Egyszerűen nem tudok beletörődni, hogy Fei még mindig csak kóstolgatja Asamét. Az első harapás ma este várható, de hogy a kettő közt nincs-e valamilyen átmenet, azt nem tudom. Meg fogom kérdezni erről Tatsukit, hogy mi a véleménye, az a biztos. Ha ő sem lát semmit a felvetéseimben, vagy nem tud semmi infót a dologról, akkor lezártnak tekintem én is az ügyet, addig viszont nem. Kell egy nyom. Bármilyen. Ha értelmetlennek tűnik, az még jobb, mert akkor vagy rejtve van a cél, ahova vezet, vagy tényleg csak egy vakvágány. De mit akart elfedni ezzel? Áh, idegesít, hogy még azt sem tudom, érdemes-e elindulni rajta, vagy sem!
- Igen, ez igaz, ha jól játszik, nem biztos, hogy tud róla bármit Tatsuki, dee... Amúgy ő hogy is tud üzenni Nishidának? - kérdezem meg, mert ez a része előttem még nem tiszta. Ha van kiindulópont, a pirszingesem el fog tudni indulni rajta, ezt tudom, hiszen amikor még megcsináltam neki ezt-azt, figyelnem kellett azokat az embereket, akikhez elküldött egy találkozóra, hiába volt teljesen ártalmatlan a szajré. A lényeg a tesztelésem volt és az, hogy tanuljak, tudom.
Hallgatom Asamét, amint az öccséékről beszél és egyre szélesebb lesz a számon a mosoly. Kiiszom a bögrém, míg befejezi, komótosan kortyolgatom, aztán színpadias sóhajjal és fejcsóválással válaszolok elsőre.
- A Szindikátusnak pont, hogy szüksége van egy ennyire problémás yakuzára, méghozzá azért, mert veszélyes. Megfelelő motiváció és némi észosztás után nem rágná a füled, hogy segíts neki kimászni a kulimászból, mert ha újra bele is kerül, kilép belőle és könnyedén az ellenfele arcába rázza. Tudod, az éhezőnek ne halat adj, mert azzal csak egy napra segíted ki, hanem tanítsd meg horgászni, mert azzal egy életre megoldod a problémáját. Szerintem érdemes lenne megpróbálni, már csak azért is, mert akkor az a két buggyant is megtanulná, mi a hézag - célzok így, nagyon finoman, óvatosan arra Asaménak, hogy ilyen módon kéne egy kicsit a szárnya alá vennie az öccsét, de mivel tudom, hogy ez neki baromira kényes téma, nem igazán akarom feszegetni. - Olyasmi egyébként megoldható lenne, hogy két yakuza területet cseréljen? - kérdezem. Ez két okból is érdekes lehet. Egy, mert ha ilyesmire Asahito és Hiroto hajlandóak lennének, talán megoldódna a problémázás, ellenben akkor az a negyed, amin Morikawa és Nagano csücsül, úgymond kikerülne a kontroll alól és lehet, hogy Asahito Nishidának és Asaménak csinálná a feszkót, amit meg kizártnak tartom, hogy akarnak, szóval végeredményben egy-kettő a hülye ötlet javára. A másik, hogy Hirotoval én is egyezkedni akarok Tatsuki szalonját illetően, viszont halvány lilám sincs, milyen alapon, hogyan, satöbbi. Kezd aktuális lenni a dolog, bár nem akarok inni a medve bőrére előre, de nagyon számítok arra, hogy Hiroto a mi oldalunkon áll, Feit pedig legkésőbb szombaton a földdel tesszük egyenlővé.
"A mentorod..." Ez a kifejezés kicsapja nálam a biztosítékot, az első reakcióm egy döbbent pofa, majd leugrom az asztalról és mielőtt megszólalnék, befogom a szám és járok a szobában egy kört, utána villogó szemekkel nézek Asaméra.
- A volt mentorom - helyesbítem a mondatát, azzal kiűzöm magamból az indulatokat, mert egy ilyen nyelvbotlás miatt igazán nem kellene a nyakának ugranom. - Megejtek ma én is pár telefont, ahogy nekem tűnik - mondom halványan elmosolyodva. - Felhívom anyát, megkérdezni, hogy van, mi újság feléjük és megtudom, mit akart Lux, legalábbis azt, hogy apa mit mondott erről. Mit szólsz? - kérdezem meg Asamét, mert a beleegyezése nélkül nem akarok semmit csinálni. Kell az, hogy kontrolláljon, hogy felülbíráljon adott esetben, hiszen még mindig ő mozog otthonosabban azon a terepen, amin vagyunk, nem én. - Azt a véleményed osztom, hogy jó lenne végre beszélni Akihitoval - mondom csendesebben, mert tudom, hogy Asame nem akarja felzaklatni vagy túlzottan kimeríteni a barátját, de azzal is tisztában vagyok, hogy értékes információk birtokában lehet, amire nekünk most égetően nagy szükségünk van. - Szerinted elhozta volna Akihitot, ha olyasmit tudott volna meg, ami jelentős mértékben megváltoztatna pár dolgot? Megeshet, hogy nem bírt belőle semmit kiszedni, hogy mit tudott meg, de az is furcsa, hogy nem használta fel ellened, mint foglyot. Persze ez függ attól is, kiderítette-e, hogy Akihito gyerekkori barátod, amit gyanítok, nem történt meg, másként nem őt, hanem egy kedves telefont kaptál volna cuki ultimátummal, ami nagyon nem lett volna ínyedre - magyarázom. - Viszont van itt még valami. Ha hamis infót adott Akihitonak, ésszerű, hogy visszahozta neked. És... sorry, de ez engem nem hagy nyugodni... Szóval azt mondtuk, talon, meg minden, de mi van, ha teszt volt a randalírozás, hogy mit tudtál meg Akihitotól? Hogy az információ tudtával másképp reagáltál volna, lényegtelen, hogy igaz vagy hamis az - vonok így párhuzamot a kettő közt. Tatsuki mindig a részletek és az aprólékosság felé terelt engem is, mert ezektől lettek az ő munkái is elképesztően, mindegy, hogy a tetoválásairól vagy az alvilági melóiról beszélünk. Mindig keresnem kellett az összefüggéseket és messzemenőkig le kellett nyúlnom a dolgok mélyére, ha elégedetté akartam őt tenni. Ez nem mindig sikerült, de úgy állt a kérdéskörhöz, hogy nyugodtan mondjak baromságokat, próbálkozzak, mert a módszert kell megtanulnom, amihez ez az út. Mivel bízom Asaméban és abban, hogy nem unja meg a találgatásaimat, belövöm ezeket neki. Eddig nem koppintott az orromra, ergo értékeli, hogy ügyeskedek, amennyire csak tudok. Tatsuki szerint a rossz nyomon való elindulás jobb, mint az egy helyben toporgás. Asame vajon mennyire véli így?
Megint járok pár kört, de most azért, hogy a gondolkodásomat segítsem. Tanulni is mindig így tanultam, fogtam a könyvet és járkáltam a szobámban. Nem tudom, miért, de így gyorsabban a fejembe ment az anyag, mintha görnyedtem volna felette az íróasztalomnál.
- Fontos lenne tudni, hogy pontosan mikor, mert... áh, szivacs, mert mindkét végről levezethető a képlet. Lényegében mindegy, hogy előbb szervezte-e be apám nekem Luxot, mint mentort és akkor figyelt-e fel a Triádok, vagy előbb látták meg a lehetőséget a Triádok apám cégében és küldték Luxot, mint elöljárót, mert egyelőre ugyanannyira reális és logikus mindkettő - magyarázok lépdelés közben. - Jó, gondolkodjunk úgy, hogy Lux megjelent Japánban, mint Triádok-küldött, hagyta magát apámnak megtalálni és a mentorlásomra rávenni, aztán jött egy másik Triádok-tag üzletet ajánlani apámnak - gondolkodom hangosan ujjbegyeimmel az alsó ajkamat ütögetve járkálás közben. - Ebben az esetben azért lépett le, mert a balesetem után furcsa lett volna, hogy marad, veszélyeztethette volna az apám cégénél való kavarás rejtettségben maradását. A ciki ebben az esetben az, hogy miért jött vissza. Mert ha ennél a verziónál maradunk, sanszos, hogy Fei tudja, hogy az Elerden-fiú vagyok és Lux visszatért, hátha a kötelességtudatomat felhasználva magához csaljon és ezzel komoly előnyre tegyen szert a Triádok veled szemben. Ehhez tudnunk kell, Lux pontosan mikor jött vissza, mert ha azután valamivel, hogy Fei meglátott engem veled, akkor igazolható is ez az egész. Erre is rákérdezek Tatsukinál - teszem mindjárt hozzá. - Viszont ha meg úgy fest, a kettejük ténykedése közt nincs összefüggés, legalább nagyobb eséllyel kizárhatjuk, hogy Lux az ellenségünk.
- Igen, ez igaz, ha jól játszik, nem biztos, hogy tud róla bármit Tatsuki, dee... Amúgy ő hogy is tud üzenni Nishidának? - kérdezem meg, mert ez a része előttem még nem tiszta. Ha van kiindulópont, a pirszingesem el fog tudni indulni rajta, ezt tudom, hiszen amikor még megcsináltam neki ezt-azt, figyelnem kellett azokat az embereket, akikhez elküldött egy találkozóra, hiába volt teljesen ártalmatlan a szajré. A lényeg a tesztelésem volt és az, hogy tanuljak, tudom.
Hallgatom Asamét, amint az öccséékről beszél és egyre szélesebb lesz a számon a mosoly. Kiiszom a bögrém, míg befejezi, komótosan kortyolgatom, aztán színpadias sóhajjal és fejcsóválással válaszolok elsőre.
- A Szindikátusnak pont, hogy szüksége van egy ennyire problémás yakuzára, méghozzá azért, mert veszélyes. Megfelelő motiváció és némi észosztás után nem rágná a füled, hogy segíts neki kimászni a kulimászból, mert ha újra bele is kerül, kilép belőle és könnyedén az ellenfele arcába rázza. Tudod, az éhezőnek ne halat adj, mert azzal csak egy napra segíted ki, hanem tanítsd meg horgászni, mert azzal egy életre megoldod a problémáját. Szerintem érdemes lenne megpróbálni, már csak azért is, mert akkor az a két buggyant is megtanulná, mi a hézag - célzok így, nagyon finoman, óvatosan arra Asaménak, hogy ilyen módon kéne egy kicsit a szárnya alá vennie az öccsét, de mivel tudom, hogy ez neki baromira kényes téma, nem igazán akarom feszegetni. - Olyasmi egyébként megoldható lenne, hogy két yakuza területet cseréljen? - kérdezem. Ez két okból is érdekes lehet. Egy, mert ha ilyesmire Asahito és Hiroto hajlandóak lennének, talán megoldódna a problémázás, ellenben akkor az a negyed, amin Morikawa és Nagano csücsül, úgymond kikerülne a kontroll alól és lehet, hogy Asahito Nishidának és Asaménak csinálná a feszkót, amit meg kizártnak tartom, hogy akarnak, szóval végeredményben egy-kettő a hülye ötlet javára. A másik, hogy Hirotoval én is egyezkedni akarok Tatsuki szalonját illetően, viszont halvány lilám sincs, milyen alapon, hogyan, satöbbi. Kezd aktuális lenni a dolog, bár nem akarok inni a medve bőrére előre, de nagyon számítok arra, hogy Hiroto a mi oldalunkon áll, Feit pedig legkésőbb szombaton a földdel tesszük egyenlővé.
"A mentorod..." Ez a kifejezés kicsapja nálam a biztosítékot, az első reakcióm egy döbbent pofa, majd leugrom az asztalról és mielőtt megszólalnék, befogom a szám és járok a szobában egy kört, utána villogó szemekkel nézek Asaméra.
- A volt mentorom - helyesbítem a mondatát, azzal kiűzöm magamból az indulatokat, mert egy ilyen nyelvbotlás miatt igazán nem kellene a nyakának ugranom. - Megejtek ma én is pár telefont, ahogy nekem tűnik - mondom halványan elmosolyodva. - Felhívom anyát, megkérdezni, hogy van, mi újság feléjük és megtudom, mit akart Lux, legalábbis azt, hogy apa mit mondott erről. Mit szólsz? - kérdezem meg Asamét, mert a beleegyezése nélkül nem akarok semmit csinálni. Kell az, hogy kontrolláljon, hogy felülbíráljon adott esetben, hiszen még mindig ő mozog otthonosabban azon a terepen, amin vagyunk, nem én. - Azt a véleményed osztom, hogy jó lenne végre beszélni Akihitoval - mondom csendesebben, mert tudom, hogy Asame nem akarja felzaklatni vagy túlzottan kimeríteni a barátját, de azzal is tisztában vagyok, hogy értékes információk birtokában lehet, amire nekünk most égetően nagy szükségünk van. - Szerinted elhozta volna Akihitot, ha olyasmit tudott volna meg, ami jelentős mértékben megváltoztatna pár dolgot? Megeshet, hogy nem bírt belőle semmit kiszedni, hogy mit tudott meg, de az is furcsa, hogy nem használta fel ellened, mint foglyot. Persze ez függ attól is, kiderítette-e, hogy Akihito gyerekkori barátod, amit gyanítok, nem történt meg, másként nem őt, hanem egy kedves telefont kaptál volna cuki ultimátummal, ami nagyon nem lett volna ínyedre - magyarázom. - Viszont van itt még valami. Ha hamis infót adott Akihitonak, ésszerű, hogy visszahozta neked. És... sorry, de ez engem nem hagy nyugodni... Szóval azt mondtuk, talon, meg minden, de mi van, ha teszt volt a randalírozás, hogy mit tudtál meg Akihitotól? Hogy az információ tudtával másképp reagáltál volna, lényegtelen, hogy igaz vagy hamis az - vonok így párhuzamot a kettő közt. Tatsuki mindig a részletek és az aprólékosság felé terelt engem is, mert ezektől lettek az ő munkái is elképesztően, mindegy, hogy a tetoválásairól vagy az alvilági melóiról beszélünk. Mindig keresnem kellett az összefüggéseket és messzemenőkig le kellett nyúlnom a dolgok mélyére, ha elégedetté akartam őt tenni. Ez nem mindig sikerült, de úgy állt a kérdéskörhöz, hogy nyugodtan mondjak baromságokat, próbálkozzak, mert a módszert kell megtanulnom, amihez ez az út. Mivel bízom Asaméban és abban, hogy nem unja meg a találgatásaimat, belövöm ezeket neki. Eddig nem koppintott az orromra, ergo értékeli, hogy ügyeskedek, amennyire csak tudok. Tatsuki szerint a rossz nyomon való elindulás jobb, mint az egy helyben toporgás. Asame vajon mennyire véli így?
Megint járok pár kört, de most azért, hogy a gondolkodásomat segítsem. Tanulni is mindig így tanultam, fogtam a könyvet és járkáltam a szobámban. Nem tudom, miért, de így gyorsabban a fejembe ment az anyag, mintha görnyedtem volna felette az íróasztalomnál.
- Fontos lenne tudni, hogy pontosan mikor, mert... áh, szivacs, mert mindkét végről levezethető a képlet. Lényegében mindegy, hogy előbb szervezte-e be apám nekem Luxot, mint mentort és akkor figyelt-e fel a Triádok, vagy előbb látták meg a lehetőséget a Triádok apám cégében és küldték Luxot, mint elöljárót, mert egyelőre ugyanannyira reális és logikus mindkettő - magyarázok lépdelés közben. - Jó, gondolkodjunk úgy, hogy Lux megjelent Japánban, mint Triádok-küldött, hagyta magát apámnak megtalálni és a mentorlásomra rávenni, aztán jött egy másik Triádok-tag üzletet ajánlani apámnak - gondolkodom hangosan ujjbegyeimmel az alsó ajkamat ütögetve járkálás közben. - Ebben az esetben azért lépett le, mert a balesetem után furcsa lett volna, hogy marad, veszélyeztethette volna az apám cégénél való kavarás rejtettségben maradását. A ciki ebben az esetben az, hogy miért jött vissza. Mert ha ennél a verziónál maradunk, sanszos, hogy Fei tudja, hogy az Elerden-fiú vagyok és Lux visszatért, hátha a kötelességtudatomat felhasználva magához csaljon és ezzel komoly előnyre tegyen szert a Triádok veled szemben. Ehhez tudnunk kell, Lux pontosan mikor jött vissza, mert ha azután valamivel, hogy Fei meglátott engem veled, akkor igazolható is ez az egész. Erre is rákérdezek Tatsukinál - teszem mindjárt hozzá. - Viszont ha meg úgy fest, a kettejük ténykedése közt nincs összefüggés, legalább nagyobb eséllyel kizárhatjuk, hogy Lux az ellenségünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése