51.

Tatsuki

Na most... Most valahogy le kellene mászni az asztalról, vagy befejezni az étkezést, mert a gyomrom még legalább egy doboznyi kaját el bírna viselni, aztán vízszinteshez képest negyvenöt fokos szögben lefeküdni, hogy csak egy kicsit múljon a fájdalom, miközben tovább kellene intézkednem. Fáj a beszéd is, mert több levegő kell hozzá, mint a lassú, majdnem felszínes légzéshez, de a telefonokat nem úszhatom meg és még Eijit is azelőtt meg kellene ölni, hogy felébredne, mert nincs kedvem törött bordával megkergetni. Deon nem mondott semmit erről, de biztos vagyok benne, hogy kíméletes, gyors halált szán a kölyöknek, hiszen a srác bármennyire kegyetlen tud lenni, akit egyszer a szívébe fogadott, azt vagy ő végzi ki és azonnal, vagy úgy, mint most, meginog és megbocsátana. Ám ő is tudja, hogy nem szabad megtenni, különben a méregzsák leirtja a szeretteit.


Ahogy elmélkedem, Jeremy jelenik meg mellettem. Rezdülök egész testemmel támadásba, épp csak nem ugrom a torkának, amiért hirtelen bukkant fel, ám jobb oldalamhoz bújik, mint valami emberbőrbe csomagolt macska, amivel meglep. Szemöldökeim megemelem és kérdőn nézek le rá. Nem moccanok, nem mondok semmit, csak figyelem egy pár pillanatig őt, azt, ahogy bennem kapaszkodik meg, tőlem vár menedéket, én jelentem számára a biztonságot, és keserűen felröhögök. Nem a kérdése miatt, nem azért, mert bennem látja a biztos pontot, hanem mert valóban sikerült beszereznem egy Deonhoz hasonló srácot. Nem is tudok vele mit kezdeni, ezért csak megborzolom a haját, aztán próbálok valami kényelmesebb pózt felvenni. Kissé hátrább dőlök, de sehogy se jó, ezért újra kiegyenesedem.

- Számomra Deon az első – kezdek válaszolni. – Az első ember nyolc éves korom óta... - Ennyi levegőm van, most lélegzek párat és új levegővel folytatom. – Akit megszerettem. Biztos vagyok benne... Hogy ha kitanítom Eijit... Az első dolga lesz megölni engem... És Asamét – magyarázom immár szaggatottan, de nyugodtan. – Az nem izgat, hogy meghalhatok... Asame halála sem sújtana le túlság...osan. – A végére már alig marad levegőm, mire elégedetlen pofát vágok, noha akinek szánom, nem látja, mert nem nézek tükörbe. Bizonyára látszik, hogy nem vagyok formában, a légzésem is a szokotthoz képest borzasztó felületes. – Az annál inkább, hogy Deon... Meghalna belül. Rengeteg hasonlóság van... Köztetek. Képzeld el a legrettenetesebb... Dolgot magad számára... Azt, ami után nem neveznéd magad... Embernek. Én tudom, milyen az az... Állapot. Amikor semmi sem jelent semmit. Minden értéktelen. Mindent csak az érdek... És az élvezet befolyásol. És nem akarom őt belül holtan látni. Azt sem, ha Asame miatt... Azt pedig végképp, hogy miattam. – Ezzel nagyjából lezárom a monológomat, eltolom Jeremyt és óvatosan lecsúszom az asztalomról. – Deont mindenben a szíve... Vezeti. Megszerette Eijit – kezdek újra beszélni, miközben a konyhába megyek és az egyik rejtekhelyről üvegcséket veszek elő. – Hitt benne, hogy a srác ugyanúgy... Felragyog, mint ő. És ragyogott is, Jem... - hívom fel a figyelmét, miközben a nadrágom oldalzsebéből előhúzok egy nagyon keskeny, ék alakú, apró tűt és belemártom az egyik fiolába. – Eijivel három éve találkoztam először... Egy koszos hímkurva volt... A többi közt. Kölyökképű, de már akkor is... Megkapó. És szexuális szolgáltatásra... Tökéletesen alkalmatlan. Hiányzik belőle az érzék – beszélek tovább, miközben újra elrejtem a mérgeket. – Aztán Deon felhúzta őt onnan. És ha addig nem hittem volna, hogy... A srác csodákra képes... Akkor aznap láthattam, amikor... Elhozta hozzám Eijit. Egy koszos, megtépázott... Nyegle kis vakarcsból... Páratlan kis ragadozót formált – mesélem, miközben felállok és a tűvel a kezemben visszatérek a műhelybe. - Eiji hisz Deonban. Annyira hisz, hogy attól bármire... Képes. Megerősödött. Inkább lelkileg, de ez... Bőven elég. Eiji igazi véreb lenne... Veszélyes bestia. Halk, mint a kígyó. Gyors, mint a sáska. Dühös, mint a tigris. Szeszélyes, mint a macska. Ilyen Deon is – jelentem ki röviden, s vetek egy jelentőségteljes pillantást Jeremyre, mert kíváncsi vagyok, magára ismer-e. – De ahogy mondtam... - Most már Eiji mellett vagyok. Letérdelek a fiúhoz. – Eijinek mások a motivációi, mint... Deonnak. Deon mindenkit, akit... Szeret, elkényeztet. Shinjinek versenyek és autó... Pedig egy testőr jó esetben... Kap kimenőt kufircolni. Bakarinak szabadság. Asaménak apró meglepetések. Kazukinak, egy másik yakuza... Pártfogoltjának és egyben... Deon legjobb barátjának... Különleges versenyek. Yorunak, egy harmadik... Yakuza pártfogoltjának... Érdekes viccek, bulik. Nekem a születésnapomra... Egy már beszerezhetetlen... Régi cigi és saját rajz. Mert a kölyök is művész – árulom el mosolyogva. Beszéd közben megragadom Eiji állkapcsát és nézem az arcát. A kiaknázatlan lehetőségeket sajnálom csak, meg ezt a szép pofát, amit nem látok majd többet. Jó volt harcolni a csipszarral, de amit meg kell tenni, azt meg kell tenni. – Eijinek a világot kínálta... Mert Eiji semmit sem látott ebből – mondom és mutatok hanyag, de lassú mozdulattal szét, jelezve a várost. – Barátságot kínált neki... Bizalmat és lehetőségeket. De Eiji, mint minden alvilági... Birtokolni akar. Megragadunk valamit... És nem eresztjük. Ha menekül, visszatartjuk... Ha elveszik tőlünk... Gyilkolunk érte. Eijinek pedig Deon kell. – Ahogy ezt kimondom, a nyakába döföm a tűt. – Nekem is Deon kellett – vallom be, miközben kihúzom Eijiből a fémet és eleresztem a fiút. – Mindennél jobban... Akartam őt és... Meg akartam ölni Asamét... Hogy az enyém lehessen – mesélem tovább, s közben végig Eijit nézve törökülésbe helyezkedem a padlón mellette. Haldoklik, még akkor is, ha ennek nincs tudatában, vagy nem látszik. A leggyorsabb mérget adtam be neki, amit ismerek, már csak másodpercei vannak hátra. – De én rájöttem, hogy... – folytatom figyelés közben. – Ha megölöm a yakuzát... Azzal Deont is megölöm. Sokkal régebb óta ismerem... Mint Asame, mégsem jöttem rá... Hogy ébresszem fel az... Álomvilágból, amibe... Menekült. Még most sem tudom – ismerem be csendesen. Eijiből kiszáll az élet, a nyakán pumpáló ér elnyugszik, légzése megáll, szíve nem dobban többé. Vége. – Azt viszont igen, hogy... Deon Asame mellett lett olyan... Amilyennek te is láttad. Páratlan lett, ahogy én akartam. Határozott, erős és veszélyes. Bármelyik, a yakuza-... És az alvilág ura is lehetne... Nem egyeduralkodó... Mert egyik világ sem nyújt ilyen... Lehetőséget. Hanem ahogy Asame és... Én tekintélyt parancsolunk... A saját világunkban... Úgy Deon mindkettőnk helyét... Átvehetné. Csak az alvilág nem kell neki – jelentem ki elmosolyodva, azzal felállok Eiji mellől. – Deont a szíve vezeti – térek vissza a monológom ezen részéhez. – Mindenben. Amikor harcol, a szívéből... Meríti az erőt. És amíg szeretni képes... Addig erős. Ezt a képességet venné el... Tőle Asame halála. Pedig engem és Asamét is... Deon tanított meg szeretni.


Azt hiszem, ennyiből Jeremy átlátja a helyzetet, megérti, miért kellett Eijinek meghalnia. Egy kissé szeretett embert elveszíteni nem olyan fájdalmas, mint számunkra a világmindenség közepét jelentő személyt. Visszasétálok a mobilomhoz, majd kézbe véve sms-t írok valakinek, hogy jöjjön ide eltakarítani a holtestet.

- Évek munkáját veszíteném el... És az egyik legerősebb... Motivációmat... Ha Deon meghalna. Nekem az élet nem olyan fontos... Könnyen teszem kockára... És könnyen válnék meg tőle. Főleg akkor, ha azért kell... Megválnom az életemtől... Hogy ezzel Deont segítsem. Nem hagyom őt veszni. Bármibe kerül, sem. Ő a tanítványom... Az örökösöm... A gazdám és a... Mesterem is – mondom ki szóval is, ha ez eddig nem derült volna ki Jeremy számára. - Ha azelőtt jössz be ide... Hogy így kötődöm Deonhoz... Gondolkodás nélkül... Kihajítottalak volna... Vagy nem lehetőségeket... Kínálnék, hanem kényszerítenélek. Félnél tőlem és gyűlölnél... Ahogy Eiji... És ha nem válnál be, ahogy ő... Ugyanígy megölnélek. Nem adok olyan embert Deon keze alá... Akiben nem bízhat... Akit nem szerethet... Akiről tudom, hogy elárulná. Mert tudom, hogy... Deonnak nagyon fájna... Ahogy ez is fáj. – Miközben beszélek, elhelyezkedem a székemben, hátradöntöm kicsit és elnyúlok rajta, s lehunyt szemmel folytatom. - Nem akarom kímélni... A fájdalomtól, ahogy senkit sem... De mi megkülönböztetünk... Jófajta és rosszfajta... Fájdalmat. Jófajta, amitől erősebb lesz... Ami a hasznára van... És rosszfajta, ami gyengíti... Összetördeli és... Megnyomorítja. Márpedig csalódni valakiben... Akit szeret, rosszfajta fájdalom. Láthattad, hogy roppan bele... Hogy Eijinek halnia kell... Pedig Eijit csak megkedvelte. Ezek után el tudod képzelni... Hogy ha hazamegy és sír... Mert sírni fog, ismerem... Akkor mi lenne, ha valakit, akit... Igazán és nagyon szeret... Ha elveszít, mi lenne. Soha többé nem lenne olyan... Mint ma is volt. Rájöttünk mellette... Mindenki, aki csak megismerte... Hogy nem mindegy, miért... Bólint valaki az akaratodnak. Ha fél tőled, is bólint... De mindig keresni fogja a... Szabadulást jelentő utat... De ha tisztel, mert erős a szíved... Hűséges lesz hozzád... Mindig. Ez az erő van meg Deonban. Emiatt az erő miatt képes... Hatni olyan emberekre... Mint Asame, Asahito, Yoru... Ryuuichi, Shinji és én. Asame a ridegségéről és a... Kegyetlenségéről ismert... Yakuza. Félik a haragját és senki... Sem ússza meg, aki magára... Haragítja. Asahito a kiszámíthat...lanságáról ismert... Yakuza, akire leginkább... Csak Yoru tud hatni és... Deon megjelenése előtt... Hadban álltak az egész világgal. Nem változtak sokat, de... Deon hatására egy kicsit... Mégis. Annyit, amennyire... Szükség volt. A páros mindenkinek... Szúrta a szemét. Most is, mert azokon... Nem változtatnak, ami miatt... A yakuzák kinézik maguk... Közül, de az sokat számított... Hogy egy vakmerő kis... Hülyegyerek, akinek a... Szavát még Asame is meghallgatja... Nyitott feléjük és... Megértette őket. Deon kiállt számára két... Ismeretlen ember mellett... Mert az, amit megértett... Velük kapcsolatban, az... Ő mozgatóival egyezett... És ez elég volt neki, hogy... Megtegye. A kölyök senki volna... nélkülem és Asame... Nélkül. Ha hajdanán nem látom... Meg benne a jelenlegi... Erő szikráját... Már nem élne. És ha a sors úgy nem hozza... Hogy Asame is megláthatja... Ezt, akkor ma már az én... Tanítványom lenne, akit... Félnek az alvilágban. Gyűlöltem érte Asamét... De ma inkább... Tisztelem, hogy még... Jobbá tette Deont. Mert ez az igazi... Az a Deon, akit igazából... Elismer, elfogad és... Követ mindenki. Csak időre van szüksége... Hogy meggyőzzön... A rátermettségéről... Mert minden más... Megvan benne ehhez. – Érzem, hogy néha elmosolyodom, ahogy eszembe jutnak szép pillanatok. Mert igen, az elmúlt évek, amióta ismerem Deont, sok szép pillanatot okoztak. Olyanokat, amiket azelőtt nem láttam és nem értékeltem semmire. Ma azonban tudok nekik örülni.


Mosoly... Ezt is igazából a kölyöktől kaptuk. Asame, Shinji és én biztosan. Apróság, semmiség, és mégis hatalmas dolog. Deon minden körülötte lévő embert erősít, és akiben meglát valamit, azért kiáll, küzd és ha kell, meg is ment. Bármitől, még a magánytól is.