18.

Yoshimi

Nem tudok mit kezdeni magammal, csak fekszem az ágyon és várom, hogy Raktari megjöjjön. Nyomom a gépet, de olyan ideges vagyok, hogy szinte percenként kezdhetem előröl. Nem zavar, csak igyekszem lekötni magam. Végül a srác megérkezik, csak éppen valahogy furcsa. Lenyugodott, abban biztos vagyok.

- Hazajöttem - szólal meg. - Csak szóltam, most megyek fürdeni - teszi hozzá, s már távozik is. Nem nyugodtam meg, szinte semennyire sem, de legalább itthon van. Legszívesebben utána mennék és betolnám a zuhanyzóba, átölelném, mert ez így nem fog menni. Végül nem bírom tovább és bemegyek utána, ha kell, ruhástól állok a zuhany alá, de nem bírom tovább.


Tari a fejét felemelve, csukott szemmel áll a zuhany alatt. A ruhái már a szennyestartóban, a fegyverei pedig egy közeli széken vannak elhelyezve. Alig vizslatom meg őket, már fordulok is vissza felé és nem bírom ki, hogy ne érjek hozzá. Nem akarom megijeszteni, sem letámadni, így végül a ruhás megoldásnál döntök és ahogy vagyok, belépek mellé, hogy magamhoz ölelhessem. Megijed. Röviden felüvölt, hátraveti magát, így felkenődik a csempére, aztán fogja csak fel, hogy mi van.

- Yoshi, a fenébe! - szól rám. - Ne ijesztgess! Kifelé innen! - kiabál kivörösödve, szikrázó szemekkel az indulatoktól, én meg képtelen vagyok mozdulni, csak bámulok rá és jelen pillanatban a pokolba kívánok mindent és mindenkit, de menni nem tudok, mozdulni sem nagyon, a félbehagyott mozdulatba fagyok és csak nézem az indulatát. Vállai végül leereszkednek és kiveszik belőle a hirtelen jött méreg, majd bocsánatkérően néz rám. Ezt nekem kéne, nem? Nem tudom, csak a döbbenet munkál bennem. Nem szól semmit, csak lassan felém nyúl, majd végigcirógat a karomon és addig araszol közelebb, míg a homloka az enyémhez ér. Nagyon lassan kinyúlok, hogy megölelhessem.

- Ne haragudj! Csak nem bírtam ki, hogy ne öleljelek meg - vallom be végül, elismerve, hogy nem ez volt a legjobb ötletem.

- Te ne haragudj, nem akartam goromba lenni - kér bocsánatot. - Ki vagyok kicsit akadva - ismeri el. Kezeit a vállaimra teszi, mire bátrabban karolom át a derekát és húzom teljesen magamhoz, hogy át tudjam ölelni.

- Megbeszéljük, jó? Nincsen semmi baj. - Puszit nyomok az arcára, jelezve, egyáltalán nem haragszom, csak látni akarom, hogy egyben van és jól.

- Masaoval kellene beszélnem, de még nem tudok. Hívott ő is, harmadikra felvettem, megmondtam neki, hogy már csak úgy fél órára vagyok a háztól, aztán leraktam. Utána hívtál te - meséli el. - Igenis baj van, Yoshi. Nem is az a problémám, hogy kissé kiszínezte a történetet, mert helyesen ítélte meg a helyzetet, nélkülünk vagy nélkülem tényleg nagy slamasztikába keveredtetek volna. Az eléggé odatett a csapatnak, hogy a ti oldalatokon is volt két rejtőző vadász, ráadásul Masao nagyon jó ötletekkel állt elő. Az sokkal jobban zavar, hogy az érzéseimet felhasználva manipulált - vallja be, miután állát a vállamra tette. Hangjából bánat árad, ami összehúzza a szívem.

- Mivel vett rá, hogy menj? - Marhára leszarom, hogy csöpög a ruhámból a víz, csak az számít, hogy Raktari nincsen jól, hogy bánatos.

- Azt beszéltük meg, hogy csak akkor avatkozunk közbe, ha kell, de ez akkor eldőlt, hogy kelleni fog, mikor rájött, kivel kell beszélnie Jeremynek. Az a fickó mérgekkel védte magát, a közelében lenni öt perc után fojtogató lett volna bárkinek abból a távolságból, amit Jeremyvel alkalmazott, ráadásul vagy tizenöt embere volt, amiből csak ötöt mutatott meg, öt várt fent, a többiek meg csendben a szemünk előtt megölték annak az arabnak az embereit - magyarázza. - Nem az a lényeg, mivel vett rá, mert az sima ügy volt, mondta, hogy harcra számíthattok és mivel a terület jócskán kívül esik Tatsukiéból, valószínűleg lesznek csapdák, én pedig elvállaltam. Ott estem pofára, helyben.

- Jeremy végig nagyon ideges volt és nagyon rosszat sejtett - vallom be végül -, már mikor megtudta, mi a felállás és a helyzet. Hogy érted azt, hogy pofára estél?

- Nem tudom megmagyarázni... Egyszerűen csak az volt bennem, hogy megmérettetésre kerülnek az érzelmeim és az elveim...

- Az, hogy sosem folysz bele az alvilágba? - kérdezem meg komolyan, cirógatva a hátát.

- Sokat nem érek holtan az érzelmeimmel, szóval igen, lényegében lefordítható, hogy arról kellett döntenem, mi a fontosabb a te, ő, Teru és Jeremy élete, vagy a sajátom. Ez meg kiérdemli a menj a francba választ, mert egyértelmű, hogy fejest ugrom az egészbe - mondja hadarva. Már nincs benne indulat, inkább még mindig a bánat hallatszódik ki a beszédéből. Még szorosabban fogom a karjaimba, és valahol hihetetlenül hálás vagyok neki.

- De fogsz vele beszélni, ugye? - kérdezem csendesen. - Egyébként... felajánlotta, hogy ő lesz Jeremy tanítója - árulom el neki. - Illetve valami hasonló és azt hiszem, Tatsuki nagyon ki lesz akadva rá, Teru sem bízik benne, ellenben Jeremy meg teljes mértékben.

- Beszélek hát. Ez nem kérdéses, csak még... kell egy kicsi idő. Masao sántikál valamiben. Nekem sosem ártana, de Jeremyvel és Akemivel furcsa kapcsolatot ápol.

- Ártana a kölyöknek? Merthogy Jeremy szerint Akemit teljesen helyre akarja pakolni, mindent megadni neki és biztosítani a jövőjét, lehetőleg kicsapongások és értéktörés nélkül. Ezek után kell félteni Jeremyt?

- Te ártanál valakinek, akiért kockára teszed az életed? - kérdez vissza komolyan. - Akemi miatt Masao nekiment egy yakuzának, Jeremy miatt pedig megölte Tatsuki emberét. Mind a kettő olyan tett, amibe nem csak a helyszínen, de a következményeképp is meghalhat. Ez Masaora nem vall.

- Nem tudom, Raktari. Én már nem értem, ráadásul Jeremy burkoltan felajánlotta neki, hogy megvédi Tatsukival szemben, amit elutasított. A kölyök rendesen meghasonul magával, mert két tűz közé pakolták be. Egyre többet és többet szűr le, de ezt most nem érti és keresi azt a pontot, amiért ez megérte Masaonak, de nem találja. És még így is bízik és szereti, félti, ugyanakkor Tatsukinak sem akar gondot okozni, sem megbukni a férfi szeme előtt. Te sem tudod az okát?

- Jeremy maga megy a két tűz közé - jelenti ki határozottan és el is enged. - Masaot cseppet sem kellene keresnie, mert az ő helyzetében ez nem okos. Masa egyetlen oldalon tűnik fel biztosan, az enyémen. Jeremy konkrétan addig járhat össze vele, amíg Masao el nem vállal egy megbízást, utána akár az ellensége is lehet. És az a baj, hogy nem vagyok biztos benne ezek után, hogy lesz is. Hogy Masa megtartotta azt, amitől ő ő... - mondja halkabban, leszegett tekintettel. - Jeremy viszont ne merészelje Tatsukival szemben védeni Masaot - lesz újra komoly és magabiztos. - Masao szerint ő az alvilágban már csak a semlegessége miatt is olyan féreg, amit irtani kell. Tatsuki ellen szervezkedtek, mert féltek és mert tudták, hogy képes lenne leigázni akárkit, Masao a semlegességével és a feladatával viszont addig maradhat életben, amíg valaki úgy nem dönt, hogy befejezte a munkát. Ez most lehet Tatsuki és hiába van magatehetetlenül Shinjivel a lakásán, kettő dolog biztos, nem Shinjit és nem Jeremyt küldi rá, hogy megölje.

- Ismered a kölyköt, nála semmi nem úgy működik, mint mindenki másnál. Nem úgy mérlegel és nem az a fontos neki, mint amire számítasz. Raktari... - Na ezt hogyan lehetne jól megkérdezni? - Szerinted lehetséges, hogy Masao neked hűséget fogadott?

- Lehetséges - mondja leszegett fejjel. - Ha belegondolsz, az logikátlan, hogy nem. Négy éves korom óta mellettem van, szembeszállt miattam a családommal, meg mindenféle szabályt áthágott, aztán hiába szakított velem, ugyanúgy bármikor szívesen látott, mellettem állt mindenben. Na, most lécives vetkőzz kint le, törölközz meg, addig én is befejezem a fürdést. Folytassuk az ágyban fekve, mert a vízszámlát nem szeretném kifizetni - kéri felpillantva, szelíd mosollyal.

- Rendben van - kuncogom el magam, azzal még megsimogatom egy picit az oldalát. Kimászom mellőle és vetkőzni kezdek, majd nekiállok törölközni. - De ugye nem sebesültél meg? - Raktari felnevet, de nem válaszol. Hamar végez, elzárja a vizet, aztán kilép és törölközőt kerít magának.

- Azt hittem, nem csak nézel, de látsz is - jegyzi meg játékosabban, míg törölközik. Azalatt a pillanatnyi öröm kiveszik belőle, újra gondolkodik, idegeskedik. Nem tetszenek ezek a hangulatváltozások, kifejezetten megijesztenek, ugyanakkor igaza van, végülis megfigyeltem, meg láttam, csak tőle is akartam hallani.

- Csak azt szerettem volna, ha te is megerősíted - árulom el vörösödve, alsónadrágot húzva. Most elég ennyi. Csak azért nem így voltam eddig is, hátha ugrani kell. - Mi a baj?

- Rágódom ezen az egészen. Próbálom megfejteni, feldolgozni, megemészteni - válaszol, majd kiteríti a törölközőt és tőle szokatlanul meztelenül megy a szobába. Akármennyire is együtt vagyunk egy ideje, mindig szégyenlősködött, ezért most rendesen meglep ez a fordulat. Nagyon nem érzem rendben a dolgokat, így már megyek is utána.

- Melyik része az, amit ennyire nehéz megemészteni? - kérdezem csendesen, csak figyelve, bár legszívesebben megint átölelném.

- Rá kell jönnöm, Masao mit tervez - jelenti ki, miközben felöltözik pólóba, alsónadrágba. - Meg azt is meg akarom beszélni vele, amit elmondtam korábban neked - teszi hozzá, majd visszamegy a fürdőbe a telefonjáért.

- Szerinted elmondja neked? - kérdezem csendesen. - Hozzak neked enni valamit?

- Semmit nem kérek, köszi - utasítja vissza a telefonján pötyögve. - Nem fogja elárulni, már rákérdeztem.

- De akkor hogyan akarod kideríteni? - kérdezem közelebb lépve hozzá és muszáj, hogy megérintsem, ha csak kicsit is, így csak ujjheggyel cirógatom meg, mert zavarni nem akarom, sem lesekedni.

- Holnap valamikor találkozom vele és kérdőre vonom - jelenti ki, mintha most tervezné el. - Ha ez nem jön be, megkérdezem Jeremyt, hogy mit tud. Nem akarok az alvilág ügyeibe belefolyni, de Masao fontos nekem annyira, hogy ne hagyjam egykönnyen annyiban ezt. Rengeteget tett értem és most a zsigereimben érzem, hogy valami van, amiről én jobb, ha tudok. Ha másért nem, csak azért, hogy megnyugodjak - teszi hozzá.

- Rendben van. Egyébként Teru Jeremyvel alszik ma, a kölyök úgy csinált, mint egy ötéves, mikor hazaértünk. Nem sokat tud, amit meg Masao mondott, azt mi is hallottuk, ha gondolod, el tudom neked mesélni. De a pontos ok nem derült ki.

- Kicsit várok, Jeremy sokkal kíváncsibb típus annál, minthogy ő beérje azzal a válasszal, hogy csak, a képességeiben pedig megbízom - jelenti ki, mint egy komoly stratégiai lépést, azzal elküldi az üzenetet, majd leteszi a telefont az éjjeliszekrényre, utána pedig megkeresi a kulcsát és sétálni kezd a szobában.

- Abban biztos vagyok, hogy nem nyugszik bele, pláne, hogy Masao szegről-végről megmentette. Ez neki fontos és ahogy ismerem, növelte a bizalmát benne. Ellenben Tatsukival csak akkor megy szembe, ha nagyon muszáj, szóval kezdetnek biztos lehetsz benne, hogy őt fogja tájékoztatni, ha még nem tette meg. - Nem tetszik a járkálása, így felállok és hozzá lépve ölelem magamhoz. - Mi idegesít a legjobban?

- Minden - nyögi.

- Semmi baj, Tari, minden rendben lesz. Megtaláljuk a miértekre a választ és akkor már csak jobb lehet. Hidd el, vannak válaszok és akkor mi meg is találjuk őket, a kölyök sem fog lenyugodni addig, meg te sem, ezt tudom. Ráadásul nem hiszem, hogy Masao ezt hosszútávon titokban tudja tartani, mert ha más nem, Tatsuki kiszedi belőle.

- Azt szeretném elkerülni. Masao és Tatsuki normál esetben érdektelen egymás felé, de azzal, hogy Masa megölte Tatsuki egy emberét, a kölyök tanítóját és még azt is fel merte ajánlani, hogy tanítja helyette ő Jeremyt... A fenébe, ez annyira logikátlan! - csattan fel megremegő karokkal. Az ujjai már szorgalmasan járnak, az éjjeliszekrényen meg rövid dallamot ad ki magából a telefonja, ezért kibontakozik az ölelésemből és megnézi. - Négyre megyek hozzá - jelenti be.

- Azért előtte szerintem beszélj Jeremyvel is. Meg így mi lesz Akemivel? - kérdezem meg csendesen. - A logikát én sem látom, de biztosan van oka. Egyébként azt mondta Jeremynek, hogy ez ugyanúgy egy időleges kapcsolat, mármint hogy tanítja, mint a korábbiak voltak, és ha elválnak újaik, akkor elmondja neki az okot, és vagy megteszi, amit most kéne, vagy meglátja, merre alakul. Jeremy nem kérdezett tovább, feladta, mert akárhogy csavart, nem boldogult, de biztosan tudni akarja, hogy mi az, amit tennie kellett volna Masaonak, ahogy az oka is érdekli.

- Ha ez azt jelenti, hogy Masao kiképzi, hogy legyen esélye ellene, akkor... - Nem mondja végig, végigremeg, így inkább abbahagyja a beszédet. Megint csak nem tudok mást, mint odamenni hozzá, és megölelem, hogy tudja, vele vagyok.

- Attól félsz, hogy a saját hóhérát képezné Jeremyből?

- Nem. Inkább attól, hogy Jeremy a célpontja.

- Ezt most nem értem - vallom be csendesen. Ez meghaladja a logikámat és keresztülhúz mindent.

- Most könnyűszerrel meg tudná őt ölni, Masao azonban nem szereti az ennyire pitiáner feladatokat. De ez is logikátlan! - csattan fel újra. - Áh, hagyjuk! - kéri. - Csak felmegy bennem a pumpa, pedig nem kéne. Holnap kiszedem Masaoból és kész! - dönti el.

- Oké, legalábbis próbáld meg - mondom nyugtatóan. - Most viszont gyere, pihenjünk le, mert ez így nem lesz jó - kérem meg erre, aztán az álla alá nyúlok és apró, gyengéd csókba vonom. Ez már kellett szerintem neki is. Ugyan nem akartam ennyire nagy dolgot, de Raktari olyan lendülettel csókol vissza, hogy se erőm, se kedvem nincs visszafogni, így végül csókolózásig fajul a dolog. Szeretem ezt, hiányzott és féltettem is ezt a lükét itt, mert annyian voltak és gond is lehetett volna. Nem akarom elveszíteni sosem, így inkább szorosan magamhoz karolom és hagyom, hogy elragadjon a lendülete. Kicsit még remeg, de mégis egyre mélységesebb lesz a csókja, kezeit a csípőm fölé teszi és finoman az ágyig tol, majd gyengéden leültet és az ölembe telepedve folytatja. Szorosan magamhoz karolom, ki nem szakadnék ebből. Ösztönösen kezdem simogatni a hátát, karját, vállát, gyengéden, kedveskedve. Végülis... Ha így meg tud szabadulni a feszültségtől, akkor nekem semmi kifogásom ellene. Raktari lassan viszonozza a simogatást, néha tapogat is közben. Oda sem figyelek már igazán, csak az érzések vezetnek, betúrok a pólója alá és úgy simogatom a bőrét. Ő lassan, gondosan tapogatja végig az izmaim, már tapasztaltam, ezt mennyire szereti és rohadt jól tud esni, pláne, hogy közben továbbra is a számra tapadnak ajkai. Megőrjít ilyenkor, és persze fel is húz egyre jobban. Még mindig nem tudom, ilyenkor mit akar, néha képtelen vagyok kitalálni a gondolatait, a miérteket, így inkább csak sodródom vele.


