91.

Jeremy

Elmosolyodom. Szóval Deon sem teljesen normális, ami azért megnyugtató, mármint... sosem jöttem ki unalmas, stréber, semmiben részt nem vállaló személyekkel. De mondjuk nem is úgy nézett ki. Na mindegy... Bár tetszik, hogy ezt mind bevállalta, értem az előnyét is, ugyanakkor nekem ez annyira nem lett volna természetes, hogy el sem tudom mondani. Ettől még tényleg tetszik, hogy ezt megcsinálta még akkor is, ha hecc volt, mert ez mutat belőle valamit. Mindenesetre nekem bejönnek az ilyen dolgok. Remélhetőleg tényleg nem lesz gond és kijövünk egymással, nemcsak mert valahol Tatsuki ezt várja el, hanem mert szeretem a különleges embereket és Deon az.


Elmosolyodik... Lehet, megint hülyeséget kérdeztem? Ugyanakkor fontos tudnom, hogy van-e olyan dolog, ami nagyon tabu, vagy nagyon nem az. A válasza megnyugtat, ezzel nem lesz gond, a tisztelet megvan bennem, az a helyén lesz, a többit pedig majd kitapasztalom, azt hiszem. Vagy hibákon, vagy pozitív élményeken keresztül, ennyi kellett igazából ahhoz, hogy ne parázzak teljesen. Ugyanakkor elmosolyodom, mivel nem tervezek randalírozni, sem mások idegein ugrálni, ezzel sem lesz gond. Bár ezek szerint Deon edzésben tartja a környezetét, vagyis ettől sem kéne nagyon izgulni, de azért mégsem kéne rögtön mások agyára menni. Mindenesetre most már várom, hogy összejöjjön, remélem, Deon meg tudja oldani, mert ez a megoldás sokkal jobban tetszik, mint a másik lehetőség.

- Rendben, akkor ezen nem fogok parázni – mondom csendesen, de most sokkal inkább egyensúlyban érzem magam, mint mondjuk tíz perce, magam sem tudom, miért. De ez az opció jobban tetszik és tuti jobban jöhetek ki belőle. – És ha Deont sikerül kiakasztanom? – kérdezem meg kertelés nélkül, mert hát... ki tudja, mi fog történni, márpedig ennek sokkal inkább lesz következménye, attól tartok, így jobb tisztában lenni a dolgokkal. Nem igazán szeretnék ide eljutni, de... Na jó, kár ezen agyalni, mert nem hiszem, hogy ez bekövetkezhet, dee azért jobb tudni, mint utólag meglepődni.