274.

Deon

- Elhiszem, hogy nem akarsz hasonmás lenni – mondom őszintén. Nem egyszerű naivitás ez a részemről, hanem magamból kiindulva én sem akarok másmilyen lenni, mint amilyen vagyok, mint amit magamnak érzek. - Megtarthatod, mindig spontán, kedv alapján csinálom meg a hajam – magyarázom, miközben átrázom a tincseit, majd befésülöm még vizesen, így előkészítve a vágást. Ezután nem törődve túlzottan azzal, hogy mindent beszórok az apró hajszálakkal, amiket levágok, kezdem kialakítani a frizuráját. Nem vagyok fodrász, de nagyon még nem csesztem el a saját hajamat sem, amit azért jóval nehezebb megcsinálni, mint másét. Néha leereszkedem Shinji mellé, hogy nagyjából az ő szemszögéből lássam, amit művelek, de a közelség mindkettőnknek idegen dolog, ezért a muszájnál többet nem töltök így el. Végül beszárítom a haját, hogy olyan szanaszét álló legyen, mint az enyém szokott, aztán itt-ott feltupírozom és vigyorogva szemlélem meg a művemet. Hasonlít rám, idézi a stílusomat is és neki is jól áll. Örülök, hogy Shinji is osztja a véleményem, és halkan kuncogok a meglátásán. Mintha nem is ő lenne? Lehet így érezni, de hogy ő-e így, csak ő tudhatja. - Öltözz át abba, amit választottál, addig én kimosom a hajamból a festékeket – mondom neki, s már állok is fel, hogy otthagyjam a szobámban. Nem hiszem, hogy nagyon bonyolult lenne belebújni a cuccaimba, de majd korrigálom, ha valami nem tökéletes. A zuhany alá lógatva a fejem eltávolítom a maszatot, megtörlöm a hajam, aztán vigyorgok egyet színes fejű képmásomra a tükörben. Egészen jól néz ki már most a dolog, a szőke is úgy néz ki egyelőre, hogy fogott kellően, nem lettem olyan hamvas világos szőke, mint elsőre terveztem, de nem is gond, a pink élénkíti a színét. Jó lesz ez, csak meg kell szárítani. Előtte azonban visszamegyek a szobába és visszaülök a székre, hogy most megvágjam a saját hajamat is. Közben a tükörben figyelem Shint. - A láncokat, amit tudsz, akaszd a nadrág övtartójára, amiket nem, biztostűkkel illeszd, ahova jólesik – mondom neki. - Az apróbb láncokat akár a pólódra, vagy az ingedre is aggathatod, ahogy random a biztostűket is – teszem hozzá. Forgolódom, ügyeskedek-ügyetlenkedek, de a hajam lassan csak rövidül, ugyanúgy darabos lesz, mint Shinjié, a frufrum már nem fog a szemembe lógni, bár így eltűrni sem fogom egykönnyen, de majd ráérek ezen akkor izgulni, ha nincs időm sokat pepecselni a frizurámmal. A vágás után jön a beszárítás, előre hajtom a fejem és száliránynak ellentétesen szárítom meg, ettől, mikor elkészülök, olybá tűnök, mint egy hímoroszlán. Kicsit színesen és megtépve. És nevetek rajta. Megrázom, átfésülöm, betupírozom és tökéletessé válik ez az alkotásom is.


Izgalom lesz úrrá rajtam, ahogy eszembe jut, Asame milyen képet vág majd a változáshoz. Szinte rögtön magamra akarom aggatni Shinji egyszerűbb ruháit, hogy még nagyobb ütés legyen a változás, de megállom, még gyönyörködöm kicsit az új hajamban. Tatsuki is les majd egyet...