7.

Deon

Shabuval a karomon és vállamon megyek Asame szobájába, ám az üresen fogad, ami jól
meglep. Nem a fürdőben van, talán még vissza sem talált ide, így a cicust cirógatva kifordulok innen és megkockáztatom, hogy a dolgozószobájában van. Sok választás nincs, Asame nem szokott olyan sok helyen lenni, mint én. Shabu persze nagyon édesen dörgöli nedves orrocskáját és fejét az államhoz, és dorombolunk egymásnak. Hiányozhattam ennek a kis luvnyának, ha ennyire örül nekem. Végül benyitok a dolgozószobába, de csak félig lépek be, mert Akihitoval van.

- Hagyjalak titeket a magánéletetek örömeit és kínjait kivesézni, vagy jó lesz a társaságom? - kérdezem meg tőlük vigyorogva.

- Gyere és vesézzük ki a tiedét - feleli Asame ravasz mosollyal. Kuncogva teljesítem a kérését és szokásomhoz híven az asztalára telepszem. Shabu persze mindjárt kiszáll az ölemből és pipiskedve járja be az egészet, hízelkedik mindenkinek. Imádom ezt a macskát!

- Na bakker, otthagytam minden cigim! - jut eszembe. - Mindegy - mondom legyintve, főleg a kacérkodó Shabut figyelve.

- Majd begyűjtöd - feleli és kiteszi az övét az asztalra, majd az ölébe veszi a macskát. Nyááá, ennyit errőől... A dög engem keres, de amint Asame feltűnik, mindjárt őt kezdi fűteni. Ilyenkor tök féltékeny tudok lenni. - Mit akcióztál? - kérdezi meg.

- Aoyun sokkal jobb Eiya számára, mint akármilyen gyógyszer. Meg tudja nyugtatni, mint egy suttogó - mondom. - Egyébként figyelmeztess mindenkit, hogy előtte ne gyújtson rá, mert jellemrajzot csinál csak a cigarettából - teszem hozzá széles vigyorral, miközben az asztalon lévő dobozért nyúlok. - A felszínen kemény, rideg, elutasító ember - mondom a szálat forgatva magam előtt -, de ha merész vagy és hagyja, hogy a közelébe kerülj, teljesen mást találsz a felszín alatt, mint amilyennek tűnt. Rohadtul tetszik a tudománya és jót röhögtem, mikor azt mondta, ez a cigi olyan, amiből az ember nem szívesen füstöl el egy szálat is akár - mesélem vidáman. - Ahhoz képest te elég sokat eszel meg belőle egy nap, én meg rohadtul akartam belőle anno.

- Én mondtam, hogy nem kispályás a testőr - jelenti be Akihito.

- Tud valamit, az biztos. Szerintem egész jó ez a cigi - vonja meg vállát Asame.

- Fogom még zaklatni - közlöm magabiztosan, s meggyújtom végre a cigarettát. - Lemaradtam valamiről amúgy? - kérdezem hol egyikükre, hol másikukra pillantva, aztán megsimogatom a kis dögöt a yakuzám ölében.

- Sok mindenről nem. Előtted értem ide egy öt perccel - feleli Akihito. - Nem volt időnk még belemerülni a magánéletünk rejtelmeibe - heccel. - Ellenben elhoztam Ao cuccait, gondolom, szüksége lesz rá. Meg van még néhány dolog, amit beraktam neki a későbbiekre. Tudni fogja, mivel mit kezdjen. Gondolom, úgyis te dobod be neki, ha én elfelejteném. - Na ezen elcsodálkozom.

- Gondolom, a testőröknek nem szakad le a karja, én meg nem azért vagyok szerződtetve, hogy csomagokat cipeljek. Egyébként is el lett kényeztetve, vittem neki mindent a kávéhoz és bazzeg, feketén issza, meg otthagytam neki véletlenül három doboz cigit, szóval szava sem lehet - jelentem ki szinte sértetten kihúzva magam, de játékosan.

- Jól áll, ha duzzogsz - kuncogja Akihito, mire nekem megint eszembe jut, hogy mennyire nem tudok semmit a szerelmi életéről, ami valljuk be, meglepő az én esetemben. Rajta kívül azt hiszem, nem akad más, akiről ne tudnék pár infót, minthogy kije van, kit szeretne, satöbbi, de Akihitoval valahogy úgy érzem, ez a téma olyasmi, amit nem szabad érinteni. Felhoznám, felvezetném valahogy, mert érdekel, csak ösztönből súgja nekem valami, hogy nem biztos, hogy az neki jó lenne, engem meg annyira nem foglalkoztat semmi, hogy azzal másnak fájdalmat okozzak. Korábban azt gondoltam, az edző Asamét szereti, de valami nagyon gyengéd, puha szerelemmel, amit a yakuzám sem vesz észre, mert annyira természetes Akihitotól, de valahogy nem mertem megjátszani egyiküknél sem még poén szintjén sem ezt a feltételezésemet, mert a barátságuk olyan kötelék, amit véletlenül sem sérthetek. Inkább tök mindegy, Aki mit érez, csak a hármunk viszonya rossz irányba ne változzon.

- Kösz - nevetem. - Mennyi idő, mire Aoyun befejezi a pattintást? - kérdezem meg a kendoedzőt. Szerintem fogja tudni, mire gondolok.

- Fél-egy óra maximum - válaszol.

- Az nem sok. Azt hittem, több - árulom el őszintén. - Ha lehet, Eiyával együtt Takuya mellé adod? - kérdezem meg Asamét.

- Akihito tanítványa, majd ő dönt arról, hova és minek szánja, nem szólok bele. Eiya viszont, ha úgy alakul, mindenképpen Ao mellett kell maradjon - mondja Akira nézve, ezt az egyet ezzel kikötve mégis számára. Engem kicsit meglep ez az egész, de jelét se adom, csak lepergetem a hamut a cigimről.

- Az alvilági lét nem egy olyan kölyöknek való, mint Eiya - jegyzi meg. - Emellett megoldható bármi persze. Majd meglátjuk még ezt. Aoyunt viszont magam mellett akarom tudni és feladatokat is adni neki, így elgondolkodtató, hogyan oldjuk meg a továbbiakat.

- Szerintem elég szarságot kapott már a nyakába, hogy kimaradjon az alvilágból - osztom meg velük a véleményemet. - Egyelőre úgyis alapdolgokat kell tanulnia és még azt sem tudjuk, mennyire viseli jól magát. Azok alapján eldönthető, mi legyen vele, mire alkalmas, azzal azonban számolni kell, hogy Ao kutyaként van mellette.

- Nem is akartam az alvilágnak szánni a kölyköt. Bár lehet, pontosan az tenné erőssé, hogy ennyi mindenen keresztül ment - mondja elgondolkodva. - Meglátjuk még. Azzal tisztában vagyok, hogy Ao nem fog tágítani mellőle, így meg kell oldanom, ha esetlegesen felépül, mi legyen a sorsa vagy hogyan tovább.

- Te ismered jobban - passzolom neki vissza.

- Mindegy, mit fogok ajánlani neki, a lényeg az lesz, hogy a kölyök mellette legyen, vele maradhasson.

- Sanszos - értek Asaméval egyet, majd elnyomom a cigarettacsikket. Az ölében gombócban szunyáló macsekra nézek, aztán nyújtózom egyet. - Abból a szempontból is dönthetünk, hogy átadunk-e másnak egy olyan vérebet, mint Aoyun, s ha igen, milyen háttérokkal, vagy nem.

- Meglátjuk még. Nem passzolnék le egy ilyen kutyát, ha nem muszáj és az sem utolsó, hogy ha Aki még tanítani akarja, nem árt, ha olyan helyen van, ahol nem baj, ha eltűnik napokra, vagy órákra.

- Ez így elég mókás - mondom -, mert azt beszéltük, hogy Eiyát nem tartjuk meg, míg Aoyunt meg nélküle nem fogjuk nagy valószínűséggel megtartani. - Engedni kell... De vajon el tudnám viselni, hogy az a srác Asame közelében marad? Egészen addig nem zavarna a dolog, amíg nem akarna a yakuzámtól semmit, de ezt nem tudom elképzelni. Keveset tudok Eiyáról, de amit igen, az indokolja, hogy ne feltételezzem róla, hogy csendes, visszafogott jófiú lesz. Nem, én biztos vagyok benne, hogy ha sikerül összekaparni őt, utána botrányos lesz. Hogy ezt valamiféle a félelem mondatja-e velem, nem zárom ki, nem is fontos, csak az, hogy tartok ettől. Megpróbálok sokat törődni Eiyával, hátha ezáltal később hatást tudok rá gyakorolni.

- Ezt kell valahogy áthidalnunk jelen esetben - feleli Asame. - Nagyon elgondolkodtál - jegyzi meg.

- Ühüm... - De továbbra is jár az agyam, próbálok nem borzalmasítani, hanem valami pozitív kimenetelű történetet elképzelni Eiyával. Hát... annyira nem vagyok benne sikeres. - Kezd kiütközni rajtam a fáradtság, szóval én mentem lefeküdni - közlöm aztán, s leszállok az asztalról.

- Megyek nemsokára - jelenti ki, amiből tudom, ennyivel nem úszom meg, még elő fogja venni ezt a témát.

- Jó éjszakát! - köszön el a kendoedző.

- Jó éjt. Egyszer benézhetnél úgy, hogy ráérsz, nem edzeni jössz és nem dolgozni, és nekem is forognak a kerekek a fejemben, nem vagyok annyira fáradt - jegyzem meg neki lassan elvigyorodva, aztán még vetek egy pillantást a kis dög macskánkra, azzal leszállok az asztaltól és az ajtó felé indulok.

- Majd, ha a yakuzád nem pakol tele munkával - vigyorogja ravaszul, ezzel búcsúzva Asame meg csak megcsóválja a fejét. Lenne válaszom rá, de nem vagyok benne biztos, hogy ha Akihito visszapasszolja a magas labdát, most tudnám állni a sarat, így csendben elhagyom a dolgozószobát és mindent levéve magamról bújok be Asame ágyába.


Vicces. Mire ideértem, már nem vagyok annyira fáradt. Tanakodom magamban, hogyan lehetne megoldani az Eiya-Aoyun dolgot, mintha rohadtul időszerű lenne...