177.

Deon

Egyre jobban feszít az idegesség. Mellékes, hogy velem mi van, az már annál kevésbé, hogy Asame megint úgy teper a munkában, mintha versenyt futna valakivel és ez idegesít, mert nekem is be kéne számolnia egy s másról. Aztán most itt van ez, hogy be kellett vallanom Kazunak, hogy egy ígéretem miatt logikázok, amit azért annyira nem bánok, mert nem akartam hülyére venni sem őt, sem Yorut, csak nem volt más választásom, mint elhallgatni bizonyos dolgokat előlük. De Kaz is érezte, hogy a lényeg nem az, amit tud, hanem amit elkussolok szépen és valszeg ez Yoruval is így lesz. Most, hogy kettesben maradunk és olyan képet vág, ami engem is aggódásra késztet, legalább vele nem kell várnom a nagy beszélgetésre.

- Baj van? - kérdezem meg.

- Aggódom Shinji miatt - vallja be őszintén. Ez rosszul kezdődik. - Gondolom, neked nem kell kertelnem, mert elég jóban vagytok ahhoz, hogy tudj dolgokat. - Beleslukkol cigarettájába, én pedig bólintok, hogy jelezzem, fején találta a szöget. - Félre ne érts, mindenki abba szeret bele, akibe akar, meg azzal kefél, akivel csak tud és gusztusa van hozzá, ha neki Tatsuki kell, legyen, de szeretném, ha figyelnél rá. Tudom, hogy nem kell védenem, mert Shinji kemény, ismerem - árulja el végül. Szóval rájött, vagy Shin tálalt neki.

- Mit tudsz még? - kérdezem meg nyugodtan.

- Mint mondtam, ismerem Shinjit. Nem egy hete, nem két hónapja, és még csak nem is fél éve... Annyit hajlandó volt elárulni, hogy annak idején azért tűnt el, mert rohadt nagy szart kevert valamelyik alviláginál és azóta is keresik.

- Igen - ismerem el. - Innentől kezdve pedig mindent tudsz, mert kurva egyértelmű - jelentem ki, hiszen nem képzelem, hogy Yoru ne tudná összerakni a dolgokat, mint egy puzzle-t. - Én nem beszélhettem erről, mert megígértem neki, de sejtettem, hogy idővel Kazu is, meg te is gyanút fogtok, hogy a logikus magyarázataim nem elegendőek bizonyos dolgok megmagyarázására. Kazut arra kértem pont az előbb, hogy érje be annyival, amennyit elmondok neki, aztán ha engedélyt kapok, mondok többet is, de addig nem - térek ki erre. - Rakd össze, amit tudsz - kérem, mert továbbra is tartom magam ahhoz, amit ígértem Shinjinek. Lehet, hogy feleslegesen, de kíváncsi vagyok, Yoru mennyit tud.

- A képlet nem bonyolult. Shinjit vadásszák az alvilágban azóta, hogy úgymond eltűnt. A klánháborúval a képlet pedig csak még egyszerűbbé vált. Valószínűleg rájöttek, hogy ő az, akit keresnek, ezért vadásznak rá, Tatsuki pedig védeni akarja, ezért is mentem Shinji után. Így már azért minden összeállt, ami esetleg hiányzott, csak egy valami nem, a miért. Miért védi Tatsuki Shinjit? Azon kívül, hogy összejárnak kefélni és azon kívül, hogy az a mafla valszeg bele van zúgva, csak kurvára nem mutatja. És miért vadásszák őt? Mit tett, ami hat év után sem felejthető és amiért megéri mészárlást rendezni? Mert ezt nem mondta el most sem.

- Nekem sem lenne tisztem - kötöm ki komolyan. - A miértet pontosan én sem tudom, van tippem, de Tatsukinál ezt nem merem egyértelműen kijelenteni. Lehet, hogy csak érdek, de lehet, hogy másról van szó - pontosítom kicsit az előbbi megnyilvánulásomat. - Ha érdek, akkor nagyon egyszerű. Tatsuki hozzám tartozik, hűséget fogadott nekem, tehát minden és mindenki, ami és aki számomra fontos, az számára is az kell legyen, védeni köteles. Shinji a barátom és a testőröm egyben, tehát ez elég nyomós érv, hogy Tatsuki kiálljon érte. Ugyanakkor vond le a logikus következtetést, hogy kinek a klánját akarja kiirtani Tatsuki és rájössz, miért - kérem. Csak a megoldókulcsokat kell Yorunak megmondanom, hogy mindent megértsen, ebben biztos vagyok. A megoldásokat egyszerűen nem akarom elé tenni, mert ha megérti a dolgok közti összefüggéseket, az sokkal hasznosabb lesz.

- Baszd meg! Shinji ölte meg Kitarot... - morogja.

- Ühüm - bólintok rá. - Kitaro Tatsuki ellensége volt, az utóda pedig duplán vagy triplán az. Szerinted ez ne érné meg Tatsukinak a vérontást? - Ha ez nem, akkor semmi. Yorunak sem kell a szomszédba mennie ahhoz, hogy kitalálja, hogy igazából olyan szempontból lényegtelen, Tatsuki érez-e bármit Shinji iránt, elég birtokló és azt, ami az övé, védelmező típus ahhoz, hogy ha valaki megölni vagy elvenni akarja tőle, legyen akár csak a szeretője is, akkor azzal kivívja a haragját. Márpedig Tatsuki híres halálosztó.

- A hülyének is.

- Kábé. Ezt és azt, hogy mi van kettőjük közt, nem nagyon kéne feszegetni - mondom meg őszintén Yorunak.

- Nem állt szándékomban. Ha akar, úgyis megtalál, ahogy megtalált eddig is, ha beszélni akart bármiről. Az meg, hogy mi van köztük vagy épp mi nincs, a kettejük dolga. Shinji sosem volt az a szószátyár kölyök amúgy sem, illetve még talán tíz évesen igen, de aztán egyre kevésbé...

- Engem konkrétan kizártak az életükből a kérdéseim miatt, meg hát... Szóval ja, nem tanácsos ezt feszegetni - zárom inkább ezzel a mondatomat, mert nem tudom hogy elmondani Yorunak, hogy Tatsukival nem egyszerű viszony volt és van köztünk. Ez valahol nyilvánvaló, hiszen nagyon is jól látta azt, hogy a rottweilerem őrzött engem és valszeg kikövetkeztethető, hogy nem pusztán azért, mert a hűséges kutyám, de nem vagyok biztos benne, hogy tudnék mesélni csak így, lazán, egyszerűen arról, amik köztünk voltak.

- Téged ismerve ezen nem csodálkozom - kuncogja -, lehet, én is menekülnék a helyükben. A lényeg mindenesetre, hogy bármi is van kettejük között, az szemmel láthatóan mindkettejüknek jót tesz, legalábbis én ezt látom Shinjin.

- Teljesen egyetértek veled - mondom mosolyogva. Arra nem óhajtok semmit mondani, hogy Bagira menekülne tőlem, mert nekem ez a része a dolgoknak fájó pont. Elnyomom a csikkem, aztán magamhoz veszek egyet a palacsintámból és a la natúr enni kezdem. - Shin sokat változott, nyíltabb lett, valahogy talán könnyedébb is, vagy nem tudom, ezt hogy mondjam. Tatsukinál meg még látványosabb a változás, méghozzá abszolút a pozitív irányba - vallom be őszintén, de a tányérra halmozott, sült tésztát nézve.

- Tatsukiról nem tudok nyilatkozni, Shinji pedig... Kölyökként lógtunk együtt egy ideig, aztán valahogy mindentől és mindenkitől eltávolodott, majd eltűnt. Mikor először láttam újra, nem akartam elhinni, hogy tényleg ő az. Változott, nem is keveset az évek alatt. Nem is volt könnyű megszerezni a számát, hogy beszélhessek vele - árulja el mosolyogva, s egy halvány mosolyra nekem is futja. - Kábé szerintem mint valami komplett idióta, olyan lehettem, mikor felhívtam.

- És most...? Most hogy tűnik neked Shinji azon kívül, hogy épp hulla fáradt? - kérdezem meg, de lecsúszom a széken és a támlájára támasztom a fejem. - Amikor mellém került, nem nagyon mutatta ki az érzelmeit, most pedig már őszintén nevet velünk. Ez nekem nagyon fontos és úgy láttam, Tatsukiban is feloldott dolgokat. Azt akarom, hogy megmaradjanak egymásnak, és nekem is persze, mert mindkettőjüket nagyon szeretem.

- Mer nyitni - vallja be. - Gyerekként volt talán utoljára ilyen, mint most, de nem csodálom azok után, amin keresztülment. Aznap, mikor felhívtam, egész éjszaka beszélgettünk. Mesélt a múltjáról, de többnyire én voltam az, aki beszélt neki, aztán lassan változni kezdett minden és egyre többet tudtam meg abból, mi vezetett az eltűnéséhez, de az okot nem volt hajlandó elárulni, ahogy most sem, mikor utána mentem - feleli. - Ha Shinjin múlik, megmaradnak egymásnak - jelenti ki határozottan. - Hiába próbálja letagadni, látni lehet rajta, hogy ez már több, mint szex és ahogy beszél Tatsukiról, hallani is.

- Mit mondott róla? - kérdezem meg csendesen.

- Nem tudom, neked mennyit mond el a kettejük kapcsolatáról, nekem nem sokat, egyszerűen csak az, ahogy említi őt. Nem tudom neked elmagyarázni, valszeg Asame is mondja ki úgy a neved, hogy érzed belőle, hogy szeret, ahogy én is érzem ezt, mikor Asa Bagirának becéz. Ilyenre gondolok. - Bólintok pár aprót és elmosolyodom.

- Egy nagyon szelíd, meleg hangon beszél velem Asame, amit senki másnak nem használ. Más a lejtése, az egész... - mondom őszintén, boldogan, büszkén. - Nekem nagyon sokáig tagadott mindent Shinji, csak hát mondtam, hogy fiatal vagyok, nem hülye, mondja azt, hogy ne firtassuk a témát, csak ne vegyen hülyére, mert azt nem komálom. Sejtettem, hogy szép lassan alakul köztük valami, de amikor megjelentünk Tatsuki szalonjában, nyoma sem volt annak, hogy akármi is lenne. Kérdeztem őket, de tereltek, vagy Tatsuki kereken megmondta, hogy nem beszédtéma, hagyjam békén - mesélem Yorunak -, úgyhogy jeleket kezdtem keresni és figyelni, amiből azért volt bőven. Tagadhatatlanná viszont most válik az egész és Shinji is elkezdett beszélni.

- Valószínűleg nem véletlenül nem mesélt. Ha abból indulok ki, amit elmondott a múltjáról - céloz itt szerintem Maora -, talán maga sem merte bevallani mindezt magának, ahogy belelátni sem akart többet, amíg nem kezdett egyre biztosabbá válni a dolgában - jelenti ki.

- Tatsuki nem könnyű eset, nekem évekbe telt, mire életet vertem belé. Úgy értem, ilyen belsőt - pontosítok megint a mellkasomhoz ütve finoman párszor a kezem. - Annak ellenére, hogy Shinjit a lakására is felhordja, egy ideje új korszak köszöntött be nála valszeg a srác hatására a stílusában, meg elmúlt belőle az a... Nem is tudom, minek nevezzem, de amikor láttam, eléggé beparáztam. Ezek és a sok más jel ellenére sem merem magabiztosan kijelenteni, hogy szereti őt, mert... Mert ugyanakkora az esélye annak, hogy nem, mint igen. Tatsukinál ez nagyon nehéz téma - próbálom megmagyarázni. - Kihalt belőle valami réges-rég, ezért - teszem hozzá.

- Azt hiszem, lényegtelen is, hogy szereti-e vagy sem Shinjit és vicaverza. Van valami köztük, ami miatt még nem dobták ki a másikat, ami ha azt nézzük, azért kettőjük esetében elég sanszos volt, főleg az elején, hogy ez maximum egy dugás és kész, ahhoz képest, több mint fél éve összejárnak. Ráadásul Shinji úgy őrzi és ápolja most Tatsukit, mint egy anyatigris a kölykeit.

- Hát ha engem kérdezel, én sose gondoltam volna, hogy az elsőt összehozzák - közlöm be elröhögve magam.

- Na jó, ha azt nézzük, hogy megölni akarta Tatsuki, nem megkefélni, igen, mindenképpen necces volt - kuncogja. Oké, akkor Shinji elég sokat elmesélt Yorunak.

- Ja. És ha láttad volna azt a jelentet! Komolyan bennem volt a para, hogy nem tudok elég jó érveket hozni - vallom be magam is kuncogva.

- De csak megoldottad - gyújt rá ismét, majd ő is kényelmesen elnyúlik a széken. Még szerencse. Tényleg nagyon megszerettem Shinjit és nélküle egyszerűen érzem, hogy már nem lenne az élők közt Tatsuki, mert az, amit akkor láttam a szemében... Az a fájdalom, szomorúság, keserűség, csalódottság...

- Mondtad Shinnek a Tetsujis dolgot? - kérdezem hirtelen, mert ez most jut csak eszembe, ahogy azon gondolkodom, hogyan lehetne megvédeni mindkettőjüket.

- Nem, nem erről beszéltünk.

- Jó, akkor majd mondom Tatsukinak, hogy tudja, amint megvan Tetsuji, ti is értesültök róla - jelentem ki, hiszen amit megmondok, azt be akarom tartani.