Hamar felkel, ami meglep, mert azt hittem, mélyebben alszik. Az egyenletes zaj, már ha egy film nevezhető annak, belenyomja az embert az álmok mélységébe, ám Asame valószínűleg túl régóta alszik éberen ahhoz, hogy nehezen lehessen csak felkelteni. Furcsa mód azt kérdezi, álmos vagyok-e. Mi van? Te alszol el és engem akarsz aludni küldeni? Remélem, ebben nem csak én nem találok logikát.
- Fáradt inkább vagyok, mint álmos, de nem vagyok valami jó alvó, ezért nem okoz problémát, ha ébren kell még maradnom pár órát – válaszolok komolyan, gondosan a mondatba csempészve pár utalást, hiszen két napot röhögve ébren töltök, aztán ha az nem elég kimerítő, akkor egy harmadik is belefér, de utána beszunyálok, mint akit agyonvertek.
Heccel. Szóval így testálja rám a helyzet súlyát. Na várj csak…! Elvigyorodom és végigmérem Asamét, mintha jeleket keresnék rajta, amelyek a „bűnösségét” bizonyítják, miszerint belealudt a mozizásba.
- Így megállítva annyira nem érdekes, de eddig jól szórakoztam – válaszolom elégedetten. – Nagyon kíváncsi vagyok, mi lesz a vége, de pontosan megjegyeztem, hol tartunk, úgyhogy akár aludni is elmehetünk, aztán befejezzük holnap – teszem hozzá. Megfordult a fejemben, hogy betolok neki valami csípőset, de nem akarok. Lesz alkalmam szívatni még eleget, meg egyébként sem akarom elrontani a kedvét egy esetleges beletenyereléssel.
Asame azt javasolja, nézzük most már végig a filmet, s nyomatékosító módon feljebb csúszik, hogy kényelembe helyezze magát. Én maradok, ahol voltam, majd biccentek, hogy jó, folytassuk a mozizást, majd a mellkasára fekszem és onnan nézem a pergő képsorokat. Jó így lenni, átölelni őt és valamiben közösen részt venni. Jó ébren lenni, hallgatni a szíve dobogását, érezni az illatát, tudni, hogy szeret és kellek neki, hogy számíthatok rá, hogy vigyáz rám. Bár nem tetszik, hogy miattam olyasmiket is megtesz, amit egyébként nem szívesen tenne meg, de becsülöm a szándék miatt, hogy ilyen.
A stáblista már nem érdekel, ezért felülök és nyújtózom egyet. Most érzem csak meg, igazából mennyire dög fáradt vagyok, ráadásul a fenekemben az az új érzés is életre kel. Most mit tegyek? Elmennék aludni, de úgy nem tűnik vonzónak a lehetőség, hogy Asame nem tart velem, hiszen alig fél órája még azt mondta, nem tudna visszaaludni. Pedig mindenképp el kell mennem aludni, hogy beállítsam a szervezetemet egy normális ütemre. Minél előbb meg akarok szabadulni a gyógyszerek rabságából, ezért ha egyedül is kell aludnom az ágyában, akkor is lefekszem. Lassan felemelkedek a kanapéról, majd újabb tagjaimat mozgatom és nyújtóztatom ki. Megint a sportolók precizitásával, hiszen ez mindig fontos marad nekem. Aztán Asaméra nézek.
- Jössz aludni? – kérdezem is meg tőle.
- Fáradt inkább vagyok, mint álmos, de nem vagyok valami jó alvó, ezért nem okoz problémát, ha ébren kell még maradnom pár órát – válaszolok komolyan, gondosan a mondatba csempészve pár utalást, hiszen két napot röhögve ébren töltök, aztán ha az nem elég kimerítő, akkor egy harmadik is belefér, de utána beszunyálok, mint akit agyonvertek.
Heccel. Szóval így testálja rám a helyzet súlyát. Na várj csak…! Elvigyorodom és végigmérem Asamét, mintha jeleket keresnék rajta, amelyek a „bűnösségét” bizonyítják, miszerint belealudt a mozizásba.
- Így megállítva annyira nem érdekes, de eddig jól szórakoztam – válaszolom elégedetten. – Nagyon kíváncsi vagyok, mi lesz a vége, de pontosan megjegyeztem, hol tartunk, úgyhogy akár aludni is elmehetünk, aztán befejezzük holnap – teszem hozzá. Megfordult a fejemben, hogy betolok neki valami csípőset, de nem akarok. Lesz alkalmam szívatni még eleget, meg egyébként sem akarom elrontani a kedvét egy esetleges beletenyereléssel.
Asame azt javasolja, nézzük most már végig a filmet, s nyomatékosító módon feljebb csúszik, hogy kényelembe helyezze magát. Én maradok, ahol voltam, majd biccentek, hogy jó, folytassuk a mozizást, majd a mellkasára fekszem és onnan nézem a pergő képsorokat. Jó így lenni, átölelni őt és valamiben közösen részt venni. Jó ébren lenni, hallgatni a szíve dobogását, érezni az illatát, tudni, hogy szeret és kellek neki, hogy számíthatok rá, hogy vigyáz rám. Bár nem tetszik, hogy miattam olyasmiket is megtesz, amit egyébként nem szívesen tenne meg, de becsülöm a szándék miatt, hogy ilyen.
A stáblista már nem érdekel, ezért felülök és nyújtózom egyet. Most érzem csak meg, igazából mennyire dög fáradt vagyok, ráadásul a fenekemben az az új érzés is életre kel. Most mit tegyek? Elmennék aludni, de úgy nem tűnik vonzónak a lehetőség, hogy Asame nem tart velem, hiszen alig fél órája még azt mondta, nem tudna visszaaludni. Pedig mindenképp el kell mennem aludni, hogy beállítsam a szervezetemet egy normális ütemre. Minél előbb meg akarok szabadulni a gyógyszerek rabságából, ezért ha egyedül is kell aludnom az ágyában, akkor is lefekszem. Lassan felemelkedek a kanapéról, majd újabb tagjaimat mozgatom és nyújtóztatom ki. Megint a sportolók precizitásával, hiszen ez mindig fontos marad nekem. Aztán Asaméra nézek.
- Jössz aludni? – kérdezem is meg tőle.
Nahát, nem gondoltam hogy ilyen gyorsan rakjátok fel a friss részeket! :) *olvasásával és komnentjeivel lelkesítő akcióba lép* Szeretném mondani, hogy aranyos volt, ahogy bealudt a filmen Asame, de az 'aranyos' és az 'Asame' nem hiszem, hogy összeegyeztethető... :D
VálaszTörlésA lelkesítő akciódnak köszönd, Tobichan, ugyanis mindig fellelkesít, amikor meglátom, hogy kommenteltél. Minden írónak nagyon fontos a visszajelzés, még ha az csak annyi, hogy jó a történet, esetlegesen várja az olvasó a folytatást, enélkül igazából írhatnánk az asztalfióknak is és nagyon sokan sajnos ezt is választják.
TörlésDeee, nagyon is összeegyeztethető, legalábbis Deon minden gond nélkül egymás után teszi a két szót. =D Asame olvasószemüvegben például Deon szerint kifejezetten aranyos. =D
Ó igazán örülök hogy sikerül bíztatni! :) nagyon csodálkoztam hogy az eddigi részeknél nincs egy árva komment sem, pedig biztos vagyok benne hogy nem én vagyok az egyetlen elkötelezett Kettőből Egy olvasó. Ennyire lusták volnának? Bizonyára :(( . (igaz, eddig én sem írtam. mentségemre szóljon hogy én nagyjából egyhuzamban olvastam, éjszakánként, és csak akkor hagytam abba ha már összekevertem a sorokat meg a betűket. Olyan állapotban pedig nem nagyon lehet értelmes kommentet írni. =) ) egyébként nagyon is megéri a történetet olvasni, véleményezni, és folytatni is. Az én olvasói lelkem szerint legalábbis így van!
TörlésOh, értem, szóval mégis összeegyeztethető! Megnyugodtam hogy nem fogalmazódott meg bennem semmi marhaság. maradok a szóösszetéteénél. Bár ezt inkább csak csöndesen jegyezném meg mert furcsa pillantásokat kapnék tőle ha a fülébe jutna...
Nem tudom, mi az oka annak, hogy az emberek nem írnak hozzászólást, én is szoktam pötyögni pár szót, ha átrágtam magam valamin, vagy még közben is, hiszen tudom, hogy ez egy alkotónak mennyire fontos - pont a magam példáján.
TörlésNa majd megkérdezzük Asamét. =D
Asame üzeni, hogy az aranyos távol áll tőle, mint kasztrált paptól az orgazmus =D De jó látni, hogy egy kommentelőnk legalább van =)
VálaszTörlésDeon meg széles vigyorral kiáll amellett, hogy tud aranyos lenni, csak jól titkolja, vagy legalábbis próbálja. =D
Törlésatyaéééééégggg úristen végreee T___T megtaláltam hol jártam *----* <3 egy ideig néztem hogy mikor van friss, de aztán végül nem volt időm olvasni ezért most akartam pótolni és ELVESZTEM >--< de megvan hol jártam :DDD szóval hamarosan felzárkózok!
VálaszTörlésÖrülök, hogy megkerültél, már hiányoztál! =D Nagyon jólesik, hogy kommentelsz, a lelkesedésed lelkesít.
TörlésSzabálytalan időközönként pakolászok fel, igyekszem kárpótlásul ezért inkább sokat felposztolni, így most ahogy elnéztem, 160 részt olvashatsz el. =D Jó szórakozást! ^^