13.

Deon

Megint felhívom Tatsukit, hogy elmeséljek neki ezt-azt, ő pedig kihangosítja, így tudok beszélni egy kicsit Shinjivel is. Hiányzik a srác, elkélne most mellém, hogy ne Asamét akasszam ki a hülyeségeimmel, de ilyen miatt nem akarom elvonni őt a pirszingesem mellől. Élvezzék csak a boldogságot, az együtt tölthető időt, aztán ha Shinnek is hiányzom, úgyis átjön, vagy én átmegyek, amikor már nem bírom nélküle. Egészen belejövök a telefonálgatásba, de Kazunak csupán sms-t küldök: “Végre tudtam beszélni Eiyával. Nem indult valami jól a dolog - milyen meglepő, mi? -, de azt hiszem, most már közös nevezőn vagyunk. Szerette Asamét és féltékenységből csavarta el Naoto fejét. Arra játszott, hogy akkor a testőrnek mennie kell, ha lebukik azzal, hogy megdugja őt. Az már a múlt, most Aot szereti és tök aranyosak együtt. Eiya lehet, hogy üzletvezetőm lesz a későbbiekben egy édességboltban, Aot meg Bakari és Tatsuki fogja oktatni.”. Tegnap elfelejtettem tájékoztatni, annyira lefoglalt az, hogy Asaméval legyek és most is a rosszfiúm miatt nem hívom a srácot, hiszen amint elpostáztam az üzenetet neki, benyitok Asame dolgozószobájába és odalépkedek hozzá, hogy az ölébe telepedhessek. Sajnos ehhez honfoglalnom kell, Shabut felemelem Asame combjairól és a sajátomra teszem, így mindketten fészkelődünk egy kicsit, míg végül meg nem találjuk a kellemes pozíciót, a cicus újra összegömbölyödve, én a yakuzámhoz bújva. Ő persze nem szól semmit, csak cirógat, ezért belecsókolok a nyakába.

- Mit csináltál, míg nem jöttem lefoglalni? - kérdezem meg tőle elvigyorodva.

- Lefárasztottam Shabut - feleli elmosolyodva. Ezen elröhögöm magam, s megsimogatom a cicust. Biztos jó volt és megérte volna videózni, vagy fotózni őket, mert rohadt aranyosak, ahogy egymással játszanak.

- Munka helyett? - kérdezem játékosan.

- Munka közben.

- Hogyan? - kíváncsiskodom.

- A kisasszony felmászott az asztalra, én meg csináltam neki egy papírgalacsint, amit pofozhatott - feleli.

- Nem túrta össze a papírjaidat? - kérdezem évődve.

- Nem, figyelt rá, hogy rendes macskaként csak azzal játsszon, ami az övé.

- Azt hiszem, Shabunak van egy ikertestvére, aki belógott a házba, vagy skizoid cicánk van - kuncogom.

- Nem hiszem.

- Én beszélgettem megint Eiyával. Meséltem neki a srácokról, képeket mutattam, ilyesmi - újságolom csendesen. - Bakari beszélt Aoval és valszeg már túlvan a Takashis diskurzuson is, holnapra sikerült megbeszélnem Tatsukival, hogy jöjjön.

- Aoyun tényleg szívén viseli a kölyök sorsát. Kíváncsi lennék, Bakari és Takashi mire jutottak. Lassan úgysem ártana megint megnézetnem Eiyát vele ellenőrzésképpen, mert az sosem árt.

- Bakari és Tatsuki tanítani fogják Aot, hogy el tudja látni úgy, ahogy ők engem. Szeretik egymást Eiyával.

- Le se tudták volna tagadni amúgy sem - mondja halvány mosollyal. - Aoyun remekül rejti el az érzéseit, de van, amit nem tud. Mindenesetre örülök, hogy ez így van, mert akkor a kölyök is gyorsabban jön helyre.

- Szerintem van, amit nem lehet elrejteni - mondom őszintén, halvány mosollyal. - Tatsukit nem volt valami könnyű rávenni, Bakarit viszont Eiya elfogadta, elkezdte megszokni azt, hogy hozzáér - újságolom.

- Kíváncsi leszek, Tatsukival hogyan fog megbékélni. Bár, ha Bakarit elfogadta... - mondja, mintha elgondolkodna, de szerintem csak heccel.

- Félelmetesnek tartotta, nekem meg most jut eszembe, hogy azt nem is mondtam Eiyának, hogy Tatsuki két méternél magasabb - kuncogom.

- Remélem, az ágy alól ki tudjátok majd szedni a kölyköt. - Ezen elnevetem magam, mert elképzelem a jelenetet. Hát ez oltári! - Talán nem lesz gond, ha Aoyun meg tudja nyugtatni őt.

- Majd felkészítem, de képet már látott Tatsukiról - mondom vigyorogva. - Nem lesz gond. Tanulunk egymásban bízni...

- Akkor már túl nagy baj nem lesz. Az meg sosem árt. - Azt hittem, nem fog túlságosan örülni annak, hogy már most nekiállok megbízni a srácban, ennyit elárulok neki és ilyen közvetlen vagyok vele, de úgy fest, tényleg örül a hírnek.


Hallgatok. Olyan kérdések merültek fel bennem, amiket nem tudom, hogy fel kellene-e tennem. Talán nem, nem tudom. Inkább bújok hozzá, ölelem őt fél karral és cirógatom a macskát.

- Más, sokkal - feleli. - Akkor nem számított senki. Eiya velem volt, mindenhova vittem magammal, mert kedvemre volt a kölyök. Jól festett mellettem és mindent megtett nekem zokszó nélkül. Persze voltak kivételes esetek, mikor nem volt velem. Versenyekre nem vittem - meséli el.

- Egyen volt - mondom elmosolyodva. - Amikor Kazut megmutattad Nishidának, magaddal vitted, Eiya emlékezett rá - világosítom fel, hátha nem emlékszik rá. - Miket kértél tőle? - kérdezem meg csendesen. Tudom, hogy tűnik az, hogy ilyeneket kérdezek és pont azért kérdezem. Kíváncsi vagyok, velem megtesz-e olyanokat, mint Eiyával tett, vagy hogy a srác megismerte-e Asame szexualitásának széles tárházát. Utóbbiban valahogy biztos vagyok, szerintem perverz és fesztelen módon kefélt a sráccal, de tulajdonképpen az is érdekel, hogy bánt vele, mindig csak óvszerrel dugta-e meg, meg ilyenek. Hogy például aludt-e, reggelizett-e, edzett-e vele, vagy az összejöveteleken ráeresztette-e más szajhákra. Vagy hogy beszexelték-e az egész házat... Nem kellene ilyenek miatt aggódnom, mégis annyira rossz érzés tudni, hogy előttem Eiya sokat kapott Asaméból, közelebb állt hozzá másoknál és Asame is a kedvenceként tartotta... Talán csak azért, mert nekem ő az első.

- Igen, tényleg - ismeri el. - Sok olyat, amit a szajháktól elvár az ember és volt, amit neked is már levetítettem még a kapcsolatunk elején - mondja utalva, bár nem egészen tudom, hogy mire.

- Mit vár el engedelmességen, jó kinézeten és gátlástalanságon kívül az ember a szajhájától? Nekem ez teljesen kimaradt és anno Kazu se tudott sokat mondani. Meg azt mondod, sok olyat. Mi mást még? - kérdezek rá.

- Azt, hogy mindig álljon az ember rendelkezésére, legyen készséges, odaadó. Ha arra vágyik a gazdája, hogy másik ukéval enyelegjen előtte, vagy mással dugassa meg magát, akkor tegye meg.

- Kértél ilyesmiket Eiyától? - kérdezek rá. Igazából azért se ártana tudnom, hogy felkészült legyek, noha nem hiszem, hogy a srác ilyenekről akarna beszélni velem. De ha mégis, akkor legalább ne csak az ő oldaláról ismerhessem a dolgokat, hiszen az is rengeteget számít nekem, hogy Eiya nem pusztán egy feltörekvő szuka volt itt, hanem magának akarta Asamét. Tulajdonképpen ugyanazt csinálta, amit én is akartam egy rövid ideig, csak én valszeg sosem lettem volna képes a testemet eladni ahhoz, hogy hozzájussak valamihez, még ennyire sem bírtam volna kurva lenni. Ma már egy kicsit másképp látom, hiszen fel kellett készülnöm arra, hogy nem tudunk elszívni egy cigit Luxszal, akkor pedig gátlástalanul megpróbál majd maga alá hajtogatni, én pedig nagyon okosan kellett volna, hogy viselkedjek. Mint Shinji Kitaroval hajdanán...


Ugyanakkor az is fontos, hogy Eiya szerette Asamét, tehát minden, amit tett, azért volt, s bár ezzel a rosszfiúm nem biztos, hogy tisztában volt, mégis kihasználta őt. Szeretném tudni, hogy mennyire és mennyire gátlástalanul. És... az is érdekel, ha én nem tudtam volna megfogni, mire számíthattam volna. Igen, mindig eljátszom azzal a gondolattal, hogy nem sok választott el a szajha léttől...

- Igen - feleli tömören.

- Kikkel kérted, hogy legyen készséges? - kérdezem meg finoman megfogalmazva azt, hogy tulképp kiknek engedte át a srácot, kikkel kellett szexualizálnia Asame kérésére. - Meg... az úgy oké, hogy valamilyen összejövetelen a szajhák egymással enyelegnek, ha a gazdáik erre kérik őket... de ez meddig mehet el? Mi az, ami egy ilyen alkalommal nem történhet meg? Meg... valaki fizet azért, hogy megdughassa a te szajhád? - kérdezem kicsit talán ügyetlenebbül, de ez érdekel.

- Velem. - Úristen, mik mehettek régen...! - Egy szajháért bármennyit fizetnek, nem adod oda, ha a tied, a tulajdonodban van, ez a normális. Egy-egy ilyen összejövetelen meg általában a többi ukével kell foglalkozniuk, eljátszani a másikkal, orálisan, de van, hogy olyan szajha van a birtokodban, aki mindkét félen simán szerepet tud játszani, akkor bizony aktusra is sor kerülhet. Eiya is ilyen volt. Dugott meg más szajhákat. - Ó a jó büdös picsába! Ilyen nincs! Persze én vagyok a hülye barom, amiért nem volt annyi eszem, hogy ezt előre tudjam és befogjam az ólajtó pofám, de akkor is...! A rohadt életbe! Minél többet tudok, annál jobban felhergel ez a téma, mert naná, hogy beindul a fantáziám és áááááááááh!


Na jó, inkább hagyjuk! Megtudom, hogy miket művelt konkrétan Eiyával - mert amilyen balfasz vagyok, képes vagyok kikérdezni szépen -, még a végén rohanok egy kört a városban, s most nincs mellettem Shinji, hogy valaki végigkísérje az ámokfutásomat.


Azt hiszem, témahanyagolás címén elég jó szorosan hozzábújnom, amit azzal nyomatékosítok, hogy a képem a nyaka és válla közti hajlatba nyomom. Így jár az, aki hülye, ennyi. Megássa magának a sír, aztán fejest ugrik bele...

- És ilyenkor a yakuzák...? - kérdezem néhány perc múlva, mert nem én lennék, ha nem kezdeném még magamra is húzni a földet. - Ne már, hogy benne bírnak maradni a nadrágjukban, mikor a kedvenceik egymással enyelegnek!

- Pedig de - feleli. - Ez csak szórakozás volt, látvány, akkor nem a szajhákkal foglalkoztunk, hanem az üzlettel. A műsor csak kellemes aláfestés volt. - Szerencsére nem látja, de kissé fintorgok. Tudja, mi a véleményem erről, szval nagy meglepetés nem érné, főleg, mert úgyis szavakba öntöm.

- Nem tudom elképzelni ezt... Mármint elhiszem, hogy a szajhák nyugodtan műsorozhattak, míg ti tárgyaltatok, csak nekem ez... idegen. Valszeg túlságosan szeretek szexelni - teszem hozzá elkuncogva magam.

- Valószínűleg.

- Nem ez volt a kedvenc témád - kockáztatom meg.

- Nem.

