5.

Shinji

Lerakom végül a telefont, miután Deon bontja a vonalat és csak gyengéden végigsimítok a rajtam durmoló férfin. Nem tudom, hogyan reagálnék, ha egyszer arra kérne, hogy vegyünk be valakit harmadiknak. Nem érzem a késztetést arra, hogy a szeme láttára dugjak meg valakit. Van valami vonzó és kecsegtető ennek a lehetőségében, de tudom, hogy rohadtul frusztrálna az, hogy ő néz... Talán nem is tudnék normálisan viselkedni ebben a helyzetben, legalábbis nem olyan lennék, mint amilyen más alkalommal, vagy nem tudom, tényleg nem. Valljuk be, most Deon rohadtul elültette a bogarat a fülemben ezzel a dologgal. Nem azért, hogy Asaméval hármasban vagy bármi más felállásban, magával a hármassal.
 
- Jön? - kérdezi meg álmos hangon, nekem meg beletelik egy kevés időbe, mire felfogom, hogy egyáltalán valaki hozzám szólt, arról nem is beszélve, hogy ez a valaki Tatsuki. Fejem kicsit megcsóválva keveredek vissza a mostba, majd halványan elmosolyodom, ahogy a tetoválóra pillantok.
 
- Majd közli, egyelőre maradt Kazunál.
 
- Maradjon a seggén, nem kell mindig pörögni, mint a ringlispíl - mormolja. - Mi csapta le nála a biztosítékot?
 
- Asame hazahozatta a kedvenc szajháját Kínából, mindezt a legnagyobb titokban. - Tatsuki halkan, lassan elneveti magát.

- Csodálom, hogy a kölyök még van olyan állapotban, hogy telefonálni és a hallottak alapján fantáziálni tudjon - jegyzi meg aztán. - Asame most már beismerhetné végre, hogy elmentek neki otthonról fejben. Kíváncsi vagyok, mi ér meg akkora balhét, mint amekkorát valószínűleg a kis szarházi csinált.
 
- Már valamennyire lenyugodott - felelem. - Asame nem hagyta szabadulni, mikor fény derült a dologra, azóta meg már kiadta magából. Most megy a szokásos örihari, aztán alszik rá mindkettő egyet és túllépnek az egészen. Asame állítólag helyre akarja hozni azt a hibát, amit régen elkövetett. Legalábbis Deon ezt magyarázta, de tudod, milyen... Szerintem néha még élvezi is, mikor kiakaszthatja a kölyköt - röhögöm el magam.
 
- Biztos vagyok benne, hogy élvezi és épp ezért nem tartom épelméjűnek - osztja meg vigyorogva ezt velem. - Bár bizonyos szintig még megértem - teszi hozzá aprót kuncogva fújva. - Ettől függetlenül ilyen módon nem akasztanám ki a helyében Deont, de ebben közrejátszhat az is, hogy a kölyök belőlem harapott ki egy darabot - magyaráz tovább álmos hangon, úgy, mintha még félig aludna, pedig teljesen józan.
 
- Van egy olyan sanda gyanúm - ásítok közben -, hogy Asame tudja, hol az a határ, ameddig elmehet és néha már csak dafke feszegeti. A kölyök meg jó áldozat módjára be is veszi.
 
- Nem baj, ha feszegeti Deon határait, minél rugalmasabb a kölyök, annál jobb. Na és engem mennyire perverznek néztek, mit eszeltetek ki? - kérdezi, majd aprót harap fenekembe, mire felmordulok.
 
- A tízes skálán? Tizenhat - kuncogom. - Húzták Kazuval Yoru fejét, hogy kamerát szereltetnek be náluk, majd nálam is bepróbálkozott Deon ezzel az ötlettel, én meg visszapasszoltam neki a labdát és a vége az lett, hogy kikötött egy hármasnál... Vagy négyesnél? Mindegy, a lényeg a lényeg, beindult a fantáziája, mint mindig. - Tatsuki fújva nevet, a vállai pedig az ütemre rázkódnak.

- Igazán megtisztelő, hogy tizenhatosra minősítettél a tízes skálán - jelenti ki dorombolva. - Négyesnél kötöttünk ki - mondja aztán széles, semmi jót nem ígérő vigyorral, s a hátára fordul. - Látni akarom, kivel ki mit művel - adja meg az indokot. - Érdekes menet lenne... Élveznénk a látványotokat Asaméval, még akkor is, ha csak ki ki a maga párját dugná meg. Tetszene - árulja el könnyedén. - Egy kicsit húznám is az agyát, nekem kötélnek áll-e. Tudom, hogy nem, ez azonban nem maradhat ki.
 
- Érdekes lenne mindenképpen. Azért valljuk be, mind a négyünk inkább seme, mint nem, attól függetlenül, hogy melyik oldalon teljesítünk a másik mellett. Szerinted mi lenne abból? - kérdezem vigyorogva, de végül elgondolkodom egy pillanatra. - Furcsák lennétek együtt... - mondom még mindig elgondolkodva, majd hirtelen lekoppan valami. - Te végig fenn voltál? - Tatsuki nagyot röhög.

- Mikor másodszor is megszólalt a telefonod, felhagytam azzal a hiábavaló kísérlettel, hogy a beszéded mellett folytassam az alvást - közli. Nincs szemrehányás a mondatban, inkább elégedettnek fest. - Deon nem seme és élvezettel szégyenítené meg a legjobb szajhákat is azzal, amit bevállalna egy ilyen helyzetben. Készséges és odaadó lenne, s ha épp olyanja van, imádná az irányítást is. Asaméról ezzel szemben nem feltételezem, hogy aktívan igyekezne a kedvünkre tenni, inkább hagyná Deont érvényesülni. Abban a szituban te meg maximum Deonnal lehetnél seme, Asame valószínűleg élből kivágna a vele szembeni próbálkozásért, az én seggem meg ne mások előtt akard felavatni, mert arra én sem reagálnék jól - osztja meg a véleményét. - Ha a kimondatlan szabályokat mindenki megtartja, mint azt, hogy aki nem akar uke lenni, azt nem próbálja senki ilyen szerepbe tenni, szerintem jó menet lenne. Az különösen izgatna, meddig mehetnék el Asaméval. Erre kíváncsi vagyok - vallja be. - Nem az érdekel, hogy nyögne alattam, nem akarom megdugni, csupán a feszültség motivál, ami lenne közöttünk valószínűleg.
 
- Mintha nem lenne egyértelmű amúgy is, hogy nem vágyom senki seggére - mondom komolyan. - Őszintén, rohadtul nem tudom elképzelni a dolgot, pedig azért fantáziával nem állok rosszul, szerintem. Asame... na azt megnézném, mire jutnátok egymással - gondolkodom el megint, mert teljesen furcsa ezt még elképzelni is. - Téged érdekelne, milyen vagyok mással? - kérdezem meg végül kíváncsian.
 
- Hadakozunk ezzel, hogy vágyj-e más seggére? Ha nem, nem, nekem duplán jó, mert az enyém is betöretlen marad, meg mással se kufircolsz. Én ugyan nem fogom hajtani, hogy valakit megdugj, de ha megkívánsz valakit, igen, érdekelne, mit csinálsz vele. Jó műsor lenne - teszi hozzá elmosolyodva.
 
- Valahogy nincsenek ilyen vágyaim melletted. Tökéletesen jó így minden, ahogy van, és tényleg nem tudom elképzelni sem a dolgot. Kérsz valamit?
 
- Téged. - Elmosolyodom és lehajolva hozzá simítok végig nyelvemmel ajkain, majd beleharapva morgok neki játékosan. Beletúr hajamba, gyengén marokra fogja azt, s hiába harapom a száját, csak csókokkal válaszol, de aprókat kuncogva közben. El-elvigyorodva folytatom tovább, amit elkezdtem, ám morgásomat dorombolás váltja fel, de továbbra is falom az ajkait finoman tépve, miközben kezem rásimítom hasára. Egyelőre incselkedek vele, mert imádom húzni, imádom, mikor vaddá válik, mert már nem bírja. Tényleg nem vágyom mellette másra. Hiányzik a seme szerep, de Tatsuki mellett megkapom ennek a lehetőségét, és nem feltétlenül azzal, hogy megdughatom vagy sem. Hagy érvényesülni, nem bánik velem úgy, mint egy ukéval és mégis. Nekem ez elég, nem érzek olthatatlan vágyat az iránt, hogy márpedig megkeféljek valakit, az iránt meg pláne, hogy az a valaki ő legyen.
 

Szabad kezével gyengén markolja testem, miközben simogat, s ahogy egyre jobban felhúzom őt, úgy kezdi tépni, harapni a szám is. Morgok, mint egy veszett vad, mikor kicsit durvábbra sikerül egy-egy harapása, de nem marad megválaszolatlan egy sem. Persze Tatsuki hamar begerjed most, ami nekem nagyon is bejön, de nem hagyom, hogy könnyen átvegye a dolgok irányítását. Amennyire lehet, küzdök ellene, figyelve rá, hogy ne okozzak fájdalmat neki véletlenül se, ugyanakkor nem akarom engedni, hogy fölém kerekedjen. Még nem valami erősek a kezei, a koordinációjukkal is sokszor van gondban Tatsuki, de most állhatatosan küzd meg velem, megemelkedve, a mellkasával nekem feszülve igyekszik elfektetni, persze abba sem hagyva szám birtoklását. Nem engedi el hajam, gyengén vezet azon keresztül. Órákig képes lennék még folytatni vele ezt a játékos küzdelmet, de józan eszem végül győzedelmeskedik a vágy felett és hagyom magam leteperni.

- Túl könnyű volt - jegyzi meg elfeküdve mellettem, tovább simogatva-tapicskolva testem.

- Azért pihegsz ennyire? - kérdezek vissza játékosan kötekedve vele.

- Majd pihegek, ha megdolgoztál érte - vág vissza könnyedén. Elvigyorodom és hirtelen mozdulva döntöm teljesen hanyatt, majd fölé mászva telepszem a csípőjére és karba tett kézzel, vigyorogva nézek rá.

- Megdolgozlak szívesen - kuncogom.

- Most azt várod, hogy ellenállok? - kérdezi felnyúlva kezeimért, amiket megpróbál szétszedni és magára húzni rajtuk keresztül.

- Lássuk csak, lássuk csak... - gondolkodom el, miközben megmozdítom csípőmet. - Azt! - vigyorgok rá.

- Na azt várhatod ítéletideig! - mondja nevetve. - Azt akarom, hogy beváltsd a szavad és alaposan megdolgozz a gyönyörért - közli nyíltan.

- Ráérek kivárni - vigyorgok még mindig, továbbra is csípőmet mozgatva, ingerelve őt. - Mire gondoltál? - Válaszul felül, majd egyik kezével gyengén fenekembe, míg másikkal hajamba markol és alám lök.

- Pont erre, csak benned folytatva.

- Azt hiszem, lövésem sincs, mire gondolsz - támaszkodok meg vállain újabbat mozdítva csípőmön, ártatlanul pislogva rá.

- Hát persze - mondja elvigyorodva, s forrón megcsókol, közben pedig folyamatosan mozogni kezd alattam.

- Utállak! - nyögöm szájába, s egyik kezem farkára csúsztatva ingerelni kezdem őt.

- Utálj jobban és magadat készítsd elő, mert engem már nem kell - közli elégedetten, dorombolva. Na igen, ezzel a kéréssel még mindig kibaszottul zavarba lehet hozni, ahogy azt most is sikerült Tatsukinak, mert érzem, hogy elvörösödöm, így inkább ismét ajkaira tapadok. Még szoknom kell azt, hogy egyelőre ő nem tudja ezt megtenni és nekem kell, ennek ellenére továbbra is teljesen zavarba tud vele hozni, pedig már nem az első alkalom, hogy ilyet kér... sőt... Mikor legelőször erre kért és hevesen tiltakoztam a dolog ellen, nem volt hajlandó megkefélni. Olyan szar éjszakám sem volt régóta, mint akkor és naná, hogy már csak büszkeségből és dacból sem vonultam el egy zuhanyra, hogy magamhoz nyúljak esetleg, vagy a víz kijózanítson. Nem, Shinji nem olyan, helyette szenvedett egész éjjel és még az álmai sem hagyták, mert persze ilyenkor környékezik meg az erotikus álmok a legjobban az embert. Arról nem is beszélve, hogy Tatsuki reggel jól ki is röhögött pusztán kedvességből.


Előügyeskedem a síkosítót a párna alól, miközben továbbra is szenvedélyesen falom Tatsuki ajkait, s a férfi egyszerre hevesen és gyengéden viszonozza csókjaimat, meg-megsimogatva, ám hamarosan kénytelen vagyok megszakítani csókunkat. Borzalmasan zavarban vagyok, így rá se nézve a tetoválóra nyitom ki a tubust, majd nyomva a gélből ujjaimra hajtom fejem Tatsuki nyakához, megpróbálva a lehető leggyorsabban elbújni előle, s apró csókokat és harapásokat ejtve nyakára kezdem el előkészíteni magam. Tovább folytatja vállaimon ajkai játékát, közben pedig nyugtatón, mégis ingerlően cirógat. Bőrébe fojtom apró nyögéseimet, melyeket kettőnk közös játéka csal elő belőlem, s miután úgy érzem, elég volt az előkészítésből, az ő farkára is kenek a síkosítóból, majd magamba vezetem őt. Megfeszülök ölében, ahogy lassan teljesen ráereszkedem, s szaporán véve a levegőt igyekszem túllendülni a kellemetlen feszítő érzésen. Tatsuki gyengén hátam és combom gyúrja, s élvezettel szuszog nyakamba, hogy aztán forrón tapadva bőrömre aprókat szívva-harapva járhassa be ajkaival azt a területet, miközben végül lassan mozogni kezdek ölében.


Ahogy egyre jobban megszokom őt magamban és a feszítés helyét átveszi az élvezet és gyönyör, úgy lovaglom meg őt egyre gyorsabb tempót felvéve, miközben Tatsuki simogatva-markolva járja be testem és bőröm falja, egyelőre hagyva, hogy érvényesüljek. Végigharapdálok nyakán, morogva-nyögve, jólesően szuszogva fülébe, s elégedett nagymacskaként nyalok végig kulcscsontjától egészen fülcimpájáig. Nyögve-szuszogva hajszolni kezdem a gyönyört, Tatsuki pedig elfekszik alattam az ágyon, s csak annyira, amennyire elér, simogat továbbra is, miközben mozgásommal ellentétesen lök alám. Felmordulok az élvezettől, s kénytelen vagyok megtámaszkodni mellkasán, hogy bele tudjam minél jobban tolni magam heves lökéseibe, s ne omoljak rá azonnal, mikor olyan pontot talál el bennem, hogy testem megremeg, s hangos nyögések szakadnak fel torkomból tőle. Most még ez is zavarba hoz, bár fogalmam sincs, miért, talán csak az előbbiek hatása. Ráfogok saját farkamra és kényeztetni kezdem magam, bár ez épp csak sikerülget.


Noha segíteni csak annyit tud, hogy egy adott ütemet diktál nekem, nem bánom cseppet sem. Kurva jó így és csak még jobban feltüzel az, hogy Tatsuki is rohadtul élvezi, amit művelek. Már rohadtul nem foglalkoztat és érdekel az, mennyire festek így egy olcsó ribancnak vagy sem, szívesen vagyok az ő szajhája, ha azt akarja, hogy legyek az. Combjaim tövét markolva diktálja az ütemet, míg megdug, s folyamatosan engem figyel, miközben az ő mellkasa is sűrűn jár fel-le, s közben fújtat. Nem bírom már sokáig így, alig pár perccel később eleresztve farkam támaszkodom meg mellkasán, gerincem ívbe hajlik, s fejem hátravetve, hangosan felnyögve élvezek el, míg izmaim megfeszülnek egy hosszú pillanatra. Tatsuki ezalatt is folytatva megkefélésemet talán egy kicsit erősít is a lökésein, mígnem őt is leteríti a gyönyör végül, s egy hosszabb, mély nyögéssel éli azt meg. Összerándul az élvezettől egy pár pillanatra, majd lassulni és gyengülni kezd lökésének üteme, mígnem végül elhal. Zihálva-pihegve fekszem el rajta. Ragadok az izzadtságtól és saját spermámtól, de ez érdekel a legkevésbé jelenleg. Majd lefürdünk... majd... Takarót húzok magunkra, Tatsuki pedig lehunyva szemeit kezd simogatni. Nyakához hajtom fejem, s aprót dorombolok neki. Van még mit gyakorolni benne, de próbálkozom. Persze a válasz sem marad el és a férfi elégedetten dorombol vissza nekem, amin elmosolyodom.

- Utállak! - kuncogom csendesen.

- Imádom, amikor utálsz - közli kicsit rekedten. - Főleg, amikor ennyire szenvedélyesen teszed.

- Imádlak utálni. - Tatsuki már nem szól többet, csak kicsúszik belőlem, majd magához ölel. Megint rám tör a fáradtság, így lehunyom szemem. Nagyon remélem, Deon túljutott a rossz hangulatán is, vagy hogy a srácok megoldják, ne legyen búvalbaszott. Én most inkább folytatnám azt, amit félbeszakított. Ha meg gond van mégis, úgyis hív... Ajánlom neki, különben azt a seggbe rúgást nem teszi zsebre, amit kap utána. Már épp elszundikálnék, mikor megint megszólal a telefonom, de csak azt jelzi, hogy üzenetem érkezett. Kelletlenül tápászkodok fel annyira Tatsukiról, hogy el tudjam venni az éjjeliszekrényről, aminek az lesz a következménye, hogy míg kinyújtózom a mobilért, a tetováló orra megcsiklandozza hasamat. Nem bírom ki nevetés nélkül, de ő sem, így amilyen gyorsan csak lehet, inkább felegyenesedem. Nem jobb a helyzet... Azt hiszem, vannak olyan pillanatok, amikor teljesen mindegy, mit csinál az ember, abból már jól nem jöhet ki. Ez is egy ilyen. Nem baj, míg elolvasom az sms-t, kibírja, hogy farkasszemet kell néznie az egyszeművel. Persze nem is ő lenne, ha nem nyalna rajta végig és nem is én lennék, ha nem jutalmaznám ezt egy apró morgással, míg visszaírok Deonnak, hogy szerencséje, megúszott egy hatalmas seggbe rúgást, majd félre dobom a telefont és keresztbe fonva magam előtt a karjaim nézek le félig felvont szemöldökkel Tatsukira. A férfi tovább folytatja az izgatásomat, s vigyorogva nyaldossa és csókolja a farkamat. Azt hiszem, ma sem alszom ki magam. Bánom? Ha így folytatja, nem fogom...


Tatsuki belemarkol fenekembe, majd bekapva farkam folytatja a játszadozást velem. Csak figyelem őt, egyelőre még jól titkolva, hogy lassan megint kezd teljesen felhúzni, legalábbis ami a nyögéseket illeti, mert a farkam bezzeg nem tud hazudni. Majd megtanítom rá... vagy nem, de az a biztos. Tatsuki erőtlen nyomással jelzi nekem, hogy kelljek fel mellkasáról és térdeljek feje fölé úgy, hogy ideális magasságban legyek, mindezt olyan módon határozva meg, hogy közben belemarkol fenekembe és így terelget a megfelelő helyre, végül teljesen a torkára enged, s szopni kezd. Minden olyan elhatározásom, hogy fapofával kibírom, hirtelen tűnik el, mikor Tatsuki kezeit is beveti, s nem csak nyelvével és az ékszerrel ingerelve, hanem heréimet cirógatva juttat el a csúcsra megint. Szaporán véve a levegőt csúszom hátrébb testén és hajolok le hozzá egy forró és szerelmes csókra, majd megtámaszkodva feje mellett döntöm homlokomat az övének.

- Ha ezután sms-party lesz, a seggedbe dugom a csodaketyeréd és kiköltöztetlek a kanapéra.

- Azt hittem, ennél keményebb büntetést találsz ki - vigyorgok rá és megnyalom orra hegyét.

- Büntetés az lett volna, ha felhúzlak és félbehagyom, de akkor sosem alszom, mert nem hagysz - vág vissza. Elröhögöm magam.

- És hol marad a “van két erős kezed, használd” típusú megjegyzés? - kérdezem kuncogva, incselkedve.

- Két ügyes kezed van - javít ki. Teljesen mindegy. Ügyes, erős, okos, szép... lehetne ragozni. -, s bár imádom, amikor magadnak csinálod - Bekaphatod! -, de most inkább aludnék és örülnék, ha ezt veled tudnám művelni.

- Próbáljunk meg aludni - felelem végül és kényelmesen elhelyezkedem, ahogy szoktam, fejem pedig nyakához fúrom. Nem tudom, mennyire fog menni, mert megint sikeresen kiverték az álmot a szememből, de majd megpróbálkozom vele. Tatsuki nagyot szusszan és ásít egyet, majd kicsit helyezkedik és végül bealszik mellettem. Elmosolyodom rajta, s átkarolva testét hallgatom egyenletes légzését. Aludnom kellene, de nem tudok. Remek... Nem baj, Shinji, lassan így is mestere leszel az órákig tartó mozdulatlan fekvésnek. A gond az, hogy hosszútávon nem éppen kifizetődő. Majd valaki kimasszíroz, ha pedig nem, akkor így jártam.


Talán négy óra telik el így, míg végül kénytelen vagyok megmozdulni és kimászni Tatsuki mellől, mert mindenem fáj, ráadásul hugyoznom sem ártana egyet, így egyenesen a fürdőbe vonulok, hogy könnyítsek magamon. Jelenleg azt hiszem, mindenem fáj. Kicsit átmasszírozom a combjaim és karjaim, végül kéz és arcmosást követően visszatérek a hálóba. Tatsuki épp ekkor fordul morogva a hasára és folytatja az alvást. Mosolyogva csóválom meg a fejem, majd elfészkelem magam mellette. Kicsit feljebb húzom testén a takarót, majd hozzábújok és újra átkarolom. Hosszú ideig megint csak hallgatom, ahogy békésen szuszog, s valamikor hajnaltájt végül engem is elnyom az álom.


Nem tudom, mennyit sikerül aludnom, de arra ébredek meg, hogy Tatsuki mocorogni kezd mellettem, így szinte azonnal felülök, hogy megnézzem, mi van. Persze a fejemből nem látok ki, olyan álmos vagyok és csak hosszas tapogatózás után sikerül a telefonomat is meglesni, hogy mennyi az idő. Tíz óra... Azt hiszem, kicsit észhez kellene térnem, de kurvára nem megy, így csak visszadőlök Tatsukira.

- Jó reggelt - morgom neki, mire csak egy elégedetlen morgást kapok válaszul. Akkor nem. Felkelek róla és kimászok az ágy szélére. Komolyan az az érzésem, mint akin kétszer áthajtott egy úthenger az éjjel, pedig kivételesen én voltam felül. Nem gáz. Állásba varázsolom magam, majd elbotorkálok a cigimért, s amint megszereztem, visszatelepedek inkább az ágyra a hamutartóval a kezemben. Tatsuki is jobbnak látja, ha még fetreng kicsit, így míg a számba tolok egy szálat és meggyújtom, rásandítok halványan elmosolyodva, majd az első slukk után felé nyújtom azt, ő pedig elfogadja tőlem. Magamnak is gyújtok egyet, majd kényelembe helyezem magam, félig elfeküdve a tetoválón, a mellkasára téve a hamutartót. Összerándul tőle, mert hideg, s mikor ártatlanul rásandítok, csak elvigyorodom, mert Tatsuki egy “úgyis ki akarlak nyírni, de nyugodtan súlyosbítsd csak a bűnöd” pillantást vet rám. Én nem csináltam semmit! A te hibád!

- Kiadós reggelit szeretnék kávéval - jelenti be. Oké, már itt sem vagyok...


Felkelek róla és számban a cigivel mászom ki az ágyból, majd megyek ki a konyhába, hogy kávét és reggelit készítsek neki. Tudnám, most mi van! Mindegy, majd elmondja. Míg a kávé lefő, nekiállok összedobni egy omlettet, s amint megvagyok vele, tálcára pakolom a kaját és a kávénkat, majd visszacaplatok vele a szobába, s ismét az ágyra telepedve teszem le a tálcát kettőnk közé. Úgy tűnik, ez valamelyest elégedettebbé teszi, így felül az ágyban, majd magához veszi a tányért és a villát, és nekiáll enni.

- Köszi.

- Jó étvágyat - mondom neki csendesen, majd elvéve bögrémet ismét rágyújtok. Még nem valami kifinomultan és ügyesen használja az evőeszközt, de megküzd vele, én pedig hagyom, mert különben nem jutunk előre, márpedig mindketten azt szeretnénk és akarjuk. Engem nem zavar, hogy véletlenül leeszi magát, max ágyneműt húzok, vagy bedobom a gépbe utána a ruháját és el van intézve a dolog. Persze ezt megint nem úszom meg morgás nélkül. Nem szereti, ha véletlen leeszi magát, ráadásul még nehéz neki a tányér, de nem is ő lenne, ha ezt megállná szó nélkül, helyette hallgathatom, hogy szitkozódik. Nem zavar. Egyik fülemen be, másikon ki. Mégis mi a faszt csináljak? Kezdjek el morogni én is, hogy legközelebb akkor tolja ki a hátsóját az asztalhoz? Ugyan már... Mintha olyan kurva nagy probléma lenne annak a kibaszott ágyneműnek a kimosása, de ha így folytatja, itt hagyom a faszba, nem érdekel, hogy csak azért ilyen, mert fáradt. Én is az vagyok... Megkajál, elzavarom zuhanyozni, addig meg rendbe rakom az ágyat. A szobaajtót bámulva hallgatom a különböző, cifrábbnál cifrább káromkodásait, ám továbbra is békésen pöfékelek mellette. Ha így folytatja, a kanapéra költözöm egy időre, aztán moroghat a négy fallal. Nem mintha meg is tenném... Az elhatározás megvan néha, csak aztán én is túllépek a dolgon, mert felesleges lenne.


Miután végez a kajálással, egy szó nélkül kikel az ágyból és elvonul a fürdőbe. Mosolyogva megcsóválom a fejem, majd kiviszem a tálcát, s egyelőre csak bepakolok a mosogatóba, hogy visszacsattogva a szobába ágyneműt cseréljek. Nagyon remélem, nem akar hamar végezni a zuhannyal, mindenesetre azért igyekszem gyorsan áthúzni az ágyneműt, majd a régit gondosan összehajtva viszem ki a fürdőbe, s bedobva a mosógépbe indítom be a masinát, majd belépek hozzá a zuhany alá és magamhoz ölelem. Szeretem ezt a marhát. Elveszem a szivacsot, majd nyomok rá tusfürdőt és lassan, persze minél jobban ingerelve őt mosdatni kezdem. Főleg farkánál játszadozom el a szivaccsal, miközben ráhajolok nyakára és csókolni, harapni kezdem bőrét. Egész teste csupa hab, már amennyire a zuhanyból folyó víz engedi, de nekem ez édeskevés. Kicsit arrébb fordítom a zuhanyrózsát, hogy a víz ne érhesse őt teljesen, majd megint tusfürdőt nyomok a szivacsra és beborítom annak habjával a mellkasát, vállát, miközben síkos kezemmel tovább ingerlem őt. Az egész nem tart sokáig, amint kellő mennyiségű hab kerül rá, abbahagyom az egészet és egy egyszerű szívecskét rajzolok bele, majd elkuncogom magam, ezen persze ő is jót mosolyog és csókot nyomok ajkaira, hogy lemosva róla végül lassan eléguggoljak, s mélyen torkomra engedve őt kezdjem el kényeztetni.


Míg farkával játszadozom, arcom, nyakam cirógatja egyik kezével, másikkal pedig beletúr hajamba. Szeretem, mikor irányít, még ha most csak gyengén sikerül neki, akkor is. Megint hagy érvényesülni, amit nem bánok, de hiányzik az, hogy irányítson, persze tudom, hogy ez csak idő kérdése... Ahogy azonban egyre jobban élvezi, amit művelek vele, szép fokozatosan veszi át tőlem az irányítást és szájba dug. Elégedetten nyelem le élvezetét, végül felállva előtte bújok hozzá, mire átfog.

- Haragszol? - kérdezem meg tőle csendesen.

- Nem.

- Haragudtál? - faggatózom tovább csókot nyomva mellkasára.

- Nem mondanám haragnak. Bosszús voltam és leginkább arra, hogy fáradt vagyok, meg nem mennek úgy a dolgok, ahogy menniük kéne.

- Pihenhettél volna még - jegyzem meg csendesen. - A többi meg... Remekül haladsz, néha vannak ilyen napok, amikor nem jön össze úgy a dolog, ahogy akarod - vonom meg vállam. Kétlem, hogy ne tudná és val’szeg sokra nem megyek ezzel nála, de... mindegy.

- Nem csak erről van szó - mondja csendesen, majd elenged és előkerítve a szivacsot apránként nyom rá tusfürdőt, s elkezd vele megmosogatni. - Volt időm észrevenni, hogy már nem mennek úgy dolgok, mint húsz évesen... - böki ki.

- Furcsa lenne, ha menne. Változunk... Mi nem megy?

- Nem vagyok már olyan éber és fürge, több pihenésre van szükségem, fáradékonyabb vagyok, de már nem vágyom annyira az alvilág pörgésére és veszélyeire sem. Onnan kiszállni sokkal könnyebb, mint mindent hátrahagyni, átadni. Igazából az egész egyáltalán nem érdekel már, csak lenne egy csomó dolgom, amit Bakarinak kell főként megcsinálnia, meg van egy kis hülye tanítványom, aki mellett ott kellene lennem. Nem tartom magam felelőtlennek, de mostanra sokkal több felelősséget érzek néhány ember iránt. Érdekel, hogy mi lesz velük és ha tudok, segíteni akarok, ami korábban nem jellemzett.

- Tudom, hogy nem a birkatürelmedről vagy híres, de most az kell, hogy az legyél... Magaddal szemben.

- Ezt tudni tudom, csak amikor egyszerű dolgokra nem vagyok képes, elpattan az agyam. Kidühöngöm magam, aztán újrakezdem vagy folytatom, és ezt csinálom, míg nem sikerül. Rettentően feszült vagyok, el sem tudom mondani, mennyire hiányzik, hogy súlyokat emelgessek, edzek, vagy kilométereket fussak le. Ez akkor a legszembetűnőbb, amikor összeugrunk Bakarival. Vele szemben minden indulatom előjön és nem akarom én őt bántani, ahogy ő se engem, de kell az, hogy acsarogjunk, mint két vadkutya.

- Ezzel nincs semmi gond, csak... tudjatok leállni...

- Semmi sem tart örökké - jegyzi meg lazán, majd leakasztja a zuhanyrózsát és leöblít.

- Néha úgy fest, mégis... - vetek ellent könnyedén, de rávigyorogva, majd egy óvatlan pillanatban lefröcskölöm őt, mire a válasz sem marad el, képen locsol a zuhanyrózsával. Csak nagyokat pislogok, miután kitöröltem arcomból a vizet, ám nem hagyom megtorlás nélkül a dolgot és igyekszem megkaparintani tőle a zuhanyt. Persze miért is lenne egyszerű, ha az ember párja nála harminc centivel magasabb és ezt ki is használja? Nem is értem, mit vártam... Magaslabdát szőnyeg alatt megint. Legalább ezzel a lendülettel hajat is moshatok, ha már nem úszta meg szárazon a dolog, így csak vigyorogva vállat vonok, majd nyomok a kezembe sampont és átmosom a hajam is. Kellemest a hasznossal, és hogy a tetováló se maradjon ki a jóból, a kezemen lévő habot rátapicskolom mellkasára, rajtahagyva a tenyérlenyomatomat.

- Elragadó a kreativitásod - mondja vidáman és én is elkuncogom magam. Ha tudnád, még mire vagyok képes a habbal... vagy a habból? Részletkérdés.

- Gyakoroltam - vigyorgom angyalian, majd előkeresem a szivacsot és gyártok még egy adag habot. - Mosd le magad! - kérem meg őt, mire szó nélkül leöblíti magát, s kíváncsian figyeli, mit szeretnék. Egy kicsit várok, hogy valamennyit száradjon a bőre, különben nem marad meg rajta olyan jól a hab, s míg ezt teszem, tervezek. Alaposan megfigyelem őt most, végül vigyorogva egy kevés vizet locsolok kezemről a szivacsra, s nekiállok művemnek.


Először vállaira nyomok két-két habkupacot, majd megformázom úgy őket, mintha tüskék lennének, s miután mindkettővel megvagyok,  elkezdek megrajzolni egy a két belső habtüskét összekötő láncot mellkasára. Elszenvedek vele, nem is kicsit, s bár az eredmény nem tökéletes, nekem bejön. Ezután újabb adag habot nyomok most kezemre, majd a lánctól indítva azt rajzolok vele csíkot egészen csípőjéig, mindkét oldalán, végül az egészet kitöltöm láncszememkkel. Na így már mehet bárhova. A láncing megvédi. Kicsit hátrébb lépek, miután megvagyok az egésszel és megcsodálom a művem, majd vigyorogva nézek rá.

- Még mindig nem tudom eldönteni, hogy a műveid, vagy ahogy megalkotod őket, tetszik jobban - jelenti mosolyogva.

- Teljesen mindegy, a lényeg, hogy tetsszen - kuncogom. - Jól áll.

- Én is így gondolom. - Hajol hozzám és játszik el ajkaimmal.

- Mihez lenne kedved ma? - kérdezem meg végül ajkaira lehelve a szavakat, csendesen.

- Heverészni - válaszol, miközben a zuhanyrózsáért nyúl, majd lemossa magáról művemet és elzárja a vizet. - Nézhetnénk filmet, vagy kevereghetnénk távol Tokiótól.

- Kombináljuk össze a kettőt - ajánlom fel, miközben törülközőt vadászok magunknak és teljesen ösztönből kezdem el megtörölni vele a férfit. - Nézzünk meg egy filmet, közben elkészítem az ebédet, megkajálunk, heverészünk kicsit, majd elmegyünk egyet csavarogni, hm?

- Tökéletes - jelenti ki rám terítve a másik törölközőt és kezeivel simogatva az anyagon megtöröl, ahogy tud. - Milyen filmet nézzünk? - kérdezi.

- Múltkor én választottam, most rajtad a sor - nyújtom rá nyelvem játékosan és elvigyorodom.

- Nincs ötletem - vallja be. - Művészfilmet néznék, de valami visszafogottabbat.

- Hát... - gondolkodok el, miután befejezem megtörlését és elkezdem a hajamat is alaposan átdörgölni egy törülközővel. - Nem vagyok egy művészfilm rajongó, bár van pár, ami tetszett. Például a tehetséges Mr. Ripley, vagy a Szenvedélyek viharában, de nem tudom, mire vágynál inkább ebben a kategóriában - kuncogom el magam. - Fellini Casanovája? - sandítok rá tovább dörgölve a törülközővel a hajamat. Nem szeretem megszárítani, ő meg nem díjazza, ha vizes fejjel rohangálok. Marad a köztes. - Esetleg még a Holt költők társasága, bár az annyira nem művészfilm kategória.

- A Holt költők társasága híres és remek film, Casanova már lejárt lemez, a másik kettőt viszont egyáltalán nem ismerem. Melyiket ajánlod? - teszi fel a kérdést dorombolva.

- Mindenképpen a A tehetséges Mr. Ripleyt - felelek elmosolyodva.

- Megbízom az ízlésedben - jelenti ki nevetve.

- Ha mégsem tetszik, maximum kikapcsoljuk - vigyorgok rá és kiterítem a két törülközőt, hogy megszáradjanak. - Mit szeretnél kajálni?

- Húst, krumplit és zöldséget.

- Rendben - nyomok csókot szájára, majd indulok meg kifelé végül. Tatsuki is követ, ám először a szobába csattogok el a cigimért és a telefonomért, hogy átbútorozzam őket a nappaliba. A tetováló még ott marad egy ideig, gondolom, lekeni a kezeit a Bakaritól kapott krémmel, én pedig addig készítek még egy kávét mindkettőnknek és elmosogatok, ha már ezt nem ejtettem meg reggeli után. Amint megvagyok azzal is, a fagyasztóhoz lépek, hogy kivehessem a húst, s hogy hamarabb kiolvadjon forróvízbe teszem. Ki kéne találni, mi legyen a kaja, s míg ezen agyalok, a pultnak támaszkodva gyújtok rá.

25.

Shinji

Ne fesd az ördögöt a falra, mert megjelenik! Elmondhatatlanul megfáztam két napja, miután jártunk a faházban. Tatsuki hibája! Kellett neki emlegetni. Amúgy sincs igaza, mert nem vagyok beteges. Telente egyszer megfázom, és? Ez még nem a világvége. Lehetne rosszabb is, csak azt meg nem hagyom. Pedig szívesen ugrottam volna el egy kiadós edzésre, ha már Jeremy kihívott, viszont jelenleg ebben az állapotban rohadtul örülnék, ha nem jönne mégse ma vacsorára, de hát... A mindenem fáj enyhe kifejezés, de legalább most a láz nem üt ki, ahogy szokott, bár gondolom, milyen építő látvány lehetek melegítőben, nyakig felhúzott cipzárral, vörös orral, egy tonna zsebkendővel a zsebemben közlekedve. Lassan annyi teát diktál belém Tatsuki, hogy megundorodom tőle, de inkább, mint rám uszítsa Bakarit. Így is elég volt az az egy injekció, amit tegnap kaptam a miheztartás végett. De legalább a láz nem kínoz, csak minimális szinten. Persze Tatsuki morog, mondván örülne, ha tüdőgyulladással nem ugrálnék ennyit, de muszáj vagyok. Ahogy most is, mert ki kell mennem mosdóba. A tea hibája! Tatsuki eléggé frusztrált és zabos, mert bosszantja, hogy semmit se tud értem tenni, pedig nem is kell. Pihenek, ha úgy van és ellátom őt is. Persze időnként megpróbál meggyőzni, hogy amíg beteg vagyok, Bakari hadd legyen itt, mert nekem meg kell gyógyulnom és szövődmények nélkül, ő meg egyedül nem jut semmire, viszont engem sem ugráltathat. Kész szerencse, hogy a szex miatt nincs kiakadva, mert azt bármikor élvezem vele. Talán csak egyszer utasítottam vissza, mert akkor tényleg pokolian éreztem magam a bőrömben. A tetováló teljes gőzerővel igyekszik a kezét mozgásra bírni, de ettől is csak ideges.

- Ne morogj már folyton - sóhajtom visszatérve a szobába és befekszem mellé, ölébe hajtva a fejem, kicsit lehangoltan. Nem felel semmit, csak fújtat egyet, majd simogatni kezdi fejem. - Kell valami?

- Maradj nyugton - feleli összetúrva a hajam. - Rémes vagy.

- Csak taknyos - kuncogom combját cirógatva. - Elmúlik.

- Taknyos kölyöktigris - vág vissza vigyorogva, én pedig dorombolni kezdek neki. Nem sokáig tudom ezt művelni, mert nem kapok levegőt az orromon, így kénytelen vagyok felkelni és kifújni, de amint ez megvan, már fészkelem is vissza magam. Azt hiszem, kezd égni a fejem.

- Nem ártana egy zuhany - szólalok meg csendesen. Azzal legalább lent tudom tartani a lázam, meg a gyógyteával, amit belém tukmálnak, ő is és Bakari is. Talán fontolóra kellene vennem, hogy addig Bakari is itt tanyázzon, míg ilyen pocsékul vagyok, csak büszkébb vagyok én annál.

- Akkor irány - mondja és kicsit a combjait is megmozgatja, hogy indulásra bírjon. Felkelek öléből, majd csókot nyomok nyakára és elindulok letusolni. Hosszú perceket töltök a zuhany alatt, míg érezhetően jobban nem érzem magam, s törülközővel a derekamon térek vissza, hogy tiszta ruhát vegyek elő magamnak.

- Mikor jön Jeremy? - kérdezem meg, miközben belebújok egy melegítőnadrágba és az egyik trikómba, hogy visszatelepedjek a tetoválóhoz. Rohadt jólesne egy cigi, de nem tudom, nem-e fulladok meg tőle. Val'szeg igen, de muszáj, így levadászom azt és rágyújtok. Nem igazán tüdőzöm le, inkább csak pöfékelem és Tatsukit is megkínálom. Még szép hogy kér. Mélyen beleszív a cigibe, majd félrefújja a füstöt.

- Ne szóljak neki, hogy maradjon a hátsóján? - kérdez vissza.

- Amennyire be volt zsongva. Maximum dobok előtte még egy zuhanyt, meg kivételesen veszek be valami lázcsillapítót és nem lesz gond - mondom komolyan. - Ha meg nagyon nem bírom, udvariasan kirakom a szűrét - vigyorgok rá angyalian a tetoválóra.

- Lefekhetsz aludni, én szívesen ugráltatom a kölyköt - jelenti ki a semmi jót nem ígérő mosolyával. Sejtettem ám.

- Meglátjuk, hogy lesz. Felkeltesz egy óra múlva? - oltom el csikkem és fekszem el az ölébe hajtva fejem.

- Fel - felel dorombolva és cirógatni kezd. Lehunyom szememet, s szinte azonnal el is nyom az álom az ölében. Mélyen alszom, talán ennyire mélyen még nem is aludtam, mióta beköltöztem Tatsuki mellé, hogy gondoskodjak róla. Melegem van, elég nyugtalanul is sikerül aludnom mindannak ellenére, hogy mindezt mélyen teszem, s mikor Tatsuki ébresztgetni kezd, csak morogva, nyűglődve térek magamhoz. Inkább folytatnám még, de muszáj vagyok felkelni, mert be kellene raknom a sütőbe a kaját, és megint kellene egy zuhany is, azt hiszem. Csak egyszerűen még muszáj egy kicsit így maradnom. Minden izmom ég. Tatsuki mélyet sóhajt.

- Telefon felhív Bakari! Kihangosít - szól szigorú, kemény hangon.

- Igen? - szól bele a férfi rövid idő múlva.

- Meguntam a tökölést, lécives foglald be a matracot a dolgozószobámban.

- Hamarosan ott vagyok.

- Rendben. Telefon lerak!

- Haragszol? - kérdezem meg csendesen, még mindig ölében feküdve. Kicsit javul a helyzet, de még nem akarok kikelni az ágyból.

- Nem. Egyszerűen csak nem kockáztatom tovább, hogy komoly bajod legyen.

- Megyek, zuhanyozok egyet, meg veszek be valamit - mondom komolyan és fel is kelek az öléből. - Kikísérsz? - kérdezem meg. Nem tud segíteni még sokat, de elég az, ha velem jön, míg kibattyogok a fürdőbe. Biztonságot ad, utána majd jobb lesz, ha veszek be valami vackot, bedobom a kaját és letelepedek egy teával valahova, míg kész nem lesz.

- Persze - feleli és jön is utánam. Nekiállok levetkőzni, Tatsuki pedig végig a közelemben marad. - Hogy érzed magad?

- Tűrhetően. Fájnak az izmaim - állok neki letusolni.

- Szédülés? Hányinger? - kérdezi túlharsogva a vízcsobogást.

- Egyik sincs, levegőt venni nehezebb.

- Bakari átveszi a felügyeletünket, te nyomod az ágyat, én edzem a kezeimet - jelenti ki. Lehet vele ellenkezni? Lehet, csak nem érdemes...

- Van más választásom? - kérdezem meg elzárva a csapot és törülközőt kerítve. Megtörlöm magam, majd felöltözök és a konyhába megyek. Berakom a sütőbe a kaját, majd kerítek gyógyszert és azt is beveszem. - Kávé? Vagy más?

- Farmer, ing, utána kávé. De előtte egy csók - köti ki egy félmosollyal. Odalépek hozzá és átkarolva derekát csókolom meg lassan, szerelmesen, miközben elkezdem befelé terelgetni őt, továbbra is játszadozva ajkaival és nyelvével. Kezeit csípőm fölé teszi, egyikkel óvatosan betakarva a tigrisemet és ugyanolyan gyengéden és szerelmesen viszonozza csókom, ahogy én csókolom őt. Rég nem aggódik egyikünk sem azon, hogy nekimegyünk valaminek, már csukott szemmel is eltalálunk a lakásban bárhová. Miután eljutunk az ágyig, még mindig falva ajkait ültetem le az ágyra, majd apró puszikat nyomok ajkára, s mosolyogva nézek szemébe. Tatsuki elvigyorodik és egy kérdő biccentéssel felel. Mintha nem tudná. Célzatosan jelzem neki, hogy csússzon hátrébb, majd feltérdelek mellette, ölébe helyezkedve.

- Mikor ér ide Bakari? - kérdezem tőle csendesen, vágytól is rekedtes hangon.

- Húsz perc, félóra... valahogy így - felel. Látom rajta, hogy vágyik rám, de ott van benne az aggodalom és ugyanakkor az izgalom is. Nem hiszem, hogy képes lennék most egy vad menetre vele, de nem is ez a célom jelenleg. Elmosolyodom.

- Bőven elég - döntöm hanyatt finoman és fölé magasodva vonom őt szenvedélyes csókba, majd áttérve nyakára indulok el lefelé testén. Falom bőrét, míg lábai közé ereszkedem a földre, ám mielőtt ajkaim közé fogadnám, nyelvemmel megcirógatva hasfalát nézek fel rá kihívóan.

- Imádom, amikor ezt csinálod - mondja mosolyogva -, de ha fölém jössz, duplán jó lesz mindkettőnknek - folytatja vigyorra váltva. Mmm, kecsegtető ajánlat, megfontolandó nagyon is. Míg újra felállok, végignyalok testén az előbbi útvonalat bejárva, végül pedig felegyenesedem és először trikómtól szabadulok meg szépen, lassan, majd nadrágomat is ugyanezzel a tempóval, incselkedve vele veszem le. A feje fölött térdelek vissza az ágyra, majd csókot nyomok ajkaira, végigharapdálok állán, egészen mellkasáig, s újabb fényes nyálcsíkkal húzok végig bőrén nyelvemmel farkáig, így helyezkedve el fölötte, s végül ajkaim közé fogadva őt eresztem mélyen torkomra. Ujjai felkúsznak combjaimon egészen fenekemig, belső felükön pedig Tatsuki gondosan elhelyezi apró, izgató harapásait, szívásait, csókjait, mígnem elér farkamhoz, s végül az enyémhez hasonlóan eltüntet szájában és kényeztetni kezd.


Zihálva fekszem el rajta, még rángat a kielégülés és remeg mindenem. Nehezen kapok elég levegőt, de végül köhögve levergődöm magam Tatsukiról.

- Ülj fel! - szól rám kérve, aggódva. Ő szinte azonnal felül és próbál valahogy segíteni. Felegyenesedem és mély levegőt véve próbálok lenyugodni kicsit. Sikerül is valamelyest, s amint jobb a helyzet, csak halványan Tatsukira mosolygok. Legalább a kaja már illatozik, már amennyire érzem.

- Hmm... - hümmög elégedetten. - Isteni illatok jönnek és hamarosan Bakari is befut - jelenti ki, miközben kimászik az ágyból. Utána indulok, hogy segítsek neki felöltözni és én is ruhába küzdöm magam.

- Remélem, az íze is van olyan jó, kicsit nehezebb, hogy nem érzem őket - mondom csendesen elővéve neki inget és farmert és kezdem el felöltöztetni.

- Meózzam? - kérdezi meg kintről Bakari. - Vagy mást kell vele csinálni?

- Mindjárt ránézek - felelek neki és magamra veszek egy melegítőfelsőt. - Elvileg még kell neki húsz perc.

- Élvezd ki a szabadságod utolsó perceit - tanácsolja Bakari, mire a tetováló felröhög. Kösz, legalább te megvédhetnél. Vetek egy szúrós pillantást a mellettem lévő Tatsukira.

- Nem kapsz kávét - nyújtom rá nyelvem.

- Jobb is, Bakari az ágyhoz láncol - kuncogja, majd nyom egy csókot a fejemre. Duzzogok, mint egy gyerek...

- Legalább te megvédhetnél - nézek Tatsukira durcás képet vágva.

- Azt csinálom - jelenti ki komolyan. - Szépen megnézed a kaját, aztán megvizsgál Bakari és lefekszel pihenni. Mostantól ő rendezi a soraimat.

- Esélyem sincs a látványos tiltakozásra, mi? - kérdezem halvány mosollyal a tetoválóra sandítva.

- Dehogynem! - neveti. - Látványosan gyorsan leszel leszerelve.

- Ne vegyél rá mérget - pislogok rá angyali képet vágva.

- Ő több idegpontot ismer.

- Ennek most örülnöm kéne? - Rendben, kicsit húzom az időt, de talán ennyi belefér még.

- Hát... ha szeretnéd tudni, hogyan lehet pici energiabekeftetéssel nagyon nagy fájdalmat csinálni vagy kiütni a másik embert... - mondja elvigyorodva.

- Naná, hogy szeretném! Bár most inkább nem a saját bőrömön tapasztalva - teszem hozzá, mielőtt nagyon nekikezdenének annak, hogy megmutassák. - Tíz perc és jó lesz a kaja, csak ki kell venni - mondom Bakarinak végül beletörődve sorsomba.

- Tíz perc múlva ki lesz véve - jelenti ki az orvos. - Irány az ágy! - adja ki az ukászt.

- Oké - mondom belenyugvóan és elindulok befelé, de még előtte odalépek Tatsukihoz és nyomok egy csókot mellkasára átkarolva derekát egyik kezemmel, de meg kell kapaszkodnom benne egy pár pillanatra. Csak fejem nekidöntve várom, míg csillapodik kicsit a hirtelen jött szédülés. Tatsuki persze megérzi, hogy nem vagyok jól, ezért magához fogva lépdel velem vissza a szobába, mikor már képes vagyok rá. Kérés nélkül fekszem be az ágyba és már húzom is magamra a takarót. Remekül érzem magam. Bakari persze nem hagy, lehúzza rólam a takarót és nekiáll megvizsgálni a tőle már annyira megszokott, szokatlan módon. Megnézi a szemeim, megméri a pulzusom, pontokat nyomogat végig rajtam, miközben Tatsuki őt figyeli.

- Rosszabb lett a helyzet, mint volt - jelenti ki szigorúan. - Ha kikelsz az ágyból és nem az egészségi ügyeid intézed, megnézheted magad - morogja.

- Ne aggódj, nem vagyok mazochista - felelem neki komolyan, megint nehezen véve a levegőt.

- Dehogynem - vet ellent könnyen Tatsuki, s leül mellém, hogy simogathasson.

- De csak, ha... rólad van szó...

- Intézem a kaját - közli Bakari, majd kettesben hagy minket. Muszáj vagyok félig ülő helyzetbe keveredni, hogy levegőt kapjak, így beigazítom magam mögé a párnát.

- Fáradtnak... érzem... magam - mondom csendesen.

- Aludj - kér csókot nyomva a fejemre, közben pedig Bakari is visszatér bögrével a kezében.

- Szeretnék... levegőt kapni... is... - Elkérem a teát az orvostól, majd iszok egy pár kortyot és végül elhelyezkedem kicsit lejjebb csúszva az ágyon, hogy megpróbáljak aludni. Már most érzem, hogy nem lesz könnyű. - Mellém... fekszel?

- Persze - felel Tatsuki és elhelyezkedik a mellettem átfogva csípőmet. Odadöntöm fejem az övéhez és lehunyom a szemem. Nem tudok aludni. Fáj a mellkasom, még mindig nehéz levegőt vennem, remek lesz így az egész. Nagy nehezen mégis elnyom végül az álom, de nem alszom jól. Furcsa és idétlen álmok váltogatják egymás olyan kuszaságban, hogy szinte követni sem lehet. Nem is fogom fel, csak azt, hogy nyugtalanul alszom, melegem van, ugyanakkor ráz a hideg és megint nem kapok levegőt. Valamivel ezután megébredek levegő után kapkodva, s mindenem fáj. Tatsuki a testem borogatja, miközben Bakari masszírozva igyekszik csillapítani a lázam. A tetováló kezén most nincs kötés, gondolom, azért, hogy segíteni tudjon az orvosnak, s amint átmelegszik testemen a törülköző, beleejti azt a mellette lévő lavor vízbe, kicsit átöblíti, s miután Bakari kicsavarta, elrendezi rajtam. Nem bírok tovább feküdni, muszáj felkelnem, különben megfulladok.

- Szeretnék... felülni... - mondom nehézkesen, mire Bakari segít is elhelyezkedni a megfelelő szögben.

- Elvagy még ezzel a kezeléssel, vagy adjak gyógyszert? - kérdezi meg az orvos.

- Elvagyok - felelem. - Nem... akarok... gyógyszert, ha... nem muszáj. Csak... levegőt... kapni...

- Azon dolgozom.

- Kérsz valamit? - kérdezi meg Tatsuki. Megrázom fejem, jelezve, hogy nem, majd elkap a köhögés. Ég a tüdőm. Bakari persze próbál segíteni, hogy könnyítsen a helyzetemen, de nem sok sikerrel. Nem tudom, mi lenne a jó. Elveszi a teát az éjjeliszekrényről és belém diktál pár kortyot. Nem bírok visszaaludni, ráz a hideg és ez csak egyre borzalmasabb. Essünk túl rajta gyorsan! Lőjjenek le! Azt hiszem, ma nem lesz velem könnyű dolguk. Fenébe...

- Később... - kezdek bele, de inkább feladom. Kinyújtom kezem Tatsuki felé, hogy közelebb legyen hozzám, ám aztán én mozdulok és fekszem ölébe hajtva fejem. Valamelyest így jobb most, a levegőt is könnyebben veszem. Tatsuki nekiáll fejem simogatni, ami szép lassan elnyugtat, közben Bakari még mindig masszíroz. Lassan úgy érzem, elaludni is sikerül, s amint ez megtörténik, megint kezdődnek a furcsa álmok, ám most nem zaklatnak fel, nyugodtan alszom, kellemes a meleg, ami körbevesz és egész jól is érzem magam. Bár az eddigieket figyelembe véve ez meglepő. Nem tudom, mikor ébredek meg, de még mindig sötét van és ezt is furcsálom. Mindkét férfi itt van a szobában, Tatsuki ül mellettem, mint egy örzővédő-kutya, s kedveskedőn megsimogat. Halványan rámosolygok, majd igyekszem felülni. Bakari persze azonnal ugrik, hogy segítsen, majd kérdés nélkül diktál belém némi folyadékot.

- Hogy vagy? - kérdezi meg csendesen, miután magamhoz tértem. - Kérsz valamit?

- Fáj a mellkasom, de most tudok levegőt venni. Jól érzem magam - teszem még hozzá -, és azt hiszem, éhes vagyok kicsit. - Tatsuki erre elvigyorodik a sok jót nem jelentő vigyorával és ehhez mérten Bakari azonnal le is lép, mire a tetováló hozzám hajol és forrón csókol meg. Átkarolom őt és magamra húzom. - Mennyit aludtam? - kérdezem meg, miután Tatsuki elhelyezkedett mellettem úgy, hogy fejét vállamra hajtva neki is kényelmes legyen, miközben hasam kezdi el cirógatni.

- Csak egy napot - válaszol könnyedén. - Már vártuk, hogy kidőlj - árulja el kuncogva. Én annyira nem.

- Akkor nem okoztam csalódást - mondom csendesen. - Rémes voltam? - kérdezem meg halványan elmosolyodva.

- Nem jobban, mint ébren - válaszol vigyorogva, heccelve engem. Bakari hoz nekem egy adag kaját, ezért Tatsuki felkel rólam, de közel marad hozzám, míg az orvos segít felülni, én pedig nekiállok, habár lassan, de enni.

- Kár, pedig túl akartam szárnyalni - heccelek vissza.

- Miért is? - kérdezi kuncogva, csókot nyomva a nyakamra.

- Csak a szokásos maximalizmus.

- Néha aggódom, mi lesz a következő célkitűzésed - ugrat doromboló hangon.

- Semmi olyan, amitől égnek áll vagy túl hamar kihullik a hajad - mosolygom két falat között. - Majd rögtönzök.

- A hajam így is égnek áll - állapítja meg egy gyors mosollyal. Valóban így van, Tatsuki haja rakoncátlanul szanaszét mered, mivel visszavágatta úgy öt centisre, de már azóta szerencsére nőtt valamennyit. Jobban szeretem hosszú hajjal. - Alig várom - osztja meg velem izgatottan. - Bár most azt jobban, hogy elmúljon ez a rohadt tüdőgyulladásod - dorombolja kéjesen fülembe, az orvos pedig inkább jobbnak látja, ha olajra lép. Szegény, ilyenkor sajnálom azért.

- Díjaznád, mi, ha megint előtted ujjaznám meg magam, miközben leszoplak? - kérdezem be, ha már szegény Bakarit elüldöztük sikeresen megint. Azt hiszem, a kaja is elég volt most, így inkább elkezdem a tetoválót etetni vele.

- Igen, határozottan és meg is fogod tenni, ha felhúzol - fenyeget meg teli szájjal, a semmi jót nem ígérő mosolyával. Nem tudom eldönteni, hogy jelen esetben vágyjam vagy inkább rettegjem a dolgot. Val'szeg kellemetlen lenne, ha közben megint szarabbul lennék, ugyanakkor bassza meg, valahol akarom is.

- Nem tudom eldönteni, hogy most féljek, vagy inkább vágyjak a dologra - közlöm vele végül, újabb adagot tolva a kajából szájába.

- Félj - közli biccentve az ajtó felé.

- Igen, ő elég visszatartóerő - kuncogom.

- Félő, hogy lezsibbasztja a farkam, hogy hagyjalak békén, úgyhogy bocsi, tigris, de amíg Bakari itt van, érintetlen maradsz.

- Fenébe - felelem lemondó sóhajjal.

- Gyógyulj meg hamar, aztán az egekig keféllek - javasolja.

- El is higgyem? - kérdezem be ravasz félmosollyal. - Nem állsz te meg annyinál - teszem hozzá, s az üres tányért lerakom az éjjeliszekrényre, majd magamhoz veszem a teát. Megkínálom Tatsukit is belőle. Legalább hamarabb fogy. Már kezd herótom lenni tőle, de nagyon, pedig szeretem a teát, ráadásul meg is kedveltem ezeket a gyógynövényeseket is, bár már kicsit soknak érzem.

- Már azt hittem, elégedetlen vagy.

- Mintha lettem volna valaha is - vigyorgok rá, s miután ő is ivott a teából, a bögrét is száműzöm az éjjeliszekrényre a tányér mellé. Kész csoda, hogy még elfér rajta bármi is. - Helyezkedj el kényelmesen - kérem meg őt.

- Tudom, hogy tudok, de azt is, hogy nem mindenkinek egyformák az igényei - közli könnyedén, miközben kényelembe helyezi magát. - Nem tűntél még elégedetlennek, hallani azonban olyan egósimogató - heccel. Elfészkelem magam mellette hozzábújva, mire ő is átkarol és csókot nyom fejemre.

- Szóval fényezzelek kicsit, mi?

- Sose árt, de majd azután inkább, hogy Bakari elment.

- Meggondolandó - kuncogom, majd csókot nyomok mellkasára és átfogom testét.

- Ha felizgatsz, te is lüktető farokkal fogsz itt heverni - fenyeget dorombolva, majd megcsócsálja a fülemet. Nem állt szándékomban felizgatni kivételesen, bár gyanítom, teljesen mindegy, mit teszek. Na jó, azért elgondolkoztam a dolgon.

- Nem tennék ilyen meggondolatlan dolgot - jelentem ki ártatlanul. De, tennék, csak van pár nyomós érv, ami meggátol benne.

- Remélem is - jelenti ki dorombolva. Elmosolyodom és lehunyom szememet. Megint kezdek fáradni, nem kicsit.

- Dorombolj még - kérem őt csendesen, aprót szusszanva.

- Te vagy a tigris és én dorombolok - mondja a kérést teljesítve. - Mesét nem dorombolok el neked, abban valószínűleg Asame profibb nálam - húzza az agyam továbbra is dorombolva. - Jeremy amúgy nem jött, mondtam neki, hogy ha majd meggyógyulsz, jöhet, szóval nem úsztad meg a jelenlétét, viszont Mitsuko járt itt, ő főzött ránk - újságolja. - Deon is keresett. Nem akart semmit, csak hallani a hangod, de mondtam neki, hogy abból most nem sok van, eljöhet, hogy elmutogasd neki kézzel-lábbal a mondandód.

- Néha a tigriseknek is kell valaki, aki dorombol nekik, főleg a taknyos kölyöktigriseknek - válaszolok elmosolyodva. - Majd beszélek a kölyökkel, hogy mit szeretne, annak meg örülök, hogy éhen nem haltok legalább.

- Majd a hangom meggyógyít - közli magabiztosan. - Ugye hamar meggyógyulsz, mert másféle gyógyszert is szeretnék adni neked? - heccel nyakamon játszva ajkaival. Én ne húzgáljam az oroszlán bajszát, de ő rángathatja a tigrisét.

- Nyeles aspirint vagy rudamon cseppet? - kérdezem be játékosan.

- Majd te választasz - hagyja rám nevetve, majd arcát a hajamba temeti és felsóhajt. Az eddigi izgatottsága alábbhagy, most a ragaszkodása kerül előtérbe. Kicsit jobban magamhoz szorítom én is.

- Mindkettőt szeretem - jegyzem meg halkan. Csendben maradunk pár percig és ez a kevés nekem most elég ahhoz, hogy újra elnyomjon az álom.


Hosszú ideig elkerülnek az álmok, nincs más, csak a nyugtató sötétség, Tatsuki illata, mely körülölel és elnyugtat, s az ölelése, ám valami változni kezd megint. Hűvös levegőt érzek meg testem körül, s a férfi illata is lassan elillan, ahogy egyre jobban égeti bőrömet a hideg. Keresem őt a sötétségben hasztalan, kiáltanék, de nem jön ki hang a torkomon, ám ennyi nekem kevés, hogy feladjam. Futok. Magam sem tudom, merre, csak egyre jobban zihálok, ahogy igyekszem kikeveredni a sötétségből Tatsuki nevét üvöltve. Egyre nagyobb pánik lesz rajtam úrrá, miközben még mindig a kiutat keresem a sötétben kapkodva a levegőt, szinte fuldokolva, mert úgy érzem, bármennyire is igyekszem szaporán venni, nem jutok eléghez.


Felriadok zihálva, kapkodva a levegőt, és hiába ülök fel, semmit nem segít, nem jutok eléghez. Ez inkább megrémít, s hiába próbál nyugtatni Tatsuki, nem sok sikerrel teszi. Tudom, hogy meg kellene nyugodnom, mert ez így rosszabb lesz, s igyekszem is így tenni, ám a légszomjam nem csitul. Bakari próbál ellátni, bár gondolom, nagyon nem tud mit kezdeni velem, csak a lázam igyekszik lejjebb vinni. Használ is valamit, mert érzem, hogy kevésbé ráz a hideg. Tatsuki persze azért morog, mert nem tudja használni a kezeit, ettől függetlenül megpróbál masszírozni. Combjára teszem kezem.

- Nincs semmi baj - szólal meg aztán azon a nagyon szelíd, meleg, monoton hangján, amivel meditációkor szokott csak beszélni. - Nyugodj meg. - Aprót bólintok, jelezve neki, hogy azon igyekszem, csak épp rohadtul nem sikerül. Továbbra is kapkodva veszem a levegőt, apró kortyokban, de lehunyom a szemem. - Fáj, tudom, de inkább mélyet be, lassan ki. - Úgy teszek, ahogy kéri, s bár tényleg pokolian fáj, ez végül használni kezd. Lassan megint normálissá válik a légzésem, s amint ez megtörténik, már bújok is a tetoválóhoz nyakához fúrva arcom. Ügyetlenül ölel magához, s nyom egy csókot a fejemre.

- Ügyes vagy - dorombolja.

- Sajnálom... - mondom csendesen.

- Ugyan mit? - kérdezi értetlen Tatsuki.

- A betegséget nem sajnálni, hanem kezelni kell - jelenti ki Bakari. - Igyál - kéri teát nyújtva felém. Elengedem Tatsukit és elvéve az orvostól a bögrét iszok egy pár kortyot, majd visszaadom neki azt, s ismét a tetoválóhoz simulok. Bakari végül magunkra hagy minket, Tatsuki pedig tovább nyugtatva engem csókokkal halmoz el.

- Mit álmodtál, emlékszel rá? Szólongattál.

- Nem tudom. Sötét volt, hideg... Féltem, mert nem voltál sehol, hiába akartam kiabálni neked, nem tudtam sokáig... fájt, egyedül maradtam...

- Félsz tőle, hogy elveszítesz? - kérdezi meg csendesen. Igen, ezt kár lenne tagadni. Mindenki fél, hogy elveszíti a másikat. Szerintem ez teljesen normális... talán. Aprót bólintok, így felelve neki. - Jelen helyzetben ez egyáltalán nem megalapozott félelem, Shinji - mondja nyugodtan. - Kipurcanni nem fogok, elmenni nem fogok, a ház meg tele van a szövetségeseimmel.

- Tudom, de ezt akkor sem tudom neked elmagyarázni.

- Ne félj ilyentől - kéri. - Nincs okod félni, ezt jegyezd meg.

- Rendben - válaszolok csendesen. Tudom, hogy így van, legalábbis hiszem azt, hogy igen, de akkor is, mikor itt kell hagynom valami miatt egyedül, akkor aggódom a dolog miatt. Ne féljek, mikor látom rajta is ezt? Ahogy vár vissza, mikor egyedül hagyom, mert még nem tudná megvédeni magát... Megint doromboló hangot hallat és csókot nyom fejemre.

- Ne aggódj, hamarosan már az alap dolgokat meg fogom tudni csinálni rendesen.

- Ebben egy percig sem kételkedtem sosem - mondom elmosolyodva. Én türelmetlenül várom azt a pillanatot, mikor ez megtörténik, mikor lassan minden visszakerül a régi kerékvágásba.

- Még jó. Én sem kételkedem, csak néha túl messzinek tűnik ez az időpont - mondja meg őszintén. - Jobban vagy?

- Már rettegek előre, hogy jövő ilyenkor nem úszom meg anélkül, hogy alaposan meghempergess a hóban - kuncogom. - A mostani is egészen jól sikerült - teszem hozzá vigyorogva. - Igen, jobban.

- Csak jövőre a tüdőgyulladás maradjon ki - kéri játékosan. - Egyébként nagyon szívesen. Szerintem izgalmas lesz - állapítja meg izgatottan.

- Nem hiszem, hogy azon az egy hóban hempergésen múlt most is, egyszerűen így jött össze - sóhajtom lemondóan. - Kéne egyet zuhanyozni. Olyan szagom van, mint egy oroszlánnak... - kuncogom.

- Hmm... micsoda sokoldalú dög vagy te - állapítja meg végigmérve. - Sörényes, oroszlánszagú, csíktalan szextigris... Ha akarsz, mehetünk - teszi hozzá elvigyorodva.

- Nézd a jó oldalát. Kevesen mondhatják el magukról, hogy egy komplett állatkertjük van - vigyorgok rá csókot nyomva nyakára. - Szeretnék, fogalmazzunk inkább így - javítom ki játékosan, majd kibontakozom öleléséből és lassan kikelek az ágyból.

- Az állatkert még annyira nem ritka, de az egyben a sok már igen - javít ki, és jön utánam alig távolodva el tőlem. Leveszem magamról a bokszerem és megnyitva a csapot állítom be egy kellemesen meleg hőfokra, majd beállok alá és elkezdem magamra folyatni a vizet nekidőlve a csempének, ami most kellemesen hűt is egyben.

- Nem akarsz csatlakozni? - kérdezem meg a férfit mosolyogva.

- Szívesen, csak ezt vedd le - kéri a karjait kinyújtva és csípőjét előre tolva. Visszaakasztom a zuhanyrózsát a helyére és a csempe felé fordítom, még leöblítem a kezem, majd megtörlöm az egyik törülközőbe, s odalépve Tatsukihoz állok neki lefejteni karjairól a kötést, majd a bokszerétől megszabadítani, s amint ez megvan, visszalépek a falhoz, majd magunkra fordítom a zuhanyt és a férfihoz bújok átölelve őt, fejem a mellkasára hajtva. A tetováló is átkarol, s dorombolva kezd el cirógatni, miközben csókot nyom fejemre, majd fülemre is. Belecsókolok nyakába, finom harapdálom végig a bőrét. Nem érdekel, nem bírom ki, hogy ne ingereljem, vagy izgassam. Végighúzok kezemmel testén falva bőrét, nyelvemmel játszadozva bőrén, míg egészen elé nem térdelek. Felpillantok rá. Tatsuki elégedetten elvigyorodik, majd gyengéden húzza ölére fejem. Mélyen a torkomra engedem őt, majd kiengedve ajkaim közül végigcirógatom nyelvemmel makkját, azzal ütemesen szopni kezdem, hagyva, hogy irányítson, hogy megint szinte szájba dugjon, mígnem elélvez, de most nem számat tölti meg forró spermájával, hanem arcomat teríti be vele. Hagyom, hogy hajamnál fogva, még ha egyelőre inkább csak célzatosan is, de felhúzzon, majd forrón-fullasztón megcsókoljon.


Amint ajkaink szétválnak, leereszkedik elém nekidöntve a csempének, majd szopni kezd. Isteni, amit csinál, vágytam már erre. Nem érdekel, hogy Bakari morog, hogy nem kellene, nem bírom sokáig Tatsuki nélkül. Még ha nem is kefél meg, de ez kell, méghozzá mindkettőnknek. Hangosan sóhajtozva veszem a levegőt, megtámaszkodva vállán, s fejem hátradöntve. Fáj levegőt venni, de kegyetlen mód élvezem, amit velem művel. Remegve, levegőért kapkodva ráng át rajtam az orgazmus és lehunyt szemmel próbálok újra levegőhöz jutni, s amint Tatsuki ismét feláll előttem, már simulok is hozzá. Elkap a köhögés és teljesen összeránt a fájdalom. A tetováló ismét nekitol a csempének és kényszerít arra, hogy egyenesen maradjak.

- Csak lassan, nyugodtan - búgja vigyorogva. Erőtlen elröhögöm magam mély levegőt véve, mígnem múlik a légszomj megint, s a tüdőm is csak kellemesen tompán ég, ahogy lélegzem.

- Oké, azt hiszem... most már megmaradok - pihegem mosolyogva és egy kicsit hűvösebbre állítom a vizet.

- Ajánlom is - közli dorombolva, aztán csókolni kezdi ajkaim. Elveszem a szivacsot közben és nyomok rá tusfürdőt, míg nyelvemmel ajkain játszadozom én is, és nekiállok lemosdatni őt. - Magadat - dorombolja kéjesen. Elmosolyodva harapdálok végig ajkán, s elkezdem magamat átmaszatolni a szivaccsal.


Tatsuki persze rettenetesen élvezi a műsort, így egy hirtelen ötlettől vezérelve kicsit eltolom őt magamtól, majd megint egy adag tusfürdőt nyomva a szivacsra habosítom azt fel, majd ajkamba harapva, kihívóan szemeibe nézve kezdem újra átmosni testem. Egészen ágyékomig csúsztatom a habos szivacsot, majd ismét felvezetve testemen mosok végig vele nyakamon. A tetováló vigyorogva megcsóválja a fejét, majd visszalépve hozzám combom belső felén végigsimítva csókol meg forrón. Átkarolom nyakát és szerelmesen viszonzom nyelve játékát.

- Nézünk valami filmet? - kérdezem csendesen, miután ajkaink elváltak. - Kicsit sok volt most a fekvésből - teszem hozzá. Mancsait a fenekemre simítja, úgy fog át.

- Igen és hogy ne und a fekvést, ülhetsz az ölemben - heccel.

- Tökéletesen hangzik - mondom ártatlanul elvigyorodva. - Csak nehogy megbánd, mert sokat ficánkolok - teszem hozzá és elgondolkodom. Rendben, túl perverzzé kezdek válni Tatsuki mellett, de most rohadtul elképzeltem, ahogy a kanapén az ölében ülve, ártatlanul filmet nézve kefél meg, s a legnagyobb gondunk, hogy egyikünk se nyögjön hangosan, mert a szomszédos dolgozószobában egy veszélyes fenevad durmol és nem tenne jót nekünk, ha felébredne, főleg nem arra, hogy nem bírunk magunkkal, mikor én levegőt is épp csak kapok.


Befejezem mindkettőnk mosdatását, még a hajam is lerendezem, hogy a most már hűvösebb víz a fejem és arcom is lehűtse, majd elzárom a csapokat. Áttörlöm mindkettőnket, s Tatsuki derekára kötök elsőnek törülközőt, majd a sajátomra is. Bedobok egy adag ruhát a mosógépbe és beindítom, majd visszamegyünk a szobába, hogy valami ruhát kerítve magunknak kitelepedhessünk a kanapéra filmet nézni.

22.

Shinji

Befejezem a főzést és elzárva a gázt ülök le az asztalhoz egy cigi és kávé társaságában. Teljesen megfeledkeztem arról, hogy Tatsukinak is vigyek, de ahogy elnézem, pont nem azzal van elfoglalva, én meg hagyom, hogy megint pátyolgassa Jeremyt. Úgy érzem, az utóbbi időben megint kezd az egész kicsit túlzásba átfordulni. Nem zavar, ha átjön, ha felhívja Tatsukit, Deon is megteszi, ám néha Jeremy már sok. Mindegy, kár túráznom is ezen, mert bárhogy nézem, sehova sem jutnék a dologgal. Így jártam. Majd kaja után kiszellőztetem a fejem, beszélek talán Deonnal, és folytatom tovább a dolgot. Talán csak túl önző vagyok mostanában vele kapcsolatban, bár ez is nézőpont kérdése. Tatsuki mellett vagyok, ha dühöng, ha maga alatt van, ha besokall, minden olyan pillanatban, mikor kell, hogy valaki ott legyen, még akkor is, ha csak némán vigyáz rá és figyeli. Nyugtatom, néha elküldöm a faszba melegedni, aztán folytatjuk tovább, mintha semmi sem történt volna. Talán nagy kérés, hogy néha a jó pillanatokból is jusson egy kicsivel több, amit ketten töltünk? Ezek szerint igen...


Olyannyira lekötnek a gondolataim, hogy időközben fel sem fogom, hogy Tatsuki befejezi a beszélgetést Jeremyvel, csak már azt érzékelem, hogy szép lassan mellém battyog. Hasának döntöm fejem, s felsandítok rá.

- Kaja? - kérdezem elmosolyodva.

- Együnk - kéri, majd lehajol és csókot nyom a fejemre. - Jó illat van.

- Remélem, nem csak az illata lesz jó - állok fel, hogy megterítsek magunknak.

- Negatív csalódást még nem okoztál - dorombolja elégedetten, leülve az asztalhoz.

- Nem is akarok - vigyorgok rá az asztalra pakolva a kaját, majd szedek a közös tányérunkra és letelepedve mellé nyomok csókot nyakára, azzal nekiállok megetetni őt, közben pedig én is lapátolok be valamennyit belőle. Még mindig keveset eszek, ám Tatsuki mellett rendszeressé vált a dolog, mert amikor ő eszik, én is leülök vele kajálni, még ha csak keveset is és ez napjában háromszor minimum megtörténik. Nagyon ritka, ha valamiért kihagyok egy-egy étkezést, morog is velem miatta rendesen, de azért úgy vettem észre, kezd beletörődni. Ez van, nekem annyi is bőven elég. Csendben falatozunk, nem csináltam valami hatalmas menüt, mert most se hangulatom, se normális alapanyag nem volt hozzá. Sajnos az itteni kisbolt kínálata elég szerény, de egészen jó lett a párolt zöldség rizzsel és sülthússal még így is. Azért hiányozik az otthoni fűszer- és alapanyag-választék, mindenesetre örülök, hogy szemmel láthatóan ízlik még így is a tetoválónak, mert elégedetten fal mellettem.

- Nem csak az illata jó, finom lett - mondja az étel elpusztítása után, én pedig egy apró csókkal jutalmazom érte, majd felkelek mellőle, elpakolok és nekiállok mosogatni.

- Mikor akarsz indulni?

- A kávézó előtt megejtenék otthon egy átöltözést, csak ennyi a kívánságom. - Előveszem zsebemből a telefont és megnézem az időt. Másfél óra az út haza attól függően, mennyi hó esett éjjel és mennyire sikerült letakarítani a pályát. Ha bőre eresztem a dolgot, kell három óra mindenre, ami azt jelenti, hogy legkésőbb fél négykor el kell indulnunk innen. Fél egy van...

- Akkor még van egy pár óránk - állok neki kávét csinálni magunknak, majd az asztalra téve a két bögrét telepedek vissza hozzá.

- Mivel üssük el? - kérdezi elmosolyodva.

- Mihez lenne kedved? - passzolom vissza a kérdést, miközben felé nyújtom a bögrét, hogy inni tudjon, s gyújtok egy cigit is. Tatsuki óvatosan hörpint a kávéból, majd visszavonul.

- Körülnézni kint.

- Részemről benne vagyok. Kávé után betámadjuk a tisztást - kuncogom.

- Rendben. Kérek egy slukkot. - Erre szinte rögtön szájához tartom a cigit.


Miután végzünk a kávéval, elöblítem a bögréket, majd felöltöztetem Tatsukit, belebújok ruháimba én is, s cipőt húzva kimegyünk kicsit a szabadba. Nem pont így terveztem azt a fej kiszellőztetést, de így is jó. Nagyot nyújtózva lépek ki a teraszról a hóba, és mélyen magamba szívom a friss téli levegőt. Egész kellemes idő van ahhoz képest, hogy éjjel mennyire hideg volt. Tatsuki hagy egy kicsit sétafikálni, amit most nem bánok, de persze továbbra is figyelek rá. Kinyújtózkodom alaposan, majd az időközben nyomomba szegődött férfi felé fordulok, aki épp akkor készül támadni és rám rúgja a havat. Elvigyorodom, majd gyorsan hógolyót gyúrva támadok vissza. Hamar sikerül játékos harcot produkálnunk, mert a tetováló a fejébe vette, hogy mindenáron megfürdet a friss hóban és ehhez mérten igyekszik is kirúgni alólam a lábaim. Röhögök az egészen, játékosan menekülve előle, folyamatosan visszatámadva, hogy ő se maradjon ki a buliból, persze rajtam már így is több hó van, mint lassan az egész tisztáson, de nem számít. Az egyik újabb próbálkozásánál azonban sikeresen teleszórja a képem a friss hóval, s innen már nincs nehéz dolga, azonnal leterít és rám telepedve beleharap fülembe. Továbbra is kuncogok, de szorosan magamhoz ölelem őt, mire hosszan, szerelmesen megcsókol. Imádom őt. Pihegve vállnak szét ajkaink, majd Tatsuki végül felkel rólam, én még maradok egy kicsit kiterülve, mint a döglött béka az aszfalton, s egy hirtelen ötlettől vezérelve nekiállok hóangyalt gyártani, csak ezután kelek fel és rázom le magamról a rám tapadt havat. Kezdek fázni, azt hiszem.

- Hiányzik a glória - bök fejével a fehér takaróban maradt nyomra. - És érdekesen mutat rajta a két oldalú fegyvertáska is - teszi hozzá röhögve -, de legalább egyértelmű, hogy téged ábrázol. - Elröhögöm magam.

- Bukott angyal pisztollyal. Teljesen modern - vigyorgom.

- Rend új őre? - kérdezi kuncogva. - Na gyere - kéri intve maga után egy lassú biccentéssel, s visszaindul a ház felé. - Csupa hó a hajad - közli.

- Tél van, erdőben vagyunk, homokos nem lehet - érvelek rávigyorogva, de megindulok utána befelé.

- Rémes vagy - jelenti ki nevetve, fejét csóválva.

- Prémes? - forgatom ki a szavait, heccelve őt. - Mi vagyok én, pézsmapocok? - vonom fel szemöldököm hitetlenkedő képet vágva, miközben kibújok cipőmből, s neki is segítek levenni a rajta lévő, hótól vizes pulóverét.

- Ha már valami állat, akkor tigris, nem? Bár most egy hosszú szőrű kutyához talán jobban hasonlítasz - ugrat engem játékosan. - Noha nem vagy valami prémes - teszi hozzá célzóan végigmérve engem.

- Akkor már csak azt nem tudom eldönteni, hogy doromboljak vagy ugassak neked - kuncogom. - Még jó, hogy nincs rajtam prém. Csúnya lennék szőrösen... mint egy yeti.

- Attól függ, mennyi szőrről beszélünk és az milyen, de azt hiszem, ezt a témát hanyagolhatjuk is - mondja.

- Pedig most inkább irigykedtem - felelek elmosolyodva, de hanyagolom ezt a témát. Tudom, hogy ez is egyike azoknak, amit inkább csinálna egyedül és most rohadtul frusztrálja, hogy nekem kell őt megborotválni, de azzal is tisztában van, hogy imádom a köldökétől ágyékáig húzódó csíkot a hasán, én meg nem tehetek róla, hogy nálam a borotválkozás annyiból áll, hogy letolom a szőrt a farkam körül, meg a hónom alatt és egy hónapra letudtam az ezzel kapcsolatos macerát. Ez van. - Forró tea? - kezdem el megszabadítani a nadrágjától is, hogy ki tudjam teríteni száradni a saját cuccaim mellé.

- Forró fürdő? - kérdez vissza elvigyorodva.

- Hmm, remekül hangzik. Akkor forró fürdő, majd egy tea, vagy... - nyújtom el a végét. - Hoztam forró csokit... - vigyorgok. Tudja, hogy nem vagyok édesszájú, de most valamiért kedvem támadt hozzá.

- Forró csoki - dönt mellette -, de csak a fürdő után.

- Rendben van - kezdem el lefejteni róla a maradék ruhát, majd én is meztelenre vetkőzöm, s végül nekiállok leoldani kezéről a kötést.


Miután megvagyok vele, a fejemhez kapok. Gratulálok, Shinji, a krém, a tiszta kötszer, minden kint van a kocsiban, te pedig megint egy szál faszban vagy! Fújtatok egyet, majd csókot nyomok a tetováló szájára és minden magyarázat nélkül indulok meg behozni a cuccokat. Persze kabátot veszek meg cipőt, mert az öltöztet. Ezek után, ha nem szedek össze egy megfázást, akkor már semmit. Hamar megjárom, mert nem akarom sokáig megvárakoztatni Tatsukit és amúgy is kurva hideg van kint így. Bezzeg az előbb még bejönni nem akartam, de mindegy is. Szegény férfi értetlenül ácsorog ott, ahol hagytam, így csak kínoskodva rámosolygok. Lerakom a kanapéra a kezemben lévő cuccokat, majd végre beterelgetem Tatsukit a fürdőbe. Leemelem a zuhanyrózsát és kellemesen melegre állítva a vizet locsolok végig a férfi mellkasán, majd csókot nyomok rá.

- Magadat melegítsd fel, én nem vagyok beteges - kér komolyan. - Ha kidőlsz, nem tudok veled mit csinálni - teszi hozzá őszintén.

- Én sem vagyok az - nyújtom rá nyelvem duzzogva, majd hozzábújva kezdem el locsolni mindkettőnket. Arany középút, egy szava nem lehet. Tatsuki a fenekemre simítja kezeit, majd nyakamra lehel puha csókokat. Viszonzom azokat, s vállait halmozom el velük. Teljesen elkalandoznak a gondolataim, s már csak vállára hajtva fejem bámulom a csempe mintázatát, miközben megint eszembe jut, hogy néha annyira jó lenne kikapcsolni azt a kurva telefont és egy kicsit elszakadni mindenkitől. Pár napra csak... Nem kell több, de néha úgy érzem, mindig csak akkor marad meg nekem Tatsuki, akkor kapok belőle, ha le vagy meg kell nyugtatni.

- Nagyon nyugiban és csendben vagy ma. Baj van? - kérdezi meg csendesen.

- Mmm - rázom meg kicsit fejem. - Nincsen - felelek csendesen. Legalábbis semmi olyan, ami nem múlik el magától pár perc múlva.

- Azt hiszem, a hússütés közben nem hallottad már, de meghívtad vendégül egy vacsira majd a kölyköt - tájékoztat mosolyogva.

- Fantasztikus tehetség vagyok - morgom, majd elhúzódom tőle és szivacsot kerítek, hogy lemosdassam magunkat. Tatsuki elcsodálkozik.

- Mégis gondod van Jeremyvel?

- Nincs.

- Akkor mivel van?

- Semmivel. - Tatsuki erre nem hagyja magát tovább mosdatni, hanem elhúzódik tőlem és komoly képet vágva várakozóan néz le rám. Lépjünk inkább túl rajta, jó?

- Shinji... - mondja ki a nevem sóhajtva. Leszegett fejjel, a szivacsot szorongatva állok előtte továbbra is kussban. Kezdek fázni, de most ez sem izgat, végül mégis megmozdulok, s bátortalanul lépve oda hozzá hajtom fejem mellkasára. - Kérlek szépen, mondd el!

- Néha legszívesebben a falhoz vágnám a telefonodat - szólalok meg végül csendesen.

- Miért? - kérdezi meglepetten és csendesen.

- Mert néha sok. Sok abból, hogy órákig cseverészel vele, ha úgy van, napjában többször is, vagy minden dühöd félrerakva kapod fel a telefont, mikor ő keres. Tudom, hogy a tanítványod, hogy foglalkoznod kell vele, ezzel nincs is gond, csak az utóbbi időben nem telt el úgy nap, hogy ne hívott volna, vagy ne jött volna... - sóhajtom, majd inkább háttal fordulok neki és elkezdek lemosakodni, mert tényleg egyre jobban fázok. Tatsuki szorosan mögém lép és hasamnál átfogja testemet.

- Sose tartsd magadban a problémáidat - kér csendesen, a fülembe mondva a szavakat. - Ha nem mondod el őket, nem tudunk változtatni, nem tudjuk őket megoldani. Nonstop együtt vagyunk, csak akkor van nyugtod tőlem, ha beülsz a klotyóra, ezért fel sem merült bennem, hogy gondot okoz számodra, ha sokáig telefonálok valakivel - vallja be őszintén. - A Jeremy iránt viseltetett dolgaiddal nem jutok sehova, mert azt mondod, hogy nincs bajod a kölyökkel, mégis mindig az ővele ápolt kapcsolatot nehezményezed. A tanítványom, vele kellene lennem, vinni be az alvilág dzsumbujába, nevelni, okítani, lekenni neki néhány taslit, vagy jól seggbe rúgni, amikor hülye, de sajnos annyira jól nem alakultak a dolgok, mint ahogy terveztem és még jó ideig nem tudom végezni vele a feladatomat. Sokkal könnyebb lenne vele, ha összeszedne valakit, meg semmi bajom nem lenne, de mivel kurvára nem szerencsés a párválasztásban és sem a dolgom nem tudom végezni, sem mellé adni olyat, aki pótol, lóg a nyakamon. Senkit nem tudok, aki úgy lenne mellette, ahogy én vállaltam. Ha tudnék, már melléraktam volna. Tsuji átmeneti megoldás, elszórakozik vele, aztán lép tovább. Yoshi is lepattant, pedig rengeteget könnyített az életemen, most meg csak a baj van vele. Araham egy fasz volt, de tudta tanítani a kölyköt, és pont azt a legnehezebb pótolni, amit ő és én tudunk. Nincs kapcsolatom más tetoválókkal - árulja el őszintén, hangjából kihallhatóan keserűen. - Masao megoldást jelentene, ha elfogadná, hogy az a hajó már elment, ő meg vagy int egy közelében lévő másiknak, vagy megfullad. Egyelőre utóbbi mellett tart ki, ami nekem duplán nem jó, mert megint hallgathatom a kölyköt és kereshetek tovább valakit mellé. Én rántottam bele ebbe Jeremyt és nem fogom megtenni, hogy szarban hagyom, ahogy azt sem, hogy harminc éves munkám vesszen kárba. Deont majdnem teljes nyugalommal oda tudnám rakni az egésznek a tetejére, de nem áll módomban megtenni, ezért bármilyen nehéz, a szarból kell várat gyúrnom. Menni is fog, mert nem olyan rossz az alapanyag, mint amennyire tűnik, csak távolról kurva nehéz dolgozni vele.

- Nonstop együtt vagyunk, ez igaz - szólalok meg csendesen végül. Mindent megértek, amit mondott, igaza is van, nem vitattam ezt egy percig sem. Tudom, hogy neki csinálnia kell tovább, megoldani, hogy Jeremy fejlődjön, hogy valaki addig is foglalkozzon vele, míg ő ezt érdemben nem tudja ellátni. Tisztában vagyok mindezzel. - Tudom, hogy neked ezt kell csinálni, nem is ezzel van gondom, egyszerűen csak az elmúlt hetekben valahogy úgy érzem, parkolópályára kerültem. Ha jókedved volt, rám se hederítettél, hacsak nem szeretkezni volt kedved és ez esik rosszul. Ne érts félre, cseppet sem gond, hogy segítenem kell valamiben, vagy körbe kell ugráljalak, mert szívesen teszem meg, legyen szó bármiről, egyszerűen csak ez bánt. Néha jólesne kicsit, egy pár napra mindenki nélkül veled lenni akkor is, mikor a hangulatod épp nem a pocsék és a szar között van, s mindezt anélkül tenni, hogy bárki megzavarna. Tudom, hogy velem nem lehet órákig tartó beszélgetést folytatni, de... Mindegy... Sajnálom. Ne haragudj.

- Nem értek veled egyet abban, hogy csak akkor vagy jó számomra, ha bokszzsák vagy segítség kell - jelenti ki komolyan, de továbbra is szelíd hangon. - Nagyon szeretek veled lenni, beszélgetni, viccelődni, bármit csinálni. A szex is ezt fejezi ki számomra, azt, hogy teljesen és jobban odavagyok érted, nem a kangörcs kínoz folyton. Sajnálom, hogy sokat mérgelődöm, nem akarlak vele bántani. Hagyd rám - kéri. Óvatosan megfordulok az ölelésében és hozzábújva ölelem magamhoz.

- Szeretem, amikor mérgelődsz - motyogom szinte, elmosolyodva. - Ne haragudj - kérek tőle megint bocsánatot.

- Ne kérj bocsánatot a semmiért. Nekem kellene bocsánatot kérnem azért a sok szarért, amit a nyakadba öntök - mondja komolyan. - Nem tudok elég hálás lenni mindazért, amit értem teszel és bár azt mondod, neked ez nem teher, látom rajtad, amikor fáraszt a sok hülyeségem és a tököd tele az egésszel. Néha megkérhetsz mást, egészséges is volna talán, én meg nem fogok megsértődni vagy megbántódni rajta. Nem gondolom, hogy összeomlana a világ nélkülem, de azt sem, hogy napokra visszavonulhatok. Rengeteg munka van, amit Bakari intéz és amiről tudni is akarok. Ma mindent megteszek azért, hogy Masaot talpra állítsam és lepasszolhassam neki Jeremyt - ígéri meg. Feleslegesen, tudom, hogy enélkül is megpróbál minden tőle telhetőt.

- Nem is azért teszem, hogy hálás legyél bármi miatt is - mondom csendesen. - Lepasszolni pedig nem foglak, amíg te magad nem zavarsz el a fenébe.

- Attól, mert egy alvilági fasz vagyok, még felismerem az önzetlen szeretetet és az őszinte szerelmet - jelenti ki elmosolyodva. - Elég sokat kellene bútort cserélnünk, ha dühöngés előtt megkérnélek szépen, hogy tegyél egy kört a háztömb körül. - Elkuncogom magam, majd elkezdem mosdatni őt megint. Én személy szerint már szarrá fagytam kétszer minimum és ennek megfelelően el is tüsszentem magam. Remek.

- Villogtathatnám a lakberendezői tehetségemet is - kuncogom még mindig, miközben elvéve a zuhanyrózsát leöblítem őt és még magamra is folyatok a most már langyosodni kezdő vízből. Tényleg ideje mennünk, mert fogyóban a melegvíz.

- Üljünk a tűz elé - javasolja komolyan, de látom rajta, hogy mérges. Komolyan most már megharapom.

- Attól leszek beteg, hogy felfested az ördögöt a falra - nyalom meg orra hegyét és miután elzártam a vizet, áttörlöm a testét az egyik törülközővel, majd dereka köré csavarom és magamat is megszárítom alaposan. Míg visszacaplatunk a nappaliba, hogy a tűz elé telepedjünk, elveszem a kanapéról a takarót, a krémet és a kötszert, majd úgy ülök le a szőnyegre. Megvárom, míg a férfi is így tesz, s bekenem kezét a krémmel, majd bekötözöm.


Miután végzek a művelettel, még elugrok kezet mosni, majd már tényleg elfoglalom a helyem a tűz előtt. Tatsuki mögém csúszik és elkezdi hátam dörgölni, ám nem sokáig tudja ezt csinálni. Nem számít, ez is jólesik most. Teljesen hozzásimulok, s miután átfog, magunk köré terítem a takarót, majd vállára hajtva fejem nyomok csókot nyakára, és őt nézem. Tatsuki egy ideig a tüzet figyeli, látom rajta, hogy megint elmerült a gondolataiban teljesen. Néha nagyot fúj, aztán pár perccel később nyakamhoz temeti arcát és csak ölel. Csókot nyomok fejére és hagyom bújni, lehunyom szemem és fejem övének döntöm. Jó így lenni, megnyugtató, kellemes.


Sokáig maradunk is így, el tudnék aludni, s talán néha sikerül is el-elszundikálni pár percre, de mindig megébredek, mikor már túlságosan elnyomna az álom a karjaiban. Ösztön, nem tudom kikapcsolni, de nem is baj. Nem akarom, hogy kényelmetlenné váljon számára így. Jó lenne tudni, mennyi az idő, hogy mennyi időnk van még így együtt, mielőtt indulnunk kellene. Kicsit helyezkedem, s óvatosan ráteszem kezem kezeire. Szeretem ezt a marhát, önzetlenül, őszintén.

- Nem vagyok kényelmetlen? - kérdezem tőle csendesen, alig hangon.

- Nem. Ha akarod, masszírozhatod is a kezeimet.

- Rendben van - nyomok újabb csókot fejére, majd nekiállok masszírozni az ujjait. Bakari megmutatta, hogyan tudom lazítani és nyújtani őket, ha elgémberednének, s azt is, hogyan serkentsem a vérkeringést bennük és ingereljem az idegeket. Sok mindent megtanulok a férfi mellett szép csendesen, amit nem bánok, mert ártani nem árt meg annak ellenére, hogy remélem, nem kell használnom őket többet.


Míg masszírozom kezeit, végig Tatsukit figyelem. Tudom, hogy dühíti őt a gyógymasszázs, mert fáj, éppen ezért ki nem állhatja, de mindig aláveti magát, mert minél előbb szeretné használni a kezeit, így enged nekünk. Néha hosszabb, néha rövidebb időre, de megteszi, én pedig valahogy egy kicsit mindig büszkébb vagyok rá ilyenkor. Persze elvárom tőle, hogy ha már sok, elég, szóljon és ne akkor, mikor már csak morogni tud az emberrel, mert azt annyira nem szívlelem. Rá-rásandítok, miközben folytatom ujjai masszírozását, Tatsuki ködös szemekkel figyel, én meg már tudom, meditál, hogy el tudja viselni a fájdalmat. Utálom kínozni, de muszáj, ha azt akarjuk, hogy minél hamarabb használni tudja a kezeit. Még egy darabig hagyja, hogy masszírozzam, ám mikor látom rajta, hogy egyre nehezebben bírja, mert fújtatni kezd és szemei egy-egy pillanatra indulattal telnek meg, mégis visszanyugtatja magát, inkább abbahagyom és pár perccel később ezt ő is tudtomra adja egy “elég” formájában. Ölembe teszem a kezeimet és nyakához hajolok. Fejével enyémhez bújik, majd suttogva köszöni meg a masszírozást. Elmosolyodom és csókot nyomok nyakára.

- Forrócsoki?

- Felmelegedtél már?

- Fel, de belebújok a pulcsidba addig.

- Az úgyis jól áll - kuncogja. - Kérek - jelenti ki.

- Tudom, azért hordom - vigyorgok, mint a vadalma, majd nyomok még egy csókot fejére és kimászom öléből őt persze gondosan visszatakargatva, majd elcaplatok a kanapéhoz és belebújok a pulóverébe, ahogy azt ígértem neki, s még a kapucnit is a fejemre húzom. Persze jókat kuncogok magamon is, s elvonulok megcsinálni a forrócsokit. Míg az készül, elkezdem túrni a szekrényeket. Emlékszem rá, hogy van itt valahol egy hatalmas bögre, amiből ketten is tudunk inni, s hosszas keresgetés után rá is lelek. Beletöltöm az elkészült italt, majd visszasétálok a tetoválóhoz. Pulcsi marad egyelőre, jólesik a melege és az illata is, s visszafészkelem magam Tatsukihoz és biztonságba helyezem a bögrét, mert már égeti a kezem még pulcsin keresztül is. Amint ez megtörténik, a tetováló egy forró csókkal támad le.

- Ülj az ölembe - kér izgatottan, s bár felvont szemöldökkel, de megteszem. Tatsuki óvatosan húz magához egyre közelebb és közelebb. Tetszik, hogy ennyire be van zsongva, s hogy tovább húzzam, még mindig teljesen értetlen képet vágva nézek szemeibe. Vigyorogva sóhajt egyet. - És még csodálkozol, hogy állandóan meg akarlak kefélni? - kérdezi költőien. Nem bírom tovább és elröhögöm magam, majd forrón tapadok ajkaira a rögtönzött vallomásért cserébe. A tetováló is hevesen csókol vissza, falja ajkaim, majd áttér nyakamra, miközben kezeivel hátsóm simogatja. Jólesően nyögök fel egészen közel hajolva füléhez és csípőm mozdítva ingerlem őt. Válaszul szusszanva beleharap nyakamba, mire remegés fut végig testemen és újabb nyögés hagyja el ajkaim, melyet gondosan megint csak füle mellett ejtek meg. - Hova tetted a síkosítót?

- A kisasztalon van.

- Kapaszkodj! - kér, majd amint megkapaszkodom benne, felkel, s tesz egy kitérőt, hogy magunkhoz vehessem a kelléket és belenyomva a kanapéba folytatja módszeres felfalásomat. Azt hiszem, engem sem kell már túlságosan felhúzni, mert megint megremeg mindenem és nyögök fel ajkai játékától.


Tatsuki azonban tovább folytatja megőrjítésemet, s fogaival rángatva le rólam pulcsijának cipzárját járja be testemet csókokkal, harapásokkal kínozva meg bőrömet. Zihálok az élvezettől, szűkölök a testemet átjáró gyötrő vágytól, és élvezem, amit velem tesz.

- Készítsd elő magad! - kéri halk hangon, de annál begerjedtebben, sürgetőbben, abba sem hagyva a felfalásom. Fülig vörösödöm és egy apró fújtatással veszem el a tubust, majd nyomok ujjaimra a gélből és elkezdem megujjazni magam. Kapkodok, mert türelmetlen és kapkodok, mert én is az vagyok, s miután már két ujjammal készítem elő magam hosszú percek óta, megelégelem a dolgot.


Nyomok még egy adag síkosítót a kezembe, hogy bekenhessem vele Tatsuki farkát és végre belém nyomulhasson, s amint ez megtörténik, beigazítom őt, s hangosan nyögve, megfeszülve fogadom magamba, miközben a tetováló morogva, szám tépve merül el bennem tövig. Szinte azonnal mozogni kezd egyre hevesebb tempót diktálva, vadul kefélve meg. Végigkarmolok hátán, míg mellkasom bőrét tépi, hangosan nyögök és zihálok alatta, s szinte felüvöltök a kéjtől, mikor egy-egy erősebb lökése olyan pontot talál el bennem, hogy testem megremeg. Vad iramot diktál, keményen kefél meg, én pedig kiáltva-nyögve élvezek el alatta, miközben gerincem ívbe hajlik, s izmaim is megfeszülnek, olyannyira, hogy szinte belemélyesztem ujjaim lapockájába. Fel sem fogom percekig, mi van, csak zihálva túrok hajamba, miközben érzem, hogy lüktet mindenem. Ég a vállam és nyakam, s a tetováló is zihálva fekszik hasamon. Rásimítom tenyerem hátára.

- Ha mindig így... kikúrálsz, nincs miért aggódnom... - szuszogok még mindig szaporán véve a levegőt.

- Rajtam nem fog múlni, tudod, hogy megveszek érted - jelenti ki rekedten, majd nyom pár csókot a hasamra. - Ezután még lehúzzuk azt a forró csokit, s el vagy látva teljesen - teszi hozzá vigyorogva. Elröhögöm magam megint, bár kicsit fáradtan.

- Csak kaparj össze innen – kuncogom. Rápillantok telefonomra is. Már csak egy óránk maradt, ami valahol kicsit lehangol és egy aprót sóhajtok.

- Miért? Jól mutatsz így - közli vigyorogva, feljebb kúszva a testemen. - De ha nagyon fel akarsz kelni, akkor kapaszkodj meg bennem - teszi hozzá.

- Annyira nem, ha neked is kényelmes így, de már nincs sok időnk - mondom egy kicsit lehangoltan, persze eszem ágában sincs mozdulni.

- Már nem túlzottan - vallja be és fel is tápászkodik, majd leül mellém. Csak néz engem halvány mosollyal száján, szerelmes pillantásokkal ízlelgetve a látványom.

- Pusztítsuk el azt a forrócsokit - ajánlom fel, bár szerintem már kihűlt. - Ha még nem fagyi - teszem hozzá kuncogva.

- Ott volt a tűz előtt, az nem hűlt ki - mondja mosolyogva.

- Remélem is, mert melegítve már nem jó - kuncogom és feltápászkodva a kanapéról elcaplatok a bögréért. Már nem teszek újabb fát a tűzre, csak a takarót veszem magamhoz és visszatelepedve Tatsuki mellé takarom be magunkat, majd leellenőrzöm, mennyire meleg még a forrócsoki, majd odanyújtom Tatsukinak, hogy ihasson belőle. Belekortyol az italba, ami szemmel láthatóan ízlik is neki, s mint egy elégedett macska nyalja meg száját utána, majd belecsókol fülembe. Én is iszok egy kortyot, ám én nem nyalom le a szám szélét, inkább megcsókolom Tatsukit. Szívesen tünteti el szám széléről az ital maradékát, élvezettel, forrón.

- Kérek még - kéri vigyorogva.

- Így vagy a bögréből? - kérdezek vissza incselkedve, mire szélesen elvigyorodik.

- Szájból szájba, ez jól hangzik - kuncogja. Szerintem is, így kortyolok egyet a bögréből, majd forrón tapadva ajkaira itatom meg ilyen módon, s nyelvemmel végigsimogatok az övén. - Még - kér újabb kortyot vigyorogva. Naná, hogy nem tagadom meg tőle. Megint kortyolok, megint forrón csókolom meg, de most hosszabban játszadozom el nyelvével és finoman meg is harapdálom ajkait. Elégedetten dorombol, majd visszavonulva elvigyorodik. - Mennyi időnk is van pontosan hátra? - kérdezi kuncogva. Elveszem telefonom magam mellől és megnézem az időt.

- Negyven perc - felelem lemondóan.

- Az jó. Kérek még. - Mosolyogva csóválom meg a fejem, majd ismét kortyolva a forrócsokiból smárolom le a tetoválót szenvedélyesen. Zavar ez a rohadt bögre a kezemben, így felrakom a kanapé támlájának tetejére, ahol biztos, hogy nem verjük le, miközben még mindig csókolom a férfit és vigyázva kezeire telepedek ölébe, majd harapom végig nyakának bőrét egészen válláig. Beletemeti egyik mancsát a hajamba, míg másikkal átfog és aprókat szívva a bőrömön csókolja nyakam és vállam. Azt hiszem, gyönyörűen ki leszek dekorálva pár napig, de nem bánom, sőt, élvezem. Jólesően szusszanok fel, miközben kezem végigsimít mellkasán, le egészen ágyékáig, és lassan kényeztetni kezdi őt. Megveszek ezért a férfiért. És tudom, hogy ő is értem.


Ujjaival simogatva halad végig testemen, míg le nem ér ölemhez, s folytatva a cirógatást elkezdi figyelni a kezeit és koncentrál. Apró csókokat hintek vállára, miközben szabad kezemmel épp csak érintve őt simítok végig kezén, karján, egészen válláig. Szinte azonnal abbahagyja a velem való játszadozást, átkarol és hozzám bújik, ezzel megakadályozva azt is, hogy én játszak vele. Magamhoz karolom őt és fejem nyakához fúrva, aprókat szuszogva igyekszem nem bőgni. Tudom, hogy mennyire vágyik arra, hogy végre mozgatni tudja a kezeit, én pedig minden ilyen picike dolog miatt, mint most ez is, rettenetesen tudok örülni. Ahogy most is, s hogy leplezzem ezt, csendesen nyakára lehelem a szavakat:

- Mi a baj? - kérdezem tőle orrommal cirógatva meg nyakát.

- Fáj... - mondja ki suttogó, mély hangon. - Jó is, de fáj... Semmi baj, csak felzaklat... a gyengédség, a cirógatás...

- Ne haragudj - mondom csendesen még mindig.

- Nem te tehetsz róla, ne kérj bocsánatot - kér szelíden, halkan, s csókot nyom a fejemre. - Még nem tisztáztam el magamban minden szálat a múltból - vallja be minden szóért megdolgozva. - Jólesik, amikor cirógatsz... de fáj is. Majd elmúlik.

- Add ide a kezed - kérem őt szelíden, miközben felegyenesedek. Tatsuki megteszi, lassan odanyújtja nekem a kezét. Teljesen megbízik bennem, tudom, de mindig benne van valami félelem is, ha valaki a kezéhez nyúl, ettől függetlenül, ha nyugtalan is, mint ahogy a masszírozást és a krémezést, kötözést is hagyja, engedi. Óvatosan kezeim közé fogom mancsát, ujjait ujjaim közé csúsztatva, figyelve rá, majd kézfejem mellkasához simítom és közel húzódom hozzá, hogy az övé épp csak érintse az enyémet nem okozva neki fájdalmat még, és vállára hajtom fejem. Mélyet szusszant, majd nyom egy csókot fejemre. - Lassan készülődnünk kellene...

- Akkor készüljünk - egyezik bele csendesen. - Mi van benned? - kérdezi meg újabb csókot nyomva, csak most nyakamra.

- Hmm? - kérdezek vissza értetlenkedve.

- Mi jár a fejedben, mit érzel? - kérdezi sorolva, mire gondolt. Megrázom fejem.

- Csak boldog vagyok. - Tatsuki elmosolyodik.

- Ebben most mi volt az, ami boldoggá tudott tenni? - kérdezi fejével az enyémhez bújva.

- Egyszerűen csak örülök annak, hogy... - Na ezt hogy magyarázzam el értelmesen? - ...hogy nem tudom. Szeretem, ha megérintesz, cirógatsz vagy hogy az előbb is próbáltad. Nem tudom elmondani, hogy ezek mennyire jólesnek. Ezek az apróságok... - Tudom, hogy nem sikerült túl értelmesre, de remélem, érteni fogja.

- Szeretlek - mondja csendesen.

- Én is - simítom arcom nyakához, s percekig maradok így vele, majd egy mélyet fújtatok és apró csókot nyomok kezére, mely még mindig kettőnk között pihen enyémmel összekulcsolva.

- Ejtsünk meg egy mosakodást, öltözzünk fel, aztán rendbe téve a kéglit menjünk - javasolja.

20.

Shinji

Dorombolva csókolja vállamat, én pedig csak ölelem magamhoz. Azt hiszem, megint gondban van a hogyan továbbal, pedig nem kellene. Persze, megint kényelmetlenül érintene, ha arra kérne, készítsem elő magam, de tudom, hogy enélkül nem hajlandó megkefélni. Egyszer tisztáztuk ezt. Zavarba hoz a kérés, de majd túllendülök rajta, úgyis imád zavarba hozni. Természetesen nem szólal meg, ahogy én sem, csak egyre vészesebben feszítjük azt a bizonyos húrt. Nem lesz ez így jó.

- Van nálad síkosító? - kérdezem meg végül, de már most zavarba jövök, s hogy ezt leplezzem, inkább finoman harapdálni kezdem a nyakát.

- A kocsiban kint - válaszol csendesen, aprókat nyalva a fülembe. Jólesően felszusszanok, majd szenvedélyesen megcsókolom. Hát magától nem fog bejönni, az tuti. Miután elválnak ajkaink, kimászok öléből. Kész szerencse, hogy simán rá tudom fogni most a kandallóra, hogy miért ég a pofám, de sebaj. Azért igyekszem a lehető leggyorsabban a kanapéhoz somfordálni, majd magamra kapom a pulcsiját. Ennyi bőven elég lesz, míg előkotrom a síkosítót és visszajövök, feleslegesen nem vacakolok, ha nem muszáj. Kifele menet belebújok még cipőmbe, majd felkapom a slusszkulcsot és kimegyek. A kurva hideg van csak gyenge megfogalmazása annak, hogy ettől a pár percnyi kintléttől is szabályosan lefagy a tököm, így amint megszereztem, ami kell, már megyek is vissza a zsákmánnyal. Azt hiszem, a pulóver még legalább két percig marad.

- Ilyen hideg van. - Visszatelepedek a szőnyegre és mutatok egy alig egy centis távot mutató- és hüvelykujjam segítségével, majd gyorsan el is rejtem kezem, vissza a pulóver anyagába, míg átmelegszem egy kicsit. Nem hiszem, hogy a hideg tenyér a legjobb előjáték. Nekem nem lenne az.

- Vedd le és gyere ide - kér dorombolva, izgatottan Tatsuki. Leteszem kezemből a síkosítót, majd felkelek megint, s míg közelebb lépek hozzá, kibújok a pulcsiból és a kanapéra dobom. Széles vigyorral a képén várja, hogy ismét az ölébe telepedjek, s amint ez megtörténik, rögtön át is karol és csókot nyom fejemre. - Hamar fel fogsz melegedni - jelenti ki játékosan, máris tapadva a nyakamra.

- Reméltem is - felelek neki jólesően felnyögve, megborzongva, s viszonzom azt, amit velem művel. Idáig mindig menni szokott a dolog, csak innen válik nehézzé a számomra, bár okom nem lenne rá. Egyszerűen akkor is furcsa és zavarba ejtő.


Tatsuki gyengén simogat, miközben nyakamról lejjebb kúszik ajkaival mellkasomra, én pedig kicsit hátrébb húzódva teszem számára szabaddá azt, szinte felkínálva magam neki. Végigsimítok mellkasán egészen hasáig, majd farkára fonva ujjaim kezdem el őt ingerelni, míg falja bőrömet. Nem kell nagyon kínálnom magam neki, szívesen kalandozza be nyelvével testemet, amennyire tudja, miközben apró harapásokat ejt rajta, s helyenként fogaival bele is csíp bőrömbe. Jólesően szisszenek fel egy-egy ilyen akciója után, s megborzongok tőle. Saját farkamra is rávezetem kezem, s ugyanolyan lassú tempóban kezdem el mozgatni, ahogy az övén is dolgozom.


Kitér karomra is, majd vállamon haladva tovább, harapdálva és csókolva tér vissza nyakamra, s forrón megcsókol, miközben kezei gyengén a combjaimon és fenekemen cirógatnak végig. Belenyögök a csókba, egyszerűen megőrjít ez a férfi, s elengedve farkam nyúlok ki magam mellé, hogy elvegyem az odakészített síkosítót. Kellően felhúzott annyira, hogy ne foglalkozzak azzal, mennyire is zavarba ejtő, amire most készülök. Kinyitom a tubus tetejét, s nyomok kezembe a gélből, miközben Tatsuki a fülem és annak tövét harapdálja játékosan, továbbra is ingerelve. Jólesően szusszanok fel, s nyakát átkarolva fekszem el vállán, hogy végül lassan elkezdjem előkészíteni magam neki.


Persze, ha eddig nem is lettem volna zavarban, Tatsuki most gondoskodik arról, hogy ez bekövetkezzen, hiszen nagyon is érezteti velem, hogy kibaszottul bejön neki az, amit leművelek az ölében. Reméltem, hogy így lesz, most mégsem tudom hova tenni lányos zavaromat. Kész szerencse, hogy nem vagyok csaj. Fel is kötném magam az első fára... A tetováló elégedetten dorombol bele fülembe, miközben fogaival megrángatja fülcimpám, s bele is nyaldos, csakhogy érezzem, rögtönzött műsorom teljesen feltüzeli. Ezek után megfordul a fejemben, hogy nem kéne bejátszani azt, amit terveztem, mert már így is égek, mint a száraz gaz erdőtűz idején, de nem is én lennék, ha ennyi eltántorítana további terveimtől. Egy darabig egy ujjal kényeztetem magam még, majd nyomok egy újabb adag síkosítót kezemre, s immáron kettővel folytatom tovább, miközben továbbra is vállán feküdve halkan szuszogok és nyögdécselek. Visszafognám a hangom, de képtelen vagyok arra is koncentrálni, hogy elfojtsam, vagy bőrébe rejtsem nyögéseimet, így egyre jobban elvörösödve élvezem csak saját ujjaim játékát magamban.


Végül kihúzom őket, s már két kézzel karolva át Tatsuki nyakát harapdálok végig nyakán szenvedélyesen. Nem gondoltam meg magam a folytatást illetően, egyszerűen csak a zavarom akarom kicsit csillapítani ilyen módon, mielőtt folytatnám az előkészítésemet. Persze hazudnék, ha azt mondanám, most az egyszer kurvára nem díjaznám, ha Tatsuki megint türelmetlen lenne és inkább közölné, hogy forduljak meg, mert már meg akar dugni. Utóbbi rohadtul nem kétséges így sem a számomra, ám miért is lenne most az egyszer szerencsém? Túlságosan is tetszik neki, amit művelek ahhoz, hogy ilyenekre kérjen és túlságosan is élvezi, hogy ennyire kínosan érzem magam megint.


Végül én vagyok az, aki mégis dönt és kimászva öléből, négykézlábra ereszkedve előtte araszolok egy kicsit hátrébb, de csak annyira, hogy majd ajkaim közé tudjam fogadni. Megint nyomok a síkosítóból kezemre, míg végignyalok teljes hosszán, egészen hasáig, s végül mélyen a torkomra engedve őt kezdem el lassan leszopni, újra magamat ujjazva közben.

- Részemről nem lesz túl hosszú menet, ha így folytatod - közli rekedtes hangon, minden bizonnyal elégedetten szemlélve engem. Végig kell gondolnom a dolgot. Ha tovább folytatom, mert már én is elég közel állok ahhoz, hogy elélvezzek, akkor baszhatom azt a megkefélést, amire nagyon is vágyom, ugyanakkor van még időnk bőven játszadozni is egymással, ezzel viszont az a baj, hogy val'szeg a következő ilyen már nem menne ennyire gördülékenyen. Legalábbis az, hogy rossz szajhaként játszadozzak magammal előtte, míg kielégítem. Patthelyzet. Kihúzom magamból ujjaimat, s őt is kiengedve ajkaim közül támaszkodom meg mellette és döntöm fejem hasának, míg pihegek kicsit és míg leküzdöm megint a zavarom valamelyest, majd végignyalok ágyékától egészen nyakáig, s felegyenesedve vonom forró csókba. Szerelmesen, szenvedélyesen visszonozza, miközben ujjaival lassan, kedveskedve cirógat végig oldalamon és hátamon főként.


Szeretem az érintését, nem érdekel, hogy még nem tudja használni a kezeit, nekem ez is jólesik, kell és szükségem van rá. Megszakítom végül csókunkat, majd megfordulok és előre hajolva támaszkodom meg karjaimon, így várva meg, hogy mögém helyezkedjen, s ahogy ezzel megvan, ráfogok farkára és magamba vezetem őt. Most is egyből, egyenesen belém nyomul, majd egy pár pillanatig bennem marad, végül visszahúzódva lök megint előre, miközben kezeit derekamra simítja. Felnyögök, s letámaszkodok könyökeimre, miközben arcom a szőnyegbe fúrom, hogy zihálva-remegve élvezzem, amint folyamatosan mozogni kezd bennem először csak egy lassú ütemet felvéve. Ahogy egyre jobban élvezni kezdem és egyre hangosabban nyögök fel attól, ahogy megkefél, úgy válik ő is egyre vadabbá, keményebbé, de annak ellenére is, hogy pokolian élvezem ezt, nem így szeretném a befejezést. A gond csak az, hogy ezt valahogy a tudtára is kellene adni, ami kurvára nem egyszerű két nyögés között.

- Tatsuki... - szólítom meg, bár inkább hangzik ebben a formában kéjes dorombolásnak, mint megszólításnak, ám mivel nem szokta meg tőlem, hogy beszélek szex közben, visszavesz kicsit és lelassít. Most kellene összekaparnom magam agyilag is, bár úgy kurva nehéz, hogy a vér az agyam helyett a farkamban ténykedik inkább. - Ne... - próbálkozok meg azért értelmesen összetenni a mondatot hasztalan, de mielőtt Tatsuki aggódni kezdene amiatt, hogy valami nem jó, vagy gond van, rátolom magam farkára, míg feltámaszkodom kezeimre, s szavak helyett inkább cselekedeteimmel mondom el neki, mit szeretnék. Sosem tudtam szex közben kommunikálni, most sincs másképpen, így miközben lassan elkezdek felegyenesedni, folyamatosan tolom rá magam ölére, s akkor sem hagyom ezt abba, mikor már tövig bennem van, hanem célzatosan jelzem neki, hogy üljön le sarkaira. Amint ez megtörténik, teljesen hozzásimulva egyenesedem fel és átkarolva nyakát egyik kezemmel apró csókokat hintek bőrére bocsánatkérően, mert val'szeg sikerült a frászt hoznom rá az előbbivel, de tudja, hogy nekem ez szavakkal nem mindig megy, sőt, inkább sose. Mozogni kezdek ölében most megint egy lassabb tempót diktálva, miközben a tetováló átfogja testemet, s szuszogva csókolni és harapni kezdi vállam és nyakam. Óvatosan teszem szabad kezem az övére egy rövid pillanatra, majd inkább térdemen támasztom meg és kezdek el az előbbiekhez hasonló, heves tempót diktálni morogva-harapva nyakának bőrét.


Természetesen őt sem kell félteni, mert ahogy egyre hevesebben lovagolom meg ilyen módon, a tetováló is egyre erősebben lök alám, ezzel elérve azt, hogy megremegjek és hangosan nyögjek fel ölében. Kezei végül combomon landolnak, de fogai nyomát rendesen otthagyja vállamon, és azzal sem hagy fel, hogy vörösre szívja és marja a nyakamat. Megremegek az élvezettől újra, s már képtelen vagyok viszonozni durvaságát, csak vállára döntve fejem nyögök fel egyre hangosabban, mígnem magával ránt a kéj és megfeszülve ölében élvezek el, de továbbra is folytatom mozgásom, mely egyre lassabbá válik. Tatsuki is sóhajtozva lassít a tempón, egy darabig még együtt mozog velem, végül leáll és cirógatni kezdi lábaim. Nyakához hajtom fejem és szuszogva élvezem ki a pillanatot, s ő is így tesz. Meg kellene mozdulni, de most kellemes így.