112.

Deon

Elmosolyodom. A tükörben látva magam van némi ravaszság és elégedettség ebben a mosolyban. Tetszik ez az óvatoskodás, amivel magát védi Jeremy, okos húzás.

- Nézd, ha te nem beszélsz, az neked rossz. Ez akkor nem igaz, ha Tatsuki nem azért tanít téged, hogy mellém adjon, mint segítőt, de azért ő is szorul. Sőt, ő jobban – teszem hozzá nyíltan. - Neked elsősorban Tatsuki osztja a lapokat, ám mivel neki meg én, ezért neked is oszthatok, vagy akár el is vehetek tőled – tájékoztatom teljes nyugalommal, hiszen tisztában vagyok vele, mit tehetek meg és ha lehet, nem akarok visszaélni a hatalmammal. Ráadásul az, ahogy védi a mesterét, nagyon-nagyon jó tulajdonság Jeremyben, most igazán tetszik nekem. - Azzal, ha informálsz engem róla, nem árulod el őt, de ha nem teszed meg, akkor belőle fogom kiszedni a dolgokat, mert ő semmilyen magyarázattal nem mondhat nekem nemet. Én tudok lavírozni – közlöm egyszerűen. Ezzel szerintem eléggé tisztában is van a környezetem. - Tudod, mi a célom? - teszem fel a kérdést szinte sértetten. - Tényleg? - kötözködöm vele provokatív módon. - Bevédeni őt. Most például melléadtam az egyetlen embert, akivel a legszarosabb gödörből is ki fog tudni mászni. Ha nem segítesz nekem az informálással, azzal elsősorban Tatsukival baszhatsz ki, ezáltal magaddal, velem és a yakuzámmal is – tájékoztatom, mert jobb, ha megérti, mi van. - Ez egy szervrendszer, Jeremy, és ahogy ez a szervrendszerekkel lenni szokott, ha az egyik megsérül, a többinek jobban kell dolgoznia, hogy megmaradjon. Megvannak a veszélyei, de az előnyei is. Az alvilágban magányos kutyák vannak, ám ha Tatsukinak gondja akad, nem csak bérvérebeket rendelhet maga mellé, akik valamilyen érdekből akár a döntő pillanatban hátba szúrhatják, hanem olyan társakat, akik szarnak az érdekre, mert annál nincs fontosabb, minthogy mi egy csapat vagyunk, s összefogva sokkal többet érünk, jobban tudunk dolgozni, harcolni és létezni. Tatsuki egyébként is rohadt fontos ebben a szervrendszerben, s nem csak azért, mert szeretem vagy mert a mesterem, hanem mert ha őneki baja esik, akkor minden tanítványának gondjai lesznek, legfőképpen nekem, mert ideözönlik mindenki az alvilágból, akivel akármilyen kapcsolatban is volt Tatsuki. Azt nyilván tudod, hogy a yakuzák és az alvilágiak nem barátolják egymást, tehát háború indulna, ami senkinek sem lenne jó. - Ez a teljes magyarázat, és nincs okom kertelni Jeremy előtt. Vagy megérti és elnyeri az elismerésemet azzal, hogy bizonyít nekem is, vagy nem és akkor kénytelen leszek bemószerolni a pirszingesemnél, aminek senki sem fog örülni, a céljaink azonban mindenkinek ugyanannyira fontosnak kell lennie, máskülönben a széthúzás összeomlasztja a szervrendszerünket.


Az biztos, hogy több van kettejük közt szexkapcsolatnál. Shinji nem az a típus szerintem, aki hosszútávon beéri ennyivel, Tatsuki meg nem tart maga mellett senkit sem csak a szórakozás kedvéért, de ha mégis, nem ad neki kiváltságokat. Márpedig Shin kapott Jeremy elmondása alapján. S ez az, amit én nem látok, mert előttem sosem villan össze még csak a tekintetük sem, ha nem muszáj: hogy hogyan érnek egymáshoz.

- Mi miatt kellett Tatsukit megnyugtatni? - kérdezem meg. Nagyon aljas így figyeltetni az embert, kihasználni, hogy él mellette valaki, de Jeremy ebben is sokkal hasznosabb Eijinél, aki dacból nem figyelte meg igazán a pirszingesemet, ellenben mivel ennek a srácnak fontos Tatsuki, remek leírásokat tud adni azokról a helyzetekről, amiket én nem látok, de jobb, ha tisztában vagyok velük. - Mindketten mélyen hallgatnak, ha lehet. Ez mellettem elég nehéz, mert kitartó vagyok, de muszáj tudnom dolgokat – mondom meg őszintén. - Én is tuti biztos vagyok benne, hogy ez kettejük közt nem az, aminek mondják, de vannak olyan dolgok, amik miatt tudnom kell – hangsúlyozom ezt ki -, hogy mégis mennyire komoly kettejükkel a dolog, hogy úgy alakítsam a játszmáinkat az alvilággal, hogy véletlenül se lehessen gond. Biztos, hogy lesz vonzata annak, hogy Tatsuki kicseszett Taraonnal, mert olyan nincs, hogy nem, ennek megfelelően pedig kell tennem intézkedéseket. Igen, szemétnek tűnő dolgokat, de engem csak az hajt, hogy szükségünk van mindannyiunknak egymásra és leszarom, ha ezért aljas módon hátulról kell közelítenem valamihez. Sosem döfném hátba sem Tatsukit, sem Shinjit, sem Asamét, sem mást, aki fontos nekem, de ha egyszer mégis muszáj leszek, akkor azt azért teszem, hogy megvédjem. Ők is ugyanígy vannak velem, ez normális. Ez nem az a világ, amit odakint megszoktunk, ahol ha a szép szó és a szankció nem elég, akkor ráhagyod a másikra, mert a legnagyobb veszély nem az, hogy elüt a busz, vagy valami hasonló történik, hanem ezekben a világokban szemrebbenés nélkül megölik az embert. Ezt nem hagyom! – jelentem ki állhatatosan. - Ha Shinji van olyan helyen Tatsuki életében, hogy csak ő tud rá hatni, mert én érzem, hogy cserélődtek Shinjivel szerepek a pirszingesem életében, akkor Shinjit leszek kénytelen küldeni, hogy beszélje le, vagy beszélje rá valamire Tatsukit. Ennyi.


Inkább tálalok dolgokat, mert úgy gondolom, csak a nyílt, tiszta, őszinte beszéddel tudom az oldalamra állítani Jeremyt. Ha ezzel ő nem építhető be a szervrendszerbe, nem tartok igényt rá, ám mivel túl sokat tud, halnia kell. Igyekszem ehhez mérten nem kötődni hozzá.

- Ennyi nagyjából elég egyelőre – mondom elégedetten és nyugodtan. - Az erőbemutató, meg az acsargás tök normális, tényleg olyanok, mint a kóborkutyák. Csak hát jah, Tatsukinek ez most rohadtul nem kéne – ismerem el morcosabban. - Egyébként nagyon okosan látsz dolgokat – jegyzem meg elmosolyodva. - Vannak olyan alvilágiak, akik nem tartoznak a legcsekélyebb bizalmi szintű körbe sem. A tisztítók, takarítók ilyenek. Csak hívják őket, aztán benyújtják később a számlát. Függetlenek, ahogy a legtöbb seftes is. Oké, odalent mindenki az, de őket felbérelni se nagyon lehet – teszem hozzá. - Sanszos, hiszen Bakari elég könnyen leírható és beazonosítható – értek egyet könnyedén a sráccal.


Elgondolkodva hallgatom Jeremy beszámolóját, közben fésűvel igazítok a fejemen, még végzek pár vágást, azzal késznek ítélem. Most jön a beszárítás. Zselét és lakkot nem akarok, anélkül is frankó lesz.

- Bakari haragszik Tatsukira, mert mellém adta őt – árulom el csendesen, miközben kikászálódom a székemből. - Hosszú lenne megmagyarázni, de elég nehéz ügy ez az egész. Ugyanolyan bonyolult, mint a köztem és Tatsuki közt húzódó viszonyok, hiszen Bakari valamiféleképp bátyjaként tekint Tatsukira. Még gondolkodom, most beszárítom a hajam – válaszolok végül a kérdésre, azzal meg is csinálom, amit mondtam.


Sokszor gondoltam azt, hogy kéne két plusz kéz, de ehhez a hajhoz pláne. Na mindegy, lógatva a fejem megoldom, hogy a nagy része az égnek meredjen, aztán miután sikerül szárazzá tennem a hajamat, tupirfésűvel még megrendezgetem. Kurvajólnézki! A vörös élénk és felfelé áll, a frufrum a szokásos, csak sokkal rövidebb, hátul egyenes és a lapockámhoz ér, oldalt meg kócos, szanaszét mered. Látszanak a füleim, a jobban lévő ékszer megint megpirította kicsit a bőröm, de már hozzászoktam. A lánc is megforrósodott a nyakamban, s a tükörben azt nézve mindig erőt merítek belőle. „A becsület minden.”


Most már végre magamra vehetek egy pólót. Meg is teszem, méghozzá az olajzöldet választom. Nem gond, hogy összekuszálja a hajam, legalább nem úgy festek, mint aki most jött meg a fodrászatból. Villantok egy vigyort Jeremyre, még újra belenézek a tükörbe, aztán kihalászom a zsebemből a mobilom, hogy megnézzem az időt.

- Szerintem Asame már elunta az életét a dokumentumai fölött, úgyhogy megkérdezem, kér-e egy kávét és mellé társaságot. Nyilván tudja, hogy itt vagy, de mivel nem ismer, bemutatnálak – mondom a srácnak rafinált mosollyal.