5.

Shinji

Lerakom végül a telefont, miután Deon bontja a vonalat és csak gyengéden végigsimítok a rajtam durmoló férfin. Nem tudom, hogyan reagálnék, ha egyszer arra kérne, hogy vegyünk be valakit harmadiknak. Nem érzem a késztetést arra, hogy a szeme láttára dugjak meg valakit. Van valami vonzó és kecsegtető ennek a lehetőségében, de tudom, hogy rohadtul frusztrálna az, hogy ő néz... Talán nem is tudnék normálisan viselkedni ebben a helyzetben, legalábbis nem olyan lennék, mint amilyen más alkalommal, vagy nem tudom, tényleg nem. Valljuk be, most Deon rohadtul elültette a bogarat a fülemben ezzel a dologgal. Nem azért, hogy Asaméval hármasban vagy bármi más felállásban, magával a hármassal.
 
- Jön? - kérdezi meg álmos hangon, nekem meg beletelik egy kevés időbe, mire felfogom, hogy egyáltalán valaki hozzám szólt, arról nem is beszélve, hogy ez a valaki Tatsuki. Fejem kicsit megcsóválva keveredek vissza a mostba, majd halványan elmosolyodom, ahogy a tetoválóra pillantok.
 
- Majd közli, egyelőre maradt Kazunál.
 
- Maradjon a seggén, nem kell mindig pörögni, mint a ringlispíl - mormolja. - Mi csapta le nála a biztosítékot?
 
- Asame hazahozatta a kedvenc szajháját Kínából, mindezt a legnagyobb titokban. - Tatsuki halkan, lassan elneveti magát.

- Csodálom, hogy a kölyök még van olyan állapotban, hogy telefonálni és a hallottak alapján fantáziálni tudjon - jegyzi meg aztán. - Asame most már beismerhetné végre, hogy elmentek neki otthonról fejben. Kíváncsi vagyok, mi ér meg akkora balhét, mint amekkorát valószínűleg a kis szarházi csinált.
 
- Már valamennyire lenyugodott - felelem. - Asame nem hagyta szabadulni, mikor fény derült a dologra, azóta meg már kiadta magából. Most megy a szokásos örihari, aztán alszik rá mindkettő egyet és túllépnek az egészen. Asame állítólag helyre akarja hozni azt a hibát, amit régen elkövetett. Legalábbis Deon ezt magyarázta, de tudod, milyen... Szerintem néha még élvezi is, mikor kiakaszthatja a kölyköt - röhögöm el magam.
 
- Biztos vagyok benne, hogy élvezi és épp ezért nem tartom épelméjűnek - osztja meg vigyorogva ezt velem. - Bár bizonyos szintig még megértem - teszi hozzá aprót kuncogva fújva. - Ettől függetlenül ilyen módon nem akasztanám ki a helyében Deont, de ebben közrejátszhat az is, hogy a kölyök belőlem harapott ki egy darabot - magyaráz tovább álmos hangon, úgy, mintha még félig aludna, pedig teljesen józan.
 
- Van egy olyan sanda gyanúm - ásítok közben -, hogy Asame tudja, hol az a határ, ameddig elmehet és néha már csak dafke feszegeti. A kölyök meg jó áldozat módjára be is veszi.
 
- Nem baj, ha feszegeti Deon határait, minél rugalmasabb a kölyök, annál jobb. Na és engem mennyire perverznek néztek, mit eszeltetek ki? - kérdezi, majd aprót harap fenekembe, mire felmordulok.
 
- A tízes skálán? Tizenhat - kuncogom. - Húzták Kazuval Yoru fejét, hogy kamerát szereltetnek be náluk, majd nálam is bepróbálkozott Deon ezzel az ötlettel, én meg visszapasszoltam neki a labdát és a vége az lett, hogy kikötött egy hármasnál... Vagy négyesnél? Mindegy, a lényeg a lényeg, beindult a fantáziája, mint mindig. - Tatsuki fújva nevet, a vállai pedig az ütemre rázkódnak.

- Igazán megtisztelő, hogy tizenhatosra minősítettél a tízes skálán - jelenti ki dorombolva. - Négyesnél kötöttünk ki - mondja aztán széles, semmi jót nem ígérő vigyorral, s a hátára fordul. - Látni akarom, kivel ki mit művel - adja meg az indokot. - Érdekes menet lenne... Élveznénk a látványotokat Asaméval, még akkor is, ha csak ki ki a maga párját dugná meg. Tetszene - árulja el könnyedén. - Egy kicsit húznám is az agyát, nekem kötélnek áll-e. Tudom, hogy nem, ez azonban nem maradhat ki.
 
- Érdekes lenne mindenképpen. Azért valljuk be, mind a négyünk inkább seme, mint nem, attól függetlenül, hogy melyik oldalon teljesítünk a másik mellett. Szerinted mi lenne abból? - kérdezem vigyorogva, de végül elgondolkodom egy pillanatra. - Furcsák lennétek együtt... - mondom még mindig elgondolkodva, majd hirtelen lekoppan valami. - Te végig fenn voltál? - Tatsuki nagyot röhög.

- Mikor másodszor is megszólalt a telefonod, felhagytam azzal a hiábavaló kísérlettel, hogy a beszéded mellett folytassam az alvást - közli. Nincs szemrehányás a mondatban, inkább elégedettnek fest. - Deon nem seme és élvezettel szégyenítené meg a legjobb szajhákat is azzal, amit bevállalna egy ilyen helyzetben. Készséges és odaadó lenne, s ha épp olyanja van, imádná az irányítást is. Asaméról ezzel szemben nem feltételezem, hogy aktívan igyekezne a kedvünkre tenni, inkább hagyná Deont érvényesülni. Abban a szituban te meg maximum Deonnal lehetnél seme, Asame valószínűleg élből kivágna a vele szembeni próbálkozásért, az én seggem meg ne mások előtt akard felavatni, mert arra én sem reagálnék jól - osztja meg a véleményét. - Ha a kimondatlan szabályokat mindenki megtartja, mint azt, hogy aki nem akar uke lenni, azt nem próbálja senki ilyen szerepbe tenni, szerintem jó menet lenne. Az különösen izgatna, meddig mehetnék el Asaméval. Erre kíváncsi vagyok - vallja be. - Nem az érdekel, hogy nyögne alattam, nem akarom megdugni, csupán a feszültség motivál, ami lenne közöttünk valószínűleg.
 
- Mintha nem lenne egyértelmű amúgy is, hogy nem vágyom senki seggére - mondom komolyan. - Őszintén, rohadtul nem tudom elképzelni a dolgot, pedig azért fantáziával nem állok rosszul, szerintem. Asame... na azt megnézném, mire jutnátok egymással - gondolkodom el megint, mert teljesen furcsa ezt még elképzelni is. - Téged érdekelne, milyen vagyok mással? - kérdezem meg végül kíváncsian.
 
- Hadakozunk ezzel, hogy vágyj-e más seggére? Ha nem, nem, nekem duplán jó, mert az enyém is betöretlen marad, meg mással se kufircolsz. Én ugyan nem fogom hajtani, hogy valakit megdugj, de ha megkívánsz valakit, igen, érdekelne, mit csinálsz vele. Jó műsor lenne - teszi hozzá elmosolyodva.
 
- Valahogy nincsenek ilyen vágyaim melletted. Tökéletesen jó így minden, ahogy van, és tényleg nem tudom elképzelni sem a dolgot. Kérsz valamit?
 
- Téged. - Elmosolyodom és lehajolva hozzá simítok végig nyelvemmel ajkain, majd beleharapva morgok neki játékosan. Beletúr hajamba, gyengén marokra fogja azt, s hiába harapom a száját, csak csókokkal válaszol, de aprókat kuncogva közben. El-elvigyorodva folytatom tovább, amit elkezdtem, ám morgásomat dorombolás váltja fel, de továbbra is falom az ajkait finoman tépve, miközben kezem rásimítom hasára. Egyelőre incselkedek vele, mert imádom húzni, imádom, mikor vaddá válik, mert már nem bírja. Tényleg nem vágyom mellette másra. Hiányzik a seme szerep, de Tatsuki mellett megkapom ennek a lehetőségét, és nem feltétlenül azzal, hogy megdughatom vagy sem. Hagy érvényesülni, nem bánik velem úgy, mint egy ukéval és mégis. Nekem ez elég, nem érzek olthatatlan vágyat az iránt, hogy márpedig megkeféljek valakit, az iránt meg pláne, hogy az a valaki ő legyen.
 

Szabad kezével gyengén markolja testem, miközben simogat, s ahogy egyre jobban felhúzom őt, úgy kezdi tépni, harapni a szám is. Morgok, mint egy veszett vad, mikor kicsit durvábbra sikerül egy-egy harapása, de nem marad megválaszolatlan egy sem. Persze Tatsuki hamar begerjed most, ami nekem nagyon is bejön, de nem hagyom, hogy könnyen átvegye a dolgok irányítását. Amennyire lehet, küzdök ellene, figyelve rá, hogy ne okozzak fájdalmat neki véletlenül se, ugyanakkor nem akarom engedni, hogy fölém kerekedjen. Még nem valami erősek a kezei, a koordinációjukkal is sokszor van gondban Tatsuki, de most állhatatosan küzd meg velem, megemelkedve, a mellkasával nekem feszülve igyekszik elfektetni, persze abba sem hagyva szám birtoklását. Nem engedi el hajam, gyengén vezet azon keresztül. Órákig képes lennék még folytatni vele ezt a játékos küzdelmet, de józan eszem végül győzedelmeskedik a vágy felett és hagyom magam leteperni.

- Túl könnyű volt - jegyzi meg elfeküdve mellettem, tovább simogatva-tapicskolva testem.

- Azért pihegsz ennyire? - kérdezek vissza játékosan kötekedve vele.

- Majd pihegek, ha megdolgoztál érte - vág vissza könnyedén. Elvigyorodom és hirtelen mozdulva döntöm teljesen hanyatt, majd fölé mászva telepszem a csípőjére és karba tett kézzel, vigyorogva nézek rá.

- Megdolgozlak szívesen - kuncogom.

- Most azt várod, hogy ellenállok? - kérdezi felnyúlva kezeimért, amiket megpróbál szétszedni és magára húzni rajtuk keresztül.

- Lássuk csak, lássuk csak... - gondolkodom el, miközben megmozdítom csípőmet. - Azt! - vigyorgok rá.

- Na azt várhatod ítéletideig! - mondja nevetve. - Azt akarom, hogy beváltsd a szavad és alaposan megdolgozz a gyönyörért - közli nyíltan.

- Ráérek kivárni - vigyorgok még mindig, továbbra is csípőmet mozgatva, ingerelve őt. - Mire gondoltál? - Válaszul felül, majd egyik kezével gyengén fenekembe, míg másikkal hajamba markol és alám lök.

- Pont erre, csak benned folytatva.

- Azt hiszem, lövésem sincs, mire gondolsz - támaszkodok meg vállain újabbat mozdítva csípőmön, ártatlanul pislogva rá.

- Hát persze - mondja elvigyorodva, s forrón megcsókol, közben pedig folyamatosan mozogni kezd alattam.

- Utállak! - nyögöm szájába, s egyik kezem farkára csúsztatva ingerelni kezdem őt.

- Utálj jobban és magadat készítsd elő, mert engem már nem kell - közli elégedetten, dorombolva. Na igen, ezzel a kéréssel még mindig kibaszottul zavarba lehet hozni, ahogy azt most is sikerült Tatsukinak, mert érzem, hogy elvörösödöm, így inkább ismét ajkaira tapadok. Még szoknom kell azt, hogy egyelőre ő nem tudja ezt megtenni és nekem kell, ennek ellenére továbbra is teljesen zavarba tud vele hozni, pedig már nem az első alkalom, hogy ilyet kér... sőt... Mikor legelőször erre kért és hevesen tiltakoztam a dolog ellen, nem volt hajlandó megkefélni. Olyan szar éjszakám sem volt régóta, mint akkor és naná, hogy már csak büszkeségből és dacból sem vonultam el egy zuhanyra, hogy magamhoz nyúljak esetleg, vagy a víz kijózanítson. Nem, Shinji nem olyan, helyette szenvedett egész éjjel és még az álmai sem hagyták, mert persze ilyenkor környékezik meg az erotikus álmok a legjobban az embert. Arról nem is beszélve, hogy Tatsuki reggel jól ki is röhögött pusztán kedvességből.


Előügyeskedem a síkosítót a párna alól, miközben továbbra is szenvedélyesen falom Tatsuki ajkait, s a férfi egyszerre hevesen és gyengéden viszonozza csókjaimat, meg-megsimogatva, ám hamarosan kénytelen vagyok megszakítani csókunkat. Borzalmasan zavarban vagyok, így rá se nézve a tetoválóra nyitom ki a tubust, majd nyomva a gélből ujjaimra hajtom fejem Tatsuki nyakához, megpróbálva a lehető leggyorsabban elbújni előle, s apró csókokat és harapásokat ejtve nyakára kezdem el előkészíteni magam. Tovább folytatja vállaimon ajkai játékát, közben pedig nyugtatón, mégis ingerlően cirógat. Bőrébe fojtom apró nyögéseimet, melyeket kettőnk közös játéka csal elő belőlem, s miután úgy érzem, elég volt az előkészítésből, az ő farkára is kenek a síkosítóból, majd magamba vezetem őt. Megfeszülök ölében, ahogy lassan teljesen ráereszkedem, s szaporán véve a levegőt igyekszem túllendülni a kellemetlen feszítő érzésen. Tatsuki gyengén hátam és combom gyúrja, s élvezettel szuszog nyakamba, hogy aztán forrón tapadva bőrömre aprókat szívva-harapva járhassa be ajkaival azt a területet, miközben végül lassan mozogni kezdek ölében.


Ahogy egyre jobban megszokom őt magamban és a feszítés helyét átveszi az élvezet és gyönyör, úgy lovaglom meg őt egyre gyorsabb tempót felvéve, miközben Tatsuki simogatva-markolva járja be testem és bőröm falja, egyelőre hagyva, hogy érvényesüljek. Végigharapdálok nyakán, morogva-nyögve, jólesően szuszogva fülébe, s elégedett nagymacskaként nyalok végig kulcscsontjától egészen fülcimpájáig. Nyögve-szuszogva hajszolni kezdem a gyönyört, Tatsuki pedig elfekszik alattam az ágyon, s csak annyira, amennyire elér, simogat továbbra is, miközben mozgásommal ellentétesen lök alám. Felmordulok az élvezettől, s kénytelen vagyok megtámaszkodni mellkasán, hogy bele tudjam minél jobban tolni magam heves lökéseibe, s ne omoljak rá azonnal, mikor olyan pontot talál el bennem, hogy testem megremeg, s hangos nyögések szakadnak fel torkomból tőle. Most még ez is zavarba hoz, bár fogalmam sincs, miért, talán csak az előbbiek hatása. Ráfogok saját farkamra és kényeztetni kezdem magam, bár ez épp csak sikerülget.


Noha segíteni csak annyit tud, hogy egy adott ütemet diktál nekem, nem bánom cseppet sem. Kurva jó így és csak még jobban feltüzel az, hogy Tatsuki is rohadtul élvezi, amit művelek. Már rohadtul nem foglalkoztat és érdekel az, mennyire festek így egy olcsó ribancnak vagy sem, szívesen vagyok az ő szajhája, ha azt akarja, hogy legyek az. Combjaim tövét markolva diktálja az ütemet, míg megdug, s folyamatosan engem figyel, miközben az ő mellkasa is sűrűn jár fel-le, s közben fújtat. Nem bírom már sokáig így, alig pár perccel később eleresztve farkam támaszkodom meg mellkasán, gerincem ívbe hajlik, s fejem hátravetve, hangosan felnyögve élvezek el, míg izmaim megfeszülnek egy hosszú pillanatra. Tatsuki ezalatt is folytatva megkefélésemet talán egy kicsit erősít is a lökésein, mígnem őt is leteríti a gyönyör végül, s egy hosszabb, mély nyögéssel éli azt meg. Összerándul az élvezettől egy pár pillanatra, majd lassulni és gyengülni kezd lökésének üteme, mígnem végül elhal. Zihálva-pihegve fekszem el rajta. Ragadok az izzadtságtól és saját spermámtól, de ez érdekel a legkevésbé jelenleg. Majd lefürdünk... majd... Takarót húzok magunkra, Tatsuki pedig lehunyva szemeit kezd simogatni. Nyakához hajtom fejem, s aprót dorombolok neki. Van még mit gyakorolni benne, de próbálkozom. Persze a válasz sem marad el és a férfi elégedetten dorombol vissza nekem, amin elmosolyodom.

- Utállak! - kuncogom csendesen.

- Imádom, amikor utálsz - közli kicsit rekedten. - Főleg, amikor ennyire szenvedélyesen teszed.

- Imádlak utálni. - Tatsuki már nem szól többet, csak kicsúszik belőlem, majd magához ölel. Megint rám tör a fáradtság, így lehunyom szemem. Nagyon remélem, Deon túljutott a rossz hangulatán is, vagy hogy a srácok megoldják, ne legyen búvalbaszott. Én most inkább folytatnám azt, amit félbeszakított. Ha meg gond van mégis, úgyis hív... Ajánlom neki, különben azt a seggbe rúgást nem teszi zsebre, amit kap utána. Már épp elszundikálnék, mikor megint megszólal a telefonom, de csak azt jelzi, hogy üzenetem érkezett. Kelletlenül tápászkodok fel annyira Tatsukiról, hogy el tudjam venni az éjjeliszekrényről, aminek az lesz a következménye, hogy míg kinyújtózom a mobilért, a tetováló orra megcsiklandozza hasamat. Nem bírom ki nevetés nélkül, de ő sem, így amilyen gyorsan csak lehet, inkább felegyenesedem. Nem jobb a helyzet... Azt hiszem, vannak olyan pillanatok, amikor teljesen mindegy, mit csinál az ember, abból már jól nem jöhet ki. Ez is egy ilyen. Nem baj, míg elolvasom az sms-t, kibírja, hogy farkasszemet kell néznie az egyszeművel. Persze nem is ő lenne, ha nem nyalna rajta végig és nem is én lennék, ha nem jutalmaznám ezt egy apró morgással, míg visszaírok Deonnak, hogy szerencséje, megúszott egy hatalmas seggbe rúgást, majd félre dobom a telefont és keresztbe fonva magam előtt a karjaim nézek le félig felvont szemöldökkel Tatsukira. A férfi tovább folytatja az izgatásomat, s vigyorogva nyaldossa és csókolja a farkamat. Azt hiszem, ma sem alszom ki magam. Bánom? Ha így folytatja, nem fogom...


Tatsuki belemarkol fenekembe, majd bekapva farkam folytatja a játszadozást velem. Csak figyelem őt, egyelőre még jól titkolva, hogy lassan megint kezd teljesen felhúzni, legalábbis ami a nyögéseket illeti, mert a farkam bezzeg nem tud hazudni. Majd megtanítom rá... vagy nem, de az a biztos. Tatsuki erőtlen nyomással jelzi nekem, hogy kelljek fel mellkasáról és térdeljek feje fölé úgy, hogy ideális magasságban legyek, mindezt olyan módon határozva meg, hogy közben belemarkol fenekembe és így terelget a megfelelő helyre, végül teljesen a torkára enged, s szopni kezd. Minden olyan elhatározásom, hogy fapofával kibírom, hirtelen tűnik el, mikor Tatsuki kezeit is beveti, s nem csak nyelvével és az ékszerrel ingerelve, hanem heréimet cirógatva juttat el a csúcsra megint. Szaporán véve a levegőt csúszom hátrébb testén és hajolok le hozzá egy forró és szerelmes csókra, majd megtámaszkodva feje mellett döntöm homlokomat az övének.

- Ha ezután sms-party lesz, a seggedbe dugom a csodaketyeréd és kiköltöztetlek a kanapéra.

- Azt hittem, ennél keményebb büntetést találsz ki - vigyorgok rá és megnyalom orra hegyét.

- Büntetés az lett volna, ha felhúzlak és félbehagyom, de akkor sosem alszom, mert nem hagysz - vág vissza. Elröhögöm magam.

- És hol marad a “van két erős kezed, használd” típusú megjegyzés? - kérdezem kuncogva, incselkedve.

- Két ügyes kezed van - javít ki. Teljesen mindegy. Ügyes, erős, okos, szép... lehetne ragozni. -, s bár imádom, amikor magadnak csinálod - Bekaphatod! -, de most inkább aludnék és örülnék, ha ezt veled tudnám művelni.

- Próbáljunk meg aludni - felelem végül és kényelmesen elhelyezkedem, ahogy szoktam, fejem pedig nyakához fúrom. Nem tudom, mennyire fog menni, mert megint sikeresen kiverték az álmot a szememből, de majd megpróbálkozom vele. Tatsuki nagyot szusszan és ásít egyet, majd kicsit helyezkedik és végül bealszik mellettem. Elmosolyodom rajta, s átkarolva testét hallgatom egyenletes légzését. Aludnom kellene, de nem tudok. Remek... Nem baj, Shinji, lassan így is mestere leszel az órákig tartó mozdulatlan fekvésnek. A gond az, hogy hosszútávon nem éppen kifizetődő. Majd valaki kimasszíroz, ha pedig nem, akkor így jártam.


Talán négy óra telik el így, míg végül kénytelen vagyok megmozdulni és kimászni Tatsuki mellől, mert mindenem fáj, ráadásul hugyoznom sem ártana egyet, így egyenesen a fürdőbe vonulok, hogy könnyítsek magamon. Jelenleg azt hiszem, mindenem fáj. Kicsit átmasszírozom a combjaim és karjaim, végül kéz és arcmosást követően visszatérek a hálóba. Tatsuki épp ekkor fordul morogva a hasára és folytatja az alvást. Mosolyogva csóválom meg a fejem, majd elfészkelem magam mellette. Kicsit feljebb húzom testén a takarót, majd hozzábújok és újra átkarolom. Hosszú ideig megint csak hallgatom, ahogy békésen szuszog, s valamikor hajnaltájt végül engem is elnyom az álom.


Nem tudom, mennyit sikerül aludnom, de arra ébredek meg, hogy Tatsuki mocorogni kezd mellettem, így szinte azonnal felülök, hogy megnézzem, mi van. Persze a fejemből nem látok ki, olyan álmos vagyok és csak hosszas tapogatózás után sikerül a telefonomat is meglesni, hogy mennyi az idő. Tíz óra... Azt hiszem, kicsit észhez kellene térnem, de kurvára nem megy, így csak visszadőlök Tatsukira.

- Jó reggelt - morgom neki, mire csak egy elégedetlen morgást kapok válaszul. Akkor nem. Felkelek róla és kimászok az ágy szélére. Komolyan az az érzésem, mint akin kétszer áthajtott egy úthenger az éjjel, pedig kivételesen én voltam felül. Nem gáz. Állásba varázsolom magam, majd elbotorkálok a cigimért, s amint megszereztem, visszatelepedek inkább az ágyra a hamutartóval a kezemben. Tatsuki is jobbnak látja, ha még fetreng kicsit, így míg a számba tolok egy szálat és meggyújtom, rásandítok halványan elmosolyodva, majd az első slukk után felé nyújtom azt, ő pedig elfogadja tőlem. Magamnak is gyújtok egyet, majd kényelembe helyezem magam, félig elfeküdve a tetoválón, a mellkasára téve a hamutartót. Összerándul tőle, mert hideg, s mikor ártatlanul rásandítok, csak elvigyorodom, mert Tatsuki egy “úgyis ki akarlak nyírni, de nyugodtan súlyosbítsd csak a bűnöd” pillantást vet rám. Én nem csináltam semmit! A te hibád!

- Kiadós reggelit szeretnék kávéval - jelenti be. Oké, már itt sem vagyok...


Felkelek róla és számban a cigivel mászom ki az ágyból, majd megyek ki a konyhába, hogy kávét és reggelit készítsek neki. Tudnám, most mi van! Mindegy, majd elmondja. Míg a kávé lefő, nekiállok összedobni egy omlettet, s amint megvagyok vele, tálcára pakolom a kaját és a kávénkat, majd visszacaplatok vele a szobába, s ismét az ágyra telepedve teszem le a tálcát kettőnk közé. Úgy tűnik, ez valamelyest elégedettebbé teszi, így felül az ágyban, majd magához veszi a tányért és a villát, és nekiáll enni.

- Köszi.

- Jó étvágyat - mondom neki csendesen, majd elvéve bögrémet ismét rágyújtok. Még nem valami kifinomultan és ügyesen használja az evőeszközt, de megküzd vele, én pedig hagyom, mert különben nem jutunk előre, márpedig mindketten azt szeretnénk és akarjuk. Engem nem zavar, hogy véletlenül leeszi magát, max ágyneműt húzok, vagy bedobom a gépbe utána a ruháját és el van intézve a dolog. Persze ezt megint nem úszom meg morgás nélkül. Nem szereti, ha véletlen leeszi magát, ráadásul még nehéz neki a tányér, de nem is ő lenne, ha ezt megállná szó nélkül, helyette hallgathatom, hogy szitkozódik. Nem zavar. Egyik fülemen be, másikon ki. Mégis mi a faszt csináljak? Kezdjek el morogni én is, hogy legközelebb akkor tolja ki a hátsóját az asztalhoz? Ugyan már... Mintha olyan kurva nagy probléma lenne annak a kibaszott ágyneműnek a kimosása, de ha így folytatja, itt hagyom a faszba, nem érdekel, hogy csak azért ilyen, mert fáradt. Én is az vagyok... Megkajál, elzavarom zuhanyozni, addig meg rendbe rakom az ágyat. A szobaajtót bámulva hallgatom a különböző, cifrábbnál cifrább káromkodásait, ám továbbra is békésen pöfékelek mellette. Ha így folytatja, a kanapéra költözöm egy időre, aztán moroghat a négy fallal. Nem mintha meg is tenném... Az elhatározás megvan néha, csak aztán én is túllépek a dolgon, mert felesleges lenne.


Miután végez a kajálással, egy szó nélkül kikel az ágyból és elvonul a fürdőbe. Mosolyogva megcsóválom a fejem, majd kiviszem a tálcát, s egyelőre csak bepakolok a mosogatóba, hogy visszacsattogva a szobába ágyneműt cseréljek. Nagyon remélem, nem akar hamar végezni a zuhannyal, mindenesetre azért igyekszem gyorsan áthúzni az ágyneműt, majd a régit gondosan összehajtva viszem ki a fürdőbe, s bedobva a mosógépbe indítom be a masinát, majd belépek hozzá a zuhany alá és magamhoz ölelem. Szeretem ezt a marhát. Elveszem a szivacsot, majd nyomok rá tusfürdőt és lassan, persze minél jobban ingerelve őt mosdatni kezdem. Főleg farkánál játszadozom el a szivaccsal, miközben ráhajolok nyakára és csókolni, harapni kezdem bőrét. Egész teste csupa hab, már amennyire a zuhanyból folyó víz engedi, de nekem ez édeskevés. Kicsit arrébb fordítom a zuhanyrózsát, hogy a víz ne érhesse őt teljesen, majd megint tusfürdőt nyomok a szivacsra és beborítom annak habjával a mellkasát, vállát, miközben síkos kezemmel tovább ingerlem őt. Az egész nem tart sokáig, amint kellő mennyiségű hab kerül rá, abbahagyom az egészet és egy egyszerű szívecskét rajzolok bele, majd elkuncogom magam, ezen persze ő is jót mosolyog és csókot nyomok ajkaira, hogy lemosva róla végül lassan eléguggoljak, s mélyen torkomra engedve őt kezdjem el kényeztetni.


Míg farkával játszadozom, arcom, nyakam cirógatja egyik kezével, másikkal pedig beletúr hajamba. Szeretem, mikor irányít, még ha most csak gyengén sikerül neki, akkor is. Megint hagy érvényesülni, amit nem bánok, de hiányzik az, hogy irányítson, persze tudom, hogy ez csak idő kérdése... Ahogy azonban egyre jobban élvezi, amit művelek vele, szép fokozatosan veszi át tőlem az irányítást és szájba dug. Elégedetten nyelem le élvezetét, végül felállva előtte bújok hozzá, mire átfog.

- Haragszol? - kérdezem meg tőle csendesen.

- Nem.

- Haragudtál? - faggatózom tovább csókot nyomva mellkasára.

- Nem mondanám haragnak. Bosszús voltam és leginkább arra, hogy fáradt vagyok, meg nem mennek úgy a dolgok, ahogy menniük kéne.

- Pihenhettél volna még - jegyzem meg csendesen. - A többi meg... Remekül haladsz, néha vannak ilyen napok, amikor nem jön össze úgy a dolog, ahogy akarod - vonom meg vállam. Kétlem, hogy ne tudná és val’szeg sokra nem megyek ezzel nála, de... mindegy.

- Nem csak erről van szó - mondja csendesen, majd elenged és előkerítve a szivacsot apránként nyom rá tusfürdőt, s elkezd vele megmosogatni. - Volt időm észrevenni, hogy már nem mennek úgy dolgok, mint húsz évesen... - böki ki.

- Furcsa lenne, ha menne. Változunk... Mi nem megy?

- Nem vagyok már olyan éber és fürge, több pihenésre van szükségem, fáradékonyabb vagyok, de már nem vágyom annyira az alvilág pörgésére és veszélyeire sem. Onnan kiszállni sokkal könnyebb, mint mindent hátrahagyni, átadni. Igazából az egész egyáltalán nem érdekel már, csak lenne egy csomó dolgom, amit Bakarinak kell főként megcsinálnia, meg van egy kis hülye tanítványom, aki mellett ott kellene lennem. Nem tartom magam felelőtlennek, de mostanra sokkal több felelősséget érzek néhány ember iránt. Érdekel, hogy mi lesz velük és ha tudok, segíteni akarok, ami korábban nem jellemzett.

- Tudom, hogy nem a birkatürelmedről vagy híres, de most az kell, hogy az legyél... Magaddal szemben.

- Ezt tudni tudom, csak amikor egyszerű dolgokra nem vagyok képes, elpattan az agyam. Kidühöngöm magam, aztán újrakezdem vagy folytatom, és ezt csinálom, míg nem sikerül. Rettentően feszült vagyok, el sem tudom mondani, mennyire hiányzik, hogy súlyokat emelgessek, edzek, vagy kilométereket fussak le. Ez akkor a legszembetűnőbb, amikor összeugrunk Bakarival. Vele szemben minden indulatom előjön és nem akarom én őt bántani, ahogy ő se engem, de kell az, hogy acsarogjunk, mint két vadkutya.

- Ezzel nincs semmi gond, csak... tudjatok leállni...

- Semmi sem tart örökké - jegyzi meg lazán, majd leakasztja a zuhanyrózsát és leöblít.

- Néha úgy fest, mégis... - vetek ellent könnyedén, de rávigyorogva, majd egy óvatlan pillanatban lefröcskölöm őt, mire a válasz sem marad el, képen locsol a zuhanyrózsával. Csak nagyokat pislogok, miután kitöröltem arcomból a vizet, ám nem hagyom megtorlás nélkül a dolgot és igyekszem megkaparintani tőle a zuhanyt. Persze miért is lenne egyszerű, ha az ember párja nála harminc centivel magasabb és ezt ki is használja? Nem is értem, mit vártam... Magaslabdát szőnyeg alatt megint. Legalább ezzel a lendülettel hajat is moshatok, ha már nem úszta meg szárazon a dolog, így csak vigyorogva vállat vonok, majd nyomok a kezembe sampont és átmosom a hajam is. Kellemest a hasznossal, és hogy a tetováló se maradjon ki a jóból, a kezemen lévő habot rátapicskolom mellkasára, rajtahagyva a tenyérlenyomatomat.

- Elragadó a kreativitásod - mondja vidáman és én is elkuncogom magam. Ha tudnád, még mire vagyok képes a habbal... vagy a habból? Részletkérdés.

- Gyakoroltam - vigyorgom angyalian, majd előkeresem a szivacsot és gyártok még egy adag habot. - Mosd le magad! - kérem meg őt, mire szó nélkül leöblíti magát, s kíváncsian figyeli, mit szeretnék. Egy kicsit várok, hogy valamennyit száradjon a bőre, különben nem marad meg rajta olyan jól a hab, s míg ezt teszem, tervezek. Alaposan megfigyelem őt most, végül vigyorogva egy kevés vizet locsolok kezemről a szivacsra, s nekiállok művemnek.


Először vállaira nyomok két-két habkupacot, majd megformázom úgy őket, mintha tüskék lennének, s miután mindkettővel megvagyok,  elkezdek megrajzolni egy a két belső habtüskét összekötő láncot mellkasára. Elszenvedek vele, nem is kicsit, s bár az eredmény nem tökéletes, nekem bejön. Ezután újabb adag habot nyomok most kezemre, majd a lánctól indítva azt rajzolok vele csíkot egészen csípőjéig, mindkét oldalán, végül az egészet kitöltöm láncszememkkel. Na így már mehet bárhova. A láncing megvédi. Kicsit hátrébb lépek, miután megvagyok az egésszel és megcsodálom a művem, majd vigyorogva nézek rá.

- Még mindig nem tudom eldönteni, hogy a műveid, vagy ahogy megalkotod őket, tetszik jobban - jelenti mosolyogva.

- Teljesen mindegy, a lényeg, hogy tetsszen - kuncogom. - Jól áll.

- Én is így gondolom. - Hajol hozzám és játszik el ajkaimmal.

- Mihez lenne kedved ma? - kérdezem meg végül ajkaira lehelve a szavakat, csendesen.

- Heverészni - válaszol, miközben a zuhanyrózsáért nyúl, majd lemossa magáról művemet és elzárja a vizet. - Nézhetnénk filmet, vagy kevereghetnénk távol Tokiótól.

- Kombináljuk össze a kettőt - ajánlom fel, miközben törülközőt vadászok magunknak és teljesen ösztönből kezdem el megtörölni vele a férfit. - Nézzünk meg egy filmet, közben elkészítem az ebédet, megkajálunk, heverészünk kicsit, majd elmegyünk egyet csavarogni, hm?

- Tökéletes - jelenti ki rám terítve a másik törölközőt és kezeivel simogatva az anyagon megtöröl, ahogy tud. - Milyen filmet nézzünk? - kérdezi.

- Múltkor én választottam, most rajtad a sor - nyújtom rá nyelvem játékosan és elvigyorodom.

- Nincs ötletem - vallja be. - Művészfilmet néznék, de valami visszafogottabbat.

- Hát... - gondolkodok el, miután befejezem megtörlését és elkezdem a hajamat is alaposan átdörgölni egy törülközővel. - Nem vagyok egy művészfilm rajongó, bár van pár, ami tetszett. Például a tehetséges Mr. Ripley, vagy a Szenvedélyek viharában, de nem tudom, mire vágynál inkább ebben a kategóriában - kuncogom el magam. - Fellini Casanovája? - sandítok rá tovább dörgölve a törülközővel a hajamat. Nem szeretem megszárítani, ő meg nem díjazza, ha vizes fejjel rohangálok. Marad a köztes. - Esetleg még a Holt költők társasága, bár az annyira nem művészfilm kategória.

- A Holt költők társasága híres és remek film, Casanova már lejárt lemez, a másik kettőt viszont egyáltalán nem ismerem. Melyiket ajánlod? - teszi fel a kérdést dorombolva.

- Mindenképpen a A tehetséges Mr. Ripleyt - felelek elmosolyodva.

- Megbízom az ízlésedben - jelenti ki nevetve.

- Ha mégsem tetszik, maximum kikapcsoljuk - vigyorgok rá és kiterítem a két törülközőt, hogy megszáradjanak. - Mit szeretnél kajálni?

- Húst, krumplit és zöldséget.

- Rendben - nyomok csókot szájára, majd indulok meg kifelé végül. Tatsuki is követ, ám először a szobába csattogok el a cigimért és a telefonomért, hogy átbútorozzam őket a nappaliba. A tetováló még ott marad egy ideig, gondolom, lekeni a kezeit a Bakaritól kapott krémmel, én pedig addig készítek még egy kávét mindkettőnknek és elmosogatok, ha már ezt nem ejtettem meg reggeli után. Amint megvagyok azzal is, a fagyasztóhoz lépek, hogy kivehessem a húst, s hogy hamarabb kiolvadjon forróvízbe teszem. Ki kéne találni, mi legyen a kaja, s míg ezen agyalok, a pultnak támaszkodva gyújtok rá.