6.

Deon

- Hát... egy kicsit többre számítottam - jelentem ki némi elégedetlenséggel. - Akartam tőle cigit kérni - rovom meg elmosolyodva a rosszfiúmat, miközben felé fordulok az asztalon.

- Senki nem tömte be a szád semmivel, hogy ezt ne tehesd meg - mondja nekem egyszerűen, elvéve a dossziét az asztalról és belelapoz. - Lesz még rá alkalmad.

- Cigit akárkitől és akármikor nem kérek - közlöm vele behajolva elé szándékosan és felsandítva rá.

- Ahogy ismerlek, kölyök, fogod te még őt zaklatni a kérdéseiddel - mondja, miközben játékosan a fejemre csap a mappával. Elröhögöm magam, mert bár egyáltalán nem ezt akartam, tetszett, vicces volt. Áttúrom a haját, miután leszállok az asztalról, majd addig furakszom, míg az ölébe nem tudok úgy ülni, hogy együtt nézhessük meg a dosszié tartalmát.

- Tényleg Eiya apja? - Most nincs kedvem végigfutni a srác aktáját, egyszerűbb megkérdezni Asamét, de úgy néz rám, mintha oltári nagy hülyeséget kérdeztem volna. Kicsit utánagondolva... - Ööö... oké - mondom, jelezve, hogy felfogtam, én értettem valamit félre abban, amit Aoyun mondott és láng vörös lesz a fejem is, ahogy érzem. Röhögök magamon és inkább el sem kezdem elmagyarázni, ez most hogy jött nekem. - Akkor te szigorkodsz Aoval, én pedig szokásosan bevetem magam - ajánlom tématerelőnek, még mindig égve, mocorogva.

- Meghagyod nekem a hideg és kegyetlen yakuza szerepet? - kérdezi ravasz mosollyal.

- Nem is a kedves, figyelmes szeretőét - heccelem.

- Khm... Engedelmetekkel én is lelépnék akkor, ti meg nyugodtan terrorizáljátok tovább egymást - közli be Akihito.

- Ácsi! - szólok rá felvigyorogva rá. - Igazán mesélhetnél arról a kapcsolatról, ami Aoyun és közted van - jelentem ki. Biztos vagyok benne, hogy tudja, mire gondolok, hiszen az egy dolog, hogy elhozta ide a férfit, ám becenéven szólította és viccelődött vele, ami egyértelműen egy közelebbi kapcsolatot feltételez. Nem, nem hasonlatosan közelit, mint a miénk Asaméval, eszemben sincs feltételezni akármit, egyszerűen kíváncsi vagyok, mit gondol erről a félvér ürgéről Akihito.

- Egy jó fél éve dolgozom vele, kábé azóta, mióta az Eiya-ügyön is - kezd bele. - Remek képességű testőr, nem az a gyenge, jellemtelen, szakma szajhája típus, amiből tizenkettő egy tucat és annak hűséges, aki többet fizet. Napokba telt, mire egyáltalán meg tudtuk úgy közelíteni az embereimmel, hogy elkaphassuk és nem volt könnyű dolgunk. Ha az itteni viszonyokhoz kellene őt hasonlítanom, Aoyun olyan keverék testőr a képességeit tekintve, mint Shinji. Több fegyvert hord magánál a pisztoly mellett és minddel remekül bánik. Két emberemet komolyan sikerült megsebesítenie és kivallatni sem volt egyszerű. - Felröhögök.

- Ma senki sem érti, hogy mit akarok, vagy csak mindenkinek kényelmes azt mondani, ami jön? - kérdezem meg.

- Ennek egyszerű oka van, nem fogalmazol érthetően - húz Asame, de szerintem nincs igaza.

- Vagy spontán szeretünk beszéltetni - neveti a másik férfi. - A tanítványommá fogadtam.

- Na, erről beszélek! - mondom hangosan, lecsapva erre. - Ez már megmagyaráz pár apróságot - jelentem ki.

- Mit is? - kérdez vissza.

- Aonak nevezted és heccelted - világítok rá.

- Akkor minden téren kielégítettem a kíváncsiságodat? - kérdezi elmosolyodva.

- Nem, de a piszkos részleteket nem Asame előtt akarom megkérdezni - heccelem nevetve.

- De egy mocsok dög vagy - szól rám a yakuzám felpillantva rám az aktából. - Kihagynál egy olyan buliból?

- Azt hittem, a száz éves barátságotok alatt már mindent megkérdeztél tőle, amit tudni akartál - közlöm vele szenvtelenül.

- Persze. Kivel, mikor, hogy, hányszor... De ettől még... - Felvonom a szemöldököm és rámosolygok erre a hülyére.

- Ha ti ezeket megbeszélitek, én nem biztos, hogy szeretném tudni, mert akkor sanszos, hogy rólam is meséltél, az meg jobb, ha a kettőtök titka marad - ugratom. - Gondolom, majd igényel a dolog egy szélesebb körű bemutatást - kockáztatom meg Akihitora nézve -, hiszen ha a tanítványod, nem árt, ha nem úgy tekint ránk, mint tigris a ketrecből.

- Csak elnapolva lett, nem elfelejtve a szükséges protokoll - kacsint rám Akihito. - Most viszont tényleg elhúztam, mert még dolgom van, nem is kevés. Este majd beugrom. Ja, és Asame! Tartsátok itt Aot, ha nem nagy kérés, míg elintézek pár dolgot a helyieknél vele kapcsolatban.

