Elmosolyodom Asame kedveskedő kezdésén. Nem sértődöm meg rajta, inkább tetszik a dolog, úgyhogy lábaimat felhúzom törökülésbe és folytatom az evést. Örülök, hogy vette a célzást, miszerint nem nagyon akarom megvitatni az iméntieket. Nem tudom, mikor került a szobába, mit látott és hallott, arról pedig nem árulkodik az arca, hogy mit gondol, noha arra azért nagyon kíváncsi lennék, csak ehhez nyuszi vagyok kérdést feltenni. Vannak dolgok, amik érdekelnek, de annyira félek, hogy fájna, amit hallanék, hogy inkább nem firtatom a témát. Amíg nem tudok valamit biztosra, ringathatom magam olyan hitbe, ami megnyugtat.
Hallgatom, amit a mával kapcsolatos terveiről mond, elfogadok mindent kérés és apelláta nélkül, és innentől kezdve egyértelmű, hogy nekem is ki kell találnom valami elfoglaltságot magamnak, ha nem akarom őt zavarni. Nem mintha valamikor is említette volna, hogy útban lennék, de attól még nem akarok folyton a nyakán lógni. És a tegnap olvasott könyv is érdekel, csak fingom sincs, hol hagytam abba. Remélem, Asame tett bele valami jelzést, bár kétlem, hogy az éjszaka közepén arra volt gondja, hogy ilyen aprósággal foglalkozzon. Mindegy. Érzem, hogy felhúzza a Liennel kapcsolatos kérdésem, a hangjából kihallom, hogy úgy véli, szerintem nem bízhatom rá magam arra, amit ígér, pedig nem állt szándékomban megvétózni a szavahihetőségét.
- Nem azért kérdeztem, mert nem hiszek neked - mondom neki csendesen, de kék szemeibe nézve, hogy értse, nagyon komolyan gondolom, amit mondok. - Tudom, hogy nem szegnéd meg a szavad - teszem hozzá hangsúlyt nyomva arra, hogy nem egyszerű "elhiszem, hogy úgy lesz, ahogy mondtad"-féle verzióról van szó vele kapcsolatban, hanem egyfajta bizonyosság. - Egyszerűen csak foglalkoztat, mi miatt változott meg Fei viselkedése. Kapaszkodót keresek - magyarázom meg, mert nem akarok apró hülyeségeken elcsúszni Asaméval. Nem az a baj, ha félreért, mert az megesik, hanem ha nem ért meg később sem. Nekem fontos az, hogy megértsük egymást, hogy ne beszéljünk el a másik mellett, ezért elárulom a motivációimat. Nem nagy ár a békéért, arra viszont különösen szükségünk van a saját berkeinken belül, mert ha mi is nekiállunk háborúzni, elveszítünk mindent, ami számít, ami fontos.
Újabb falatokat veszek magamhoz, míg Asame beszél és elgondolkodom. A visszavonulás sosem jó, mert akkor tervezés, készülődés van folyamatban és sajnos nagyon is reálisnak tűnik, hogy a verseny lesz a kirobbanópont, amikor is megtudjuk, min ügyködött, de akkor már csak az automatikus válaszok állnak majd rendelkezésünkre. Bízom benne, hogy a magas mázlifaktorunk most sem hagy minket cserben, különben nagy szarban leszünk.
- Megkérdezhetem Tatsukit, mi a véleménye Hirotoról - ajánlom Asaménak. - Úgy gondolom, kellene tudnunk, egyik vagy másik lehetőség áll-e fenn, mert ha hozzánk hű, akkor védenünk kell, mert ügyes, ha pedig ellenünk van, pusztulnia kell, mert áruló - jelentem ki, aztán bekapom az utolsó falat reggelim is, majd lepattanok az asztalról, hogy az éjjeliszekrényemről elvegyem a cigit és a gyújtót, hogy ne mindig Asame saját készletét csapoljam, aztán visszaülök korábbi helyemre. Iszom egy kortyot a kávémból, utána rágyújtok. Csóválom a fejem, mert nem értek most vele egyet. - Kétlem, hogy még mindig tesztelne, mert akkor most nem azon kéne agyalnunk, estére mit talált ki nekünk. Kellett lennie egy olyan céljának, ami nem nyilvánvaló, de valszeg elérte, mert most lapít - magyarázom el, hogyan vélekedek. - A felkavarodásban nem tűnt el valami fontos? Nem csúszhattak ki infók a számára? Nem történt esetleg valami, amit a kavarodás rejtett el? Vagy míg vadásztak rá az embereid, nem tudhatott meg valamit? Lehet, hogy ezek a legnagyobb hülyeségek, amit kérdésben fel lehet tenni, de megmondom, miért gyanakszom ilyesmire. Ha külföldi maffiózóként át akarnám venni a helyed, a reménybeli területeimen nem randalíroznék, mivel ezek nélkül is necces lesz egy nevezőre jutni az üzletvezetőkkel, ráadásul a vendégek az ilyen helyen az elsődlegesek, vagyis logikátlan elvágnom már jóval előre magam alatt a fát. Nekem kellene cél, hogy megtegyem, vagy kurvára el kellene keserednem egy ilyen húzáshoz - teszem hozzá őszintén. Tény, hogy bolond vagyok, de azért kevés dolgot teszek ok nélkül.
Az Asahitos dolgon vigyorgok egy jót, főképp azért, mert az "óvónéni" szót használja. El is röhögöm magam, ám a vidámságom végül kávéivásba fojtom.
- Hálátlan feladat - szólalok meg mégis, azzal a számhoz emelem a cigit és mélyet szívok belőle. - Azon kívül, hogy Asahito és Yoru közt fordított a szereposztás a szexben és mindenhol együtt jelennek meg, ráadásul az egyenlőségüket és a normákkal való lázadásukat hirdetve, mi a gond velük? - kérdezem meg, hiszen ezek nekem nem jelentenek problémát. Lehet, hogy újabb hülyeséget kérdeztem, de mindegy. Viszont van valami, amit nagyon is körbe kéne valahogy járni. Csak nem tudom, hogyan. - Van egy problémám... Lux. Addig oké, hogy a sűrű napirendem miatt nem vagyok hajlandó vele találkozni soha... De miért tért vissza és miért keres engem? - Megint hideg fut végig a hátamon, a kávé szinte a rengeteg cukor ellenére is megkeseredik a számban és a cigaretta sem esik már olyan jól, ezért azt eloltom. - Feltehetően mikor kezdett apa cége Kínába exportálni illegális árut, vagy mikor került kapcsolatba a Triádokkal? Csak tudni akarom, mi miatt van itt Lux, mert ha nincs köze a Triádokhoz, sajnos előbb vagy utóbb úgymond kötelességem elfogadni az esetleges meghívását, hiszen anno sokat köszönhettem neki és rohadtul nem verte le a családomon a bukásom után a belém feccölt pénzt, meg semmit. Viszont ha meg köze van Feihez, meglehet az ok, miért nyugodott meg a vadászkutya egyszeriben.
Hallgatom, amit a mával kapcsolatos terveiről mond, elfogadok mindent kérés és apelláta nélkül, és innentől kezdve egyértelmű, hogy nekem is ki kell találnom valami elfoglaltságot magamnak, ha nem akarom őt zavarni. Nem mintha valamikor is említette volna, hogy útban lennék, de attól még nem akarok folyton a nyakán lógni. És a tegnap olvasott könyv is érdekel, csak fingom sincs, hol hagytam abba. Remélem, Asame tett bele valami jelzést, bár kétlem, hogy az éjszaka közepén arra volt gondja, hogy ilyen aprósággal foglalkozzon. Mindegy. Érzem, hogy felhúzza a Liennel kapcsolatos kérdésem, a hangjából kihallom, hogy úgy véli, szerintem nem bízhatom rá magam arra, amit ígér, pedig nem állt szándékomban megvétózni a szavahihetőségét.
- Nem azért kérdeztem, mert nem hiszek neked - mondom neki csendesen, de kék szemeibe nézve, hogy értse, nagyon komolyan gondolom, amit mondok. - Tudom, hogy nem szegnéd meg a szavad - teszem hozzá hangsúlyt nyomva arra, hogy nem egyszerű "elhiszem, hogy úgy lesz, ahogy mondtad"-féle verzióról van szó vele kapcsolatban, hanem egyfajta bizonyosság. - Egyszerűen csak foglalkoztat, mi miatt változott meg Fei viselkedése. Kapaszkodót keresek - magyarázom meg, mert nem akarok apró hülyeségeken elcsúszni Asaméval. Nem az a baj, ha félreért, mert az megesik, hanem ha nem ért meg később sem. Nekem fontos az, hogy megértsük egymást, hogy ne beszéljünk el a másik mellett, ezért elárulom a motivációimat. Nem nagy ár a békéért, arra viszont különösen szükségünk van a saját berkeinken belül, mert ha mi is nekiállunk háborúzni, elveszítünk mindent, ami számít, ami fontos.
Újabb falatokat veszek magamhoz, míg Asame beszél és elgondolkodom. A visszavonulás sosem jó, mert akkor tervezés, készülődés van folyamatban és sajnos nagyon is reálisnak tűnik, hogy a verseny lesz a kirobbanópont, amikor is megtudjuk, min ügyködött, de akkor már csak az automatikus válaszok állnak majd rendelkezésünkre. Bízom benne, hogy a magas mázlifaktorunk most sem hagy minket cserben, különben nagy szarban leszünk.
- Megkérdezhetem Tatsukit, mi a véleménye Hirotoról - ajánlom Asaménak. - Úgy gondolom, kellene tudnunk, egyik vagy másik lehetőség áll-e fenn, mert ha hozzánk hű, akkor védenünk kell, mert ügyes, ha pedig ellenünk van, pusztulnia kell, mert áruló - jelentem ki, aztán bekapom az utolsó falat reggelim is, majd lepattanok az asztalról, hogy az éjjeliszekrényemről elvegyem a cigit és a gyújtót, hogy ne mindig Asame saját készletét csapoljam, aztán visszaülök korábbi helyemre. Iszom egy kortyot a kávémból, utána rágyújtok. Csóválom a fejem, mert nem értek most vele egyet. - Kétlem, hogy még mindig tesztelne, mert akkor most nem azon kéne agyalnunk, estére mit talált ki nekünk. Kellett lennie egy olyan céljának, ami nem nyilvánvaló, de valszeg elérte, mert most lapít - magyarázom el, hogyan vélekedek. - A felkavarodásban nem tűnt el valami fontos? Nem csúszhattak ki infók a számára? Nem történt esetleg valami, amit a kavarodás rejtett el? Vagy míg vadásztak rá az embereid, nem tudhatott meg valamit? Lehet, hogy ezek a legnagyobb hülyeségek, amit kérdésben fel lehet tenni, de megmondom, miért gyanakszom ilyesmire. Ha külföldi maffiózóként át akarnám venni a helyed, a reménybeli területeimen nem randalíroznék, mivel ezek nélkül is necces lesz egy nevezőre jutni az üzletvezetőkkel, ráadásul a vendégek az ilyen helyen az elsődlegesek, vagyis logikátlan elvágnom már jóval előre magam alatt a fát. Nekem kellene cél, hogy megtegyem, vagy kurvára el kellene keserednem egy ilyen húzáshoz - teszem hozzá őszintén. Tény, hogy bolond vagyok, de azért kevés dolgot teszek ok nélkül.
Az Asahitos dolgon vigyorgok egy jót, főképp azért, mert az "óvónéni" szót használja. El is röhögöm magam, ám a vidámságom végül kávéivásba fojtom.
- Hálátlan feladat - szólalok meg mégis, azzal a számhoz emelem a cigit és mélyet szívok belőle. - Azon kívül, hogy Asahito és Yoru közt fordított a szereposztás a szexben és mindenhol együtt jelennek meg, ráadásul az egyenlőségüket és a normákkal való lázadásukat hirdetve, mi a gond velük? - kérdezem meg, hiszen ezek nekem nem jelentenek problémát. Lehet, hogy újabb hülyeséget kérdeztem, de mindegy. Viszont van valami, amit nagyon is körbe kéne valahogy járni. Csak nem tudom, hogyan. - Van egy problémám... Lux. Addig oké, hogy a sűrű napirendem miatt nem vagyok hajlandó vele találkozni soha... De miért tért vissza és miért keres engem? - Megint hideg fut végig a hátamon, a kávé szinte a rengeteg cukor ellenére is megkeseredik a számban és a cigaretta sem esik már olyan jól, ezért azt eloltom. - Feltehetően mikor kezdett apa cége Kínába exportálni illegális árut, vagy mikor került kapcsolatba a Triádokkal? Csak tudni akarom, mi miatt van itt Lux, mert ha nincs köze a Triádokhoz, sajnos előbb vagy utóbb úgymond kötelességem elfogadni az esetleges meghívását, hiszen anno sokat köszönhettem neki és rohadtul nem verte le a családomon a bukásom után a belém feccölt pénzt, meg semmit. Viszont ha meg köze van Feihez, meglehet az ok, miért nyugodott meg a vadászkutya egyszeriben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése