Ó, igen, gondoltam, hogy tetszeni fognak az érveim és élvezni fogod, hogy az ágyat nyomhatod, de ez csak a hab, amit kaphatsz, Asame, a tortát megettem, tökéletesen kihagyva téged és ezt hamarosan megérzed, hogy ha akadékoskodsz. Addig jó neked, míg dorombolok, mert ha morgok, bezárlak az álmok világába, hogy felgyógyulj. Akarlak téged, nem csak szexuálisan, hanem mindenhogyan. Te vagy az, aki megfékezhet engem, aki taníthat, akitől a legtöbbet várom el és ha csak úgy tudlak életben tartani, hogy az ágyhoz szögezlek, meg fogom tenni, gátlások nélkül.
- Neked nem állna jól a pirszing – vallom be Asaménak őszintén. – A bőrödön meg nem fognak különlegességet nyújtani a hegeid, ha csak azok borítanak – teszem hozzá, bár már nem akkora élvezettel, mint korábban. Igazából kerülgetem a forró kását, játszadozom vele, de csak azt akarom burkoltan nyomatékosítani benne, hogy nem szeretném mindig ápolni. Nem azért, mert ez teher lenne nekem, hanem mert így nem tud tanítani, folyton aggódnom kell érte, … Úgyis tudja. Vagy nem? Majd jól fejbe vágom, ha nem érti meg. – Nekem akkor bizonyíthatsz a legtöbbet, ha tanítasz – osztom meg vele az igazságot. Persze eszembe jut, hogy ha a tökös legényt akarja adni, akkor dugjon meg többször, ahhoz viszont tudnia kell fájdalommentesen mozognia, de nincs már kedvem tovább heccelni. Örülök, hogy él, hogy beszélhetek vele, még annak ellenére is, hogy ennyire gyenge. Hamarosan úgyis vagy visszaalszik, vagy adok neki a nyugtatóból, hogy visszaaludjon. Most az elsődleges, hogy pihenjen, minden más ráér. Természetesen nem ő lenne, ha még az ágyban fekve is nem a yakuzasághoz kapcsolódó dolgok érdekelnék. Még jó, hogy mindent megkérdeztem Ryuuichitől. – Jövő hét hétfőn négyre vár az új tartózkodási helyén – mondom el Asaménak. – Tatsuki, idézem, melegen ajánlja, hogy visszautasítsam, de egyelőre még nem tartottam fontosnak, hogy eldöntsem, hogy vegyem rá Luxot, hogy visszamenjen Kínába. Szerintem miattam van itt, mert ha nem így lenne, most eresztette volna ránk a kutyáit, tekintve, hogy elég bizonytalan lábakon áll a csapatunk – magyarázom komolyan Asaménak. – Máskülönben ő üzente Tatsuki emberén keresztül, hogy nem tagja a Triádoknak, ezért nincs okunk likvidálni – teszem még hozzá. – Amíg nem támad ránk, addig igazat adok neki – teszem nyilvánvalóvá az álláspontomat. – Ideje felhagynod a magányos farkas szereppel, Asame, mert tényleg sok embernek számít, élsz-e vagy halsz-e – mondom meg neki komolyan, mikor nemtetszését fejezi ki a vendégszeretete kinyilvánítása kapcsán. – Asahitonak köszönheted, hogy életben maradtál – közlöm vele kicsit viszonozva a ridegségét. – Majdnem meghaltál, egy kibaszott centin múlott, hogy nem szívbe kaptad azt a golyót, ráadásul nagyon sok vért veszítettél, úgyhogy légy hálás az öcsédnek – most kimondom ezt a szót, méghozzá nyomatékosítva -, amiért a vérét adta neked! – szólítom rá fel immár élek nélkül. – Sugalltam neked korábban, hogy szerintem Asahito szeretne veled testvériesebb kapcsolatot, amire te azt mondtad, hogy nem tudsz vele mit kezdeni, én viszont azt mondom, elég, ha elfogadod a létezését és megpróbálod megismerni őt. – Próbálok szelídebb hangot megütni, mert nem vagyok senki, hogy bármire kötelezzem Asamét, csak feldühít, hogy ilyen ellenséges az öccsével. - Nem azért, mert magad is elismerted, hogy veszélyes yakuza lehetne és komoly szövetségest nyerhetsz a személyében, hanem mert álláspontom szerint ezzel bebizonyította, hogy méltó a figyelmedre. Persze a döntés a te kezedben van, jogod van őt, az áldozatát és mindent megtagadni, de véleményem szerint megérdemel egy esélyt, bármilyen is – jelentem ki és éreztetem Asaméval, hogy az álláspontom már nem fog megváltozni. – Asahito olyan, mint én, csinálja a bajt, hogy felhívja magára a figyelmet, lázad, hogy úgy élhessen, ahogy neki kényelmes és jó, de kockáztat, ha olyan valakiről van szó, aki fontos neki. Mielőtt bármit döntesz vele kapcsolatban, gondold ezek alapján újra a kapcsolatodat vele – kérem szépen őt. – Én úgy képzelem el a jövőmet, hogy számíthatunk egymásra azokkal, akikkel ilyen kapcsolatot lehet kötni. Azt akarom, hogy Kazuval szövetségben haladjunk, támogatni akarom Hirotot, mert megnyerte magának a tiszteletemet és béke jobbot fogok nyújtani Asahitonak és Yorunak holnap, mert hiszek bennük. Nevezheted romantikus álomképnek, túlidealizált vágynak, de bárminek is tartsd, ez engem nem állít meg – mondom elszántan. – Úgy gondolom, csak akkor vehetjük fel a versenyt bárkivel, ha tudunk egymásra támaszkodni és ebben igazat kell adnod nekem, mert te is kurva nagy szarban lettél volna párszor, ha nincs senki, aki melléd áll. Erre mindenkinek szüksége van és az érdek vagy a félelem csak időleges kapocs két ember között – jelentem ki, ezzel egyértelművé téve, hogy már túlnőttem az ábrándozáson, nagyon is terveknek nevezhetők az elképzeléseim a jövőmet illetően. – Nem tudok Kazuról semmit, Ryuu beszélt csak Nishidával – válaszolom csendesen.
- Neked nem állna jól a pirszing – vallom be Asaménak őszintén. – A bőrödön meg nem fognak különlegességet nyújtani a hegeid, ha csak azok borítanak – teszem hozzá, bár már nem akkora élvezettel, mint korábban. Igazából kerülgetem a forró kását, játszadozom vele, de csak azt akarom burkoltan nyomatékosítani benne, hogy nem szeretném mindig ápolni. Nem azért, mert ez teher lenne nekem, hanem mert így nem tud tanítani, folyton aggódnom kell érte, … Úgyis tudja. Vagy nem? Majd jól fejbe vágom, ha nem érti meg. – Nekem akkor bizonyíthatsz a legtöbbet, ha tanítasz – osztom meg vele az igazságot. Persze eszembe jut, hogy ha a tökös legényt akarja adni, akkor dugjon meg többször, ahhoz viszont tudnia kell fájdalommentesen mozognia, de nincs már kedvem tovább heccelni. Örülök, hogy él, hogy beszélhetek vele, még annak ellenére is, hogy ennyire gyenge. Hamarosan úgyis vagy visszaalszik, vagy adok neki a nyugtatóból, hogy visszaaludjon. Most az elsődleges, hogy pihenjen, minden más ráér. Természetesen nem ő lenne, ha még az ágyban fekve is nem a yakuzasághoz kapcsolódó dolgok érdekelnék. Még jó, hogy mindent megkérdeztem Ryuuichitől. – Jövő hét hétfőn négyre vár az új tartózkodási helyén – mondom el Asaménak. – Tatsuki, idézem, melegen ajánlja, hogy visszautasítsam, de egyelőre még nem tartottam fontosnak, hogy eldöntsem, hogy vegyem rá Luxot, hogy visszamenjen Kínába. Szerintem miattam van itt, mert ha nem így lenne, most eresztette volna ránk a kutyáit, tekintve, hogy elég bizonytalan lábakon áll a csapatunk – magyarázom komolyan Asaménak. – Máskülönben ő üzente Tatsuki emberén keresztül, hogy nem tagja a Triádoknak, ezért nincs okunk likvidálni – teszem még hozzá. – Amíg nem támad ránk, addig igazat adok neki – teszem nyilvánvalóvá az álláspontomat. – Ideje felhagynod a magányos farkas szereppel, Asame, mert tényleg sok embernek számít, élsz-e vagy halsz-e – mondom meg neki komolyan, mikor nemtetszését fejezi ki a vendégszeretete kinyilvánítása kapcsán. – Asahitonak köszönheted, hogy életben maradtál – közlöm vele kicsit viszonozva a ridegségét. – Majdnem meghaltál, egy kibaszott centin múlott, hogy nem szívbe kaptad azt a golyót, ráadásul nagyon sok vért veszítettél, úgyhogy légy hálás az öcsédnek – most kimondom ezt a szót, méghozzá nyomatékosítva -, amiért a vérét adta neked! – szólítom rá fel immár élek nélkül. – Sugalltam neked korábban, hogy szerintem Asahito szeretne veled testvériesebb kapcsolatot, amire te azt mondtad, hogy nem tudsz vele mit kezdeni, én viszont azt mondom, elég, ha elfogadod a létezését és megpróbálod megismerni őt. – Próbálok szelídebb hangot megütni, mert nem vagyok senki, hogy bármire kötelezzem Asamét, csak feldühít, hogy ilyen ellenséges az öccsével. - Nem azért, mert magad is elismerted, hogy veszélyes yakuza lehetne és komoly szövetségest nyerhetsz a személyében, hanem mert álláspontom szerint ezzel bebizonyította, hogy méltó a figyelmedre. Persze a döntés a te kezedben van, jogod van őt, az áldozatát és mindent megtagadni, de véleményem szerint megérdemel egy esélyt, bármilyen is – jelentem ki és éreztetem Asaméval, hogy az álláspontom már nem fog megváltozni. – Asahito olyan, mint én, csinálja a bajt, hogy felhívja magára a figyelmet, lázad, hogy úgy élhessen, ahogy neki kényelmes és jó, de kockáztat, ha olyan valakiről van szó, aki fontos neki. Mielőtt bármit döntesz vele kapcsolatban, gondold ezek alapján újra a kapcsolatodat vele – kérem szépen őt. – Én úgy képzelem el a jövőmet, hogy számíthatunk egymásra azokkal, akikkel ilyen kapcsolatot lehet kötni. Azt akarom, hogy Kazuval szövetségben haladjunk, támogatni akarom Hirotot, mert megnyerte magának a tiszteletemet és béke jobbot fogok nyújtani Asahitonak és Yorunak holnap, mert hiszek bennük. Nevezheted romantikus álomképnek, túlidealizált vágynak, de bárminek is tartsd, ez engem nem állít meg – mondom elszántan. – Úgy gondolom, csak akkor vehetjük fel a versenyt bárkivel, ha tudunk egymásra támaszkodni és ebben igazat kell adnod nekem, mert te is kurva nagy szarban lettél volna párszor, ha nincs senki, aki melléd áll. Erre mindenkinek szüksége van és az érdek vagy a félelem csak időleges kapocs két ember között – jelentem ki, ezzel egyértelművé téve, hogy már túlnőttem az ábrándozáson, nagyon is terveknek nevezhetők az elképzeléseim a jövőmet illetően. – Nem tudok Kazuról semmit, Ryuu beszélt csak Nishidával – válaszolom csendesen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése