29.

Jeremy

Csak figyelem őt és élvezem a látványt. Vajon most min gondolkodik? Ha így hagy, meghalok, de amilyen keményen áll a farka, nem hiszem, hogy megtenné. Min gondolkodsz, Tatsuki? Mindent megtennék, hogy most halljam a gondolatait. Ahogy vizslat engem, ahogy néz rám... Süt a szeméből a vágy, akar engem, éhesen kíván, de mégis lassú és kimért. Talán tetszik neki, amit lát… De ettől én csak egyre türelmetlenebb leszek, akarom, most. Üvölt a fejemben a vágy és ha nem tesz valamit, akkor én fogok, bár még nem tudom, mit.


A könyörgésem végre meghallgattatásra talál. Végre hozzám ér, végigsimít rajtam, amitől halk sóhaj hagyja el ajkaimat. Már nem érdekel, ha hallja, ha tudja, hogy ezt most mennyire élvezem és mennyire kívánom. Elhalad ánuszom felett, és már várom, hogy megtegye végre, de nem… Fájdalmas nyögéssel veszem tudomásul, azonban ezt egy élvezettel teli követi, mikor másik érzékeny területet talál be. Úgy játszik velem, mint macska az egérrel és még élvezi is. Ezzel nem tudok mit kezdeni, de már nagyon várom, hogy megtegye végre. Újra simogat, de immár meghallgattatnak imáim és hangos nyögéssel adom tudtára, hogy betalált. Ráadásul mozdulok is, ösztönösen felé lököm magam, hogy még mélyebbre kerüljön bennem az ujja. Nem érdekel, hogy fáj, mert az érzést akarom, ezért most már minden szégyenem hátrahagyom és nem félek megmutatni, hogy ez nekem jó, hogy ezt akarom és így, de hagyom, hogy ő folytassa.