8.

Deon

Elég furára sikerültek a dolgaink Asaméval... valahogy sehogy se akart összejönni, amire igazán vágytam. Mintha elmentünk volna egymás mellett. Pedig általában jól kommunikálok, de talán megalkuvó voltam, hát most tessék, fájlalhatom a seggem. Hülyén érzem magam, ráadásul Asame is látta, hogy valami nem oké, szóval ez így nagyon remek lesz. Mindegy, majd túljutunk rajta valahogy. Lefürdök, megtörölközöm, aztán erőt veszek visszatérni, de ez egészen addig elég, míg meg nem látom őt az ágyon ülve cigarettával a kezében. Lekapcsolom a villanyt, leszegem a fejem és odalépve mellé az ágyra telepszem, átfogom a hasát és vállára hajtom a fejem. Nem hiszem, hogy ennyivel ki tudnám engesztelni, vagy el tudnám nyugtatni a gyanakvását, de ezeket akkor is meg akartam tenni. Elnyomja a cigijét, miután még egyet beleszívott, aztán összeborzolja a hajam és egyetlen szó nélkül elmegy zuhanyozni. Nem tudom sosem, hogy mikor fog beszélni és mikor hallgat egy-egy hülyeségem után, ezért a legtöbb esetben, amikor számítok rá, hogy kérdez vagy mond valamit, meglep, amikor nem. Mint most is. Ennek ellenére mosolygok egyet rajta, aztán inkább új lepedőt húzok az ágyra, elrendezek rajta mindent, majd bekucorodom a takaró alá és várom, hogy a rosszfiúm visszatérjen.


Eltelik egy idő, mire előkerül, ráadásul hideg a bőre, ami nagyon szokatlan. Annak ellenére, hogy ilyenkor normális esetben elhúzódnék, mármint ha nem Asaméról vagy nem arról lenne szó, hogy fel kell melegíteni a másikat, hozzábújok és mellkasára fekszem. Igyekszem minél nagyobb felületet elfoglalni rajta, gondosan nyakig takarom őt, arcom pedig nyakához, majd arcához dörgölöm. Rögtön átkarol, de a takarót azért igyekszik letúrni magáról, én meg nem küzdök vele, ha nem kér, akkor nem kér, nem erőszakolom rá, úgyis hamarosan felmelegszik. Mindenesetre most már tudom, milyen érzés lehet neki hozzám bújni, amikor én ilyen fagyos vagyok. Hát... vagy nagyon perverz, ami biztos, vagy nagyon önfeláldozó, amit ugyancsak nem tudok kizárni a lehetőségek sorából.


A pergő percek lassan elnyomnak. Érzem őt felmelegedni, hallgatom a légzését és szíve dobolását, amely tovább nehezíti az ébren maradást, pedig talán illenék megmagyaráznom, korábban mi ütött belém, holott egyetlen értelmes válaszom sincs erre a kérdésre, mégis bealszom. Arra ébredek, hogy fény van és kávéillat terjeng, bizonyára felkelt a nap, de az illatot egyelőre nem tudom hova kötni, így kinyitom a szemem. Asame már várhatta, hogy felébredjek, s reggelit pakol az ölembe. Meglepetten elvigyorodom, mert nem szokott ennyire elkényeztetni és kérdőn pislogok rá, hogy most mi van.

- Jó reggelt neked is - mondom azért.

- A reggelen lassan három órája túlvagyunk - feleli halvány mosollyal magához véve kávéját. Kínosan elvigyorodom, aztán inkább magamhoz veszem a szendvicset.

- Köszönöm.

- Mit? - kérdezi felvont szemöldökkel, rágyújtva.

- A kaját - felelem kuncogva, kicsit feljebb csúszva, félig felülve, bár eléggé óvatosan, hogy minél kevésbé legyen kellemetlen. Nem volt olyan durva a tegnap, de azért egy gyengéd szeretkezésnek sem nevezném semmiképp, amit műveltünk.

- Nem venném a lelkemre, ha éhen halnál nekem.

- Tényleg nem lenne túl jó - értek vele egyet. - Te már ettél? - érdeklődöm.

- Úgy ismersz? - kérdez vissza. Megcsóválom lemondóan a fejem és csakazértis módon felé nyújtom a szendvicsem. Imádom Ayakot, mindig kitalál valami újat, nehogy akármire is ráunjunk. Naná, hogy Asaménak nem kell, mire incselkedve vállat vonok és szándékosan úgy harapok bele, hogy azt érezze, valami fenséges dologról maradt le. Ez így van, de nem árt vele még egyszer tudatosítani. Nem mintha érdekelné, de mindegy. Míg kajálok, őt nézem, mert mindig van valami fenséges abban, ahogy a cigijét és kávéját fogyasztja, ráadásul bár nem öltözik közel sem olyan változatosan, mint én, mindig megtalálja azt, amiben frenetikusan fest. Most ez egy ujjatlan, magas nyakú izompólóban és öltönynadrágban jelentkezik, nekem meg rögtön beindul a fantáziám, mit vegyek majd fel, ami ehhez passzolni fog. Egyelőre nem tudom, annyi ruhám van, hogy mindet fejben tartani se egyszerű, szóval majd beállok a szekrény elé és válogatok negyven percig.

- A tegnapi miatt... - makogom, miután eltüntettem a második szendvicset is, s közben az éjjeliszekrényre teszem a tálcát, így nem kell feltétlen Asame szemébe néznem, bár amilyen gyöktörzs vagyok, azért rápillantok. - Vagyis akarsz róla beszélni? - kérdezem meg végül.

- Akarjak? - kérdez vissza komolyan.

- Nem tudom - válaszolom őszintén. - Egy kicsit bepánikoltam - vallom be. - Tudom, hogy sosem tennél bennem kárt, de a frász jön rám mindig, ha érzem feszülni a vállam - teszem hozzá a teljesség kedvéért.

- Szólhattál volna - jegyzi meg.

- Célzatos voltam - bököm ki kínosan -, csak egyértelmű nem - teszem hozzá, mert nagyon jól tudom, hogy végülis én csavartam ki az egészet olyanná, amilyen lett. - Bennem is kettős volt minden... - mondom meg az okát, hogy miért nem szóltam. Ugyanannyira akartam incselkedni, fölényeskedni, harcolni, mint gyengéden, hosszan, odaadóan szerelmeskedni, s mivel eredetileg az utóbbira vágytam, a végén eléggé nagyon nem jól jött ki, eluralkodott rajtam a durvaság és nem tudtam leállni.

- Nem fogok megharagudni, ha szólsz azért, ha valami nem jó vagy nem úgy szeretnéd, ahogy esetleg én. De azt szeretném, ha igenis szólnál miatta.

- Rohadtul sok minden volt bennem... Nehéz úgy szólni, hogy még én sem azt csinálom, amit csinálni szeretnék... - motyogom, Asame meg halványan elmosolyodik. Na köszi... - Pontosan ellentétesen viselkedtem, mint ahogy akartam... Felgyűltek bennem a dolgok és így jöttek ki - magyarázkodom ügyetlenül.

- Legközelebb én is megpróbálok jobban figyelni rád - ígéri meg.

- Nem hiszem, hogy nagyon szükség van erre a dologra, mivel nyilvánvalóan kurvajó volt és én se nagyon fogtam vissza magam - mondom meg nyíltan, mert nem akarom, hogy rosszul érezze magát amiatt, hogy lerohant és megkefélt, mint egy vadállat. Ez egy kicsit túlzás amúgy is.

- Ettől még figyelhettem volna jobban.

- Szerinted mennyire reális elvárást támasztasz most magadnak? - kérdezem meg halványan elmosolyodva. - Szeretem a vad, durva szexet is, imádok incselkedni, játszani, szívózni, az érzékjátékokat, harcolni, erőt összemérni, meghülyíteni... tökre úgy viselkedtem szerintem, ami azt támasztotta alá, hogy most is egy heves kefélést akarok... - sorolom fel az indokaimat, hogy miért tettem fel a kérdésemet.

- Teljesen reális elvárásaim szoktak lenni magammal szemben - jegyzi meg, majd megragadja az államat és közelebb húzva-hajolva hozzám megcsókol. Szoktak, de most szerintem nem reális erre az esetre értve, erről azonban valszeg úgysem fogom tudni meggyőzni, Asame meg el tudja magában rendezni az ilyesmit. Közelebb húzódom hozzá és nyakát is átkarolom fél kézzel, másikkal viszont muszáj a mellkasát simogatnom, mert a póló, amit felvett, egyszerűen erre buzdít. - Ha így folytatod, megint matracdísz leszel - leheli a számra.

- A te hibád - közlöm vele csendesen, fittyet hányva a figyelmeztetésére. Teljesen hozzábújok, ahogy csak tudok és folytatom ajkai ostromlását. Senki sem állította, hogy nem akarok “matracdísz” lenni, bár hogy ez kinek mit jelent pontosan, igazából nem ártana tisztázni, csak ahhoz abba kellene hagyni a csókolózást, amit nem akarok.

- Az enyém - ismeri el, és ledöntve az ágyra fölém magasodva folytatja a szám teljes bekalandozását. Hátát, oldalát és karjait kezdem simogatni, gyengéden, kitapintva az izmokat, mintha ismerkednék a testével. Szeretném, ha most nem rohanna le és nem is teszi, lassan, szerelmesen csókol és simogat, ahol csak ér, én pedig simulok hozzá, törleszkedek, dörgölőzöm, de egyértelmű szerintem, hogy nem a szexért, nem kívánalomból elsősorban, hanem a közelségét, azért, hogy minél jobban Asaméhoz érhessek. Végre meg tudom élni azt, ami bennem volt már tegnap is, kifejezni az érzéseimet, a ragaszkodásom és a szerelmem. Olyan, mintha megnyílna ez a csatorna bennem, s bár a végén már nem is tudom, mit csinálok, vagy hogyan, ellehetetlenítem őt a mozgásban, mert mindenhogyan magamhoz fogom, karolom, ölelem, szorítom, holott tudom, hogy itt van, velem van, szeret, nem veszíthetem el. Nem is félek ilyenektől, van bennem egy halvány általános para, de az más, most csak magamhoz akarom szorítani, szinte egybeolvasztani a testét az enyémmel, mint akinek elment az esze. Nem mintha nem ment volna el és jó kis körutat tehet a Föld körül, mert jó ideje nem jött vissza, de mindegy, nem hiányzik.


Asame csak simogat, ölel, csókokkal borítja be a vállam, talán nyugtat, próbál lecsillapítani, de szerintem tudja, hogy semmi bajom, ez csupán szeretetkirohanás, amit muszáj egyben, hevesen és azonnal rázúdítanom. Remélem, semmi kifogása ellene és nem röhög magában nagyon ki. Áh, ilyenkor annyira bele tudom magam lovalni... most is túlcsordulnak az érzelmeim, elszorul a torkom, s összeszorítom a szemeim, hogy ne kezdjek el bőgni. Tudom, tiszta hülye vagyok, de ez még mindig nem bír újdonsággal.


Jól megszorongatom a yakuzámat, igyekszem nem megfojtani, mert összetörni szerencsére nem olyan könnyű őt, aztán mikor kicsit lehiggad bennem a roham, valamennyire eleresztem és forrón, szerelmesen megcsókolom. Ajkai megfeszülnek, s ahogy végigsimítok nyelvemmel rajtuk, rájövök, hogy mosolyog, így viszonozza a csókomat, tele szerelemmel és az arcom is megsimogatja. Nem tudom visszafogni a könnyeimet, azok kibújnak a szempilláim között, vagyis sikerül megint totális idiótaként viselkednem. Hát ez van, nem tudok kibújni sem a bőrömből, sem a karakteremből, ezt a pasit pedig lehetetlenül nagyon imádom. Amint el tudok szakadni a szájától, nekiállok megfosztani a ruháitól, kezdve a pólójával. Minél többet akarok a bőréből tapintani, markolni, fogni, cirógatni. Kicsit most elkapott a félőrület, érzem, hogy nem fogok tudni nyugton, fekve maradni, de amíg el nem tűnik Asaméról minden gönc, addig küzdök a szövetekkel. Ezután átfordítom magunkat, még csak igazán harcolnom sem kell azért, hogy felülre kerülhessek, mert Asame hagy érvényesülni, így azonnal szerelmesen nekiesek, rátapadok a nyakára és csókokkal, nyalásokkal járom be, tapicskolom vállait, mellkasát, hasát, s ahogy mozgolódom egész testemmel rajta, akaratlanul ágyékához dörgölöm a sajátomat. Apró, jóleső szusszanás szakad fel belőle, s gyengéden cirógat, amit egyszerre érzek kedveskedésnek és izgatónak is. Egy kicsit hozzásimulok, aztán lejjebb kúszom rajta, s folytatva a simogatását, izmai és bőre finom dagasztását járom be ajkaimmal és nyelvemmel vállát, kulcscsontját, mellkasát, majd hirtelen lekúszom hasára, és lábai közé kuporodva nyaldosok végig combja belső felén. Nem tudom, magában mosolyog-e rajtam, még csak fel sem pillantok az arcára, mert éppen teljes figyelemmel afelé fordulok, amit csinálok, de igen, jelenleg teljesen odavagyok, meg vissza.


Végül nem bírom ki, kívánom, akarom, így rábukom a farkára, Asame pedig felül annyira, hogy láthasson és bele-beletúr a hajamba. Nincs irányítás a mozdulataiban egy szemernyi sem, az élvezet szüli őket, én meg, ha tudnék, most bőszen dorombolnék, hogy jelezzem számára, én is nagyon jól érzem magam. Nem sokáig húzom őt, kiengedem a számból, majd síkosítót kerítek és a kezébe nyomva adom tudtára, mit szeretnék. Arra kér, forduljak hatvankilencbe. Nem kell megismételnie, hiába jövök ettől néha zavarba, s míg előkészít, folyamatosan nyalom, csókolom, simogatom a lábai közti területet, mígnem észbe kapok, hogy ha így folytatom, duplán megszopatom magam, ezért inkább elfekszem a combján és sóhajtozva, fel-felnyögve élvezem, amit velem művel. Végül némi segítséggel visszafordulok és magamba vezetve Asame férfiasságát ülök az ölébe, ő pedig felül, hogy átölelhessen és csókolhasson. Úszom a szerelemben és a boldogságban, ezért a fenekemben érzett feszítő és kissé fájó érzés elhomályosul szinte teljesen. Kapaszkodom a yakuzámba, ujjaimmal cirógatom bőrét, és lassan mozogni kezdek. Az ösztönök hajtanak, vagy a szívbéli vágyak, nem tudom, csak azt, hogy kínzás volna számomra, ha meg kellene állnom.


Asaméhoz bújva-simulva, szuszogva, nyögdécselve lovagolom meg őt, s apró mosoly suhan át az arcomon, mikor besegít megtartani az ütemet. Egész végig simogat és csókol, én meg az izmait markolászom, meg-megkapaszkodom a testében. Elsodornak az érzelmeim és a lendület, végül a hangom is megered és egyre hevesebben kezdem hajszolni a beteljesedést. A yakuzám is a csípőmre fog, hogy segítsen a mozgásban, közben a bőröm falja. Elfog a szédülés és remegni kezdek, a hangom el-elcsuklik az élvezettől, végül szűkölve, megfeszülve, hagyva, hogy ő húzzon bele az ölébe élvezek el.

- Én is szeretlek - szuszogja nyakamba Asame. Ookééééé... Akkor megint azt hajtogattam neki... Ég a fejem és kuncogok, a maradék erőmmel meg ölelem magamhoz. Válaszul nagy, cuppanós csókot nyom a fülembe, amitől még nagyobb kínba kerülök, de csak kuncorászni tudok rajta. Hát persze, hogy valamilyen formában muszáj megjegyeznie, hogy bejön neki, ha elvörösödöm.

- Perverz róka - mormolom neki, majd elemelkedem annyira tőle, hogy külön testbe kerüljünk, mert nem volt úgy már túlzottan kényelmes, így viszont szorongathatom a fenekem, amit fekve azért jobban meg tudok tenni. Na most jön a dilemma. Inkább gyorsan hasra vágom magam. Természetesen nem szabadulok tőle, de nem is nagyon akartam menekülni se, fölém támaszkodik és lassan végignyal gerincem vonalán, egyik kezével meg végighúz az oldalamon. Hátrasandítok rá a vállam felett és elmosolyodva simogatom meg azt a karját, amin támaszkodik. Ravasz mosollyal néz a szemembe, aztán folytatja tovább az érzékeimmel való játszadozást, csókolja, nyalja a bőröm, izgat. Nem is tudom, miért nem vagyok meglepve, hogy kínoz és valószínűleg ismétlést akar, vagy azon, hogy persze adom alá a lovat, ágyékához dörgölöm a hátsóm, fél kézzel pedig közénk nyúlva simogatom meg a testét. Ezek után ez dukál: - Telhetetlen perverz róka.

- Az - feleli kurtán, s ismét végignyal a gerincemen derekamtól egészen nyakamig, aztán miközben csókot nyom vállamra, ágyékát a fenekemnek dörgölve lök előre. Vigyorgok egyet, s amint tudok, beletúrok a hajába. Kicsit talán kérethetném magam, hogy ne legyen olyan könnyű dolga, így megállom, hogy hozzádörgölőzzek, csupán ahol érem, ott simogatom, markolom a testét. Hogy ösztönözzön, falni, harapdálni kezdi a vállaimat, miközben végigsimít az oldalamon, majd a hátsómhoz illeszti farkát és épp csak, de belém nyomul. Felnyögve megremegek, olyan erősen rohannak át rajtam az érzések, Asame pedig a csípőmet fogva vár. Kell egy pár lélegzetvételnyi idő, míg én engedek és nagyon lassan tolva ki a fenekem hagyom, hogy a magáévá tegyen újra.


Nem kapkod, nyugtatóan simogat és csókolja a bőröm, fokozatosan nyomul belém és nem is kezd el azonnal mozogni, kivárja, míg teljesen felengedek. Szuszogva cirógatom a kezét, szinte türelmetlenül akarom, hogy ellazuljak, de ez csak azután történik meg, hogy a figyelmem elkalandozik Asame szeretgetésére, utána viszont elkezd finoman, a csípőjét is mozgatva megdugni. Hangosan, némileg reszketve lélegzek, egyelőre csupán kapaszkodom a karjába és bár néha bevillan, hogyan nézhetünk ki, most felmorajlik bennem komolyan is a kíváncsiság. Ez fura és... ijesztő. Egy picit ledermeszt, én meg kinyitom a szemem és rápillantok a felettem ügyködő férfira. Azonnal lelassít és méreget, hogy mi lelhetett engem, mire elnevetem magam zavaromban, s beletolom magam a lökésébe. Nem vagyok benne biztos, hogy ezt szeretném elmondani neki, főleg nem most. Még a végén komolyan venné...


Folytatja azt, amit megszakítottam, ezért pedig csak imádni tudom és halk, mély hanggal vegyes sóhajokat kiadni magamból. Nem törődöm vele, mit hoz ki belőlem, hagyom, akármi is az, mert tudom, hogy semmit sem kell előtte szégyellnem. Az én csípőm is elindul, ezzel együtt a felsőtestem is könnyű hullámokat vet, így véve fel a ritmust, amit Asame diktál, mozdulva bele, ösztönösen és őszintén, megadva magam. Egyre gyorsabb és hevesebb lesz a nászunk, megtámaszkodom az ágyon, míg a lendület bele nem nyom, végül a lepedőt markolva, tépve, belekiabálva a gyönyöröm kis híján egyesülök vele a nagy hajszában.