207.

Asame

- Mehetünk – kelek fel a kanapéról és kezdek el kikapcsolni mindent. - Neked már amúgy is ágyban lenne a helyed közel másfél órája – heccelem őt. - Na indíts, csibe! - utasítom őt játékosan és a fenekére csapok, majd mint aki nem csinált semmit, indulok el az ajtó felé. Attól függetlenül, hogy elaludtam, tetszett a film és az is, hogy együtt néztük, hiába keltett bennem a szoba viszolygást. Azt hiszem, ki fogom bírni, végül is legalább mindketten élvezzük ezt is. Mert nekem tetszett így még ha a hely eleinte rossz érzéseket keltett bennem.


Belépve a szobába a fürdőbe megyek, most egy gyors zuhany jót fog tenni, talán újra ellazít annyira, hogy el tudjak aludni. Ha nem, akkor sincs semmi, majd kitalálok valamit. Hamar megszabadulok ruháimtól és gyorsan végzek is a zuhannyal, a szokásos esti rutint követően pedig egy szál bokszerben baktatok elő a fürdőből és fekszem be az ágyba. Még rágyújtok egy cigire, s mikor a kölyök mellém fészkeli magát, eloltva azt teszem a hamutartót az éjjeliszekrényre, majd magamhoz ölelem Deont és lehunyom szemem.

- Holnap el kell intéznem pár dolgot az egyik étteremmel kapcsolatban és szeretnék beszélni Naoto apjával is a temetésről – mondom csendesen. - Dél fele hazaérek – mondom komolyan, ezzel is tudtára adva, hogy most nem viszem magammal. Majd legközelebb. - Akihito egyelőre nem tud jönni, hogy tanítson, így valahogy foglald el magad majd, ha esetleg előbb kelnél, mint ahogy hazaérek. Délután viszont szeretnék egy kicsit gyakorolni veled – osztom meg vele a terveimet. - Amúgy is el kell majd kezdenem fokozatosan terhelni megint a vállam, így összekötjük a kellemest a hasznossal – mosolyodom el.


És persze az sem utolsó szempont, hogy már nagyon hiányzik a gyakorlás. Szeretem csinálni, mert tényleg lenyugtat, ráadásul remekül karban tartja az izmokat. Minden szempontból tökéletes. A Fei-ügyet egyelőre nem bolygatjuk, higgye csak az a kínai faszfej, hogy beletörődtünk a dolgokba, majd amikor nem számít rá, akkor marunk bele. Addig meg éljük napjainkat. Igazából azért sem tervezem magammal vinni Deont holnap, mert nem vagyok benne biztos száz százalékig, hogy Fei nem próbál valamilyen úton-módon kinyírni. Jobb, ha nincs a közelemben akkor. A szerdai versennyel kapcsolatban még akad megbeszélnivalóm Nishidával is, de azt ráérek elintézni kedden, vagy aznap telefonon, így amiatt nem aggódom. Minden eshetőségre fel kell készülnünk a verseny napján.

- Jó éjt – mondom csendesen, lehunyva szemem, s megpróbálok végre én is aludni egy keveset, mert most már érzem, hogy szükségem lenne rá. Ha nem is égetően, de ahhoz mindenképpen, hogy tiszta fejjel tudjam átgondolni az elkövetkezendő pár napot és megtervezni mindent, ami szükséges lehet.