273.

Shinji

Mindent úgy csinálok, ahogy kéri, így mikor int és leültet a tükör elé, megteszem. Na ebből mi lesz? Nem biztos, hogy akarom tudni, de ha még jól is áll, majd felkérem, hogy néha napján csinálja meg nekem. Figyelem a tükörből, ahogy dolgozik, miközben hallgatom azt, amit mond. Azt hiszem, a következő gond az, hogy meg kell szoknom, hogy nem samázok senkit. Nem lesz egyszerű...

- Azt hiszem, egyedül ez a samázás lesz nehezebb dió – mondom könnyedén. - Tipikus – szólalok meg, mikor azt ecseteli, hogy megverték és emiatt ugrott az úszókarrierje. - Ha valaki egy kicsit is más, már nekiugranak. Teljesen mindegy, hogy szóval vagy tettel, megteszik... - vonom meg vállam, de csak annyira, hogy ezzel még ne akadályozzam a munkában. - Igazából azért próbálkozom beszélgetni... dumálni veled, hogy szokjam a helyzetet – vallom be neki. - Nem vagyok az a beszédes fajta, mellesleg könnyebb úgy megismerni a stílusodat a beszédben, ha közben ténylegesen is beszéltetlek – mosolyodom el, s mikor végez és megkínál cigivel, elfogadom azt. Kihúzok egy szálat a dobozból, majd rágyújtok. Ezzel nem lesz gondom, a dohányzás nálam is valami rituáléféle, amit nem művelek túl gyakran, de előfordul, hogy rágyújtok. Most is ezt teszem. Meggyújtom cigarettám végét, majd nézve a szálat ráfújom a füstöt. - Ezzel talán nem lesz gondom, A cigi nálam is rituálé. Ritkán csinálom, de akkor megadom a módját – mondom komolyan, majd csendben maradok és elgondolkodom azokon, amiket mondott Keiyuuról. Nagano-sama és Morikawa-sama is ott lesz ma a versenyen, ezt tudom, tehát a hozzájuk tartozó pártfogoltak is minden bizonnyal. Keiyuu nem lesz egyszerű falat, bár ha nagyon szívózik, azért vissza tudok szólni neki. - Szóval káosz jellem – nézek rá. - Az egyetlen káosz, ami nálam uralkodik, az a szobámban tanyázik – osztom meg. - Elég összetett vagy – mondom neki elismerően.