251.

Deon

Ó bassza meg, az a kurva telefon! Hogy a picsába jutott volna eszembe, hogy fel kell hívnom Asamét, amikor ébren is alig bírtam maradni és azt se tudom már, mi a faszomról csevegtem felettébb vicces módon Ryuuichivel, pedig alig volt... húsz perce?! Asszem, a véreb nem számolt be róla, hogy eléggé... ingatag lábakon sétáltam vissza a házba és simán Kevinnek hazudtam volna magam merő heccből, annyira nem voltam magamnál. Ez... cinkes. Főképp azért, mert ha Asame megtudja, nem csak az én fejemet szedi le, hanem Sárkányét is. Fain! Hát, akkor Ryuu, egy-egy. A bűnbánás kiül az arcomra és kisebbre húzom magam össze, azonban úgy látom, nem sokat segítene az sem, ha bocsánatot kérnék. Hogyan tovább? Fingom sincs.

- Ne haragudj - Csak ennyit kérek. Tök igaza van, ez nem vitás, de nem akarok magyarázkodni. Hazudni semmiképp, csúsztatni nem szívesen, az igazságot pedig ugyanúgy szeretném a szőnyeg alatt tartani, ha már odakerült egy Ryuuichi nevű csoda folytán. Majd megejtek nála egy pár percnyi kitérést, hogy megtudjam, hogyan tusolta el a dolgot Asaménál, mert ha én véletlenül is mást mondok, mindkettőnk feje a porba hull, ezt meg valszeg egyikünk se szeretné.


Arra viszont nem mond semmit, hogy akarom Tatsuki szalonját. Ez most nekem jó, vagy nem? Nyilván nem mondok le róla, de a bizonytalanságból és a kételyekből sok kijut Asame mellett nekem, aminek azért annyira nem tudok örülni. Jó, persze, uncsi lenne ezek nélkül, nem? Egy nagy szart! Oké, hagyjuk. Egyelőre. Aztán visszatérünk majd rá, ha Feinek annyi. A pirszingesem szerint ehhez már nem kell sok idő, én meg igyekszem helytállni és nem azon keseregni, hogy ez időnként marhára nem könnyű, hogy finoman fogalmazzam meg a "nyűgömet". Hú, basszus, Tatsuki, ha viszont látjuk egymást és még mindig ilyen éllel jut eszembe ez a szó... nem rakod megint zsebre, amit tőlem kapsz, az tuti! De mit is aggódok ezen, hiszen mióta csak először beléptem a függönyön túli világba, csesztetjük egymást...


Asame falja a szavakat a papírokról és egyre elégedettebbnek tűnik, mire büszke mosoly kúszik a számra. Talán a kapott infókért cserébe megbocsáta a kihágásomat. Remélem. Baromira remélem.


- Elmondani? - kérdezem totál meglepetten, majd átveszem a nekem nyújtott papírokat. Még egy pillantást vetek rá, aztán belesüppedek az információkba. El-elvigyorodom, pofákat vágok, bár nekem szerintem rohadtul nem mond annyit, mint Asaménak, az viszont mulattat, Tatsuki mennyi mindenhez hozzáfér. Nekem mindig csak sejtelmesen utalgatott arra, hogy egy hatalmas hálózat fut össze a kezében és nem akar mindenbe beavatni, mert a "sulis tökfejem ennyi infót nem tud befogadni, maradjak inkább a számtannál, az irodalomnál és a nyelveknél, aztán ha úgy érzem, még van hely a fejemben, csapjak fel egy történelemkönyvet". Mindig ezzel jött, hogy "kis csíra" vagyok még... Az az igazság, hogy imádom, ha szívat és még jobban imádok rá válaszolni, visszavágni. Mikor a végére érek az információáradatnak, a lapot visszateszem Asame elé, aztán az orrom elé emelem a másikat, ami egy levél. Beletúrnék a hajamba, annyira kiakaszt, amit olvasok, de csak a törölközőre futnak rá ujjaim, mely a fejemen van. - Cseszd meg, Tatsuki... - kommentálom röhögve, ugyanis ez a fasz értő szemnek gondosan beleszőtte, hogy van némi tapasztalatom az alvilági üzletelés terén. Mivel leírta Asaménak, hogy egyelőre a segítsége és hűsége ára az, hogy kinyuvassza Feit és vigyázzon rám, meg hogy bízott rám kisebb feladatokat, elég sok mindenre lehet gondolni. Ami azt illeti, túl sok mindenre, ami nekem nem feltétlen jó, hiszen Asame elég kreatív, hogy olyasmiket is belelásson a szövegbe, amiről sosem volt szó. - Kérdezz - kérem komolyan őt. - Ez így elég tág értelmezést biztosít - teszem hozzá lazán elé dobva a levelet. Végül felsóhajtok, mert bejelenti, hogy máris beszélni akar Tatsukival. - Személyesen egyelőre ne, szarban lenne, ha összekötné Fei a neveteket, nyírd ki a vadászkutyát és utána tehetünk látogatót a szalonjában. Egyébként rajtam keresztül bármikor eléred, korlátlanul hívhatom, bármikor mehetek hozzá és van még néhány kiváltságom, szóval ha nincs fontos vendége, bezárja a helyet, hogy tudjak vele dumálni. Mint most - teszem hozzá és várom, hogy Asame rákérdezzen, hogy mégis hogy a picsába érdemeltem ezt ki egy olyan embernél, mint Tatsuki. Ha már ez a barom ennyi leplet lebbentett fel Asame előtt, nincs értelme tovább hallgatni róla, de én csak úgy nem rakom elé az információkat, ha érdekli, rá kell kérdeznie, vagy megmondani, konkrétan mit akar tudni.