20.

Asame

Ahogy vártam, Ehime elhozatala nem maradt esemény nélkül. Először persze csak szőrmók macskánk, Shabu volt az, akinek feltűnt, hogy valami szokatlan dolog készülődik, napokig nyugtalanul viselkedett, nem találta a helyét, aztán nem csak saját embereim, de Akihito emberei is megerősítették, hogy valaki ólálkodik a ház körül, és igyekszik alaposan felmérni, mire számíthat tőlünk védelem címén. Senki nem mondta ki, de tudtuk jól, hogy Sheon az. Megparancsoltam az embereimnek, hogy ne vegyenek tudomást róla, de figyeljenek oda és készüljenek fel minden eshetőségre. Ezután még napokig nem történt semmi komoly, mígnem Shabu vérmocskosan és megtépetten nem került elő. Nem emberi kéz bántotta, az látszott rajta, sokkal inkább valami kistestű állat. Egy percig sem volt kétséges, hogy állatorvosnak látnia kell.


Én nem mentem Ryuuichivel és Deonnal azonban. Egyrészt nem akartam egyedül hagyni Ehimét, másrészt kíváncsi voltam, történik-e még valami szokatlan a ház körül. Ryuu és a kölyök viszonylag hamar megjárják az állatorvost, ám Shabunak ott kellett maradnia, hogy megfelelő ellátást kapjon, s ez Deont is alaposan letörte, ezért amint tudom, a karjaimba vonom, hogy megvigasztalhassam. Ezután napok teltek el úgymond eseménytelenül, mikor az őrök jelentik, hogy Sheon van a kapuban és bebocsájtást kér. Meghagyom nekik, hogy az ilyenkor szokásos procedúrával fogadják, s míg ők fegyvertelenítik, átmotozzák, magamhoz hívatom Deont és Shinjit is. Ryuuichi úgyis jön, mint a ház biztonságifőnöke és mint a legjobb testőröm, így neki kár is lenne szólnom. Szerencsémre a kölyök és testőre előbb érnek be, mint vendégünk, így van pár perünk rendezni vonásainkat, aztán Ryuuichi jelenik meg az ajtóban, s bekíséri Sheont.


Cseppet sem kerüli el a figyelmemet, hogy kölyköm megint remekül néz ki, mintás szövetnadrágot és testére simuló, fekete pólót visel, s ékszerként fa golyókból álló nyaklánc és karkötő díszíti. És az sem elhanyagolható, hogy szokásához híven zokniban csattogott be és persze az asztalomon foglalt helyet, mint ahogy Shabu is mindig. Sheon is kitett magáért azonban. Egy fekete pufimellényt visel, melynek karjain és gallérján szőrme van, körülbelül rekeszizom magasságig kicipzározva, aminek következtében tetoválásai remekül látszanak, s csuklóira egy-egy szegecses bőrszíjat tett. Egyelőre csak figyelem őt, várva, hogy kezdeményezzen.

- Seichoru Asame - szólal meg a fiú érdes hangon a mutálástól és biccent is nekem. - Deon Elerden - köszön így a kölyöknek és neki is biccent. - Izumura Sheon vagyok - mutatkozik be. Bár higgadtan beszél, a pillantásán látszik, hogy feszült, arca merev, kezei néha ökölbe szorulnak.

- Szerintem felesleges a további udvariassági köröket lefutnunk - szólalok meg. - Tudom, miért jöttél, de engem az érdekel inkább, mit ajánlasz érte, hogy meg is kapd. Mik a szándékaid?

- Tévedsz - jelenti ki fölényesen elmosolyodva. - Nem Ehiméért jöttem, ha akarnám, el tudnám vinni az engedélyed nélkül és ebben a testőreid és Akihito emberei sem tudnának meggátolni. Az sokkal jobban érdekel, miért csaltál ide. - Elégedett félmosolyra húzom ajkaim és hellyel kínálom Sheont. A srác elfogadja azt, ám mielőtt leülne, elveszi az asztalról Deon eperleveles cigarettáját, s tűnődve vizsgálja meg a dobozt, majd kiszolgálja belőle magát. Csodálkozom, hogy a kölyköm nem ugrik neki, de Deon egyelőre csak figyeli őt, amit valahol nem is bánok, bár szeretem a szájalását.

- Zakura és Kawano nem kívánatos személyek, régóta keressük azt, ami miatt eltávolíthatóvá válnak és azzal, hogy Kawano elkapta az egyik emberem és a legkedvesebb szajhám, alaposan kihúzta azt a bizonyos gyufát, egy túlságosan nyílt támadás azonban nem lenne célszerű.

- Zakurát és Kawanot megetetheted ezzel a maszlaggal, de engem nem, mert én pontosan tudom, kicsoda hever az egyik vendégszobádban alaposan összeégetve. Masao sose lenne a te embered, a kis szöszi meg az ő nyakán csüng, mióta csak idekerült, te rá se néztél, ti egymással szórakoztok - közli hidegvérrel, nyíltan a szemembe nézve. - Lehet, hogy a biztonsági rendszereitek nagyon jók, nehéz volt belezavarni bármelyikbe, de vannak más módszereim, hogy alaposan felmérjem a terepet - árulja el hűvösen. - Most, hogy rendbe tettük ezt, elmondom, miért jöttem, remélve, hogy nem kell másodjára feltennem a kérdést. Miért csaltál lépre? - kérdezi meg határozottan. - Zakura hamarosan halott ember lesz, csak még nem tudom, mit csinált az anyámmal, Takuya visszakapja a fiát és aztán Kawano is haleledellé válik.

- Szerintem teljesen érthető okokból vagyok elővigyázatos még veled is annak ellenére, hogy idecsalogattalak. Nekem Kawano és Zakura feje kell, ha nem is ezüsttálcán, de belátható időn belül. Végérvényesen el akarom őket távolítani, ám ehhez szükségem van arra, hogy előkerüljenek róluk olyan adatok, amikkel sarokba szoríthatóak. És itt jössz a képbe te. A yakuzád és közted lévő feszültség nekünk nagyon is kapóra jön alkudozás szempontjából, de tudnom kell, hogy ez nem csak olcsó kis trükk, amivel engem akarsz átverni.

- Megölte az apámat és eltűnt miatta az anyám. Ez neked elég indok, hogy én is a fejét akarjam? - kérdezi harapósan, szinte vicsorogva, majd a csikkét elnyomja az asztalon lévő hamutálban.

- Elég - közlöm vele nyugodtan, rágyújtva.

- Nagyszerű. Akkor intézd el nekem, hogy a Szindikátus ne akarja a fejemet, ha elteszem láb alól Zakurát, én pedig elintézem, hogy Kawano a pokolba kerüljön - áll elő az alkujával, Deon pedig hangosan felröhög, bár öröm nincs a hangjában, csak egy nagyon kevés.

- Túl egyszerűnek tűnik.

- Egészen addig nem érdekelt ez a kurva yakuzavilág, amíg el nem vitted Ehimét. Úgy voltam vele, hogy szépen csendben elszivárgunk, miután megbosszultam a szüleimet, de most már Zakura helyét akarom.

- Mi hasznom származik abból, ha téged teszlek a helyére?

- Azon túl talán semmi, hogy ugyanúgy a két hülye halálát akarjuk - válaszol fesztelenül. - Mert mit akarsz?

- Biztosítékot arra, hogy a későbbiekben nem támadsz sem nekem, sem másnak. Gondolom, nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, Kawano helyére a testőrét, Takuyát szánom, mint szövetségest, ebből kifolyólag talán érthető, miért nem akarok a későbbiekben ellenségeskedést azon a területen.

- Eddigi tapasztalataim szerint jó szövetségesek vagytok - jelenti ki és most az eddig néma Deonra pillant.

- Mit küldtél be ide? - kérdez rá.

- Két görényt. Sajnálom, ami a macskátokkal történt, az nem volt szándékos.

- Szerencsére rendbe fog jönni - tájékoztatom. - Részemről áll az alku, ha te is így gondolod.

- Nincs okom mást gondolni - válaszol kissé flegmán. - Esetleg van tipped, mit csinálhatott anyámmal? - kérdezi tőlem komolyan. - Anya fel tud szívódni, de ismerem a hátrahagyott jeleket, amik most sehol sincsenek.

- Sok minden lehetséges. Megölte és a szerveit eladta Kínának, vagy egyszerűen csak eladta szajhának odakintre. - Sheon erre biccentve felugrik, mint aki minden kérdésére választ kapott és menne. - Ha akarod, láthatod Ehimét - ajánlom fel neki -, de elvinni egyelőre nem engedem.

- Az engedélyed nélkül is így volna - válaszol villanó pillantással.

- Fenyegetőzéssel nem mész sokra.

- Ez nem volt fenyegetőzés - közli.

- Ryuuichi elkísér - tájékoztatom, s hagyom lelépni.

- Nem kell. - Azzal elviharzik. A biztonság kedvéért utána küldöm Ryuut, Deon pedig jót kuncog rajta.

- Mennyire hasonlít rám?

- Túlságosan - dörgölöm meg halántékom és hátradőlök székemben, Deon pedig betelepszik az ölembe.

- Nekem szimpatikus. Nem vártam volna, hogy bocsánatot kér a macska miatt.

- Neked elég sok mindenki szimpatikus, akit én annyira nem preferálok.

- A Yoruval és Asahitoval kapcsolatos dolog se jött be - incselkedik bújva. - Szerintem nem lesz gáz Sheonnal se.

- Remélem.

- Nagy gáz lenne, ha átcseszné a fejünket, mi? Úgy tűnt, sokat tud a mindennapjainkról. - Bújik hozzám és vállam simogatja mindeközben.

- Nem eszik olyan forrón azt a kását, de okozna kellemetlen pillanatokat - ismerem el, mert minek tagadjam. - Viszont az én haragomat is jobb félni és nem azért mondom, mert ennyire el lennék szállva magamtól.

- Tudom - nyugtat meg halvány mosollyal. - Érdekes időszaknak nézünk elébe megint, de Sheon olyan szövetséges lehet, akivel fenyegetőzik az ember - kuncogja el magát. Mióta Shabu nincs, nagyon kis letört, csak ritkán mosolyog vagy nevet, ami nekem nagyon is hiányzik, ezért igyekszem mindig jobb kedvre deríteni, de tudom, hogy majd akkor változik ez, ha már a macska megint itt lesz.

- Én meg már most biztos vagyok benne, hogy meg is fogod tenni.

- Az lesz a barátibb, hidd el.

- Elhiszem - nyomok csókot fejére, mire átöleli nyakam, Shinji pedig csak egy meghajlással adja tudtunkra, hogy megfeledkeztünk róla, azzal távozik a dolgozószobából, míg kölyköm továbbra is csak bújik hozzám. Imádom, mikor ennyire szeretetgombóc. - Azt hiszem, tartozom majd Shinjinek egy bocsánatkéréssel.

- Azért, mert elküldted megvenni Ehimét?

- Igen - ismerem el neki.

- Pártolom, noha tudom, nem haragszik rád. Beszéltem vele erről és én jobban ki voltam rajta akadva, mint ő.

- Amúgy sem pártolás kérdése lett volna, de tényleg sajnálom.

- Tisztában vagyok vele, csak próbáltam megmutatni az álláspontomat. Annyira szeretném megnézni Shabut - motyogja -, de amíg itt van Sheon, nem akarok elmenni. Val'szeg pár óráig ellesz Ehimével, de aztán csak megéheznek és tudok vele beszélni - magyarázza is meg.

- Amint el tudunk innen szabadulni, elviszlek Shabuhoz. Ránézünk a kis luvnyára, hogy van - ígérem meg neki.

- Jó - egyezik bele vérszegényen. - Sose fogom elfelejteni, mikor megtaláltam…

- Semmi baj nem lesz vele, ne aggódj.

- Tudom - motyogja.

- Bolond kölyköm - mondom neki kedvesen, csókot nyomva fejére.

- Jól van na - szabadkozik szégyenlősen. - Megyek, keresek valami rágcsát.

- Most itt hagysz? - kérdezem tőle meglepetten annak ellenére is, hogy tudom, zavarba jött és csak menekül.

- Ne hagyjalak? - kérdez vissza halkan elkuncogva magát.

- De, végülis, menj csak… - mondom neki vállam megvonva, elkényelmesedve a székben. - Majd csak kezdek valamit ezzel itt - igazítom meg nadrágom ágyékomnál. Nem kérdéses, hogy eléggé felhúzott, én meg nem félek ezt mindenképpen a tudtára is adni.

- Ha elmegyek, nem láthatom, mit kezdesz vele - jelenti ki incselkedve. - Nagy dilemma…

- Viszont ha maradsz, akár segíthetsz is orvosolni.

- Rendesen belecsalsz a dologba - ismeri el, majd hozzám hajol, hogy megcsókoljon. Hagyom neki és csak játékos morgással veszem tudomásul, mikor finoman megharapdálja ajkaim.

- Ugyan már, a döntés a tiéd.

- Hát persze - nevet rám, folytatva szám harapdálását és csókolásom, miközben elkezdi legombolni rólam az inget.