306.

Nishida

A hűség szó hallatán vitába szállnék a kölyökkel, de egyelőre nem érzem szükségét a felesleges intelmek elszórásának, ennyiben hagyom ezt a dolgot jelenleg, Hiroto említésére azonban a válaszom nemleges.

- Hiroto nincs olyan állapotban, hogy látogatót fogadjon. Takashi mesterséges kómában tartja, míg nem javul annyira az állapota, hogy ébren is el bírja viselni a fájdalmakat – mondom kimérten, tudatva ezzel Deonnal, hogy most nem látogathatja meg. A srác jól van, rendbe fog jönni, de egyelőre sem a látványa nem szívderítő és nem jó beszélgetőpartnernek sem. Nem érdekem védeni őt, de senki sem akarná, hogy ilyen állapotban lássák és ezt meg kell értenie neki is. - Ha jobban lesz, benézhetsz hozzá, most nem – jelentem ki, azzal tényleg útjára engedem a kölyköt és amint kilép dolgozószobám ajtaján, fülemhez emelem a telefont és Ryuuichit hívom.

- Hogy van, Asame? - kérdezem minden kertelés nélkül.

- Javul az állapota. A lázát egyelőre sikerül kordában tartani, de keveset van még magánál, és akkor is csak maximum fél órára - mondja a testőr őszintén. - Valami gond van, Nishida-sama?

- Nem tetszik, hogy ez a Tatsuki Deonnal lófrál – vallom be neki őszintén, mire felsóhajt.

- Egyelőre a mi oldalunkon áll. Védi a kölyköt és vigyáz rá, de szemmel tartjuk őt. Nem bízunk benne mi sem, csak és kizárólag Deon miatt tűrjük meg a jelenlétét a házban.

- Ne hagyjátok, hogy bármilyen információhoz jusson, míg ott tartózkodik, nem kell a nyakunkba még egy szarkeverő - jelentem ki, majd bontom a vonalat.

305.

Nishida

Aprót bólintok a kérésén.

- Azt hiszem, joggal kijelenthetem, hogy egyelőre az a legfontosabb mindannyiunknak, hogy Asame minél előbb talpra álljon – kezdem komolyan. - Pár napja kért tőlem néhány információt – veszek elő a fiókból egy dossziét és átnyújtom neki. - Nem tudom, mennyire tudtál Asaméval beszélni ezzel kapcsolatban, vagy mondott-e bármit is, de akkor kérte, hogy ha lehet, előtted ne nagyon emlegessem a témát. Miért mondom el ezt? A kíváncsiság nagy úr, Deon, ezért én is kérlek, hogy ha lehet, ebben a formában jusson el Ryuuichihez a dolog. Ha ő úgy ítélné meg, vagy esetleg Asame döntene másképp, akkor gondolom, úgyis tájékoztatnak arról, mi áll azokon a papírokon – mondom komolyan. - Továbbra is megkapjátok a támogatásomat mindenben, mert ismerem annyira Asamét, hogy az általad vázolt helyzettel teljes mértékben egyetértsek. Néha úgy a legkönnyebb megtanulni úszni, ha kapásból a mély vízbe dobnak - magyarázom komolyan. - Nincs okom rá, hogy ne bízzak meg Asame pártfogoltjában, bár érdekelne, mit keres az oldaladon egy olyan vadkutya, mint Tatsuki... Ha van még valami, amire szükséged lenne most, szólj és intézkedem. Kazuki fél órával ezelőtt még aludt, de ha meg akarod látogatni, nyugodtan menj be hozzá. Biztos örülne a jelenlétednek. Kicsit még kótyagos ugyan az agyrázkódása miatt és erősen küzd a kettős látással is, de az én fejemet venné le, ha nem engednélek be hozzá – mondom kimérten, ezzel útjára engedve Deont, hogy meglátogathassa Kazut, ha szeretné. Részemről egyelőre vége a beszélgetésnek.

304.

Nishida

Belemélyülve a papírokba fogadott reggel Ryuu telefonja, miszerint Deon meglátogat engem. A testőr felvázolta nagy vonalakban, hogy amíg Asame lábadozik, addig a kölyök az ő segítségével intézi Asame ügyeit. Nincs ellene kifogásom, van, amikor az ember úgy tanul a leggyorsabban, ha egyből bedobják a mély vízbe. Tíz óra magasságában várhatóak, így mielőtt belefeledkeznék nagyon a munkába és azoknak az anyagoknak az összegyűjtésébe, amiket Asame kért, még benézek Kazukihoz. A kölyök mélyen alszik, így nincs szívem felkelteni. Amúgy is ráfér a pihenés, mert az egy dolog, hogy szédül és rosszul van, az már egy másik, hogy helyettem a kettős látásnak köszönhető hasonmásomat akarja megérinteni. Na mindegy. Miután visszatérek a dolgozószobámba, újra átnézem az e-mailjeimet. Semmi olyan nincs köztük, ami érdekelne, néhány könyvelés, kimutatás, amit a különböző éttermek küldtek, de ezekkel most nem igazán tudok foglalkozni. Asame makacsul a fejébe vette, hogy kiiktatja Luxot is, bár azt már nem közölte, hogy ezt hogyan is szeretné kivitelezni. Megölni egy ilyen embert biztos nem fog, tisztában van azzal, hogy mit indítana el ezen tette. Majd ő tudtomra adja a dolgokat, ha akarja. Tíz után pár perccel végül kopognak és miután nyílik az ajtó, Deon lép be rajta és...


Felállok székemből.

- Hogy van képed idejönni? - kérdezem ridegen Tatsukit. - Kifelé! - parancsolok rá higgadtan, tudtára adva, hogy a viszontlátása itt cseppet sem kívánatos. Kibaszott az oroszlánnal és még van képe besétálni a barlangjába is? Bátor és ostoba. Nem érdekel semmilyen magyarázat azzal kapcsolatban, hogy Tatsuki miért van itt, vagy mit keres Deon mellett, nem kívánom a jelenlétét a házamban, mikor pedig végre távozik, visszaülök helyemre és intek Deonnak is, hogy foglaljon helyet. - Ryuu tájékoztatott arról, hogy beszélni szeretnél velem – beszélek hozzá azon a nyugodt, érzelemmentes hangon, ahogy mindig is szoktam beszélni az emberekkel. - Kíváncsian várom, miről van szó - adom meg neki a lehetőséget ezzel arra, hogy elmondja.