- Nem akartam izé lenni, ha haragudj - kérek tőle csendesen bocsánatot. - Miért kellemetlen visszagondolni ezekre az időkre?

- Nem vagyok rá büszke, de az is én vagyok.

- Voltál - mondom ki, miközben gyengéden megsimogatom az arcát. Tényleg teljesen más világ lett, mióta itt vagyok, felébresztettem Asaméban az érzéseket, az embert, de nem akarom, hogy ezért rosszul érezze magát. Én is egy idegesítő, agresszív, harapós, buta vakarcs voltam, aki provokált mindenkit és szart az egész életbe bele, nem érdekelte, hogy a halál felé menetel, semmi, tettem olyasmit, amit ma már bőven nem tennék meg, de túvagyok rajta. Akkor úgy voltak a dolgok, most így, ennyi. Változtunk, méghozzá a legjobb irányba, úgy érzem. Jóvá akarja tenni a hibáit, azt, amit csinált Eiyával, ő pedig szerintem el fogja fogadni Asame vezeklését, s minden rendbe jön. Csak ölelem és simogatom őt, mintha vigasztalnám, mintha bármit is tehetnék azért, hogy a benne uralkodó érzés enyhüljön, de nem tehetek mást, hiszen szeretem. Ő is simogat és ölel, mígnem kiteszem Shabut az ölemből és én is felkelek a férfiéből, hogy elfordítva asztalától a combjaira támaszkodhassak és gyengéd, szerelmes csókot leheljek szájára. Nem számít, milyen volt azelőtt, hogy engem felszedetett volna az utcáról, nem azért akarom mégis megismerni, hogy legyen mit szégyellnie előttem, hanem mert még most is egy hülye fasz vagyok, aki azt szeretné, ha mindenben az egyetlen lehetne a számára. Persze ez rohadtul nem reális vágy, letenni azonban nem bírok róla.


Nyelve a számba nyomul és ezzel elmélyíti a csókot, így hosszasan elmerülünk benne. Emlékszem, mennyire szédületes volt számomra az első ilyen igazi csókja, mennyire bele tudtam magam élni, át tudtam magam adni neki, s ezt most is megteszem. Asame is, kezét az arcomra csúsztatja, miközben csókolózunk, én pedig hamarosan rásimítom tenyerem a kézfejére. Most is szédít az a mély, őszinte, perzselő szerelem, amit egymás iránt érzünk, egészen fullasztóvá válik a csókunk, mint annak idején, s én boldogan fulladozom most is, csakhogy még egy kortyot nyerhessek Asaméból. Nincs kifogása ellene persze, csókol tovább, közben pedig kezével végigsimogat a karomon, melyen támaszkodom rajta, majd lassan a testemen is egészen a derekamig és visszahúz az ölébe. Ellenkezés nélkül simulok hozzá, átkarolom a nyakát és mellkasára simítom a kezem, hogy érezzem szíve dobolását.


Asame megtöri a csókolózásunk folytonosságát, hogy levegőhöz jussunk, s ezzel belőlem kuncogást vált ki. A kezemre pillantok és megsimogatom az ingen keresztül a bőrét, aztán amint újra a számra tapad, elveszek megint a mámorban. Hozzásimulok, ahogy tudok, szorosan ölelem, mintha egybe akarnék vele olvadni. Nem tudom, azt akarok-e, vagy akarok-e egyáltalán valamit, csupán valahogy mégis közelebb és közelebb akarok lenni hozzá. Ő sem vágyhat másra, mivel szinte szorít a testéhez.

- Menjünk át... a szobába - kérem picit szuszogva, amint újabb lélegzetvételnyi szünetet rendel el. Beleegyezik, mert így megtartva az ölében feláll velem. Belekapaszkodom a nyakába, lábaimmal átölelem a derekát, arcom a nyakához rejtem, s még a szemem is becsukom, hogy ne lássam, ki jön velünk szembe. Ezt nem igazán tudom megszokni, mert bár az egész ház tudja, hogy köztünk mi a helyzet, azért a konkrétumokat nem szeretem a tudtukra hozni. Ettől függetlenül most el sem engedném Asamét, szorosan ölelem, kicsit bújok hozzá, aztán amint az ajtó becsukódik mögöttünk a szobájában, ostrom alá veszem a nyakát csókokkal és nyaldosással.


Ő is így tesz, ám nem is áll meg, az ágyhoz cipel, amin elfektet, s elkezdi felfelé túrni rajtam a ruhát. Hagyom magam vetkőztetni, majd mikor meztelenné válik a felsőtestem, elkezdem kigombolni az ingét. Ahogy én, most úgy engedi Asame is, hogy lekerüljön róla a ruhadarab. Közben cirógat és csókokkal halmoz el, majd lesimítom válláról az anyagot és csókolni kezdem a bőrét. Lassan távolítom el róla az inget, aztán komótosan, szinte ismerkedőn simogatok végig sebhelyes bőrén, amit annyira imádok. Nem tehek róla, de annyira... fantasztikusnak tartom ezeket a pillanatokat. Valszeg az én ziziségem eredménye ez, én értékelem túl, hogy hozzáérhetek, de hát ez van, még mindig lehetetlenül szerelmes vagyok ebbe a férfibe és mindenbe, ami ő.


Kapkodás és sürgetés nélkül fedezzük fel újra egymást, csókoljuk a másik bőrét, cirógatjuk a testét, mintha még nem szeretkeztünk volna számolhatatlan sokszor. Remek érzés, csukott szemmel, pusztán az érzékeimre hagyatkozva tapogatom ki az izmait, teste domborzatát, s Asame is lassan simít rajtam végig, csókolja nyakam és vállam. Ujjaimmal bekúszom a hajába, áttúrom a sörényét, majd elkap valami és puszit nyomok a fejére. Utóbbitól apró hangot kiadva mosolyog, talán elneveti magát, ezzel megszakítva a szuszogást, amit már kiváltottam belőle, aztán megnyalja a mellbimbóm. Borzongás fut végig rajtam és az is megkeményedik az izgalomtól, meg zavart vigyor fut a számra, mégsem hagyom abba haja túrását, nyaka és válla cirógatását az ujjbegyeimmel.


Ítéletideig el tudunk így lenni, simogatva, kényeztetve egymást, s én vagyok az, aki végül nem bír magával és nekiáll kibontani a nadrágját, besimogatva alá, finoman megmarkolva fenekét, amennyire tudok, lekúszva combjára. Hagy kibontakozni, még szerintem élvezi is, hogy szórakozom vele, ezért lefejtem róla a nadrágot és először csak az anyagon keresztül simogatom, markolászom izmait, bőrét. Szeretem húzni, felcirógatok a combján, miközben még mindig a haját túrom, majd markomba fogom heréit, finoman megmarkolászom, aztán végighúzok a farkán, amitől jólesően beleszuszog a fülembe. Ezzel teljesen felvillanyoz, így hiába csókol és simogat tovább, ledöntöm magamról és forrón megcsókolom belekapaszkodva az oldalába. Szinte rohamként tör rám a vágy, de addig csókolom, míg csitulni nem kezd a levegőhiánytól.


Újabb vigyor kíséretében lihegek, aztán kipattanok az ágyból és látványosan nekiállok kicsatolni az övem, kigombolni a nadrágom, végül játékosan tolom le a lábaimról és szabadulok meg tőle teljesen. Imádom, ahogy néz, csak lazán felkönyökölve az ágyon, kihívóan, méregetve engem, izgatottsággal és vággyal íriszeiben. Nem állom meg vigyorgás nélkül, ráadásul annyira bírom a pillantását, hogy évődve simogatok be alsónadrágom szegélye alá, s közben lassan, finoman megmozgatom a csípőm. Látom rajta, hogy kegyetlenül felizgatom, mégsem tesz semmit, csupán figyel engem. Kegyelmezzek? Ő sem szokott, úgyhogy nem kegyelmezek, gyötörje csak a kívánalom. Hátat fordítok neki és fenekem kitolva cirógatok végig alsónadrágomon, majd bekúszom ujjaimmal a rövid szára alá, de tovább mozgatom a csípőm. Rohadtul élvezem a helyzetet, szándékosan elnyújtom még a dolgot, kicsit lejjebb húzom a ruhadarabot, aztán szembe fordulok megint Asaméval és benyúlva a szövet alá simogatok végig a farkamon. Az az elégedettség, ami a képén van... hát az felbecsülhetetlen!


Csakhogy nem hagyja magát úgy kínozni, mint én, mert ő is a farkáért nyúl. Nem mintha zavarna, vérlázítóan izgató, ahogy ezt csinálja, alig bírok ellenállni annak a késztetésnek, hogy odamenjek hozzá és lázasan csókolva tapadjak bőrére. Pedig nem akarok, nézni szeretném és még húzni az agyát. Ennek megfelelően kihúzom mancsom a gatyámból és rohadék módra lassan végigcirógatok a testemen. Kíváncsi lennék, meddig tud eljátszani magával úgy, hogy még utána az élvezetekig bírjon kefélni, de van egy sanszom, hogy én annyi ideig még nagyon nem bírom. Tetszik, amit művel, ahogy engem figyelve kényezteti magát, de végül lecsúsztatom testemről az alsót és úgy is végigmarkolászom a farkam.


Még most sem hagyja abba, ezért elkuncogom magam, s az ágyhoz lépek, hogy lehúzzam róla az alsónadrágját. Amint ezzel megvagyok, fölé kúszom négykézláb és szájon csókolom. Nem zavarom meg abban, hogy ha még akar játszani magával, de kikérem Asaméból a részem. És meg is kapom, szinte automatikusan átkarol és simogatni kezd, miközben nekiáll falni a szám. Még a hajamba is beletúr, én pedig leülök az ölébe és sejtelmesen hozzásimítom ágyékom az övéhez, mancsaim meg a mellkasára és hasára rakom. Erre belemarkol a hátsómba és kicsit megemelve határozottan, bár finoman alám lök. Veszem az adást és én is azt akarom, hogy bennem legyen, ezért elhajolva a rosszfiúm mellett az éjjeliszekrény felé nyújtózom, hogy előkeressem a síkosítót. Nem kell sokat kotorásznom, elég gyakran van használva, ezért nincs elsuvasztva, majd leteszem magunk mellé az ágyra és feltérdelek előtte, ő pedig megfogja a csípőm és szájával kezd kényeztetni. Jutalmul a hajába túrok és remegő combokkal sóhajtozom. Látványnak sem utolsó, érzésnek azonban nagyon felemelő, ráadásul a fenekem simogatja. Ujjaival bekúszik a partjai közé, amivel még erősebb remegést vált ki belőlem, végül ezt síkos ujjakkal is megcsinálja, mire összerándulva nyögök fel és ösztönösen rászorítok ujjaira. Hát... nem vagyok biztos, hogy csípőből nem löktem előre...

- Bocs - kérek inkább elnézést megsimogatva a fejét, aztán inkább elhúzódom tőle és lejjebb ereszkedem, hogy könnyedén elő tudjon készíteni. Belekapaszodom a vállába, megtámasztom magam az ágyon, homlokom a nyakához hajtom és becsukom a szemeimet. Így hamar elnyugszom, főleg, mert Asame simogat és folytatja a megujjazásomat is, míg fel nem enged bennem a legcsekélyebb ellenállásféle is. Bújok, mint valami ijedt kismacska, amíg finoman ölére nem invitál irányba állítva a férfiasságát. Lassan ereszkedem rá, a fejem hátrahajtom és kiélvezem minden másodpillanatát annak, ahogy egyre mélyebben tudhatom magamban.


Nem kezdek azonnal mozogni, csak jópár perc múltán, akkor is lassan, finoman körözve a csípőmmel, újra a vállára hajtva a fejem. Jólesnek nyugtató, apró csókjai, melyeket a nyakmra és vállamra intéz, a kedveskedő cirógatása, libabőrös leszek tőlük és felszusszanok. Kellemes így, Asame türelmes velem, én meg kapaszkodva belé apránként haladva egyre biztosabban mozgom az ölében. Még a forróság is elönt, bőröm alatt kúszik végig a derekamtól kezdve a gerincem mentén egészen a nyakamig, ami fenséges érzés, remegve sóhajtok bele a rosszfiúm nyakába és élvezem az ő sóhajait. Szeretem hallgatni, úgy érzem, mintha csak az enyém volna ez a momentum is, mivel tudom, hogy képes lenne egyetlen hang nélkül is ellenni azzal, hogy kefél. Ha kefélne, de most nem azt csinál. Szoktunk időnként, mint az állatok, vadul, ösztönösen, durván, ez viszont nem az az alkalom. Most csupán a csípőmre is csak ráfog, nem irányít, ezért néhány csípőbőli emelkedés után elszakadok a testétől és rendesen kezdem őt meglovagolni. Nem gátolom meg a hangomnak, hogy kitörjön belőlem, csukott szemmel, kéjesen sóhajtozom és fel-felnyögök, olykor levegőért kapok. Érzem, hogy figyel, hiszem tudom, hogy imád nézni, ami még mindig zavarba ejt, ezért ki sem nyitom a szemem, csak válláról a combjára, hátra teszem a mancsom, hogy megtámaszkodjak. Finoman rámarkolok, mintha attól félnék, hogy lecsúszhatok róla, ám inkább szeretem érezni az izmai megfeszülését. Nem tudom, miért, de annyira jó érzés...


A hajam az arcom, vállam, nyakam és hátam cirógatja, a lánc a nyakamban a mellkasomnak ütődik minden mozdulatra, ezeket még érzem, aztán elborítja a tudatom a kéj, csak vonaglok az élvezettől és az élvezetért Asamén, egyre hangosabban nyögök, reszketések futnak végig rajtam, a fejem hátracsapom, s ahogy nyitott szájjal zihálok és hangoskodom, szárazak lesznek az ajkaim és a torkom is, elkap a mámorító szédülés meg a forróság. Vigyorognék annak sikerétől, hogy a yakuzámból is nyögéseket csalok ki, de amikor alám lök, az arcomra újra a gyönyör ül ki és szinte felkiáltok. Úgy volt, hogy szeretkezünk, mint legelőször, azonban hajszolnom kell a beteljesülést, vágyom rá, késztetést érzek szenvedélyesen megülni Asamét, szinte már az öntudatom is elveszteni attól, hogy egymáséi vagyunk. Lassítani kellene, nyújtani ezt az élményt, hogy még teljesebben ivódjon belém, csakhogy képtelen vagyok rá. Elragad a lendület, amilyen erősen csak tudom, annyira erősen lököm rá magam a yakuzám ölére, a bőrünk csattog, a kiáltásaim meg szégyellnivalóan szemérmetlenek.


És ekkor, egy pillanatra magamhoz térek. Tudatába kerülök annak, hogy mit művelek, felpillantok Asaméra, aztán inkább gyorsan hozzábújok és csak lihegek, reszketek, kapaszkodom belé. Még nincs vége semminek és tudom, hogy tudja, de hirtelen kívülről láttam magam és ez elég fura volt. A yakuzám csak pihegve cirógat, hogy megnyugodjak, pedig remek érzés, ahogy lüktet a szívem és a vérem, vele együtt a fejem, az ágyékom, de még a bőröm is. Viszont kicsit talán mégis jó lesz csitulni, annál tovább fog tartani ez az egész, így én is csak csókolgatni kezdem a nyakát és simogatni a mellkasát. Egészen belejövök, mellé lassan újra ringatózom az ölében, majd mikor már én nem bírom tovább, megint belefogok az aktív mozgásba. Persze kell közben egy csók, egy fullasztó, lázas, szerelmes, amit Asame is nyújt.


Lassan visszajutok oda, ahol elszakítottam a mozgásom fonalát, hevessé válok, reszketek, hangosan nyögök és kéjesen vonaglom, de már türelmetlenül akarom a beteljesülést. Fél szemmel pislantok a yakuzámra, s saját magamon vigyorgok is, hogy mekkora dinka vagyok, ő viszont ellenállhatatlanul fest, ahogy mindig. Ráadásul ha ezt még lehet fokozni, akkor mindenképpen megteszi azzal, hogy fél kézzel a csípőmre fogva segít a mozgásban, másikkal viszont felsimít a hátamon, s markolja az izmaim, bőröm. Isteni...! Elveszek és csak kiáltozni bírok, amint rám tör az orgazmus. Rángat, meg-megfeszít, teljesen elvesztem a fejem, csupán az ösztön mozgat, míg az erőmből futja. Asame lökései csak erősítenek a katarzison a hangjával együtt, aztán arra eszmélek, hogy ülve a karjaiba vont és csókol. Lihegve, fulladva simogatjuk egymás nyelvét a sajátunkkal, aztán inkább a vállára fekszem pihegni, mert erősen szédül a fejem, reszket a testem és ez a biztos, kapaszkodni Asaméba, mint részeg a padlóba.


Kedveskedő csókokat, nyugtató cirógatást kapok, de eleinte többször megrándulok tőlük, fel-felszusszanok, ám végül elnyugszom percek múltán. Kellemes érzés lesz úrrá rajtam, el bírnék aludni, csak nem kéne. Inkább megemelem a fejem, picit elhúzódom Asamétól és végignézek magunkon. Megint sikerült produktívan élveznem és ahogy összebújtunk, rendesen szét is kentük egymáson, ezért zavartan elmosolyodom. Bocs, drágám... az a helyzet, hogy túl jók vagyunk együtt. Persze Asame követi a pillantásom, de elmosolyodik és csókot nyom gyorsan a számra, aztán összeborzolja a hajam. Ez most mi, dicséret?! Elröhögöm magam alaposan elvörösödve, s inkább hozzábújok, hogy ne lássa a képem. Ki tud akasztani, én meg képtelen vagyok rá haragudni.


Elfekszik velem kihúzódva belőlem és cirógat, mire egy kicsit én is fészkelődök a testén. Szeretek rajta feküdni, kényelmes, ráadásul Asame is szereti, ha rajta foglalok helyet. Simogatom a vállát, karját, figyelem a kezemet, amint a bőrén simítok végig, aztán egy picit az izmaiba nyomom az arcom, zizegek az örömtől.

- Te szerelemgombóc - szólal meg egyszeriben, számomra váratlanul, de hangján hallhatóan vigyorogva és még a fejemre is nyom egy csókot. Nem égek, dehogy...

- Utállak - motyogom neki rekedten, fúrva a fejem a mellkasába, mintha elbújhatnék előle, de úgy kapaszkodom meg az oldalában, mintha szorosan magamhoz ölelném. Ja, tulképp igaza van... De hogy ezt így a képembe... Hát én is szeretlek. Belül marha jót mulatok, csak kívülről tűnik úgy, hogy nem, mert rohadtul zavarba hoz az ilyen apróságokkal.

- Tudom - válaszolja halkan kuncogva, mire nyomok egy csókot a mellkasára.

- Már nem is csibe vagyok? - kérdezem széles vigyorral.

- Most nem csipogsz - felel egyszerűen, incselkedve, mire elnevetem magam.

- És akarod, hogy csipogjak? - vetem fel játékosan.

- Hát... ha vállalod a következményeit. - Tudni kéne, mik volnának azok, de akármi is, lényegében vállalom, persze, szóval elröhögöm magam, majd teljesítem a burkolt kérést.

- Csip-csip-csip-csip-csip-csip. - Hamar megtudom azt a bizonyos következményt, mivel válaszul maga alá fordít és szenvedélyesen megcsókol. Ja, hogy ez izgat... Nem, ugatni nem fogok. A nyávogást még el tudom képzelni, bár inkább Shabu kedvéért szoktam mindenféle aranyos kis hangot kiadni, de azon túl... Mókás lenne. Mindenesetre nem nagyon ijeszt meg az, hogy a yakuza letámad, lelkesen csókolok vissza és simogatom végig a hátát ujjaimat finoman a bőrébe nyomva.


Hosszan faljuk egymás ajkait, tapogatjuk a másik testét, közben incselkedőn bele is harapok a szájába vagy a nyelvébe, keményebben markolom meg Asamét, amitől a körmöm apró csíkokat hagy a bőrén, s bele is nevetek ebbe a rohamba. Még szinte abba sem hagytuk, de már kezdjük elölről...