- Nem biztos, hogy díjaznám azt, amire gondoltál ezzel – mondom ajkaira suttogva a szavakat. - Tudod, nagyon kevesen tudják, hogy a börtönviselt yakuzák között elterjedt a szokás, hogy péniszük bőre alá gyöngyöket tetetnek be. Pontosan annyit, ahány évet töltöttek a rács mögött – mondom neki és újra megcsókolom. Oldja meg az egészet fejben, ahogy akarja. Elengedem végül, egy, mert időközben vészesen elfogyott az oxigén mindkettőnknél, kettő, mert most lehet, már én sem tudnám visszafogni magam, semmilyen téren. Azt pedig még nem akarom, majd, de nem most. - Mindjárt jobb a helyzet – mosolygok rá, erősen célozva testének hőmérsékletére. - Akkor most mi a következő program? - kérdezem őszinte kíváncsisággal, hátha megint sikerül kitalálnia valamit, ami után erősen küzdhet, hogy mégse tegyem meg. Bár van egy olyan sanda gyanúm, hogy ideje lenne először is enni, ha már Ayako főzött... Ennyire se vesztettem még el az időérzékemet, mint most. Azt hiszem, vissza kell rázódnom, különben gondok lesznek. Megemberelem magam, majd elengedve Deont feltápászkodom és felsegítem őt is a medence széléről.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése