A válasz néma csönd, cigimegvonás és egy forró csók. Ööö... baj, ha ezt nem teljesen értem? Vagy vegyem úgy, hogy inkább hagyjuk a beszélgetést, térjünk a tárgyra? Igen, vehetem úgy, Asaménak nincs kedve ma már gondolkodni. Ez jó, ennek én baromira örülök, főleg, mert még x percig kibírtam volna mellette, aztán nem tudom, visszavonultam volna a szobám rejtekébe. De nem gáz ez így, hogy Akihitot szétverve hozták vissza hozzánk? Picsába, leszarom! Nem, azért annyira mégse...
Szédülve kapaszkodom meg Asame hátában viszonozva szenvedélyes csókját, s ahogy keze bekúszik a takaró alá, összeszorított szemekkel, kicsit összébb húzott lábbak várom, hogy felfedezze, amit én igyekeztem rejtegetni. De nem teszi, helyette visszakúszik oldalamra némi csiklandós érzést keltve bennem és letámadja szájával a nyakamat, majd belesuttogja a fülembe, hogy akar engem. Forrósághullám halad végig rajtam, szinte fájdalmasan megkívánom őt, ám mielőtt beharaphatnám az ajkam, nehogy felsóhajtsak az izgalomtól, megemelve a fejem csókkal fojtja azt belém. Hálásan túrok bele a hajába, ujjaimmal végigkalandozok tincsei között, majd óvatosan belemarkolok, de rögtön el is eresztem, mert nem akarom húzni, csak kívántam ezt a mozdulatot.
Miközben Asame a nyakamra, majd a mellkasomra kúszik, vállát és hátát simogatom, megcirógatom karját, annak belsejét és amennyit elérek oldalából. Fogaimat összeszorítom, hogy ne szökhessenek el a sóhajaim a számból, így csak arcom rándul élvező grimaszba, mikor a combomhoz ér. A rohadt életbe, hogy lehet ennyire várni és vágyni, hogy megérintsen?! Még mindig nem tudom elhinni, hogy képes minden szemérmességemtől megfosztani, vagy hogy én képes vagyok így, könnyedén és minden pillanatot élvezve odaadni magam.
Kínzóan lassan jut el ágyékomhoz, még majdnem ki is tárulkozom előtte, hogy végre megtegye, ám amint munkára fogja a kezét, hogy a gyönyörök országába vezessen, egy szusszantásnyi sóhaj szabadul fel belőlem, s hátravetem a fejem. Koppan, de hogy min... nem is érdekel, még a kongás is kellemes, ami támad a koponyámban. Érzem, hogy nem bírok magammal, hogy megveszek menten, ezért eleresztem Asamét és a lepedőbe marva élvezem érzéki játékát. Persze nem bírja szó nélkül megállni.
Úgy látod?! Elmész a picsába! Azt hiszed...?! Nagyon azt hiszed...?!
Kedvem lenne ízesen, szavatosan és kibaszottul csúnyán beszélni. Úgy igazán. De ahhoz, hogy bármit is mondjak, ki kéne nyitnom a számat, akkor pedig nem csak heves ütemben kapkodnám a levegőt, s nyelném saját nyögéseimmel ékes sóhajaimat, hanem...
Szétpattannak ajkaim és hang szalad ki a számon, mert Asame nagyon is jó irányban halad, ha az őrületbe akar kergetni. Ezután nem tudom visszacsukni a szám, felemelt arccal, tátott szájjal lihegek, mígnem fölém térdel. Már vártam ezt. Vártam, hogy lehetőséget adjon visszavágni. Meg is teszem, levegőért kapkodva leengedem az állam, s míg csókol, végigszántok combjain, hogy aztán mindkét kezemmel, ágyékán és hímtagján lassú, simogatásból és pici érintésekből álló, kínzó játékot játsszak.
Szédülve kapaszkodom meg Asame hátában viszonozva szenvedélyes csókját, s ahogy keze bekúszik a takaró alá, összeszorított szemekkel, kicsit összébb húzott lábbak várom, hogy felfedezze, amit én igyekeztem rejtegetni. De nem teszi, helyette visszakúszik oldalamra némi csiklandós érzést keltve bennem és letámadja szájával a nyakamat, majd belesuttogja a fülembe, hogy akar engem. Forrósághullám halad végig rajtam, szinte fájdalmasan megkívánom őt, ám mielőtt beharaphatnám az ajkam, nehogy felsóhajtsak az izgalomtól, megemelve a fejem csókkal fojtja azt belém. Hálásan túrok bele a hajába, ujjaimmal végigkalandozok tincsei között, majd óvatosan belemarkolok, de rögtön el is eresztem, mert nem akarom húzni, csak kívántam ezt a mozdulatot.
Miközben Asame a nyakamra, majd a mellkasomra kúszik, vállát és hátát simogatom, megcirógatom karját, annak belsejét és amennyit elérek oldalából. Fogaimat összeszorítom, hogy ne szökhessenek el a sóhajaim a számból, így csak arcom rándul élvező grimaszba, mikor a combomhoz ér. A rohadt életbe, hogy lehet ennyire várni és vágyni, hogy megérintsen?! Még mindig nem tudom elhinni, hogy képes minden szemérmességemtől megfosztani, vagy hogy én képes vagyok így, könnyedén és minden pillanatot élvezve odaadni magam.
Kínzóan lassan jut el ágyékomhoz, még majdnem ki is tárulkozom előtte, hogy végre megtegye, ám amint munkára fogja a kezét, hogy a gyönyörök országába vezessen, egy szusszantásnyi sóhaj szabadul fel belőlem, s hátravetem a fejem. Koppan, de hogy min... nem is érdekel, még a kongás is kellemes, ami támad a koponyámban. Érzem, hogy nem bírok magammal, hogy megveszek menten, ezért eleresztem Asamét és a lepedőbe marva élvezem érzéki játékát. Persze nem bírja szó nélkül megállni.
Úgy látod?! Elmész a picsába! Azt hiszed...?! Nagyon azt hiszed...?!
Kedvem lenne ízesen, szavatosan és kibaszottul csúnyán beszélni. Úgy igazán. De ahhoz, hogy bármit is mondjak, ki kéne nyitnom a számat, akkor pedig nem csak heves ütemben kapkodnám a levegőt, s nyelném saját nyögéseimmel ékes sóhajaimat, hanem...
Szétpattannak ajkaim és hang szalad ki a számon, mert Asame nagyon is jó irányban halad, ha az őrületbe akar kergetni. Ezután nem tudom visszacsukni a szám, felemelt arccal, tátott szájjal lihegek, mígnem fölém térdel. Már vártam ezt. Vártam, hogy lehetőséget adjon visszavágni. Meg is teszem, levegőért kapkodva leengedem az állam, s míg csókol, végigszántok combjain, hogy aztán mindkét kezemmel, ágyékán és hímtagján lassú, simogatásból és pici érintésekből álló, kínzó játékot játsszak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése