275.

Shinji

A ruhákat, amiket kiválasztottam, nem ördöngösség felvenni, bár a nadrággal sikerül bénáznom egy sort. Na igen, azért annyira nem vagyunk egy méret, de végül sikerül ezt is magamra varázsolni. A kiegészítőkkel megküzdök még úgy is, hogy Deon elmagyarázza, mit hogy merre és meddig, de végül azt hiszem, egészen jól sikerült a dolog. Legalábbis abból következtetve, amennyit látok magamból így, ezért miután végzek a dologgal és csak egy egészen kicsit kell rajtam igazítani, megvárom, míg ő is elkészül. Most már tényleg kezdek idegessé válni, így előkotrom öltönykabátom zsebéből saját cigimet és rágyújtok ismét. Kiélvezek minden slukkot és percet, amit eltöltök a füstölgő nikotinrúddal, miközben azt várom, hogy Deon is átöltözzön. Elfordulok, mert nem akarom őt bámulni, sem zavarba hozni azzal, hogy esetleg ránézek, tanulva még így is a mozgását, lesve, hogy miként és hogyan csinál mindent. Miután végez és kijelenti, hogy készen vagyunk, elnyomom a csikket a hamutartóban. Akkor most jön a neheze, megjelenni Ryuuichi és Asame előtt és még úgy is viselkedni, mint Deon.


Megvárom, míg Deon engedélyt ad az indulásra. Bármennyire is szerepet játszunk, bennem még azért erősen munkál, hogy ő Asame pártfogoltja és ugyanolyan tisztelet és viszonyulás jár neki, mint Asame-samának. Ha valamit az emberbe nevelnek, attól nehezen szabadul meg... Mielőtt azonban belépnénk a dolgozószobába, ahol a főnök és Ryuuichi tartózkodik, még szólok Deonnak, hogy várjon egy kicsit.

- Teszteljük le, mennyire lett hiteles a dolog – kacsintok rá és nagyot fújtatva lenyugtatom magam, hogy megkezdjük a színjátékot. Belépek az ajtón, egyelőre nem emelve fel a fejem, mert különben azonnal rájönnek.

- Hogy haladsz Shinjivel? - jön a kérdés Asame-samától, mire a megbeszéltek szerint Deon szólal meg az ajtó rejtekéből.

- Menthetetlen, használhatatlan - jelenti ki, mire végre mind a ketten felénk fordulnak Ryuuval, majd Asame-sama feláll a helyéről és közelebb lépve végigmér mindkettőnket.

- Egy-null oda – jelenti ki. - Melyikőtök volt ez az elmés, hogy már most megszívattok? - kérdezi komolyan, mire Deon vigyorogva rávágja, hogy az enyém. - Remek munkát végeztél – néz végig rajtam még egyszer.