Végül az ágyon fekve kötök ki, felettem Tari és határozottan a nyakamra bukik. Jólesően felmordulok, miközben feltúrom a pólót a hátán, hogy hozzáférjek. Csak simogatom, tapizom és kapaszkodom belé néha, miközben sóhajtozva morgok. Végül beletúrok a hajába és finoman masszírozni kezdem a fejét. Tudom, hogy ezt szereti, már bújik is a kezem alá a fejével, így nem hagyom abba, bár ő áttér a mellkasomra és most azt borítja be csókjaival. Hagyom, hogy irányítson, uraljon, hogy azt tegyen velem, amit szeretne, mert megbolondít és mindenhogyan imádom. Bevillan az a Raktari, akit akkor láttam odakinn a terepen, ahogy villogott a szeme, a dühe, a kitartása, az a hihetetlen erő, amit sugárzott. Szeretem, mérhetetlenül és csak őt, mindig és mindenhogy, ha dühös, ha szomorú, ha fáradt, ha boldog, ha mosolyog. Nekem mindegy, hogy hol van, ha boldog, bár persze a legjobban azt szeretem, ha itt van mellettem, ha ölel, ha érinthetem, ha érzem a jelenlétét, ha rám mosolyog, mikor együtt szórakozunk. És imádom ezeket a helyzeteket is, mikor megőrjítjük a másikat, mikor kicsit elmosódnak a határok és csak mi létezünk egymásnak.


Gondosan járja be a mellkasom, végig az egészet, minden kis porcikámat. Kedveskedő, gyengéd, olyan igazi Raktaris, amit csinál. Végül lassan elfekszik rajtam, én meg automatikusan magamhoz karolom és gyengéden simogatom tovább a hátát. Kicsit helyezkedik, aztán csak bújik, mire nyomok egy csókot a homlokára. Ilyenkor mindig azt érzem, hogy mennyire jó, hogy itt van nekem. Lassan tanít meg arra, hogy mennyire nem az a fontos, amit egymással művelünk, hanem hogy szívből jöjjön. Tudom, hogy néha csak szeretget és kedveskedni akar, csak én reagálok túl érzékenyen, ahogy most is. De ez nem baj, mert olyat tanulok tőle, amit más képtelen lenne átadni nekem. Mindig, mindenben szeretettel fordul felém, mindig azt mutatja, hogy mennyire fontos vagyok neki és ez melegséggel tölt el. Gyengéden simogatom, szinte alig érintve a bőrét, miközben szemem sarkából figyelem. Igazából kicsit meglepett ezzel, mert eddig nem nagyon preferálta, ha így húztam magamra, most mégis önként ment bele. Lehunyt szemmel fekszik, ugyanakkor tudom, hogy nem alszik, mert néha végigsimít az oldalamon. Érzem, hogy nyugodtabb, most mégis társul valami furcsa ragaszkodással, amit csinál. Egyáltalán nem zavar, csak nem szokott tőle és talán egy picit aggódom is miatta. Itt vagyok neki, mint mindig, segítek bármiben, de most nagyon megborult benne valami, ráadásul szerintem elég kevesen tudják helyrerakni. Talán csak ő maga, esetleg ha Masao előáll valamivel. Nem félem elengedni holnap, őt biztosan nem bántja a férfi, ez az, ami megkérdőjelezhetetlen, így inkább nem is teszem. Végigcirógatok Raktari arcán, hátha rám néz és látok valamit a tekintetében, ehelyett megkeresi a kezem és visszateszi az arcára. Halványan elmosolyodom és finoman cirógatom a bőrét. Nem tudom, hogy érdemes-e kérdeznem, vagy inkább hagyjam békén egyelőre, hadd gondolkodjon nyugalomban.


Percekig marad így, én meg inkább nem töröm meg a hangulatot, mert úgy érzem, erre van szüksége, néma támogatásra és csendes törődésre, amit szívesen adok meg neki bármikor. Néha végigsöpörnek szempillái a vállamon, tehát ki-kinyitja a szemét, de aztán le is csukja újra. Talán pont ezért én lepődök meg a legjobban, mikor hirtelen megint csókolni kezd, főleg a mellkasomon. Újabb hirtelen váltás, amit nem is nagyon tudok hova tenni, ugyanakkor ellenállni sem. Felsimít a mellkasomon, és a vonalat követi ajkaival is. Újabb halk sóhaj tör ki belőlem, pedig nem akarom, igyekszem visszafogni magam, bár az annyira nem egyszerű. Simogatom tovább, ahol érem, de nem sietem el a dolgokat, mert akkor elrontom a hangulatot. Még mindig nem tudom, mire akar kilyukadni Tari, de akármire is, azt megvárom.


Egészen felkúszik és újra megcsókol. Megint mély és szerelmes, de már szenvedély is keveredik bele. Élvezettel és lendülettel viszonzom ezt, miközben az agyam lassan, de biztosan halad a kikapcsolás felé, pedig nagyon igyekszem észnél maradni. Raktari egyre bátrabbá válik, egyre inkább eluralkodik rajta a szenvedély, az érintéseiben ez kezd dominálni. Belép a lábaim közé, amivel feljebb kényszerít, noha nem durván. Igyekszem mocorogni, hogy jó legyen, helyezkedem, ám el nem ereszteném a srácot. Még mindig csókol, de a keze már a csípőmön és a combomon is elkalandozik. Egyértelmű, hogy ez mit jelent, nekem meg eszemben sincs tiltakozni, az irányítást meghagyom a kezében, de határozottabban és vággyal telve simogatom, tapogatom a póló alatt, majd gondolok egyet és elkezdem lehúzni róla. Engedi, hogy levegyem, landol is a földön a ruhadarab, majd birtokba veszem a felszabadult bőrt, simogatom, tapicskolom, markolom. Válaszul Raktari beletúr a hajamba és csókot nyom a fejemre, s meghullámzik. Végigsimítok az oldalán, megmarkolom a csípőjét, de már csúsztatom is tovább a kezem, át az alsónadrágon és le a combján, amíg érem, majd ugyanezen az úton vissza.


A csókja egyre forróbbá válik, ahogy újra az ajkaimra tapad, miközben hozzám simul. Besimítok a nadrág alá, végig a fenekén, majd finoman belemarkolok. Szeretem érinteni mindenét, de már haladok is tovább, fel a hátán gerince mentén. Raktari keze is az alsónadrágomra téved, előbb csak megsimogat, majd a farkamon is végigsiklik, amitől halkan felnyögök. Hoppá! Már megint kezdem elveszteni az uralmat magam felett, ugyanakkor bízom a srácban, így talán nem is baj. Felengedek teljesen és elkezdem legörgetni az alsóját. Egy percig sem ellenkezik, így ez is követi a pólót, majd nemsokára az enyém is megy utána. Hagyom, hogy Raktari döntsön most mindenben, így egyszerűen csak elengedem az izmaim, csak annyira mozdulok, hogy simogathassam, érinthessem őt. A srác ajkai újra a mellkasomra térnek rá, miközben lassan kényeztetni kezd. Felmordulok, ugyanakkor viszonozni is akarom ezt, így újra lesimítok az oldalán, a fenekén, majd előre, hogy rá tudjak fogni és az ő ütemét diktálva mozgassam a kezem. Felszusszan és megvonaglik, de nem sokáig tud mozdulatlan maradni, de nagyon szeretem, amikor ilyen ösztönös, elengedi magát, picit hullámzik, miközben csókkal szórja be a mellkasom. Szabad kezemmel simogatom a bőrét, időnként megkapaszkodom benne, de lassan már nem tudom elfojtani a nyögéseimet és utat találnak a torkomon át. Raktari csak szuszog, de a mozgásából és a testét elfutó libabőrből pontosan tudom, hogy ő is élvezi, amit csinálunk. Tudom, hogy ezt szereti és nem akarom megtörni a lendületünket, ezt nem érzi terhesnek, ugyanakkor legalább annyi élvezetet ígér, mintha másképpen szeretkeznénk.


Szeretem látni, hogy mennyire tudja élvezni a játékot, így nem is próbálok változtatni ezen, csak különböző ritmusban kényeztetem, miközben folyamatosan simogatom, cirógatom, vagy éppen finoman karmolom az oldalát a másik kezemmel. Eljátszik a nyakamon, ami igazán lázba tud hozni, pláne, hogy Raktari egy idő után elkezd a markomba lökni. Tudom, hogy élvezi, igazán, teljes mértékben és jó érzés örömet okozni neki, miközben persze ő sem hagy engem kényeztetés nélkül. Egymással játszunk, és egyre közelebb kerülök az orgazmushoz, egyelőre visszafogom magam, csak lassan nem bírom, és ha csak finoman is, de mozgok alatta, mert egyszerűen muszáj. Mosolyogva néz le rám, mire tőlem is futja egy bágyadt mosolyra, majd már hevesen tapad a számra, amit legalább ilyen lendülettel viszonzok neki. Ilyenkor már elbódít a csókja, levegőért kapkodok, de abba nem hagynám, fulladásig képes lennék ezt csinálni, annyira jó. Erősebben fogok rá és picit a tempót is emelem, mire Tari is ugyanígy tesz. Szinte hajszolja a gyönyört, ahogy löki magát a markomba és ugyanígy jár a keze is rajtam. A homlokát a mellkasomra támasztja, én meg csak nyöszörögve kapkodom a levegőt, meg ráfogok az oldalára, megszorítom és finoman belenyomom a a körmeimet az érzéstől. Már nagyon-nagyon közel járok és tudom, hogy ő is, egész testében hullámzik, csak a térdei, a feje és a támasztó keze van egy helyben, ami egyértelműen jelzi nekem, hogy ezt mennyire élvezi. Szeretem ilyennek látni, nézni a mozgását, érezni magam felett, de aztán lehunyom a szemem és átadom magam az érzéseknek, amik elöntenek. Még gyorsabban kényeztetem, mert nem akarom megelőzni, egyszerre szeretném elérni vele a végét, de nekem már nagyon kevés kell csak.


Halkan levegőért kapva nyög fel, majd rángva élvez el, így teljesen elengedem a testem és ívbe feszülve adom át magam is az orgazmusnak. Hosszan, hullámokban élvezem ki az érzést, majd remegve, zihálva ernyedek el és szinte visszaesek az ágyra. Hirtelen mozdulni sem tudok, de aztán rájövök, hogy sikeresen belevájtam a srác oldalába a körmeimet, most sokkal csúnyábban, mint eddig bármikor, így gyorsan igyekszem elsimogatni a meggyötört részt, mire Raktari felszisszen, ezért inkább abbahagyom a mozdulatot és imádkozom, hogy ne akadjon ki rajta. Nem direkt csinálom, nem megjelölni akarom, vagy ilyesmi, csak hozza az ösztön, az élvezet, meg az indulat. Inkább a vállát kezdem finoman cirógatni. Aprót sóhajt és elfekszik mellettem a hátára gördülve, szinte kiterülve. A szemei csukva és élvezi a bódulatot. Az még engem is átjár, egyre nehezül a fejem, ugyanakkor még szeretném nézni őt, vele lenni, így igyekszem nem bealudni és megtartani magam. Végül nem bírom és finoman hozzábújok és a vállára hajtom a fejem.

- Várj egy kicsit - suttogja, majd kikel az ágyból és a fürdőbe megy. Egy nedves törölközővel tér vissza, amivel letörölget, majd visszaviszi. Néha olyan gondoskodó tud lenni, bár azt is tudom, hogy nem szeret úgy maradni, én meg simán be tudtam volna aludni.

- Ugye nem fáj? - kérdezem csendesen tőle, mikor visszajön.

- Nem. - Látom, mennyire fáradt, már csak hunyorog és bágyadt a hangja is, szinte csupán bedől az ágyba és el is fog mindjárt aludni, szóval betakarom magunkat és nyomok egy puszit a fejére, majd szorosan hozzásimulok. Kicsit furcsa, hogy még felöltözni sem jutott eszébe, de most nem rágódom ezen, tényleg csak átölelem és én is lehunyom a szemem. Nem tart sokáig bealudni nekem sem.

18.

Yoshimi

Ez a hirtelen jött találkozó marhára nem tetszik és hamar kiderül, hogy Terukinak sem. Azért szóltam Raktarinak, hogy megyünk, csak még azt nem tudom, hova, mindenesetre cseppet sincs jókedvem és ez komolyan érezhető is rajtam. Feszült vagyok és ideges, ahogy mellettem a másik testőr is, így szedjük fel Jeremyt, de a kölyök csak nem tágít. SMS-t ír Masaonak, ami Terunak egy cseppet sem tetszik, érzem rajta, ugyanakkor amerre elkeveredünk, az elég erős változás.


Azt tudtam, hogy Masaonak Tari a mindene, a legelső, hozzá igazít mindent és azt is, hogy még mindig szereti a srácot töretlenül és mindenestül, azonban most hirtelen tolták a képembe az összefüggéseket és Jeremy kurva jól keveri meg a lapokat. Valahol igaza van, mert ha Masao hű akar lenni magához és Raktarihoz, akkor sosem támad ellenünk. De vajon ez a hűség tényleg fennáll? Nem tudom eldönteni, hogy mennyire bízhatunk a férfiben. Raktari teljes mértékben, elég sokat beszélgettünk, részben Masaoról is és sok minden kiderült a számomra, ám Jeremy bizalmát sem söpörhetjük félre. Kevés emberben bízik ennyire, általában megalapozottak ezek a megérzései, pláne, ha valakihez már így kötődik. Raktari sem tudott tőle sosem elszakadni, még mindig őt keresi, ha segítségre van szüksége, ahogy a múltkor is. Szoros a kapocs és valódi szeretetre épít, ahogy valószínűleg Jeremyé is. Ezek nem elhanyagolhatóak, ráadásul hiszem, hogy a férfi is szereti őket, másképpen, de mindkettejüket. Sosem hittem volna, hogy ezen kell agyalni, de valóban igaz, amit Jeremy összehozott ebből, ugyanakkor abban is biztos vagyok, hogy a kölyök ezt sosem használná fel a férfi ellen, sosem fenyegetné vagy élne vissza a Raktarihoz kötődő érzéseivel. Persze épít rá, bár csak megelőzés címén. Mi van, ha most véletlenül téved? De ekkora határozottság és azok az információk, amiket Raktaritól tudok, mégis megalapozottnak tűnnek.


Megérkezünk, Jeremy meg csobban a mélyvízben. A kölyökre sokan vigyázunk, legalábbis kezdetben úgy tűnik, aztán az egész dugába dől és már mindannyian tudjuk, hogy ez bizony csapda. A srác is tisztában van vele, sugárzik belőle az idegesség, és ugyan Teruki megteszi az intézkedéseket, visszafogja a srácot, de neki eszében sincs menni. Még csak meg sem rezdül, nemhogy indulni készülne. Igyekszik jól forgatni a szavakat, de tudom, hogy agyal és őszintén én sem tudom, hogy melyik válasz a helyes. Talán nincs is olyan, mert már minden el van döntve előre. Nem retten meg, mintha magabiztos lenne és félelem nélkülinek próbál látszani, holott biztos vagyok benne, hogy van benne félsz. Mikor a férfi kezet nyújt neki, ösztönösen húzza hátrébb a sajátját, ami megalapozott, tekintve, hogy érkezik egy dobótű. Ezek szerint mi sem vagyunk egyedül, bár el sem tudom képzelni, ki lehet és honnan jött ez az eszköz.


Teru azonnal bekarolja Jeremyt, miközben a háta mögé állok, tekintve, hogy onnan még nem érkezett támadás. Nem is fog, mert az öt férfi, akik őrszemként szerepeltek a listán, éppen fuldokolnak valami drótszerűtől, ami elég éles is lehet, ugyanis némelyikük jóval kevesebb ujjal rendelkezik. Pillanatokon belül megérkezik Raktari és Masao, de már ébredek is fel ebből az állapotból és kezdem el bevédve terelni Jeremyt. Raktari kezében egy karhosszúságú bot, méghozzá pengével a végén, amit azonnal beletol a férfi torkába, aki Teruval birkózik, majd mikor a másik Masao ellen támad, kap egy hatalmas ütést és az alvilági kivégzi. Felnézek, még Raktari jelzése előtt feltűntek a férfiak a tetőn, így gyorsan és határozottan terelem be a kölyköt a kocsi mögé. Nem gondolkodom, ösztönből szedem le a közelebbi férfit. Szeretem az ilyen távolsági fegyvereket és valamivel jobban is használom őket a többségnél, elég sokat gyakoroltam ahhoz, hogy élesben is ki lehessen most már próbálni. Egy lövésre megvan a faszi, de utána muszáj vagyok Jeremyre figyelni és lefogni, mert menne vissza. Megértem, legszívesebben én is, de egyelőre nem lehet, mert ő a célpont, tehát véletlenül sem kerülhet vissza a körbe. Együtt lesünk ki a kölyökkel és próbálunk valamit kitalálni. Tudom, hogy menne, ráadásul jófelé gondolkodik, azt hiszem, mert Omoit keresi fel a tekintetével. Most el nem engedem még, csak akkor törhetünk ki innen, ha távolról be vagyunk védve, mert a sík terepen simán szednek le minket.


