260.

Asame

- El kell keserítselek, csibém, ez az, amit még nekem sem árult el Nishida – vallom be neki őszintén. - Bár engem is roppantmód érdekelne a dolog, de ha azt veszem figyelembe, hogy mindenképp az lenne a legelőnyösebb, ha nem buknánk meg, én sem kötnék mindent mások orrára – magyarázom. - Ahogy nem is kötök – kacsintok rá elmosolyodva. Tetszik, nem tetszik, ez van. Én sem osztok meg mindent Nishidával, de még vele sem, ám inkább csak olyan dolgokat, amik túlságosan felzaklatnák. Egyelőre még meg kell tanulnia higgadtan kezelni olyan információkat is, amik elsőre felbasszák az agyát, addig nem igazán szeretném, ha itt tombolna nekem, mert a higgadt, megfontolt látásmódjával könnyebb társalogni, mint egy kiakadt, hisztis Deonnal. Olyankor néha szívesebben választanám a tigrisek beszédre való tanítását. Nem félek tőle, egyszerűen csak meg kell nekem is tanulnom kezelni a dolgokat, de ez most nem az az időpont, mikor ezt megejthetem. - Ha nem lenne szüksége a Szindikátusnak Asahitora, már rég nem élne – jelentem ki. - Kell nekik, mert a maga módján erős, de ugyanakkor nincs szükségük balhéra, így bármikor megszabadulnak tőle, ha valami nem tetszik – mondom komolyan. - Volt rá példa a történelemben, de nem jellemző. Ezek a területekért rengeteget küzdöttek anno, így senki sem válik meg a tutitól szívesen és nem mellékesen nekem nem hiányzik a nyakamba egy nagyszájú bajkeverő - felelem. - Bőven elég, hogy így is pesztrálhatom... - fejezem be ezt a témát, mert jelenleg ez a legkisebb gondunk. Egyelőre elboldogulok Asahitoval és a hülyeségeivel attól függetlenül, hogy néha én magam döngölném a földbe a hülye fejét, hogy térjen már észhez kicsit. - Nyugi, csibém – kérem őt csendesen, mikor felkapja a vizet és kijavít. Ez az, amiről beszéltem neki, meg kell tanulnia higgadtan kezelni dolgokat. - Rendben van, de mindenképpen legyél óvatos azért – teszem hozzá. - Szeretném tudni, mit akart Lux apádtól és mit akar tőled, ha miattad van itt - jelentem ki határozottan. - Akihito visszahozatala – váltok témát – lehet egy felelőtlen lépés is a részéről. Aki sem ma kezdte a szakmáját, így nem hiszem, hogy bármit megtudott tőle. Ezért kaphattam vissza, valamint ezzel is demonstrálhatta, hogy tudja, hogy figyeljük, ahogy mi is tudjuk, hogy ő figyeltet minket, csak nem kötjük az orrára ilyen balga lépésekkel – osztom meg vele álláspontomat erről az ügyről. - Erre azt hiszem, majd Aki tud érdemben válaszolni, mindenesetre ha tudná, hogy mi nekem Akihito, nem hiszem, hogy élve küldte volna vissza. Nem tartom ennyire hülyének... Az, hogy a randalírozás azt a célt szolgálta volna, hogy kiderítse, mit mondott Akihito, szerintem kizárható, lévén, úgy helyben hagyta, hogy Takashi szerint örülhetek, hogy két nap után magához tért és nem tartott hetekig nála ez az állapot... - mondom csendesen. - Persze ezt sem hagyhatom figyelmen kívül, de kicsi a valószínűsége, hogy ez lenne az oka... A Lux-Fei-apád hármasról meg egyelőre csak erősen találgatni tudunk, amíg nem kapunk valami kézzelfoghatóbbat. A lehetőségek tárháza végtelen, térjünk erre vissza, ha megtudsz valamit édesanyádtól vagy Tatsukitól - kérem őt.