- Ha fegyverrel is, de ittfogjuk addig. - Ezen csak kuncogok, s megvárom, míg Aki tényleg olajra lép, utána fejem Asamééhoz dörgölöm.

- Nem teljesen értem ezt a saját fiammal nem tehettem meg dolgot - árulom el neki csendesen.

- Aoyunnak volt egy tizenkét éves fia.

- Mi lett vele? - kérdezem meg.

- A hivatalos rendőrségi papírok szerint hazafelé menet az iskolából megtámadta őt egy helyi banda és alaposan összeverték, a kórházban halt bele a sérüléseibe, Aki feljegyzései azonban teljesen mást mutatnak. Aoyun akkor már annál a fickónál dolgozott, akihez Eiya is került. A férfiról köztudott volt, hogy imádta kínozni a szajháit, minden módon. A dokumentumok szerint sikeresen bele is nyúlt egy ilyenbe a fickó, csak rossz emberrel húzott ujjat éppenséggel. Bosszúból pedig Aoyun kölykét találták be. Megverték, megkínozták és ugyanúgy bántak el vele, ahogy Eiyával is, majd kidobták a ház előtt, hogy ezzel üzenjenek a pasasnak. Persze gondolhatod, hogy pont leszarta a vérebe kölykét.

- A kínaiaknál miért perverzió használhatatlanná tenni egy szajhát? - kérdezem meg. - Nekem ez full logikátlan. Oké, marad szája, meg luk a fenekén, de ennyi erővel nőt is maguk mellé vehetnének, arról levágni nem kell semmit - mondom fintorogva, talán kicsit nyersen fogalmazva.

- Nem mindegyik ilyen ott sem, de tény, hogy abban lelik az élvezetet, ha kínozhatnak valakit, legalábbis a legtöbbjük. Az ilyen faszok, mint ez a férfi is, általában valami olyan miatt akar bosszút állni ezeken a szerencsétleneken, amit saját hibájának köszönhetően cseszett el. - Világos, az elfojtott frusztrációt sokkal könnyebb egy gyereken vagy fiatalon levezetni, mint a konfliktusokat kezelni és megoldani felnőtt emberekkel.

- Nem igazán értem, hogy ezeket miért nem irtják ki, a kínaiak amúgy is sokan vannak, legalább a selejtet hajítanák a tengerbe a halaknak táplálékként.

- Az ilyen mocskok rendszerint a Triádok védelme alatt állnak.

- Szerintem ezek az emberek szánalmasak - jelentem ki teljes komolysággal.

- Azok, de amíg a Triádok keze ennyi mindenhez elér, addig senki nem tud velük mit tenni, az állam pedig szemet huny a dolgok felett, mert jelentős pénzeket kapnak. Ördögi kör. - Tehát ez olyasmi, amivel nem tudok mit kezdeni, mert a világ megváltásához egyedül kevés vagyok. Végülis nem akkora baj, mert bőven elég, ha a saját világom meg tudom váltani, az meg eddig ment.

- Nekem is érdekes ez? - kérdezem meg játékosan, a papírokra bökve.

- Attól függ, mit szeretnél megtudni még Aoyunról és a múltjáról. Nem tudom, mi érdekel, de ha akarod, nézd át - teszi le az aktát, mire elkezdem átlapozni.

- A látványmemória előnye - kuncogom halkan. - Hogyan tovább? - kérdezem fel sem pillantva a lapok közül.

- Egyelőre várunk. Ha Aoyun tud kezdeni valamit a kölyökkel, akkor Eiya hozzá kerül. Gyanítom, Akihito már intézett neki lakást, talán autót is, az meg, hogy a tanítványává fogadta, biztos anyagi forrás a számára. Ha a kölyök rendbe jön, meglátjuk, mihez lehet vele kezdni. Valószínűleg segítségre szüksége lesz. Beilleszkedni, magántanár, attól függ, mihez lesz kedve, hangulata, vagy hogyan alakulnak vele kapcsolatban a dolgok.

- Jól van - mondom egyszerűen. - Ha tudok valamiben segíteni, szívesen megteszem - adom csendesen a yakuzám tudtára. Sosem az a kérdés, támogatjuk-e egymást, hanem az, hogy egyetértük-e azzal, amit akar. Ha igen, akkor nincs szerintem akadálya abban, hogy teljes vállszélességgel ottlegyünk mellette. Nekem egészen addig nincs semmi bajom Eiyával, amíg olyasmit nem csinál, amivel kihúzza nálam a gyufát, ám nem valószínű, hogy érintésfóbiával nagyon kekeckedni fog, Asame meg tudja, hogy a versenyszellem és a féltékenység nálam egy olyan kombó, amit jobb nem piszkálni, különben komoly gondjaink lesznek.

- Meglátjuk. Egyelőre kíváncsi vagyok, most hogy Eiya közelébe mehetett, mi fog történni.

- Mégis mit tippelsz? - kérdezem elnevetve magam.

- Nem fogja hagyni, hogy megöljük, ha már kihozta onnan. Őszintén... Azt remélem, hogy most, hogy Ao mellette van, nem lesz vele gondunk több. Ha tudja kezelni, ez borítékolható.

- Meglesem - jelentem ki, azzal befejezem az irattanulmányozást és kimászom Asame öléből. Még megvárom, hogy rábólintson, aztán magára hagyom és Eiya szobájához veszem az irányt.