Mosolygom azon, ahogy Shinji válogat. Korábban sosem tudtam volna elképzelni, hogy más ruhájába bújjak, vagy hogy az enyémeket kölcsön adjam valakinek. A pláne a dologban az, hogy ezeket a cuccokat közvetve vagy közvetlenül Asamétól kaptam, tehát még nagyobb számomra az eszmei értékük. Befejezem a hajammal való pepecselést egyelőre, megmosom és megtörlöm a kezem, majd összetúrom azokat a cuccokat, amiket Shinji nem válogatott ki magának. Jó lesz az, amit választott.
- Nem sértődöm meg – mondom fel sem pillantva a tevékenységemből. Dobok két kisebb szegecsekkel díszített csuklódíszt a kiválasztott összeállításra, majd láncokat és biztostűket keresek elő. - Apám amerikai, anyám japán, szóval érthető, miért nem illik a nevemhez a sanozás – magyarázok tovább. - A hálóban történő dolgokat mi sem beszéljük meg – kötöm ki komolyan. - Az éppen aktuális... - emelem ki a szavait, majd elkuncogom magam. - Hagyjuk a témát – kérem aztán sietősen, mert erről nem szeretek és nem is akarok beszélgetni. - Abban Asame és Kazu tud neked segíteni, mert nem látom magam kívülről. Ha sok indulatom van, szélesebb körben kommunikálok, egyébként főleg az arckifejezéssel és testtartással fejezem ki magam – válaszolok fel nem tett, de a levegőbe lógatott kérdésére. - Egyébként meg dumálok – teszem hozzá elvigyorodva, ezzel kicsit heccelve is Shinjit. Az összeállításához dobok még egy szegecselt, láncos övet, a fekete tornacipőmet, majd a kiürített övtáskámat. - Nem untatsz, de most nincs túl sok időnk igazából beszélgetni – mondom meg neki őszintén. - A samazás is felejtős – jegyzem meg neki ravasz vigyorral.
Míg hajat most, végiggondolom a kérdésére a választ. Rázós téma az érintés, megint hosszabb magyarázatra szorul, de igyekszem kicsit megalapozni azt is, miért állok hadilábon ezzel.
- Persze. – És a fürdőbe megyek, hogy adjak Shinnek törölközőt. - Sokáig úsztam, az életcélom volt ismert, kiemelkedő versenyzőnek lenni, de lesérülés miatt elestem ettől a lehetőségtől. Napjában sok ember bámult meg, de egészen addig fel sem vettem, míg nem tetettem be az első pirszingem. – És célzatosan a köldökömre ütögetek. - Elkezdtek cikizni az úszótársaim, főleg, mert szőke volt a hajam az eredeti rezes barna helyett, buzinak tituláltak, aztán elvertek. Akkor sérültem le, mindkét kulcscsontom eltört – teszem hozzá. - Ezután kínosan ügyeltem arra, hogy ruha nélkül ne lásson senki, mert eleget bámultak addig és az érintésre is leginkább támadóan viselkedtem. Ez most sincs másképp, csak nem ugrom azonnal torokra, hacsak nem az ellenség markába kerülök, mert akkor két dolog állíthat le, valami Asaméval kapcsolatos, vagy ha a vállam bánja az akciómat, ugyanis sanszos, hogy a következő lesérülésemből már nem épülnék fel rendesen – osztom meg őszintén a sráccal, majd fejemmel magam után intem és biccentek neki a székre, ahol korábban én ültem, hogy nekikezdjek a hajának. - Általánosan senkivel sem érintkezem – teszem nyilvánvalóvá. - Nem kezdeményezek ilyesmit és velem szemben is ritka, hogy valaki megteszi. Asahito az, aki szerintem pedzegetheti a témát, tőle egyetlen dolgot elfogadok, ha megemeli az állam, de semmi mást, elrántom magam, vagy elhúzódom és mindkét esetben azt éreztetem vele, hogy nekiugrom, ha nem hagy békén. Ez persze őt ingerli, ám Asame gyilkos pillantásai hatásosak szoktak lenni, bár még nem volt sok alkalmam találkozni Asahitoval – magyarázom el neki, miközben hátul egy adag hajat szőkíteni kezdek és féloldalasan, a foltból előre haladva, egy átlós csíkot is kiválasztok erre a célra. - Keiyuu lehet, hogy be fog találni, a protokollt beszéljétek meg Asaméval és Nishidával, mert a srác nem tartozik a haveri társaságomba, nem tudja, hogy helyettesítve leszek ma este, de könnyen lehet, hogy Hiroto hiányát Kazu társaságával kívánja elmulasztani. Keiyuuval amolyan riválisok vagyunk, mind a ketten szeretünk kitűnni, feltűnni, de míg ő a középpontra vágyik, én csak maradandó nyomot akarok magam után hagyni az emberekben. Nem vagyok vele ellenséges, de barátságos sem. Inkább mondanám semlegesnek a viszonyulásomat hozzá, amiben általában szekáljuk, kóstolgatjuk egymást, mintha azon lennénk, hogy a megfelelő pillanatban belemarjunk a másikba – mondom ezt is el Shinjinek. Közben a kimaradó tincseket fekete festékkel pácolom be. - Ami engem jellemez és ez mindig mindenben látszik, az az öntörvényűség. Ismerem a szabályokat, ahogy a kiskapukat is, de ennél többet nem foglalkozom velük. Amilyen szabályt kell, betartok, amit akarok, megszegek, egyébként teszek magasról az egészre. Ha valamit tényleg akarok, abban Asame sem állíthat meg, ezt tartsd szem előtt – folytatom. - Sosem adom meg magam. Le tudok mondani a győzelemről, a vereséget azonban kerülöm. Ha egy harcból nem jöhetek ki jól, nem megyek bele, vagy kihátrálok belőle, de azt nem hagyom, hogy legyőzzenek. Nem kerekedhet senki fölém. Ezek az alapelvek – osztom meg ezeket is Shinjivel, mert fontosnak tartom. - Azt gondolom, ha megérted, hogyan sorolom be magam az emberek közé, tudni fogod, hogyan viselkednék adott helyzetben. Persze a káosz jellem nem egy kiszámítható valami, mindig helyzet hoz feeling igazít, de valahogy mégis sikerrel kell zárnunk a gyorstalpalódat – teszem hozzá aprót mosolyogva. Elkészülök a hajával, ezért kifújom magam, megint kezet mosok és megtörlöm azt, majd rágyújtok. A mozdulataim kamaszos eleganciával bírnak, s mélyet szívok a szálból. Megkínálom Shint is azzal, hogy elé dobom a dobozt és lazán elvigyorodom. - Kedvtelésből dohányzom, az élvezetet keresem ebben is, úgyhogy napi max öt-hat szálat szívok el, amiből kettő-három kávé mellé társul étkezés utánra, attól függ persze, hány étkezésre jut idő egy nap – osztom meg vele az infót. - A cigi szentség, ezzel tudom, hogy gesztikulálok. – És valóban, az arcomhoz emelem, megforgatom magam előtt, és a füsttel is játszom.
- Nem sértődöm meg – mondom fel sem pillantva a tevékenységemből. Dobok két kisebb szegecsekkel díszített csuklódíszt a kiválasztott összeállításra, majd láncokat és biztostűket keresek elő. - Apám amerikai, anyám japán, szóval érthető, miért nem illik a nevemhez a sanozás – magyarázok tovább. - A hálóban történő dolgokat mi sem beszéljük meg – kötöm ki komolyan. - Az éppen aktuális... - emelem ki a szavait, majd elkuncogom magam. - Hagyjuk a témát – kérem aztán sietősen, mert erről nem szeretek és nem is akarok beszélgetni. - Abban Asame és Kazu tud neked segíteni, mert nem látom magam kívülről. Ha sok indulatom van, szélesebb körben kommunikálok, egyébként főleg az arckifejezéssel és testtartással fejezem ki magam – válaszolok fel nem tett, de a levegőbe lógatott kérdésére. - Egyébként meg dumálok – teszem hozzá elvigyorodva, ezzel kicsit heccelve is Shinjit. Az összeállításához dobok még egy szegecselt, láncos övet, a fekete tornacipőmet, majd a kiürített övtáskámat. - Nem untatsz, de most nincs túl sok időnk igazából beszélgetni – mondom meg neki őszintén. - A samazás is felejtős – jegyzem meg neki ravasz vigyorral.
Míg hajat most, végiggondolom a kérdésére a választ. Rázós téma az érintés, megint hosszabb magyarázatra szorul, de igyekszem kicsit megalapozni azt is, miért állok hadilábon ezzel.
- Persze. – És a fürdőbe megyek, hogy adjak Shinnek törölközőt. - Sokáig úsztam, az életcélom volt ismert, kiemelkedő versenyzőnek lenni, de lesérülés miatt elestem ettől a lehetőségtől. Napjában sok ember bámult meg, de egészen addig fel sem vettem, míg nem tetettem be az első pirszingem. – És célzatosan a köldökömre ütögetek. - Elkezdtek cikizni az úszótársaim, főleg, mert szőke volt a hajam az eredeti rezes barna helyett, buzinak tituláltak, aztán elvertek. Akkor sérültem le, mindkét kulcscsontom eltört – teszem hozzá. - Ezután kínosan ügyeltem arra, hogy ruha nélkül ne lásson senki, mert eleget bámultak addig és az érintésre is leginkább támadóan viselkedtem. Ez most sincs másképp, csak nem ugrom azonnal torokra, hacsak nem az ellenség markába kerülök, mert akkor két dolog állíthat le, valami Asaméval kapcsolatos, vagy ha a vállam bánja az akciómat, ugyanis sanszos, hogy a következő lesérülésemből már nem épülnék fel rendesen – osztom meg őszintén a sráccal, majd fejemmel magam után intem és biccentek neki a székre, ahol korábban én ültem, hogy nekikezdjek a hajának. - Általánosan senkivel sem érintkezem – teszem nyilvánvalóvá. - Nem kezdeményezek ilyesmit és velem szemben is ritka, hogy valaki megteszi. Asahito az, aki szerintem pedzegetheti a témát, tőle egyetlen dolgot elfogadok, ha megemeli az állam, de semmi mást, elrántom magam, vagy elhúzódom és mindkét esetben azt éreztetem vele, hogy nekiugrom, ha nem hagy békén. Ez persze őt ingerli, ám Asame gyilkos pillantásai hatásosak szoktak lenni, bár még nem volt sok alkalmam találkozni Asahitoval – magyarázom el neki, miközben hátul egy adag hajat szőkíteni kezdek és féloldalasan, a foltból előre haladva, egy átlós csíkot is kiválasztok erre a célra. - Keiyuu lehet, hogy be fog találni, a protokollt beszéljétek meg Asaméval és Nishidával, mert a srác nem tartozik a haveri társaságomba, nem tudja, hogy helyettesítve leszek ma este, de könnyen lehet, hogy Hiroto hiányát Kazu társaságával kívánja elmulasztani. Keiyuuval amolyan riválisok vagyunk, mind a ketten szeretünk kitűnni, feltűnni, de míg ő a középpontra vágyik, én csak maradandó nyomot akarok magam után hagyni az emberekben. Nem vagyok vele ellenséges, de barátságos sem. Inkább mondanám semlegesnek a viszonyulásomat hozzá, amiben általában szekáljuk, kóstolgatjuk egymást, mintha azon lennénk, hogy a megfelelő pillanatban belemarjunk a másikba – mondom ezt is el Shinjinek. Közben a kimaradó tincseket fekete festékkel pácolom be. - Ami engem jellemez és ez mindig mindenben látszik, az az öntörvényűség. Ismerem a szabályokat, ahogy a kiskapukat is, de ennél többet nem foglalkozom velük. Amilyen szabályt kell, betartok, amit akarok, megszegek, egyébként teszek magasról az egészre. Ha valamit tényleg akarok, abban Asame sem állíthat meg, ezt tartsd szem előtt – folytatom. - Sosem adom meg magam. Le tudok mondani a győzelemről, a vereséget azonban kerülöm. Ha egy harcból nem jöhetek ki jól, nem megyek bele, vagy kihátrálok belőle, de azt nem hagyom, hogy legyőzzenek. Nem kerekedhet senki fölém. Ezek az alapelvek – osztom meg ezeket is Shinjivel, mert fontosnak tartom. - Azt gondolom, ha megérted, hogyan sorolom be magam az emberek közé, tudni fogod, hogyan viselkednék adott helyzetben. Persze a káosz jellem nem egy kiszámítható valami, mindig helyzet hoz feeling igazít, de valahogy mégis sikerrel kell zárnunk a gyorstalpalódat – teszem hozzá aprót mosolyogva. Elkészülök a hajával, ezért kifújom magam, megint kezet mosok és megtörlöm azt, majd rágyújtok. A mozdulataim kamaszos eleganciával bírnak, s mélyet szívok a szálból. Megkínálom Shint is azzal, hogy elé dobom a dobozt és lazán elvigyorodom. - Kedvtelésből dohányzom, az élvezetet keresem ebben is, úgyhogy napi max öt-hat szálat szívok el, amiből kettő-három kávé mellé társul étkezés utánra, attól függ persze, hány étkezésre jut idő egy nap – osztom meg vele az infót. - A cigi szentség, ezzel tudom, hogy gesztikulálok. – És valóban, az arcomhoz emelem, megforgatom magam előtt, és a füsttel is játszom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése