211.

Jeremy

Talán kissé hisztisen indulok neki ennek a beszélgetésnek, de kezd betelni nálam is a pohár. Valahol tudom, hogy Tatsuki simán megölhette volna Yoshit, amit nem tett meg, ennek meg örülnöm kéne, de nem tudok. Nagyon kiakaszt ez az egész, szarul viselem most már, pláne, hogy a tetováló napok óta nem keres. Ez nekem sok, nagyon sok. Mégiscsak rosszul csináltam valamit? Mégsem okés úgy a dolog? Haragszik rám? Vagy ezzel büntet? De miért? Mit követtem el?


A kiosztás pedig nem marad el. Na ha eddig nem volt dühös rám, most biztosan az, pedig nem ez volt a célom. Amit mond, azt viszont értem és tenni is fogok érte, beszélek Yoshival komolyan és mélyen arról, hogy ez így nem mehet tovább. Keményen leteremt, ugyanakkor tudom, hogy nem bántani akar, és nem is fog. Igazából furcsa, mert félek tőle, de mégsem. Mert biztonságot érzek és mégsem. Féltem, két napja bennem van, hogy miért nem hív, ír, vagy jelentkezik, Bakarit meg hiába kérdeztem, nem mondott semmit. Nem vagyok kíváncsi a részletekre, nem érdekel, mit csinálnak Shinjivel, csak tudjam, hogy jól vannak. Mind a ketten.


Meglepődöm, mikor magához húz és átölel, majd automatikusan simulok is hozzá. Nekem ez fontos és sokat jelent, nagyon sokat. De amit mond, már sokkal jobban nyomaszt. Ő kimondja azt, amit én elgondolni sem mertem, ettől pedig megindulnak a könnyeim. Félek... nem akarom elveszíteni. Szükségem van rá, hogy segítsen, hogy neveljen, hogy jobb legyek, erősebb, okosabb és ügyesebb. Ezt csak ő tudja nekem megadni. Eszembe sem jutott, hogy baja eshetne. Csak bemegy a harcba, szépen kinyír mindenkit, aztán kijön. Ennyi. De persze más is lehet a kimenetel, de nem akarok vele foglalkozni. Sosem mondanám meg neki, de valahol félig-meddig egyfajta apát testesít meg nekem, még akkor is, ha nem a legjobb. De szeretem, ezen a módon szeretem és még nincs itt az ideje, hogy ő is elhagyjon. Abba belepusztulok és Shinji is, ebben biztos vagyok. Fel lehet állni mindenből, val'szeg mi is megtennénk, de akkor bosszú lesz, véres és komoly. És nem csak, mert Deon akarná így, hanem szerintem Bakari, Shinji és én is. Aztán persze sikerül majdnem mindent elrontani, de még tudok menteni. Hála égnek! Most marhára nem hiányzik, hogy ez legyen a vége. Nekem legalábbis nem.


Csak nem bírom magamban tartani a rajzokat sem, muszáj megmutatnom, muszáj, muszáj, muszáj. Előtör belőlem a gyerekség és azzal a lendülettel pakolom Tatsuki kezébe a papírokat. Csak legyenek jók, légyszi, légyszi! Mikor felnéz és azt mondja, elégedett, felragyogok én is. Aztán elkezdi kielemezni, én pedig nagyon figyelek. Kíváncsi vagyok rá, hogy mi a véleménye, mit lát benne. Aztán persze megint lendülünk egyet és már azon kapom magam, hogy Deonról beszélek. A franc! Na erre nem számítottam most. Mindenesetre bevallom neki, mit gondolok és mit érzek, meg hogyan tovább. Komolyan gondolom és látom, ő is elhiszi nekem. Ettől valamelyest megnyugszom, ugyanakkor egyre inkább hajt az is, hogy Yoshi és Raktari kettesben maradt. Nem félek, hogy történik valami, meg... Őszintén, én hányszor is gondoltam, vagy csaltam meg őt? Csak ha arra megyek be, hogy... De nem fogok. Raktari sem és Yoshi sem olyan.


Tatsuki mindent részletesen elemez nekem, amiből rohadt sokat tudok tanulni, ráadásul a tippek, amiket kapok, megfontolandóak, és már elindul a fantáziám is. Kifejezetten tetszik, hogy azt kéri, kombináljam a két motívumot. Már látom is, mit és hogyan lehetne alkotni. A rózsa és a sárkány... Majd ha lesz időm, akkor neki is kezdek. Meg akarom ejteni Deonnal is a portrét. Szerintem tök csodás lenne és valami igazán szép is kisülhetne belőle, mint ahogy a Yoshis kép is szép. Ráadásul Tatsukinak is tetszik, azt hiszem. Akkor éppen nagyon ki voltam akadva, ezért fontos, hogy az milyen lett. Igyekeztem mindegyikbe beletenni magam, Deon adott cuccokat, amivel rajzolhattam, ráadásul most már napok óta a régi ruháit hordom. Egyet-kettőt át is alakítottam saját ízlésemre. Furcsa kicsit, ugyanakkor nem bánom. A képek aláírása is automatikussá vált, még egyedibb és még inkább a sajátom lett az az apró Remy felirat. Beleszerettem teljesen, sőt, eljátszottam a gondolattal, hogy ha ezen túlleszünk és megmaradok, meg fejlődöm is, akkor megkérem Tatsukit, hogy azt is varrja rám. Bár lehet, nem örül annyira az ötletnek, de majd meglátjuk.


Tudtam, hogy nem fog sokáig maradni, de ez már kellett nekem. Abban is biztos vagyok, hogy fog jelentkezni, ha már erre kértem. Még egyszer utoljára hozzábújok, ezzel véglegesen elszakadva mostanra és engedem menni. Értem, miért akar Shinjivel lenni és nem akarok közéjük állni. Eszem ágában sincs ez a dolog és ehhez tartom is magam. Hagyom, hogy kimenjen az ajtón, aztán felhuppanok az ágyra és csak ülök magamban. Gondolkodnom kell sok mindenen. Raktari... A francba már, láttam Yoshin a megdöbbenést és azt a vágyat is, amit nem tudott leplezni, pedig akart! Ezek szerint neki sem volt közömbös a barátja. Én meg itt vagyok és talán közéjük állok ezzel. Pedig jobbat érdemelne, mint én, félrekefélek és ha gondolatban is, de hányszor megcsaltam, vagy gondoltam másra mellette fekve. Szex közben sosem, azt nem tudtam volna, akkor csak ő van nekem. Ennek ellenére... mi lenne, ha kapna egy esélyt? Ha teljesen felépül, akkor talán meg kéne adni neki a lehetőséget, hogy legyen egy normális kapcsolata, ez pedig segítené a képzésben is, már nem kötődne hozzám annyira, én pedig el tudnám viselni. Vagyis azt hiszem, el tudnám viselni. Nem mondom, hogy könnyű lenne, de engem sem puhítana el annyira, és akkor én is könnyebben tanulnék. Egyedül a testiséggel lenne gondom, de majd biztosan megoldanám azt is. Mindegy... Ezen még elagyalok egy darabig, aztán meglátjuk.


Visszamegyek a szobába, nagyjából eddig bírtam, de Raktari mintha feszültnek tűnne. El is rohan egy szó nélkül, mintha észre sem venne. Nem értem, mi történt, de talán jobb, ha nem is akarom feszegetni. Inkább felmászom az ágyra és Yoshihoz bújok. Ez nagyon tudna hiányozni, de nem tudom... Már semmit nem tudok. Vigyázva bújok oda, ahogy Bakari is elmondta, hogy nehogy megsértsem, megüssem, vagy fájdalmat okozzak neki. Csodálkozom, hogy még nem jött vissza igazából, ennyi időre nem szokott eltűnni. Mindegy, most Yoshi jól van. Nagyot szívok az illatából. Most kéne megbeszélni vele a dolgokat, de vajon képes vagyok rá?

- Mi a baj? - kérdezi meg csendesen. Nagyot sóhajtok és kicsit elemelkedve tőle dőlök le mellé.

- Beszéltem Tatsukival. Nem értem, miért kellett megint felhúznod. Elmondtam már neked, hogyha felbosszantod, semmi jóra ne számíts. És megint hagytad magad felhúzni velem, ez pedig így nem fog menni, a végén kinyíratod magad, márpedig elég rosszul fog érinteni, ha el kell vágnom a tokod - direkt fogalmazok durván, hátha ez végre segít visszazökkennie. A francba, hogy nem tud megbirkózni ezzel!

- De... - Már megint! Felcsap bennem a düh.

- Végre egyszer ne kifogásokat keress már! - Azonban ezzel meg benne robbantok valamit.

- Mégis mikor akartad közölni, hogy megint lefeküdtél Tatsukival? - Hoppá! Ez most gyomorszájon vágás volt, de legyen.

- Megmondtam neked, hogy nem leszek sosem hűséges típus. És pont ezért nem mondtam el. Amit nem tudsz, az nem fáj.

- De mikor így tudom meg, akkor rohadtul. - Látom a szemében, hogy tényleg így van. Pedig ezt nem akarom, fájdalmat nem akarok neki okozni.

- A francba már! Hát nem érted? Nekem erre szükségem van. Muszáj!

- Kényszerített rá?

- Dehogy! - Utálom ezt, kezdem egyre rosszabbul érezni magam és tudom, hogy rossz vége lesz, érzem.

- Akkor miért? - A hangja pergő és hideg. - Nem voltam elég neked? Más kell, mint én?

- Nem erről van szó, tudod, hogy ez a bizalomkérdés, amiről beszéltem már neked. Kérlek, Yoshi, fejezzük ezt be! - Szinte könyörgöm neki.

- És hányan voltak még rajta kívül? - Süt a hangja és ez most belém hasít, végigtép.

- Senki - mondom komolyan, de már a könnyeimmel küszködöm.

- És hogyan higgyek neked ezek után? - kérdezi lecsapva megint. Most erre mit mondjak? Megvonom a vállam. Most miért csinálja ezt? Tudta, elmondtam, nem akartam, nem így...

- Yoshi... - suttogom, de nem akarok sírni, nem. - Ne csináljuk ezt, kérlek! Nem akarok veszekedni.

- Nem veszekszem, kérdezem. - Ideges, pillanatok alatt felkapta a vizet és most nem tud lenyugodni. Kinyúlok felé, de elüti a kezem. - Most nem, ez most kevés. Mégis mit gondoltál? Félrekúrsz, aztán még csak el sem mondod? Hagyod, hogy azt higgyem, mennyire rendes vagy, hogy csak velem vagy? Mindenki azt mondta, hogy a szajha mindig szajha marad. Hittem, hogy nincs így, de már nem tudom.


Na most telik be a pohár, nem bírom tovább, így felpattanok és kivágtatok az ajtón bevágva azt magam után. Nem sírok! Nem sírok! Nem sírok! Vágtatok végig a folyosón és Deon szobája előtt állapodom meg. Remélem, beenged és itt van és rám ér és és és... Rágom a szám szélét, és próbálok magamnál maradni. Deon! Nyisd ki, kérlek, légyszíves, legyél itt, kérlek, most segíts! Kopogok, és amint meghallom, hogy szabad, már rontok is be. Deon az asztalnál ül, azt hiszem, ruhákat alakít át, de most nem igazán vagyok képes erre figyelni, ugyanis amint becsukódik az ajtó, elbőgöm magam. Deon meglepetten fordul felém, de azonnal leteszi a cuccokat, meg Shabut is az öléből és sietősen lép hozzám, majd átölel.

- Mi a baj, mi történt? - kérdezi aggódva.

- Yoshi, veszekedtünk. - Csak szavakban tudok beszélni, másképpen nem megy. - Fáj.

- Néha van ilyen és ja, fájdalmas szokott lenni - vigasztal a hátam simogatva. - Kicsit nyugodj meg, aztán megbeszéljük - teszi hozzá kedvesen, belőlem meg dőlnek a könnyek és reszketve bújok hozzá.

- Azt mondta, szajha vagyok. - Tör ki belőlem, ami a legjobban megvágott. Tudom, hogy ennyire nem kéne gyereknek lennem, de ez a nap már túl hosszú volt.

- Nem vagy - mondja, de hallom a hangján, hogy megdöbbent. Azt hiszem, az ágyhoz húz, hagyom magam, de mikor leülünk, sem enged el, tovább simogat, nyugtat.

- De igaza van - zokogom még mindig. - Hiszen ha nem is tettekben, de gondolatban hányszor megcsaltam, sőt, ha nem lennének akadályai, meg is tenném pár emberrel gondolkodás nélkül. Ott van Shinji is. Tényleg igaza van.

- Akkor fogjunk kezet, oké? A fél ismeretségi köröm bejön és van, akihez vonzódom annyira, hogy ha ez kölcsönös és legális lenne, akkor lefeküdnék vele - közli szégyen nélkül, én meg rákapom a szemem, és ugyan folynak a könnyeim, de megdöbbenek rendesen.

- De... nekem nincs lelkiismeret-furdalásom sem - mondom ki komolyan. Most már próbálok tényleg megnyugodni, így nagyobb adag levegőket szedek.

- És? Mindenképp kell az, hogy jó ember legyél? Szereted a szexet és kíváncsi típus vagy, nem?

- De igen. És nem tudom, hogy kell-e, hogy jó ember legyek, de Yoshi... azt hiszem, ennél többet érdemel.

- Minél többet? Nem vágom ezt az egészet - mondja meg őszintén.

- Annál, hogy megcsaljam, hogy mást akarjak, hogy mással is együtt legyek.

- Miért vágysz másra? - kérdezi meg nyíltan. - Nem kapod meg tőle, amire vágysz? Vagy miért?

- Nem erről van szó, csak néha kell a más is. Nem tudom jobban megfogalmazni, néha kívánom a változást. Nem vagyok ahhoz szokva, hogy egy emberrel legyek, valami olyasmi is, hogy elvesztem a szabadságom. Szeretem Yoshit, nagyon szeretem, de ezekre az egy-egy alkalmakra a lelkemnek van szüksége.

- De hát... Ikuval is ment, nem? - kérdezi óvatosan, bátortalanul. Halványan elmosolyodom.

- Csak azóta rengeteg minden megváltozott bennem is. Ikut sosem csaltam meg, vagyis hagytam, hogy Lucas időként megerőszakoljon, de ennél több sosem volt. De most... nem tudok a seggemen megmaradni, Deon, egyszerűen nem megy.

- Én megértem, ha Yoshi azt szeretné, hogy csak az övé légy - mondja őszintén - és ezt neked is meg kell értened. Asame is előttem csak megbaszott egyszer-kétszer minden suhancot és eladta őket, amikor betörtnek nyilvánította, és én rajta látom azt, hogy milyen nehéz megváltozni - meséli -, ráadásul ő tizenöt-húsz év berögződéseit igyekszik miattam levetkőzni, megváltoztatni. Egy kapcsolat csak kompromisszumokkal működik - folytatja ezzel, s érződik a hangján, hogy aggódik -, és ha te nem vagy rá kész, akkor elcseszed a kapcsolatodat. Nekem is muszáj volt bekérnem Tatsukitól pár jó nagy lelki pofont, Shinjitől kellemes fejmosásokat és megerőltetnem magam, hogy beszéljek Asaméval dolgokról, de abszolút megérte.

- Ma megfordult a fejemben, hogy be kéne fejezni, megadni az esélyt Yoshinak egy rendes, normális kapcsolatra. És később ki tudja - vonom meg a vállam. Fogalmam sincs, ez most honnan jött, de jólesett kimondani.

- Ez is egy lehetőség, de te hogy viselnéd el?

- Nem tudom - vallom be őszintén. - Szarul, de túl tudnék lépni rajta. Általában sikerült eddig is, most is menne. De talán akkor kevésbé kötődne és nem jutnánk el oda, hogy Tatsuki ráborítsa az ágyat.

- Uhh! - nyögi. - Mindig csodáltam Tatsuki kegyetlenségét és erejét - motyogja őszintén. - Akit Tatsuki a markába vesz, azt nem ereszti el olyan könnyen, inkább kiszorítja belőle az életet, úgyhogy ha azért akarsz szakítani Yoshival, hogy megmentsd tőle, az nem biztos, hogy sikerülni fog. - Nem tudom, hogyan mondjam el, vagy hogyan ne Deonnak. Végülis tök mindegy, tudom, hogy nem fog kiadni senkinek sem.

- Ma Raktari bevallotta Yoshinak, hogy szereti - mondom meg végül. - Ezzel szerintem egy olyan lehetőséget adott neki, amit talán nem kéne elbaltáznia miattam. Pont olyat érdemel, mint a srác, rendes, megbízható, hűséges. Valahol éreztem, hogy Yoshi sem idegenkedik ettől, holott tudom, hogy szeret. De lehet, ha hamarabb kiderül, akkor észre sem vett volna. - Talán kicsit durván hangzik, de igaz. - Ezt kaphatná meg, ha elengedném.

- Gondolod, érdekelné, ha ő téged szeret? - kérdezi meg csípőből.

- Láttam az arcát, Deon, rá volt írva a döbbenet és a sajnálat. Ez egyértelmű volt. Láttam, hogy sajnálja, hogy nem tudta korábban, hogy most mondta el neki Raktari, ez pedig mindent elmond szerintem.

- Hát... nem tudom... én belehalnék, ha Asame elhagyna vagy kidobna... el sem tudom képzelni, hogy lehet valakit úgy szeretni, ahogy te most felvázolod, hogy ha mással jobb lehet a másiknak, akkor szakítok vele - ismeri el őszintén. - Én... val'szeg sokkal önzőbb vagyok ennél és hiába nem vagyok egy angyal, önmagamtól csak úgy nem ereszteném el azt, aki nekem kell. De neked... kell Yoshi? Szereted annyira, vagy ez ilyen "feladom, mert nem tudok változni"-dolog?

- Imádom Yoshit, nagyon szeretem - mondom őszintén. - Éppen ezért kellene elengednem, mert most csak szenvedünk egymás mellett. Ez az egész kikészíti. Ma mindkét barátja azt mondta nekem, hogy nagyon megváltozott, amit én észre sem vettem, mert nekem nem mutatta. Talán nyugodtabb lenne kicsit és meg tudná tanulni, amit kell, és akkor nem lenne ez, mint most. Úgy ugrott Tatsuki húzására velem kapcsolatban... pedig megígérte, hogy nem fog, hogy koncentrál majd... - Nem igazán tudom folytatni most, így Deonra nézek, hogy lássam, érti-e. Persze, hogy érti.

- És ha csak szünetet tartanátok? - veti fel bizonytalanul. - De én ezt sem látom megoldásnak. Én is menekültem, mikor Asaméval nem mentek gördülékenyen a dolgok, de mindig rosszabb lett a helyzet. Ő nem akart megválni tőlem és nem akartam elveszíteni őt, viszont nem jutottunk igazán túl a problémáinkon sem, ami meg mindkettőnknek rossz volt. Bizonytalan voltam, féltem, hogy nem vagyok neki elég jó és mivel lapítottam, mint szar a gazban, attól is féltem, hogy egyszer elege lesz belőlem és kihajít a faszba - magyarázza komolyan. - Szenvedtünk, de most sokkal jobb. Nyíltabb és őszintébb a kapcsolatunk, pedig azelőtt sem volt elmondható, hogy baj lenne vele, csak voltak tabuk, meg nem értett vagy félreértett dolgok.

- Én elmeséltem és elmondtam neki mindent velem kapcsolatban. Azt is tudja, hogy sosem lesz első az életemben, mindennek mértéke most Tatsuki. Tudod, ma döbbentem rá, hogy olyan nekem, mint egy apa - mondom ki végül ezt is, nehogy félreértés legyen, azonban mikor meglátom Deon arcán a csodálkozást, elmosolyodom. Oké, akkor magyarázzuk meg! - Tudod, szerintem egy apa feladata inspirálni, nevelni, vezetni, tanítani, foglalkozni az emberrel. Ma olyan dolgot ígért meg nekem, amit nem hiszem, hogy sokaknak, azt, hogy hajlandó időnként jelentkezni, mert ezt kértem tőle. - Ezzel egyetértően bólint párat. - Ezen kívül én érzem, hogy számítok, hogy fontos vagyok neki. Kicsi voltam még, mikor apu elment, de ezeket tudom elképzelni egy apáról, és most hagyjuk, hogy milyen a személyisége, az egy dolog, de ma úgy foglalkozott velem, mint egy rémült gyerekkel kell, pedig rendesen felcsesztem az agyát az elején. Így ő a fő, nála előrébb nem helyezek senkit és az ő szavait fontolom meg először. Nem ölte meg Yoshit ma sem, pedig ma valamit nagyon rosszul csinált, de még mindig ad esélyt neki. Márpedig ezt meg nem tudom másképpen tenni. Yoshit bántja, fáj neki, ugyanakkor a világért nem mondaná ki.

- Akarod, hogy beszéljek Yoshival? - kérdezi meg, nekem meg nagyra nyílnak a szemeim. - Nekem Asame az első, ami szerencsés helyzet. És Tatsuki is el tudta fogadni, hogy második helyen áll, ami azért érezhetően elég előkelő a számára, mert hallgatok rá. Ugyanakkor a barátaim is nagyon fontosak nekem, bár ebben is van egy csúnyán fogalmazva rangsor, de mindegy, most ez tényleg nem lényeges. Sz'val... én sosem tekintettem apámnak sem Tatsukit, sem Asamét, pedig mindkettő lehetne az apám. Ez nekem tök megdöbbentő volt - vallja be. - Viszont azt tudom, hogy képes jól bánni az emberrel, ha akar - teszi hozzá büszkén mosolyogva.

- Kötődöm hozzá és ezt valahogy hívni kell - próbálok értelmesen fogalmazni. - Furcsa, de nem nézed ki belőle szerintem, hogy olyan is tud lenni, amilyen. Velem üvöltött szinte, vagyis inkább csak indulatos volt és két perc múlva már csendesen, szinte meleg hangon nyugtatott. - Ezen Deon mosolyog, látom, hogy pontosan tudja és érti, miről is beszélek. - Sosem ködölt, de amit megcsinált, azt vállalta. Ugyanakkor ma egy csomó mindent megmagyarázott nekem, olyan dolgokat is, amiket nem vártam, ezzel pedig ő lepett meg engem. Segít alkotni is. Tudta, hogy fontosak nekem a rajzaim, ezért, meg mert kértem, szakított időt arra is. Nekem ez nagyon sokat jelent. Ezt nem adnám fel Yoshiért, akármi is történik - mondom meg komolyan. - Szeretem őt, de ezt szerintem neki kell megértenie. Mert vissza tudok venni, képes vagyok arra, hogy csak az övé legyek, még ha nehezen is, de ez sosem fog megváltozni.

- Nagyon szeretem Tatsukit. Pont azokért a dolgokért, mert nyers és könyörtelen, de képes nagyon kedves is lenni, csak elég ritka és borzasztóan ki kell érdemelni - vallja be könnyedén. - Igazából én abból is nagyon sokat értettem, mikor lekent egy pofont nekem. Azt hittem, lerepül a fejem, de abban minden benne volt, a féltés, az aggodalom, az ijedtség és az öröm is, hogy élek. A második kettő meg nevelő célzattal repült, amitől azonnal tudtam, hol a helyem és bekussoltam. Ha nem lennék fontos neki, akkor leszarna, szóval én ezeket is tökre nagy dolognak vettem - magyarázza el szégyellős mosollyal. - Yoshimivel ülj le és beszéld meg a dolgokat, az a legtisztább. Szívesen elbeszélgetek én is a fejével, ha arról van szó, vagy beülök békebírónak közétek, de azért a legjobb akkor is az lenne, ha ezt ketten meg tudnátok oldani.

- Tudom, és igazad van - válaszolok egy kis idő után. - Csak... ma nagyon nem akarok visszamenni - vallom be végül. - Nem akarom azt látni a szemében, amit kimondott. Nem tudnám elviselni.

- Lepofozom, nem probléma - közli magabiztosan, de rafinált mosollyal a száján. Erre elnevetem magam.

- Ne bántsd, van így is elég gondja - mondom szelíden és hálásan Deonnak. - Szerinted látni akar?

- Szerinted érdekel? - kérdez vissza vigyorogva. - Mindig magadból indulj ki! - kéri komolyan.

- De ez mégis csak egy kapcsolat, itt két fél van, nem? - kérdezem komolyan. Én visszavágyom hozzá nagyon is, csak nem biztos, hogy ő is látni szeretne engem, ha így van, akkor pedig tiszteletben kell tartanom.

- Próba cseresznye. Ha nem kér belőled, akkor ez van, de első az, hogy te mit akarsz.

- Én menni akarok - vallom be végül. - De egyedül nem fog menni - árulom ezt is el Deonnak.

- Akkor ketten megyünk - mondja teljes nyugalommal, azzal zsebkendőt kerít az éjjeliszekrény fiókjából és megtörölgeti az arcom. Hagyom neki, ez is segít. - A beszélgetést neked kell vezetni, de ha kell, beleszólok - figyelmeztet, mire elmosolyodom.

- Köszönöm - mondom csendesen és csak egy picit, de megint átölelem. Most nincs semmiféle szikra, szerencsére. Aztán nagyot sóhajtok, és felállok az ágyról. Akkor menjünk!

- Nincs mit köszönnöd - jelenti ki teljesen komolyan. Magához veszi a telefonjait azért, aztán követ. Viszonylag gyorsan visszajutunk a szobához, végül nem kopogok, csak benyitok. Yoshi felnéz a monitor mögül, ezek szerint tényleg kapott egy laptopot Raktaritól, azonban nagyjából átnéz rajtam, szerintem még mindig dühös rám, de nem küld el, így belépek és az ágy felé veszem az irányt. Deon követ és leül az ágyhoz közel húzott fotelbe. Látom Yoshi arcán a meglepődöttséget, ugyanakkor egy szót sem szól, csak visszatemetkezik a gépbe. Nem tudom, mit csinál, de ez most hihetetlen rosszul esik. Deon köhint, méghozzá igen sértett képpel, jelezve a testőrnek, hogy nem díjazza a viselkedését.

- Hello Deon, örülök, hogy meglátogattál. Mi járatban vagy? - Na ezt nem! Megint elönt az érzés, hogy meneküljek innen, Deon azonban feláll és teljesen nyugodtan kikapja a gépet Yoshi kezéből, majd elhajítja. Vaó! Aztán, ahogy lenéz rá, bennem megáll az ütő helyben, szerintem ezt Asame is megirigyelné. Yoshi kicsit értetlenül bambul fel rá, de én már látom, hogy ez tökéletes káosz lesz így. Na most mi jön?

- Tudtommal nem ez a helyes viselkedés, amikor valaki veszi a fáradtságot, hogy rád nézzen, főleg nem akkor, ha az a főnököd pártfogoltja - közli sértetten és mély, tiszteletet parancsoló hangon. Húúúúú! - Vegyél vissza magadból! - parancsol rá és a tekintetében valami fenyegető is van. - Megkövetelem a tiszteletet, magamnak is és a többi embernek is! Ha bajod van, azzal elő lehet állni, de van egy szint, amit meg kell ütnöd - közli magabiztosan.

- Ne haragudj, Deon, tényleg elvetettem a sulykot - közli visszavéve, ugyanakkor rám még mindig nem hederít. - Sajnálom! - Tudom, hogy komolyan gondolja és láthatóan Deon is megnyugszik. - Ugyanakkor nem értem, miért ketten jöttetek - teszi hozzá kicsit más hangsúllyal.

- Egy nagy szart nem érted - vet ellent határozottan a srác. Na igen, ilyet még nekem is kéne tanulnom, azt hiszem. - Ismereteim szerint szereted Jeremyt és ő is téged. Na, ha ez így van, akkor nem látom be, miért nevezted szajhának - jelenti ki dacosan.

- Talán tőle kéne megkérdezned, nem? - Tisztelettudó, mégis benne van az él a kérdésben, amit nekem szánt, én meg egyre kisebbre megyek össze az ágyon. Deon kétkedően rám néz, ezzel megadva a lehetőséget, hogy mondjak valamit.

- Elmondtam neki - mondom csendesen, de a pillantás, ami Yoshitól jön... Nem érdekel, essünk már túl rajta! - Sajnálom, de ezt már egyszer elmondtam neked, hogy mit miért teszek és miért úgy. Megbeszéltük, átrágtuk magunkat rajta és elfogadtad, akkor most miért teszed ezt?

- Rendben, tegyük fel, hogy megbeszéltük. - Ne tegyük fel, mert így volt! - De ez akkor sem magyarázza, hogy mi volt ez ma. Miért mondta azt Tatsuki nekem, hogy bármikor készségesen ugrasz az ágyába? - Tessék?

- Szerintem ilyet nem mondott - jelentem ki határozottan. Nem tudom elképzelni, hogy ezt tette volna.

- Valóban, csak azt pedzegette nekem, hogy bármikor szájba dug, vagy megrakja a csinos kis feneked és te még élvezed is! - Na jó, ebben van valami, de ez nem teljesen így van. Vagyis... dehogy, ez nincs így!

- Te hülye vagy! Hát nem érted, hogy megint tesztelt?! Az istenért! Mennyit magyaráztam neked, hogy el kell vonatkoztatnod tőlem! - Közben Deonra pillantok, aki a fejét vakarja és félszegen mosolyog. Vajon mire gondol?

- Még nem hallottalak ennnnyire közönségesen beszélni - szólal meg egyértelműen Yoshiminek szánva a szavait. Hoppá! Ez eszembe sem jutott. - Szerintem simán közölt ilyet Tatsuki, belefér a profiljába, de tök gáz, hogy ezen ennyire felhúzod magad. Jeremy nem egy magatehetetlen lotyó, meg tudja magát védeni, erre gondoltál már? Frankón nekimész, mikor azt mondod, szereted és belegyalogolsz, megalázod. Akkor ez hogy is van? Félre ne érts, már megkapta ő is a szobámban a magáét, de úgy igazságos, ha neked is a fejedre olvasom, hogy egy barom vagy - közli komolyan.

- Ha meg akarja, akkor meg tudja, kérdés, hogy akarja-e. Amint értesültem róla, semmi olyat nem tett vele Tatsuki, amit ne akart volna, szóval szerintem ez egyértelmű... - mondja komolyan Deonnak, még csak nem is nekem címzi, amit mond. - Egyébként pedig tudom, hogy örök második maradok, akkor meg?

- Neked ki az első? - kérdezi meg szinte nekiszegezve a kérdést.

- Jeremy - közli gondolkodás nélkül, bennem meg összeszorul minden és kitörni készül. Ilyen gyorsan lehetetlen hazudni, tehát őszinte volt. Én most biztosan nem tudok megszólalni, igazából ez most padlóra küldött rendesen.

- És kinek tartozol engedelmességgel? - teszi fel rendíthetetlenül a következő kérdést Deon.

- Remek kérdés - gondolkodik el most komolyan. - Jelen pillanatban Asaménak, aztán Shinjinek, neked, Jeremynek, Tatsukinak. Azt hiszem, ennyi. - Komolyan gondolja és érzem, hogy nem tudja ő maga sem az igazi választ.

- Akkor mit problémázol azon, hogy Jeremynek nem te állsz az első helyen? - kérdez rá morogva, elégedetlenül. - Amint Tatsuki második helyre kerülne nála, kibaszná a picsába, mert ő nem jótékonykodik senkivel, akkor meg Jeremy bukta a rajzolástanulást, a testvérei ellátását, az alvóhelyet, a kaját, a zsebpénzt, meg minden mást is. Te mit akarsz, hogy te legyél az isten és akkor megcsinálod mindazt, amit Tatsuki csinál, vagy elfogadod ezt a helyzetet és megpróbálsz alkalmazkodni? - Deon...! Le a kalappal a kölyök előtt! Látom, ahogy bennakad a levegő is Yoshiban.

- Nekem ez a helyzet megfelel - nyögi ki végül. - Nem akarok isten lenni, sem pedig senki helyét. Csak azt, hogy Jeremy az enyém legyen, hogy szeressen és hogy ne hagyjon el. - Újabb tőrök landolnak a szívemben. Hát nem érzi, hogy így van? Bár tudom, hogy csinálok faszságokat, de...

- Szeretlek Yoshi - nyögöm ki, és elkezdenek folyni a könnyeim megint. Remek... De meg sem hallja igazán. Mintha itt sem lennék.

- Pedig remek úton haladsz afelé, hogy ellökd magadtól - tájékoztatja nyugodtan a testőrt. - Olyan választás elé állítod azzal, hogy ki legyen számára az első, ami elé nincs jogod. Szerintem nagyon jól tudod, hogy a testvérei és az álmai nagyon fontosak neki, ahogy azt is, hogy meg akarja tanulni, hogyan védje meg magát, meg akar erősödni, és stabilitást akar szerezni, hogy egyedül is képes legyen megállni a lábán, ne szoruljon senkire a későbbiekben. Egyértelmű, hogy ha ennyi minden forog kockán, bármennyire is szeret, nem fog a karjaidba ugrani, mert képtelen rá. Képzeld magad a helyzetébe és utána gondold újra ezt a szitut! – kéri komolyan. – Tatsukinak mindazért, amit kap, feltétlen engedelmességgel tartozik, ami nem egyenlő azzal, hogy bele van kényszerítve olyanba, amit nem akar, de meg kell tennie bizonyos dolgokat ahhoz, hogy továbbra is Tatsuki mellett lehet.

- És ebbe beletartozik az is, hogy lefekszik vele? - kérdezi meg, de sokkal visszafogottabb és már nincs meg az él sem benne. - Tatsuki azt mondta nekem, hogy Jeremy az ő tulajdona és örüljek, ha néha kölcsönadja. Szerinted ebből mi jön le? - Még mindig bizonytalan, Deon rendesen megdolgozza, de bárcsak ne kéne hallanom! Nem vagyok a tetováló tulajdona, sosem kezelt úgy, ugyanakkor megvannak a határok, amiket be kell tartanom és ezt meg is teszem.

- Tudtam, hogy ezt fogod kérdezni. - És egy félszeg mosoly jelenik meg a száján. - Nem, nem tartozik bele - mondja meg Yoshimi szemébe nézve. - A szex döntés, akarod vagy nem kérdés. Ha nem akarod, nem kényszerít, ha meg kufircolni akarsz vele és neki is kedve van hozzád, akkor megdug, mert miért ne. Jeremy nem konkrétan tulajdon, de amíg Tatsuki tanítványa, addig ő dönt felette. Ez olyan, minthogy amíg csak Asame keze alá tartoztál, ő döntötte el, hogy egyáltalán van-e szüneted, elmehetsz-e szabadságra. Én zsíroztam le nála, hogy ráérj és büntetlenül megúszd, hogy elvonultál Jeremyvel - közli be szégyenlősködés nélkül -, egyébként lehet, hogy nem jössz ki jól a dologból. Tatsuki Jeremynek a főnöke, ő dönti el, hogy mit igen és mit nem. Amíg ez így van, addig Tatsuki szavaival élve örülhettek, hogy engedélyt ad pásztorórázni, igen.

- Ezt értem - mondja komolyan. - Ebből viszont egyenesen következik, hogy akkor mégiscsak Jeremy döntése volt a dolog. Akkor pedig nem értem, mármint mi az, amit nem adok meg neki? Ami miatt másra van szüksége. Amiért így dönt. - Képes még ennél is jobban átgázolni rajtam? Nem akarom tudni!

- Ezt én nem tudom, ezt nektek kellene megbeszélni - válaszol őszintén. - Tatsuki nyers és gátlástalan, kevés dolog van, amit elutasít a szexben, nem szégyenlősködik semmiben és határozottan tudja, mit akar. Ettől függetlenül mondtam Jeremynek, hogy kompromisszumokra van szükség egy kapcsolathoz, arra, hogy áldozatokat hozzon érted és ne csak elvárja, hogy te megtedd, meg elfogadd és satöbbi. Ha higgadtan és normálisan meg tudnátok ezt beszélni, nem lennék itt, de te tök durva voltál, ő meg menekül. Mindkettőtöket megértem, nem állok egyikőtök pártjára sem - Ezt már rám pillantva mondja, mire apró bólintással válaszolok, hiszen nem is azt vártam, hogy védjen meg. -, de az első lépés, hogy eldöntsétek, hogy szeretitek-e tényleg egymást és együtt akartok-e lenni, vagy nem. Ha nem, akkor szevasz, tavasz, nincs miről beszélni, ketten mentek kétfelé, ha meg igen, akkor ne bánjatok úgy egymással, mintha természetes lenne, hogy a másik mellettetek van. Te ne beszélj úgy, mintha a seggedből rántottad volna elő, mert ha ilyen könnyű lenne társat fogni, mindenkinek lenne, te meg ne menekülj el a problémák elől, mert neked is meg kell tudnod oldanod őket! Én is ugattam vissza Asaménak, ordítottam vele, de vágtam is rá az ajtót - vallja be őszintén, egyenesen. - Megtehetem, a párja és a pártfogoltja vagyok. Más valószínűleg nem úszta volna meg, én meg tudjuk, hogy mindenkivel szembe merek szállni és a következmények se érdekelnek, mert szarom le őket, majd ha lesznek, reagálok rájuk. Nem gond, ha veszekszünk, belefér, csak legyen megoldás, nem félbehagyott mondatok és visszafojtott gondolatok, mert abból nagy hepaj lesz. Ennyi - zárja le ezzel a monológját. Látom, hogy Yoshi mélyen elgondolkodik arról, amit Deon mond. Tudom, hogy igaza van, hogy nem megoldás, mikor menekülök, de így volt könnyebb. Lehet, ez is hiba volt, de így sikerült. Yoshi rendesen rágódik valamin, aztán rám néz, majd megint lehajtja a fejét. Nem merek megszólalni, valami fontos dolgot tesz éppen.

- Sajnálom. - mondja ki végül a szemembe nézve. Mit? Mondd már, Yoshi! - Csak nekem is hosszú volt ez a nap, de nem kellett volna így reagálnom. Ne haragudj! Csak annyi mindent nem értek és képtelen voltam mindennel együtt feldolgozni. Raktari, Tatsuki, Shinji, te... mindez egyszerre. Túlreagáltam, tudom, és Deonnak igaza van. Szeretlek és csak ennek kellene számítania.

- Yoshi... - Még mindig sírok, egyszerűen nem tudom abbahagyni. Bár val'szeg jobb, mint mikor magamba fojtok mindent. - Ne haragudj! Szeretlek, de... de vannak ilyenjeim. Azt hittem, megbeszéltük, hogy elfogadtad, hogy ilyen vagyok. Ugyanakkor értem, hogy mit szeretnél és megpróbálok rajta változtatni, igyekszem. De sosem tudok mást tekinteni elsőnek, mint Tatsukit. Olyan, mintha részben visszakaptam volna apámat. Valaki vigyáz rám, vezet, irányít, néha megdicsér, tanít, edz és felkészít az életre. Őt is szeretem, de teljesen másképpen. Függök tőle és az övé vagyok, mert akit egyszer megszerez, azt nem engedi el többet. De nem tiltott el tőled, ha nem volt nagy gáz, elengedett és tőlem tette függővé, hogy életben hagy-e. Figyel rám, foglalkozik velem és számítok neki. Biztonságot ad, olyan tipikus biztos pont. De nem vagyok belé szerelmes, sosem voltam és nem is leszek, mivel mást szeretek.

- De... akkor miért? Miért feküdtél le vele? Miért nem vagyok elég én? Miért kell más is? - Kemény kérdések, amiket most kapok, de értem a miértjét és meg kéne rá próbálni valami értelmes választ adni.

- Nem arról van szó, hogy te nem vagy elég nekem. Ennek más az alapja. Nálam ez bizalomjáték, de ezt már mondtam neked és azt hittem, megérted. Mikor odaadom magam valakinek, akkor azt bizalommal teszem, mert tudom, hogy bánthat, összezúzhat, tönkre tehet ezzel - mondom meg őszintén. - Ennyi az alapja. Vannak azonban olyan tabuk, amiket más nem kaphat meg, csak te. Nekem ebben mutatkozik meg, hogy milyen más helyen állsz. Tudod, hogy nekem a szex nem sokat jelent, azt is tudod, miért nem. Ennek ellenére olyan kiváltságokat élvezel benne, amit más nem. Ennél többet nem tudok adni, egyszerűen nem megy, pedig igyekszem. De ha azt kéred, megpróbálom visszafogni magam, tudok nemet mondani és meg is teszem, ha azt szeretnéd. Miattad tudok változni, legalábbis megpróbálok.

- Jeremy... - Azt hiszem, sikerült rendesen meglepnem, legalábbis ezt olvasom ki a tekintetéből. Igen, tudom, hogy egy hete azt mondtam, hogy nem tudok ezen változtatni, de akarok, miatta. Ma igen könnyen azt mondtam, hogy el tudom engedni, pedig nincs így, nem tudom. Még ha akarom, akkor sem. Már nem. - Tényleg képes lennél erre?

- Igen. - Most már határozottan ezt tudom mondani. Képes lennék változni érte, Deon szerint is lehet, ez megoldás. Akkor pedig miért ne? Elszáll minden kétségem és most úgy küzdök Yoshiért, mint még soha senkiért. Vele akarok maradni, ha nem is lesz sosem igazán harmonikus és tökéletesen békés a kapcsolatunk. Lesznek problémák, de meg tudjuk oldani, remélem. - De neked is változni kell, tanulni és fejlődni. Nem akarlak megölni, nem akarlak elveszíteni, nem akarlak elengedni, ehhez viszont az kell, hogy többé ne hibázz, hogy ne kerüljünk ilyen helyzetbe. El kell fogadnod, hogy a vezér Tatsuki. Sosem bántana engem, legalábbis úgy nem, hogy abból ne álljak fel. Egy-két pofon kell az élettől, ezt megkapom tőle, de csak addig küld le, amíg fel tudok kelni, ha nem is magamtól, de kis segítséggel. Átléptél pár határt nála, és több már nem nagyon van. Fogadd el, hogy ő vezet és engedelmesnek kell lenned vele szemben! Vissza fog jönni, újra fog próbálni, nem bukhatsz el megint! Nincs már több dobásod. Segítek, együtt kilábalunk ebből, de valahogy meg kell tanulnod elvonatkoztatni tőlem, nem dühbe jönni. Akármennyire is fáj, leszarni, és azzal foglalkozni, ami a feladatod. Rohadt nehéz, de tudom, hogy képes vagy rá.

- Jeremy akkor a fiúd - szólal meg Deon -, amikor a négy fal vesz körbe, vagy mittomén, hol szexeltek. Egyébként a főnököd, a felettesed, a parancsolód. Ha azt mondja, hogy térdre és csókold meg a cipőjét, megcsinálod minden izélés nélkül - jelenti ki nyugodtan. - Ezt jelenti kutyának lenni. Bakari ugyanilyen engedelmességgel tartozik Tatsukinak, nekem pedig Tatsuki. Amit mondok, az úgy van. Nem úgy lesz, nem nem lehetne-e, hogy... Nem. Az úgy van! - magyarázza határozottan. - Mivel Jeremynek Tatsuki a mestere, neked is nyugodtan parancsolhat, ahogy én is Bakarinak. Én pedig Asame kutyája vagyok, tehát végső soron ő a főfőnök - teszi hozzá komolyan. - Elemezd ezeket a kapcsolatokat és azonosulj a szerepeddel, vagy mondd meg, hogy erre nem vagy képes és akkor nem erőlteti senki, mert nem célja az egyikünknek sem, hogy valami gebasz legyen! - kéri és utasítja egyszerre Yoshimit. Nekem sem volt könnyű elfogadni mindezt. Sosem gondoltam volna, hogy a végén el tudom fogadni, hogy Deon felettem áll, de már nincs vele gondom. Ismerem és így egyértelmű, hogy nem adna olyan utasítást, amit nem gondol át teljesen, vagy nem kérdez meg valakit, aki esetleg jobban érti. Ugyanígy tudom, hogy Tatsuki sem adna értelmetlen utasítást. Nem akar megölni vagy elveszíteni, valamiért ragaszkodik hozzám és ennek alapján Yoshihoz is. Biztos találna mást, igazából Ricket is kerülgeti rendesen, de minden hülyeségemmel együtt megtart magának, ez pedig szerintem mindent elmond.

- Akkor maradhatok Jeremy mellett, ha azonosulok ezzel, nem? Akkor viszont egyszerű a válasz - mondja ki Yoshi végül. - Kell egy kis idő, amíg el tudom fogadni így, de igyekezni fogok, ahogy komolyan megtanulom elválasztani a szeretőt és a testőrt. Nehéz lesz, de meg tudom csinálni. Nem akarom elveszíteni őt - néz rám apró mosollyal az arcán. Talán most tényleg rendeződik minden. - Csak az, ami még összezavar, hogy jelen pillanatban fogalmam sincs, hova tartozom. Se ide, se oda, sehova és így lógni elég furcsa érzés. Valahol érzik a többiek, hogy már nem vagyok teljesen itt, ugyanakkor máshol sem. Nem akartam elhinni Shinjinek, hogy kerülik, de már tudom, mire gondol. Amint maga mellé vett, Raktarin és Terukin kívül mindenki messzire elkerül, nekik meg nem mondhatok semmit, így nem értik a történteket. Közben meg a másik félnek nem tudok eleget bizonyítani, ez az én hibám - teszi hozzá komolyan, még mielőtt félreértenénk. - Így nem találom a helyem sehol, feszült vagyok és még kevésbé tudok koncentrálni. Erről mi a véleményed? - A kérdés Deonnak szól és nagyon komoly. Érzem, hogy ezt eddig azért nem mondta el nekem, hogy ne érezzem magam rosszul tőle, de valahol megértem, a problémáját is.

- Nem - jelenti ki komolyan. - Ha nem tudsz azonosulni az alvilági kutyaszereppel, attól még lehetsz a szeretője, de kábé ennyi. Néha összejártok, de nem lesz közöd ahhoz, amit Jeremy csinál, te itt leszel, ő ott és az a fajta távolság, ami a yakuzák és az alvilágiak közt van, meglesz köztetek. Lehet így élni, úgy gondolom, szóval nem kell mindenképpen elfogadnod ezt a lehetőséget - osztja meg a véleményét őszintén, de határozottan. - Amennyiben ezt elfogadod, bekerülsz Jeremy alá, ő lesz a közvetlen főnököd, hozzá fogsz tartozni. Ha a kiképzésed véget ér, neki vagy köteles engedelmeskedni, ha pedig ő nem tud utasítást adni, akkor Tatsukinak vagy nekem. Azt kell megértenetek mindkettőtöknek, hogy alviláginak lenni kurva nagy szabadságot jelent - tér el kicsit a fő témától, de érződik, hogy ezt fontosnak érzi. - Felettem ugye egyértelműen Asame áll - kezdi ezzel. - Valamennyire Tatsuki is, hiszen a mesterem, de a kettőnk viszonya pont ezért nem egyszerű. Ellenben pont a kettősség miatt olyan könnyű forgatni, hogy mikor kinek a szava érvényesül. Le vannak rakva a függvények, nem kimondva, mert ezeket érezzük, és adott szituban ő hiába mond A-t, ha én B-t akarok. Meg persze fordítva is. Példa. Amikor meglógtam innen, akkor rohadt mindegy volt a miért, meg hogy mit akarok, leugatta a fejem és visszahozott a házba. Kaptam két nagy maflást is, ami helyre tett, de kaptam volna még kettőt, ha megpróbálom a kutyámként kezelni, mert abban a szituban ő mester volt, aki kiosztott, mert felelőtlen és hülye voltam. Ugyanakkor ott van az a szitu, amikor terepre mentünk Tatsukival és kiderült, hogy Shinji ott van. Az egy nagyon labilis helyzet volt, Tatsuki meg akarta őt ölni, mert az alvilági szabályok értelmében a hívatlan vendég halálra szánt ember - magyarázza keményen -, én viszont nem akartam hagyni, hogy újdonsült testőrömet és egyben akkor még haveromat megfojtsa, hiszen a testőri szabályok értelmében helyesen cselekedett. Kényes történet, patthelyzet. Ugyanúgy érvényesíthető lett volna a mester akarta, miszerint ez a szabály és ezt kell tenni, ezért kussoljak, mint az, hogy Tatsuki eleressze Shinjit, mert azt parancsolom neki, hogy tegye meg. Akkor jött az, hogy oké, életben hagyja, de a markomba helyezi Shint, amivel az jár, hogy ha megint hatalmasat vét, nekem kell megölnöm és nincs apelláta. Kurva könnyű lavírozni, forgatni a szerepeket, a helyzetnek megfelelően idomulni vagy ellenállni, csak soha nem szabad meghátrálni és mindig tudni kell, hogy mit akarsz. Helyzetfelismerés is kell, persze, és az minél tökéletesebb, annál könnyebb uralni az eseményeket. - Valami hasonlót meghallgattam én is Tatsukitól, bár példázva nem volt, így pedig szerintem azért valamivel könnyebb. Látom, hogy Yoshi rendesen elagyal megint. Hagyok neki időt, ezt neki kell magában rendeznie, azt hiszem.

- Szóval... - Érzem, hogy még mindig próbálja feldolgozni az információkat. - Azt kell tudnom eldönteni, hogy éppen az adott szituban kinek a parancsát és hogyan követem. Elsősorban Jeremyhez fogok tartozni, de emiatt Tatsukihoz is, tehát muszáj leszek megbarátkozni azzal, hogy irányít. - Nagyot sóhajt a mondat végén, neki talán ez a legnehezebb, Deon azonban azonnal rábólint. - Azt hiszem, nem árt javítanom a helyzetfelismerésemen sem. Valahogy fejleszteni kell. Biztosan nem avathatok be senkit, aki esetleg segíthetne? - Nem tudom, kire gondol, ugyanakkor sejtésem szerint Raktari lehet az illető. Erre én is kíváncsi vagyok azért. Sosem kérdeztem meg Tatsukit erről. Talán hiba volt.

- Miért kérdezed meg? - kérdez vissza Deon. - Most mondtam el, hogy amit akarsz, azért ki kell tudnod állni, ha másképp nem, akkor a helyzetek kicsavarásával, a szabályok elferdítésével! Ha segítség kell, akkor kérj, ha pedig azért leosztják a fejed, közöld, hogy a cél fontosabb az eszköznél ebben a helyzetben! Ha félsz Tatsukitól, szarrá fog verni, mert teljesen úgy viselkedik általában, mint egy igazi kutya, a félelemre ugrik, méghozzá megveszekedetten - közli nyersen. - Ez az alvilág, csesszétek meg! - csattan fel. - Tiltották? Akkor valószínűleg nem szabad. És? Ha kell, akkor kell! Tudd megvédeni magad szóban és harcban, ha pedig ez megvan, minden oké lesz! Csomó olyat csináltam, amit nem lett volna szabad, amit előttem senki, és nem azért élek még, mert Asame pártfogoltja vagyok, vagy mert Tatsuki annyira imád, hanem mert kiálltam magamért!

- Deon - kérem most én szelíden -, azért van egy apró különbség a kettő között. Én is kérdeztem hasonlóakat Tatsukitól, hogy mit szabad és mit nem. Ennek megvan az oka, te könnyen feszegeted a határaidat, ezt már láttam. De nem mindenki van így ezzel. Ráadásul mikor nincs kimondva sem tiltás, sem engedély, akkor nagyon nehéz dönteni.

- Akkor a legkönnyebb! - vet ellent állhatatosan, erre mosoly futja el a szám. Nem is ő lenne! - Ha valami nem tilos, azt szabad, nem? Tanulj már meg így gondolkodni! - követeli hevesen. - Egyébként se próbáld bemagyarázni nekem, hogy te nem vagy Tatsukinál kivételes helyzetben, mert fejbe váglak! - fenyeget meg, de azért látszik rajta, hogy barátságos fejbe vágásra gondol. Csak kis tasli, mi?

- Jól van, de igen, kivételes helyzetben vagyok. Amúgy ő is mindig azt mondja, hogy ne függjek ennyire másoktól és döntsek szabadon - vallom be megvonva a vállam, aztán elvigyorodom. - Egyébként is, nekem az az érzésem, hogy ez a kérdés azért hangzott el, mert már megtörtént a dolog. - Nézek Yoshira.

- Nyertél - közli csendesen, de megadóan. Tudtam én, hogyha kettesben hagyom őket, ez is elő fog jönni. - Elmondtam Raktarinak a nagy részét, benne száz százalékban bízom és tudom, hogy segít, sosem tenne olyat, amivel árthat. - Aprót biccentek, ezzel én is egyetértek, s nem csak a srác szerelme miatt, hanem a barátságuk miatt is.

- Akkor meg minek kérdezed? Még fel is hívod rá a figyelmet - dorgálom meg most én is egy kicsit. - Majd ha nem tetszik Tatsukinak, akkor elbeszélgetek vele, ennyi. Most is bejött, nem?

- Én tudjam? - néz rám kérdően. Most mi?

- Itt vagyok, nem bántott, nem ütött meg, jól lehordott, de aztán teljesen normális volt. Szóval szerintem működött. Egyébként sem hittem volna sosem, hogy elviseli tőlem, hogy akaratosan nem kérek, hanem valami parancsolásfélét vetek be. Még sosem írtam le neki, hogy akarom, na most igen. De jött is - mesélem el végül vállat vonva és kis megerősítésért Deonra sandítok, ő meg vigyorog, mint a vadalma.

- Fejlődőképesek vagytok - állapítja meg incselkedve. - Szóbeli csoki mindkettőtöknek - teszi hozzá kuncogva. Na nézd már! Ezt nem lehet kontra nélkül hagyni, de Yoshi beelőz.

- Azt hittem, csontot szokás a kutyáknak osztogatni - vigyorog fel Deonra, mire elnevetem magam. Azt hiszem, kezd visszaállni a helyzet egyenesbe. - Igyekszünk fejlődni, no, aztán majd meglátjuk. Egyébként meg még ennyire rámenősnek nem láttalak ám - vallja be Deonnak.

- Nem figyeltél jól - közli játékosan és rányújtja a testőrre pirszinggel díszített nyelvét. - Mindig rámenős vagyok - teszi hozzá büszkén. - Csontom amúgy nincs, csak a testemben, de arra még nekem is szükségem van, úgyhogy szóbeli csoki van, ha kell - kontráz ő is.

- Üsse kő! - kuncogja el magát Yoshi. Kész vagyok teljesen. Itt mindenki hülye? - Jó lesz az a szóbeli csoki is, ha fültővakargatás is jár mellé. - Na eddig bírtam, kirobban belőlem a röhögés.

- Nem hiszem el, hogy itt senkinek nincs meg a négy kereke - nyögöm ki két nevetés között.

- Én pont így éreztem magam, mikor rájöttem, hogy mekkora dinka egy csomó ember! - csap le a kijelentésre Deon, miközben odalép Yoshimihez és megvakarássza a fülét. Vaó! Yoshi meg én is nevetünk, már nem bírjuk tovább. Ez így nem lesz jó. Mindenesetre most már én nem bírom és feljebb mászom az ágyon, majd nyomok egy csókot az ajkaira. Látom, hogy már várta ezt, vagy legalábbis örül neki.

- Ezeket még átbeszéljük majd, rendben? - kérdezem mosolyogva. Holnap meg is ejthetjük a dolgot. - Bakari rád nézett azóta?

- Persze, járt itt, megvizsgált, adott valami szert is, aztán elment. Gondolom, dolga van. Amint látod, Raktari is visszajött, elhozta a cuccokat - mondja meg komolyan, hogy megnyugtasson. Elmosolyodom és kap még egy puszit érte.

- Egyébként, Deon, van egy csomó minden, amit meg akarok majd veled beszélni - mondom felmosolyogva rá. A srác épp az ajtó felé araszolt és most meglepetten, szégyellős mosollyal pillant vissza.

- Mivel Asame általában dolgozik, Shinji meg kimenőt kapott, elég sok szabadidőm van. Ha nem vagyok a szobámban, akkor meg el vagyok foglalva, de ez nyilvánvaló - teszi hozzá vigyorogva. - Itt... gondolom... végeztem. Majd jössz, ha beszélni akarsz és dumálunk, ha a yakuzám nem tart rám igényt még - búcsúzik elfojtva a vigyorát, ám látszik, hogy zavarban van. Tudnám, mitől!

- Oké, köszönöm. - Vigyorgok fel rá. - Egyébként szerintem tetszeni fog neked. - Ezen meglepődik, látszik Deonon, hogy elképzelése sincs, miről akarok vele beszélni, ezért mosolyogva grimaszol. - Majd megbeszélünk mindent. És köszi a segítséget - mondom őszintén. Kellett ez a kis fejmosás mindkettőnknek, azt hiszem. Jót tett és sok mindenre ráébresztett, meg talán Yoshit is.

- Várlak, míg el nem rabolnak! - mondja röhögve, azzal olajra lép. Azért küldök egy értetlen pillantást utána, de hadd menjen.


Inkább visszafordulok Yoshi felé és most egy hosszú, mély csókot lopok tőle, majd mellé fészkelem magam és hozzábújok. Persze vigyázok, nehogy fájdalmat okozzak neki, mert azt most nagyon nem kéne. Nagyot sóhajt, de magához ölel és kapok egy csókot a homlokomra. Talán most már megint rendben lesznek a dolgok. Felnyúlok és megsimogatom az arcát, csak mert jólesik. Most szavak nélkül is értjük egymást, azt hiszem, felesleges lenne megtörni a békés csendet. Apró pici mozdulatokkal viseltetünk egymás iránt. Imádom, mikor ilyenek vagyunk. Ezt én így viszonylag nehezen fogom viselni, ugyanis rohadtul vágyom már Yoshira. Persze nem lehet, de... Utálom ezt a helyzetet, pláne így, hogy még csak hozzá sem nyúlhatok. Furcsa lenne megkérdezni, hogy Bakari tiltotta-e a szexet? Gondolom, igen, így jobb nem próbálni. Pedig vááááá!


Na jó, ez nekem nem fog menni. Felemelem a fejem és az ajkaira tapadok, szenvedélyesen csókolom, imádattal, szerelemmel. Akarom, nagyon akarom. Tudom, hogy nem lehet, de azt akarom, hogy tudja, hogy rá vágyom. Érzem a hevességéből, hogy ő is rám. Akarooom! Kezdek kicsit önzővé válni, de annyira jó lenne! Bebújok a takaró alá inkább és szinte ráfonódom, persze figyelek a kötésekre is. Tudom, hogy nem hagyja hidegen, amit csinálok, úgyhogy nagyjából eldőlt, hogy ezt nem hagyjuk abba még. Lassan belefulladok a csókolózásba, így inkább hátrakapom egy kicsit a fejem, de nem számítok arra, hogy Yoshi rögtön betámad a nyakamra. Halkan felnyögök, ahogy elkezdi meggyötörni a bőrt, hagyom neki, olyan régen tette és most annyira jólesik. Simogatom, nyöszörgöm és közben próbálok józan maradni. Ő is kutakodik, a pólóm alá túr. Na jó, ez így nem fog menni! Ha nehezen is, de elszakadok tőle és gyorsan megszabadulok minden ruhától, ami rajtam van, majd így bújok vissza hozzá, már a rendetlenség sem érdekel, amit hagyok magam után. Majd reggel, vagy később foglalkozom vele. Hagyom, hogy megint csókoljon, de most már átveszem az irányítást, megkínzom őt is rendesen, de végül nem leszek szemét és végül érzéki szopásban részesítem. Imádom nézni, ahogy élvezi, amit nyújtok neki, az arcát, a szemeit. Sosem irányít, hagyja, hogy tegyem, ahogy gondolom, de mindig kapok jutalmat, mutatva, hogy jó, amit csinálok. Ő is kiéhezett, nem bírja sokáig és a számba élvez. Én is így gondoltam! Ravasz vigyorral kúszom fel hozzá újra és csókolom meg mélyen megint. Persze nem felejtkezik meg rólam sem, kezével eljátszik velem, már-már az őrületbe kerget, ahogy én is őt, de végül megkegyelmez és a gyönyörig repít. Zihálva, mosolyogva fekszünk egymás mellett. Fogom a kezét és csak idülten élvezem, hogy vagyunk. Egy papírzsepivel eltávolítjuk a felesleges dolgokat, aztán csak összebújunk. Egy ilyen nap után ránk fér az alvás. Itt az ideje pihenni, Yoshi is így gondolja, mert lehunyja a szemét. Még lassan simogat, de perceken belül elalszik. Elmosolyodom és én is követem őt az álmok közé.