Asame
Halványan elmosolyodom a megrováson. Úgy volt, de itt vagyok, nem? Ez a lényeg.
- A körülményekhez képest vigyáztam – felelem neki csendesen, újra végigsimítva arcán. - Ha csak mindenki ennyire utálna, mint te engem, csibém, már nem lenne okom aggódni semmin – mosolyodom el. A beszéd még nehézkes és elég sok energiámba kerül, de megküzdök, mert hallani akarom még a kölyköt. - A végén még tőled fognak rettegni helyettem – heccelem kicsit, ahogy Ryuuichi és Shinji agyának helyretételéről beszél. Még nehezen megy az egybefüggő beszéd, de igyekszem szépen sorban összerakni mindent fejben. - Idehívod Ryuuichit? - kérdezem halkan. - Tudni szeretném, hogy állnak a dolgok – teszem hozzá csendesen. A yakuza énem ilyenkor is dolgozik és ezen senki nem fog változtatni. - Benne van a száma a telefonomban - mondom csendesen. Nem akarom, hogy Deon elmenjen, így a leggyorsabb a dolog.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése