227.

Asame

Amit ajánl, abszolúte nem nyeri el a tetszésemet. Nincs kedvem beszélni sem a mai napról, sem a holnapiról. Most legalábbis egy kicsit sem. Szeretnék egy kicsit elfeledkezni arról, hogy yakuza vagyok, hogy mekkora szar van és hogy hogyan fogom ezt megoldani. Amúgy is ha jól emlékszem, már vázoltam a holnapi napot. Nishidáék után edzés, utána pedig majd meglátjuk, attól függ, Akihito hogy lesz. Eloltom cigarettámat és Deon kezéből is kiveszem az övét, habár még csak félig szívta el és elnyomva azt a hamutartót az éjjeliszekrényre teszem, majd cseppet sem titkolva szándékaimat mászok vissza Deonhoz és csókolom meg őt.

- Sokkal jobban tetszene valami kevésbé gondolkodóba ejtő – suttogom ajkaira a szavakat és újabb csókot lehelek rájuk, miközben végigsimítok mellkasán, egészen le csípőjéig, kezem becsúsztatva ezzel a takaró alá. Akarom őt, mindegy, hogy hogyan, de akarom. Ajkaim elindulnak felfedezőútjukra, miközben még mindig oldalát cirógatom kezemmel. Csókokkal hintem be nyakának puha bőrét, finoman harapdálva kényeztetem, s fülébe suttogom: Akarlak. Nem hagyok neki válaszadási lehetőséget, álla alá nyúlva vonom őt újabb csókba, hogy utána ismét elinduljak testén lefelé. Szám újra nyakát kényezteti, de most nem időzik ott túl sokáig, hanem szép lassan áttér mellkasára és ott folytatja tovább áldásos tevékenységét. Kezem ismét elkalandozik testén, újra becsúszva a takaró alá, végigsimítva csípőjén, egészen combjáig. Gondosan kikerülöm ágyékát, nem letámadni akarom, egyszerűen csak szeretni és azokat az édes hangokat kicsalni belőle, amiket tegnap is sikerült.


A hosszú ázás a zuhany alatt, a forróvíz érintése elűzte jelenlegi gondjaimat, lenyugtatott, amennyire le tudott, s most nem vágyom semmi másra, csak Deonra. A kölyök íze és illata teljesen felborzolja minden érzékemet. Még leállíthat, még megteheti, hogy visszakozik, de nagyon remélem, hogy nem fog. Kezem ágyékára vándorol és ráfog merevedésére, majd egy lassú ütemben kényeztetni kezdi őt, miközben én még mindig mellkasát kényeztetem hol nyelvemmel, hol ajkaimmal.

- Úgy látom, ez az opció neked is jobban tetszik, csibém – súgom bőrére a szavakat vágytól rekedtes hangon. Az őrületbe akarom kergetni, azt akarom, hogy ne érdekelje, hogy nyög alattam, hogy veszítse el annyira az eszét, hogy már ne tudjon arra figyelni, hogy elfojtsa az apró sóhajokat, melyeket most elfojt. Őszintén megmosolyogtat, mikor nem sikerül neki ez a művelet. Fölé térdelek, nem leszorítva őt az ágyra, egyszerűen csak egy kényelmesebb testhelyzetet keresve arra, hogy az őrületbe kergessem, s mielőtt újra visszatérnék mellkasának kényeztetéséhez, egy szenvedélyes csókba vonom őt.