Teljesen elbódultam. Kavargok, szédülök, folyok és pulzálok egyszerre, ahogy érzem. Mámoros érzés, még a kábszernél is sokkal jobb. Anélkül ilyen intenzív az egész, hogy bármit bevettem volna, bármivel hazudnék magamnak, eltompítva ezzel valójában az érzékeimet. Nem, ez a delírium természetes, a boldogság, ami megtölt, igazi. Nem csak képzeltem a játékot, vagy eljátszottam, hanem megtörtént. Vad volt. És rohadtul élveztem. Nem mintha most nem élvezném a bőrömből áramló forróságot, a lüktetést a testemben, a szívem és vérem, no meg zihálásom hangját, mert nagyon is kedvemre való, kellemes mind. Azt hiszem, most sikerült teljesen ellazulnom, talán megadni magam. Utóbbi persze furcsán érint, mert nem hittem volna, hogy én ilyenre képes vagyok, mégis... a bizonyság ott sajog a fenekemben és zsibbadó ujjaimban, melyekkel a párnába martam. Lassan tér vissza hozzám az öntudat, megérzem Asame kedveskedő cirógatását és csókjait, de kinyitni még nem tudom a szemeimet, ezért csak ahogy vagyok, elnyúlva a fekhelyen, elmosolyodom. Kár, hogy nincs replay módja az életnek, mert ezt szívesen újraélném még egyszer. Vagy akár többször is. Még pihegek egy kicsit, ami alatt nagyon lassan kiakasztom a szövetből az ujjaimat, óvatosan kinyújtóztatom őket, majd letámaszkodva feljebb kúszom a kanapén. Közben kinyitom a szemeimet, de mindjárt pislognom is kell párat, mert bekönnyeztem az élvezettől. Érzem, hogy égni kezd az arcom, és csak egy pillanat erejéig tudok Asaméra nézni, aztán kerülve a tekintetét, kínos mosollyal morzsolom ki először egyik, majd másik szememből a könnyeket. Ez elég mókás, mert még nem teljesen nyertem vissza az uralmat a testem felett, de megteszek mindent, hogy szárazra töröljem a szemeim környékét és elrendezzem a szempilláimat, majd kinyúlok Asaméért és magamhoz húzva ölelem át. Nem hiszem, hogy nagyon meg kéne neki mondanom, hogy amit művelt, az fantasztikus volt, szerintem eléggé egyértelműen lerí rólam, hogy így vélekedem. Közelebb és közelebb húzom őt, persze csak óvatosan, hagyva lehetőséget arra, hogy ellenálljon, mert hiába tör rám egy nagy „szerelmes vagyok!”-hullám, a sérülését még mindig vigyázni akarom. Azt hiszem, felélénkülök az örömtől, amit érzek, mert lerohanom Asamét egy heves, forró csókkal, majd utána sok, apró csókot nyomok a nyakára, kezeimmel végigszántom a hátát és derekán, ujjbegyeimmel kicsit megkapaszkodva a bőrében, megállapodom. Folytatni szeretném, garázdálkodni a testén, viszonozni a gyötrő játékokat, amikkel ő kínzott élvezettel engem. Mert tutira nagyon bírta, ahogy szűköltem alatta, máskülönben aligha csinálta volna.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése