21.

Jeremy

Amint hazaérünk, megint Teru ölbe vesz és így cipel el Deon szobájához. Megvárom, míg lerak, aztán bekopogok, bár nekidőlök a férfinak, mert nehezen tartom most meg magam.

- Bújj be! - hangzik bentről. Összeszedem magam és benyitok, még visszanézek Terura, hogy majd keresem, de csak szemmel ígérem meg neki, aztán bemegyek és becsukom az ajtót. Deon az ágyon fekszik Shabuval, illetve inkább a macska Deon hátán, de ez most részletkérdés. Valamit pötyög a gépén. Nekidőlök az ajtónak, hogy tartson meg és csak figyelem a srácot egy percig, mert még nem tudok szólni neki. - Bazmeg, mi a fasz van?! - kérdezi ijedten és hirtelen oldalra gördülve szabadul meg a cicustól, majd kipattan az ágyból és odajön hozzám. - Rosszul vagy, hívjak orvost?! - Látszik rajta, hogy azt se tudja, mit csináljon. Csak megrázom a fejem és egy szempillantás alatt a nyakába repülök, majd elsírom magam végre igazán. - Hát... én is örülök neked - mondja ügyetlenül, átfogva. - Kapaszkodj meg bennem, ülve vagy fekve szerintem jobb lesz - kéri, amit teljesítek is. Az ágyhoz araszol, majd lehúz rá, mire még jobban hozzábújni igyekszem, ő pedig szorosan magához ölel.

- Masao... rák... meg fog halni... egy év... nem kellek... eldob... elüldöz... fáj... nem akarom... meg fog halni... elmegy... - Csak hadarom, ami eszembe jut, miközben nem tudom abbahagyni a sírást.

- A kurva életbe...! Ne mááár...! - Azt hiszem, Deont rendesen földhöz vágja a hír. Nem ezt akartam, csak... másnak nem menne beszélni.

- Négy éve nem foglalkozik vele... csak most... még egy éve van kábé - próbálok összefüggőbb lenni. - Raktari nem tudhatja meg.

- Persze, hogy nem...! Rögtön kiborulna. Amúgy sem volt túl jó passzban, mikor hazajött. De bakker...! - nyögi kiakadtan. - Mi az, hogy nem foglalkozik vele?!

- A céljait lassan eléri. Nem mehet és nem is akar kórházba menni. Nem akar terápiákat, vagy gyógyszereket. Ha itt az idő, akkor inkább elmegy Japánból meghalni - zokogom el neki. - Raktarival meg akarja szakítani a kapcsolatot, ennek megfelelően cselekszik, így nem tudhatja meg...

- Korrekt... - suttogja.

- Csak azt nem értem, miért. Megint miért?

- Passzolom, Jeremy. Tényleg nem tudom. Sajnálom - mondja együttérzően. A fejem a nyakához fúrom és csendben zokogok tovább.

- Beletaposott a földbe - árulom el csendesen.

- Mivel? Vagy... hogyan? És miért?

- El akar üldözni, hogy nekem jobb legyen. De már igazából mindegy. Én... Nekem... A legvégén voltam olyan hülye, hogy megkérdeztem, miért nem kellek neki, mire felsorolta, hogy mit kedvel bennem, majd finoman hozzátette a végén, hogy de neki Raktari kell.

- Ő meg Yoshival van együtt - motyogja. - Ez így sehogy sem kerek... Ha ő kell neki, miért akarja megszakítani vele a kapcsolatot? Nem lehet, hogy csak oda akart neked szúrni, hogy fájdalmat okozzon és békén hagyd őt?

- Nem - mondom meg komolyan. - Neki Raktari a napfény. Csak azért szakított vele, hogy a srác biztonságban legyen a szüleitől. Még mindig őt szereti. Nem bántja Yoshit, mert tudja, hogy mellette boldog és csak ez számít neki.

- A szüleitől? Mi van?! Annyi mindent mondasz...! - csattan fel ijedten.

- Az apjától és a nagybátyától - pontosítok. - Ennél mélyebbre nem mentünk a problémában... de Masao nagyon dühös rájuk azért, ahogy a sráccal bántak.

- Erről semmit sem tudok... - vallja be döbbenten. - Azt is tippeltem, hogy volt köztük valami, de akkor ezek szerint forrt ott rendesen a levegő, csak aztán jött ez a szarság... Raktari viszont teljesen odavan Yoshiért és viszont... Masao meg Raktariért, Masaoért meg te... Szép kalamajka. De mihez akarsz kezdeni?

- Tatsuki beszél vele holnap, Bakari meg megvizsgálja, ha minden igaz. Aztán nem tudom... ha engedi Tatsuki, hogy tanítson, akkor tanulok tőle. Ha nem engedi, akkor el fog küldeni véglegesen.

- Tízes skálán mennyire estél bele? - kérdezi meg komolyan. Ezt lehet így mérni? Hát el kell rajta gondolkodnom azért.

- Hat - válaszolom végül.

- Értem. Nekem ez az ügy nagyon kusza... Fogok beszélni Tatsukival is szerintem - teszi hozzá, majd ügyelve arra, hogy a macsekra ne feküdjön rá, hátradől. Megyek vele én is és hozzábújok.

- Rossz érzés - vallom be. - Fáj. És lezsibbaszt és megmerevít. Ráadásul elnyomtam és most nem jön ki rendesen.

- Kezdjük elölről - javasolja. - Kezdd el elmesélni az egészet onnantól, hogy elmentél hozzá, mintha semmit se tudnék.

- Rendben van - sóhajtok fel. - Szóval visszamentünk Teruval. Sikeresen Bakari után érkeztünk meg... Masao a földön feküdt, vérben, mert neki persze nem válaszolt a kérdésekre, így Bakari elhozta onnan Akemit. Teru elkezdte ellátni valamennyire, aztán Masao felébredt és kaptam egy fojtószálat a nyakamba, de vastagot és nem húzta meg. Nem akart bántani akkor sem, csak szokott alvilági hercehurca. Ezt végül Teru rövidre zárta, mert fegyvert fogott rá. Akkor Masao elengedett és leállt, én meg elkezdtem kérdezni. Szépen jöttek elő a dolgok, először Akemiről kérdeztem, mert a kölyök sincs sokkal jobb állapotban. - Csendesen peregnek a könnyeim, miközben mesélek. - Ő jó helyre fog kerülni, egy olyan férfihoz, aki már két fiút nevel így, és tudom, hogy rendben lesz. Aztán mentünk tovább a kérdésekben, beközölte, hogy egy év múlva meg akar lépni Japánból. Addig kérdeztem, míg el nem mondta, hogy meghalni. Aztán felborult minden. - Remegek, egyre jobban. - Elmondta, hogy rákos. Gerinc, áttétekkel. Gyógyíthatatlan.


Muszáj szünetet tartanom, kapkodom a levegőt és igyekszem nem teljesen kibukni, de akkor rájövök, hogy miért is csináljuk ezt, így inkább elengedem magam. Most már hangosan zokogok fel, addig beszélni sem tudok, pedig még van... De kell pár perc, míg megnyugszom. Deon csak karol magához, simogatja a hátam, a karom, arcát a hajamhoz dörgöli, így próbálva szeretgetni. Nem csitít, hagyja, hogy előjöjjön belőlem minden, hogy kibőgjem magam. Idő kell, végül nem is rövid, mire sikerül összekapnom magam rendesen, aztán szipogva igyekszem folytatni.

- Beszéltem Tatsukival, elmondtam neki, mi a helyzet, ő meg adott két órát Masaoval, mielőtt visszaért volna Bakari Akemivel. Elküldtem Terut, aki legalább annyira ki volt akadva, mint én, ráadásul dühös is volt rám. Hozzábújtam Masaohoz és elkezdtünk beszélni erről az egészről, mindenről. Azt mondta, elveszti a fényt lassan. De én tudom, hogy lehet még célja, hogy találhat még célt, ha akar. De nem akar... Ahogy segítséget sem kér senkitől. Tanítana, de utána ugyanúgy megszabadulna tőlem, mint Akemitől. Tudja, hogy szeretem, mert... A francba is, hogy nem tudok mást mutatni neki! Ezen kicsit összevitatkoztunk, mármint hogy miért akarok mellette maradni, mikor nem akar bántani. Csak nem érti, hogy én akarok is tudom, hogy ez mivel jár. De nem érdekel, ha neki jobb lesz tőle... Aztán... megkérdeztem, hogy miért nem kellek neki, mire olyat ütött, amit még sosem senki. Ha azt mondja, hogy mert úgy viselkedem, mint egy kurva, vagy mert nem tudja elviselni a viselkedésem, vagy akármi, akkor rendben, de ez... - Újabb hosszú percek telnek el szavak nélkül. Nem tudom kifejezni, ez mennyire... mennyire alattomos volt. - Még az elérhetetlen is jobban kell neki, mint én - suttogom végül, de tovább nem megy a beszéd, megint csupán bőgök, mint egy óvodás. De muszáj... Annyi feszültség van még benn és muszáj csökkentenem.

- Emlékezz rá, hogy Tatsuki is milyen szar állapotban volt, mikor visszajött... - mondja csendesen. Aprót bólintok, tudom. - Elutasította a segítséget, pedig szüksége volt rá. Hagyj neki időt - tanácsolja. - Ha viszont valamit nem akar, meggörbülhetsz, bukta van. Csak én ezt nem értem - jelenti ki őszintén. - Tök jól megvoltatok, nem? Minden működött, erre ragaszkodik Raktarihoz? Alvilágiaknál nem ritka az egy emberhez való hűség, de Tatsuki is megoldotta, hogy hozzám is hűséges tudjon maradni és Shinjivel is teljes értékű kapcsolata lehessen. Itt arról van szó, hogy Masao eldöntötte, meg fog halni és már nem ad magának esélyt semmire.

- Úgy fogalmazott, hogy ő már nem változik, de igazából... inkább feladta, nem is akar célt magának, ahogy nem keres már semmit sem. Tudom, hogy szeret, ahogy Akemit is, de lenyomja jó mélyre, mert így kímél minket. De ez nem igaz... Nem akar harcolni. Meg... szerintem fél, hogy gyengének látjuk. Ezt meg is mondtam neki és igazából nem tagadta egy szóval sem. Azt vágta hozzám, hogy mert mi azt szeretjük benne, hogy erős és egyedül is megáll a lábán, de a hülyeségeit és gyengeségeit nem ismerjük. Ez tényleg így van, de nem az én hibám, én meg akartam őt ismerni, ahogy megmutattam neki én milyen vagyok. Nem tudom, Tatsuki hogy dönt, de... Azt sem tudom, mi lenne a jó - hadarom csendesen, aztán újabb kört engedek a sírásnak.

- Persze, hogy fél és ne is várd el, hogy ezt beismerje. Attól fél, hogy olyan sorsra jut, mint Tatsuki és mégsem lesz ott mellette az, akire számít, hogy segítse, ezért inkább ellök mindenkit, mert azt még mindig könnyebben feldolgozza, mintha elhagyják a legnagyobb szükség idején. Legalábbis én ezt gondolom.

- Csak akkor hazudik magának is, mert nagyon jól hangzik, hogy az én érdekem, de rohadtul nincs így. Már végigcsináltam egyszer az egészet, Deon... Nem félek tőle, mert tudom, mi jön és fel tudok rá készülni. De ha ellök... Sosem tudnék megbékélni vele - ismerem el. - Fontos nekem és tudom, hogy támaszra lesz szüksége. Meg azt vágta hozzám, hogy neki egy kölyök nem segíthet úgysem.

- Tudja is, hogy ezt már végigcsináltad egyszer valaki mással? - kérdez rá a srác. - Egyébként a büszkeség cseles dolog, ez meg, hogy nekem egy kölyök nem segíthet, egyértelműen büszkeségi kérdés.

- Most már tudja, mert megmondtam neki, amire az volt a válasza, hogy még egy ok, amiért nem kéne akarnom. Azt mondta, rá akarom kényszeríteni magam... Ez nem igaz, csak... vagyis félig de... Miért jó neki így?

- Mind a ketten súlyos esetek vagytok - jegyzi meg kuncogva. - Ő mindenáron ellenáll, te meg mindenképp vele akarsz lenni. Keményen osztani fog még, mindegy mivel, csak békén hagyd, aztán ha mégsem sikerül, vagy meglép, vagy elfogadja, hogy vele akarsz lenni. De ha te csak hatos mértékben vagy oda érte, miért tepersz ennyire? Jó, persze, ez hülyeség, deee... Itt vagy többről van szó hatnál, vagy ugyanolyan hülye vagy, mint én. Mindkettőt elfogadom készségesen, csak beszéljünk nyíltan.

- Csak... Oké, az a hat jó nyolcnak is - ismerem be végül. - Azt sem tudom, mikor fordultam át ebbe. Én nem is éreztem így egészen tegnapelőttig. Tudod... Akemi kilesett minket szex közben, meg... volt egy elég furcsa hármas is. De... Én... Szóval akkor, ott, mert Akemi azt mondta, hogy szépek vagyunk és... beindult bennem valami, amit addig sikerült elnyomni. Én ezt nem akartam, pláne nem így.

- Van kurázsi abban a kölyökben - kuncogja. - Nem gondoltam volna, hogy meg merne ilyet lépni - árulja el. - Figyu... Beszéljen vele Tatsuki, vizsgálja meg Bakari. Utána összedugjuk a fejünk, aztán meglátjuk, hogyan tovább.

- Van, bár nagyon félt tőlem - vallom be halványan elmosolyodva, de még mindig könnyezve. - Nagyon sokáig nem viszonzott semmit sem, ha hozzáértem, simogattam, de aztán hagyta magát megcsókolni. Ami meg a legfurcsább volt, hogy leszopott a végén - avatom be Deont minden gátlásosság nélkül. Nem hiszem, hogy ez ne lenne téma köztünk. - Rendben van, várjunk. Csak úgy érzem, beleőrülök. Ráadásul hogy ne mutassam Raktarinak? Fog keresni, érzem és nem tudok mit mondani neki.

- Nem érsz rá, nem akarsz vele beszélni és kész. Ne ragozd túl, neked is van magánidőd, rossz kedved, akármi. Most nem alkalmas, majd később beszélünk, pont - jelenti ki határozottan. - Érdekes kölyök lehet... - vált vissza az előző témára. - Mit lesett ki? Meg mi volt? Vagy hagyjuk inkább? - kérdezgeti izgágán. Elmosolyodom, nem is Deon lenne. Igazából szép emlékek, így nincs okom nem megosztani vele őket.

- Na jó... Hát, amit először lesett ki... Masao megkötözött, de mint a sonkát nagyjából - kuncogom el magam. - Persze meghagyta a szabadságot, hogy meg tudjam lovagolni. Hatalmas volt, őrjítő, mert nem tudtam hozzáérni és megtapizni, de közben fergeteges is. Teljesen megbolondított, elvette az eszemet azzal, hogy addig cirógatott, simogatott, csókolt, hogy már nem zavart a kötél sem. Olyan volt, hogyha megfeszültem, akkor a lábamon meg a combomon befeszült, de nem szorosan, felül meg inkább jól nézett ki. A csuklóm a bokámhoz kötötte, hogy úgy ne tudjak mozogni, csak csípőből. Ráadásul azt hiszem, őt is nagyon felizgatta a dolog, mert a végére elvesztette a szokott kontrollt és sokkal hevesebben dugott meg, mint általában. De remek volt, pazar, tényleg. Másodszor meg sokáig húztuk egymást, kapott sztriptízt tőlem, aztán leszoptam, mert úgy éreztem, kell, aztán hevesen lovagoltam meg, de sokkal hamarabb élveztem el, mint ő. Próbálta folytatni, de mikor látta, hogy kellemetlen, akkor inkább kézzel akarta befejezni, végül átadta nekem az irányítást és valami tök újat tanított. Így még nem elégítettem ki senkit - mesélem el a srácnak, ami volt. Nagyon élveztem és ez kifejezetten kellemes emlék.

- Mi az, hogy kell? Jeremy, nem valami szajha vagy, akinek meg kell tennie dolgokat! - közli felindulva. - Senki sem kötelezhet semmire és neked sem kell a másik kedvére tenni. Ha mégsem akarsz dugni valakivel, akkor eltolod, megmondod, otthagyod. Szabad vagy ebben is - okít ki nagyon komolyan. - Olyasmit sem kell vállalnod, ami nem esik jól. Egyáltalán nem - teszi hozzá határozottan.

- Félreértesz - furakszom egy kicsit fejjel, mintha csak törleszkednék, mire csak vidáman ölel magához. - Belső késztetés volt, egyszerűen úgy éreztem, hogy kell, hogy látni akarom, ahogy elélvez ettől. Tudod, hogy szeretem az orális szexet, pláne csinálni. Hát ez pontosan olyan volt - vallom be. - A másik meg az én hülyeségem volt, mert tudtam, hogyha nekem nem jó, akkor abba fogja hagyni, de megpróbáltam eltitkolni.

- Nekem is volt olyan, hogy valami eleinte nem volt túl jó, de még így is akartam. Kommunikációval áthidalható a dolog - jelenti ki. - És mi volt az az új dolog, amit Masaotól tanultál? Meg hogy került képbe Akemi?

- Hát... valahogy úgy játszatott a farkán, hogy hol erősebben, hol gyengébben szorítottam, volt, hogy minden ujjammal más erősséggel, meg más tempóban, másképp. Olyan furcsa volt, de nagyon élvezte. Akemi meg... Ugye ott lakik és nem bírta ki, hogy ne leskelődjön. Első alkalommal nem is tudtam, mert háttal voltam az ajtónak, mikor bekukucskált és ottmaradt a fal mellett. Második alkalommal már be sem csuktam az ajtót, mert tök feleslegesnek tartottam, ha így is, úgy is kiles minket. - Erre Deon felnevet.

- Az a kemény! Nagyon irigylem Akemit! Élő pornó, ráadásul minőségi és a résztvevők is nagyon kívánatosak - magyarázza vigyorogva. - És vele hogy volt? Mármint a hármas.

- Miután lement az első kör és Masao eloldozott, megkérdezte, hogy élveztem-e. Aztán tőle is, hogy tetszett-e neki. Én akkor jöttem rá, hogy mi a helyzet, hogy kilesett minket. Ráadásul... hát eléggé úgy éreztem, hogy kurvának tart, de aztán elmondta, hogy nem. Na szóval Masao odament hozzá és végül odahozta az ágyra az ölében, majd elkezdte vetkőztetni. Akkor már tudtam, hogy mire készül, szóval én meg vele kezdtem játszani, majd mindketten egy-egy combján kötöttünk ki és borzolta az idegzetünk, izgatott minket. Mindkettőnkre figyelt, de egyértelmű volt, hogy Akemit akarja megdugni. Nem ellenkeztem, sőt... Végül amíg Masao előkészítette, addig megcsókoltam, meg elkezdtem nyalni, csókolni, harapdálni a mellkasát, a hasát, mire Masao csak vigyorgott. Neki nagyon tetszett a helyzet. Aztán nekiállt megdugni, Akemi meg annyira édes... Nagyon hangos, nyöszörög és sikoltozik, tényleg annyira kis aranyos. Akartam még fokozni, így összefogtunk Masaoval és másképpen mozdult benne, hogy hozzáférjek és le tudjam szopni. Hallanod kellett volna, azok a hangok... Kurva izgatóak tudnak lenni. Ja, közben a keze a farkamon járt, bár kiesett a ritmusból, meg minden, így mikor ők elélveztek, én még bőven nem. Erre Akemi lepett meg a legjobban, mert felém fordult és nekiállt a szájával kielégíteni. Mire kapcsoltam, már jó volt és nem akartam megállítani - mesélem el az egészet. Deon totál izgalomba jött, fülig ér a szája a vigyortól és fészkelődik, mire elkuncogom magam.

- Ez kurvajó - árulja el a véleményét. - Erősen megvesztem volna Akemiért, asszem. - Tuti biztos benne ő is, ahogy én is. - Én nagyon bírom, ha a másik nyög, sóhajt, nyöszörög, vagy valami. Totál bezsongat. Hogyhogy le akartad volna állítani Akemit? - kérdezi meg csodálkozva.

- Nem voltam abban biztos, hogy azért csinálja, mert én is megtettem, vagy tényleg akarja. De aztán láttam, hogy igen, nem kényszerből teszi és akkor végül nem tettem meg, csak simogattam, cirógattam, hogy tudja, jó, amit csinál - árulom el. - Egyébként soha többet nem fogom vissza a hangom. Ez annyira izgató, hogy kész... Eddig nem tudtam és szégyelltem, de ezek után biztosan nem fogom.

- Én is befogtam eleinte a szám, Asame meg nem győzte kérni, hogy ne csináljam - kuncogja elvörösödve. - Néha azért előfordul most is, de ritkán.

- Ha csak azt nézem, Tatsuki is inkább lefogott, hogy ne tudjam elrejteni a dolgot, Masaonál inkább csak úgy tettem, mint aki visszafojtja, de sokáig nem ment. Alattad meg sosem - ismerem el szelíden.

- Úúúú, ne is mondd! - neveti. - Eléggé megdolgoztalak volna, hogy előcsaljak belőled hangokat, Tatsuki meg csúcs volt, első alkalommal engem beoltott, mint a rohadtélet, aztán mivel továbbra sem voltam hajlandó megadni magam, valahogy úgy mozdult, amitől pokoli fájdalmat éreztem. Másodszor eszembe sem jutott olyasmi, hogy nem kéne hangoskodni.

- Mintha így nem dolgoztál volna meg - nevetem el magam. - Mikor Shinji először nézte végig, mi van, akkor nem fogtam vissza magam, mert nem éreztem szükségét, a második alkalommal meg volt elég hallóközönség, de Tatsuki nem hagyta befogni a szám. Szerintem neki még fontosabb a hang, amit előcsal.

- Neki a reakciók úgy összességében nagyon fontosak. Imádja nézni és hallani a másikat - jelenti ki Deon.

- Attól félek, kicsit sikerült bántanom - vallom be csendesen, pár perc után.

- He?

- Mondtam neki, hogy szeretnék kiköltözni innen. Itt az ideje saját lábra állni és nekikezdeni valami önállónak - magyarázkodom sután. - És szóba került a szalon, hogy oda mennénk egyelőre Teruval, aztán, ha Yoshi is csatlakozik, akkor a lakását is felhasználjuk. Mármint Teruét. És... Tudom, hogy ez neki mennyire fontos. Egyébként azt mondta, hogy a belső szobából kell neki pár cucc meg a rajzai a falról, a többi maradhat, csak veled egyezkedjek - mondom meg ezt is.

- Ja, vágom... - mondja csendesen, majd felsóhajt. - Elég sok időt, energiát és ötletet ölt abba a helybe, egy központ volt a számára, ahol a hobbijának és a munkáinak élt, ezért teljesen érthető, hogy ha nehezen válik meg tőle. Mikor akarsz kiköltözni? Előtte elmehetünk körülnézni.

- Annyira jó lenne, ha minden a régi lehetne - lehelem a szavakat. - Én nem azért hoztam fel, nem akartam bántani. De egyébként még nem akarok. Ha picit lenyugodtak a kedélyek, talán egy hét múlva, vagy ha Tatsuki beszél Masaoval és rendeződnek a dolgok. Meg az új fószer is... Kicsit tartok tőle, hogy kit talált Tatsuki.

- Szerintem ő is tudja, te meg nem várhatod el tőle, hogy amikor erről van szó, ő ne érezze magát rosszul. Le kell mondania mindenről és át kell nekünk adnia mindazt, ami eddig az életéhez tartozott, mert nem tudja megtartani és csak azért nincs értelme visszatartani, hogy elmondhassa, az övé. Beszéltem róla én is a szalonról, kérdeztem a terveiről, és igen, elég nehéz menet volt, de ezeket meg kell beszélni.

- Nem is várom el, tudom, mennyire rossz lehet neki. De nem akarom bántani, sem elvenni, amiért annyit dolgozott. Erről szó sincsen, hiszen szeretem, nagyon is. Azon leszek, hogy minél jobban és tökéletesebben vigyem tovább a dolgokat. Csak utálom látni, hogy szenved, hogy rossz neki.

- Ez elkerülhetetlen, Jeremy. Olyan ez, mint mikor egy sebet kezelsz. Muszáj megtenned, még akkor is, ha kurvára fáj, csíp, ég, viszket, szúr és lüktet.

- Csak félek, hogy megutál - vallom be. - Hogy ellenséges lesz emiatt.

- Feleslegesen. - Deon képes megnyugtatni a határozottságával, így egyszerűen még inkább hozzá fúrom magam. Halkan szuszogva ölelem fél kézzel őt, mert itt megint csak biztonságban érzem magam.

- Annyira szeretlek titeket - vallom be. - Olyan rossz, amikor nektek rossz és nem lehet segíteni sehogyan sem.

- Én is ezt érzem. Fáj, amikor nektek fáj, de valakinek mennie kell előre és húzni a többit.

- Tudom, és igazad van. Nekem is azt kéne, felállni és továbbmenni. De most egy újabb pakolás. Ráadásul remek lesz, mert ugye automatikusan Yoshinak sem mondhatok szinte semmit, az meg remek kavarcahelyzet. Majd erről azért megkérdezem Terut.

- Te vagy a főnök, Jeremy. Ha te azt mondod, hogy mostantól a fű kék és az ég zöld, akkor is el kell ezt nekik fogadniuk, ha ők nem így gondolják. Ez van. Ennek alapján ha nem akarsz beszélni erről Yoshival, akkor közlöd, hogy ezt vele nem beszéled meg és elfogadja a döntésed és pont.

- Ezt a főnök-dolgot még nagyon tanulni kell. Bár Teru már hallgat rám és teszi, amit kérek, csak elmorogja, hogy mi nem tetszik neki. Egyébként Masaonak tetszett, hogy meg mertem lépni, hogy Tatsuki tudtán kívül odamentem és szerintem Tatsukinak is, Teru pedig teljes vállszélességgel támogatott.

- Teru jó testőr és valószínűleg veszélyes kutya lesz belőle. A téged való tiszteletét és a szavához, döntéséhez való hűségét egyáltalán nem kérdőjelezem meg. Ez a lépés, hogy visszamentél Masaohoz és kiszedtél belőle minden információt, nagyon jó volt, de tényleg.

- Azt reméltem, hogy nekem elmondja, ha másnak nem. Hogyha sarokba tudom szorítani, akkor megvédhetem őt és Akemit is. Pláne, hogy tudtam, hogy holnap van a találkozó, amin eldönti a pártfogója, hogy segít-e a srácnak, szóval elég sok múlik az időzítésen, azt hiszem. De legalább őszinte volt. Egyébként... úgy küldött el, hogy ne romboljunk le mindent, ami van, inkább nyugodjunk meg mindketten és majd keres, vagy keresem én.

- Rohadt semleges tetű - jelenti ki vigyorogva Deon. - Mindig, minden helyzetben megtartja a függetlenségét és a semlegességét. Ezt nevezem!

- Ezt most hogy érted?

- Nem akar veled sem szoros kapcsolatot, sem haragot.

- Hiányzik - ismerem el. - Aggódom érte, meg azért is, hogy mi lesz holnap.

- És ettől jobb? - kérdezi meg a srác könnyedén.

- Egy fenét - válaszolok kicsit felengedve. - De mit csináljak? Tipikusan a túlaggódom magam és mindenben kombinálok személyiség vagyok - ismerem el.

- Rájöttem egy ideje - jegyzi meg vigyorogva. - Egyszerűen ne aggódj és ne kombinálj. Mindent ki lehet zárni.

- Persze... Ahogy te is ki szoktad, mi?

- Ja, de én túlpörgök, aztán leállok. Vagy le tudnak állítani - teszi hozzá.

- Én meg befojtom és rágódom rajta - vonok finoman vállat. - Ennyit arról, hogy mennyire hasonlítunk egymásra - kuncogom el magam.

- Az a legrosszabb. Tombolni még mindig sokkal jobb, mint elfojtani. Úgyis tombolás lesz a vége - közli ő is vállat vonva.

- Na ez is igaz, most is azt csinálom - mondom vigyorogva. - Éppen az idegeiden tombolom ki magam.

- Az enyémeken lehet. Egy ideig. Aztán visszatombolok.

- De akkor sem bántasz, ugye? - kérdezem gyermeki bájt csempészve a hangomba.

- Nem tudom, majd kiderül adott pillanatban.

- Kezdjek félni? - kérdezem incselkedve.

- Aha - mondja megböködve az oldalamat.

- Már nagyon rettegek, remélem, érzed - kuncogok erre és úgy helyezkedem, hogy picit rá tudjak nehezedni Deonra.

- Érzem hát, máris próbálsz elnyomni, pedig engem nem lehet - heccel újabb böködésekkel kísérve, mire halkan kuncogva helyezkedem el teljesen rajta.

- Maximum lenyomni, el meg sem merem próbálni.

- És most? - kérdezi vigyorogva, tovább folytatva a csikizést. Nevetek, de nem adom fel, megpróbálom elkapni a kezét, ami simán sikerül is.

- Hm... Átveszem az irányítást, mit szólsz?

- Engem aztán nem zavar. - Hm... Talán most kéne abbahagyni, de még picit jó játszani.

- Tényleg nem? - kérdezem játékosan, miközben a kezeit a feje fölé vezetem.

- Tényleg nem. Ha zavarna, seme lennék - teszi hozzá vigyorogva.

- Ehelyett inkább uni vagy - kuncogom el magam és picit feljebb ülve tartom meg a kezeit.

- Tök jó dolog, hatalmas szabadság. Szeretem a szex mindkét oldalát, irányítani és megfelelő partnerrel irányítva lenni - jelenti ki nyíltan a szemembe nézve.

- Az sem okozna gondot, ha egy uke irányítana? - kérdezek rá el nem szakadva a pillantásától.

- Nem, mert akkor az azt jelenti, hogy meglovagol, vagy valami hasonló, nem? - kérdez vissza nevetve.

- Igen, az pontosan azt jelenti. Hogy kér és ad, amit csak tud - próbálom megfogalmazni, én hogyan érzem.

- Hát sorry, de nekem ez rohadtul tetszik. Semmit se kell csinálnom, csak hátradőlni és élvezni a műsort, az érintéseket, meg mindent - közli pajkosan, széles vigyorral.

- Pedig nem mindenki szereti, ha felette nyögnek - állapítom meg. - Van, aki az istenért nem adná ki a kezéből az irányítást, merthogy az milyen már. Pedig szerintem nekem is jó, mármint én szeretem.

- Rossz beidegződés, hibás elképzelés, hogy akkor irányít valaki, ha felül van, vagy hogy ha átadja a gyeplőt, akkor az bármit csorbít.

- Szerintem is így van, ráadásul kölcsönösen kurva jó tud lenni. Pláne, hogy úgysem tudok mindent egyedül csinálni, mert például egy idő után a ritmus megtartásához kell, hogy diktálják - mondom meg őszintén. Szerintem ebben nincs semmi gázos.

- Na ja - ért egyet vigyorogva, s alkalmaz egy csípőlökést. Hatalmasat vigyorgok és csak játékosan megmozgatom én is azt a tájékot.

- Próbáld ki egyszer - kuncogom.

- Mit?! - kérdezi kikerekedő szemekkel.

- Hogy milyen, ha így vannak feletted.

- Nem rajtam múlik - passzolja vissza apró lökéseket bevíve nekem.

- Ezt úgy mondod, mintha rajtam múlna - dobom vissza neki azonnal.

- Ha bátornak és vállalkozószelleműnek érzed magad...

- Mihez kellene ez mind? - kérdezem ártatlanságot színlelve. Persze Deon nem is lenne Deon, hogyha nem húzna még tovább. Úgy mozdul, mintha éppen lassan és kéjesen dugna meg.

- Hát... Asame társaságában... - És megérkezik a csavar, amitől vigyorba szalad a szám.

- Ha nem esz meg... - kuncogom. - Amilyen hirtelen vagyok, simán.

- Nem tudom, majd megetetem előtte - viccelődik, majd élvezet fut át az arcán és aprót szusszan, meg persze elégedetten mosolyog, bár ravaszság csillog a szemeiben. Nagyra nyílik a szemem. Most komolyan...? Vagy csak szórakozik velem? Nem mindegy...

- Gondolod, hogy értékelné? - kérdezem kicsit bizonytalanul, miközben azon jár az agyam, hogy most tényleg?

- Tisztában van vele, hogy nálam maradandó gikszer az ilyesmi - jelenti ki a szemeit is lecsukva. Figyelem a légzését, a mozgását és már tudom, hogy valóban arra hajt, hogy... Ez egy picit talán még inkább felhúz. Ez nem ér!

- Amúgy kicsit csalós vagy ám - közlöm mosolyogva és megsimogatom az arcát, meg elengedem a kezeit, mert már minek fogjam le. - Az sem zavarná szerinted, hogy megint én?

- Nem... Tudja, hogy akárkivel nem akarok szexelni, csak aki iránt érzek is valamit - mondja megállva és felnézve rám. - Nem az kell, aki tetszik, én sosem tudnám elengedni magam egy ismeretlennel, hanem akit szeretek, az tetszik és őt kívánom. Ezzel Asame tisztában van.

- Biztosan nem lenne belőle olyan, mint a múltkor? - kérdezem finoman, aztán vállat vonok és én mozdulok felette lassan, hogyha mégsem akarja, akkor leállíthasson.

- A múltkori miatt is azon akadt ki, hogy nem az volt az első alkalom.

- Értem - mondom csendesen. - Deon... a yakuzád mégis hogy tekint rám? - kérdezem meg félénken.

- Mint egy barátomra... gondolom... - Szuszogva, ködös pillantással néz fel rám, majd mindkét keze a csípőmre kerül, így állítva meg. Engedek neki, de nem szállok le róla azért.

- De... az ágyban?

- Ezt nem tudom, hogy érted.

- Csak... tartok attól, hogy szajhának tekint - hadarom el olyan gyorsan, hogy szinte összefolyik a mondat.

- Nem hiszem, de passzolom. - Deon lassan megnyugszik alattam és nem tudom, hogy végülis ez most mi volt.

- Mindegy... mert nem ez számít igazán - vallom be neki. - Csak azért... kíváncsi lennék rá.

- Nem harap... nagyon - emeli ki a szót játékosan -, szóval megkérdezheted tőle szerintem, vagy kísérletet tehetsz rá ezt megbeszélni, de ahogy ismerem, feleslegesnek fogja tartani. Nyomsz - jelenti ki aztán és finoman félretolóan megtologat.

- Bocsi - válaszolok azonnal és lemászok róla, majd megint elfekszem mellette. - Nem hiszem, hogy nagyon ezen akarok lelkizni vele - válaszolok végül.

- Szerintem sem érdemes.

- Akkor ez a része túltárgyalva - döntök így végül, majd felé fordulok, de nem érintem meg, csak nézem. Most kellemes mellette és bár sajog a lelkem, itt valahogy mindig megnyugszom és tompulnak ezek az érzések.

- Jól felhúztál, basszus... - sóhajtja újraszélesedő vigyorral, mire lassan fülig vörösödöm. Hát... Én...

- Ööööö... Távoznom kéne? - kérdezek rá zavarban.

- Nem. Gondolom, téged se hagyott hidegen az előbbi, meg hogy visszagondoltál a hármasra - hecceli ravasz mosollyal.

- Muszáj emlékeztetned ilyen apróságokra? - kuncogom el magam. Naná, hogy nem hagyott hidegen... Deon mikor hagy?

- Persze! - neveti. - Nehogy már ne. Amúgy is tökre bírom, mikor zavarban vagy - teszi hozzá. Deoooon...! Ettől csak még inkább elönt a vörösség. Ezt most muszáj?

- Imádlak - közlöm vigyorogva. - Amúgy meg te kezdted, nem én.

- Tudom és vállalom is a felelősséget. Szeretem így a kapcsolatunkat.

- Azt nem mondtam, hogy én nem... sőt... - vallom be kuncogva. - De utálom, hogy ennyire zavarba tudsz hozni.

- Neked is megy, csak én vigyorgok, mint egy féleszű. Muszáj volt megtanulnom palástolni egy kicsit, különben a srácok szétszedtek volna. Yoru imádja húzni az embert mindennel, Kaz meg szívesen vág vissza azért a sok szekálásért, amit benyel tőlünk. Shinji meg annyira laza, bakker... - neveti. - Miért utálod? Szerintem tök aranyos.

- Mert... mert tudod, hogy fölényes győzelmet arattál - tájékoztatom.

- Szó sincs ilyesmiről - jelenti ki komolyan. - A zavar egy nagyon őszinte formája annak, hogy kimutassa az ember, hogy tetszik neki a másik vagy az adott helyzet, ez meg jó. Egyébként is nyilvánvaló, hogy ez részemről is így van.

- Hm... - Ezzel komolyan fokozta a zavaromat, de végülis már teljesen mindegy. - Még csak meg sem próbálhatom tagadni a dolgokat. Bár... igazából nagyon jó érzés ezt elérni másnál, pláne nálad.

- Szerintem nem kell tagadni semmit. Szeretem azt is, amikor Kaz van zavarban. Számomra ez vonzó. Asamét nem lehet zavarba hozni, Yorut és Shint se, engem lehet, csak van, amikor tudom kicsit palástolni, de ha valaki rámenősebb, vagy mittomén, akkor simán eléri, hogy egyedül vigyorogni legyek képes fülig vörösödve. Asame szokott szívózni vele, mikor elrejtem a képem, hogy még a fülem is vörös, amitől aztán készen vagyok teljesen - meséli kuncogva.

- Ezek szerint számára is vonzó a dolog - vigyorgok rá. - Ez olyan lehet, mint a nyögdécselés.

- Imád odakozmálni engem! - neveti. - Val'szeg seme-tulajdonság, hogy ilyenek - állapítja meg.

- Ezt úgy mondod, mintha te nem lennél ilyen is.

- Mondtam én, hogy szeretek uni lenni. Mindenkit szívatok, az más kérdés, hogy nem mindenkit lehet, vagy nem mindenkit ugyanúgy, ugyanazzal és imádom, mikor engem szekálnak. Izgalmasnak találom.

- Én képtelen lennék igazán szívatni ilyen helyzetekben. Mármint... vagy hamarabb vesztem el a fejem, vagy már leszekálnak annyira, hogy zavaromban egy szót sem tudok kinyögni.

- Tanulni is lehet szerintem. Engem régen ugye elég sokat szekáltak, szóval ha már nem tudtam megszólalni, én belerúgtam a másikba - árulja el vigyorogva, vállat vonva. - Bár az is igaz, hogy engem nem így szekáltak.

- Az a helyzet, hogy régen általában nem zavarba akartak hozni, hanem egyszerűen csak megdugni, így ez nekem eléggé kimaradt.

- Nyugi, nekem is Asame volt az első mindenben, szóval vele zongoráztuk végig a dolgokat. Kezdetben levetkőzni se nagyon mertem előtte, ő meg olyan kibaszottul könnyedén lekezelte a szarakodásaimat... Utólag tök jó visszagondolni rá - árulja el vidáman.

- Amilyen szégyellős voltam az elején, olyan hamar kellett leküzdenem a dolgot. Ezért is van, hogy nem nagyon agyalok dolgokon, ha belekerülök, akkor inkább a legjobbat igyekszem kihozni belőle. Ha agyalnék, akkor val'szeg egy csomó mindentől visszaijedtem volna, amit nem bántam meg.

- Áh, ne is mondd! - kuncogja. - Én rohadtul bírom Asame manővereit. Megbeszéltük korábban, hogy mit igen és mit nem a szexben, aztán lassacskán kerültek elő a dolgok. Addig is voltak szokatlanabb szituk, de utána... Huh... Én most már úgy vagyok vele, hogy először rohadtul kínosan érzem magam, ő meg hagy beleszokni a szituba, utána meg fejest ugrok bele.

- Szerintem ezekre szükség van. Mármint hogy különleges legyen a dolog, meg változatos. Csomó mindent nem mertem kipróbálni, de most már megint változott a helyzet, már nem félek.

- Nekem van igényem mindenfélére, de el tudom képzelni, hogy van olyan, akinek nincs. Én ilyen vagyok, szeretem a változatosságot, az újdonságokat, a perverz dolgokat és szerencsére Asame is. Nem hiszem, hogy lenne olyan hosszú idő, ami alatt képesek lennénk megunni egymást.

- Amíg szerepelek a perverz dolgok között, addig nincs gáz - kuncogom el magam megint a hátamra fekve.

- Nálam mindenképp szerepelsz. Majd felvetem Asaménak, hogy hármasozzunk újra.

- Okés. Én benne vagyok.

- A háta mögött többet nem akarok semmit csinálni senkivel - jelenti ki csendesen, a plafont nézve. - Nem azért, mert félek, hogy nem bocsátja meg, hanem mert azzal a kapcsolatunkat aláznám meg. Ő sokkal előbb tisztába került azzal, hogy milyen és mi vagyok, mint én. Volt ideje elgondolkodni, hogy így is megfelelek-e neki és igen, neki még tetszik is, hogy még a szexualitásom sem normális. Asame elfogadta, én meg időnként kiakadok rajta, hogy de ebben miért kell abnormálisnak lennem - mondja halvány, kétes mosollyal.

- Mindenki más, Deon, ebben meg inkább különleges vagy. Bár persze mindenki nem viseli el, az biztos, de a yakuzád tényleg szeret téged. Egyébként én sem akarok a tudtán kívül semmit sem, mert nem akarom, hogy eltiltson tőled.

- Asame is különlegesnek nevezte, de azt elismerte, hogy fogalma sincs, milyen érzés így élni. Nem annyira jó, amikor a saját barátaid kívánod, főleg a mi csapatunkban.

- De ha ezt mind tudjuk, akkor nincs belőle gáz szerintem, mert akkor a helyén tudjuk kezelni és nem értjük félre. Vagy te nem így gondolod?

- Részben ez igaz, részben meg ott van, hogy ettől én még nem állok le és ugyanúgy néha túllőhetek a célon, amit nagyon nem kéne. Kazu elmondhatatlanul odavan Nishidáért, a szerelmét egyszerűen nem sérthetem meg azzal, hogy rámoccanok, Yoruék kapcsolata meg ugyan viharos, de nekik ez a normális és kétlem, hogy Yoru egyszerűen gondolna arra, hogy akárki mással legyen egy fél percig is. Neki van egy határ, amíg húzza és hülyíti az embert, aztán utána nem érdekli senki. Shinji számára elképzelhetetlen, hogy Tatsukin kívül mással kufircoljon, ő hűtlenségnek érezné, meg nem is akar mást, hidegen hagyja mindenki a pirszingesemen kívül. Tatsukinak nem okozna különösebb gondot mást meghúzni, de Shinji le tudta kötni és ezért nem érdekli senki. Fel lehet kelteni az érdeklődését, fel lehet húzni, de ő olyan, hogy ha nem akar kefélni valakivel, akkor a másik fejre is állhat felőle, ha meg akar, akkor ellenkezhet, az se érdekli. Aztán ott van Nishida, aki felé sosem mutatnám ki, hogy bejön. Ez olyasmi, amit Asaménak vagy Shinjinek se mondtam el, mert ez még tőlem is nonszensz - mondja kínos mosollyal.

- Nishida? - kérdezek vissza meglepetten.

- Aha... Teljesen odavagyok a foghatatlansága miatt érte. Van egy nagyon méltóságteljes kisugárzása, amitől a legerősebb érzelem, amit kivált belőlem, az a tisztelet és mégis rohadtul vágyom rá, hogy hozzám nyúljon. Ennyire kettős módon más iránt nem érzek, viszont hasonlóan anno Asame iránt voltam így oda. A világért nem csináltam volna semmit, de kegyetlenül akartam, hogy bepróbálkozzon nálam.

- Uh... Azért ez nem semmi. Mármint én félek a yakuzáktól... úgy értem, hogy pont ettől a távolságtartástól. Meg olyan hidegek néha.

- Általában mindig - javít ki mosolyogva. - Nekem pont az tetszik bennük. Megfejtendőnek találom őket emiatt. Kíváncsivá tesznek. Meg a félelem, mint olyan, belőlem javarészt hiányzik. Így kódoltak - teszi hozzá vállat vonva.

- Én inkább attól félek, amit művelni tudnak az emberrel. Meg... ha az ágyban is ilyen hideg valaki... szóval érted.

- Engem pont az izgat, hogy mit tudna művelni velem - árulja el felcsillanó szemekkel. - Nishida biztosan nem hideg az ágyban, különben Kazu nem lenne érte oda, Asahito meg rohadtul tüzes ember, meg volt szerencsétlenségem olyanhoz, hogy miközben szexeltek, felvették a telefont. Asszem, én égtem a legjobban, mikor Asame hót lazán kihangosította őket és az asztalra tette a telefont - meséli nevetve, fülig vörösödve. - Mondtam is Yorunak később, mikor már barátok lettünk, hogy nincs olyan fontos dolog, amiért hívni tudom, szóval ha kufircolnak, ne vegye fel, nem fogom másodszor keresni, inkább megvárom, míg ő hív vissza, mikor már végeztek. Asamét meg láttad, mennyire hideg... - teszi hozzá vigyorogva.

- Jó... veled igen, meg mindenki a saját párjával oké... De mással? Vagyis nem tudom... Kicsit félnék tőle, hogy az adott rosszfiú semmibe sem néz. Vagyis nem tudom... Nagyon magabiztosan állok a kérdéshez. Inkább... valahol kíváncsi is lennék, meg tartanék is tőle.

- Ja, kicsit bizonytalan vagyok, vagy mégse? - heccel. - Mi se úgy kezdtük, hogy a párjuk voltunk egyből. Nishida szajhaként vette meg Kazut, bár sosem bánt vele úgy, Asahito szinte levadászta Yorut, aztán jól benézte, mikor megpróbálta elkapni, Asame engem meg kifejezetten szajhának szedett össze, csak nekimentem, ha közeledett hozzám. Hogy hideg volt-e? Talán, de mostanra az tetszene, amiket akkor csinált. Nekem a vízválasztó Tatsuki volt. Nem mondanám hidegnek, inkább azt mondanám, nyers volt és nagyon tetszett. A második kör ugyanez, heves, de nyers, érzéki, de már nem érzelmes. Használt, de pont azt akartam és kurvajó volt.

- Tatsukival kurvajó tényleg együtt lenni. Az a tudat, hogy képes lenne összetörni, valami olyan pluszt ad hozzá, ami annyira más. Masaoval is ilyen, erős, határozott, és tudom, hogy bármit elérhetne, ha akarna, de nem teszi. Ő meg pont az, aki gyengéd, kedves és mindent feláldoz az élvezetekért. Olyan tök furcsa az egész.

- Tatsukiban az a veszélyes, hogy imád durva lenni, Masaoban meg ezek szerint az, hogy simán kicsinál csak azzal, ahogy ingerel.

- Össze sem lehet őket hasonlítani, de tényleg. Masao olyan érzékjátékot visz bele, amit még soha senki, akivel együtt voltam. Már ezzel képes az őrületbe kergetni. Ő volt az első, akinek könyörögtem, hogy csináljon már valamit velem. Sosem tettem ilyet szóban, de annyira-annyira felhúzott, hogy másképpen nem bírtam volna ki. Tatsuki meg pont azzal érte el nálam a hatást, hogy lazán és durván megkefélt. Ez rohadt jó tud lenni, sőt, szerintem néha kívánom is.

- Én mindent megtaláltam Asaméban szerencsére - kuncogja. - Nagy mázlis Akemi...

- Miért? - kérdezem meg értetlenül. Most ez honnan jött? Nem értem.

- Hát mert látott titeket! - neveti.

- Igazából én is kíváncsi lennék rá, milyenek vagyunk kívülről - vallom be. - Ha nem dob ki, talán felvetem neki.

- Úúúú! Ezt pont nekem árulod el?! Sose fogok leszállni rólad, amíg nem mutatod meg azt a felvételt! - közli izgatottan.

- Ha Masao belemegy, felőlem... Sosem volt szégyellős és végülis te már láttál így.

- Az alvilágiak általában nem szégyellősek. Egyet ismerek csak, aki kivételt képez - közli széles vigyorral, megböködve a vállam.

- Kit? - kérdezem nagy meglepettséget színlelve.

- Hát nem is tudom...

- Egy szavad sem lehet amúgy - böködöm vissza finoman.

- Miért?

- Mert előtted aztán marhára nem - nevetem el magam.

- No comment - mondja, majd oldalra fordul és átkarolja a hasam. Kényelmesen elhelyezkedem és megsimogatom a kezét.

- Hihetetlen, hogy le tudsz nyugtatni - állapítom meg végül felsóhajtva.

- Ez miért hihetetlen? - kérdezi meg csendesen.

- Mert nagyon jó érzés és anno nem hittem volna, hogy így lesz, ennyire kötődni és ragaszkodni fogok hozzád.

- Szerintem az elég sorsmegpecsételős pillanat volt, amikor Ikuról meséltél és együtt sírtunk. Vagy legalábbis nekem mindenképpen - teszi hozzá.

- Nekem is. Akkor döntöttem el, hogy semmiképpen nem akarok veled ellenséges lenni, vagy... szóval hogy mennyire nagyon szeretném, hogy a barátom legyél - vallom be. - Mindent próbálok úgy csinálni, hogy nehogy megharagudj, vagy kiakadj rám. Nagyon fontos vagy most már nekem.

- Kevés dologért haragudnék és azokat nem is akarnád csinálni.

- Mint például? - kérdezem kíváncsian.

- Ha rámoccannál Asaméra. Na attól megvadulnék. Vagy ha a titkaimat kiteregetnéd.

- Már megtanultam betartani a határokat ilyen téren, ráadásul felelőtlenül nem dobnék el ilyen kapcsolatot - mondom meg komolyan. - A yakuzád amúgy sem jön be - ismerem el.

- Legalább nem kell féltékenyen őriznem - kuncogja. - Rohadt nagy mázli, hogy nincs konkurencia, mert Eijivel nagyon látszott, hogy azt nem bírom.

- De Eiji rád hajtott, nem?

- Aztán megpróbálkozott Asaménál is és mielőtt elborult volna az agyam, elpasszoltam Tatsukinak a srácot.

- De ezzel fájdalmat okozott neked - mondom csendesen. - Ahogy a bukásával is. Én ezt mindenképpen szeretném elkerülni. Nem akarlak bántani semmivel sem.

- Idegessé tett azzal, hogy bepróbálkozott annál az embernél, aki az enyém. Asame más előtt sosem nyílt meg úgy, mint előttem és nem hagyom, hogy valaki a közelébe férkőzzön. Nem tartom hülyének, nem azért én durrantam el, hanem rajtam keresztül került képbe Eiji és engem sértett elsősorban az, hogy illegeti magát a yakuzám előtt, próbálja elcsábítani, vagy rámászni. Nem jelentett konkurenciát, mert Asamét hidegen hagyta Eiji, de ha valaki azt hiszi, hogy azért jótékonykodom vele, hogy aztán elszabaduljon és rátegye a mancsát mindarra, ami nekem fontos, akkor rohadtul rábaszik. Meg egyébként is! Felszedtem őt a szarból, életet kínáltam neki a biztos halál helyett, szerettem, védtem, erre ilyeneket csinál?! Pokolian bántott és dühített, szívem szerint a kínzókamrába vittem volna, de aztán úgy gondoltam, még egy esélyt kap, Tatsuki úgyis olyan kegyetlen és durva tud lenni, ami túlmegy a kínzókamrában elkövethetőeken.

- És ő meg haragudott ezért? Mármint Eiji. Vagyis nekem úgy tűnt, hogy teljes világutálat van benne és semmi sem jó úgy, ahogy van, vagy ahogyan kérik.

- Nem teljesen. Sztrájkolt Tatsuki ellen, őt utálta és semmit se fogadott el tőle, meg vissza akart kerülni hozzám és persze arról se tett le, hogy az enyém legyen. Neki mindegy lett volna, hogy a szajhámként vagy a szeretőmként, csak velem lehessen, nekem meg nem, én sehogy sem akartam őt.

- Miért nem tudott megelégedni azzal, hogy kedveled és más sorsot szánsz neki? - Ezt nem tudom megérteni. Számomra nem világos.

- Szerelmes volt belém.

- Én is szerelmes voltam Yoshiba, mégis el tudtam engedni és megelégedtem azzal, hogy a barátom.

- De te sokkal önzetlenebb vagy és egy kicsit több eszed is van, mint Eijinek ilyen téren. Ezt ne úgy vedd, hogy lebecsülöm őt, mert nem, egy borzasztóan rafinált, makacs, gátlástalan és ügyes srác volt, én sokra tartottam, de ő olyan volt ebben, mint én. Simán megölettem volna magam Asaméval, ha végül nem érem el azt, hogy csak engem akarjon. Eiji számára és számomra volt olyan cél, amiért a halál se nagy ár.

- Olyan furcsa... mármint, hogy így gondolkodtok. Nekem most csak az fontos, hogy akiket szeretek, boldogok legyenek. Ha az kell, akkor inkább kiszállok a képből, mert úgy jobb. Persze ez lehet hülyeség, de nem akarok birtokolni.

- Én akkor még nem szerettem, csak az anyámat, akivel szóba sem álltam, hogy apa ne bánthassa. Engem nem érdekelt senki, csupán ő és az, amit én akarok. Eiji ugyanez volt, csak pepitában.

- De egyébként ha Asame egyértelműen elutasította, akkor miért akartad kiiktatni?

- Te hogyan éreznél az iránt, aki tudja, hogy halálosan szerelmes vagy valakibe, együtt jártok, egy pár vagytok és ő is szeret téged, mégis nekiáll nyomulni rá?

- Megvárnám, hogy a párom dobja ki, azt hiszem. Bár biztosan nem tekinteném barátnak...

- Engem sértett Eiji viselkedése. Úgy éreztem, mintha kígyót melengettem volna és az cserébe belém mart. Engem vett ezzel semmibe, ami dühített.

- Ezt megértem, vagyis azt hiszem, értem. Ráadásul ha beléd volt szerelmes, akkor miért a yakuzádat környékezte meg? Ez nekem nem világos és cseppet sem logikus.

- Eiji igazi kurva volt. Egy stricitől, szó szerint a sarokról szedtem fel. Értett hozzá, hogyan csábítson el valakit és cseppet sem érzett szégyent semmi miatt ezzel kapcsolatban, szóval amikor én nem álltam neki kötélnek, gondolta, előbb szétválaszt Asaméval. Arra már nem számított, hogy Asame sokkal könnyebben lekezeli ezt és úgy pattan le az ajtajáról, mint a gumilabda.

- Pedig azt hittem, hogy okos srác volt. Szerintem elég kézenfekvő, hogy egy ilyet nem fognak neki hagyni. Vagy csak szerintem?

- Elbízta magát. Nem mintha nagyon tisztán látott volna ezzel az egésszel kapcsolatban. Vakon és őrülten vetette bele magát abba, hogy az enyém legyen. Mondtam neki, hogy az enyém, csak nem fogom megdugni, de neki az kellett.

- Végülis nem ítélhetem el. Vagyis nem tudom... Oké, én is csináltam pár őrült húzást, kezdve, hogy kikezdtem Shinjivel. Na ott megfogadtam, hogy soha többet semmi ilyesmit.

- Miután befürdött ezzel Eiji, utána nem foglalkozott Asaméval. Úgy törleszkedett hozzám, mint egy macska, amikor elmentem a szalonba és szart arra, hogy mi van rajtam túl. Igazából olyan volt a szerelme, mint egy kisgyereké, tiszta, őszinte, önző, birtokló. Csak nem akart elmúlni.

- Talán mert nem is akart túllépni rajtad. Mert ha akart volna, akkor megtalálja a módját. Bár az rejtély, miért volt jó neki Tatsukival harcolni. Az nem kellemes annyira.

- Az alvilágban van egy olyan hozzáállás, hogy mindent vagy semmit. Ez mindenkinél megfigyelhető, Jeremy, de tényleg - mondja komolyan. - Tatsuki úgy dugott meg, hogy tudta, Asame simán megöli érte, aztán megtette volna másodszor is, hogy tényleg annyira felbőszítse, hogy kinyírja őt a yakuzám, mert csak így tudott volna megszabadulni attól, amit érzett irántam. Csakhogy közbejött Shinji, akiért ugyanúgy kockáztatta az életét. Bakari inkább bent égett volna a családjával, meg megölte volna Mitsukot, mikor kisült, hogy Ariana kiküldött embere, aki azért hálózta be, hogy rajta keresztül jussanak elengedő információhoz Tatsukiról. Masao ugyanezt csinálja; nem lehet az övé Raktari, akkor elrendezi neki a dolgokat és meghal a boldogságáért. De Akemivel ugyanez pepitában, hiszen az ő helyzetében nekimenni egy yakuzának felér egy öngyilkossággal. Említhetném persze a billoggal kapcsolatosat is, hogy a függetlensége, semlegessége és szabadsága megtartása érdekében ki akarta nyírni Kawanot, ami ugyan automatikusan vonzza azt, hogy ha ez nem sikerül, akkor meghal. Sheon is lazán meghalt volna inkább, mintsem hagyja, hogy Ehime rossz sorsra jusson, ahogy én is szarnék mindenre és mindenkire, ha csak akkor tudnám megmenteni Asamét, ha kockáztatom az életem. Ezért mentem el egyedül Luxhoz is - magyarázza.

- Ez belőlem hiányzik. Vagyis nem tudom... Fogalmam sincs, de hogy így nem érzek semmi iránt... Illetve de. Ha Tatsukiért vagy érted kellene tennem valamit, megtenném bármi áron, de ez mégsem ugyanaz. Vagy igen?

- Ugyanaz.

- Az a baj, hogy egyelőre ilyenekben marha bizonytalan vagyok. De ha nektek bajotok esne, nem nagyon gondolkodnék. Talán Teru kezd még ilyen lenni, meg persze Yoshi, akikért ölni is tudnék.

- Az baj. Kutyáért életet adni nem helyes. Kockáztatni lehet, de olyan vakmerő és elvetemült módon, mint amiről én beszéltem, nem. Szeretheted és védheted őket, Asame is vigyáz egy szintig Ryuuichire, de a szerepeket nem szabad felcserélni - mondja meg komolyan. - Egy kutya vagy egy testőr nem pótolhatja a gazdáját, a gazda viszont bármelyiket, persze némi túlzással.

- Tudom, de pont az ilyen felfogásomon kell változtatni. Szeretem őket és kötődöm hozzájuk. Nagyon sokat jelent például, hogy Teru most már gond nélkül alszik együtt velem, ha arra van szükségem.

- Nem kell bemutatnod, nekem Shinji olyan, mintha a bátyám lenne és mindent meg fogok tenni azért, hogy vigyázzak rá, de az életemet érte nem adnám oda. Nem azért, mert nem szeretem annyira, hanem mert nem tehetem meg. Nekem az a dolgom, hogy mindent, amit Asame tanít és ad nekem, azt továbbvigyem. Ezzel Shin is tisztában van és nem bocsátaná meg nekem, ha ezt félre tudnám tenni.

- Tudom. Tatsuki, sőt. Teru is azt próbálja a fejembe verni, hogy ne a kutyáimtól tegyek függővé dolgokat, hanem tegyek meg valamit és ők követni fognak. Csak ez nem olyan egyszerű... még legalábbis nem...

- Szerintem egyszerű.

- Eddig mindig nekem mondták meg, hogy mit tegyek és nem én másnak. Ezt le kell küzdeni. Pláne, hogy egyelőre éles helyzetben nem döntök éppen jól.

