Asame agyal, méghozzá nagyon gondterhelt képpel. Lassan az asztala felé veszem az irányt, közben vizslatom őt, a tartását, az arcvonásait, és nagyon rossz előjelnek tekintem, hogy ennyire feszült. Történt valami. De mi? Tudott beszélni Akihitoval? Vagy új értesüléseket kapott? Hamarosan kiderítem. Felülök az asztalára, s mikor észrevesz, kérdő pillantást küldök neki. Persze hallgat a fejleményekről, hiába látszik rajta, hogy ezt tudnom kell, de legyen, tálalok neki én, ha előbb ezt akarja. Csakhogy nem tudok, mert egy telefon félbeszakít és amilyen iramban Asame a tárgyra téríti a hívóját, lejön, hogy egyértelműen kurva nagy gáz van. Ráadásul, ha jól hallom, Kazuval beszél, úgyhogy néma maradok, mikor engem próbál faggatni. Játszhatunk így is, de ha mennünk kell, akkor nem igazán ajánlom, hogy azzal töltsük az időt, hogy nézzük egymást a másik feleletét várva. Szerencsére ő unja meg előbb és elém veti a tényeket. Válaszul lecsúszom az asztaláról, megfogom szabad kezét, belenyomom a hamutartót, és megragadva fekete garbóját magam után húzom Asamét.
- Hirotoról semmit sem tudott mondani Tatsuki – kezdem a szobám felé haladva. – Azt mondta, az embere számára megfoghatatlan volt, Fei meg lakat alatt tartotta, valszeg azért, mert nem bízott benne. Most már legalább két dolgot tudunk – magyarázom, miközben belépek, majd azonnal a szekrényemet támadom le, elengedve természetesen Asamét. – Tudjuk, hogy Hiroto nem áruló és azt is, hogy Fei ezzel már nem rukkolhat elő este – jelentem ki, és előkapok egy sötétkék, feszes farmert és beleugrom. – Tatsuki embere egyébként még nem jutott olyan információhoz, ami nekünk jól jönne, szerintem nem engedi magához közel az embereket a vadászkutya, de Tatsuki csak annyit mondott, nincs sok híre a számunkra, az, ami van, viszont eléggé idegesítette – folytatom, míg pólót választok, ezúttal egy sötétzöldet világoskék, sárga és pink festéknyomokkal díszítve, s átcserélem a rajtam lévőt erre. – Luxról annyit tud, hogy üzlettel kapcsolatos beszélgetéseket folytat apámmal, de mivel angolul beszélnek, Tatsuki meg ma nagyon fontos mindenkinek, nem halad jól a fordítással. Rég tanítottam a nyelvre, szóval nem tudom, mennyit tud még, viszont azt azonnal visszautasította, hogy én fordítsam le a megszerzett telefonbeszélgetéseket, úgyhogy kár vele vitázni, marad nála az anyag – osztom meg ezt Asaméval, miközben övet dugok a nadrágomba, nehogy lecsússzon, a telefonjaimat a övtáskámba nyomom, majd átdobom a testemen, mint egy féloldalas táskát és a tükör elé toppanva átfésülöm gyorsan a hajam, mert lerí, hogy az ágyból másztam ki. – Egyébként Lux szórakozik Japánban, élvezi az életét, elvan. Beszéltem anyával róla, de nagyon nincsenek jól ott a dolgok, mert apám egyszeriben elkezdte cégtulajnak képezni a húgomat, az a kis picsa meg egyre több bajt hoz anya fejére a gőgjével. Nem beszélve arról, hogy apa is távolodik el anyától, mióta beszéltél velük, mert nem érti ezt a japán hagyományt sem – magyarázok rendíthetetlenül tovább, s amint kész a hajam, belebújok a fekete tornacipőmbe. – Anya szerint apa kapott egy visszautasíthatatlan ajánlatot, de nem beszélt erről semmit, ellenben két dologhoz is ragaszkodik velem kapcsolatban. Egy, hogy találkozzak Luxszal, mert kötelességem, kettő, hogy amikor bemutatlak anyának, engedjem, hogy a húgom és az apám is jelen legyen legalább egy ideig. Nem is tudom, melyikre akarok erősebben nemet mondani – morgom, majd keresek egy pulcsit, mert az ablakon kinézve szelesnek tűnik az idő, nekem meg nincs kedvem még abban a pár pillanatban sem fagyoskodni, míg a háztól a kocsiig, kocsitól a házig megyünk. – Szerinted apámnak mi oka lehetett kidolgozni egy hosszú távú tervet és elővenni a húgomat? – kérdezem meg, miközben kirángatok egy fekete, sárga mintás, kapucnis, cipzáros pulcsit és belebújva indulok el, hogy beülhessünk a BMW-be. Szerintem ennyire gyorsan még nem készültem el, de muszáj volt sietnem, mert érzem, hogy ez nagy lehetőség számunkra, hogy amit Akihitotól nem tudtunk még meg, arról esetleg Hiroto beszámolhasson. Azt sejtem, hogy kemény lesz, vagyis felkészülök lelkileg, aztán majd meglátjuk, hogy veszem az akadályokat. Mindenesetre minden tőlem telhetőt megteszek, hogy nyugodt maradjak. Kihagytam valamit? Asszem. – Lux egyébként felőlem érdeklődött, méghozzá elég körültekintően. Anya azt mondta, nem csak az érdekelte, hogy vagyok, hanem például a tanulmányi eredményeim, vagy hogy milyen eredményeim vannak a suliban, milyen kamasz lettem, de nem tudom, ezek fontosak-e. Engem kiakasztott – árulom el kicsit mérgesen menet közben. – Anyának azt ígértem, jövő hét elején hagyom, hogy vendégül lásson Lux, mert szégyent hoznék a családomra, ha visszautasítanám a meghívását teljesen, arról nem beszélve, hogy tartozunk legalább ennyivel Luxnak. Értem, hogy ez így van, csak bosszant, mert nem akarok annak a vén fasznak a közelébe menni.
- Hirotoról semmit sem tudott mondani Tatsuki – kezdem a szobám felé haladva. – Azt mondta, az embere számára megfoghatatlan volt, Fei meg lakat alatt tartotta, valszeg azért, mert nem bízott benne. Most már legalább két dolgot tudunk – magyarázom, miközben belépek, majd azonnal a szekrényemet támadom le, elengedve természetesen Asamét. – Tudjuk, hogy Hiroto nem áruló és azt is, hogy Fei ezzel már nem rukkolhat elő este – jelentem ki, és előkapok egy sötétkék, feszes farmert és beleugrom. – Tatsuki embere egyébként még nem jutott olyan információhoz, ami nekünk jól jönne, szerintem nem engedi magához közel az embereket a vadászkutya, de Tatsuki csak annyit mondott, nincs sok híre a számunkra, az, ami van, viszont eléggé idegesítette – folytatom, míg pólót választok, ezúttal egy sötétzöldet világoskék, sárga és pink festéknyomokkal díszítve, s átcserélem a rajtam lévőt erre. – Luxról annyit tud, hogy üzlettel kapcsolatos beszélgetéseket folytat apámmal, de mivel angolul beszélnek, Tatsuki meg ma nagyon fontos mindenkinek, nem halad jól a fordítással. Rég tanítottam a nyelvre, szóval nem tudom, mennyit tud még, viszont azt azonnal visszautasította, hogy én fordítsam le a megszerzett telefonbeszélgetéseket, úgyhogy kár vele vitázni, marad nála az anyag – osztom meg ezt Asaméval, miközben övet dugok a nadrágomba, nehogy lecsússzon, a telefonjaimat a övtáskámba nyomom, majd átdobom a testemen, mint egy féloldalas táskát és a tükör elé toppanva átfésülöm gyorsan a hajam, mert lerí, hogy az ágyból másztam ki. – Egyébként Lux szórakozik Japánban, élvezi az életét, elvan. Beszéltem anyával róla, de nagyon nincsenek jól ott a dolgok, mert apám egyszeriben elkezdte cégtulajnak képezni a húgomat, az a kis picsa meg egyre több bajt hoz anya fejére a gőgjével. Nem beszélve arról, hogy apa is távolodik el anyától, mióta beszéltél velük, mert nem érti ezt a japán hagyományt sem – magyarázok rendíthetetlenül tovább, s amint kész a hajam, belebújok a fekete tornacipőmbe. – Anya szerint apa kapott egy visszautasíthatatlan ajánlatot, de nem beszélt erről semmit, ellenben két dologhoz is ragaszkodik velem kapcsolatban. Egy, hogy találkozzak Luxszal, mert kötelességem, kettő, hogy amikor bemutatlak anyának, engedjem, hogy a húgom és az apám is jelen legyen legalább egy ideig. Nem is tudom, melyikre akarok erősebben nemet mondani – morgom, majd keresek egy pulcsit, mert az ablakon kinézve szelesnek tűnik az idő, nekem meg nincs kedvem még abban a pár pillanatban sem fagyoskodni, míg a háztól a kocsiig, kocsitól a házig megyünk. – Szerinted apámnak mi oka lehetett kidolgozni egy hosszú távú tervet és elővenni a húgomat? – kérdezem meg, miközben kirángatok egy fekete, sárga mintás, kapucnis, cipzáros pulcsit és belebújva indulok el, hogy beülhessünk a BMW-be. Szerintem ennyire gyorsan még nem készültem el, de muszáj volt sietnem, mert érzem, hogy ez nagy lehetőség számunkra, hogy amit Akihitotól nem tudtunk még meg, arról esetleg Hiroto beszámolhasson. Azt sejtem, hogy kemény lesz, vagyis felkészülök lelkileg, aztán majd meglátjuk, hogy veszem az akadályokat. Mindenesetre minden tőlem telhetőt megteszek, hogy nyugodt maradjak. Kihagytam valamit? Asszem. – Lux egyébként felőlem érdeklődött, méghozzá elég körültekintően. Anya azt mondta, nem csak az érdekelte, hogy vagyok, hanem például a tanulmányi eredményeim, vagy hogy milyen eredményeim vannak a suliban, milyen kamasz lettem, de nem tudom, ezek fontosak-e. Engem kiakasztott – árulom el kicsit mérgesen menet közben. – Anyának azt ígértem, jövő hét elején hagyom, hogy vendégül lásson Lux, mert szégyent hoznék a családomra, ha visszautasítanám a meghívását teljesen, arról nem beszélve, hogy tartozunk legalább ennyivel Luxnak. Értem, hogy ez így van, csak bosszant, mert nem akarok annak a vén fasznak a közelébe menni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése