258.

Asame

Mikor Deon kimászik az ágyból és átölel, magamhoz ölelem őt és puszit nyomok fejére, s azon kijelentésén, miszerint „Lehetne már vasárnap reggel”, elmosolyodom. Bolond kölyök. Nem kérhetem tőle, hogy ne aggódjon és nem is akarom. Magának kell megtanulnia, hogy legyen úrrá félelmein, hogyan kontrollálja az érzéseit. Inkább csak tartom őt karomban, míg valamelyest megnyugszik, s míg szembe nem találom magam a következő kérdéssel, ám nem úszom meg ennyivel. Hamarosan kibontakozik az ölelésből és nekiáll reggelizni. Ha én fenékmániás vagyok, akkor ő íróasztalmániában szenved. Tulajdonképpen mióta itt van, hányszor is fordult elő, hogy a széket használta ülésre, nem az asztalt? Azt hiszem, egy kezemen meg tudnám számolni és nem okozna túl nagy gondot. Hallgatom tovább a kérdésáradatot, majd mikor úgy veszem észre, hogy egyelőre ennyi, amivel meg kell küzdenem, leülök az egyik fotelba és újra rágyújtva igyekszem megválaszolni minden kérdését.

- Akkor gyorsan válaszolok, mielőtt újabb kérdésáradattal halmoznál el – mondom kifújva a füstöt. - Semmit nem terveztem mára. Egy-két telefont el kell intéznem és lekérnem néhány könyvelési adatot, amik egy darabig lefoglalnak, utána Nishidával is van egy kis megbeszélnivalóm. Illetve szeretnék néhány dolgot még letisztázni a verseny előtt vele komolyabban is... Aztán majd meglátjuk. Kilencre vár minket, ahogy a múltkor is – válaszolom meg Deon első kérdését. Egyelőre nem igazán terveztem mással foglalkozni ma és mivel nem tudjuk, mire készül Fei, így marad az, hogy próbálunk okoskodni feleslegesen. - Lien biztonságban van – szögezem le. - Megmondtam, hogy nem fogom őt felhasználni, nem fogom Fei elé vetni, és ehhez tartom magam – mondom komolyan. - Ahogy azt is megmondtam, hogy el fogom tüntetni Fei szeme elől, ha úgy alakulna, hogy az a barom mégis rátalál - teszem még hozzá, ezzel is pontot téve a Lien-féle ügyre. Nem kívánok tovább erről csevegni vele. Amit megígértem, megígértem, ahogy azt is megmondtam Deonnak, hogy igenis felhasználom a nőt arra, hogy Fei engedelmes pincsimmé válva várja, hogy elejtsek neki egy-két morzsát. - Nem, senki nem jelentette, hogy eltűnt volna informátora, esetleg embere. Egyelőre az egész nagyon is úgy fest, hogy Fei tényleg visszavonult egy időre, ami megint csak azért necces, mert főhet a fejünk, mire készül, ha nem tűnt el egy emberünk sem - mondom komolyan. - Valamit tehát a versenyen készül virítani... Tatsuki szavaiból tegnap úgy vettem ki, hogy ő sem jött rá, hogy Hiroto esetleg nekünk dolgozik, ergo a kölyök vagy túl jól csinálja, amit csinál, vagy tényleg átállt Fei oldalára és inkább hazudja azt Nishidának, hogy nem tud semmit... Ezt innen nehéz megállapítani... Ha azonban velünk van és Fei rájött erre valahogy mégis, akkor gyanakodhatunk arra, hogy Hirotoval akar valamit csinálni - zárom le ennyivel, mert jelenleg ez az, amit el tudok még képzelni, bár amilyen egy utolsó féreg, még azt is kinézem belőle, hogy akár nyíltan támadja majd Nishidát vagy engem. Ha nem is minket, a pártfogoltjainkat mindenképpen. - Egy olyan tíz-tizenkét hullát – vonom meg vállam. - Semmi másra nem volt jó, megint inkább csak tesztelni akarta, mire vagyok képes, vagy meddig megyek el, ha arról van szó, hogy baszogatja a tulajdonomban lévő éttermeket és kaszinókat. Megkapta rá a választ... - felelem Deonnak ezen kérdésére. - Semmi gond nem volt, azt leszámítva, hogy Asahito elhatározta, lenyúl egy kis zsebpénzt tőlem, persze nem ok nélkül... Néha az az érzésem mellette, hogy nem yakuza vagyok, hanem óvónéni egy játszótéren és nekem kell szétszednem a csíntalan kölyköket... De remélem, most már nyugton marad a seggén. Megkapta, amit akart, Morikawa és Nagano ígéretet tettek arra, hogy leszállnak róla és Yoruról. Azért én kíváncsi leszek erre még... - gondolkodom el, mert attól függetlenül, hogy van néhány jó lap a kezemben, még nem jelenti azt, hogy az a két marha nem kötekedik tovább Asahitoval. Én meg majd simíthatok el mindent megint, mint múltkor, ha az a hülye gyerek vérszemet kap.