7.

Asame

Miután a kölyök távozik, még maradok egy kicsit, hogy átbeszéljünk néhány dolgot Aoyunnal kapcsolatban, de nem jutunk igazából túl sokra. A helyzet megoldása úgy látszik, még várat magára. Mindenképp magunk mellett kell tartani a testőrt, ami azzal jár, hogy Eiyát is és nagyon jól tudom, hogy Deonnak fenntartásai vannak ezzel kapcsolatban. Felesleges jelenleg aggódnia szerintem. Beszéltem Takashival, míg ő Aoyunnál volt. A kölyök, ha rendbe jön és kommunikatívabb állapotba kerül, még vár rá pár vizsgálat. Holnap beszélnem kell ez ügyben Takashival is, hátha már most meg lehet valamit tudni arról, hogy van. Akihito végül távozik, kezében a testőr cuccaival, én pedig kezemben a macskával indulok el a szobánkba, hogy aludni térjek. Van egy olyan sanda gyanúm, hogy a kölyök még nagyon nem alszik, ám ennek ellenére halkan nyitom ki az ajtót, majd bezárva azt magam mögött az ágyra teszem a hölgyeményt és elkezdek vetkőzni. Elvonulok a fürdőbe, hogy vegyek egy forró zuhanyt, s amint ezzel megvagyok, derekamon egy törülközővel, még vizes hajjal megyek vissza a kölyökhöz, majd letelepszem az ágy szélére és rágyújtok.

- Min gondolkodtál annyira? - kérdezem meg végül csendesen, bár a választ tudom, legalábbis ha jól sejtem, akkor tudom. Feleslegesen aggódik, de ezt nem fogom tudni megmagyarázni neki még akkor sem, ha a fejemre állok, mert addig nem fogja nem foglalkoztatni a dolog, míg Eiya be nem bizonyítja neki, nem kell ellenségként, ellenfélként tekintenie rá. Ha azt nézem, és Aoyun elmondása alapján kalkulálok, akkor a kölyökben nincs gyűlölet, nincs ellenszenv, sem más irányomban. Már csak nyugalmat akar és erre a testőr mellett, ha jól vettem észre, rá is talált. Kíváncsi leszek, hogyan alakul a dolog.

- Csak próbáltam kitalálni valamit arra, hogy Eiyának és Aoyunnak is meglegyen a helye.

- Holnap beszélek Takashival, hogy végezzen el pár vizsgálatot a kölykön – mondom, miközben elnyomom a csikkem. - Sokat nem fogunk megtudni, de talán annyit már igen, hogy mivel számoljunk maradandó károsodás terén, ha felépül. Nem egyszerű – fekszem be végül mellé. - Erősen át kell gondolnom, hogyan tovább.

- Az jó ötlet, hogy Takashi vizsgálja meg - ért egyet, majd közelebb fészkeli magát hozzám. -
Milyen lehetőségek jutottak eddig eszedbe Eiyával és Aoyunnal kapcsolatban?

- Aoyunt mindenképpen vétek lenne valamelyik yakuzának csak úgy odapasszolni, még ha az éppen Takuya is, viszont szétválasztani nem fogjuk tudni őket, ebben biztos vagyok. Aoyun előbb szökteti meg innen is a kölyköt ahhoz, hogy ez így legyen. Akihito tanítani akarja Aot még pár dologra, hogy még tökéletesebb legyen, beleszokjon az itteni rendszerbe. Fogalmazzunk úgy, hogy egyfajta utód a számára. De megint csak itt ez a de... Ahhoz, hogy ezt megtehesse, kezdeni kell valamit Eiyával is. Lehet jó alapanyag a kölyök az alvilági léthez, éppen azért, amin keresztül ment, ugyanakkor ott van a kockázata annak, hogy nem lehet vele mit kezdeni, mert annyira sérült mind testileg, mind lelkileg. Ebben az esetben Aoyun nem fog mellőle tágítani vagy hosszú időre felügyelet nélkül hagyni. - Deon kicsit elgondolkodik.

- Azt kellene tudni, Eiya miben jó, mik az erősségei. Továbbra is tartom, hogy alvilági életre nem túlzottan alkalmas, mert maximum tíz év múlva kipurcan az eddig megszerzett sérülések miatt, egyszerűen a teste nem fog egyben maradni, túl sokat tört, szóval nem kell sok hozzá, hogy megnyomorodjon. Ugyanúgy, ahogy tudjuk, hogy Shironak sincs egy emberöltőnyi ideje hátra és azt, hogy Terukinak is nagyon észnél kell lennie, ha nem akar tolószékbe ülni, vagy Raktarinál fennáll a veszélye gyógyszeres szinten tartásra, ugyanúgy Eiyánál is racionálisnak kell maradnunk - fejti ki a véleményét csendesen. - Őneki szerintem egy olyan hely alkalmas, ahol nem erős fizikumra van szükség, hanem ahol azt, amiben jó, kamatoztathatja.

- Igen, ezektől én is tartok, ezért is akarom, hogy Takashi alaposan megnézze, milyen állapotban van.. Azt azonban csak Aoyun tudja megmondani, hogy van-e valami, amiben a kölyök jó és nem a szajhasághoz kapcsolódik. Talán a testőrnek volt valamennyi ideje arra, hogy tanítsa, attól függ, mennyire tudta meggátolni, hogy folyton droggal nyomják őt – felelem neki csendesen. - Raktarinak már most gyógyszeres szinten tartás kell – teszem végül hozzá. - A minap beszéltem erről is Takashival. Minden évben rendszeresen megvizsgálja azokat a testőröket, akik úgy maradtak itt, hogy figyelni kell az állapotukra. Ez a múlt hét táján volt esedékes. Raktari állapota romlott, de gyógyszerrel nem kell aggódnia senkinek, hogy berohamozik vagy baja lesz. Erről akartam is vele beszélni mostanában, csak megint összejöttek a dolgok.

- Ígértem Aoyunnak, hogy még zaklatom, szóval majd megkérdezgetem. Az mindenesetre eléggé látványos volt, hogy lenyugtatta Eiyát pár perc alatt. Azon is gondolkodtam, hogy a srác itt kaphatna-e helyet, de nálam fokozottan él, hogy két dudás nem fér meg egy csárdában - árulja el. - Na nem szívességi alapon, nem nyitnék semmiképp sem szeretetszolgálatot, ha valakinek nincs feladata, nincs szerepe, megy - köti ki komolyan. - Az a szívás, hogy amik hirtelen eszembe jutnak, mint tolmács, könyvelő, nekem full felesleges, mert nyelvet tanulni szeretek, a könyvelés meg nem nehéz, de valami hasonló feladatra akár érdemes lenne Eiyát szánni. Szép beszélgetés lesz Raktarival... - tér át aztán. - Nem akar gyógyszert szedni, azt tudom, meg akkor kicsit vájkálni is kell a lelkében, mert belőle a magánéleti zűrök váltják ki a rohamokat.

- Valamit kitalálunk Eiyának. Raktarinak pedig muszáj lesz döntenie, ha továbbra is dolgozni akar. Nem kockáztathatjuk meg azt, hogy egy bevetésnél rohamot kapjon, sem pedig azt, hogy a rohamai sűrűn jelentkezzenek és emiatt kiessen a munkából. Nem kell senkinek tudnia a magánéleti gondjairól, ez rá és az orvosára tartozik, de neki is nyitnia kell ezzel kapcsolatban, hogy valami előrelépés legyen, mert nem veszélyeztethetjük sem az ő, sem a társai életét. Igen, a testőr feladata az, hogy meghaljon megvédve a munkaadóját, de nem úgy, hogy epilepsziás roham miatt marad ott valahol.

- Értem-értem, csak az a szívás ezzel, hogy ha neki gondjai vannak, akkor Yoshinak, ezáltal Jeremynek, végső soron pedig nekem, Tatsukinak és neked is gondjaid lehetnek - fejti ki könnyedén. - Yoshimi már bizonyította, hogy érzelmileg nem tud elhatárolódni attól, akit szeret, ezzel meg szar helyzetbe hozhatja Jeremyt, akinek a seggét Tatsuki és én is meg akarjuk védeni. És akkor még nem vettük bele a képbe Masaot, akivel a kör gyakorlatilag zárul és hatványozódik. Megkockáztatom, a probléma kiváltója ő lesz, de ehhez, mondom, kicsit vájkálnom kell Raktariban, hogy megtudjam. A gyógyszert meg persze pont azok miatt, amiket felsoroltál, el fogja fogadni, de mivel én hiszek abban, hogy semmi sem lehetetlen, alternatívát fogok keresni - jelenti ki elszántan.

- Nem is te lennél, ha nem akarnád a fél ház problémáját megoldani - heccelem elmosolyodva a kölyköt. - Térjünk erre vissza holnap, ha okosabbak leszünk valamivel.

- Ehhez értek, nem? - kérdez vissza kuncogva, azzal nagyrészt rám fekszik. Mosolyogva nyomok csókot fejére és magamhoz karolom őt.

- Nem csak ehhez - javítom ki.

- Még jó. Nem is mondtam, hogy csak ahhoz - kötekedik arcát a mellkasomhoz simítva, mancsával az orra előtt megsimogatva.

- Még jó... Duracell nyuszi.

- Nyuszi?! Ne máááár! - húzza el a szót. - Oké, hogy a róka kedvenc eledele, de naaa.

- Tán valami nem tetszik, nyuszikám? - heccelem, mire válaszul beleharap mellkasomba. Mocsok dög. - Veszett nyuszi.

- Vérnyúl és megesz - közli, azzal már fel is ül csípőmre és büszkén kihúzza magát.

- Nagy hiba lenne ezt tennie - cirógatom meg combját. Deon megrázza a fejét és végül rám hajol, ám ahelyett, hogy megcsókolna, fogaival tépi meg ajkaim. Jólvan, akkor játsszunk így! Belemarkolok hajába, majd hátrább húzom annyira fejét, hogy ne érjen el, s végül felülve harapok bele nyakának bőrébe. Végigkarmol rajtam vállaimtól egészen könyökömig, s bár nem erősen, de érezhetően teszi mindezt, a jutalma pedig egy újabb jól elhelyezett harapás lesz. - Kihúzod a gyufát - morgom bőrére.

- És akkor mi is lesz? - kérdezi fölényesen, megismételve a műveletet mellkasomon is.

- Kénytelen leszek megbüntetni. - markolom meg kicsit erősebben a haját, hátrébb húzva.

- Azt hittem, tűz lesz - kötekedik újra, lassan mozdítva csípőjét, így kissé dörgölőzve ágyékával enyémhez. Az is lesz, kölyök, ne aggódj.

- Ha ennyire szeretnéd, lesz az is, bár azt hittem, annyira nem jön be a billogozás. - Szabad kezemmel elkapom csuklóját és hátrafeszítem karját.

- Egyáltalán nem - jelenti ki nyugodtan, kezét hátracsúsztatva derekamhoz, de fenekem kezdi el cirógatni ujjaival. Feszítek még egy kicsit karján, arra azért ügyelve, hogy fájdalmat még ne okozzak neki, s haját is erősebben markolom meg, miközben rámarok ajkaira.

- Kár is lenne ilyennel elcsúfítani - lehelem.

- Na ugye - suttogja elfordulva, hogy a hajhúzás, a karjának hátrafeszítése is gyengüljön, körmeivel azonban gyengén, jelzésértékkel húz végig férfiasságomon és szája szegletén is gonosz mosoly jelenik meg, noha az érezhető a tartásából, hogy iszonyúan odafigyel a válla miatt mindenre.

- Mondasz valamit - engedem el végül karját és döntöm le az ágyra őt, s szabaddá vált kezemmel megtámaszkodom mellette, míg másikkal még mindig haját markolom.

- És ez meglep? - kérdezi röhögve. Kezeit oldalamra teszi és lassan húz rajta végig, majd hátamra kúszik és bele-belemarkolva, körmeit finoman belenyomva simogat a vállamig.

- Cseppet sem. - Szenvedélyesen csókolom meg, falva, szinte tépve ajkait, miközben elengedem haját és végigsimítok nyakán, egészen mellkasáig, majd újra visszacsúsztatva kezem ráfogok torkára. Deon elvigyorodik, s lábait úgy emeli meg, hogy gondosan végigsimogasson velük combomon, oldalamon, végül derekamra kulcsolja őket, közben kezeivel nagyon óvatosan, szinte tapogatózva cirógatja meg vállaim és mellkasom. Helyezkedem kicsit, hogy meg tudjam tartani magam, s így szabaddá váló kezemen alaposan benyálazva két ujjam hatolok belé és kezdem el előkészíteni őt. A kölyök felnyög és összerándul alattam, s bár nem hagyom abba megujjazását, kicsit lassítok a tempóján, mígnem Deon kézzel-lábbal megkapaszkodva bennem magára nem ránt. Kénytelen vagyok elengedni a torkát, ha nem akarom megfojtani, márpedig nem áll szándékomban ilyesmi. Mellette támaszkodom meg, s ráhajolva nyakára harapdálom végig bőrét. Halványan, elégedetten mosolyodom el, mikor a kölyök mocorogni kezd alattam a kéjtől és teljesen libabőrös lesz, így kihúzom belőle ujjaim, majd alaposan bekenve farkam nyállal feszülök neki és lassan belé hatolok. Felkarmolja hátam, remeg, nyöszörög, s izmai is megfeszülnek, de úgy fordítja csípőjét, hogy könnyebben belé tudjak nyomulni, s amint teljesen elmerülök benne, rendesen megtámaszkodva mellette kezdem el őt dugni.


A kölyök hamar eszét veszti. Nyögdécselve, levegőért kapkodva tolja bele magát lökéseimbe, s csípőjével még finoman ring is hozzá. Szinte hajszolja bele magát a gyönyörbe, én pedig nem tagadom ezt meg tőle. Egyre keményebben és vadabbul kefélem, miközben rámarva ajkaira szinte belefojtom a csókba. Nem engedem neki, hogy túl sok levegőhöz jusson. Próbál szabadulni, hogy levegőhöz jusson, de csak annyira hagyom ezt neki, amennyire szükséges, míg továbbra is keményen kefélem őt. A kölyök végül hangosan nyögve, kiáltozva élvez el alattam, szinte teljesen önkívületben, én pedig kihúzódva belőle fogok rá farkamra és pár rántást követően terítem be spermámmal hasát. Pihegve-szuszogva fekszem el mellette, s kisimogatom arcából izzadtságtól nedves haját, miközben apró csókot nyomok vállára. Hagyom pihegni, levegőhöz jutni, holott még mindig csókolnám, szinte fulladásig. Jelen helyzetben nem kellene nagyon sokáig erőlködnöm a dolgon, mert Deon még így sem győz levegőért kapkodni. Imádom a reakcióit, azt ahogyan még most is átráng rajta néha a kéj, de szép lassan kezd magához térni. Kinyitja szemét, pislog párat, majd visszacsukva azt, még mindig lihegve elmosolyodik.

- Utállak - közli rám vigyorogva, suttogva, de még így is érezhetően rekedten.

- Kölcsönös.

- Miért is? - kérdezi kicsit elnevetve magát.

- Csak. - Deon hirtelen rám fordul, majd morogva beleharap vállamba, nem is kicsit. - Holnap beoltatlak veszettség ellen - jelentem ki magamhoz karolva.

- Engem?! - kérdezi meghökkenve. - Pedig te vetetted rám magad úgy, mint egy kiéhezett vadállat.

- De úgy látszik, a kór ragályos, sajnos kénytelen leszek meglépni ezt és láncon tartani addig, míg el nem múlik nálad.

- És veled mi lesz? - kérdezi kihívóan, kicsit feltolva magát. - Téged ki fog láncon tartani? - kíváncsiskodik szélesen elvigyorodva.

- Így, hogy átadtam neked a veszettséget, nekem már nincs min aggódni.

- Én meg most haraptalak meg, szóval vagy visszaadtam, vagy visszafertőztelek.

- Á, másodjára nem fertőz.

- Akkor kénytelen leszek keresni most valakit, aki átvállalja tőlem - közli nagy komolyan.

- Sajnálom - közlöm vele, szorosabban magamhoz karolva -, de országunk biztonsága érdekében itt kell tartsalak az ágyban. - Deon persze röhögni kezd a dolgon és ehhez mérten igyekszik szabadulni is. Na nem, késő van már a fogócskához.

- És mi lesz belőlem, vérfarkas vagy vámpír? Vagy egy új faj van születőben? - tudakolja közben.

- Ha nem maradsz nyugton, kötözött sonka leszel.

- Azt nehezen - neveti mocorogva.

- Mérget ne vegyél rá. Szar megkötözve tölteni az éjszakát.

- Egyetlen olyan éjszaka elég lenne, hogy más cicust keress magadnak - jelenti ki, azzal belekönyököl csípőcsontjaim fölé. Persze, Deon, én is imádlak. Elengedem őt és hagyom szabadulni. Lefordul rólam, majd kimászva az ágyból indul meg kifelé a fürdőbe. Megcsóválom fejem, miközben felülök, majd kicaplatok utána én is lezuhanyozni, ám Deon kifejezetten nem díjazza, hogy csatlakozni kívánok hozzá. Hát jó, legyen, ahogy akarja, magára hagyom és visszatérve a szobába gyújtok rá. Kíváncsi vagyok, most mi baja van, de majd elmondja, ha úgy érzi.