- Azt gondoltam, mellém egy harmincas testőr kell. Olyan, aki tapasztalt és tud engem tanítani, ezért amikor Asaméval beszéltünk erről és mondta, hogy Shinjit szánja mellém, kapásból mondtam neki, hogy nem tartom a legokosabb ötletnek. Persze az ő érvei is érthetőek voltak és hihetetlenül hálás vagyok neki, amiért Shinjit kaptam, főleg, mert részben ő is alvilági, mint én és ő engem szabályszerűen kiválasztott magának gazdának - meséli. - És mindaz, amit gondoltam, hogy egy fiatalabb testőrrel nekem nem menne, megy Shinjivel. Tud tanítani, hallgatok rá, ugyanakkor nem akad ki a hülyeségeimtől, nagyon helyén tudja kezelni a szitukat. Terukival nagyon jó testőrre és kutyára találtál, mert komoly, megfontolt, elővigyázatos, figyelmes. Nem gondoltam volna, hogy valaha képes lesz olyanra, hogy együtt alszik veled, de igazán becsülendő, hogy képes változni. Abszolút alád rendeli magát, minden pillanatban a feljebbvalójának fog tekinteni téged és ha kell, Yoshit vagy akárki mást is megleckéztet, hogy elismerjen téged. Remek kutya, de tényleg. Nem gond, hogy egyelőre nem tudod főnökként kezelni magad, mert ő bele fog ebbe rázni téged, akkor is, ha nem akarod. Nekem például nem tetszett, hogy Shinji nyitogatja előttem az ajtót, meg becsukja utánam. Feszélyezett és lealacsonyítónak találtam hozzá, aztán jól helyre rakta a fejem, hogy neki ez a dolga, így tud megvédeni és nekem kell belenyugodnom, hogy ez a dolgok rendje, inkább hallgattam rá. Jó yakuza akarok lenni, ő pedig egy remek yakuza mellett szolgált évekig, a legjobb testőrtől tanult a házban, ezért nincs okom kétségbe vonni azt, hogy ha szerinte valamit úgy kell csinálni, ahogy ő mondja, akkor úgy kell. Ettől függetlenül természetesen bizonyos dolgokban tartom magam a saját elképzeléseimhez, mint például abban, hogy Shinji részt vehet a gyorsulási versenyeken, összejárhat velünk, különköltözhet tőlem és együtt élhet Tatsukival. Más nem enged meg ilyesmiket a testőrének.

- Engem is feszélyez, hogy például az autóból Teru száll ki előbb, de tudom, hogy miért van így. Ugyanakkor ajtót már nem nyit nekem, mert tudja, hogy attól tényleg idegrohamot kapok, csak megvárja, míg magamtól kiszállok. Elég komoly határokat szabtunk az együttalvásnak és megígértem, hogy betartom őket, így ő is engedett nekem. Mostanában már simán alszom el a mellkasán, amennyiben derék alatt nem megyek a közelébe, plusz póló és alsónadrág kötelező. Szóval kompromisszum született ezügyben. Gyorsabban tanul bele a szabályokba, mint én. Ráadásul, bár sosem fogja tudni kimondani, de tudom, hogy valahol szeret is, ez pedig nagyon sokat jelent. Tud kezelni, talán jobban, mint eddig bárki. Olyan biztonságos a közelségen. Jah és felajánlotta, hogyha nem férünk el a szalonban, akkor az ő lakását rendezzük még be főhadiszállásnak.

- Shinji nekem kereken megmondta, hogy ha valaki rám lő, miközben ő nyitja ki az ajtót, akkor szinte biztos, hogy őt és nem engem találnak el, márpedig az a cél, hogy én mindent túléljek, szóval vagy ezt csinálom, vagy nem megyünk sehova - mondja Deon vigyorogva. - Mivel már szöktem el itthonról és ő utánam jött, igazából hulla mindegy, mi lesz, hát engedtem neki. Egyébként jó érzésnek találom a dolgot, menőnek érzem magam tőle. Hány korombeli srácnak van saját testőre, vagy versenyautója, nyitják előtte az ajtót és parancsolgathat akárkinek? - kérdezi meg vigyorogva. - Oké, akárkinek nem, de azért elég magasra kerültem - javítja ki magát játékosan. - Inkább élvezem, úgyis az a hozzáállásom, hogy keresni mindenben a jót, az élvezhetőt. Teru mellett én is biztonságban érezném magam - jegyzi meg aztán. - Meg tök jó, hogy így vagytok.

- De te alapból is szeretsz a középpontban lenni és felhívni magadra a figyelmet, én viszont nem mindig, így néha kifejezetten feszengek az ilyen helyzetekben. Pont ezért volt furcsa, amit Omoival szemben csináltam, én még ennyire nem féltem és közben ennyire bátornak sem éreztem magam sosem. Nagyon furcsa érzés volt. Akkor is Teru meg Yoshi próbált üzenni és segíteni. Bár olyan dolgokat tettek és közöltek, amiket ösztönből nem léptem volna meg, illetve én is láttam, de ez nem fontos, csak hogy még ezzel is védeni próbáltak.

- Hát most nem állítom, hogy konkrétan tudom, mire gondolsz.

- Melyik részét? - kérdezek vissza vigyorogva. Ezek szerint nem csak nekem tűnt értelmetlennek, amit összezagyváltam.

- Hát onnantól kezdve, hogy Omoiról esett szó az egészet nem értettem.

- Szóval megjelent Omoi, én meg próbáltam magam minél jobban kihúzni, meg valami olyan módon válaszolni neki, hogy ne tűnjön fel, hogy ő az első, akivel találkozom. Hazudtam, mint a vízfolyás, majd kezet akart velem fogni, én meg ösztönösen elrejtettem előle az enyémet. Közben Teru fogta a ruhámat, hogy eszembe se jusson közelebb menni, bár szerencsére tényleg nem jutott, Yoshi meg apró kört rajzolt a hátamra, jelezve, hogy kezdenek bekeríteni minket - mesélem el Deonnak, hogy mire is gondolok pontosan.

- Na, így már világos - mondja elvigyorodva. - Tudod, abban is nagyon mázlis vagy, hogy ők ketten lettek a kutyáid, hogy megszokták egymást és ilyen apróságokból is értenek. Nem baj, ha hazudtál, sőt, abban a helyzetben nagyon helyesen tetted. Nem baj, ha nem tudják, hogy zöldfülű vagy, én is mindig úgy adom elő magam, mintha ebbe a világba születtem volna és szarom le, ha hülyeséget csinálok, ha kell, addig ügyeskedem, míg valakivel a saját ürülékét megetetem, mert elhitetem vele, hogy az nem az, vagy az jó lesz neki - fejti ki magabiztosan. - Az alvilágban a gátlások és a nyílt pakli nem ismert, ezért meg kell tanulnod irányítani az eseményeket. Lehet passzívan, elhitetni a másikkal, hogy az ő kezében van a gyeplő, aztán a megfelelő pillanatban félrerántani a lovakat és rádöbbenteni, hogy végig a semmit markolta. Az még jó is. Nagyon sok harcomat úgy nyertem meg, hogy félelmetes ellenfélnek mutattam magam. Az vagyok, de nem csupán azért, mert gyors, hajlékony és tanult lettem, hanem mert kegyetlen és állhatatos is vagyok, feladni meg nem igazán tudok semmit.

- Én erre még nem álltam készen, vagyis ez ellen a férfi ellen nem. Ráadásul elég sok mindent nem tudtam, többek között, hogy mérgekkel játszik és a ruháján is alkalmazza őket, így pedig majdnem beleszaladtam dolgokba, amikbe nagyon nem kellett volna. Ezt Araham egy szóval sem említette nekem. Pláne, hogy Omoi úgy indult neki ennek az egésznek, hogy meg fog ölni. Ez kiderült a kérdéseiből, a mondataiból, a tetteiből. Hogy Arahamra is vonatkozott volna ez a vég, azt nem tudom, de furcsa volt az egész szitu.

- Normális. Minden alvilági megpróbálja megölni azt, aki az útját keresztezi és nem szövetséges. Szövetséget úgy köthetsz, ha legyőzöd vagy megvilágosítod számára, hogy érdemes szövetkeznie veled. Ez alól a semlegesek a kivétel, mert ők szarnak rá, hogy ki megy át az útjaikon, amíg nincs valami olyasmi ebből, ami már őket is érinti. Egy őrszemmel, fejvadásszal, eltakarítóval, vagy művésszel ritkán kerül szembe az ember, de ha sikerült, akkor a legtöbb esetben igen kellemetlen ellenfelet szerzett magának - mondja. - Az őrszemek kiváló lövészek, észre sem fogod őket venni, csak mikor már lelőttek. A fejvadászok arra specializálódtak, hogy a legnagyobb titokban megöljenek valakit. Az eltakarítók is pikpak végeznek a kiszemeltjükkel, aztán semmi nyom nem marad utánuk. A művészek egy gúnynév azokra, akik például irathamisítással, műkincshamisítással foglalkoznak. Na, velük az a szar, hogy ha veszélyben érzik magukat, szólnak azoknak, akiknek érdekük megvédeni őket, úgyhogy kaphatsz a nyakadba fejvadászt akár hatot is.

- Ezzel semmi gond nincs, vagyis tudtam, hogy számíthatok rá, sőt, mikor megérkeztünk, már biztos voltam benne, hogy nagyon nagy gáz lesz, aztán Araham is úgy kezdett viselkedni, hogy minden kétségem elszállt. Egyébként nagyon furcsa nekem, hogy Tatsuki egy fejvadászt kért meg, hogy foglalkozzon velem. Ráadásul szinte biztos benne, hogy meg fog jelenni valahol. Szóltál Asaménak? - kérdezem meg végül. - Elvileg Teru szólt Ryuunak - teszem hozzá azért.

- Persze, hogy szóltam neki. Nyugtázta, aztán gondolom, megbeszélték Ryuuichivel a dolgot - válaszolja. - Araham érdekes volt... Az egyetlen dolog, amiért nem a szokott módon mentem neki, hanem egyszerűen pisztolyt fogtam rá, az az, hogy láttam benne, akkor se adja fel, ha vesztésre áll, akkor inkább minél több kárt okoz, míg megdöglik. Így nem maradt választása, vagy meghajlik előttem, vagy megdöglik, én pedig simán elszámolok Tatsukival és vége is a történetnek. Erősebbnek tűnt nálam, egy pisztoly pedig elég érv, főleg, hogy lesz több is, ha mégsem, mert hogy Asame nem hagyta volna annyiban, az is sejthető volt. Na, így kell nagyon nyíltan odavetni az ütőkártyákat a másiknak és szemérmetlenül kihasználni a helyzetet, amit megszereztél magadnak. Valószínűleg két ilyen pártfogó nélkül kurva szarul jártam volna - teszi hozzá vigyorogva. - Igazából Arahamon terrorkodni szerettem - árulja el büszkén. - Imádtam azt a dühöt, amit kiváltott belőle, hogy ha csak megpróbál ártani nekem, erősen rákefél. Spanolt, arra sarkallt, hogy mindig egy lépéssel tovább menjek, ezért inkább elkerült. Az viszont tényleg meglepő, hogy Tatsuki egy fejvadászt rendelt melléd, ráadásul az a fickó tök feltűnő. Ordít róla, hogy nem normális, szóval én alig várom, hogy előkerüljön - árulja el izgatottan.

- Araham engem akart. Nézegetett magának, éreztem, tudtam, hogy méreget, próbálgat, kóstolgat. Sosem nyúlt volna hozzám azért, de... szóval én meg ezt elnyomtam, bebeszéltem magamnak, hogy nem így van, hogy csak képzelődöm. Aztán mikor már Masao mondta, hogy ilyen lehet, akkor onnantól nem volt mit tagadni rajta. Bár szerintem Teru miatt került el nagy ívben. Ők sem bírták egymást, sőt... Pláne, hogy Terun keresztül akart kiidegelni, húzni az agyam és ezzel őt is bosszantotta rendesen. Tegnapelőtt sem engem hívott, hanem őt.

- Na ja, szerintem Teruki sem átalkodott volna fegyvert fogni rá, ha nem marad más megoldás, csak ő nem megölte volna Arahamot, hanem harcképtelenné tette volna.

- Ahogy megtette Masaoval is, mikor a nyakamra került a zsinór. Nem szarozott és még rám volt dühös, mikor egyszerűen elé léptem, majd küldtem egy szép pofont Masaonak. Utólag azt hiszem, nem kellett volna - állapítom meg csendesen.

- Nem rossz. Meg sem próbált védekezni, vagy gyorsabb voltál nála? - kérdezi meg.

- Nem próbált védekezni - ismerem el. - Nem tudom, hogy jogosnak tartotta vagy sem, de engem nagyon felidegesített. Dühös voltam rá, mert látszólag feladta, nem harcol tovább, ezt pedig nem tudtam elviselni. És így jött elő.

- Ez van, megtörtént. Azon azért meglepődtem volna, ha gyorsabb lettél volna nála, mert kicsit én is lestem, milyen gyors.

- Ha nagyon hirtelen vagyok, talán tudtam volna gyorsabb lenni, de valójában szerintem látta, mire készülök, mert kicsit megtorpantam előtte. Mondjuk utána bocsánatot kértem, és azt mondta, nem haragszik, csak... olyan hülye ez az egész helyzet.

- Figy! - hívja fel a figyelmemet, majd elfordul tőlem és kutakodik egy kicsit az éjjeliszekrényében. Végül egy kicsi papírdobozt szed elő, amit valószínűleg ő készített, benne pedig szivacspárnán egy karika fekszik. - Haragszik, vagy sem, én dühös voltam. Tatsukiból téptem ki - árulja el lazán. - Nem kértem bocsánatot, mert akkor az jött, azt éreztem helyesnek, utóbb meg úgy kezeltem, hogy szereztem magamnak egy relikviát. Amiért bocsánatot kértem tőle, az egy nagyon durva harapás volt. Arra rohadtul nem emlékszem, az egyáltalán nem akarattal volt. A nyaka tövénél jobb oldalt van. - Bólintok, elég hamar megismerkedtem vele. - Szerintem nem kell sajnálkozni olyan miatt, amit tudatosan, céllal csinálsz. Nem baj, ha a másiknak fáj vagy épp rossz, valószínűleg ő okozta magának.

- Hát... mindkettőt tudom, miért csináltad, vagy hogyan. Igazából Tatsuki elég sokat példálozott veled. Ez talán pont az önkívület és elfojtás dolognál jött elő, mármint a harapás. Tudod... csak attól félek, hogy elüldöztem Masaot. Tudom, hogy túl sok voltam neki, szóval most visszafogom magam. Ha keres, jó, ha nem, akkor békén hagyom. Rá akartam erőltetni magam, amit tudtam, hogy nem szeret, szóval rendesen elbaltáztam mindent.

- Ja, mert én jó példa vagyok az elfojtásra. Tatsuki mindig rohadtul megkínlódott velem, amikor kitört belőlem minden. Elég durván, állat módjára viselkedem. Őrjöngtem, de úgy tényleg. Le kellett fognia, még a zuhanyzóba se tudott bevágni, vagy a kádba, mikor nála voltunk, mert ha csak egy pillanatra is szabadulni tudtam, nekimentem. Konkrétan megpróbáltam megölni, vagy kitépkedtem volna a pirszingjeimet, satöbbi. Na ezt nem akarta újra, szóval elhiszem, hogy sokat hallgathattál rólam - magyarázza. - Masaon most ne pörögj - kéri komolyan. - Holnap Tatsuki beszél vele, Bakari megvizsgálja, én is beszélek Tatsukival, aztán ha már lesz valami infó a kezünkben, tudunk reagálni.

- Első alkalommal én is magam ellen fordultam, csak ott volt Shinji és tudott segíteni. Utána már lazán vágtak be a víz alá, ha ilyen volt. Teru is megteszi, ha kell, sőt, mostanában, mióta érzem előre, magamnak is megy. - Aztán felsóhajtok. - Nem tudok nem pörögni rajta. Borzalmasan viselkedtem és lehet, hogy eljátszottam mindent, ez meg kiakaszt. Amúgy ma megint újat produkáltam... Most éppen járni, felállni és hasonlóakat nem tudtam. Teru úgy hozott el a karjában.

- Van ilyen. Én is kreatív vagyok, szóval én egyáltalán nem csodálkozom azon, hogy te is újdonságokkal rukkolsz elő. Egyébként meg mitől jobb, hogy most azon agyalsz, eljátszottál-e mindent Masaoval, vagy sem? Semmivel. Akkor meg?

- Tudod, hogy minden szaron agyalni tudok - kuncogom el magam végül. - Amúgy azon is jár az eszem, hogy ki lehet ez a latexes, vörös hapsi. Meg mennyi idős? Milyen? Miért pont ő? Szóval az összes fontos kérdés.

- Ahelyett, hogy megkérdeznéd Tatsukit - neveti.

- Nem akartam zavarni. Már akkor is forrt a levegő, amikor eljöttem, aztán meg sikerült lelomboznom is a szalonnal, szóval nem akartam tovább nyaggatni. Meg mentek valahova Shinjivel, szóval megint csak nem alkalmas szerintem. Meg... az ismeretlen mindig izgató.

- Mentek valahova? Hm, ez meglepő!

- Hát a Merciben ültek, ebben tuti biztos vagyok. Remélem, vissza nem fordultak, meg hát nekem is azt mondta, hogy holnap beszél Masaoval.

- Végre kimozdul Tatsuki - jelenti ki elmosolyodva. - Ez jó jel.

- Szerintem is. Ráadásul ő maga akar Masaohoz menni, ami mostanában ritkaságszámba megy.

- Szerintem beveti azt, amit tud, kicsit ráhat Masaora lelkileg.

- De ez azt jelenti, hogy nyíltan megmutatja a gyengeségét, nem? Merthogy Masao semmit nem tud, nem is kért, nem is mondtam semmit.

- Ahogy Shinjit ismerem, úgy fogja védeni, hogy azzal simán megjelenítse Tatsuki erejét, de amúgy igen, azzal, hogy elmegy Masaohoz, bevállalja, hogy igen, spec nem tudja használni a kezeit, de ez, ha tényleg azt csinálja, amire gondolok, adu ász lesz a kezében.

- Ezt hogy gondolod? - Meglep ezzel a dologgal Deon, így nem sikerült végiggondolnom a helyzetet, azt hiszem.

- Tegyük fel, hogy Tatsuki azért megy el Masaohoz, hogy lelkizzen vele. Előbb neki kell megmutatnia ehhez, hogy gyenge és legyőzhető, hogy aztán Masao is levesse a páncélt és a fegyverzetet.

- Gondolod, ez a célja? - kérdezem nagyra kerekedő szemekkel. Hát ez lett volna az utolsó gondolatom.

- Mondjuk úgy, el tudom képzelni.

- Kicsit örülnék, ha igazad lenne - vallom be, aztán addig fészkelődöm, míg egy szintbe nem kerülök a sráccal. - Imádom ezeket a csavarokat.

- Tatsuki se hisz abban, hogy valami lehetetlen lenne és egy jó ideje azzal foglalkozik, hogy a körülötte lévőket lelkileg helyre rakja. Mikor kiderült például, hogy Mitsuko Ariana felbérelt kéme, ő volt az, aki nem hagyta Bakarinak, hogy megölje Mitsukot. Shinjinek is előhozta azokat az emlékeit, amikre nem emlékezett, meg minket is rengeteget trenírozott. Mint utóbb megtudtam, Asamét is felkereste, miután letoltuk a második kört, hogy nálam elég nagy szar van a palacsintában. Hogy mi volt, azt egyikük se árulta el, de hogy valami nagyon megbeszéltek és utána lényegesen sokkal jobb lett minden, az tuti. Sz'al simán kinézem Tatsukiból azt, hogy megkísérli más cél felé terelni Masaot, mint a halál.

- Meglátjuk, de örülnék, ha igazad lenne. Még akkor is, ha kiír az életéből.

- Egyelőre hagyjuk ezt. Ha Bakarit meg tudta győzni, hogy bízzon meg újra Mitsukoban, ne ölje meg, hanem legyen vele, akkor én rohadtul nem mernék arra fogadni, hogy Masaot nem tudja lebeszélni arról, hogy Raktarit imádja és meghaljon a boldogságáért - jelenti ki nevetve. Oké, meg kell hagyni, hogy van erre lehetőség... Van... Talán... Elmosolyodom végül én is.

- Imádlak, mondtam már? - kérdezem vigyorogva. - Ahhoz képest, ahogy bejöttem ide... Vajon Teru még az ajtó előtt áll?

- Hát ha igen, akkor már inkább ül, mint áll - röhögi, mire belőlem is felszakad a nevetés.

- Gondolom, attól fél, hogy kinyírjuk egymást.

- Mert? Te ki akarsz nyírni engem?! - kérdezi ijedtséget és felháborodást tettetve.

- Inkább addig kínozni, amíg... - húzom meg a végét ördögien vigyorogva.

- Lehet próbálkozni - közli kuncogva. - Asamén edződtem, szóval sok sikert hozzá.

- Igen? - kérdezem vigyorogva, majd betámadom, hogy megcsikizzem. Szinte felugrik az ágyról és rám támad. Hevesen igyekszem ellenállni, de ebből megint remek csata lesz. Deon határozottan nyom le az ágyra és igyekszik lefogni, ami kisebb huzavona után sikerül is neki. Még edzenem kell, azt hiszem. Kérdően nézek fel rá, hogy most akkor mi? Végül elkerekednek a szemeim, mikor a nyakamhoz hajol és megharap. Hé! Felszisszenek, bár nem erős, de azért érezhető a dolog és végképp nem értem, most mi történik. Végül elhúzódik tőlem és leszáll rólam, mire megdörzsölöm a nyakam. Vajon mennyire...? Áh... nem hiszem, hogy látszik. Vagy mégis? Deon nem megy bele félreérthető dolgokba.

- Nem nagyon kéne húznod - mondja meg őszintén, zavart mosollyal.

- Bocsi - pirulok el megint. - De legközelebb meg is eszel? - Próbálom valahogy elütni a zavaromat, meg talán az övét is.

- Garantáltan felfallak, ha tovább incselkedsz velem. Átcipellek Asame dolgozószobájába, felváglak a hideg márványlapú asztalára és csinálok neki egy kis műsort. - Hűűűű! Az gáz, ha ez izgatja a fantáziám?

- Hát... ezzel nem biztos, hogy azt a hatást érted el, amit akartál - vallom be még jobban elvörösödve.

- Dehogynem! - neveti.

- Legalább a márványlapot kihagytad volna - kuncogok most már. - Hogy az istenbe tudsz valamit ennyire izgatóvá tenni?

- Fú, én tök utálom! - mondja ki hirtelen, teljesen őszintén. - Ha Asame elcseréli az íróasztalodra a sajátját, megkapod - neveti.

- Pedig szerintem a hideg igazán különlegessé tud tenni mindent. Nem véletlenül akartam a fémasztalon is - vigyorgok rá. - De cserélek vele simán.

- Rám a hideg ilyen mértékben lankasztóan hat. Nem szeretek fázni, de fagyosszent vagyok, ráadásul gyorsan kihűlök. Persze meg lehet oldani a dolgot, néhány más helyet azonban tényleg sokkal jobban preferálok, mint azt az asztalt. Asame meg nem fogja odaadni - teszi hozzá kuncogva.

- Ne mondd, hogy nem lehet felmelegíteni - nevetem el magam. - Akkor nem kapja meg a hiperszuper, csillivilli íróasztalomat. Sajnálhatja.

- A márványt? Ami nem veszi át a hőt? Nem, azt nem lehet felmelegíteni - röhögi fetrengve az ágyon.

- A francokat! Téged! - Hogy ebből mi lesz még? Ha valaki véletlenül bejönne, szerintem elmegyógyintézetbe száműznek minket.

- Ja. Pont ez a baj...

- Mármint mi? Hogy fel tudnak, vagy hogy nem tudnak felmelegíteni?

- Ez úgy szokott kinézni, mint amikor a hideg húst rácsapod a forró fémre, jön a sistergés, ami esetemben fogszívás és elmegy a kedvem a továbbiaktól, csak arra tudok gondolni, hogy szedjenek le, mert odasültem, odafagytam - meséli el kínosan röhögve, miközben teljesen elvörösödik. Azért némi győzelmi örömöt most érzek.

- Engem lehet csapkodni, nem sziszegek - nevetek rá. - De csak finoman, mert a fájdalom viszont nem olyan jó.

- Jó, hát mindenkinek más a zizije. Engem sok esetben a fájdalom doppingol.

- Máskor igen, de a szexben nem. Mármint engem - teszem hozzá. - Érdekes volt az is, mikor Bakari megkínzott, mert harcolni akartam, pedig tudtam, hogy olyat nem tesz, ami maradandó. Szóval ilyen helyzetben spanol, de a nagyon durva dolog szexben már nem. Néha jó igazán hevesen kefélni, de ezen túl nem.

- Nekem volt olyan Asaméval, hogy másnap nem keltem ki az ágyból, mert nem bírtam és nem is akartam, hogy mások lássák a harci sérüléseimet. Elég durván festettem - árulja el kuncogva. - Az egy rohadt jó éjszaka volt...

- Néha én is vágyom rá. Mikor mondjuk Tatsukival voltam, kifejezetten élveztem, de már Yoshi nem engedett benne, egyáltalán nem csinált semmit, ami kicsit is fájt volna. Igazából jólesett, de néha kívánom. Azt hittem, ez csak az én hülyeségem, de azért kicsit megnyugtattál. Meg mondjuk nekem személyfüggő is, hogy kitől tudom elviselni.

- Akárkitől én se - jelenti ki komolyan. - Hiába vágyom valakire, ha ő nem esik bele ebbe a kategóriába vagy épp csak nem olyanom van, hogy a fájdalom jó legyen, nem hagyom magam, vagy akár támadok is.

- Csak annak engedem meg, akiben bízom. Talán pont azért, mert régen senki nem foglalkozott azzal, hogy akarom, vagy sem. Elviseltem és kész, mást nem tudtam csinálni. De most, hogy már nem kell és szabadon dönthetek ezügyben, sokkal kevésbé félek. Ezért is akarok kipróbálni dolgokat, innen jött a kötözés is - ismerem el végül.

- Nekem is hasonló a dolog, én is úgy kezdtem engedni Asaménak, hogy elkezdtem megbízni benne és abban, hogy a vonzalma irántam nem csupán egy eszköz, amivel be akar törni, hanem igazi. Persze én be is ijedtem rendesen, de mindegy. Most már egyáltalán nem gond, ha megkötöz, vagy ilyesmi, szeretem is, de ezt másnak nem engedném.

- Hát én sem sok embernek. Most jelen helyzetben három van, ebből kettő kilőve nagyjából örökre, vagyis inkább négy, de akkor is három esik ki. - Igyekszem értelmes lenni, de most lehet, nem sikerült.

- Na, akkor tisztázzuk. Masao az egyik, de ő kilőve. Tatsuki a másik, de ő is. Yoshi a harmadik, de ő sem játszik. És én a negyedik?

- Valahogy úgy, de ha jobban belegondolok, tulajdonképpen egyik sem játszik most - vonom meg a vállam.

- Yoshimi száz, hogy nem és nem is fog, mert Raktari gondolkodás nélkül kiteszi a szűrét és val'szeg szóba sem áll vele többet. Tatsukinak én kilencvenöt százalékot adnék, hogy nem és nem csak a keze miatt, hanem Shinji miatt is. Masao és én... Függvényes. Masao ötven százalék, én meg csak akkor száz, ha Asame is benne van.

- Összefoglalva, egyelőre tegyek le róla - összegzem kuncogva a hallottakat. - Bár mondjuk a legjobb a te eseted.

- Ha így gondolod, biztosan.

- Már fogalmam sincs, hogy gondoljam - ismerem el. - Vagyis ha engednék annak, aminek akarok, akkor most addig szekálnálak, amíg tényleg Asame asztalán kötök ki.

- Őszintén nem tudom, milyen képet vágna hozzá - mondja.

- Pont ezért nem próbálkozom - mondom meg őszintén.

- Asame ezt sokkal jobban kezeli nálam, én reagálom túl a legapróbb dolgot is - vallja be csendesen. - Mindig parázom tőle, hogy ha előállok valamivel, egyszer azt mondja, hogy na eddig bírta idegekkel, ő meg nem érti, min tudok ennyit pörögni, mert neki eléggé tágak a határai, remek idegzettel rendelkezik és szerinte teljesen rendben van, hogy ilyen vagyok, sőt, még tetszik neki. Ezzel a vágyom másra is dologgal egyedül én küzdök és problémázok, én nem tudom teljesen elfogadni - ismeri be. Kinyúlok és picit megsimogatom, de inkább csak megértésem jeléül, mint egyéb céllal.
- Szeretsz különleges lenni, nem? Ebben is az vagy. Ráadásul találtál magad mellé valakit, aki ezt száz százalékig képes elfogadni, ha nem a háta mögött teszed. Nem fog kidobni, maximum azt mondja, hogy ezt nem, de ajánlani fog helyette mást. Hiszen szeretitek egymást, ennél több pedig nem kell.

- Jó-jó... tudom, hogy hülye vagyok, ezzel nem tudsz meglepni - mondja kínos mosollyal. Nem ezt mondtam... Inkább csak fújok egyet. - Az a gondom, hogy szerintem egy párkapcsolat két emberről szól és nem fér bele más. Nincs harmadik fél, esetleg nagyon ritkán izgalmi fokozónak egy szexpartner kettőnknek. Ehhez képest bele vagyok esve a barátaimba és nagyon kevés az a pillanat, amikor nem kufircolnék szívesen valamelyikükkel. Meg nálam a nagyon ritkán nem érvényesül, ha megkívánok valakit, én nagyon szívesen becipelem Asame szobájába.

- A párkapcsolat tényleg csak két emberről szól, de ha azt nézed, nálatok is így van. Két személy dönt, hogy mit csinálnak vagy nem csinálnak meg közösen. Rendben van, vonzódsz a barátaidhoz, de mondjuk sosem kezdenél Yoruval, Kazuval, vagy Shinjivel, hiába van ez meg, mert nem akarsz bezavarni náluk. Igazából ez számít még, hogy tudod, hol a határ, bár vágysz rá és val'szeg el is képzeled, milyen lenne. Ráadásul Asame sem csinált belőle problémát, vagyis nem abból, hogy kell neked más. Végülis még élvezheti is, hogy időnként mással lát, vagy más helyzetben megismer.

- Tudom, hol a határ, de ha elvesztem a fejem, át is tudom lépni. Ezt a srácok felismerték, ezért ők se feszítik túl a dolgot - magyarázza. - Ha megfigyeled, Yoru engem például fele annyira húz, mint Kazut. Kaz elpirulgat, meg néha visszabeszél neki, én viszont ráindultam a srácra. Elég necces volt. De mondom, ezzel csak én nem tudok mit kezdeni.

- Talán itt lenne az ideje, hogy elfogadd magad olyannak, amilyen vagy - jegyzem meg csendesen.

- Idő kérdése... Végülis azon is túljutottam, hogy ilyen lettem - utal a magasságára és az izomzatára.

- Ezen is túl fogsz. Amit nekem sem volt könnyű megemészteni, hogy időnként úgy viselkedem, mint egy vérbeli kurva, pedig nem szándékos. De most már jó így is.

- Asaméval én is tudok úgy csinálni és rohadtul élvezem. Féltem, hogy kiábrándul belőlem emiatt, főleg ahogy indítottam nála, de tetszik neki a dolog. Amúgy olvastam valahol olyat, hogy egy jó feleség a konyhában tündér, az ágyban kurva. Nekem ez nagyon bejött és ez alapján valahogy hasonlóan lehet nálunk is, bár nem feleségként - csinál viccet azért belőle egy kicsit -, meg nem elvárás a főzni tudás se.

- Hm... Azért ugye nem gáz, ha mind a kettő van? - kérdezem vigyorogva. - Amúgy annyira nagyon jó volt megint főzni Masaonál. Igazából ezt a részét várom a kiköltözésnek, hogy néha csinálhassam.

- Persze, hogy nem. Engem is érdekel a konyha, csak nincs rá túl sok időm, amikor meg van, Ayako foglalja. Amint láttad, szívesen ügyeskedek a srácoknak is pocakbavalót, meg néha Asamét is meglepem. Szerencsére madárétkű, szóval nagyon megerőltetnem sem kell magam, ha csak kettőnkre csinálok valamit, de persze vagyok annyira hülye, hogy még legalább nyolc személyre igyekszem például palacsintát sütni, mert azt mindenki imádja. Annyit röhögtem, mikor Ayako elárulta, hogy amilyen bizalmatlan volt mindenki kezdetben, annyira kezdték el falni - meséli vidáman. - Majd akarok csinálni spenótosat is, meg húsosat. Az almás-fahéjas nekem bejött, meg a palacsintatorta se.

- Ez mind remekül hangzik, bár én igazából húsosan szeretem a legjobban a palacsintát. Mindig úgy csinálom, hogy sütőben, jó sok lével még adok neki egy kört, nem csak leöntöm vele. Hogy az milyen finom tud lenni! Meg most már úgy csinálnék dolgokat, de majd Teru idegeire fogok menni ezzel úgyis. Pláne, hogy japánt szinte nem is tudok. Azért remélem, rá tudom szoktatni a jóra - kuncogom el magam. - Néha csinálhatnánk közös kajálásokat később.

- Simán! Szívesen ennék abból, amit csinálsz, Teru meg majd meglóg néha, hogy Ayako főztjéből egyen.

- Nekem így megfelel - vigyorgok rá. - Lehet, kicsit hamarabb beveszem Teru lakását, mint ahogy tervezzük, vagy legalábbis főzök néha ott, hogy legyen a szalonban valami ehető és ne kelljen rohangászni.

- A szalonban is azért alapvetően el tudod látni magad szerintem, de ahogy érzed.

- Csak ott nagyobb dolgokat nem lehet megcsinálni. Plusz, amennyire lehet, szeretnék spórolni és nem ráakaszkodni Tatsukira teljesen, a srácok megtakarítása meg mindenre nem elég.

- A pénz miatt nem kell paráznod, azt könnyű megoldani.

- Mármint?

- Ha belelépsz majd az üzleti életbe, lesz mindig elég. Ha nincs tőkéd, akkor meg kapsz vagy Tatsukitól, vagy tőlem.

- Egyelőre nincs se sok, se kevés. Vagyis... erről a részéről sosem beszéltem Tatsukival, hogy hogyan legyen.

- Lassan ideje volna.

- Tudom, de fogalmam sincs, hogyan kezdjek bele, vagy mit mondjak, kérdezzek tőle - ismerem el sután.

- Egyszerűen. Leültök és előállsz azzal, hogy fogalmad sincs, hogyan juss pénzhez, hogyan indítsd be a menetet, mit csinálj, ő meg el fogja magyarázni.

- Csak nem akarom kiakasztani újra, meg azt sem tudom, mit szeretnék. Vagyis de... szeretnék mindent továbbvinni, amit ő elkezdett, hogy jó utódja legyek.

- Értsd meg, hogy minden rendben van úgy, ahogy van - kéri.

- Biztos vagy benne? - Ez sarkallatos pont nálam. Rettegek attól, hogy Tatsuki megutál emiatt, hogy nekem kell adnia mindazt, amit még nem akart. Mennyivel jobb lenne minden a régiben, szépen beletanít ebbe az egészbe és kész.

- Igen.

- Jó, akkor ha lerendezte ezt a Masaos dolgot, akkor leülök vele erről is beszélni. Egyébként Shinji idegeire sem megyek ezzel?

- Az a dolga, hogy aggódjon Tatsukiért, mert a párja, egyébként nem. Tisztában van vele, hogy ez nehéz, de természetes folyamat.

- Csak most is úgy éreztem, hogy fúj rám - ismerem be.

- Rosszul.

- Szóval már megint túlagyaltam, mi?

- Aha - mondja elmosolyodva. - Megyek, viszek a rosszfiúmnak egy kávét, te meg nyugtasd meg Terut.

- Remélem, még nem kapott infarktust - kuncogom el magam, de aztán megkomolyodom. - Köszi.

- Kizárt. Nem is értem, ez hogy jutott eszedbe - vallja be csodálkozó képpel.

- Mert amilyen állapotban idehozott, hát... Végigaggódta az utat és nagyon figyelt rám.

- Jaa! Azt hittem, Asaméval volt összefüggésben a szívinfarktus - kuncogja az ágyból kimászva. - Teru is elég erős szívű pali, ilyen miatt ne aggódj.

- Biztos voltam benne, hogy a yakuzádat ez a veszély nem fenyegeti. - Kászálódom én is ki az ágyból. - Ha megtudok valamit, kereshetlek? Persze nem az éjszaka közepén, meg nem hajnalban. - Rávigyorgok és megigazítom a cuccaimat.

- Ööö... előbb hívj fel - kéri. - Nem biztos, hogy ráérős leszek. Szeretnék nem az lenni - teszi hozzá őszintén, halvány mosollyal.

- Mindig hívlak előtte. Oké, kivéve most, mert nem igazán volt választásom - ismerem be.

- Nem gáz - mondja, miközben rendbe szedi magát.

- Akkor kereslek - vigyorgok rá és az ajtó felé veszem az irányt.