Elégedetten és ravaszul vigyorgok, mikor a bőrömbe sóhajt, mert kedvem lenne odadörgölni merő szeretetből, heccelésből az orra alá, hogy bezzeg ő hallani akar engem, ne fogjam be a szám, ne fojtsam el a nyögéseimet, de persze ez fordítva nem működik. Nem bánom, nekem így is nagyon jó, ezt is élvezem és tudom, hogy úgysem fogja tudni mindig megtenni, hogy elhallgatja előlem a hangjait. Na ez végképp elégedettséggel tölt el. Mintha csak tudná, hogy ilyen gondolatok forognak a fejemben, megjutalmaz egy harapással, amitől összerezzenek, de megtorlom, megküzdök azért, hogy míg Asame a nyakam falja, én is megtehessem az övével. Sajnos azonban hamarosan arra kér, hogy ne haragudjak és visszavonul.
Nem haragszom. Nem is örülök, de nincs miért haragudnom. Főleg azért, mert meglátom a szemében a fájdalmat. Érzi ő is, pontosan ezért vonult vissza. Ettől függetlenül közel akar lenni hozzám, érinteni akar még és csókolni. Nem hagyom túl nagyot hajolni, mert nem akarom, hogy fájdalmai legyenek, bújok hozzá, cirógatom karját és combját. Próbálok minél ügyesebben helyezkedni, hogy ne legyen Asame számára megerőltető az, hogy a közelében akar tartani engem, a vállamra hajtja a fejét, ölel, csókol. Ujjaimmal nonfiguratív, céltalan mintákat simítok nyakára, aztán arcán végigkúszva a kezemmel belebújok a hajába. Ő sem marad tétlen, újra az érzékeimmel akar játszani és persze sikerül is neki, nem kell sok ahhoz, hogy szuszogásra, majd remegésre késztessen. Közben én sem akarom hagyni magam, a nyakára tapadok, kicsit oda kell fúrnom a fejem, de megteszem, mert csókolni, nyalni, harapni vágyom a bőrét. Aztán váltunk, engedem magam falni, hogy cserébe combját simogassam, mindig egyre beljebb kúszva közéjük. Naná, hogy Asame ér előbb oda, hogy kényeztetni kezdjen, de most nem esszük ilyen forrón a kását. Helyezkedni kezdek, kicsit elhúzódom tőle és úgy fordulok, hogy feltérdelhessek a kanapén. A támlán támaszkodom meg, egyik térdem befúrom a lábai közé és lassan, önelégült képpel tolom el egyiket a másiktól és belépek mindkét lábbal a terpeszébe. Ha így fordulok, ő kényelmesen hátradőlhet, nem kell kifordulnia sem és olyan pózban tartania a testét, amitől fájni fog a válla.
Nem hagyom magam tovább kényeztetni, elhúzom az ágyékom, majd lassan lehajolok, hogy megcsókolhassam Asamét. Ostromlom, szelíden, de magabiztosan. Forrón, kiélvezve minden elnyújtott pillanatát annak, ahogy bejárhatom a száját, nyelvemmel simogathatom az övét. Bal tenyeremet a nyakára simítom, jobbal azonban végigcirógatok az oldalán, lekúszom csípőjére, végigsimítok a combján, majd a belső felén, még mindig kínzó tempóban egészen ágyékáig, hogy nadrágján keresztül kezdhessek neki a kényeztetésének.
Nem haragszom. Nem is örülök, de nincs miért haragudnom. Főleg azért, mert meglátom a szemében a fájdalmat. Érzi ő is, pontosan ezért vonult vissza. Ettől függetlenül közel akar lenni hozzám, érinteni akar még és csókolni. Nem hagyom túl nagyot hajolni, mert nem akarom, hogy fájdalmai legyenek, bújok hozzá, cirógatom karját és combját. Próbálok minél ügyesebben helyezkedni, hogy ne legyen Asame számára megerőltető az, hogy a közelében akar tartani engem, a vállamra hajtja a fejét, ölel, csókol. Ujjaimmal nonfiguratív, céltalan mintákat simítok nyakára, aztán arcán végigkúszva a kezemmel belebújok a hajába. Ő sem marad tétlen, újra az érzékeimmel akar játszani és persze sikerül is neki, nem kell sok ahhoz, hogy szuszogásra, majd remegésre késztessen. Közben én sem akarom hagyni magam, a nyakára tapadok, kicsit oda kell fúrnom a fejem, de megteszem, mert csókolni, nyalni, harapni vágyom a bőrét. Aztán váltunk, engedem magam falni, hogy cserébe combját simogassam, mindig egyre beljebb kúszva közéjük. Naná, hogy Asame ér előbb oda, hogy kényeztetni kezdjen, de most nem esszük ilyen forrón a kását. Helyezkedni kezdek, kicsit elhúzódom tőle és úgy fordulok, hogy feltérdelhessek a kanapén. A támlán támaszkodom meg, egyik térdem befúrom a lábai közé és lassan, önelégült képpel tolom el egyiket a másiktól és belépek mindkét lábbal a terpeszébe. Ha így fordulok, ő kényelmesen hátradőlhet, nem kell kifordulnia sem és olyan pózban tartania a testét, amitől fájni fog a válla.
Nem hagyom magam tovább kényeztetni, elhúzom az ágyékom, majd lassan lehajolok, hogy megcsókolhassam Asamét. Ostromlom, szelíden, de magabiztosan. Forrón, kiélvezve minden elnyújtott pillanatát annak, ahogy bejárhatom a száját, nyelvemmel simogathatom az övét. Bal tenyeremet a nyakára simítom, jobbal azonban végigcirógatok az oldalán, lekúszom csípőjére, végigsimítok a combján, majd a belső felén, még mindig kínzó tempóban egészen ágyékáig, hogy nadrágján keresztül kezdhessek neki a kényeztetésének.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése