151.

Deon

Belép a szobába azzal a hanyag eleganciával, hogy az öltönykabátját a vállára dobta, s megindul az ágy felé. Rögtön kicsúszom a fekhely szélére és igazából bennem van a lendület, hogy letámadjam, de úgy igazán. Nem tudom, mi van velem, valószínűleg az sms-ben folytatott harcunk és a megjelenése teszi, hogy ennyire fel vagyok húzva. Felállok az ágyról és már lépek is felé. Bennem van a mozdulat, hogy ott termek előtte, a nyakát átfogom a karjaimmal, és minden bennem összegyűlt és vággyá formálódott érzelemmel lesmárolom azzal együtt, hogy a testéhez simulok. A folytatást is szinte látom magam előtt, hogy ma kivételt teszek és nem törődöm az engem aggasztó, ijesztő és riasztó dolgokkal, s sietősen kigombolom ingén a begombolva maradt gombokat, lenyúzom testéről az anyagot, aztán mint egy veszett szajha, a bőrének esem. Szemérmetlen képsor, amely csábít, ám Asame valami olyasmit mond, amely az egész folyamatot addig engedi folyni, míg elé lépdelek. Ott minden az arcomra fagy és csak bénultan hagyom, hogy leoldozza rólam a qipaot.


Nem tudom, hogy lerítt-e rólam, mit akartam tenni, s azért mondta, vagy pedig csak kóbor megjegyzés volt, engem sokkolt vele, de teljesen. Nem is tudom, hogy kerültem az ágyára, csak ülök még mindig nagyokat pislogva és próbálom feldolgozni a beszólást. Értem én a poént, csupán most az értékelésével akadnak gondjaim.


Igazából felettébb örülök, hogy nem volt alkalmam letámadni Asamét. Féltem a következményektől. Azt hiszem, egy pillanatig biztos voltam benne, hogy el tud ragadni a hév és nem bánnám, ám utólag belegondolva tutira megkínoztam volna magam, amiért ennyire szégyentelenül és gátlástalanul viselkedtem. Attól is tartottam, hogy ha így viselkedem, Asame gyengédsége, amivel általában hozzám ér, tova száll és felvéve ezt a már majdnem harcias szenvedélyt végül úgy bánik majd velem, mint egy közönséges szukával. Azt semmiképp sem akarom, abba belepusztulnék.


A combomat nyomják a szegecsek, és csak most tudatosul bennem, hogy mi van. Asame teljes nyugalommal levetkőzött előttem és a fürdőbe ment, méghozzá az ajtóval sem foglalkozva. Ez meglep és a kísértés is felélénkül bennem, hogy meglessem őt, ám tisztában vagyok vele, hogy fordított helyzetben én kegyetlen rosszul érezném magam, úgyhogy inkább a karjaimon maradt csuklódíszeket pattintom le. Nem hiszem, hogy Asame különösen gondban lenne, ha kukkolnám, mert az a természetesség, ahogy a testét viseli, nem enged zavart a közelébe, azt viszont egy pillanatig sem kétlem, hogy megkapnám érte a csípős megjegyzéseket, ha lebuknék. Nem kockáztatok, annyit nem ér. Ha behívott volna magához, az más lett volna. Nagyon más. És valszeg visszautasítottam volna a lehetőséget. Vele ellentétben én rohadtul szégyenlős vagyok, de ezt úgyis tudja.


Míg ő borotválkozik, a hangokból ítélve legalábbis szerintem azt csinálja, én letörlöm egy papírzsebkendővel a sminkem. Semmi szükségem rá, hogy reggel szétkenődve szembesüljünk vele. Kicsit a hajam is átboronálom az ujjaimmal, majd összegumizom a kezelhetetlen, majdnem ragacsos tincseket. Reggel hajat mosok, ma már egyszer megtettem. Bár a fejem hozzászokott a gyakori igénybevételhez, azért nem akarom teljesen tönkretenni a testem természetes védekezőrendszerét. Hm, ha már itt tartok, lehet, el kéne húznom fogat mosni nekem is. Ah, leszarom, egy estét kibírok fogmosás nélkül és éhesen, merthogy a gyomrom is felszólal. Megsimogatom a hasam, hogy megnyugtassam, de ennyi.


Félénken bújok be Asame mellé, ám most nem simulok hozzá, csupán elfekszem mellette és plafont kezdem bámulni. Nyugtalan vagyok, sőt, egyenesen ideges. Fáradt és talán kicsit túlérzékeny, mondhatni, hisztis is, de inkább a saját túlfűtöttségem miatt vagyok ki.