113.

Asame

Észre sem vettem, Deon mikor került mellém, annyira lefoglaltak a gondolataim, csak már azt sikerült felfognom, hogy hozzáér a tetoválásomhoz és arra kér, meséljek róla. Nagyon nincs mit. Igazából csak azért csináltattam, mert apámnak az volt a mániája, hogy egy yakuza attól lesz kemény, ha tele van tetoválásokkal. Én nem így gondoltam, de engedtem a nyomásnak, legalábbis ezt az egyet illetően.

- Nagyon nincs mit mesélnem róla – mondom őszintén. - Kényszerből csináltattam, hogy apám végre békén hagyjon. Yakuza körökben népszerű a tetoválás. A méretes és jól kidolgozott tetoválások az erő és a társadalomtól való kívülállás jelképei. Valamint fizikai konfliktus esetén egy megfelelő ponton elhelyezett tetoválás a másodperc töredékéig elvonhatja az ellenfél figyelmét, amit az ügyes harcos gyorsan ki is használ. Harc előtt gyakran leveszik felsőruházatukat, hogy gazdag testfestésük látványával is hatást gyakoroljanak az ellenfélre. A mintáknak mondanivalójuk is van, általában magukban rejtik klánjuk címerét. Egyes yakuzák karuk körül tömör fekete gyűrűt tetováltatnak minden egyes elkövetett gyilkosság, vagy egyéb bűntett után. Azonban sok yakuza hord egész testet borító tetoválást, amit gyakran hosszú éveken keresztül készítenek – magyarázom neki. - Nekem sosem tetszettek, apám volt oda ezért a marhaságért, de hogy békén hagyjon, ezt a sárkányt feltetováltattam, végül azért valahol megkedveltem, de többet nem tetetnék magamra soha.