Mázli, hogy Ryuuichi nem hagy cserben, mert az önkontroll és a koordináció most nem mondható az erősségemnek, vagyis egymagam kétlem, hogy eljutnék a kocsiig. Miután beültet és helyet foglal mellettem, hátra hanyatlom és becsukom a szemeimet. Húz a sötétség, a mélység, szédülök bele a gyomrába, de a véreb nem hagy békén. Hálásnak kéne lennem, ám valahol dühít is a dolog, ő azonban higgadtan figyelmeztet, hogy nem a pajtásom, úgyhogy normálisan beszéljek vele. Visszavágás helyett rádőlök a vállára, hogy ott aludhassak, mire határozottan eltol és beszéltetni kezd. Közben folyamatosan csúszik szét a világ, szerintem fatális baromságokat beszélek, amiken néha elröhögöm magam, ami majdnem sírásba csuklik, végül valahányszáz év után megállunk, hogy kirakhassam a taccsot. De nem kell hánynom. Ellenben Ryuu vezetget, mígnem a szobámban találom magam. Áttapogat, leakasztja rólam az övtáskám, kiszedi a papírt a menedékéből, majd betol a fürdőbe, azon belül is a zuhanyzó alá és rám nyitja a vizet. Először röhögök rajta, mint akit csikiznek, aztán ahogy egyre jobban átmossa a tudatomat a közepesen meleg víz, kezdek ráébredni, hogy nagyon szarul állunk. Felemelem a fejem, hogy arcomra is folyjon, majd kitörlöm a szemeimből a vizet és mikor immár majdnem józanul Ryuuichire nézek, elzárja a csapot.
- Köszönöm szépen - mondom neki őszinte hálával, bár kicsit megváltozott hangon. Még bólintok neki, hogy valóban, Tatsuki üzenetét én akarom átadni Asaménak, azzal amint távozik, elkezdem lehámozni magamról a ruhadarabokat. Ilyenkor szar, hogy testre simulós, feszülős cuccokat hordok. Nehéz levakarni magamról még a pólót is, mely nagyot koppan a zuhanytálcán a beléje aggatott fémektől, de ami a farmert illeti... Ráadásul ereszti a színét, úgyhogy rajzos lesz tőle a pólóm és a bőrömet is megfogta. Na faja...!
Mire belegyömöszölöm nedves, kihűlt testem egy másik nadrágba és pólóba, már komoly időhátralékkal küzdök, úgyhogy a hajamat csak könnyedén egy törölközőbe csavarom, magamra veszek egy cipzáros pulcsit, aztán felkapom a két keményebb lapot és Asame szobájába megyek. Abból a szempontból viszont mindenképp jobb, hogy vettem egy... zuhanyt a viszontlátás előtt, hogy már nem vagyok alaposan becsípett állapotban, remélhetőleg a szaké, füstölő és cigi illata nem érződik rajtam, de ami ennél is fontosabb: hogy Tatsuki nagyon finom parfümjének a szaga lekerült rólam. Nincs kedvem magyarázkodni, annak meg nagyon nem örülnék, ha Asaménél mindjárt a béka segge alól indulna Tatsuki, mert ő egy nagyon fontos személy az életemben.
Sietek a dolgozószoba felé, előtte meg csak azért lassítok, hogy ne lihegve érkezzek meg. Rendszabályozom a légzésem, majd belépek az oroszlán barlangjába. Egy apró mosollyal köszönök Asaménak, az asztalához lépdelek, majd felülök rá. A papírokat az ölembe teszem és átkulcsolom a kezeimmel, hogy mielőtt odaadnám neki, még beszélni szeretnék.
- Köszönöm, hogy elengedtél - kezdem így. El kell fojtanom egy ásítást, amit csukott szájjal teszek és csak a hirtelen támadt pislogásból lehet látni, aztán mély levegőt veszek, hogy folytathassam. - Tatsuki, eredeti nevén Akashuri Akira szalonja Hitsuji tulajdonában volt, vagyis most Feié. Abszolút bízhatunk benne, küldött is neked pár ínyencséget, amit megtudott a kínairól, de ezt majd később egy kicsit - mondom elvigyorodva. Szeretek játszadozni, és Asame már rég kapott tőlem bajuszhúzást. Bár nem biztos, hogy ez a megfelelő alkalom lenne erre, de már mindegy. - Amit Tatsukiról érdemes tudni, hogy roppant mód hűséges típus, a magához és hazájához való hűsége vitathatatlan, úgyhogy Feit kirakta a szalonból. Nekem Tatsuki annyit mondott, hogy ha nem hagyja őt békén a vadászkopó, akkor felégeti a helyet és újat keres. Ezt viszont nem szeretném, mert igényt tartok a szalon birtoklására - közlöm komolyan, azzal győzedelmes mosoly terül el az arcomon. Ez a legbiztosabb tervem. Nishidának és Kazunak meghagyom a színházat, Tatsuki tetkószalonja azonban az enyém lesz, és ha kell, kiverem Hirotoból, vagy nem tudom, de megszerzem, az tuti. - Na, vissza a tárgyra! - szólok magamra, hogy abbahagyjam a vigyorgást és a gyűrött lapokkal megütögetem a lábaimat ösztökélés céljából. - Szóval... Tatsuki elég sokat tud a yakuzákról és utalt rá, hogy nem a hobbijából él, úgyhogy gyanítom, vagy ez a másodállás, vagy másodállásban hírszerző. Ezt majd ebből úgyis megtudod - paskolom meg vidáman a még mindig ölemben lévő papírokat. - Tatsuki még arról is biztosított, hogy támogat minket, engem mellesleg figyelmeztetett, hogy ellenséges területen tanyázik, szóval felejtsem el, hogy míg Fei él, odamegyek, de ahogy ismerem, ha közlendője van, meg fogja találni a módját, hogy eljuttassa hozzánk - mondom még, azzal átnyújtom Asaménak végre a két papírt.
Minden bizonnyal csak vázlatok, de tápos infók, amikről remélhetőleg Asame még nem tudott és most nagyon jól fognak neki jönni. A másodjára írt, kevesebb tartalmú lap viszont lehet, hogy valamiféle levél, amiben biztosítja őt a tetoválómester, hogy hűséges csatlóst szerzett a személyében, de sejtelmem sincs, csak tippelek. Inkább figyelem Asame arcát, hátha lejön, mennyire értékes az, amit hoztam neki.
- Köszönöm szépen - mondom neki őszinte hálával, bár kicsit megváltozott hangon. Még bólintok neki, hogy valóban, Tatsuki üzenetét én akarom átadni Asaménak, azzal amint távozik, elkezdem lehámozni magamról a ruhadarabokat. Ilyenkor szar, hogy testre simulós, feszülős cuccokat hordok. Nehéz levakarni magamról még a pólót is, mely nagyot koppan a zuhanytálcán a beléje aggatott fémektől, de ami a farmert illeti... Ráadásul ereszti a színét, úgyhogy rajzos lesz tőle a pólóm és a bőrömet is megfogta. Na faja...!
Mire belegyömöszölöm nedves, kihűlt testem egy másik nadrágba és pólóba, már komoly időhátralékkal küzdök, úgyhogy a hajamat csak könnyedén egy törölközőbe csavarom, magamra veszek egy cipzáros pulcsit, aztán felkapom a két keményebb lapot és Asame szobájába megyek. Abból a szempontból viszont mindenképp jobb, hogy vettem egy... zuhanyt a viszontlátás előtt, hogy már nem vagyok alaposan becsípett állapotban, remélhetőleg a szaké, füstölő és cigi illata nem érződik rajtam, de ami ennél is fontosabb: hogy Tatsuki nagyon finom parfümjének a szaga lekerült rólam. Nincs kedvem magyarázkodni, annak meg nagyon nem örülnék, ha Asaménél mindjárt a béka segge alól indulna Tatsuki, mert ő egy nagyon fontos személy az életemben.
Sietek a dolgozószoba felé, előtte meg csak azért lassítok, hogy ne lihegve érkezzek meg. Rendszabályozom a légzésem, majd belépek az oroszlán barlangjába. Egy apró mosollyal köszönök Asaménak, az asztalához lépdelek, majd felülök rá. A papírokat az ölembe teszem és átkulcsolom a kezeimmel, hogy mielőtt odaadnám neki, még beszélni szeretnék.
- Köszönöm, hogy elengedtél - kezdem így. El kell fojtanom egy ásítást, amit csukott szájjal teszek és csak a hirtelen támadt pislogásból lehet látni, aztán mély levegőt veszek, hogy folytathassam. - Tatsuki, eredeti nevén Akashuri Akira szalonja Hitsuji tulajdonában volt, vagyis most Feié. Abszolút bízhatunk benne, küldött is neked pár ínyencséget, amit megtudott a kínairól, de ezt majd később egy kicsit - mondom elvigyorodva. Szeretek játszadozni, és Asame már rég kapott tőlem bajuszhúzást. Bár nem biztos, hogy ez a megfelelő alkalom lenne erre, de már mindegy. - Amit Tatsukiról érdemes tudni, hogy roppant mód hűséges típus, a magához és hazájához való hűsége vitathatatlan, úgyhogy Feit kirakta a szalonból. Nekem Tatsuki annyit mondott, hogy ha nem hagyja őt békén a vadászkopó, akkor felégeti a helyet és újat keres. Ezt viszont nem szeretném, mert igényt tartok a szalon birtoklására - közlöm komolyan, azzal győzedelmes mosoly terül el az arcomon. Ez a legbiztosabb tervem. Nishidának és Kazunak meghagyom a színházat, Tatsuki tetkószalonja azonban az enyém lesz, és ha kell, kiverem Hirotoból, vagy nem tudom, de megszerzem, az tuti. - Na, vissza a tárgyra! - szólok magamra, hogy abbahagyjam a vigyorgást és a gyűrött lapokkal megütögetem a lábaimat ösztökélés céljából. - Szóval... Tatsuki elég sokat tud a yakuzákról és utalt rá, hogy nem a hobbijából él, úgyhogy gyanítom, vagy ez a másodállás, vagy másodállásban hírszerző. Ezt majd ebből úgyis megtudod - paskolom meg vidáman a még mindig ölemben lévő papírokat. - Tatsuki még arról is biztosított, hogy támogat minket, engem mellesleg figyelmeztetett, hogy ellenséges területen tanyázik, szóval felejtsem el, hogy míg Fei él, odamegyek, de ahogy ismerem, ha közlendője van, meg fogja találni a módját, hogy eljuttassa hozzánk - mondom még, azzal átnyújtom Asaménak végre a két papírt.
Minden bizonnyal csak vázlatok, de tápos infók, amikről remélhetőleg Asame még nem tudott és most nagyon jól fognak neki jönni. A másodjára írt, kevesebb tartalmú lap viszont lehet, hogy valamiféle levél, amiben biztosítja őt a tetoválómester, hogy hűséges csatlóst szerzett a személyében, de sejtelmem sincs, csak tippelek. Inkább figyelem Asame arcát, hátha lejön, mennyire értékes az, amit hoztam neki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése