- Ezért a büntetésért... - hagyom félbe a mondatot. - Na jó, bevallom, elirigyeltem a sok fémet a testedben, csak nem találtam hozzá megfelelő piercingest, így jobb híján maradt ez – mosolygok rá. - Nem életcélom begyűjteni az összes golyót, azt keressék meg a fémdetektorok. Szeretek bizonyítani – mondom csendesen. - Nem csak neked, magamnak is – teszem még hozzá. - Fel kell készítenem őket akkor a legrosszabbra – sóhajtom, mikor közli velem, hogy gyógyuljak fel és mentsem meg a ház népét a rájuk szabadított sárkánytól, vagyis tőle. Persze érzem a szavaiban lévő célzást is, miszerint díjazná, ha kivételesen megülnék a seggemen és minden utasítást betartanék. Nem ígérek semmit, majd meglátjuk. - Lux továbbra is találkozni akar veled, vagy letett erről? - kérdezem csendesen. Ezek szerint még mindig előnyben vagyunk, ha Deon nem tud semmit azzal kapcsolatban, mit akart Lux és az apja. - Egyszer vagyok eszméletlen és menekültszállót csináltok a házamból? - kérdezem, de semmi megrovás nincs a hangomban kivételesen, csak akkor sem szálloda vagyok. - Asahito mit keres itt? - válik hangom kicsit rideggé, ahogy az öcsémet említi. Mindig ott kell lennie, ahol nem... Néha tényleg kezdek belefáradni abba, hogy levakarjam magamról. Csak tudnám, mit akar tőlem ennyire! - Kazuki hogy van? - kérdezek rá, ami még érdekel. - Mikor otthagytam Nishidának, elég rossz bőrben volt a kölyök – árulom el neki. - Nem kis ütést kaphatott a fejére.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése