9.

Aoyun

Elégedetlen vagyok a kölyökkel, de egyelőre nem csinálok semmit, hagyom, hogy beszélgessen Deonnal, de az, amit produkál, nagyon nincs ínyemre, ráadásul ő sem tud mit kezdeni ezzel a lököttel mellettem így. Az érintésfóbiája egy dolog, az meg már egy másik, hogy megjátsza a hat éves, naiv gyereket. Persze teljesen tisztában vagyok azzal, hogy ez nem több tőle kicsinyes bosszúnál, ami inkább nekem szól, mert nem hagytam, hogy a maga tempójában engedjen Deonnak. Miután a srác távozik, szúrós pillantást vetek Eiyára, ő pedig leszegett fejjel teszi le a kezéből a kanalat és fekszik el az ágyban hátatfordítva nekem. Felsóhajtok, majd mögé húzódom és magamhoz karolom.

- Ez nem volt éppen kedves tőled - mondom neki csendesen. - Ji... - szólítom becenevén. - Senki nem fog bántani többet. Nem kell megjátszanod magad. Legyél végre az, aki vagy. Mutasd meg nekik, milyen az az Eiya, aki fel bírt állni abból a szarból, amibe az élet lökte, hogy ennél sokkal többet érsz, többre vagy képes a szajha szerepnél, amit rád kényszerítettek évekkel ezelőtt. Mutasd meg nekik, hogy erős férfivá cseperedtél annak ellenére is, amit veled tettek. Tudom, hogy képes vagy rá és te is tisztában vagy ezzel.

- Túl sokat látsz bennem - válaszol csendesen. - Szerinted nem tudom, mire megy ki ez az egész? Kétlem, hogy ne lennél tisztában vele, hogy nem látod, miért akar Deon megismerni, hogy mit akar megtudni velem kapcsolatban. Asame szajhája voltam, azé a yakuzáé, akihez most ő tartozik és akibe annak idején titokban beleszerettem. Azt is elmeséltem neked, miért adtak el. Mindenáron a férfival akartam maradni, így rejtegettem az érzéseimet és igyekeztem jó szeretője lenni, mindent megtenni neki. Mikor megtudtam, hogy Naotonak is tetszik a gazdája, féltékeny lettem. El akartam őt tüntetni, így elcsábítottam, csak azért, hogy megdugjon és direkt úgy, hogy biztos legyek benne, le fogunk bukni Asame előtt. Tisztában voltam a szabályokkal, miszerint egy testőrnek tabu az áru és ezt kihasználtam, de kurvára rácsesztem. Nem ölte meg Naotot, ahogy arra számítottam és másnap engem is eladott egy kínai baromnak, akitől a Si-tai megvett. Igen, sok mindenen keresztül mentem, és az, hogy most visszahozatott, rettegéssel tölt el. Nem akarok semmit tőle... Hagyjon engem békén és kerüljön el. Igen, félek tőle, Ao, mert már nem az vagyok, aki mellette voltam annak idején és nem tudom, mire számíthatok....

- Eiya...

-  Nem, Ao! Tudod, hogy igazam van. Saját magamnak köszönhetem a sorsom. Azt hiszem, kellően megfizettem az árát, hogy ártottam Naotonak és ezzel Asaménak is, nem kell, hogy újra belém rúgjanak. A bosszú a kicsinyes emberek játéka... Én csak... nyugalmat szeretnék végre.

- Ji, eleget vádoltad magad! - szólok rá komolyan. - Lépj végre túl a dolgon! Ha rendbe jössz, elhúzunk innen. Megoldjuk, hogy azt csináld, amihez kedved van, amit szeretnél, én pedig ott leszek melletted. Bizonyítsd be, hogy okos vagy, hogy mennyire jók a képességeid és nem tudtak megtörni és tönkretenni az elmúlt évek, mert erős vagy, testileg és lelkileg is! Tisztában vagyok azzal, mit akar Deon, de tudni akarom, te mit akarsz! Bebizonyítani, hogy téved, vagy hagyni neki, hogy semminek nézzen és eltávolítson az útjából, ha úgy érzi, veszélyben van miattad?

- Furcsa, hogy ennyi idő alatt még nem jöttél rá, hogy mit akarok - kezd el mocorogni, így elengedem, hogy helyezkedhessen, ő pedig felém fordul és mellkasomhoz hajtva fejét bújik hozzám. Apró csókot nyomok hajába.

- Tőled szeretném hallani - mondom csendesen.

- Veled lenni. Más nem érdekel! Wǒ ài nǐ! - Elmosolyodom.

- Én is.


Nem tudok rá haragudni, egyszerűen képtelen vagyok, még akkor is, ha nem ártana, de senkije nincs, aki mellette legyen és segítse, hát itt vagyok neki és ezt ő is tudja. Kétlem, hogy erre még nem jött volna rá. Sokan hiszik azt róla, hogy csak egy ostoba szajha, hogy nem jó semmire a dugáson kívül, de ez nincs így. Amikor tehettem, mellette voltam és tanítottam. Tudást adtam a kezébe, ezzel lefoglalva és elterelve a figyelmét mindarról, ami vele történt. Emlékszem, egyszer megkérdezte tőlem, miért nem hagyom a fenébe, miért foglalkozom vele, hiszen nem több egy emberi selejtnél. Nem érezte magát teljes értékűnek és, nem érezte magát férfinak sem, pedig ő az. Az orvosok csodát műveltek vele és hamar helyrehozták annak a baromnak a munkáját. Hetekkel azelőtt volt az utolsó műtéte, hogy elhoztam onnan, így bár még segítségre szorul, de képes férfiként, állva pisilni. Helyre lehetne hozni a többit is, de ebben már neki kellene döntenie, mert egy implantátum beültetése újabb hosszú gyógyulási folyamatot jelentene és fájdalmakat, amiket nem akarok neki többet, s bár még nem beszéltem vele erről, lassan ideje lesz megejtenem ezt is.


Egy ember sokféleképpen szeretheti a másikat és ehhez nem feltétlen van szüksége testiségre, ugyanakkor, ha már mindenképpen testi kapcsolatot is akarunk, akkor szeretném, ha ő is élvezné, nem csak annyiból állna az együttlétünk, hogy fogom és megdugom... Úgy, olyan körülményekkel sosem tudnék hozzáérni.

- Ha Deon visszajön, megpróbálsz normális lenni vele?

- Meg, a szavamat adom rá - ígéri csendesen, nekem pedig ennyi bőven elég.

- Ji, megcsókolhatlak? - Apró bólintással felel csak, így lassan álla alá csúsztatom kezem, hogy gyengéden fogva meg állát felemelhessem fejét, majd lassú, szerelmes csókra invitálom. A fóbiája miatt teljesen olyan, mintha megkaphatatlan lenne, mint egy tiltott gyümölcs. Tőlem már elviseli, ha hozzáérek, megsimogatom, de csak akkor, ha én sem hirtelen nyúlok felé. Olyankor bepánikol és azonnal védekezni kezd, ám ilyenkor elnyugszik és bátran érinthetem őt.


Miután ajkaink elvállnak, még hosszú percekig figyelem őt, gyengéden cirógatva hüvelykemmel arcát. Csillognak a szemei, így homlokára csúsztatom tenyerem, majd elmosolyodom. Nem lázas még, de megint kezdenek jelentkezni az elvonási tünetek.

- Mit érzel? - kérdezem tőle csendesen, miközben lassan felülök és neki is segítek ebben.

- Fájnak az izmaim.

Kikelek az ágyból, s táskámhoz lépve előszedek belőle néhány kenőcsöt, amikre szükségem lehet, valamint a fürdőből az elsősegély ládát, törülközőt és egy tálba friss, meleg vizet. Átmosdatom Eiyát, majd elfektetem az ágyon, hogy el tudjam őt látni. Óvatosan nyúlok hozzá, de még így is érzem, hogy meg-megfeszül teste. Igyekszem gyors lenni és amint megvagyok, ráterítem a takarót, majd csókot nyomok homlokára és nekiállok elpakolni magam után.