Elmosolyodom. Ennyire látszott volna a meglepődöttségem? Nem baj, Deon tényleg meg tud lepni engem és valahol ez nekem még tetszik is. Az, hogy nem teljesen normális és benne van mindenféle hülyeségekben, hogy még jobban magába bolondítsa a yakuzáját, megmosolyogtat. Valahol én is így voltam Ikuval, mindent elkövettem azért, hogy csak rám figyeljen és csak engem akarjon, szóval meg tudom érteni, Deon mire hajt, bár ő sokkal vagányabban csinálja, mint én valaha is. De ennek ellenére aranyos és ugyanakkor teljesen felesleges, mert ahogy én látom, Asaménak nem is kell más, de az indokokat értem és tudom, hogy ez így van helyén.
Megcsóválom a fejem, erre már tényleg nem tudok mit mondani, mert Deonnak igaza is van, meg nincs is. Marha egyszerű, nem kell eljutni olyan helyzetig, ahol nem lehet ésszerű döntést hozni. Ha szorul a hurok, ki kell lépni, ennyi.
- Akkor szerinted mégis mit kéne tennem? – kérdezem meg minden él nélkül, mert kíváncsi vagyok, hogy erre ő mit tud mondani. Most már komolyan elagyalok rajta, hogy mi lehetne megoldás ebben az esetben. Igazából nem tudom. Eddig nem nagyon volt olyan, hogy bajom lett volna valami ilyesmiből. Értem, hogy most lehet, márpedig nem akarom, hogy legyen. Nyitott vagyok most mindenre, és kíváncsi, hogy Deon mégis mit csinálna egy ilyen helyzetben. Más vagyok, mint ő ilyen szempontból, valszeg gátlástalanabb és nekem talán nem is jelent annyit a dolog, mint neki. Ráadásul elég régen pirultam már ilyen téma miatt, amit Deon elég sokat produkál nekem is, meg hát Tatsuki is mondta, hogy így lesz. Mindegy. Na lássuk, ezzel mit csinál Deon!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése