszélni Asaméval a félelmeidről, mert így csak fújtok egymásra, de megoldva nem lesz a probléma. Annyi mindent meg tudtatok beszélni, nem hiszem, hogy ez ne menne.

- Szerintem elég lenne mind a kettőnknek egy kis idő, amíg végiggondoljuk a dolgokat és megnyugszunk. Én felkaptam a vizet, meg totál kibuktam, de ha Asame eleresztett volna, nem csak megspórolta volna, hogy összerókázzam, de valszeg én mentem volna kérdezi... De nem, Asame ugyanúgy bonyolítja a dolgokat időnként, mint én... Annyira szörnyen érzem magam - vallom be potyogó könnyeken át a kötést bámulva az ujjamon. - Ebből a szituból egyelőre sehogy sem tudok kikeveredni jól...

- Ezért is vonzzátok egymást - mondja szelíden, hangjából kihallhatóan mosolyogva. - Otthon vagy?

- Jó reggelt - mondom neki elmosolyodva, a könnyeimet törölgetve. - Kazunál vagyok és idegyűlt a banda is - válaszolok neki szinte nevetve. - Csak te hiányzol. Remélem, a nagyfiú jól van.

- Jól van na, azt a részt már megemésztettem - mondja hangjából hallhatóan mosolyogva. - Jól, alszik. Megelégelte, hogy felkeltettél és befoglalt, míg veled csacsogok - válaszol és valszeg odatartja a telefont Tatsukihoz, mert hallgathatom a szuszogását. - Ilyen párnája sincs mindenkinek, mint neki - kuncogja nagyon halkan. Ez jobb kedvre derít, vigyorgok, mint a tejbetök.

- Tök aranyosak vagytok - mondom meg őszintén. Én is feküdnék az Asame-párnámon a Shabu-takaróval a hátamon, vagy a hasán, abban a jó melegben, ami a yakuzámat körülveszi, ami árad belőle, de az úr most jégcsap és parancsoló velem, méghozzá olyan módon, amitől a bicska kinyílik a zsebemben, abból pedig semmi jó nem sikerülne. Hiányzik és vele szeretnék most a legjobban lenni, de félek attól, hogy esetleg ott ül Eiya ágyán, vagy engem kidob a sajátjából. Mint ahogy meg is tette mindkettőt. Az nagyon fájt. Asame nem szokott elzárkózni attól, hogy az adott problémára megoldást keressünk, mindig ő az, aki fixírozza, aki nem hagyja annyiban a dolgokat, most meg egész egyszerűen visszaváltott olyanra, mint amilyen akkor volt, amikor megismertem és elutasított. Pedig nála jobban nem ismer senki, neki tudnia kéne, hogy csak túlkomplikálom, túlreagálom, túlpörgetem magam és be vagyok szarva, megsértődtem, meg minden szar, de... Áh! Csak tapogatózom a sötétben és sajnos nem seggeket fogdosok, hanem rohadtul a nagykést kaptam marokra. - Visszamegyek a srácokhoz, mert még a végén megeszik Jeremyt, ha elfogyott a palacsinta - mondom végül. - Tartsalak vonalban, vagy inkább jó párnája leszel Tatsukinak? - kérdezem tőle halvány mosollyal.

- Ha a srácok akarnak még valamit, akkor visszahívtok. Kicsit még én is durmolnék, amíg fel nem kel Tatsuki - mondja szelíden. - Te pedig hagyj időt neki is, most meg használd ki, hogy a srácokkal lehetsz és ne gondolkodj túl sokat a dolgon, holnap meg majd tiszta fejjel, higgadtan megtárgyaljátok, ahogy mindig is.

- Nem érzem itt jól magam... Egyedül akarok lenni - vallom be. - Jó ötletnek tűnt összehívni a bandát, de igazából fogalmam sincs, mit kezdjek magammal. Lehet, hazamegyek a régi szobámba.

- Hozzánk is jöhetsz, ha gondolod, de a srácok aggódni fognak, ha már így összerántottad őket és végül lelépsz.

- Ez a bajom nekem is, hogy aggódni fognak - osztom meg testőrömmel.

- Menj vissza hozzájuk, ha nagyon nem tudod elviselni az ottlétet, hívj fel és elmegyek érted, amint megjön Bakari - ajánlja fel.

- Kocsival vagyok és a vezetés megnyugtat - jelentem ki dacosan. - Még lesütöm nekik a maradék tésztát, aztán meglátom. Úgyse fognak békén hagyni - teszem hozzá halvány, talán kicsit keserű mosollyal.

- Nem volt a neved mellé írva - feleli, mire elkuncogom magam. - Csörögj, hogy mit döntöttél.

- Tök mindegy, te aludj nyugodtan. Eltalálok anyámhoz, ha oda megyek és nem lesz bajom se.

- Nem eldöntendő kérdés volt. A testőröd vagyok, örülnék, ha tájékoztatnál.

- Nyugi, ne lihegd túl - kérem őt. - Majd tájékoztatlak - ígérem meg azért, mielőtt habzó szájjal nekem ugrik.

- Ha túllihegném, már ott lennék Kazunál - jegyzi meg szerintem mosolyogva. Kicsit ismer a srác, mert még mindig a fal tövében kuporgok, mint egy mélydepressziós. Ahhoz képest elég jól elröhögcsélek vele.

- Melyik kamerán lesel? - kérdezem meg felnézve.

- Ha én azt megmondom neked, utána el kell hallgattassalak. - Engem? Az lehetetlen.

- Pont beszéltünk ma arról Kazuval, hogy Yoruékat le kéne kamerázni. Majd juttass el hozzánk néhány felvételt - kérem, miközben felkelek a fal tövéből. - Aztán majd védj meg, mert Yoru élve meg akar majd érte nyúzni, mondta.

- Kész szerencse, hogy hozzánk nem akartok kamerát rakatni. Még meggondolom, sokat kell neked ahhoz csengetni, hogy szembeszálljak egy párduccal.

- Honnan tudod, hogy még nincs beszerelve hozzátok pár rejtett kamera? - kérdezem meg játékosan a srácot. - Tatsuki is imádja nézni az ilyesmit - mondom neki vidáman. - Mit kérsz cserébe azokért a felvételekért? - vallatom Shinjit.

- Ha lenne, nem szaroznánk a kamera belövésével, mikor ahhoz van kedvünk - feleli lazán. - Felvételeket - tolja be.

- Cö-cö-cö. Amiről nem tudsz, az nem biztos, hogy nincs - mondom neki kuncogva. - Mégis milyen felvételeket akarsz?

- Rajtam kívül más nem tudná jelenleg beszerelni - közli. - Szerinted? - kérdez vissza játékosan. - Kompromitálókért kompromitálókat.

- Ugyan már, nem is rólad van szó, ráadásul Kazuval nekünk kell elvinnünk a balhét! - érvelek neki, miközben azért apró léptekben elindulok vissza a konyha felé. - Egyébként is! Melyikünk érdekel, Asame vagy én? - heccelem vigyorogva.

- Te. - Erre nekiállok heherészni. Most erre mit mondjak? Inkább visszafordulok és teszek egy kört, mert ez most marhára nem tartozik a többiekre. Szeretem Shinji őszinteségét és nyílt megmondásait, csak most valszeg úgy festhetek, mint egy széles vigyort kapott cékla, erre meg Yoru tutira rápattanna, mint falánk pillantások nyáridőben a női keblekre. Amúgy is jobb, hogy engem mondott, még a végén féltékeny lennék tök értelmetlenül. Bár viccesen is felfoghatnám, most azonban nekiálltam kombinálni, milyen frankó lenne egy hármas Shinjivel. Az más kérdés, hogy ezt Tatsuki nem hagyná és a minimum részét ki akarná venni a dologból, a négyes gondolata azonban csak még vérpezsdítőbb. Halmoznánk rendesen az élvezeteket, asszem.

- Felvétel rólam nem készülhet, engem élőben lehet megtekinteni Asame hálószobájában a kettőnk engedélyével - dobom fel a labdát a testőrnek lazán.

- És ha már készült? - kérdezi komolyan. - Gondban lennél te azzal a hármassal... Három seme egy csárdában... rosszabb, mint három dudás egy kocsmában.

- Sorry, de én spec kurvára élvezném - osztom meg vigyorogva Shinjivel. - Szerintem jó lenne - teszem hozzá.

- A végén meg majd az erősebb kutya baszik, mi?

- Ja - nevetem. - Szerintem Asame és Tatsuki simán megegyezik valamiben, amivel szívathatnak minket, ha belemennek.

- Amilyen perverz Tatsuki, ez valahogy alap. Mi meg majd leshetünk, mint borjú az újkapura.

- Poén lenne ezzel hazaállítani Asaménak, hogy jó, lenyugodtam, szarok Eiyára, ezt találtuk ki, mit szólsz hozzá. Asszem, ő lesne nagyokat! - röhögöm.

- Párizs megér egy misét. Hatásos lennél - kuncogja.

- Ha most felhívnám, azt hinné, piáltam - röhögöm a falnak támaszkodva. - Áh, nem, nem hozom rá a frászt. Részedről egyébként ez mennyire volt komoly? - kérdezem meg tőle csak úgy. Nem árt tisztában lenni az ilyesmivel.

- Őszintén nem tudnám elképzelni a dolgot. Tatsuki az egyetlen, akinek engedem, hogy megdujon és nem vágyom senki megdugására mellette. A gondolat kecsegtető, valszeg az évekkel ezelőtti Shinji, amelyik szinte minden éjjel mást kefélt meg, bele is menne, a mostani meg hűséges ahhoz, akit választott. Talán Tatsuki meg tudna győzni, hogy vegyünk be valakit harmadiknak, de azt is tudom, hogy eléggé nehezen tudnám elfogadni a dolgot és megemészteni. Ez olyan lehet, mint az, hogy mégsem vagyok elég neki, mégsem kapja meg azt teljes mértékben, amire szüksége van és ez engem zavarna...

- Szerintem egyáltalán nem sarkítható le a dolog arra, hogy te nem vagy elég jó neki, de ezt asszem, anno mondtam is neked. Egyikőnk se az a típus, aki beéri kevesebbel, mint amit akar, mind maximalisták vagyunk, ez pedig garanciát képez arra, hogy a másik azért van velünk és mi velük, mert őt akarjuk, neki ő a jó. Az, hogy időnként mást akarunk? Ez szerintem bennünk maradt állati ösztön és ez nem mindenkinél egyformán erős vagy gyenge. Te nem akarsz mást, benned gyenge, ez csak ennyi - magyarázom el a véleményemet komolyan, mégis könnyedén. - Tatsukinak te kellesz, s bár benne erősebb az ösztön, passzolja az egészet miattad. Asaménak sem kell más az elmondása szerint, szóval csak én vagyok ilyen elfuserált.

- Nem is azt mondtam, hogy ez így lenne, csak az érzése lenne az valszeg, de mivel nem voltam és vagyok ilyen helyzetben, ezért nem tudom megmondani.

- Tatsukiból én simán kinézem, hogy kíváncsi legyen arra, milyen vagy semeként - jelentem ki vigyorogva. - Engem például érdekel, Asame mással hogy bánik - vallom be.

- Azt én is - feleli kuncogva -, de Tatsuki ilyen. Hát, engem azért nem igazán izgat, hogy mással hogyan bánik, de valszeg ennek érthető az oka, minden szemrehányás nélkül.

- Szerintem rengeteget jelent ez... Azt, ami két szerelmes közt van, egy alkalmi partnerrel nem lehet reprodukálni.

- Ha ugyanolyan lenne, nem lenne értelme a megkülönböztetésnek.

- Tény. Na hallod, jó kis agyalnivalót adtál nekem! - mondom neki, majd visszaindulok újra a konyhába.

- Tudod, hogy rám számíthatsz - kuncogja.

- Tudom, persze. Na, tényleg megyek vissza a srácokhoz, mielőtt Kaz rám küldi a fél testőrséget - búcsúzom tőle.

- Üdvözlöm őket, te meg hívj, ha van valami.

- Oké - mondom neki. - Én Tatsukit üdvözlöm - jelentem ki vigyorogva. - Csőváz.


A konyhában beszélgetés folyik, amibe most bele se hallgatok, inkább csak elveszem a kiürített tányérokat és a tűzhelyhez állva folytatom a palacsintatészta kisütését. Még egy falatot se ettem, az illatából ítélve most is remek lett, de valahogy nem kívánom a kaját és hiába szeretem ezeket a fiúkat, a társaságuk is most inkább nyűg, mert nem tudok elvonatkoztatni attól, amit érzek.

- Minden rendben? - kérdezi komolyan Yoru, mikor hozzám lép. Kaz igyekszik Jeremyvel beszélgetni, míg a nagymacskánk csendesen, visszafogottan körbejár engem átvitt értelemben. Bírom, amikor beveti magát, rásandítok és halvány mosoly kúszik ajkaimra, de most elgondolkodom, meg akarom-e osztani vele, mi a bajom. Végülis igen, azért hívtam össze a srácokat, hogy mind a fejemhez vágjon valamit az üggyel kapcsolatban.

- Nagyjából - válaszolom, majd a forgatandó serpenyőre figyelek, míg eloszlatom benne a tésztát. - Asame előkerítette Kínából a régi kedvenc szajháját, hogy rendbe tegyen valamit, amit régen elcseszett, én meg eléggé kiakadtam tőle - vallom be csendesen. - Kicsit kellett, hogy Shinji-bátyám helyre rakja a fejemet - teszem hozzá halvány félmosollyal. Shin tényleg olyan nekem, mintha a bátyám lenne, függetlenül attól, hogy eléggé vonzódom is hozzá.

- És, hogyan tovább? - kérdezi csendesen.

- Nem t'om... Sikerült felbosszantanom Asamét, amin korábban nagyon dolgoztam, de most annyira nem örültem neki, mint anno gondoltam. Visszaváltott a Deon-időszak előtti viselkedésre, amivel nem lenne gond, csak felcseszte az agyam, hogy mindezt egy olyan kurva miatt, aki nem is biztos, hogy megmarad, annyira szar állapotban van. Rosszul kezeltük. Szerintem simán azt hiszi, hogy féltékeny vagyok, pedig az harmadrangú, előtte még ott van az, hogy leszervezett egy ilyet a tudtom nélkül, miközben ha leközli, hogy mit akar és miért, fele ennyire nem akadok ki, meg hogy pont azon a srácon akar jótékonykodni.

- Biztos, hogy nem akadtál volna ki ennyire? - kérdezi halvány mosollyal. - Néha túlkomplikáltok dolgokat.

- Én mindig túlkomplikálok, Asaménak meg tudnia kell egy kicsit az én fejemmel gondolkodnia, ha felkészült akar lenni - jelentem ki vigyorogva. - Nem tudom, de valszeg nem. Ha azt mondja, hogy nekiálltam kerestetni, mert ez és ez van, nem felhív, mikor Kazzal vagyok, hogy mikor szándékozom hazamenni, amiből azt se tudom, mit gondoljak, ezért telefonletétel után süvítek is persze haza, hogy megtudjam, mire készül, mi van otthon és közli, hogy vendégünk van, méghozzá Eiya. Totál nem jellemző rá ez az egész helyzetkezelés. Szerintem meglehetősen tartott attól, ami lett is, pedig ezeknél sokkal rosszabb szitukon is túljutottunk, csak annyi az egész, hogy most ő készült előállni valamivel, nem én löktem be őt a káoszba.

- Tökéletesen összeilletek - vigyorogja.

- Ebben eddig kételkedtél? - kérdezem meg elmosolyodva, majd megfordítom az egyik tányéron a teljes kupacot és a felsőt levéve kicsit meglengetem, hogy kihűljön és enni kezdek. Megkívántam végre a kaját. - Néha pont olyan hülyék tudunk lenni, mint ti általában - jegyzem meg incselkedve.

- Mi mindig megfontoltan vagyunk hülyék - vigyorogja.

- Persze - nevetem. Nem hozok ellenpéldákat, úgyis tudom, hogy átvitt értelmű megjegyzés volt ez a részéről. - Nálatok alapállapot, hogy előbb jól összevesztek, aztán békültök - heccelem inkább Yorut.

- És milyen édes a békülés - morogja játékosan. El tudom képzelni, mégis jót nevetek ezen, aztán míg sülnek a palacsinták, átfogom a derekát és hozzábújok, mire magához ölel. Fejemet a vállára hajtom, de arccal kifele fordulok, nem szuszogok a nyakába. Szeretek így lenni a sráccal, ilyenkor egyszerre érzem a baráti szeretetet iránta és valami szerelemfélét nagyon forró vággyal. Yoru vékony és szálkás, Asame után őt átölelni azzal az érzettel jár, hogy kicsi, pedig egyáltalán nem. Egyébként is én nőttem, mióta ismerem. Kicsit ebből az okból is sajnálom, mert szeretem, ha a másik ha nem is sokkal, de nagyobb nálam. Most is, mint általában mindig, felszólal bennem a vágy, hogy a hasára simítsam a kezem, a pólója alatt felfelé végigsimogassak a testén, majd fogaimmal a nyakába csípve késztessem arra, hogy leteperjen, de most sem csinálok semmit, mert bár élvezném és akarom, hogy ezt tegye, nem sérteném sem az Asaméval való kapcsolatomat, sem az övékét azzal, hogy ilyesmit művelek vele. Nem tudom, hogy képes lennék-e rávenni arra Yorut, hogy letámadjon, szeretném hinni, hogy igen, egy próbát sem ér meg azonban a dolog, mert sokkal fontosabb számomra az, amit ígértem: nem csábítom el más párját és főleg nem a rosszfiúm tudta nélkül. Így, hogy viccelődtünk Shinjivel, nem csináltunk semmi olyat, amivel bárkit megharagíthatnánk, ám ha rámásznék, valószínűleg elérném, hogy Asame kihajítson az életéből, amitől egyszerűen megpusztulnék. Rövid ideig tart ez az ölelés Yoruval, mert nem akarom odaégetni a palacsintákat, így visszavonulok és gyors mozdulatokkal átfordítom őket. Talán nem is baj, mert nem tud rajtam annyira elhatalmasodni a vágy, hogy továbbgondoljam, mi mindennel érhetném el még, hogy a feketepárduc rám vesse magát. Látom, míg átpörgetem a félig sült tésztákat, hogy mosolyogva a fejét csóválja, amit nem értek.

- Min csóválod a fejed? - kérdezem meg inkább.

- Nincs farkam, amit csóváljak - vigyorogja, mire jót röhögök rajta. Azt hittem, nagymacska, de ezek szerint néha kutyának is beáll. Frankó! Ez mókás. - Jobb kedved lett?

- Ami van, azt is tudod csóválni, csak az elég viccesen fest, szóval nem annyira hatásos, mint egy kutyának. Egyébként stagnál a semmilyenen - osztom meg vele, milyen hangulatban vagyok épp. - Amikor ilyen hülyeségekről van szó, megugrik, egyébként meg azon gondolkodom, írjak-e sms-t Asaménak és ha igen, akkor mit. Valszeg nem fogok semmit, csak túráztatom az agyam - teszem hozzá kínosan kuncogva.

- Szerintem nem kell ezen agyalnod. Gyanítom, ő maga fog jelentkezni végül... Főleg, ha az öccsét veszem alapul.

- Azért mindenben nem hasonlítanak - kuncogom. - Egyébként nem tudom, ki volt a nagyobb hülye ma - teszem hozzá félrefordított pillantással, mert ha összemérem a teljesítményünket, fej fej mellett haladunk és nem a dicsőség felé. - A saját reakcióm miatt simán el bírnám magam ásni - ismerem be égő képpel, mert az már nekem is durva, hogy lerókáztam. - Bár szóltam neki, hogy engedjen el, mert hányni fogok - teszem hozzá kínomban röhögve, védekezésül, az arcom elé téve a kezemet.

- Vessen magára - közli lazán, megvonva a vállát. Lett volna hova... - Bár gondolom, azért nem engedett, mert látta, hogy milyen állapotban vagy. Tulképpen logikus, inkább legyen melletted, mint ne, ha szarul vagy, akármiért is.

- Hát... én azért jobban örültem volna, ha kimarad az életünkből az a momentum. Szerintem amúgy csak én pörgök rajta, ő meg ugyanúgy nem értené, ahogy azt se, miért kell nekem otthonra is pöpecül belőtt haj - kuncogom. - Ez van, na. Ezt pakold oda léci a srácok elé - kérem meg Yorut a nagyobb palacsintatornyos tányért odébb tolva.

- De elfogadja, ez számít nem? - kérdezi, miközben lerakja a tányért a srácoknak.

- Ja. Jókat röhög a reggeli Deon-shown, ami abból áll, hogy válogatok, mit vegyek fel, hogy minden passzoljon, mivel egészítsem ki, majd felöltözöm, belövöm a hajam, aztán ő kikap valamit a szekrényből, magára ölti és még a hajam is összeborzolja - mesélek jókat röhögve magunkon. - Úgy utálom! - nevetem, amiből egyértelmű, hogy imádom Asamét és egy cseppet sem bánom azt, amiről beszélek. Mindig mérgelődöm vele, de ő is tudja, hogy csak azért, mert így fejezem ki a rajongásomat iránta. Túl egyszerű lenne beismerni, hogy teljesen rendben van, ha átboronálja a fejem, még akkor is, ha ezzel tényleg összetúrja a kreálmányomat, hiszen neki lehet és ha úgy tetszem jobban, ahogy ő megformálja a fejemen lévő kócot, akkor úgy. - Soha nem tudok megjelenni rendes frizurával, mert kényszere van elrontani, amit csinálok. Persze ezt ő úgy fogalmazza meg, hogy csak tökéletesíti a művem - panaszkodom, persze csak poénból, úszva a szerelem érzésében. Lehet, mégis írok annak a répának, hogy hiányzik és utálom és kapja be magának. Ezzel azt hiszem, mindent elmondanék neki.

- És mint tudjuk, élvezed is kelletni magad neki.

- Még jó hogy... Neki bármikor, egyébként meg mindig szerettem, ha rám irányul a figyelem, meg livehackerkedni.

- Ebben biztos voltam - neveti.