265.

Asame

Mikor Deon kimegy, Kazuki már menne is utána, de intek neki, hogy most hagyja békén. Csend telepszik a dolgozószobára. Mindhárman igyekszünk kitalálni, mi az, amit Fei akarhat vagy akarhatott ezzel. Hitoro kilőve, nincs értelme, hogy megjelenjen a versenyen és nem is fog, ha csak nem lesz rá valami nyomós oka. Hogy engem bosszantson, vagy csak elterelje a figyelmemet valamiről, amit mindenképpen véghez akar vinni. Bármi legyen is az, nem szabad neki esélyt sem adnunk. Percekkel később Deon végül visszatér és morogva nyomja kezembe a Nokiát, közölve, hogy Tatsuki van a vonalban.

- Mondd! - veszem el a telefont Deontól és szólok bele ridegen.

- Lux és Nathan Elerden megegyeztek. Ugye Deon nem hallja? - kérdezi és hangján tisztán érződik, hogy ideges.

- Nem - mondom határozottan és felállva helyemről arrébb sétálok, hogy minél messzebb kerüljek a kölyöktől.

- Nathan eladta őt Luxnak – közli velem tényként és várja, hogy feldolgozzam a kapott infót. Az a rohadék... Sajnálom, csibém, ha apád ennyire seggfej... Higgadtságot erőltetek magamra, mert muszáj, Deon miatt.

- Hallgatlak - tartom meg vállam és fülem közt a telefont, miközben rágyújtok. Ez majd segít lenyugodni és tiszta fejjel gondolkodni.

- Eredetileg is azért kezdte fizetni a srác útjait, meg hobbiját, hogy megvegye, és ezt Nathan is tudhatta, mert amiket megfejtettem beszélgetések, abból erre következtetek. Ha Deon találkozik Luxszal, megy Kínába, ez tuti. Az apja pedig pontosan tudja, mit árul.

- Arról semmi infó, mennyire áll kapcsolatban Feijel? - kérdezem komolyan. Ha ma este a célpont Deon lesz és közük van egymáshoz... Fei fogja leszállítani Deont Luxnak, mint árut.

- Nem kell nagy gógyi, hogy azt mondjam, persze. Ha Nathan tudta, hogy mit akar Lux, és azt is, hogy mit szállít Kínába a cége, akkor ő köti össze a két kínait, nem? Szerintem ezért nem találtunk kapcsolatot Lux és Fei közt, mert az infókat a cégen keresztül cserélték, vagy valami hasonló. Most hogy döntesz, mi lesz az esti versennyel? - kérdezi, s hangjába a flegmaság mellé düh és felháborodottság is keveredik.

- Csillapodj, nem hülye vagyok, az elején kértél valamit, azért kérdezek, és nem tényeket közlök. Este pedig megyünk.

- Azt hittem, kitetted a srácot, mert erről jobb, ha nem tud, különben hazamegy széttépni az apját.

- Nem olyan helyen vagyunk - magyarázom meg. - Tisztában vagyok a felvázolt jelenettel...

- Értem – sóhajt fel. - Mi jönne jól estére?

- Négy darab hullazsák, mert legalább annyiba fogom felszabdalni azt a kínai köcsögöt - mondom ridegen. - Őszintén? Akkor is meg fogja találni a módját, hacsak nem bilincselem magamhoz - mondom csendesen, hogy lehetőleg Deon meg se hallja az utolsó szavaimat.

- Olyasmit kérj, amit én tudok neked biztosítani, a bilincs pedig nem jó ötlet, mert ha csak lefogod Deont, kiborul – mondja komolyan. Nem kell bemutatni. - Dugd össze a fejed Nishidával és Asahitoval. Utóbbi lóg nekem, úgyhogy, ha morog, csak említsd meg a nevem és jó kutyus lesz.

- Nofene - húzom elégedett mosolyra számat. A Deonról mondottakat figyelmen kívül hagyom, tisztában vagyok vele. - Utóbbi nekem is elég sokkal lóg... nem lesz gond vele. Mennyire ismered az embereit? Kellene valaki, aki ki tudja szűrni, kik tartoznak hozzá - jelentem ki. - Lévén Hirotot kiiktatta, nincs oka személyesen megjelenni.

- Jól van, akkor feleslegesen nem fenyítem be – mondja könnyedén, ennyivel lezárva az Asahito-témát. Érdekelne, mivel lóg neki az a hülye gyerek. - Részletes adataim vannak, mivel közöttük mozog az én beépített emberem. Ha adsz egy utat, elérhetővé teszem számodra az összegyűjtötteket.

- Adok egy számot, erre küldd az anyagot - jelentem ki és lediktálom neki Ryuuichi irodájában lévő faxgép telefonszámát.

- Repült tizennégy oldal, az emberei kiszűrése viszont elég megoldhatatlannak tűnik, mivel fényképekkel nem szolgálhatok. Más egyéb?

- Az embered ismeri őket?

- Velük dolgozik. Testőr.

- Mindenképpen szeretném, ha ott lenne ma az embered, hogy ha kell, azonnal értesíteni tudjon. Fényképek nélkül cseszhetem az egészet.

- Ugye nem gondolod, hogy feltűnésmentes maradhatna az emberem, ha fotókat készítene? - kérdezi flegmán. - Az viszont nem rajta múlik, hova küldik és mit kell csinálnia.

- De, gondoltam, hogy eljátssza a hülye turistát - válaszolok én is olyan stílusban, ahogy ő beszél velem. Ennyire hülyének azért nem kell nézni. - Az emberedről legalább van fényképed? Nehogy véletlenül ő is golyót kapjon - folytatom tovább ugyanabban a flegma stílusban, mint amit tőle kaptam.

- Jogos, róla van is képem, természetesen és meg is kapod perceken belül – mondja semleges hangon. - Nem jobb, ha Deont én rejtem el?

- Marad, ahol van - jelentem ki határozottan. Deonért harapok. Nagyot és csúnyán...

- Hát jó... - egyezik bele kelletlenül.

- Egyelőre ennyi... Kereslek, ha eszembe jut valami - fejezem be ennyivel és bontom a vonalat. Ellököm magam a faltól, aminek eddig támaszkodtam és visszaadom a készüléket a kölyöknek. - Köszi – mondom csendesen, majd Nishidára nézek. - Minden marad az eredetiben – jelentem ki végül. - A versenyt lebonyolítjuk úgy, ahogy azt elterveztük, kiküldök néhány embert, hogy figyeljék őt és az embereit, ha bármi történne, azonnal lépni tudunk - jelentem ki határozottan, mire Nishida aprót bólint. - A versenyen találkozunk – köszönök el ezzel és indulok el kifelé Deonnal az oldalamon. Miért van olyan érzésem, hogy most kurvára nem lesz könnyű dolgom Deonnal hazafele?