Teruki a másik íjásszal bíbelődik, de elvéti és éppen hogy csak nem kap magába egy nyilat. Bevetődik mellénk, de már kapom is az utasítást.

- Ha tudod, szedd le a másik íjászt, mert partigyilkos lesz! - sziszegi nekem tekintetét a harcon tartva. Az íjász most már elsősorban Masaot és Raktarit igyekszik leszedni, mert túl jól szervezetten pusztítják le Omoi előkerülő embereit. Most már nem tudom, hanyadik hullámban érkeznek meg.

- Ne hagyd, hogy hülyeséget csináljon! - dobom vissza neki Jeremy felé biccentve, de már indulok is el kifelé. Picit közelebb kell jutnom, mert innen nem fog menni, nem kell sok, alig öt lépés és már lőtávolban is van a férfi. Célzok és meg is van, megint elsőre, majd mivel újabb emberek érkeznek, gondolom, nem a mi oldalunkon, így Raktariék mögül pár méterrel lövök ki rájuk. Egyet simán szedek le, mielőtt akár csak a közelükbe is érne. Raktari mögém-mellém kerül, így simán össze tudunk dolgozni megint és egymás után szedjük le az embereket. Ez így már gyerekjátéknak minősül, de azért nem engedek a figyelmemből, nehogy baj legyen. Raktari harcmodorában sok a mozgás, ráadásul most egy olyan eszközzel harcol, ami ötvözi a táv- és közelharc lehetőségeit. Odasóz rendesen, majd vagy hagyja, hogy kivégezzem az ellenfelet, vagy ha nem sikerül, hátrább lép és megteszi ő. Utóbbi esetén nem gatyázik, ahogy én sem, így sorban potyognak ki az emberek.


Azért szeretem ezt a minit, mert félkézzel is tudom kezelni, így ballal ki tudok osztani pár tőrt. Még jó, hogy nem vettem félvállról és ezeket is elraktam. Azt hiszem, nekem az ilyenek a fegyvereim, amiket messziről lehet használni és a pontosság a döntő. Lassan leszedünk mindenkit, és amint tiszta a terep, Raktari fordul és Omoi felé hajítja a fegyverét, ami csattanva áll bele a férfi koponyájába. Hoppá! Tari szeme szikrákat szór, talán ennyire dühösnek még életemben nem láttam, mint most. Először csak nagyot nézek, aztán elönt valamiféle melegség, hogy ez a férfi az enyém, de aztán átadja a helyét a döbbenetnek, meg az elhatározásnak, hogy soha, de soha, de soha nem akarom feldühíteni. Közben Masao kivágódik és nekiesik Arahamnak. Nem várt fordulat, ugyanakkor Jeremy nyugton marad, de kapkodja a fejét ide-oda, keres és elemez, de azt is látom, hogy ideges és valami furcsaság is ül a szemében. Talán elkeseredettség, de erre majd rákérdezek még. Finoman megérintem Raktarit és elindulok Jeremyék felé, hiszen elsődlegesen őt kell védenem. Futva közelítem meg őket, minden kis zugot és helyet megfigyelve, ahol még ember bújhat, de már nem látok sem mozgást, sem árnyékot. Raktari szétcipzározza a dzsekijét és elindul Omoi felé. A mozgása lezsernek tűnik, de a vállai rendesen feszülnek. Fogalmam sincs, mire készül, de tudom, hogy hagynom kell. Érzem. Odamegy hozzá és kirántja a fegyverét a férfiból, de mintha nem izgatná most annyira, mi van Masaoval. Tehát ő vagy tudta, hogy ez a terv, vagy ráhagyja.


Terut látom, hogy nagyon agyal. Ideges és nem tudja, mit tegyen. Biccent nekem, hogy szétszedjük-e őket vagy sem. Megrázom a fejem, szerintem nekünk ebbe nincs jogunk beleszólni. Ha most szétválasztjuk őket, egy, lehet, nekünk jönnek, kettő, megejtik máskor. Talán jobb lenne, ha most intéznék el. Persze lehet, hogy tévedek, de ahogy Raktarit figyelem... Ő sem akar közbelépni, és szerintem ez így jó. Teru biccent, val'szeg tudni akarja, miért.

- Ez a kettejük harca, ha beszállunk, nekünk jönnek. Szerintem nincs jogunk hozzá - hadarom. - Ha nem most rendezik le, akkor máskor, akkor meg teljesen mindegy, mikor. Nem hiszem, hogy jó megoldás lenne a beavatkozás.

- Jogunk bármihez van, amit kifejezetten nem tiltanak az alvilág alaptörvényei - jelenti ki dacosan az idősebb férfi -, de abban igazad van, hogy ezek ketten már nem lesznek valószínűleg békében ezután, ha szét is szedjük őket.

- Soha nem is voltak, vagyis egy ideje biztos nem - szól közbe a kölyök, de le nem veszi róluk a tekintetét. - Masao szerint ha Araham rájött vagy megsejtette volna, hogy mi a helyzet, akkor mindent megtett volna, hogy elválasszon tőle. Nem mentek sehova! - teszi hozzá. - Ugyan törvényt nem sért, de két fél harcába beleszólni nem... nem... nem... nem helyes szerintem - keresi a szavakat és észre sem veszi, hogy ismétel, annyira le van ragadva.

- Az a nem mindegy, Araham az érdekeid szerint tiltott volna Masaotól, vagy egészen más miatt.

- Az a nem mindegy, hogy Araham idehozott legyilkolni - közli hidegen, érzelmek nélkül. Ilyenkor megijeszt a kölyök rendesen.

- Na az az, amit erősen kétlek - jelenti ki határozottan Teruki.

- Ha kezet fogok vele, már halott lennék - közli még mindig teljes nyugalommal a hangjában. Most legszívesebben pofon vágnám, hogy térjen vissza közénk, mert beszél, de szerintem a felére sem figyel annak, amit mond. - Szerinted megakadályozott volna benne? Nem mintha eszem ágában lett volna megtenni, de mindegy.

- Nem őt figyeltem, de az biztos, hogy kínköves pokollal jutalmazta volna Tatsuki, ha bajod esik az ő hibájából.

- Akkor nekem már marha mindegy lett volna. - Ugyanolyan csendes, ezért csak finoman jelzem Terunak, hogy csinálni kéne valamit. - Két hete tudta ezt a találkozót és egy szót nem szólt róla. Úgy jöttem ide, hogy azt sem tudtam, ki a másik fél, pedig azt tanultam Tatsukitól, hogy gyűjtsek információt. Nem említette a mérgeket, azt csak a saját ösztönöm jelezte. Úgy biztosította a terepet, hogy sehogy. Mind halottak lennénk már régen.

- Ez az ügy nekem bűzlik és nem csak attól, amit elmondtál.

- Nekem is - ismeri el a srác még mindig meredten nézve. Véget ér a harc, Raktari meg úgy távozik, hogy tudom, ha csak megszólítanám, akkor minimum kettéharapja a nyakam, vagy még rosszabb. Hagyni kell menni, azt hiszem, mire itt is hagy minket, ugyanakkor Masao felénk indul, de útközben elteszi a fegyvereit. Ösztönösen lépnék Jeremy elé, de a kölyök most határozottan tol el fegyvertelen kezével.

14.

Yoshimi

Mikor megébredek, Tari nincs mellettem, amitől hirtelen pánikot kapok. Ha elment... Nem lehet...! Kipattanok az ágyból és berohanok a nappaliba, de a telefonja ott van és mintha motozást hallanék a fürdőszobából. Nagy levegőt veszek és lerogyok a kanapéra arra a pár percre, míg összeszedem magam. Kibattyogok a konyhába, hogy kávét csináljak nekünk. Mi van, ha mégsincs gond? Mi van, ha van? Ha emiatt... ha nem tudja elviselni? Félek kicsit és nem tudom, hogyan viselkedjek vele. Visszagondolva az egész rossz ötlet volt, talán nem kellett volna, bár mind a ketten nagyon élveztük. Tudom, hogy ő is, hogy akarta, de azt is, hogy ez nehéz kérdés és nem tudom, utólag hogyan fogja értelmezni.


Végül kikeveredik a fürdőből, így igyekszem mosolyt erőltetni az arcomra és átölelem, nyomok csókot az ajkaira. Ezt elutasítja, érzem, amitől megremeg a bensőm. Hagyom, hogy hozzám bújjon, ugyanakkor rettegek, hogy baj van. Nem tudom, hogyan kérdezzek rá, csak kibukik a kérdés a számon, aztán sodródom majd az árral attól függően, mi a válasz. Félek, aggódom, hogy elrontottam valamit, hogy bántottam őt, amit nem akartam. Önző voltam tegnap, nem lett volna szabad, vádolom magam, mert ez igenis az én hibám, az én türelmetlenségem, az én vágyaim miatt van így. Szeretem Tarit, nagyon. Szorítom magamhoz, de aztán... Hogyan kezdjek bármit is a helyzettel, ha nem tud beszélni? Mit csináljak? Fogalmam sincs. Milyen találó a "néma gyereknek anyja sem érti a szavát" mondás most.


Nem akarom elengedni soha, most mégis menne ahelyett, hogy próbálnánk megoldani. Mi van, ha nem akar visszajönni? Masaoval találkozik. Már elmúlt a féltékenységem a férfival szemben, ugyanakkor tudom, hogy talán vele tud beszélni. Mar az önvád, mert nem akartam ezt tenni. Nem akartam bántani azt, akit a legjobban szeretek. A mondata viszont kicsapja a biztosítékot. Az hol lenne megnyugtató, hogy Masao is kihasználta ezt a helyzetet?! Hirtelen önt el a düh és már csak azt látom, hogy kirepül a tányér a kezemből, mire Raktari lemerevedik. Nem tudok itt maradni, kibontakozom az öleléséből. Elgondolkodom, hogy én lépek le, de aztán csak az erkélyre menekülök és rágyújtok. A francba már! Hogy lehet valami ennyire bonyolult? Az első slukk után azonban nem kívánom tovább, így eloltom és visszamegyek. Levegőért kapok, mikor meglátom Tarit ugyanott állni, ráadásul rohama van. A kurva életbe! Hát kell nekem hibát hibára halmozni?! Ennyire nem lehetek hülye... még én sem... Azonnal hozzá rohanok és átölelem. Nem akartam bántani, pedig megint sikerült. Lehúzom a kanapéra, hogy segítsek megnyugodni neki, de valahol magamnak is. Összebújunk vigasztalva egymást. Végre... Ha csak kicsit is, de megnyílik és választ kapok a kérdéseimre. Könnyebb nem lesz, ráadásul már értem a meghasonulását önmagával. Beleverték, hogy mit szabad és mit nem, ennek pedig nem felel meg. De én szeretem... Elgondolkodva hallgatom, de a családja... Hogy tehettek ilyet egy gyerekkel? Ráadásul Raktarinak mindig voltak gondjai az írással, még ma is előfordul, meg persze a hiperaktivitás... Hányszor verhették el azért, amiről igazán nem is tehetett, vagy amit egy kis odafigyeléssel kezelni lehetett volna? Ez kegyetlen és értelmetlen, amit nem tudok nem elítélni.


Előjönnek a kérdések és tudom, hogy ennek is köze kell, hogy legyen a családjához. Nem tévedek, mikor arról beszél, hogy elásnák a kertben, tudom, hogy nem viccel, ettől pedig hányingerem lesz. Már értem, miért nem akar felvállalni, vagy elismerni, hogy meleg. Nem fogom kérni soha többet, megelégszem azzal a társasággal, akivel lehet. Megesküszöm magamnak is, hogy sosem hozom fel ezt többet, mert ilyen áron nekem aztán semmi nem kell. Velem van és ennél semmi nem fontosabb.


A szex... Basszus, hogy lehet ennyire bonyolult? Nem is értem... Talán, mert még mindig nem tudja megmagyarázni, hogy mi a baj. Egyrészt, hogy elítéli, mert a családja is elítélte, ezt értem... Az enyém is, mégsem érzem így magam. Akkor nekem kell engednem, mert nem akarom semmi módon sem belekényszeríteni semmibe. Tudom, hogy néha ő is kívánja ezt, de mikor lesz úgy, hogy mégsem és már nem tudok leállni? Ezt sosem kockáztatnám meg. Akkor vegyünk vissza, másképpen is lehet, biztosan van olyan módja ennek, ahogy ő is el tudja fogadni. Sosem lennék képes félrelépni, a szex ennyire nem lehet fontos. Még mindig feszülnek a kérdések bennem, de sokkal kevesebb van, ugyanakkor nem tudom feltenni azokat, amiktől most félek. Inkább hagyom, hadd menjen, de még visszafordít. Felé fordulok és kitörnek belőlem a kérdések. Megrohan a kétségbeesés, mikor azt mondja, hogy sosem lesz megfelelő nekem. Bolond! Annyira szeretem és most mellette akarok lenni, vele, csak vele, senki más nem kell. Szinte biztosra veszem, hogy megrohanta a szerető, az elhagyás és minden egyéb képe.


Végül elengedem, ha menni akar. Nem tarthatom itt, de szeretném, ha visszajönne, hogy még egy kicsit kettesben lehessünk. Adok neki kulcsot is, mert ha bealszom, nem fog tudni bejönni, majd megvárom, míg elmegy. Csak a konyhaajtóból figyelem, ahogy távozik és nagyot sóhajtva megyek be végül, hogy feltakarítsam a szilánkokat. Amikor ezzel végzek, megiszom a kávém, majd a hálóban rádobom magam az ágyra. Elveszem a képregényt az éjjeliszekrényről és nekiállok valamit csinálni, legalább kicsit kikapcsolódni. Nem tart sokáig ez az állapot, mert az agyam úgyis elnyom mindent. Nem akarok gondolkodni, majd ha Raktari hazajön, ha visszajön hozzám. Végül csak elfekszem az ágyon és hagyom, hogy a fáradtság behúzzon. Úgyis éjjeles vagyok, nem árt rápihenni. Azért beállítok egy ébresztőt háromra, bár remélem, addigra visszajön Tari. Remélem... Végül nem bírom és SMS-írásba kezdek. Alig ment el fél órája, én meg nem bírom tovább, csodás... Mindegy, írok sokfélét, aztán végül mind törlésre kerül és az elküldött változatban csak egy szívecske marad. Ezután már hagyom, hogy elragadjon az álom, bár nyugtalanul alszom. Vele álmodok, de ezek nem kellemesek most, mert félelemmel, haraggal teli képek, és mind ugyanúgy ér véget. Nem akarom elveszíteni, akkor inkább feladom magam, de őt nem. Ebben a tudatban az álmok is marnak, de pihenni muszáj. Alszom, de mégsem... Mikor ér már haza?


Végül Raktari kelt fel, mire először csak felpislogok rá, azt sem tudom hirtelen, hogy hol vagyok, aztán kinyúlok felé, hogy még egy kicsit behúzzam magamhoz. Bemászik mellém, vagyis inkább rám és sok pici csókot ad a számra. Meglep, de viszonzom mindet. Nem tudom, mi történt azóta, de nekem nagyon hiányzott és most jó, hogy itt van, így csak átkarolom és szorosan ölelem magamhoz, ő meg csak bújik hozzám.

- Hiányoztál - árulom el csendesen.

- Pedig úgy két órát voltam távol csak.

- Féltem, hogy nem jössz vissza.

- Mintha valami veszélyes küldetésre mentem volna... Yoshi, csak sétáltam egyet és találkoztam Masaoval - védekezik, bár nem értem, miért, nem megvádoltam, csak tényt közöltem.

- Nem erről van szó, csak... hülyeségeken agyaltam és eszembe jutott sok minden. És... az egyik volt, hogy talán nem jössz vissza, mert mégis csak haragszol.

- Nem szoktam olyat csinálni, hogy csak később derül ki, hogy hogyan állok hozzá valamihez. Ha haragszom, akkor azonnal és elzárkózom, vagy kinyilvánítom, ha pedig nem, de a másik azt hiszi, megmondom neki, hogy nem, ahogy neked is megmondtam - jelenti ki komolyan. - Ne hidd azt, kérlek, hogy közel huszonöt évesen ez volt az első, hogy becsíptem. Még csak nem is a második és az utolsó sem lesz. Szeretem az édes koktélokat, likőröket, de gyorsan a fejembe szállnak. Az meg, ami utána volt... Mindenre tisztán emlékszem - mondja meg őszintén -, még arra is, amiket gondoltam. Tisztában voltam vele, hogy ha iszom, az milyen következményekkel fog járni és teljesen tudatosan mentem bele. Ezek fényében szerinted bármiért is haragudnom kéne rád? - kérdezi meg.

- Nem tudom - árulom el őszintén. - Az sem zavar, hogy ott a válladon a jelem? - kérdezem meg csendesen.

- De, az igen - ismeri el. - Bocs, hogy lekapartam a bőröd - kér elnézést szégyellősen, mire csókot nyomok a homlokára.

- Egyáltalán nem zavar - mondom meg őszintén. - Ez csak azt mutatta nekem, hogy jó, amit csinálok - árulom el csendesen. - Miért zavar?

- Nem fest jó képet senkiről, ha ki van szívva a nyaka, válla, vagy máshol. Meg rólam úgy tudják, nincs senkim. Ha ezt valaki meglátja, hogy magyarázom meg? - magyarázza kérdéssel.

- Értem, ne haragudj - mondom csendesen. - Többet nem fordul elő.

- Nem haragszom, csak ennyit szerettem volna, hogy többet ne, ha lehet.

- Rendben van, figyelni fogok rá - válaszolok neki. Nem gáz, vissza tudom magam fogni.

- Ettél? - kérdezi meg.

- Nem - vallom be. - De nem is voltam éhes. És te?

- Masao megtömött, mikor meghallotta a gyomromat kaját követelni. Őneki aztán mondhatom, hogy nem kívánom az ételt, addig mustrál és fodrozza a száját, míg muszáj vagyok beadni a derekam - meséli. - Üssünk össze valami kaját. Mit szólsz?

- Benne vagyok, de előbb... - Elvigyorodom és megemelve a fejét húzom csókba. Reggel kimaradt és igazán hiányzik. Őszintén viszonozza a csókot, érzem, hogy örül, amitől nekem is sokkal jobb kedvem lesz. Nem tudom, mit mondott vagy beszélt meg Masaoval, de mintha a reggeli furcsa hangulat elszállt volna. - Mit főzünk?

- Mit rejt a konyhád?

- Tojást - nevetem el magam. - De a ház másik oldalán van egy kisbolt, onnan bármit lehet szerezni, mellette meg húsbolt is van.

- Valamilyen bundás hús rizzsel? Nem két perc, de laktató, finom és egyszerű elkészíteni.

- Felőlem jó, de te főzöl - kuncogom el magam. - Tudod, mindig Jeremy csinálta az ebédet. Ciki, mert egyedül élek úgymond, de a rántotta a legdurvább, amit el tudok készíteni.

- Igen, tutira éhen halnál hosszútávon, ami azért nem kis teljesítmény - heccel nevetve. - Alapokat, mint a rizsfőzés, tésztafőzés, hús sütés, panírozás, meg kell tanulnod - jelenti ki. - Na gyere, mert soha nem lesz kaja, amit megehetünk! - mondja, majd úgy kel fel, hogy engem is húz magával, amin csak kuncogni tudok.

- Akkor bolt? - kérdezem vigyorogva. - Egyébként teát főzni tudok.

- El vagyok ájulva - neveti. - Öltözz fel rendesen, hideg van kint!

- Igenis, apuci - nevetem el magam én is, azzal nekiállok felhúzni egy farmert, meg egy kabát sem ártana. - Nem akarok indiszkrét lenni, de te nem akarsz most már átöltözni?

- Még egyszer ne fürödjek meg? - kérdezi kissé sértetten. - Csak lakáskulcsot kaptam, kocsikulcsot nem - teszi hozzá, azzal előkutatja a kapott kulcsot és átnyújtja.

- Nem erre gondoltam, hanem hogy nem kényelmetlen-e, ugyanis tudom, hogy erre nagyon ügyelsz. Azt meg tartsd meg - mondom komolyan.

- Abból a szempontból kényelmetlen, hogy tegnapi, de legalább meleg. Ami kint van a kocsidban, az hideg és kint van - válaszol, míg vacillál, végül visszacsúsztatja a zsebébe a kulcsot.

- Azt hittem, tisztáztuk, hogy használhatod a szekrényt is - válaszolok, mikor rájövök, mi a gond.

- Mennem kellett. Nem értem rá öltözködéssel bíbelődni - jelenti ki, azzal nekiáll levetkőzni.

- Nem is akkor gondoltam, hanem most, ezért kérdeztem rá. - Közben levetkőzik és tiszta ruhát vesz elő a szekrényből. Ilyenkor kicsit könnyebb, hogy nincs sok köztünk sem magasságban, sem testfelépítésben. Zavarban van, de kicsit dacos is, amit nem tudok hova tenni. - Baj van? - kérdezek rá azért.

- Nem, csak ha zavar, mondd azt - darálja el, majd átteszi a mobilját, a kapott kulcsot és az iratait a kölcsönnadrág zsebébe, majd indul is kifele a szobából. Utána lépek és visszahúzom, hogy átöleljem.

- Tudod, hogy most hülye vagy? - kérdezem élek nélkül, barátságosan. - Az sem zavar, ha két hete nem mosakodtál volna, csak felajánlottam, mert ismerlek. Amúgy meg a fenébe is, annyira jól néztél ki benne, szóval még egy darabig el tudtam volna nézni rajtad őket.

- Zabos vagyok, nem hülye - morogja, de szégyenlős mosollyal az arcán.

- Mitől vagy zabos?

- Áh! Nem fontos - mondja mosolyogva.

- De én voltam? - kérdezek rá.

- Felhúzott ez a helyzet. Nem szeretek két nap ugyanabban lenni, odafigyelek a higiéniára, rendezettségre és rosszul érintett, hogy ezt az előbbit megjegyezted, mert úgy tűnt tőle, mintha nem adnék magamra, pedig adok.

- Ne haragudj, nem így gondoltam - vallom be végül. - Azt hittem, hogy azért nem, mert nem akartad megkérdezni, vagy ilyesmi, pedig nyugodtan használhatod a cuccaimat. Egy kicsit talán rosszul kérdeztem - ismerem el.

- Nem fontos, mondtam. Most már mehetünk? - kérdezi meg. - És igen, megint kölcsön kérném a kabátod - teszi hozzá elmosolyodva.

- A tied lehet kölcsönbe - kuncogom el magam. - Mehetünk. - Nyomok azért egy csókot az arcára és elengedem, majd elrakom a cuccomat a zsebembe, meg felveszem a dzsekim és már menetkész is vagyok. Raktari a haját turkálja, szóval gondolom, segítek neki és egy kicsit összeborzolom, aztán megigazgatom a tincseit olyanra, amilyenre én szeretem és rávigyorgok. A szája szegletén mosoly ül, de úgy tesz, mintha haragudna. Akkor muszáj leszek kiengesztelni, így puszit kap az arcára, aztán a szájára, aztán az orrára is.

- Ebből így nem lesz elmenetel - jegyzi meg nevetve.

- De lesz - kuncogom el magam. - Maximum máshova.

- Hova? - kérdezi naivan, mire újra elkuncogom magam.

- Például egy hegy tetejére.

- Köszönöm, de én ezt a lehetőséget kihagyom. Ott még hidegebb van - magyarázza is meg ennyivel, azzal kézen fog és az ajtóig húz. Megcsóválom a fejem, de hagyom neki, bár az ajtóból visszafordulok és előszedek egy szatyrot a szekrényből, amit a kezébe nyomok, majd nekiállok bezárni.

- Akkor mit is kell vennünk?

- Húst, rizst, prézlit és lisztet, ha utóbbi nincs raktáron.

- Inkább vegyünk, ami van, lassan három hónapos - kuncogom el magam.

- Erre nem mondok semmit - neveti a fejét csóválva.

- Régen jártam itthon - ismerem el készségesen. - Meg mondom, nem nagyon használtam egyedül.

- Én is hasonlóan vagyok, de amikor összeszervezünk nálunk egy kibeszélős estet a srácokkal, mindig előbb elugrom a lakásra és kitakarítok, bevásárolok.

- Hirtelen felindulásból jöttünk - védekezem mosolyogva. - De legközelebb nem követem el ezt a hibát.

- Nem hibáztatlak - jelenti ki. A bolt tényleg csak két perc, megkerüljük a sarkot és ott van mindkettő. Elmosolyodom Tarin, mert a kulcsával játszva sétálgat benn. Összeszedjük, ami kell és miután végzünk, már alig várom, hogy otthon legyünk. Kíváncsi leszek erre a közös főzőcskére. Pláne, hogy időnk még van szerencsére. Mikor hazaérünk, lepakolok mindent a konyhaasztalra, majd átadom a terepet a srácnak.

- Akkor a konyhatündérek gyöngyéé a feladat - mosolygok rá.

- Akkor hívd át Ayakot - javasolja kézmosás közben. - Ha segíteni akarsz, moss kezet!

- Akarok? - kérdezem ártatlanul, de azért megmosom a mancsom.

- Igen. Keresel nekem egy közepes méretű tálat, három mélytányért, vágódeszkát, kést például - válaszol játékosan kiadva a feladatokat.

- Ez menni fog - nevetem el magam és nekiállok előszedni, amit kér. Szeretni fogom ezt az alkalmat, már érzem. Mikor elé csúsztatom a deszkát, meg a legélesebb késem, kap egy csókot a nyakába, aztán beszerzem a tálat és a tányérokat is, mind kipakolom elé. Közben ő is szorgoskodik, megmosta a húst és a deszkára teszi. - Még valami?

- A tálba önts rizst, majd mosd ki egyszer. Egy edénybe tedd fel főni.

- Igenis, kapitány... azaz séf - ugratom tovább vigyorogva, de teszem, amit kér és nagyjából öt perc múlva sikerül is a művelet. Közben Tari szeletekre vágja a húst, majd kissé besózza őket.

- A három tányér jön. Liszt megy az egyikbe, prézli a másikba, két tojás a harmadikba, amit fel kell verni.

- Az elméletet tudom, csak kivitelezni nem - árulom el kuncogva. - Izé... ugye a tojást feltöröd?

- Hm? - Meglepetten pillant rá. - Abban mi bonyolult van? - kérdezi meg kíváncsian.

- Általában a héjának a fele a kajába kerül és utána szoktam kivadászni belőle - árulom el, de most azért kicsit ég az arcom. Nem szeretek főzni, ez most biztosan kiderül. - Ez ciki, mi?

- Gyakorlás kérdése - jelenti ki elmosolyodva. - Előttem ne szégyellj ilyesmit, a hiperaktivitásom miatt csomó mindent kétszer annyi időbe telt megtanulni, mint egy átlagos gyereknek vagy tinédzsernek. - Amint végez a hússal, megmossa a kezét, majd elkap két tojást. - Figyelj! - kéri játékosan, majd összecsapja a kettőt. - Fontos az erő, legyen benne egy kevés, de kontroll is kell. Mindig csak az egyik törik meg, de csak egy ütésed van, különben tényleg szilánkosra törik és megy a belsejével együtt - magyarázza vidáman, majd két hüvelykjét a törésbe nyomja és elegáns, laza mozdulattal szétfejtve a két részt a tányérba kerül a tojás. A másodikat már gyorsabban, folyamatos mozgás mellett töri meg és teszi a tányérba, majd a héjakat a kukába dobja és újra kezet mos. Csodálom ilyenkor, de tényleg. Ezek nekem lehetetlen műveletnek tűnnek. Mondjuk felverni már fel tudom a löttyöt, így kerítek egy villát és nekiállok.

- Tejet nem szoktál beletenni? - kérdezem kíváncsian, mert már olyat is hallottam. - Meg... mit tudsz még csinálni?

- Nem vagyok egy konyhaművész, de volt, hogy Masaonak nekem kellett kaját rittyenteni, mert mire hazament, már az éhhalál szélén állt - meséli. - Meg egy egyedülálló férfinek azért nem árt néhány dolgot tudnia, főleg, ha tervbe se vette, hogy megházasodik - teszi hozzá. - Nem szoktam bele tejet tenni - árulja el, s míg beszél, átkeveri a rizst.

- Hát... én mindig rendeltem pizzát, kaját, elmentem étterembe, nem ettem meleget - vallom be most már tényleg égve, miközben a liszt és a zsemlemorzsa is a helyére kerül. - Ellenben panírozni tudok - teszem hozzá gyorsan. Azt Jeremy mellett is csináltam, ráadásul a srác amilyen kicsi, olyan jól főz. Elképesztő volt látni.

- Anyu istenien főz, ezért én nem bírtam megszokni az éttermi kosztot - vallja be. - Tálca merre van?

- Legbal alsó szekrény, felső polc, oldal - mondom meg komolyan. - Látnád a kölyköt főzni! Én úgy néztem... Gyorsan, ügyesen, mint egy igazi séf. Ráadásul nem is hagyományos kajákat főz, hanem európait - mesélem el neki, miközben előkeríti a tálcát. - Sosem gondoltam volna, de kiderült, hogy szeretem az olyanokat is.

- Ha a srácok beleegyeznek, meghívjuk az összeülésre és főzhet - neveti.

- Szó szerint megdolgoztatod a helyéért? - kérdezem kuncogva. - Lehet abból fennakadás, hogy ő és Dayki...? - Kérdezem meg végül finoman. Igen... talán kicsit túl sok minden kijött belőle a Taos dolog után, többek között az ettől való félelme is.

- Nem, de bárkinél be tud vágódni jó kajával - válaszol elvigyorodva. - Ha ő nem csinál belőle gondod, akkor nem. Dayki egy szót sem fog ejteni róla, valószínűleg ismétlés vagy folytatás sem lesz, de ha mégis, Dayki akkor sem csinál belőle ügyet, a többiek meg aztán főleg nem. Miért vagytok ennyire megijedve attól, hogy gáz lehet? Egy évek óta együtt lévő baráti társaság vagyunk és bár nem minden szennyest terítettünk ki, azért elég sokat sikerült akarva-akaratlanul megmutatnunk a bandának. Tisztában vagyunk vele, hogy ki hogy áll bizonyos kérdésekhez, amit elfogadunk és annak megfelelően igyekszünk hozzá fordulni, ha megbeszélnivalónk van a témában.

- Én már nem félek tőle, Jeremy annál inkább. Egy éjszaka alatt sikerült elcsábítania Daykit és kiborítania Taot. Ez egy kicsit betett neki és nagyon meg volt ijedve, hogy haragudni fogtok rá, pedig nem akart rosszat, csak kérdezett, ahogy szokott. De ismered, mindig beletalál abba, amit lehet, nem kéne húznia. Majd kaja után lehet, felhívom, hogy megkérdezzem, egészben hazaért-e. Nem féltem, de na - kuncogom el magam.

- Majd rájön, hogy ez nálunk nem ügy - mondja lazán. - Jobban jártunk amúgy, hogy Tao kisírta magát és elaludt, mert ha rajta múlik, bekortyol még pár italt, részegen hepajkodik, kidobja a taccsot és kifekszik aludni, aztán másnap azt se tudja, mit csináljon, olyan rosszul lesz.

- Akkor lehet, tényleg jobb volt így. Szegény srác, nem irigylem. De ha jól értem, Chiaki és Yajiro között is van vagy alakul valami, igaz?

- Egyértelműen jobb volt így - jelenti ki kétségek nélkül. - Chiaki és Yajiro csak barátok, akik néha összebújnak.

- Egyébként tudom, hogy hülye kérdés, de Yuut miért nem raktátok még ki a társaságból? - kérdezem meg kíváncsian, hiszen az utolsókat rúgja és nem értem, mi a mentsége erre.

- Egy régi baráttól nem válsz meg csak úgy. Yajiro és Chiaki ragaszkodik hozzá - válaszolja ennyiben hagyva a kérdést, miközben a hússzeleteket az olajba pakolja. A rizst korábban elzárta, most konyharuhákba és egy kikészített törölközőbe csavarja, majd az egészet egy székre félreeső helyre rakja.

- Ez attól függ, mit csinál az a régi barát. De értem - válaszolok komolyan, miközben figyelem a srác ténykedését. - Amúgy miért van rám indulva ennyire? Egyszerűen nem értem, hogy miért nem fogja fel, mi a helyzet.

- Kihívást jelentesz a számára. Nem csak szimpatikusnak, vagy érdekesnek, vagy kívánatosnak kell lennie a számodra, de el kell érnie, hogy félrelépj.

- Akkor nem fog leállni, igaz? Vagy ha eleget koppan, akkor lehet?

- Én is le tudtam állítani anno. Igaz, hogy az egyik legdurvább lefogást alkalmaztam rajta, amit ismerek, de legalább belátta, hogy nem vagyunk egy súlycsoportban és nagyon rosszul mérte fel a helyzetet, ha azt gondolja, elmegyek vele.

- Megpróbálta kiszedni belőlem, hogy mi van köztünk az ágyban. Ezzel betette a kulcsot. Oké, hogy elég egyértelmű volt az eddigi kapcsolataimban a felállás, de ezt szerintem akkor is magánügy.

- Ezt két ok miatt is kérdezhette, de erősen nehezményeztem volna, ha válaszolsz - mondja meg őszintén, miközben a megsült húsokat kipakolja. - Az egyik, hogy engem nem tudnak még a bandában sem elhelyezni, hogy melyik oldalt erősítem, a másik, hogy Yuu seme és valószínűleg szeretné elkerülni azt a kellemetlenséget, hogy éles helyzetben találja magát szembe egy másik semével.

- Eszembe sem jutott bármit is mondani neki, mert szerintem ez csak ránk tartozik - mondom meg komolyan. - Sosem tudtam volna másnak engedni - vallom be -, most pedig már szerencsére nem is kell ezzel foglalkoznom. Amúgy meg esélye sincs, szóval tök mindegy, mi vagyok, vagy mi nem. És szerinted tényleg képes lenne kihasználni Jeremyt, hogy a közelembe férkőzzön?

- Yuu elég gátlástalan tud lenni. Yoshi, átgyalogolt a saját barátján egy menet miatt! Persze, hogy képes lenne felhasználni Jeremyt, de óvatosan figyelmeztettem is erre a kölyköt.

- Jeremy egyre jobban átlát az ilyeneken, ahogy ő maga is agyafúrtabbá válik. Ezért hívtad félre, ugye?

- Igen. Mindenképpen fel akartam hívni a figyelmét arra, hogy a bandában nem ugyanolyanok a viszonyok, meg Yuu képes alattomosságra, figyeljen oda.

- Egyszerűen nem tudom megérteni még mindig, hogy ez miért jó neki. Mármint tudja, hogy az utolsó dobásai között van, lassan kirakjátok. Akkor miért köti még mindig az ebet a karóhoz? Meg miért nem keres magának inkább valakit?

- Yuu sosem tudott megülni a hátsóján - jelenti ki csendesen, már terítés közben, mire nekiindulok segíteni. - Hajtja a vér, de annyira, hogy nem tudja fékezni magát. Tudja, hogy komoly tétek forognak kockán, mert nem hülye, csak zabolátlan. Mi úgy gondoljuk, ha valaki el bírná viselni, hogy a hűséget hírből ismeri, akkor intenzív szexuális élet mellett le tudna nyugodni. Tao egyszer szexfüggőnek nevezte, aztán a folytatásért kupán nyomtam. Haragudott Yuura, ám ezt nem ítéltem elégséges indoknak ahhoz mérve, amik elhagyták a száját. Nem voltak méltók hozzá a kijelentései - magyarázza ennyivel tettének okát. - Még ez is lehetséges, de sosem kérdeztünk rá.

- A szexfüggővel egyetértek, az biztosan következik abból, amit csinál. Keressünk neki valakit - ajánlom. - Biztosan vannak ilyenek, mármint akik kölcsönösen így gondolkodnak és akkor nincs fennakadás.

- Szerinted nem próbáltuk? - kérdezi elmosolyodva. - Az évek során igyekeztünk mindenféle megoldást találni erre a problémára. - Kicsomagolja a rizst, majd vigyorogva teszi az asztalra, ahogy a húst is. - Na? Mennyire vagy éhes? - heccel, mire elvigyorodom és mellé lépve karolom magamhoz, majd csókot nyomok a szájára.

- Rád nagyon, meg hát a kajára is most már - kuncogom el magam. - Hm... Azt hiszem, beszélek majd erről Jeremyvel. Mármint hogy neki nincs-e valami ötlete, mert azért sok mindenben leleményes tud lenni.

- Együnk, amíg friss-meleg, utána összebújhatunk - javasolja csendesen. - Minden ötletet szívesen fogadunk, bár Chiakit sem kell félteni.

- De most tényleg levadásztatta valakivel? - kérdezem újra a kezemet sikálva, majd leülök az asztalhoz és megvárom Raktarit is. - Jó étvágyat!

- Igen. El tudja venni az ember kedvét egy macsó, amelyik kétszer nagyobb és hatszor erősebb nála, s persze olyasmit akar, amit legkevésbé sem szeretne neki megadni - jelenti ki. - Jó étvágyat.

- Uh... Ez elég durva megoldásnak hangzik. De azért ugye erőszak nem történhetett? - kérdezem meg bizonytalanul, miközben nekiállok enni.

- Nem, biztos, hogy nem.

- Leckének meg lehet, nem rossz, majd meglátjuk, ő mit fog hozzá szólni és hogy változik-e valami.

- Szerintem balhézni fog Chiakival, aki majd jót nevet rajta - mondja elmosolyodva. - Ízlik?

- Aham, nagyon finom - válaszolok, ha abból ez nem derült volna ki, hogy már lassan a felét bepusztítottam. - Fogsz még ilyen finomat főzni nekem?

- Nem nagy kunszt, szóval biztosan. Yakisobát például nem, ahhoz én kevés vagyok.

- Hm... És sütni is tudsz? - kérdezem azért kuncogva.

- Süteményt? - kérdez vissza meglepetten.

- Aham.

- Az nem az én asztalom, ilyesmit eszedbe se jusson elvárni tőlem! - kuncogja.

- Elvárni? Én csak megkérdeztem - mosolygok rá. - Hátha.

- Én csak válaszoltam - védekezik vidáman, majd eltolja maga elől a kiürített tányért és elégedetten, jóllakottan felsóhajt. Bekapom az utolsó falatot és elnyúlok a széken.

- Ez isteni volt - ismerem el. - Mi lenne, ha az összebújást mosogatás előttre időzítenénk?

- Akkor később lesz elmosogatva - válaszolja, azzal feláll a székről és letakarja a maradék rizst meg húst.

- Én is így gondoltam - nevetek fel. - Akkor? - állok fel és nyújtom felé a kezem. Elfogadja és jön velem, én meg a hálóba húzom és bevackolom magam, majd felkínálom neki is a helyet magam mellett. Leheveredik mellém, hozzám bújik és átkarol, mire egészen testemhez vonom és csókot nyomok a homlokára. A válasz egy gyengéd csók, amibe belemosolygok, de élvezettel és kedvtelve viszonzom, aztán csak cirógatni kezdem a srác hátát és vállát. Ellazulok teljesen, amiből így lehet, megint alvás lesz, pedig már nagyon nem kéne.


Nem is nagyon lehet, mert Tari szelíden törleszkedik, és újra meg újra megcsókol, amíg már szinte egy végeláthatatlan folyammá nem növi ki magát a ténykedésünk. Belefolyok teljesen és akármi is a terve ezzel, engedek neki. Simogatni kezd a csókolózás közben, mellkasom, karom, vállam járja be a keze szelíden, de néha rászorít az izmaimra. Első körben megremegek, ezzel percek alatt fel fog húzni és nem tudom, mennyire van tisztában a helyzettel, mégsem tudom megállítani, csak belefeledkezem a csókba, öntudatlanul mozdulva, simogatva a hátát, vállát. Ettől csak még jobban felbátorodik és a mellkasát az enyémhez dörgöli, majd ahogy végighullámzik, lassan teljes testtel hozzám simul.


Nem értem... Nem tudom, mire megy ez ki, de képtelen vagyok nem kiélvezni, mert annyira jólesik a közelsége, az illata, a csókja, így nem tudok azon gondolkodni, hogy lemondjak róla. Apró csókokkal kúszik le a nyakamra, a keze pedig a pólóm alá siklik. Az baj, hogy ezzel most tényleg nem tudok mit kezdeni? Vagyis... De tudok, csak érteni nem fogom. Hevesebben simogatom, ahol hozzájutok, majd beletúrok a hajába. Az, hogy hatással van rám, egyértelmű, valószínűleg már számára is, mert már kemény lettem a percek alatt odalenn. Nyakamat járják be ajkai, miközben lassan fölém emelkedik, de továbbra is hozzám simul, végül belép a lábaim közé és nekem feszíti merevedő farkát. Képtelen vagyok nem felsóhajtani, és már nem is akarom elfojtani a hangomat, inkább utat engedek neki. Vágyom rá és... nem tudom, mi történt, de... ennek sosem fogok tudni ellenállni, ugyanakkor kíváncsi vagyok, hova és meddig megyünk el, így csak simogatom, markolászom a hátát, tarkóját, beletúrok a hajába néha. Feltolja a pólóm, mire megemelkedem, hogy le tudja húzni rólam. Nem akadékoskodom egy percig sem, szeretem, mikor ő irányt, bár sokszor teszem meg én is, bár szeretném megfordítani is a dolgot, így lassan felfelé kezdem söndörgetni az övé alját. Csak annyira emelkedik el, hogy le tudjam róla szedni a pólót és már simulunk is össze megint.

13.

Yoshimi

Raktari megjelenik Taoval és elkéri a kocsikulcsot, amit minden gond nélkül adok oda neki. Nem félek attól, hogy visszaélne a kissrác vele, sem pedig, hogy bármi gond lehetne. Érzem, hogy Tari szeretne velem lenni, egyértelmű abból, ahogy hozzám ér, meg a járásán is látszik, vagy csak én képzelem be magamnak. Jeremy is kezd lassan megnyugodni, így elkezdem befelé terelgetni. A kölyök próbál eltűnni, ugyanakkor mindenki kedvesen fogadja vissza és a segítségére próbálnak lenni. Szegény srácra rájár a rúd ma megint, pedig most marhára nem erre számított szerintem.


Végül az egész társaság a táncparketten köt ki, de valahogy nincs időm velük foglalkozni, mert Raktari teljesen leköt. Felszabadult és imádnivaló, ahogy így mozog és talán észre sem veszi, de ösztönből hullámzik a teste. Szeretném látni az arcát, így magam felé fordítom, mire hevesen és szerelmesen csókol meg. Nem ellenzem a dolgot, sőt... teljesen beindít ezzel. Hogy fogom otthon visszafogni magam? Ajaj... megint sikerült olyan helyzetbe hoznia, amiből nehéz a megfelelő megoldással kilépni. Na mindegy, majd meglátjuk, hogyan alakul, de nagyon beindít. Chiaki és Yajiro lelépnek, val'szeg az ő estéjük is egy ágyban ér véget, amin csak mosolyogni tudok. Raktari is menne, de azt hiszem, kicsit megfeledkezik a körülöttünk lévő világról. Mindenesetre elenged és Ichirohoz indul, én meg Jeremyhez lépek.

- Szerintem mi lépünk - közlöm vele mosolyogva.

- Én még maradnék - vallja be, aztán elgondolkodik. - Ne haragudj, hogy így viselkedtem.

- Ne butáskodj, semmi rosszat nem csináltál - mosolygok rá és megsimogatom a vállát, mire ugrik egyet és átkarol. Hagyom neki, csak figyelem a lélegzését.

- Köszi, hogy elhoztatok, meg hogy kibírtatok.

- Biztosan jó ötlet maradni? - kérdezem azért meg finoman.

- Megkérdezem Ichirot, marad-e - tájékoztat és már dobbant is. Megint kis szeles, ugyanakkor meglep, mikor Raktari nyakába ugrik és puszit nyom az arcára. Csak mosolyogni tudok rajta. Összeszedjük magunkat a testőrrel és elindulunk a kocsi felé. Tao benn alszik a hátsó ülésen édesen összegömbölyödve. Felnézek Tarira és csak rámosolygok.

- Szerintem ülj be mellé és fogd meg, nehogy leessen az ülésről, amilyen pici, simán becsúszik a lukba - mondom komolyan és csókot nyomok Tari szájára. Lesz még időnk egymásra elég otthon, meg igazság szerint én is innék egy kicsit. Valami pia van a szekrényben, de majd meglátjuk.

- Jól van. - Óvatosan ül be a srác mellé, a fejét az ölébe veszi és átfogja a testét. Tao egy pillanatra megébred, de már alszik is tovább.

- Merrefelé lakik? - kérdezem meg.

- Arrafelé indulj, amerre a lakásod van. A kilencvennyolcas busz megáll egy lakótelep előtt, ott az egyik házban. Majd beviszem, engem már ismernek a szülei.

- Rendben. - Elindulok a mondott irányba. Nem vezetek vadul, ilyenkor már nem szoktam, egyrészt, mert fáradtabb vagyok, másrészt, mert sötét van. Még így sem telik fél órába és a lakótelep mellett vagyunk. - És most? - kérdezem meg életem értelmét.

- A parkolóban megállhatsz, az jó lesz.

- Okés. - Bekanyarodom és leparkolok az első üres helyre. - Biztosan ne kísérjelek el?

- Biztos. - Raktari óvatosan száll ki és felkelti Taot is, de amint a kissrác kikecmereg az autóból, inkább a karjába veszi. Aranyos kölyök, mert már alszik is tovább, miközben Tari elindul vele befelé a házak közé. Kiszállok és rágyújtok, amíg várom a srácot. Jeremy kicsit jobban kiöntötte a lelkét, mint ahogy szerintem tervezte, bár annyira még nem volt sok. Kezdek fázni, így összébb húzom a bőrkabátot magamon, és várom, hogy visszaérjen Raktari. Nemsokára meg is érkezik, én meg felé lépek azonnal, mert látom, hogy nagyon fázik és addig is, míg elér a kocsihoz, magamhoz szorítva próbálom felmelegíteni, majd mikor beülünk, bekapcsolom a fűtést és levéve a kabátomat a kezébe nyomom.

- Máskor öltözz fel rendesen - kérem aggódva, de csak hátradobja a kabátom és szétnyitja a pulcsiját. - Akkor haza?

- Aha. Nem gondoltam, hogy többet leszünk kint, mint legutóbb, csak kisétálunk a kocsihoz, meg besétálunk - árulja el szégyellős mosollyal.

- Hát ez egy ilyen összecsapós este volt. Daykival minden rendben lesz? - kérdezem meg végül. Nem akarok addig túl sokat fecsegni, amíg nem tudom, Raktari mennyit tud a Jeremyvel közös ápolásukról.

- Igen. Most megint erősebbek az érzelmei, de majd lecsillapodnak megint.

- Ez volt az egyetlen, amiben nem tudtam megnyugtatni Jeremyt. Azt hitte, ő rontott el valamit - árulom el csendesen, miközben kikanyarodok vissza az útra. Jó ilyenkor vezetni, mert nincs forgalom szinte semennyi.

- Nem, semmit, Dayki már úgy jött, hogy nem volt flottul. Feltűnően máshogy öltözött, mint szokott, úgy készült, hogy felszed valakit, de a viselkedése is eltért a tőle megszokottól, többet beszélt és nagyon hirtelen felhúzta magát - magyarázza. - Utóbbi annyira nem különleges nála, de általában barátságos vitát nyitunk, egyeztetjük álláspontjainkat és anélkül, hogy közös nevezőre jutnánk, lezárjuk a beszélgetés ezen részét, mivel a családot illetően szinte sosem fogunk egyetérteni.

- Ez feltűnt, meg nekem is furcsa volt, ráadásul a kölyök sincsen ehhez szokva, de majd megbékél. Elmondta egyébként Taonak, hogy az exem, Yuu meg rájött és még mielőtt jött volna a bekérdezés, hogy melyikünké, elárultam neki - mondom el ezt is.

- Tao miatt nem lesz gond, viszont Yuu lehet, hogy megpróbál Jeremyn keresztül megfogni. Erre őt is készítsd fel, mert amilyen naiv tud lenni, még a végén pofára esik. Chiaki adott neki egy kis leckét, de azt hiszem, egy dobása van és mindenki azt mondja neki, hogy menjen a francba. - Ahogy erről beszél, némi ingerültséget fedezek fel a hangjában.

- Hogy érted azt, hogy Jeremyn keresztül megfogni? - kérdezem meg őszinte értetlenséggel. Ez nekem kicsit sok, ilyet el sem tudok képzelni.

- Megpróbálja elcsavarni a fejét, amivel azt is felméri, a kapcsolatunk mennyire sebezhető, féltékennyé vagy dühössé tud-e ezzel tenni téged. Sajnos arra nem számít, hogy Jeremyt én is kedvelem annyira, hogy bemossak neki, ha szórakozik vele, meg arra sem, hogy ennél kicsit többet kap, ha megpróbál szétrobbantani minket.

- Meg arra sem, hogy alapból megvan a gyilkos indulat azzal szemben, aki a kölyökkel szórakozik. Átalakult olyanná, mintha az öcsémet kellene megvédeni, de mostanában erősebb, mint eddig volt - ismerem el.

- Én Jeremyt azért annyira nem féltem, remekül átlát dolgokon, ügyesen kérdez és Tatsuki ravasz kis harcost nevelt belőle. Naiv, de nem hülye és meg is tudja védeni magát. Yuu fog nagyon arcra esni, ha egy tizenkilenc éves, alacsony fiú elveri.

- Azért merem remélni, nem ma próbálkozik be nála, mert az már kicsit sok lenne. Már Dayki is megtette a hatását benne lelkileg, úgyhogy nem hiszem, hogy jól viselné. Ichirot is koppintotta, de az a srác legalább értett belőle és nem csesztette tovább. - Közben beparkolok a ház elé és leállítom az autót. - Megjöttünk. - Mosolyodom el azért.

- Yuu biztos nem fog bepróbálkozni. Mint mondtam, Chiakitól jó kis leckét kapott. A srác nagyon ügyesen hangolja be az embereket, szerintem kerített valakit Yuunak. Hogy is mondjam finoman? Valaki olyat, akivel azonos pályán játszanak... - magyarázza.

- Értem - kuncogom el magam, miközben Raktari felhúzza a pulcsiján a cipzárt és kiszáll. Előkapom a kabátom és követem, majd berohanunk a házba, mielőtt halálra fagyunk. Mosolyogva nyitok ajtót neki és engedem be megint előre. Most már biztosan könnyebben mozog nálam, mint azelőtt. - Készítsek valami meleget? Tea? Vagy van valami piám is.

- Teát, köszönöm, nem kérek. Te akarsz inni? - kérdezi meg, miközben leveszi a cipőjét.

- Úgy terveztem, igen. Megkívántam már a tiedet is, de akkor nem vezethettem volna, ezzel meg nem játszom - válaszolok őszintén.

- Jó is volt. Ihatunk, ha akarsz, elszaladok előtte kezet mosni, meg vécére. - Beveti magát a fürdőbe, én meg mosolyogva csóválom meg a fejem. Mondjuk nem tűnik fáradtnak, ami kifejezetten tetszik és végre nem zavartatja magát. Előkészítem a karamellás likőrt, meg két kristálypoharat hozzá és az asztalra pakolok mindent. Kezet mosok a mosogatóban, aztán ledobom magam a kanapéra és várom Tarit vissza. Alig várom, hogy kicsit össze tudjunk bújni, így amint lehuppan mellém, magamhoz húzom és nyomok egy csókot az ajkaira.

- Jó nap volt ez mai - állapítom meg, miközben Raktari átkarol és hozzám bújik. Magamhoz ölelem és picit elfekszem, hogy kényelmesen össze tudjunk simulni.

- Én egy kicsit változékonynak nevezném, de nem volt rossz. Örülök, hogy Ichiro tényleg haverkodni akar és szimpatikus is.

- Nekem is tetszett a srác, nagyon kedves volt, bár félénk, ennek ellenére egész jól elvolt a társasággal. Gondolom, jön még, nem? Jah, meg Tao azzal húzta Jeremyt, hogy legközelebb hozzuk el Deont is - mosolyodom el.

- Kérte, hogy szóljak, ha legközelebb is összejövünk, én pedig szívesen hívom Ichirot, és szerintem Deon is bátran jöhet. Azon viszont elgondolkodnék, Asame vajon engedi-e egyedül bulizni a kölyköt, vagy elkíséri-e - mondja elnevetve magát. - Valahogy Asamét nem tudom elképzelni a Ritsukuban bulizni - árulja el. - Mit készítettél ki?

- Nem is az a kérdés, hogy ő bulizik-e, hanem hogy mellette mi bulizunk-e - nevetem el magam. - Karamellás krémlikőr. Mit szólsz?

- Jól hangzik. Gondolom, édes - teszi hozzá. - Ne is haragudjon Asame, de ha eljön, sem fogom visszafogni magam - jelenti ki szinte dacosan, mire nyomok egy csókot a homlokára. - A Ritsukuban ő nem a főnököm, csak ha valaki ránk támad, vagy más, indokolt esetben, az meg kétlem, hogy újdonság lenne számára, hogy együtt vagyunk mi ketten.

- Naná, hogy édes - vigyorgom, miközben kicsit fészkelődve töltök magunknak a tejeskávészínű folyadékból, majd az egyik poharat Raktari kezébe adom. A srác kortyolgatva, ízlelve issza ki a poharát és én is hasonlóan járok el beszéd közben. - Nem hiszem, hogy neki újdonság lenne. Egyrészt, mert azért felfigyel dolgokra, másrészt Deon is tudja, szóval nem hiszem, hogy titok lenne előtte. Bár nem tudom... mindenesetre akkor megvilágosodna.

- Ne felejtsd el, hogy voltak még ráutaló jelek, mint a testőrségből való kilépés. Ez finom - jegyzi meg elvigyorodva, majd leteszi a poharat.

- Ebben is igazad van. Bár annyira nem izgat a kérdés, ez magánügy. Örülök, hogy ízlik. Ez az egyetlen édes lötty, amit bírok - vallom be. - De ebből jó sokat.

- Töltsek még? - kérdezi meg, mire elmosolyodom. Igen, határozottan bírnék még fogyasztani ebből.

- Aha - válaszolok végül és hagyom, hogy a srác töltsön mindkettőnknek. Belekortyol, majd megnyalja a száját, ami kuncogást vált ki belőlem. Úgy bújik vissza, hogy fejét a nyakamhoz hajtja és kapok rá egy csókot. Gyengéden cirógatni kezdem és jólesően szusszanok fel, miközben bekortyolom a második poharat is. Jólesik most így lenni együtt és nem is gondolkodom már igazán.


Sosem bírtam jól a piát, de néha azért megkívánom, ez a lötty meg itatja magát, mert finom és alig érezni az alkoholt. Lepakolom a poharat az asztalra és csak figyelem Raktarit, miközben a hátát, vállát simogatom. Elönt a meleg szeretet, ugyanakkor vággyal is keveredik az érzés, amit nem tudom, mennyire értékelne most. Majd eldől, mert próbálkozni biztosan fogok. Ismerem magam, meg az alkohollal való viszonyomat. Azt hiszem, ő sem bírja jobban, mint én, ugyanis a második pohár benyalása után már idiótán mosolyog és csak bújik hozzám, ami annyira aranyos. A kezét figyelve viszonozza a simogatásomat és néha kuncog is hozzá. Bejárja a karom, vállam és mellkasom, mire már én is csak kuncogással tudok válaszolni. Na jó, kicsit talán türelmetlen vagyok, de megemelem az állát és mélyen, szenvedélyesen csókolom meg Tarit. Ő levegőért kapva viszonozza, s úgy simul hozzám, hogy a testén hullámzás szalad végig. Belemarkol a pólómba is közben, talán még egy nagyon apró megremegés is érezhető rajta, meg az, hogy támaszkodik a kanapé háttámlájának. Nem igazán gondolkodom a dolgokon, egyszerűen csak lejjebb küzdöm magam alatta, hogy kényelmesebben fekhessünk és testemre húzom. Eszméletlenül vágyom rá megint és talán ronda dolog kihasználni, hogy ittunk, de már az én agyam is kába, így ilyeneken nem tudok hosszan agyalni. Rám fekszik, feje csak úgy puffan a matracon és nekiáll kuncogni.

- Szédülök - jelenti be vidáman kacarászva. Elnevetem magam, olyan édes így, el sem tudom mondani, mennyire.

- Akkor mi lenne, ha elmásznánk az ágyig? - kérdezem, bár nem vagyok biztos benne, hogy Tari eljut odáig, de majd segítek neki.

- Viccelsz? Úgy érzem, ha nem kapaszkodom, lerepülök erről a kanapéringlispílről. De ha bevállalósnak és erősnek érzed magad, megpróbálkozhatunk eljutni oda - teszi hozzá nevetve. Tényleg kapaszkodik, azóta is a pólómat szorongatja, s úgy fekszik hozzám simulva, mintha valóban attól félne, hogy lerántja valami a kanapéról. Ez most nagyon tetszik, így gondolok egyet és magam alá fordítom.

- Csak a biztonság kedvéért, hogy nehogy leess - nevetem el magam, de betámadom a nyakát és végigharapdálok rajta.

- Kissé spicces vagyok, nem dilis, de ha így védsz meg, aggódhatok, azt hiszem, hogy milyen ellenség vár a kanapén túl - magyaráz közben, s átkarolja a derekam a lábaival, hogy magához húzva kapaszkodhasson meg bennem. - Nehogy téged vigyen le a lendület - magyarázza játékosan, átkarolva, ezzel teljesen magára húzva. Egészen hozzásimulok és nem bírom ki, hogy ne indítsak támadást ellene, pláne, mivel érzem, hogy ő is fel van húzva rendesen. Ahol érem, simogatom és csókolva harapdálom a bőrét.

- Ne is akard tudni, mi vár ott - lehelem a nyakába. - Inkább maradjunk így, mert biztonságos.

- Te is veszélyesnek tűnsz - kuncogja, de bekapcsolódik a játékba, forró, heves csókokat nyom a nyakamra, követve addig a bőröm, míg a póló engedi, ujjaival a bőrömbe mar, noha nem erősen.

- Pedig itt vagy a legnagyobb biztonságban - szuszogom a vállára, miközben fél kézzel betúrok a pólója alá. Teljesen beindultam tőle és most már nehezen lehetne lelőni, így megemelkedem egy kicsit, hogy forrón, hevesen csókoljam meg Raktarit. Kapkodva a hévtől csókol vissza, közben felhúzza hátamon a pólót és másik kezével végigsimít a bőrömön. Végighullámzik a teste és izmait megfeszítve szorít lábaival egy rövid időre. Hogyan lehetne ezek után gondolkodni? Esélytelen és már nem is küzdök meg érte. Picit visszahúzódom, amíg lefejtem a srácról a pólót, majd lecsapok a felszabadult területre és élvezettel fedezem fel ajkaimmal, miközben megkapaszkodom a csípőjében. Szédülve túr bele a hajamba, ujjait újra és újra a hátamba és karomba nyomva kapaszkodik meg bennem, s szuszogva hullámzik meg megint és megint. Nem sokáig marad tétlen, lefejti a pólóm, majd tapicskolni, simogatni kezdi a felsőtestem. Teljesen másképpen érzem, teljesen más a pillanat is, valahogy hiányzik belőle a görcsösség, ami mindig megvan. Falom a bőrét, apró harapásokkal és szívásokkal tarkítva a csóközönt, miközben dörgölőzve nyomom ágyékom az övének. Akarom, kívánom őt. Ügyetlenül belekapaszkodik a fenekembe és megmarkolja, mikor az ágyékának feszítem a sajátom. Kezei lecsúsznak a feszes farmerról, végigsimít a combomon, míg ér, s hogy tovább tudjon nyújtózkodni, egy kicsit felhúzza magát, megemelkedik, s harapva, fulladva-szuszogva csókol végig a nyakamon és vállamon. Annyira heves és mégis játékos... Megbolondulok érte teljesen.


Nem bírok várni, türelmetlenül vágyom rá, így elkezdem kibontani a nadrágból, miközben pár aprót lökök a csípőmmel. Feszít a vágy felé és most annyira kívánatos. Zavar lesz úrrá rajta, a halvány pír, ami eddig az arcán uralkodott, megerősödik, de engedelmesen hagyja magát és utánozva engem nekiesik a nadrágomnak. Mellkasa szorgalmasan fel-le jár, kicsit ügyetlenkedik a nadrággal, míg szét nem nyílik, mert akkor rutinosnak tűnő mozdulattal nyúl be alá két kézzel és fenekemen végigsimítva csúsztatja le rólam a farmert. Picit lejjebb mászom róla és lerángatom a farit, ami a földön landol, majd ugyanezt teszem Raktariéval is. Aztán fölé mászom és őrült módon kezdem csókolni, ugyan nem kapok levegőt, meg ő sem, de ettől még annyira élvezem. Forr a vérem és mindent megtennék, hogy megkapjam ezt a srácot itt magam alatt végre szorongások és húzódzkodás nélkül. Esztelenül viszonozza, úgy karol át, hogy beletúr a hajamba és megkapaszkodik a vállamban, amibe belevési ujjbegyeit. Ismét átkarol lábaival, s úgy fog magához, hogy attól végighullámzik a teste megint. Hevesen, forrón csókol, s mikor már nem kap levegőt, akkor a nyakam, vállam kezdi ostromolni. Viszonzom ezt is, de nem tudom megállni és a vállához hajolva szívom vörösre a bőrét. Ennek nyoma marad, tudom, talán nem lett volna szabad engedni az ösztönnek, de már mindegy. Apró csókokkal, harapásokkal borítom be Tarit, ahol csak érem, majd a kezem becsúszik közénk és alsón keresztül kezdem kényeztetni. Visszahanyatlik a kanapéra, szuszogva, csillogó szemekkel, szétnyílt, kiszáradt ajkakkal, bódultan néz fel rám, jólesően sóhajtva csukja be a szemét, majd lehúz, hogy megcsókolhasson, vállamról lecsúszik a keze és testemen végighaladva keresi fel a férfiasságom. Beleszuszogok a csókba és egy jóleső nyögés is felszakad belőlem.

- Akarlak - suttogom a szájára, mert azt akarom, hogy egyezzen bele, mert így... Nem akarom kihasználni, de vele akarok lenni, most mindenképpen. Elneveti magát, s tovább ingerel, mire apró nyögések szakadnak fel belőlem.

- Érzem - suttogja, s máris lecsúsztatja az alsóm, hogy szabadon játsszon tovább a férfiasságommal. Ha ezt így folytatja... Imádom, amit csinál és most annyira más. Nem gondolkodom, csak róla is lehúzom az gatyát és viszonzom a kényeztetést. Jeremyvel nagyjából végigszexeltük a házat, talán tényleg minden pontján az enyém volt a kölyök, így nem meglepő, hogy itt is tartok síkosítót, ahogy minden más helyiségben is. Előtúrom a kanapé alól és Raktari mellé dobom, majd újra hevesen megcsókolom. Nem szarozok tovább, mert nem fogom bírni, így nyomok belőle a kezemre és azzal folytatom a játékot a farkával, miközben ajkaimat a nyakán futtatom végig újra. Raktari is élvezi, ez pedig elég egyértelmű a csókokból és a gyengéd harapásokból, a tapicskoló, markoló kezéből. Nem hagyja abba a kényeztetésem sem, amitől kezdem elveszíteni a fejem teljesen. Szabad kezemmel végighúzok az oldalán, le a fenekére és erősebben markolok bele. Válaszul talpaival simít végig a lábaimon, majd lehúz egy forró, őrült, szenvedélyes csókba. Végre mer kezdeményezni, nincs az a feszültség benne és ettől hihetetlen élvezetessé válik együtt lenni vele. Lihegve szakadunk el egymástól és remegve akarok többet és többet, de még mindig nem vagyok biztos abban, hogy ugyanarra vágyunk.


Egyre jobban meggyorsul a hullámzása, szinte vergődik az élvezettől, miközben lábaival még mindig az enyémeket öleli. Szorít magához, de reszket alattam, a szemei pedig ködösek, bár csak egy-egy pillanatra tudom elkapni ezt. Imádom ezt a srácot, mindenkinél jobban, akármilyen, nekem így kell. Élvezettel lopom most ezeket a pillanatokat, miközben kölcsönösen izgatjuk és húzzuk egymást tovább. Fenekén matató kezem a bejáratához téved és masszírozni kezdem. Nem tudom, engedi-e, ha nem, akkor sincsen semmi gáz, de kipróbálni ki akarom. Levegőért kap és összerándul, de ezt sokkal inkább az élvezet váltja ki belőle, mint a visszatartó erő. Még simogatom, masszírozom így egy kicsit, aztán egy ujjal belé hatolok. Ívbe hajlik a háta és halk, sóhajszerű nyögés szabadul fel belőle, miközben megkapaszkodik a combjaimban, majd szuszogva engedi el magát. Ezt biztatásnak veszem, így elkezdem megujjazni, de figyelek rá, mert fájdalmat semmiképpen nem akarok neki okozni.


Ahogy állandó ritmusra állok be, ő is aprókat mozdul, ami megerősít abban, hogy élvezi, amit teszek. Óvatosan helyezkedik, a csípőjét megemeli és lábait tétován engedi szétnyílni. Olyan, mint aki felkínálja magát és ezzel csak még éhesebbé tesz. Nem tudok tovább várni, amint biztosnak érzem, még egy ujjat csatlakoztatok a művelethez és maradok a ritmusnál. Megborzong és megremeg, a szemöldökeit összeráncolja és összeszorítja a szemét, de szuszogva mozdul tovább. Lassítok, mert kellemetlen lehet neki és ezt semmi módon nem szeretném. Inkább leszek kicsit türelmesebb, mert neki nem akarok fájdalmat okozni. Előre hajolok és a mellkasát járom be nyelvemmel, segítve az ellazulását. Néha aprókat vergődik és szabálytalanul kezdi venni a levegőt, így szabad kezemmel megsimogatom az arcát. Látni szeretném a tekintetét, az mindent elárul. Nem néz rám, de nyögve rohan végig rajta egy hullám. Ezt most hogyan kéne értelmeznem? Nem tudom, de gyorsítok a kezem munkáján és figyelem, ez mit vált ki belőle, miközben simogatom a nyakát, vállát. Felnyúl és belemarkol a hajamba, hogy fulladozó csókba vonjon, ahogy a szenvedély elragadja. Megadok neki mindent, de közben haladok is és a befejező lépést is megteszem, bár most nem mozdulok azonnal, hanem várok kicsit, mielőtt újrakezdeném a kezem mozgatását.


Élvezem a játékot és ahogy megadja magát nekem Raktari, hogy nincs az a feszülés, ugyanakkor még mindig nem vagyok benne biztos, hogy ezt holnap hogyan fogja értékelni. Tari remegve nyög alattam, miközben tovább tágítom, de kezdek nagyon türelmetlen lenni. Óvszer kell most már, amit fél kézzel próbálok kitúrni megint csak a kanapé alól, miközben másik kezemmel nem állok le a mozgásban. A kurva életbe, hát hova tettem?! Tutira kell lennie, mert mindet nem használtuk el a kölyökkel, pláne, hogy az utóbbi időben egyáltalán nem is kellett. Végre ráakadok és foggal tépem fel a csomagot, majd kihúzódom a srácból és felhúzom magamnak a gumit. Nem várok, nem tudok... Lassan, de határozottan merülök el Tariban, meg sem állva, míg tövig jutok, majd remegve szakad fel belőlem egy jóleső sóhajjal egybekötött nyögés. Raktari domborít és mélyen vájja bele az ujjait a bőrömbe, így kapaszkodva meg lapockámnál. Fejét a nyakamhoz fúrva bújik és fájdalmasan szuszog, a fogát is szívja, de csak közelebb húz magához. Hagyok neki időt szokni, nem kezdek el mozogni pár percig, majd mikor úgy érzem, lehet, közepes tempóban, de erősebb lökésekkel indítok. Halk, fájdalmas nyögéseket váltok ki ezzel belőle, a lökéseim lendülete pedig végighalad rajta és visszafele hullámba mozdítja őt.


Nem enged el továbbra sem, pedig megfeszül és megremeg néha. Végigcsókolok a nyakán, miközben a kezem megint közénk csúszik és ráfogok merevedésére, hogy ezzel kényeztessem őt. A lökések ütemére mozog a kezem rajta. Egy ideig hagyja ezt, de aztán mikor már igazán élvezi, elhúzza a kezem és a lábaival kulcsolja át a derekam. Nekem sem kell több, fokozom a tempót és az erősséget is, így hajszolva magunkat, miközben csókolom, nyalom, harapdálom őt, ahol csak hozzáférek. Raktari az eszét veszti és reszketve, levegőért kapkodva nyögdécsel, majd körmeit a hátamba vájja és így karmol végig a lapockámtól a vállamig. Ezzel csak még inkább feltüzel, ezért szó szerint belepasszírozom a kanapéba és hevesen mozgok benne. Néha szinte teljesen kihúzódom és erősen lökve merülök el megint, amitől Raktarinak megjön a hangja és a nyögéseket hangos, élvezetes kiáltások veszik át. Még akarom hallani, így igyekszem ugyanazokat a pontokat eltalálni, amik ezt hozzák elő belőle. Újra és újra belém kapaszkodik, de a heves mozgásának hatására szinte lenyúzza a bőrömet pár helyen. Most ez érdekel a legkevésbé, sokkal inkább, hogy elerednek a könnyei, de tolja bele magát a lökéseimbe. Lecsókolom az arcáról a cseppeket, miközben rohamtempóra kapcsolok és nyögve, fulladva kapkodok levegőért, annyira akarom látni élvezet közben úgy, hogy azt én okozzam ezzel.


Lábaival már nem karol át, hanem feljebb húzza őket, hogy még mélyebbre juthassak benne. Megteszem, teljes hosszal merülök belé, de folytatom a mozgást ugyanolyan hévvel. Kezdenek elcsuklani a nyögései és a fejét lassan megemeli, majd a hangja is egyre magasabbá válik, végül elhal, mikor átráng rajta az orgazmus. Gyönyörű! Csodálatos látvány. Spontán rándul az első roham után, de aztán hosszan elnyúlik és csak pillanatok múlva csitul, bár nem szűnik meg a vergődése alattam. Még lökök előre kettő erősebbet, majd hangosan kiáltva nevét jár át engem is a már annyira várt gyönyör, hogy végighasítson bennem. Megfeszülök felette teljes testemben és észre sem veszem, de ahogy engedik az izmaim, tovább mozgok benne, bár már csitultabban és szelídülve, de az érzést, amit ez okoz, nem tudom elengedni. Végül megállok teljesen és rázuhanok a srác mellkasára, nyögve, szuszogva fúrva fejem a nyakához. Tari is zihál, a lábait leengedi és teljes testében remeg, bár a kéj utáni érzés még végigráz rajta néha, sőt, meg is feszül. Alig tud nyelni és még mindig folynak a könnyei. Annyira megemelkedem, hogy kihúzódjak belőle, meg gyengéden, szerelmesen megcsókoljam, bár sokáig nem megy, mert akkor megfulladunk mindketten.


Raktari teljesen kába, de lassan megnyugszik, a könnyei is elapadnak, a légzése pedig normalizálódik. Lassan az enyém is beáll tűrhetőre, mire nyomok egy csókot a nyakába. Be kéne keveredni valami ágyfélébe, mielőtt itt alszunk be. Nekem elég közel van ez, azt hiszem.

12.

Yoshimi

Alig érkezünk meg, mindenki lecsap Jeremyre. Nem is számítottam másra, de a kölyök olyan ideges, mint még sosem. Édes, ahogy tördeli a kezét és talán meg is lepődik vagy ijed. Aztán persze kezd feloldódni, ahogy rájön, hogy a társaság nem fogja vacsorára elfogyasztani. Ugyanúgy kezdik el faggatni, mint anno engem, ugyanakkor a srác okosan és ügyesen terel, nem említi a kapcsolatunkat sem, ahogy elterel és mégis elmond mindent. Gondolkodik válasz előtt, mégis önmagát adja, ahogy mindig. Végül befut Yuu is, de olyan tartózkodó és kicsit ideges, hogy ezt nem tudom elfogadni, így hát felállok és felé lépek.

- Beszélhetünk kicsit?

- Persze - megszabadul a kabátjától, aztán elindulunk a pult felé. Nem igazán tudom, hogyan kezdjek hozzá ahhoz, amit szeretnék, de aztán nagy levegőt veszek.

- Na figyelj! Történt, ami történt a múltkor, de mi lenne ha elfelejtenénk az egészet, és tiszta lappal újrakezdenénk? Nem szeretném, hogy szorongj, Raktari sem haragszik már, szóval tekintsük meg nem történtnek, rendben?

- Ez nem ilyen egyszerű - mondja sóhajtva, azzal iszik az italból, amit kap a mixertől. - Nem megy tapsra vagy kérésre. Egyébként sem értem, miért hívtál félre, mert tudtam, hogy Raktari milyen minőségben hoz el téged, levettem a passzolásokat is tőled, csak nem álltam le - mondja vállvonva.

- És megkérdezhetem, hogy miért nem?

- Hogy miért nem álltam le? - kérdez vissza. - Nem ment. Most sem menne. Jeremy miatt is bepöccen? - kérdi a fejével az asztal felé biccentve.

- Miatta nem hiszem, a kölyök tud vigyázni magára és ismeri a határait. Az egyetlen, amit én kérek, hogy ne várd meg a negyedszeri lekoptatást, mert neked megy, addig csak finoman elmondja, hogy hagyd békén. Fogalmam sincs, ma mennyire vevő bárkire is - árulom el komolyan a srácnak. Nem fogom azt mondani, hogy hagyja békén Jeremyt, mert nem igazán tudom, hogy ő miért jött. Ha úgy érzi, majd elküldi Yuut, de ez szerintem már nem az én dolgom. A srác mosolyog, de továbbra is engem fürkész.

- Feltételezem, jól ismered - szólal meg aztán. - Honnan szedtétek fel? - kérdezi meg.

- A kisebbik főnökünk jó barátja. Kíváncsi, kedves srác, így hamar összebarátkozott mindenkivel, szóval jól ismerjük.

- Semmi több, csak barát? - kérdez rá nyíltan. Ez egy olyan kérdés, amitől tartottam, ugyanakkor vártam, hogy valaki felteszi. Hazudjak? Baj lenne belőle, ha elmondanám? Fogalmam sincs, de nem hiszem, hogy megérné hazudni, bármiben is.

- Már igen - válaszolok ennyivel. Ebben benne volt minden, amit hallani akart szerintem. Yuu elvigyorodik és a válla felett néz hátra.

- Melyikőtök járt vele? - kérdezi meg izgatottan. Ez miért is fontos? Nem értem, mit akar, de végülis ez nem olyan információ, amit nem tudhat.

- Én. De ez miért fontos? - kérdezek rá azért.

- Úgy nevezik ezt a jelenséget, hogy kíváncsiság - válaszol könnyedén. - Raktari például szinte sosem beszél a párkapcsolatairól, szexről, kalandokról, még a nagy szerelmei nevét se árulta el, a másodikkal egyszer csak előállt azok után, hogy évekig viszonzatlanul imádta - mondja meg nyíltan. - Azt hittem, felbátorodott és elhozta az exét is, de most, hogy így belegondolok, ez hülye feltételezés volt tőlem, mert mintha egy nála idősebb pasival járt volna - teszi hozzá elgondolkodó hangon.

- Ebben a kérdésben nem tudok neked segíteni - terelem el a témát. - Jeremy az én exem, szóval a feltételezés sem jó - mosolyodom el azért. - Csak nem bejön?

- Jobban bukom a kevésbé feltűnő srácokra - árulja el sandán elvigyorodva. - De egyébként bejön - ismeri el készségesen. - Baj lenne, ha megkörnyékezném? - kérdezi meg játékosan.

- Jeremy szeret kitűnni, szereti, ha figyelik, ha látja, hogy tetszik másoknak, ezért is készült ma órákat szerintem - árulom el vigyorogva. - Engem nem zavar, szerintem Raktarit sem, mondom, annyi a játékszabály, hogy negyedszerre ugrik, méghozzá keményen, szóval ha pattint, jobb, ha pattansz is - mondom ezt már komolyan. Balhét nem szeretnék, ugyanakkor tudom, hogy a kölyök nem fog mérlegelni, meg Raktarira bízni, ha úgy érzi, hogy sok.

- Kezd tetszeni - árulja el vigyorogva. - Amilyen kicsi, olyan harcias? - kérdezi vidáman.

- Valami olyasmi. Megtanulta megvédeni magát és ha valami nem tetszik neki, akkor az ellen fellép, nem húzza meg magát, hanem elintézi az ügyet - vonom meg a vállam. - Lassan visszamegyünk hozzájuk? - vigyorodom el.

- Raktari is csak bizonyos ügyekben intézkedik más helyett és akkor elképeszt mindenkit. Tudod, erre mondják, hogy alamuszi macska nagyot ugrik - magyarázza meg könnyedén, azzal visszacsúsztatja a poharat a pultosnak és egy kacér mosollyal megköszönve azt leszáll a bárszékről.

- Csak megvédi, ami fontos neki - közlöm komolyan, miközben én is leszállok a székről. - Én is ezt tenném. Egyébként hidd el, hogy jobban jártál vele, hogy ő koptatott le, ha én vesztem el hamarabb a türelmem, akkor nem úszod meg ennyivel - mondom meg őszintén. - Nem szeretem, ha az emberek nem értenek abból, amit mondok.

- Ugyan, szöszi, nem kell mindent véresen komolyan venni. Ez nem valami harctér és nem a főnököd kell megvédeni a rajongóktól vagy ellenségektől, hanem egyszerűen kezelned kell tudni néhány helyzetet. Mindenképpen jobban jártunk, hogy Raktari pöccent, mert ő korrektül le tud kezelni nehéz szitukat is. Ezt te tanuld meg, különben kitiltanak a helyről - tanácsolja komolyabban. - Itt nagyon ritka a komoly összezördülés, ez egy békés hely, nem kell a hepaj. Annyira én sem vagyok rámenős, hogy szét kelljen verni a képem - teszi hozzá.

- Az rendben, hogy nem harctér, de azért elég rosszul veszi ki magát, hogy először vagyok itt, ráadásul hivatalosan is Raktari barátjaként, és te elkezdesz nyomulni. Nehezen kezelem az ilyen helyzeteket, de összességében nem vagyok agresszív, nem szeretek verekedni, sem balhézni, kedvem sem volt hozzá igazán, pont ezért is fogtam vissza magam rendesen, amúgy csak egyszer fejelted volna be az asztalt - vigyorgok rá, de már csak heccelem. Amint visszajutunk a miénkhez, lehuppanok a maradék helyek egyikére. Mindenki nagyban susmutol, Jeremy éppen valami szőrös dögökről hallgat kiselőadást, de úgy látom, cseppet sem zavarja a tény. Tari Daykival beszélget, míg Tao meg Chiakival. Csak elmosolyodom és megszerzem a piám, hogy igyak egy kicsit.

- Bocsi, de nem nyomultam - kéri ki magának. Aha... Akkor mégis mit csináltál? Na mindegy. A srác behelyezkedik Yajiro mögé és a vállaira teszi a kezeit, mire az kihúzza magát, kicsit fészkelődik, miközben felpillant Yuura, majd folytatja a beszélgetést Jeremyvel, míg Yuu finoman masszírozza. Raktari hozzám hajol.

- Tisztáztátok a múltkorit? - kérdezi meg a fülembe suttogva a szavakat.

- Nagyjából - vallom be. - Érdekes egy srác, az biztos. Majd figyeljünk a kölyökre, mert be fog nála próbálkozni, azt hiszem, és jó lenne Jeremyt robbanás előtt elkapni, ha bekövetkezik - válaszolok vissza nagyon halkan.

- Miért mondod, hogy érdekes? Mi az, hogy robbanás előtt? - kérdez erre is rá.

- Szerinte ez nem nyomulás volt, szerintem meg de. Ezért érdekes, mert teljesen más a felfogása, mint nekem. A másik meg, említettem neked, hogy negyedik jel után Jeremy nekimegy az illetőnek, aki nem száll le róla. Ha ez Yuu lesz, akkor neki is.

- Ha tudnád, Yuunál mit jelent a nyomulás, te sem mondanád, hogy nyomult - jegyzi meg szinte kuncogva. Szerintem nem is akarom tudni. - Beszélek Jeremyvel - jelenti ki, azzal már hajol is a fiúhoz. Megkocogtatja a vállát, hogy felhívja magára a figyelmét. - Jössz táncolni, ugye? - kérdezi meg határozottan tőle, mire Dayki leteszi a sörét és abbahagyja a székkel való hintázást. Jeremy kicsit furcsálló tekintettel néz Tarira, de aztán elmosolyodik.

- Persze - mondja egyszerre kíváncsi és izgága hangsúllyal.

- Remek - jelenti ki vidáman, s már áll is fel és bevezeti Jeremyt a táncolók közé, majd csípője felett ráfog a testére, közel húzza magához, végül a füléhez hajol. Tao döbbenten mered rájuk, Chiaki viszont azonnal lehuppan mellém.

- Mi a fene ütött belé?! - kérdezi izgatottan Raktari régi barátja. Úgy fest, a másik három srác is nagyon csodálkozik ezen a tetten.

- Mármint min lepődtetek meg ennyire? - kérdezek mosolyogva.

- Raktari szabályszerűen lecsapott Jeremyre! - lelkendezik Tao.

- Mindenesetre nem vagyunk hozzászokva, hogy így viselkedik - kontráz rá Chiaki.

- Taotól szoktuk meg, hogy ilyen lazán elrángat valakit táncolni - jelenti ki Yajiro.

- Jeremy szokatlan dolgokat tud kiváltani az emberekből - hárítok ezzel vigyorogva.

- Mire gondolsz? - kérdezi meg elvigyorodva Yuu.

- Aranyos és szeretnivaló kölyök, ennyi. Láttátok volna indulás előtt, meg a kocsiban, nagyon kis ideges volt, hogy mit fogtok hozzá szólni - válaszolok semlegesen, mégis egyértelműen.

- Cuki - jelenti ki vidáman Tao.

- Raktari mondta neki, hogy csak nagyon kevés kivételt teszünk a kis méretű fiúkkal, s csak néhányat nem vágunk be a kondérba? - kérdezi Dayki.

- Szerintem valami olyasmit mondott neki, hogy kifilézzük őt a kérdéseinkkel - szólal meg Yajiro nevetve.

- Arról nem hiszem, hogy hallott volna Raktaritól, hogy betegesen perverzek lennénk - tűnődik Yuu, mire valamennyien kétkedően, grimaszolva néznek rá. - Azért nem panaszkodhat egyikőtök se! - szól a csapatra még mindig Yajirot masszírozva, én meg már csak a fejem rázom és vigyorgok.

- Nem mondtunk neki semmit - állítom határozottan. - Legalábbis rosszat nem. A perverz dolgok meg nem teljesen idegenek tőle, szóval azon tuti nem akad fenn - mosolyodom el. - Amúgy is oldódik már rendesen - kuncogom el magam végül. Yuu jót vigyorog, Dayki pedig felemelkedik, odamegy hozzá és átadja neki az üvegét.

- Megnyerted magadnak a következő kör kihozását - közli vele, a srác meg fejét csóválva itt hagy minket.

- Találjunk már ki valami vicceset a srácnak! - javasolja vidáman Tao.

- Vasnadrág? - kérdezi meg a dobos, amin kuncog a kicsi is.

- Jó, azért ne legyetek túl gonoszak - szól rájuk barátságosan Yajiro.

- Lefoglaljam? - kérdezi be Chiaki.

- Mit akarsz te meg? - vonja kérdőre őt az állatbarát.

- Semmi rosszat.

- Mire készültök? - kérdezem kicsit rosszallóan, pedig nem hiszem, hogy bántanának bárkit.

- Áh, semmire - válaszol legyintve Chiaki. - Átviszem, hogy ki tudja tombolni magát.

- Nem tetszetek ti nekem - állapítom meg nevetve, miközben azért figyelek a Jeremy-Raktari párosra. - Téged nem zavar, ami odaát megy?

- Mire gondolsz? - kérdezi meg őszinte értetlenséggel Chiaki, Yuu pedig odaadja a megint hintázó Daykinak a sörét.

- Hogy tapiznak, hozzád nyúlnak, körülötted mindenki smárol, fogdossák egymást, jó, hogy nem ott dugnak a táncparketten - válaszolok valódi rossz érzéssel magamban.

- Nem különösebben, de vevő sem vagyok rá - válaszol a kérdésre. - Vannak jó arcok ott is és ha az ember igényesebb, jó kört is össze lehet szedni.

- Igazából tök jó is tud lenni - szólal meg Yuu. - Én szeretem.

- Én nem. Mivel kicsi vagyok, előszeretettel kapok ráutalást, hogy le se kell szinte hajolnom az orális örömszerzésért, ez meg nekem nem fekszik - osztja meg a véleményét Tao.

- Kijön velem valaki cigizni? - kérdezi be könnyedén Dayki.

- Én nem, kösz - mosolygok rá, s mivel más se csatlakozik hozzá, csak leakasztja a bőrkabátját és ott hagyja a bandát. - Engem zavarna, hogyha idegenek akarnák ezt így, nem szeretem - vonom meg a vállam. Tao is felemelkedik, ám nem követi a dobost, hanem Raktari és Jeremy felé indul.

- Kezdetben mindenki idegen - jelenti ki Yuu. - A szex csak szex, az ilyen erotikus tánc meg csak hangulatos, semelyiket se kell annyira komolyan venni. Szerintem nagyon jó, amikor mindenki mindenkivel össze van gabalyodva és az egész tánctér egy hatalmas orgia.

- Egy határig jó, de vannak taplók, akik nem veszik észre, hogy neked bőven elég, ha csak simogatnak, esetleg végigcsókolják a nyakad - kontráz rá Yajiro.

- Hát nem tudom, engem ez egyáltalán nem dob fel és nem vonz - vonok megint vállat. - Jó nekem itt.

- Nem baj, ha nem vonz és az csak jó, ha itt jó neked - jelenti ki Chiaki. - Mindenki máshogy áll a kérdéshez. Én megértem, ha valaki nem szereti és azt is, ha igen, mert mindkét fél a maga indokával alá tudja támasztani, hogy mi jó és mi rossz a másik teremben.

- Egy boxban szexelni is külön élmény - jelenti ki Yuu.

- Az elképzelhető, csak az nem mindegy, kivel - mondom meg neki komolyan. - Az egyéjszakás kalandok nem nagyon voltak terepen nálam, szóval kicsit felejtős.

- Nálam inkább az van terepen - vallja be.

- Te is annyira zárkózó vagy, mint Raktari? - kérdezi meg Yajiro. - Neem, te annyira nem - cáfol is rá magára.

- Nem, csak nekem is vannak határaim - erősítem meg. - Ez nekem az, szóval mindent és mindenhol nem. Vannak dolgok, amiket kipróbáltam, vagy terveztem kipróbálni, de ezeknek is volt korlátja.

- Basszus, nem bírom ki! Annyira érdekel, hogy Raktari milyen a szerelemben, a kapcsolatban, milyen szerepet foglal el! - árulja el izgatottan Yuu és lehuppan mellém. - Ne tudd meg, mennyit filóztunk már ezeken!

- És te most komolyan ki akarod szedni a háta mögött a szerelméből ezeket az információkat? - kérdezi meg csodálkozva Chiaki. - Ha szemtől szemben nem kérdezted meg őt, a háta mögött eléggé... Na mindegy.

- Próba szerencse - neveti Yajiro. - Én kérdeztem tőle ezt-azt, de olyan szépen tud mímelni és terelni, hogy azt a politikusok megirigyelhetnék.

- Sajnálom, de ez a mi magánéletünk és szerintem senkinek nincs köze hozzá, úgyhogy nem szedsz ki belőlem semmit sem - mondom meg komolyan.

- Ne mááár! Nem tarthattok ekkora kétségek közt minket! - húz Yuu, mire csak megcsóválom a fejem, mert erről tuti nem mondok többet.

- Mi lenne, ha inkább keresnénk más témát? - villantok rá egy mosolyt. - A hálószoba tabu terület mindenkinek rajtunk kívül - magyarázom határozottan.

- Összeilletek! - vágja rá elnevetve magát, visszakozó mozdulatokat téve a kezével.

- Nem tudom, mit vártál. Azt, hogy majd Yoshimi elárulja? Gyere, te nagyon hülye! - inti magához Yuut Chiaki, majd átkarolja a vállát és ahogy mondta, átviszi őt a másik terembe.

- Bírom, ahogy Chiaki intézi a dolgokat - neveti Yajiro.

- De most ettől komolyan azt várja, hogy jobb lesz? - kérdezem hitetlenkedve.

- Chiakinak megvannak a módszerei - válaszol széles vigyorral a srác. - Aki rá tud venni egy Raktarit, hogy eljöjjön ide, ráadásul másodjára is, az tud valamit, nem?

- De, határozottan - válaszolok vigyorogva. - Bírom a stílusát, meg hogy finoman terelget mindenkit.

- Ja, magára vállalja sokszor az önkéntes vezér szerepét, de igazából senki sem az. Adott helyzetek vannak. Lekoptatásra Daykinál jobbat nem találsz, Raktari meg nagyon jó rottweiler. Komolyan berosáltam majdnem, mikor először láttam azt, amitől ő testőr! - mondja fellelkesülve. - Nagyon veszélyes volt!

- Nem akarta elmesélni, mi történt. Te sem akarod? - vigyorgok rá a srácra.

- Én már csak azt láttam, ahogy rendre tesz két egyént Tao miatt. Annyit tudok, hogy a srácra rányomultak, Raktarinak meg beindultak a vérebösztönei. Tao olyan neki, mint egy kisöcs. Asszem legalábbis - teszi hozzá.

- Igen, valami olyasmi, nekem is így jellemezte - mosolygok rá. - Egyébként én is lehettem volna durvább, ha nem hagynak békén a múltkor, de szerencsére a fickó lelépett.

- Itt nincs szükség durvaságra, Dayki itt már kőbunkónak számít, de komolyan. Ő megmondja, hogy menj a francba - magyarázza ennyivel.

- Ha nekem jönnek, megvédem magam, egyébként nem szeretek agresszív lenni, sőt, egyáltalán nem jellemző, csak ha olyat bántanak, aki fontos nekem, vagy ha a védencemre kell vigyázni - vonok vállat.

- Miért lettél testőr? Szereted a munkád?

- Testőr azért lettem, mert apám is az volt, így a bátyáimból és belőlem is azt faragott, ennek ellenére szeretem és élvezem a munkám, szóval ezzel semmi gond nincsen. Kezdetben kényszernek éreztem, ráadásul apám akart helyet választani nekem, de aztán végül ezt én dönthettem el, így pedig olyan háznál szolgálok, ahol jól érzem magam - fejtem ki egy kicsit bővebben.

- Szóval tradíció szerint lettél az, ami vagy. Ahhoz, hogy megszeretted, mennyi köze van Raktarihoz? - kérdezi meg somolyogva.

- Rakari később érkezett nagyjából két hónappal, mint én. Akkor már élveztem a munkámat, meg a szobatársunk, Teruki is nagyon rendes volt, így nem lehetett panasz, de nagyot dobott rajta a hármasunk összerázódása, az biztos. Meg az is segített, mikor elköltöztem otthonról, szóval elég összetett volt ez a dolog.

- Hárman párban? Az úgy már valami. - Nagyot vigyorog Yajiro.

- Teruki teljesen homofób - közlöm nagyon komolyan, amin a srác elképed. - Csak nagyon jó barátok vagyunk, akik kitartanak egymás mellett. Ha valakinek problémája van, akkor a másikhoz fordulhat nyugodtan, ha úgy alakul, segítünk egymásnak, átvállaljuk a munkát is, vagy éppen jelentést írunk a másik helyett. Ezek után talán nem meglepő, hogy a legsikeresebb szoba a miénk - vigyorgok nagyot.

- Hogy tudtok egymás mellett megmaradni? Gondolom, nem könnyű.

- Betartjuk a szabályokat, megállapítottunk határokat, amiket mi nem lépünk át Raktarival, Teru pedig igyekszik alkalmazkodni. Nincs belőle gáz, tudja, mi a helyzet, elfogadta, még valahol örül is neki, csak a részleteket nem akarja tudni, mi meg amúgy sem akarjuk beavatni, így tökéletes az összhang, ráadásul megtalálható az az idő és hely, ahol kettesben tudunk lenni.

- Mikor beközölted, hogy egy szobában laktok, ugye tudod, hogy mindenki azon kezdett filózni, mennyit szexeltek? - kérdezi nevetve. - Volt némi irigykedés...

- Akkor azt hiszem, már érthető, hogy nem vagyunk nyulak - mosolygok a srácra. - A legtöbb éjszakát vagy külön ágyban töltjük, vagy valamelyikünk szolgálatban van. Elég ritka, ha mindketten nyugiban tudunk lenni, az elmúlt két hónapban, ha hat ilyen alkalom volt talán.

- Tyűűű! Az elég zsenge. De nyilván nem csak az esték állnak rendelkezésre...

- Nyilván állnának, ha nem dolgoznánk. A testőrség nem csak a szolgálatokból áll, rengeteg papírmunka, edzés, gyakorlat, jelentésírás, néha kísérni kell azokat, akikre vigyázunk, bármikor ugrásra készen kell lenni, pláne napközben. Ritkán van olyan, mint ez, hogy el tudjunk szabadulni teljesen.

- Ó, értem. De jól megvagytok, ugye? - kérdezi kissé aggódva.

- Teljes mértékben, nem kell aggódni. Mindennek megtaláljuk a módját és az idejét - válaszolok őszintén. - Tényleg nincs semmi gáz.

- Akkor jó. Az egész csapat nagyon örül, hogy Raktarinak végre összejött. Nagyon keveset és ködöset volt csak hajlandó elárulni, de ilyen kitartóan és őszintén szeretni valakit még nem láttam senkit - mondja csendesen. - Még a neved sem tudtuk, de tényleg. Annyit hajlandó volt elárulni, hogy szőke, kicsit magasabb és idősebb vagy nála, testőrkolléga, aztán minden mást kimazsoláztunk, meg találgattunk.

- Én is örülök, hogy végül így alakult. Nagyon szeretem Raktarit, és boldog vagyok vele - árulom el komolyan.

- Hogyhogy sokáig észre sem vetted őt? És mi változott meg, hogy egyszeriben aztán mégis? - kérdezgeti kíváncsian.

- Mert nagyon zárkózott volt és semmi jelet nem adott, én meg azt hittem, a másik térfélen játszik, mint én, akkor meg alap, hogy nem nyomulok. Végül sikerült letisztázni és rádöbbenni, hogy igenis együtt sokkal jobb és valóban így van - mosolyodom el.

- Chiaki mesélt ilyesmiket Raktariról. Ő is azt hitte róla, hogy heteró, aztán kisült, hogy előbb melegedett össze valakivel, minthogy ő gondolt volna arra, hogy talán nem is a csajok érdeklik - meséli mosolyogva. - Mesélj az első kapcsolatodról! - kéri megint fellelkesülve.

- Az elsőről, hát... nem volt nagyon hosszú életű, alig volt fél év az egész. Egy kocsmában ismerkedtem meg a sráccal és egymásba gabalyodtunk teljesen, minden szép és jó volt, olyan négy hónapig. Tényleg egy csomó közös program volt, együtt aludtunk elég sokszor, együtt csináltunk mindent. Aztán valami megromlott, de még két és fél hónapig húztuk, végül kiderült, hogy megcsal mással, én meg kiraktam. Nem valami izgi történet - kuncogom el magam. - Na és a tied?

- Középiskolás tanárom volt az illető, vert rám vagy húsz évet, de fülig odavoltam érte. Így utólag nem igazán nevezném kapcsolatnak, mert... többnyire a szex töltötte ki, együtt nem is mutatkozott velem sosem, mert ugye nagyon necces lett volna a számára, de sok időt töltöttem a lakásán. Az iskolaidény alatt folyt a dolog, arra is rájöttem, hogy nem én vagyok az egyetlen lelkes kisdiák, aki látogatja a lakását, meg elbújik vele a suliban, de az egésznek az vetett véget, hogy elmondtam az iskolapszichológusnak az ezzel kapcsolatos problémáimat, meg úgy mindent és ez neki nem fért bele, ezért szakított velem és még azt is letagadta, hogy valaha volt valami - meséli el könnyedén.

- Hát ez elég durva, azt hiszem. - Kicsit ledöbbentett ez a dolog. - Te mennyi idős voltál akkor?

- Tizenhét. Nem egy sikersztori, nagyon villogni sem lehet vele, de logikus az egész. Miért durva szerinted?

- Mert egy tanár... Mármint ezzel simán vissza lehet élni és ahelyett, hogy példát mutatna, ilyet tesz. Nem hiszem, hogy ez helyes magatartás lenne. Meg benne van, hogy a fiatal összetörik, pláne, ha esetleg kiderül és neki is kára származik belőle.

- Jó emberhez fordultam - mondja a vállát megvonva. - A pszichónk rendes volt, kihagyta a "szóljunk a diák szüleinek és a felsővezetésnek, hogy ez a helyzet fellépett", inkább az én kusza érzelmeimet igyekezett rendbe rakatni velem, tanítani, megfelelő helyre segített pakolgatni dolgokat bennem. A tanárommal viszont beszélt, elmondta neki, hogy amit csinál, abból nagy baj lesz, mert az egyik diákja már nem bírta a felállított helyzetet, ezért vegyen vissza, vagy jóelőre számoljon a következményekkel.

- Azt mondtad, több lelkes diákja is volt. Ez nem zavart? - kérdezek be végül. Közben feltűnik Jeremy és Dayki, de nagyon beszélgetnek valamiről, épp csak egy pillantásra méltatnak minket, majd kabátot ragadnak. Yajiro kicsit csodálkozva néz utánuk, amin csak mosolyogni tudok. - Min lepődtél meg ennyire?

- Daykin. Nem jellemző rá, hogy Raktarin és Taon kívül kettesben legyen valakivel. Egyébként de, nagyon zavart, ki is borultam rendesen, azért fordultam a pszichónkhoz.

- Hát ezek szerint néha változik ez a helyzet - mosolygok rá. Engem annyira nem lep meg, ha Jeremy ezt a srácot is az ujja köré csavarja. - És mégsem te léptél ki a kapcsolatból?

- Szerettem és néhány óra kettesben még mindig több a semminél.

- Így azt hiszem, érthető. Akkor azt is nehezen emésztetted meg, hogy dobott, igaz?

- Problémás volt egy kicsit, de könnyebben, mint azt, hogy neki ez csak jó lehetőség volt, gyakorlatilag kihasznált. Megkönnyebbültem, a szerelem meg szép lassan elmúlt.

- De mondd, hogy utána voltak normális kapcsolataid is! - kérem talán kicsit ugratva is a srácot, mire elneveti magát.

- Még jó! Egyébként mi tudott szétverni egy olyan kapcsolatot, ami működött, ment? Úgy értem, a tiedben, hiszen azt mondtad, közös programjaitok voltak, összejártatok, aztán megromlott a viszony. De mitől vagy hogy?

- Akkoriban kezdtem el komolyan venni, hogy akkor én testőr leszek. Voltam kábé tizennyolc, azt hiszem, azt a kapcsolatunk alatt töltöttem. Ez azzal járt, hogy nagyon sokat edzettem, tanultam, és a srácnak nem tetszett, hogy csak heti kétszer tudunk találkozni és bár akkor is próbáltam programokat csinálni, mint állatkert, kávézó, elmentünk vacsorázni, meg ilyenek, de ez kevés volt. Egy hapsival elkezdett randizgatni a fennmaradt öt napban, aztán végül lebukott, én meg ezt nem tudtam elviselni - vallom be őszintén.

- Világos. Nekem is fájó pont lett volna.

- Azóta is nehezen viselem az ilyeneket - vonom meg a vállam, amikor is egy kipirult Raktari és Tao páros érkezik az asztalhoz. Tari lehuppan mellém, a kissrác meg őmellé és elnyúlik a széken, mire Yajiro kuncogni kezd. - Na kintomboltátok magatokat? - nyomok egy puszit a srác arcára.

- Aha... - sóhajtja és a fejéhez fogja az enyémet. - Egy kicsit rápihenünk a következő tombolásra - teszi hozzá és magához veszi Dayki otthagyott sörét, s kortyol belőle párat, majd fintorogva rakja le az asztalra az üveget, amin csak kuncogni tudok.

- Abba már lehet, én is csatlakozom - mosolygok rá. - Hogy elszéledt a társaság, és a telefonos barátunk sem jelentkezett még.

- Neked mennyi bátorságod is lenne odalépni egy összeszokott baráti társasághoz? - kérdezi meg játékosan, csókot nyomva a számra.

- Milyen telefontos barátotok? - kérdezi meglepődve Yajiro.

- Raktari, már megint...? - neveti Tao. - És a világért nem szólnál előre! - csattan fel, de persze nem haragszik egy cseppet sem.

- Csak bemutatót tartott nekem, a cetli az enyém volt - kuncogom el magam.

- És még mented is! Yoshimi, nem csalódtam benned! - neveti a kissrác. Naná! Hát szeretem, hogyne menteném.

- Én néha azért aggódnék, mert Raktari veszélyesen könnyen ismerkedik és köt jó kapcsolatokat - jegyzi meg Yajiro.

- Ettől még nem kell semmi miatt aggódni - jelenti ki a testőr. Egyetértek vele, amíg csak barátkozik, addig nincs gáz.

- Legalább mindenféle ismerőse lesz, akiket a bajban lehet hívni - kuncogom el magam, mikor megjelenik Jeremy és Dayki, majd csatlakoznak hozzánk. A kölyök rendesen agyal valamin, bár azt nem tudom eldönteni, hogy jó vagy rossz dolgon. Visszaszerzi a koktélját és időnként kortyol egyet belőle, de nem hiszem, hogy most teljesen itt jár köztünk.