18.

Akemi

Most is éjjel jön haza, ahogy mindig. Direkt nyitva hagytam a szobám ajtaját, hogy halljam és virrasztok, mert még így is képes lenne a felébresztésem nélkül közlekedni. Leveti a cipőjét és a kabátját az ajtóban, végighalad a házon, a szobájában lepakol, majd a fürdőbe megy, mindezt hangtalanul. Masao mestere ennek, valóban úgy közlekedik, mint egy kígyó és már rájöttem a titkára is, hogyan képes megállapítani, hogy mozgás van a birodalmán. Van valami a levegővel. Párásabb vagy melegebb, szárazabb vagy hidegebb lesz, de épp csak, ezért nem venni észre, ő viszont olyan mértékben képes volt azonosulni szeretett hüllőivel, hogy ennek a négy változónak és a kombinációjának köszönhetően mások tudta nélkül juthat különböző információkhoz. Nem kapcsol most sem villanyt, az ajtókat nem csukja, csupán a fürdőét, majd mikor lefekszik az ágyába, én is megjelenek.

- Miért nem alszol? - kérdezi csendesen. Felkapcsol egy kislámpát, hogy lássak, én pedig odabotorkálok az ágyához és bemászom mellé. Meglepetten figyel engem, de nem tesz ki, ezért homlokom a vállának hajtom. - Baj van?

- Kérlek, mesélj nekem magadról - kérem halkan. - Nem tudom, meddig maradhatok veled, de ahogy elnéztelek Jeremyvel, úgy éreztem, nem ismerlek.

- Jobb így - próbál lerázni, mire megkapaszkodom a karjában. - Akemi... - Sóhajtja a nevem, hiszen már annyiszor kilyukadtunk itt, talán már unja is, hogy mindig van olyan kérdésem, amire nem akar válaszolni, talán meg is ró emiatt, de nem tehetek róla, szeretem.

- Kérlek... Az alvilági dolgaid nem igazán érdekelnek - teszem hozzá. Tudom, hogy ha ő nem akar beszélni, semmivel sem tudnám rávenni, követelhetek, könyöröghetek, kirak az ágyából, kizár a szobájából, vagy becsuk a vallatóba, pedig mindennél jobban szeretném végre ismerni azt, amitől Masao olyan lett, amilyen. Ilyen gyengéd, érzéki, szeretetreméltó, erős, határozott, távolságtartó, gondoskodó... Ő mindent tud rólam, megkérdezett olyasmiket is, amikről sosem beszéltem és normálisan megtárgyaltunk néhány dolgot, amiről még csak nem is gondoltam volna, hogy képes vagyok érthetően beszélni. Nem ezért cserébe akarok tudni, hanem egyszerűen szeretném, ha ismerhetném a múltját, az érzéseit, a gondolatait. Masao azonban csendben marad, leoltja a lámpát és elfekszik az ágyon, így mellé pockolom magam. Nézem őt, még annak ellenére is, hogy nem látom sokáig, csak miután megszokta a szemem a sötétséget. - Miért érint olyan érzékenyen, ha Raktariról beszélünk Jeremyvel? - kockáztatom meg a beszélgetés elindítását, mert úgy tűnik, ő nem akarja elkezdeni. - Ha elmondod a dolgokat, megígérem, hogy nem faggatom Jeremyt - teszem hozzá csendesen. Ez nem ultimátum, csupán egy felajánlás. A férfi mélyet sóhajt, majd helyezkedik egy kicsit.

- Még pajzán gondolat sem voltál, amikor én már Raktarit szerettem. Életvidám, energikus gyerek volt, akiből angyali bölcsesség szólt - mondja halk, mély, rekedten búgó hangon. Furcsa ezeket hallani tőle, de kíváncsian fordulok teljesen felé és bújok is hozzá. Végre beszél! Végre az egyik legnagyobb rejtély talán előkerül, ami Masaot övezi. - Azt hiszem, úgy mondhatnám, ő volt a fény számomra az éjszakában. Minden szabadidőmet vele töltöttem, neveltem, játszottam vele, tanítottam, később beleszerettem és egy pár lettünk. Ezt sem Jeremy, sem te nem értheted meg. Te azért, mert fogalmad sincs az alvilágról, Jeremynek meg arról, mi mindent műveltem az életem folyamán. Fény nélkül nem lehet élni - jelenti ki. Ez valamiféle mottója, ami köré sok mindent épített, ezt már megértettem. - Nekem Raktari jelentette ezt. Két életem volt, egy jó vele, és egy szörnyű egyébként.

- Mégis szakítottál vele - motyogom közbe.

- Ugyanazért, amiért te is elkerülsz mellőlem. Meg kellett védenem.

- És később? - kérdezem.

- Ezt nem fogom elmagyarázni, de sosem szerepelt a terveim közt újrakezdeni vagy folytatni vele. - Ahogy velem sem... Ez fáj, de sejtettem, csak... nem akartam tudomásul venni vagy... elfogadni. Üvölteni tudnék, ám felesleges, semmin sem változtatna, csupán hülyét csinálnék magamból.

- Most már esélyed sincs - motyogok újra, hogy továbbgördítsem a beszélgetést, mert ő hallgat. Nehéz lehet neki erről beszélni, úgy érzem, el is komorodott, pedig én nem akarom bántani, csupán szeretném ismerni őt. Tényleg ismerni. És végre beszél...

- Régóta nincs - jelenti ki. Azt hiszem, ezzel Masao lezártnak tekinti a témát, pedig még nagyon sok kérdésem lenne.

- Tényleg örülsz annak, hogy boldog, vagy csak mondod? - Most nem látom jól az arcát, nyugodtan bevallhatná, ha hazudott, nem fogok rá haragudni.

- Tényleg.

- Nem vagy féltékeny? Nem fáj?

- Nem.

- Hogy csinálod? - kérdezem meg, mire felsóhajt.

- Sokkal többet ér számomra az öröme, mint akármi más.

- Miért? - Ezt nem tudom megérteni. Ennyire másképp működnénk ő és én?

- Mert engem az tesz boldoggá, hogy ő örül és nem az, hogy velem van.

- Nekem ez azért nem elég, mert csak tizenhat vagyok? - bukik ki belőlem. Megbánom, hogy ilyen butaságot kérdeztem, Masao azonban az oldalára fordul és hatalmas kezét az oldalamra simítja. Önkéntelenül is közelebb fészkelem magam hozzá, hiszen olyan mértékben vonz, amit nem lehet ép ésszel felfogni.

- Igen. Többnyire - javítja ki magát. - A szerelem alapvetően is egy bonyolult dolog, de Raktari számomra ennél sokkal többet jelent - magyarázza, én pedig mivel úgysem látom az arcát, inkább a mellkasához simítom az enyémet. Szeretem érinteni a bőrét, nagyon puha, kellemesen meleg, sehol egy éktelenkedő szőrszál, ellenben az évek alatt megesett harcai különös domborzatot hoztak létre a felszínén, alatta pedig erős izmok húzódnak. Minden teljesen rendben van ezzel a férfivel, kívül-belül tetszik, csak ez a szerelem-dolog egy hatalmas probléma vele. Pedig lehetne egyszerűbb… Csak neki kéne akarnia. - Raktari a fiam és az öcsém is egyben, no meg persze a legjobb barátom.

- Nem az a normális, ha a szerelmesek barátai is egymásnak? - kérdezem, mire fújva nevet fel.

- Ideális, az biztos.

- Nem akarod elmagyarázni, igaz?

- Szeretem Raktarit, nem csak szerelmes vagyok belé - kezdi talán a csüggedtségem hallatán. - Sőt, az utóbbi egészen kicsit számít csupán, egy apa megvédi a fiát, mindig a javát akarja. Köztünk régóta vége valaminek, de az apai, bátyi és baráti érzéseim nem fognak elmúlni iránta, talán a szerelmem sem sosem. Felnőttként már ez nem olyan egyszerű - teszi hozzá. Szólnék, megvédeném a saját korosztályom, ám nem akarom félbeszakítani. - Voltam fiatal, Akemi, te viszont nem voltál még felnőtt - mondja. Azt hiszem, mosolyog hozzá, legalábbis a hangja olyan, mint mikor mosolyogva beszél és mivel igaza van, szépen is fogalmazta meg, nekem is felfelé görbül a szám. - Sokáig nem ismertem senkit fiatalként, az életem a tanulásról szólt, aztán amikor kiszabadultam a világba, fogalmam sem volt, mihez kezdjek. Kurváztam, így gyorsan és sokat megtanultam először a szexről, aztán másról is, végül megismertem az első nagy szerelmemet is.

- Ő is az volt? - bátorkodok rákérdezni, mivel Masao elhallgat egy időre.

- Igen. Később kivásároltam, de nem tudott beilleszkedni az új életébe, zaklatták is, én pedig holtan találtam a lakásban. - Megráz, amit mond, ám megsimogat, mintha csak meg akarna nyugtatni. - Négy-öt évre rá találkoztam a négy éves Raktarival - folytatja, amivel meglep, mert azt hittem, hogy ezzel akarja megmagyarázni korábbi kijelentését. Örülök, hogy rosszul hittem, mert nem igazán állt össze a kép. - Mindig vágytam családra. Gyerekként érdekelt, milyen lehet, ha az emberrel játszik az apja, elviszi horgászni, moziba, vagy valami hasonló, szerettem volna tudni, milyen, ha van egy anyukám, de barátaim se voltak, akiktől megtudhattam volna. Aztán ott volt Raktari és hirtelen megvilágosodtam, hogyan lehet családom annak ellenére, hogy a szüleim már nem kerülnek elő és a nők sem bírnak bennem semmit se megmozdítani - meséli teljesen őszintén, én pedig a könnyeimet törölgetem. - Az életem egy olyan sötét időszakában találkoztam Raktarival, amikor nagyon közel álltam hozzá, hogy az amúgy is reménytelennek látszó jövőmtől én magam vágjam el az utat. Ezek a dolgok, amikor akkor történtek bennem és amiket rákövetkezendően megéltem vele, életem végéig megmaradnak és nem akarok változtatni semmin.

- Értem - sírom. Egy kicsit hagy, aztán a hátamra fordít és ad a számra egy hosszú csókot. Ezzel mindig egy kicsit kiszakít abból, amiben vagyok, mert szeretek vele csókolózni, túlságosan odavagyok érte, hogy amikor végre hozzám ér, másra tudjak figyelni.

- Holnap után bemutatlak valakinek - szólal meg újra, számomra váratlanul, mert azt hittem, folytatja, elkezd simogatni, csókolgatni, ám olyasmit mond, ami szíven üt. - Nagyon fontos, hogy ne légy vele ellenséges, Akemi - adja tudtomra komolyan, azon a meleg hangszínén, amit annyira imádok. - Olyasmit tettem, ami miatt a nyakamra szorul a hurok, ezért mindenképpen szeretnélek biztonságba helyezni. - Rémület fog el és belekapaszkodom izmos karjaiba.

- Mit?!

- Megöltem pár olyan embert, akik miatt kivívhattam Jeremy mesterének haragját. Nem maradhatsz velem és nem lehetünk kapcsolatban sem, ha elfogad téged az a férfi, akinek bemutatlak - válaszol csendesen. Mond még valamit a leendő nevelőapámról vagy kiről, hogy mennyire rendes ember, milyen jó sorom lesz, csak legyek kedves, érjünk oda pontosan kettőre, nekem azonban csak az kattog a fejemben, hogy Masaot elveszítem, ezért végül hangosan elkezdek sírni és kézzel-lábbal belekapaszkodom. - Akemi… - ejti ki a nevem aggódva, s hatalmas tenyerét a fejem alá csúsztatja és magához fog vele.

- Menjünk külföldre - zokogom.

- Nem lehet - utasít vissza nyugodtan, ahogy szokott, amitől én csak még elszántabban kapaszkodom belé. - Jobb sorsot szántam neked, mint amilyen mellettem lehet. Olyat, amiben nem kell menekülnöd, bujkálnod, hanem az álmaidnak élhetsz és szeretet vesz körbe.

- Te is szeretsz engem! - védekezek kicsit hangosabban.

- Tudnálak szeretni, kölyök, de majd’ harminc év van köztünk és én külföldön is, most már életem végéig alvilági leszek. Nem vagyok biztos benne, hogy meg tudnálak védeni, még magamat sem sikerül mindig, azzal pedig nem tudnék elszámolni, hogy veszélybe sodorlak - magyarázza türelmesen, én pedig egyre kevésbé tudom, mit mondhatnék még, hogy megértse, nem érdekel a kora, a veszély, a külföldre szökés, én csak vele akarok lenni és belehalok, ha nem szerethetem.

- Nem érdekel, én szerelmes vagyok beléd - mormolom a vállába.

- A szerelem mulandó - felel csendesen, én pedig levegőért kapok, hogy elkezdjek vele kiabálni. Pont ő mondja, hogy mulandó, mikor legalább tíz éve ugyanazt a fiút szereti?! Pont ő mondja, akinek hosszú évekbe telt túllépni a szerelmen, miután elveszítette a kedvesét?! - Nem tudnánk mit tenni, ha egyszeriben elmúlna a szerelmed külföldön. Ha megtanulnád a nyelvet, lenne esélyed letelepedni és valaki mással boldogulni, azonban ha vadásznának ránk, folyton változtatnunk kéne a lakhelyünket. Ezt sem gondolhatod elfogadhatónak.


Csendben maradok és most már dühből sírok. Mi az, hogy elmúlik, amit érzek?! Nem fog! Masao csodálatos ember, kedves, gyengéd, gondoskodó, humoros, játékos, okos, figyelmes… Órákig sorolhatnám. De a legjobban az fáj, hogy azt mondja, tudna szeretni… Miért kellett elmondania? Ez azt jelenti, hogy nem akar szeretni, mégpedig azok miatt, amiket elmondott? Ugyanez a baja Jeremyvel is, hogy fiatal és az alvilág miatt nem szerethetik egymást? Pedig jó páros, én láttam… Nagyon fájt rájönni, hogy Jeremy sokkal többet tud tenni Masaoért nálam, az ágyban is és a házimunkákban is messze elmaradok tőle, de ha Masao boldog tudna vele lenni, én isten bizony azt kívánnám, hogy legyen boldog Jeremyvel. Én azt szeretném, ha engem szeretne, mindennél jobban erre vágyom és rettegek tőle, hogy ha holnap után szimpatikus leszek annak a férfinek és elvisz, sosem látom többé Masaot, De ha Jeremy boldoggá tudná tenni...

16.

Akemi

Rápislantok Jeremyre Masao mellkasának védelméből. Hozzám hasonlóan megrészegítheti ez a férfi, mert ugyanúgy nekidől és át kell őt karolni, hogy a combján üljön továbbra is, ne eldőljön. Még mindig nem bírtam ésszel felfogni ezt a helyzetet. Én... én biztosan megpróbáltam volna kinyírni, ha megles, mint én őket. Masaot tudom, hogy nem zavarja az ilyesmi, aki képes könnyedén meztelenül flangálni, vagy a jelenlétemben pisilni, az nem lehet szégyellős akkor sem, ha szex közben nézik. És nem is volt. Azt mondta, már az első pillanatban kiszúrt, amit én nem is láttam és rajta sem volt nyoma, hogy észrevette vagy zavarta volna. Nem is értem, miért nem küldött ki... hogy ha meglátott engem, miért hagyta, hogy végignézzem és most mégis miért ülök a lábán hozzábújva, meztelenül, mikor alig pár perce még egy másik fiút kefélgetett. De azt... azt nagyon jól. Én... én soha nem akarnám, hogy kikötözzön, mégis úgy kívántam Jeremy helyében lenni, hogy arra nincs szó. Épelméjű vagyok még? Biztosan nem. Szerelmes vagyok ebbe a félőrültbe előttem, aki már nem egyszer a tudtomra adta, hogy nem fog viszont szeretni, még csak azt sem fogja hagyni, hogy itt maradjak és szeressem, éjszakáról éjszakára igyekszem magam bekönyörögni az ágyába, már az sem érdekel, ha nem nyúl hozzám, csak mellette, vele lehessek, ezzel totális hülyét csinálva magamból és a megmaradt eszem is valahol elhagyom útközben. Fenébe! Totál nem igazodom ki magamon! Az, amit most csinálok, olyan távol áll tőlem, mint az érvagdosás. Elmondhatatlanul távol. Mégis itt vagyok, egyre jobban felizgulok attól, amit Masao csinál velem és Jeremyt sem szeretném megfojtani. Azért rendes srác, hogy ő sem engem, mert végignéztem, ahogy... megdugják, mint egy különleges kurvát. Megértettem, miért ragaszkodik hozzá Masao és viszont. Én ehhez tényleg kevés vagyok, ilyesmiket én nem mernék egykönnyen.


Emlékszem, először mennyire féltem, mikor arra került a sor, hogy lefekszünk egymással Masaoval. Nem tudom, miért, mert addig bármit tett velem, azt nagyon élveztem, sosem bántott, figyelt rám, nem okozott fájdalmat vagy kellemetlenséget, de az vízválasztó volt az életemben. Ügyetlennek és ettől kínosan éreztem magam, de az ő természetessége és könnyedsége nem tört meg. Semmit sem volt kötelező megcsinálnom, ő megkért, vagy elmondta, hogy mit szeretne, s ha visszautasítottam, nem firtatta többet. Talán pontosan ezért kapott meg idővel mindent, amire vágyott - mert nem volt muszáj megadni.


Rengeteget gondolkodtam, mióta ismerem Jeremyt, hogy miért kell ő Masaonak. Ez a “tágtűrésű”-dolog nagyon erős indok, láttam is, milyen simán kenterbe veri vele az én őszinte imádatomat. Szégyen nélkül, bátran vetette bele magát ebbe a kötözős játékba, amit Masao nagyon élvezett. Elmaradt a hosszú érzékjáték, kissé elvesztette a visszafogottságát, ez pedig egyértelműen azt jelenti, hogy túlságosan felizgatta a helyzet, meg ez a srác. Újra rápillantok, de most megborzongom és végül bele is remegek Masao játszadozásába. Ismer már jól, gyakorlatilag úgy képes hangolni a testem, mint egy hegedűművész a hangszerét. Nem is csodálkozom, könnyű feladat ez, főleg a számára. Lepillantok Masao izmaira, kidomborodó mellkasára, néha kockásra feszülő hasára, majd végighúzok kemény hátán. Végem van. Annyira imádom ezt az embert, hogy ha azt akarja, hogy megadjam magam neki, akkor megteszem. Jóformán bármiben a kedvére tennék...


Hihetetlen, hogy beleinvitált ebbe! A másik combján ülő srác igyekszik bevonni, néha megérint, amitől egyszerre érzem azt, hogy legszívesebben kiszaladnék a világból és azt, hogy viszonoznám. Nem a merszemmel van baj, noha az is rászorulna egy bátorító fenékbe billentésbe, hanem az elhatározásom hiányzik. Ha én is nyitok felé, akkor létrejött a hármas, belementem egy olyan együttlétbe, ami két ismeretlenes. Masao is mindig meg tud lepni, mert úgy fekszik le velem, hogy nem csak megnyugtat és ellazít, de mindig egy kicsit többet tudok a szexről. Nem az elveiről, bár nem szégyell aktus közben sem beszélni, magyarázni, hanem a művelésének fortélyairól. Elképesztő ez a férfi! Épp csak elszakadtam a mellkasától és megpróbáltam újra rávenni magam, hogy döntésre jussak, megyek vagy maradok, máris visszahanyatlom rá és kínos érzésekkel hagyom, hogy játsszon a nemi szervemmel. Levegőért kapok, de nem csak én, azt hiszem, Jeremy sem marad kényeztetés nélkül. Nem sokáig tesz így Masao, feltérdelve szabadul meg tőlünk egyszerre, amitől huppanunk egyet, engem hanyatt dönt, majd ajkaim falva megcsókol.


Amikor így tesz, képtelen vagyok visszafogni magam és ez most sem megy, elkezdem újra felfedezni, kitapintani az izmait, az apró barázdákat a bőrén, s még a lábaim is szétteszem. Azt hittem, csak Jeremy képes úgy viselkedni vele, mint egy idomított prosti? Hát most összehasonlíthatom magam vele - én is átengedek mindent Masaonak és felkínálom a testem az örömért, gyönyörért cserébe. Nem nagy ár azért, amiben részesít, amit ad, legalábbis én úgy érzem. Eddig legalábbis nem fájlaltam, csak most egy kicsit, hogy nem csak az enyém, nem csak engem érint, csókol és dug meg. Megint kéjtől vergődő hülyévé változtat, akiben nem maradt szemernyi ész sem, lihegve, nyögdécselve, borzongva fészkelődöm alatta a mámortól, majd szédülve figyelem, amint a fejem mellé ülteti Jeremyt, s szenvedélyesen megcsókolja. Hatalmas keze bejárja a testét, lekúszik a hímtagjára és változatos mozdulatokkal kényezteti. Nem sokáig, újra engem vesz birtokba, csókolja, cirógatja felhevült bőröm, játszadozik velem. Azt hiszem, nem fogom még sokáig megérteni, hogy képes erre, de a küzdelmet azért feladni nem fogom.


Ujja most is gyengéd, de magabiztos mozdulattal nyomul belém, mire újra fészkelődöm a kéjtől, s sóhajtok. Apró harapásokat mér a combom belsejébe, amik remegéseket váltanak ki belőlem. Ködösen látom Jeremyt, úgy kell rá felnéznem, majd lehajol hozzám. Meg akar csókolni? Tudom, hogy furcsa lesz, de belemegyek, aprót mozdítom a fejem, közelítve így felé a szám, és becsukom a szemeim.


Ha valamit nagyon gyorsan megtudok Jeremyről, az az, hogy ért az érzékekhez, ahogy Masao is. Gyengéden csókol meg, puhatolózva, ismerkedve a számmal. Nem rohan le, nincs követelőzés abban, amit csinál, inkább mintha kíváncsi lenne és talán játékos. Utóbbit nem nagyon tudom viszonozni, túlságosan megszoktam Masaoval az ilyesmit, másra előbb rá kell hangolódnom, ez pedig nem megy két másodperc alatt, noha ezzel a sráccal jóval gyorsabban megtörténik, mint azokkal, akikkel Masao előtt smároltam. Közben Jeremy végigsimít a mellkasomon, néha pici nonfiguratív ábrákat rajzol rá, s elkúszik egészen a hasamig, onnan pedig visszafordul. Jólesik, amit csinál, nagyon kellemes. Azt hiszem, már ennyiből is megértettem, miért ragaszkodik hozzá Masao, ez a srác nem csak bevállalós, de tud is. Megérintem őt. Bizonytalanul követem combja vonalát, majd szinte riadtan veszem tudomásul, hogy máris ágyékához értem, hiszen sokkal alacsonyabb a lábaim közt tevékenykedő férfinél. Nem vagyok biztos benne, hogy nekem is olyan könnyen engedne Jeremy, ezért otthagyom a területet és inkább visszatérek a combjára, hiába sóhajtott fel halkan, mikor kicsit megtapogattam véletlenül. Azt hiszem, elment a bátorságom attól, hogy ilyesmit csináljak vele, neki viszont pont, hogy meghoztam azt, mert a mellkasomon kezd kalandozni a szájával. Lepillantok rá, s mikor kicsit elhajol tőlem puhatolózás közben, Masao elégedett félmosolyát is megpillantom, amivel minket néz, miközben immár több ujjával jár bennem.


Élvezem. Nem gondoltam volna, hogy egy ilyen esemény jó lehetne a számomra, de tetszik, mondhatni, el vagyok kényeztetve. Talán lehetnék bátrabb is, Jeremy is teljesen nyugodtan csókolja, nyalja, harapja és csipkedi a bőröm, ami tetszik Masaonak. Lehetne ez a fiú jó párja, ha végre felhagyna azzal az idiótasággal, hogy kitart egy olyan férfi mellett, aki mást szeret, boldog is az illetővel és már esélye sincs arra, hogy visszaszerezze? Az alapkoncepciót sem értem, de ezt nem most fogom végiggondolni, mert az agyamban csak az jár, mennyire perverz kis vakarcs vagyok, mert nem csak élvezem és bátorítom ezt a játékot, de akarom is a folytatását, kiveszem belőle a részem. Most már nem szemérmeskedem annyit, némi cirógatás után kézbe veszem Jeremy farkát és lassan játszani kezdek vele. Masao abbahagyja, amit eddig csinált, hallom az óvszeres tasak feltépésének hangját, amitől mindig egy kicsit zavarba jövök, úgyhogy inkább a srácot nézem, hogy megtudjam, valami olyasmit csinálok-e, amit jobban szeretne, ha befejeznék, vagy tökéletes neki, ha én csinálom.


Azt hiszem, folytathatom, mert Jeremy nagyobbat harap a bőrömbe és közben elfojt egy nyögést is. Élveznie kell, ha ennyire heves lesz egy pillanat alatt, de azért remélem, nem akar szétharapdálni. Már nem óvatoskodik annyira, bátran járja be testem kezével és szájával egyaránt, amivel elnyugtat, így Masao könnyedén csúszik belém. Egyszerre szuszogok és nyögök a sráccal, aztán csak figyelem, ahogy a férfi forrón megcsókolja. Sok mindent képes egyszerre csinálni, Jeremy szájában jár a nyelve, rajtam simít végig és nagyon finoman ki-be mozdul. Meg fogok gyulladni a kéj forrásától.


Megkapaszkodik bennem a srác, de nem tudom, miért és nem is tart hosszú ideig, utána folytatja a simogatásomat, Masao pedig egyre hosszabbakat lök rajtam. Levegőért kapkodva, nyögve heverek az ágyon, igyekszem kényeztetni Jeremyt, aki rövidesen finom ringással egybekötve löki markomba a nemi szervét. Felpillantok rá, mert az az ösztönösség, ami jellemzi, nagyon tetszik, majd a bennem járó férfit veszem szemügyre. Lenyűgöz, mint mindig, egyszerűen imádom. Az izmai megfeszülnek, kemények lesznek, miközben mozog, s még mindig minket néz. Nem hiszem el, ilyen nincs! Minél mélyebbre lök bennem, annál jobban elvesztem a józan eszem. Felfogom, hogy ebben az állapotban megnyalogatom, amennyire tudom Jeremy hímtagját, de aztán muszáj vagyok arra figyelni, hogy elég levegő jusson a tüdőmbe, mert különben megfulladok. Masao most is fantasztikus, kiáltozom a gyönyörűségtől, fél kézzel kapaszkodom a combjába, hagyom belehúzni magam a lökéseibe, míg másik kezem igyekszem tartva az ütemet húzni-vonni a srác farkán. Úgy érzem, Jeremy egyre jobban belelendül, ahogy én is, vonaglom, ő pedig szabályszerűen ostromolja a testemet, s egyre lejjebb halad rajta. Masao is mintha másképp helyezkedne, a lábaim is könnyedén pakolja, a lökései megváltoznak, Jeremy pedig szájába veszi a farkamat. Nyüszítek az örömtől, talán egy kicsit erősebben is fogok rá a srác hímtagjára, az alvilági pedig valószínűleg simogatja, mert csak fél kézzel húz bele a lökéseibe.


Kiáltozva, megkönnyezve élem át a gyönyört, melyet mind őrült módjára hajszoltunk. Visszahallom a saját, magas, elváltozott hangomat, érzem lángolni a saját bőrömet, mintha kiszakadnék közben a testemből és mindenhol ott lennék. Azt hiszem, Jeremy lenyelte az élvezetemet. Kifulladva, heves szívdobogással, szédülve pislantok rá, de ő már hevesen csókolózik Masaoval. A lökések lassulva halnak el bennem, rángatózom az áramütésszerű utóélvezettől, majd mikor a srác visszatér hozzám, hogy gyengéden csókoljon végig rajtam, tovább vonaglom. Markomban keményen feszül a nemi szerve, bőrömön nyoma sincs az élvezetének, vagyis ő még vár a gyönyörre. Kedvem támad ugyanazt tenni vele, mint ő velem. Közelebb húzódom hozzá, Masao is kivonul belőlem, valamennyire oldalra fordulok, aztán nyalva, számba engedve a farkát állok neki őt kielégíteni. A hangjából ítélve élvezi, amit csinálok vele, s ahogy kinyitom a szemem, úgy látom, meg is feszül, de tovább cirógat. Egyre jobban elveszti a fejét, többször remeg meg, ami ösztönöz arra, hogy minél jobban belelovaljam magam. Nem szeretem a számmal kielégíteni a másikat, undorítónak találom a sperma ízét, állagát, szagát, de néha kifejezetten jó így örömet szerezni a másiknak. Jeremy kiáltva, rángva elégül ki, megkapaszkodik bennem, markolja az oldalam, én meg fokozatosan kiengedem számból, amit beleengedett. Nem akarom lenyelni, még akkor sem, ha ő megtette az enyémmel. Szerintem az ízlés dolga és nekem nincs hozzá gusztusom. Így persze lefolyik az arcomon és nyúlósan kerül a lepedőre, de azt Masao úgyis mindig kicseréli szex után.


Amint le bír kászálódni rólam, eltűnik felőlem, megtörlöm a szám és az arcom, Jeremy meg mellém fekszik, noha még mindig kielégült képet vág, meg-megremeg. Masaot kutatja fel a tekintetével, ahogy én is. Mosolyogva szemlél minket, a srác mellettem nagyot vigyorog rá, én pedig kicsit égek, főleg, mikor Masao elnyúlik mellettem. Fejét a tenyerébe támasztja, úgy bámul minket tovább és fene mód elégedettnek tűnik. Inkább lesütöm a pillantásom, mire végighúz állam alatt. Azt hiszem, elvörösödöm. Az ilyen apróságokkal annyira zavarba tud hozni.

- Csináltál kaját? - kérdezi meg. Elkuncogom magam, arcomat pedig a tenyereimmel takarom el.

- Igen... - motyogom el azért a választ.

- Mit? - kérdez rá Jeremy azonnal, hevesen. Szerintem éhes, méghozzá legalább annyira, mint Masao. - Izé... - Majd elneveti magát és ő is felkönyököl.

- Tésztát... - bököm ki fülig vörösödve, aztán megérzem a hasamon a srác kezét. Meglepődöm, méghozzá eléggé.

- Megyek enni - jelenti be a férfi, és már kel is ki mellőlem.

- Nem baj? - kérdezem. Szegény az elmúlt három nap tésztát volt kénytelen enni, mert mást nem tudok túl jól elkészíteni.

- Nem. A lényeg, hogy van kaja - teszi hozzá. Nem törődik ruhákkal, könnyedén átlép felettük, én meg felülök.

- Öltözz fel! - szólok rá, mire felnevet.

- Én itthon vagyok, itthon meg azt csinálok, amit akarok! - vág vissza az ajtón túl. - Ha nem tetszik, csukd be a szemed! - kiáltja. De tetszik, nagyon is. Nem különösebben kedvelem a tetovált embereket, Masao viszont Masao és a teste is nagyon szép, a bőre is rendbe jött nagyjából azzal a rohadékkal való találkozó óta.


Jeremy is felül, majd elneveti magát, de még nem mozdul, csak figyel engem elgondolkodó képpel. Zavarba hoz ezzel, megvonom a számat és ölembe ejtem a kezeimet.

- Nem haragszol, ugye? - kérdezi félénken, miközben kikászálódik az ágyból és nekiáll megkeresni az alsónadrágját, amit valahol a szoba közepén hagyott el.

- Nem - felelek neki.

- Egyébként különösen szép vagy - vallja be halkan, amitől végképp elakad a szavam, majd felszed a földről egy nadrágot és megint elkuncogja magát. - Nesze, ez a tied - közli nekem dobva. Megtalálja a sajátját, belebújik, és már megy is az ajtó felé. Csodálom, hogy ilyen hamar olyan könnyedén flangál, mint Masao, meg azt is, hogy nem az az első dolga, hogy elmegy megfürdeni. - Jössz? - kérdezi, én pedig megrázom a fejem. Mikor elmegy, megkeresem az alsónadrágom, beleugrom és célba veszem a fürdőt.