2011. szeptember 11., vasárnap

183.

Deon

Újra habozok. Már nem futhatok el, úgyhogy csak előre van út, de ez nem jelent semmit, toporoghatok is holnapig, ha úgy van kedvem. De nincs. Várok, míg elhal a csobogás, aztán hallom, hogy Asame belehelyezkedik a kádba. Meglepődöm, hogy meg sem vár, semmit se kezd a zavarommal és vigyorgok saját szánalmasságomon. Ezek után már kézenfekvő, hogy piszkál, én pedig megvonom jobb vállam, hiszen a balt még mindig kímélem, és besétálok hozzá. Bámulatos, milyen könnyed és ravasz egyszerre. Behunyt szemmel fekszik, élvezve a gőzölgő víz adta lazulást és nekem is meghagyja a lehetőséget, hogy nyugodtan, kukkolás nélkül csatlakozhassak hozzá. Mosolygok és hümmögök csak, aztán mielőtt még meggondolja magát a bámulást illetően, levetem az alsónadrágom és belépek a kádba, méghozzá két lába közé. Gyorsan ülök le, aztán a számba harapva élvezem, miképp mar bőrömbe a forróság. Kellemes, én szeretem ezt az érzést.


Gyerekkoromban fürödtem utoljára együtt valakivel, mégpedig a húgommal. Emlékszem, fröcsköltük állandóan egymást, anya meg nevetett rajtunk. Már rutinos volt, nem vett fel sok és bonyolultan levehető ruhát, mert mire kipancsoltuk magunkat Ayakoval, csupán a haja volt jószerivel száraz. Halvány emlékeim vannak erről, mintha sosem lett volna igazi, megtörtént esemény, mintha én találtam volna ki a magam számára, holott tudom, hogy kicsi gyerekként még szerettük egymást a testvéremmel, mert nem különböztettek meg minket sehogyan sem. Két kis tökalsó voltunk, akik a felnőttek számára nagyrészt értelmetlen dolgokat csináltak és kérdeztek. Anya persze szeretett foglalkozni velünk, számára öröm volt minden perc, apa viszont nem tudott mit kezdeni két bukdácsoló csemetéjével.


Ingerem van rá, hogy lefröcsköljem Asamét, ezzel válaszolva neki a beszólásaira, de a kötése miatt nem teszem, amely immár vészesen közel került ahhoz, hogy belelógjon a vízbe és ezzel magába szívjon egy jó adagot és feláztassa a takart sebet. Egyszerűbb volna továbbá nem törődni vele, hol, hogy és mennyire érek őhozzá, csak addig fészkelni magam, míg nyakig nem tudok belemerülni a vízbe, s csak a hecc kedvéért ép vállán pihentetni a lábam, ám van egy harmadik, őrültebb és vonzóbb ötletem, amely mindkét másikat gond nélkül lesöpri a pályáról. Hátat fordítok Asaménak, majd lassan közel csúszok hozzá, s halált megvető bátorsággal és végtelen lassúsággal hátradőlök, s óvatosan ráfekszem. Úgy helyezkedek, hogy jobb vállát és férfiasságát ne nyomjam, majd lehunyom a szemeimet és a vízben átforrósodott kezeimet a mellkasomra teszem.


Ez a válaszom Asame: merek közeledni hozzád és kényelembe helyezni magam rajtad. Még meztelenül is.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése