Kicsit menekülök attól, hogy eltoljon magától, hogy a szemembe nézhessen, láthassa az arcomat, de olyan kitartóan és finoman küzd ezekért, hogy végül feladom a harcot és hagyom, hogy mindet megtegye. Tenyereibe fogja az arcom és rám mosolyog, nekem pedig összeszorul a torkom attól, ahogy kimondja a szavakat. Gyengéden, egyenesen és szépen. Úgy, ahogy máshoz nem beszélne. Annyira boldoggá tesz az ilyen apró dolgokkal... nem is tudom kifejezni, mennyire. A csókja is őszinte, puha és lassú, amivel teljesen elvarázsol. Ha maradt még bennem bármilyen kétely vagy ellenállás, azt óvatosan bontja le bennem. Minden rémületem feledni tudom, ha így csókol, a világ elszédül körülöttem, a görcsök kioldódnak az izmaimból. képtelen vagyok mozdulni is, miközben semmire sem vágyom jobban, mint még közelebb tudni magamhoz, szinte beleolvadni a testébe, eggyé válni vele. El sem bírom képzelni, Asame hogy képes ilyenkor is cirógatni, de elmondhatatlanul élvezem, amit művel velem.
Mikor áttér vállamra, orrom a hajába fúrom és mélyet szívok illatából, aztán puszit nyomok a fejére. Szerintem megcsókolhatsz bárkit, simogathatod a testét, ölelheted, megdughatod, de vannak olyan apró gesztusok, amelyet csak annak teszel meg, aki tényleg fontos neked, akit valóban szeretsz. Ilyen számomra az, hogy ujjaimmal a hegei vonalát követem féltő óvatossággal, a tincsei közé temetem az arcom és közéjük szuszogok az izgalomtól, vagy az, hogy a pirszingjeimmel érek hozzá, hiszen ezek nekem szentségek.
Hátát, vállait és karjait szelem, hol épp csak a bőréhez érve, hogy belegyúrva egy kicsit az izmaiba, vagy épp megkapaszkodva, mert annyira elszédít megint azzal, amit tesz velem. De szerencsére én is tudok rá hatni, az érzékeit borzolni, mert néha Asame is megremeg, s jólesően felsóhajt. Ez még jobban lázba hoz. Az ő öröme az enyém is. Fokozni szeretném, pedig már így is felfokozott állapotban van. Ha ennél jobban begerjesztem, talán megint lerohan, ahhoz azonban ez így túl jó, hogy mást akarjak helyette.
Hevesen csókol és teljesen elbódít, még azt is alig veszem észre, hogy az éjjeliszekrényben kutat valami után, ám mikor meglátom az ágyra dobott tárgyakat, újra ijedtség hasít rajtam végig. Nem, nem akarok visszafordulni, eszemben sincs meggondolni magam, csak az eszközök látványa rettenetesen zavarba hoz. Kellemetlenül felkészületlen és tudatlan vagyok, ráadásul fogalmam sincs, hogy kellene normális módra viselkedni, ezért amint Asame magához karol, én is menekülőként bújok hozzá és kapaszkodom meg a testében. Próbál megnyugtatni, izgalomban tartani, amit nagyon értékelek, csak jelenleg nem vagyok másra képes, mint szorítani, akár egy bolond. Hallom, hogy matat, és érzem, hogy nem akarom tudni, mivel, ám hamar letagadhatatlanná válik, mert megcsókol és síkos ujjával hozzám ér odalent. Összerezzenek és megszakítom a csókolózásunkat, mielőtt leharapom a nyelvét, inkább szorosan a testéhez simulok és igyekszem elfogadni a felkészítést arra, ami következik. Nem megy, megremegve szusszantok fel, mikor ujjával a testembe hatol, aztán csak összeszorított szemekkel és fogakkal ismerkedem a furcsa érzéssel.
Úgy érzem, mintha egyenesen a mellkasomba nyúlt volna onnan lentről, s a lassú, finom mozgás mintha kavargatná a bensőmet. Borzongva, szédülve és erősen kapaszkodom Asaméba, a szívem megint félrekalapál, a lélegzetvételem megint összevissza, és nem tudom egyértelműen azt mondani, hogy amit csinál velem, az most jó, jólesik. Fura és idegen, más és talán egy kicsit ijesztő és kellemetlen, de bízom Asaméban és akarom, hogy folytassa.
Mikor áttér vállamra, orrom a hajába fúrom és mélyet szívok illatából, aztán puszit nyomok a fejére. Szerintem megcsókolhatsz bárkit, simogathatod a testét, ölelheted, megdughatod, de vannak olyan apró gesztusok, amelyet csak annak teszel meg, aki tényleg fontos neked, akit valóban szeretsz. Ilyen számomra az, hogy ujjaimmal a hegei vonalát követem féltő óvatossággal, a tincsei közé temetem az arcom és közéjük szuszogok az izgalomtól, vagy az, hogy a pirszingjeimmel érek hozzá, hiszen ezek nekem szentségek.
Hátát, vállait és karjait szelem, hol épp csak a bőréhez érve, hogy belegyúrva egy kicsit az izmaiba, vagy épp megkapaszkodva, mert annyira elszédít megint azzal, amit tesz velem. De szerencsére én is tudok rá hatni, az érzékeit borzolni, mert néha Asame is megremeg, s jólesően felsóhajt. Ez még jobban lázba hoz. Az ő öröme az enyém is. Fokozni szeretném, pedig már így is felfokozott állapotban van. Ha ennél jobban begerjesztem, talán megint lerohan, ahhoz azonban ez így túl jó, hogy mást akarjak helyette.
Hevesen csókol és teljesen elbódít, még azt is alig veszem észre, hogy az éjjeliszekrényben kutat valami után, ám mikor meglátom az ágyra dobott tárgyakat, újra ijedtség hasít rajtam végig. Nem, nem akarok visszafordulni, eszemben sincs meggondolni magam, csak az eszközök látványa rettenetesen zavarba hoz. Kellemetlenül felkészületlen és tudatlan vagyok, ráadásul fogalmam sincs, hogy kellene normális módra viselkedni, ezért amint Asame magához karol, én is menekülőként bújok hozzá és kapaszkodom meg a testében. Próbál megnyugtatni, izgalomban tartani, amit nagyon értékelek, csak jelenleg nem vagyok másra képes, mint szorítani, akár egy bolond. Hallom, hogy matat, és érzem, hogy nem akarom tudni, mivel, ám hamar letagadhatatlanná válik, mert megcsókol és síkos ujjával hozzám ér odalent. Összerezzenek és megszakítom a csókolózásunkat, mielőtt leharapom a nyelvét, inkább szorosan a testéhez simulok és igyekszem elfogadni a felkészítést arra, ami következik. Nem megy, megremegve szusszantok fel, mikor ujjával a testembe hatol, aztán csak összeszorított szemekkel és fogakkal ismerkedem a furcsa érzéssel.
Úgy érzem, mintha egyenesen a mellkasomba nyúlt volna onnan lentről, s a lassú, finom mozgás mintha kavargatná a bensőmet. Borzongva, szédülve és erősen kapaszkodom Asaméba, a szívem megint félrekalapál, a lélegzetvételem megint összevissza, és nem tudom egyértelműen azt mondani, hogy amit csinál velem, az most jó, jólesik. Fura és idegen, más és talán egy kicsit ijesztő és kellemetlen, de bízom Asaméban és akarom, hogy folytassa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése