204.

Asame

Hagyom, hogy kimásszon mellőlem és elkezdjen öltözködni. Elnyúlok az ágyon és lehunyom a szemem, míg őt várom. Túl sok kedvem nincs ehhez a felfedezősdihez, de Deon menni akar, csak ne kelljen tovább hallgatnia a történetem. Nem haragszom rá, megértem. Lehet, a helyében én sem szeretném hallgatni, de már nincs is mit mesélnem ezzel kapcsolatban. Mást nem tudnék úgysem, csak hogy olyan veréseket kaptam, amilyet egy utolsó senki sem kapott... Ez jutott... Miután végez, felkelek én is az ágyról és együtt indulunk el az említett szoba felé. Csendben vagyunk mindketten, de Deon nem sokáig bírja ezt. S a kérdése meglep.

- Ha gondozod – mondom komolyan. Ha macskát szeretne, én nem bánom. Én elég korlátozást kaptam ahhoz kölyökként, hogy őt ne akarjam ilyenekben korlátozni. Elég nagy ez a ház, elfér benne végül is, bár nem tudom, mennyi ideje lesz vele foglalkozni. - Majd megvitatjuk ezt még – teszem hozzá azért. Végül elérünk a videószobához és kinyitva az ajtót engedem előre Deont, majd én is belépek. Szó se róla, az öreg nem szarozott, az ajtóval szemközti falon hatalmas tévé és hozzá a hangfalak, videó, DVD lejátszó, míg két oldalt sötétítő függönyös ablakok és polcok, tele kazettával, DVD-vel és könyvekkel. Kicsit olyan az egész, mint egy könyvtár. - Nem aprózta el az öreg – nézek körbe, s az egyik ablakhoz lépve kihúzom a függönyt. Sötét van már kint, így nem sok értelme van ezeknek. A polchoz lépek és intek Deonnak, hogy essen neki azoknak ő is, hátha talál valami filmet, de ahogy végignézek rajtuk, inkább a régiekből van sok, újabbakból már nem annyira, de akadnak azok is szép számmal. Nézegetem az egyik ilyen telepakolt polcot és megakad a szemem egy videón. Már fel is nevetnék hangosan, de előtte kíváncsi vagyok Deon reakciójára. Lekapom a filmet és a kölyöknek dobom. - Ehhez mit szólsz? - kérdezem komolyan és várom, hogy mit szól a „Mély torok Tokióban”-hoz. Gyanítom, hogy a látvány minden pénzt megér. - Hát, csibém, válogathatsz egy darabig, ahogy elnézem – mosolygom megint csak körbenézve a szobában. - De legalább széles a választék... Hm... Oktatófilm 1975-ből? A yakuza – akad meg a szemem egy újabb gyöngyszemen. - Van itt minden, horror, háborús, szamuráj filmek... „A 47 ronin”... Azt hiszem, frissekkel nem szolgálhatok – fordulok Deon felé mosolyogva, levéve a polcról egy másik nagy yakuza filmet, az 1989-es „Fekete eső”-t. Ahogy nézem, vannak itt mesék is, megakad a szemem a velem szemben lévő polcon lévő „Égi palota”-n és a mellette lévő „Nauszika”-n. Válogathat Deon...