Magabiztosan ráfogok Kazu vállára, nehogy beleszédüljön a kádba, mikor hirtelen felemeli a fejét és meginog. A frászt hozza rám, ha őszinte akarok lenni, de az ösztön, hogy megtartsam, erősebb és gyorsabb, minthogy az ijedtség lebéníthasson. Nem lehet neki könnyű, be is vallja, hogy pocsékul van.
- Persze, hogy segítek – mondom neki és kinyújtom a dossziét a pirszingesemnek, majd Kazu kezét átvetem a vállamon, derekát pedig átkarolom, hogy visszatámogathassam az ágyához. Tatsuki a pillantásával kérdezi meg, segítsen-e, de nemet intek neki, ezért csak kényelembe helyezi magát nem messze tőlünk a szőnyegen. Lábait kinyújtja, hanyagul maga mellé dobja az adatokkal teli dossziét, karjain maga mögött megtámaszkodik és elégedett nagymacskaként néz rám fel, mint aki jól végezte dolgát és most a dicséretet is várja ezért. Míg leeresztem Kazut az ágyra és mellé ülök, egy „de hülye vagy”-vigyort küldök a tetoválómesternek, aztán barátomhoz fordulok. – Helyzethez képest remekül, nagyjából durmolni fog egész nap – árulom el mosolyogva, s mikor pillantása a földön ülő férfire siklik, bemutatom neki: - Ő a pirszingesem, Tatsuki. Jelenleg a testőröm is és az ő tetkószalonja lesz az első, amit a magaménak tudhatok.
- Micsoda magabiztosság… - szól be nekem elégedett vigyorral a képén. Vállat vonok.
- Van mire fel – közlöm vele lazán, aztán újra figyelmen kívül hagyom egy kicsit őt. – Mi az, amit tudni akarsz? – kérdezem meg Kazutól. Nem tudom, jó ötlet-e beszélni neki, de ha magamból indulok ki, talán igen. Remélhetőleg Nishida az ő fejét nem szedi le a lepcses szám miatt, ahogy Asame morgott nekem korábban Kazué miatt. Bocs, fiúk, de mi megbeszélünk dolgokat, ha tetszik nektek, ha nem.
- Konkrétan teljes képszakadás van onnantól, hogy Asame kitett Nishida kocsija mellett. Azt elmondta, hogy Fei meghalt és Asame megsérült, de körülbelül ennyiben megállt a dolog.
- Nagyszerű – mondom. – Tehát akkor lényegében semmit sem tudsz – teszem hozzá vigyorogva. – Asamét lelőtték, hajszálon, pontosabban egy centin múlt az élete, de most már megmarad. Ryuuichivel ketten tartjuk a frontot, most mi csináljuk azt, amit Asaménak kellene. Kobayashit és az apámat letartóztatták, gondolom, leadták a tévében is a dolgot, mert anyám teljesen kivolt éjjel, szóval elugrottam hozzá is. Van még egy kínai, aki ugyan nem Triádok tag, de okozhat kellemetlenségeket. Ő az egykori mentorom, aki támogatott az úszói pályafutásomban és feltétlen találkozni akar velem, ám bizonyosan köze van a Triádokhoz, úgyhogy azt gyanítom, most az elsődleges feladat hazarugdalni őt.
- Valószínűleg, legalábbis ez lenne a leglogikusabb lépés... Akkor ezért van nyakig elmerülve Nishida a papírjaiban - gondolkodik el. - Másrészről meg ha ennyire téged akar és ennyi év után is, gondolom, nem marad majd nyugton a seggén, amíg meg nem kaparintja azt, amiért jött - folytatja a hangos gondolkodást. - Akihitoval mi van? Róla sem tudok semmit egy ideje.
- Igen, ez sanszos, hogy azért – ismerem el, aztán lesütöm a tekintetemet. Kazunak igaza van, Lux most csak kivár, ha hétfőn nem jelenek meg nála, elkezdi megszervezni, hogy valamilyen módon mégis „megkaparintson”. Szörnyen hangzik ez a szó a személyemre vonatkoztatva… mintha valami tárgy lennék, amit elvehetnek Asamétól… Megborzongom ettől.
- Nem fog a közeledbe kerülni – közli velem Tatsuki, mire felpislantok rá. Az arckifejezése komoly, még azt is feltételezem, hogy köze van Lux felbukkanásának ahhoz, hogy őriz engem. Vajon ez azt jelenti, hogy egykori mentorom veszélyesebb ellenfél Feinél? Nem vagyok biztos benne, hogy nem, ami aggaszt. Hétfő nincs olyan messze, Asame addig nem szedi össze magát annyira, hogy meg tudjon védeni, ha erre lenne szükség. Tatsuki ugyan velem van, Ryuuichi sem fog cserbenhagyni és most Shinjit is rám állította, mégis... Ijeszt a gondolat, hogy ez a sok védelem azért jár nekem, mert Lux vadászik rám. Nem vagyok préda. Szeretném azt hinni, hogy a pirszingesem csak az állapotom miatt aggódik, nem amiatt, hogy az a vén kecske végül csak eléri, amit akar, vagyis engem.
- Hagyjuk a Lux-témát. Amúgy sem tudok róla sokat – teszem hozzá a biztonság kedvéért, és ennek megfelelően válaszolok Kazu kérdésére. – Ryuuichi ma beszél vele, merthogy már egész jól van, nem ugrándozhat, de nem kell nyomnia sem kötelező jelleggel az ágyat.
- Ennek örülök, azért érdekelne, mit tudott meg, ami miatt ennyire elverték - sóhajtja. - Valami rohadtul azt súgja nekem, hogy az információnak, amit Akihito megtudott, köze van ehhez a Luxhoz és Feihez... Tulajdonképpen azon kívül, hogy Asame védeni akart, mi volt a valódi oka annak, hogy hasonmás kellett a versenyre? Nishida csak annyit mondott, hogy viselkedjek Shinjivel úgy, mintha te lennél, de nem igazán avatott be a dologba.
- Engem is érdekel - vallom be őszintén.
- Kazuki, szállj le a Lux-témáról - szólítja fel és figyelmezteti egyszerre erélyesen őt Tatsuki. - Nem véletlenül nem beszélték meg Deonnal ezt - teszi hozzá, én pedig elég kellemetlenül kezdem érezni magam. Zavar, hogy nem tudom az okot, pedig nagyon úgy fest, hogy fontos infó. Mi lehet az?
- A valódi ok... - kezdem, hogy rásegítsek a túllendülésre -, hogy majdnem biztosak voltunk benne, hogy a versenyen én leszek Fei célpontja. Ha engem hurcolt volna magával, nagy szarban lettünk volna - mondom meg nyíltan. - Igazából tök nehéz volt megszülni, hogy hasonmásom lesz, mert Asame nagyon sokáig ragaszkodott ahhoz, hogy ő és te vigyázzatok rám. Nekem ez rohadtul nem volt ínyemre és kezdtem kiakadni, ezért kértem egy kimenőt Tatsukihoz és miután visszajöttem, ő ajánlotta, hogy nem kell megjelennem a versenyen. Ezután már kézenfekvő volt egy hasonmás, nekem meg alig volt időm Shinjit olyanná tenni külsőre, mint én - mesélem félig mosolyogva. - Akarod elmesélni, hogy mértük le, mennyire sikerült jól a belépőd Asaméhoz? - kérdezem meg Shint.
- Ahhoz képest rohadt jó munkát végeztél - mondja nekem Kazu elismerően, mire elvigyorodom, hiszen tisztában vagyok ezzel a ténnyel. Asame arcáról tökéletesen lejött, hogy remek munkát végeztünk. Mert ez nem csak az én érdemem.
- Fényezzelek kicsit? - kérdez vissza Shinji mosolyogva. - Én léptem be az ajtón Deon helyett Asame-sama dolgozószobájába, ő pedig lazán közölte a főnökkel, hogy reménytelen vagyok - vonja meg vállát. Tatsuki kuncog ezen, én meg alig bírom ki, hogy ne intsem le mindkettejüket.
- Nem csak az én érdemem - közlöm Shinjivel. - Egyébként is a te ötleted volt, hogy Asame tesztelje le a munkánkat - teszem hozzá lazán. - És a dolog úgy volt, hogy Asame megkérdezte az ál-Deontól, hogy hogy halad Shinjivel, és arra mondtam az ajtón túlról, hogy reménytelen az egész - javítom ki a srácot. - Az a fej...! Látni kellett volna...! - teszem hozzá vigyorogva. Kazu felnevet, s szerintem megnézte volna Asamét abban a pillanatban, amikor hirtelen két Deon állt előtte és rájött, hogy összekeverte őket. Igen, valóban fantasztikus volt...
- Mindig a legjobb bulikból hagytok ki - jelenti ki tetetett sértődöttséggel, Shinji viszont mosolyogva a fejét csóválja.
- Azt azért ne felejtsük el, hogy Asame-sama nem éppen azzal volt elfoglalva, ki lép be az ajtón - egészít ki engem, mire felemelem a fejem és vigyorogva megcsóválom -, de legalább bejött a dolog.
- Persze, előbb fényezünk, aztán összejárjuk a friss polírozást sáros tappanccsal, ugye? - kérdezek oda neki, mire Tatsuki megint kuncog, aztán zsebéből cigarettát húz elő és Kazura néz.
- Nehogy unatkozzanak a takarítók... - válaszol lazán a testőr.
- Szabad? - kérdezi meg tőle. Hm... Úgy tűnik, Nishida szigora hatott rá, máskülönben rágyújtott volna kérdés nélkül.
- Nem táncolok, de rágyújthatsz - válaszol gúnyos vigyorral a pirszingesemnek, majd rám néz újra. Tatsuki jót röhög, azt hiszem, Kazu határozottan szimpatikussá vált ezzel a benyögésével a számára, aztán rágyújt. - Mondd, hogy van nálad is! Nishida elkobozta az enyémet - teszi hozzá lemondóan. - Ágyfogság, cigimegvonás... cölibátus... ha így folytatja, inkább papnak megyek - folytatja és az utolsóval kihúzza a szőnyeget a lábam alól. Felvont szemöldökökkel, kínosan röhögve bámulok rá, majd lopva Tatsukira és Shinjire pillantok. A pirszingest mulatattaja a reakcióm, rám kacsint, amitől vörös leszek és inkább megcsóválom a fejem.
- Szóval kiteszel engem olyan veszélynek, hogy amiért cigit adok neked, Nishida letépi a fejem? - kérdezem meg játékosan Kazut. - A többiről nem én tehetek, nincs beleszólásom sem, úgyhogy azzal ne nekem gyere - teszem azért hozzá a biztonság kedvéért.
- Van egy Asaméd, ne félj használni - vág vissza vigyorogva. - A többi... megoldom én, de ha nem adsz most rögtön egy cigit, akkor nem Nishida lesz az, akitől félned kell - közli velem vigyorogva.
- Ja, van egy Asamém, aki jelenleg örül, hogy él és köszönjük szépen, Nishidával pont nem szeretnénk cicázni. - Nem hagyhatom annyiban, de nincs a szavaimban semmilyen él. - Óóó... előbb el kellene kapnod. - És kiugrom az ágyból, majd előhúzom a zsebemből a cigimet és meglóbálom előtte, mellettem azonban elsuhan Tatsukié és Kazu ölében landol. Elrontja a játékom és ezért morcosan pillantok le rá, de ő csak vigyorog.
- Te is megkaptad a felmentésed a fejleszedésről, a barátod se döglik bele a nikotinhiányba és nekem is már mindegy - magyarázza gálánsan.
- Amint el tudom dönteni, melyik énedet rúgjam seggbe, megteszem - közli velem Kazu, aztán Tatsukihoz fordul. - Hálám üldözni fog a sírig... bár sokra nem mész vele - mondja neki vigyorogva. - Shinji? - kínálja meg cigivel őt is már mindegy alapon, de ő nem kér.
- Ezt - felelem és visszaülök Kazuhoz, hogy a kezét a vállamra tegyem. Nem a seggbe rúgásért lelkesedem ennyire, hanem nem akarom, hogy szarul érezze magát azért, mert most nincs jól. Ez nagyon érzékeny terület és ahhoz képest, hogy mindenből kettőt lát, egészen jól viseli magát.
- Vigyázz, mit ígérsz, mert behajtom rajtad - szólal meg a férfi is, s feltápászkodik keresni egy hamutartót, mert azért nem akar a szőnyegre hamuzni, ha már Kazu ilyen nagylelkű volt vele.
- Komolyan beszél ám - suttogom barátomnak, s hogy én se maradjak ki a szórásból, veszek Tatsuki cigijéből, miután az enyémet Kazu ölébe tettem, hogy ha abból kér mégis, akkor vehessen belőle.
- A hálás pillantásomnál többet nem tudok neki nyújtani, sajnálom - kuncogja halkan és rám kacsint. Miért érzem úgy, hogy annyira azért nem sajnálja a dolgot? Elvigyorodom.
- Tudnál mást nyújtani, de nem akarsz - szólok be neki, aztán beleszívok a cigarettámba. Édes-mentolós, még mindig vagy már megint valami vad kombó, de pont ezt bírom ebben az őrült fazonban. Miután hamutálat kerített magának, mellém ül. Mondtam, nem az az engedélykérős fajta és mivel Kazu beoltotta, másodjára nem sétál bele a csapdába.
- Ja, a jobb kezem bemutatkozás céljából, meg a te szenvedésedet elnyújtani, mielőtt módszeresen rúgnálak fenékbe - vág vissza vigyorogva és rágyújt. Mélyet slukkol, lassan fújja ki a füstöt, élvezettel, ami tetszik. - Ez most felér egy orgazmussal - jelenti ki vigyorogva. Tatsukiből kitör a röhögés, én pedig idegesen dobolok párat a térdemen.
- Te figyelj... nincs egy csepp hiányod? Ha gondolod, magadra hagyunk... - ajánlkozom készségesen, de a tetoválómester mellettem csak tovább röhög. Túlságosan jót mulat, így rápillantok, de egyelőre inkább kivár, ráharap vigyorogva az alsó ajkában díszelgő karikára és lepöccinti a hamut cigijéről a tálba.
- De, nikotinhiányom, de egyedül még dohányozni is unalmas.
- Hát... akkor örülök, hogy segíthettem.
- Pontosabban én - veszi át a szót Tatsuki, majd gonosz mosollyal az arcomba fújja a füstöt.
- Részletkérdés, ha nagy leszek, meghálálom.
- Ennél is nagyobb? Tudtommal kinőtted a gyerekcipőt - hecceli őt a pirszingesem. Nézem őt, az örömöt a szemeiben. Csak annyi időre veszem le róla a pillantásom, míg belehamuzok a kezében tartott tartóba, aztán újra őt fürkészem. Szeretném tudni, miért érzi ennyire jól magát, s eszembe jut Ryuu válasza is arra a kérdésemre, miszerint azért küldte-e el Shinjit velünk, mert nem bízik benne. Nekem nincs okom a bizalmatlanságra, de neki nem is engedném, hogy megbízzon Tatsukiban. Azt szeretném, ha lenne valaki, aki kívülállóként tekint rá, elfogultság és szimpátia nélkül. A nem dohányzóra tekintek egy rövid időre, hátha leolvashatom arcáról, mit gondol a rottweileremről, de nem jövök rá, kifejezéstelen képpel figyel minket, csak a poénos részeken mosolyog.
- Rosszul informáltak... a pelenkámat is napjában négyszer cserélik még. “Nőj fel végre, Kazuki!” - idézi minden bizonnyal Nishidát. Tatsuki kérdő grimasszal néz rá, félig mosolyog, én azonban valahogy kiérzem a srác szavaiból az elégedetlenséget. - Felnőttem... az ajtókilincshez mindenképpen - teszi hozzá csendesen, lemondóan.
- Én nem lennék a helyedben ennyire büszke a pelenkáimra - vág vissza szolídan a férfi, én azonban barátságosan megdörgölöm Kazu vállát.
- Gond van? - kérdezem meg tőle őszintén.
- Nem, nincs - mosolyodik el és látom rajta, hogy nem őszinte, de nem akar ennyi ember előtt beszélni velem. - Apropó, remélem, Asame hamar rendbe jön, lóg nekem egy versennyel - vált témát, én viszont nem hagyom ennyiben, elnyomom a cigimet és kiveszem Tatsuki szájából az övét, majd fejemmel intek neki, hogy szeretném, ha kimenne. Fúj egyet, de mosolyog. Felkel az ágyról, összeborzolja a hajam, amire villogó pillantásokkal válaszolok, majd nagyvonalúan az ajtóhoz lépdel. Még visszanéz, egy utolsót, mintha azt mondaná ezzel, hogy ha szükségem van rá, szóljak, azzal távozik. Shinji már nincs a helyén, szerintem kérés nélkül is lelépett.
- Én is remélem és a versenyed sem marad el - tájékoztatom Kazut. - Sz'val mi van? - kérdezem őt csendesebb hangon.
- Semmi - sóhajtja. Persze, ez pont annyira igaz, mint az előbbi. Makacsul figyelem, miközben Tatsuki cigijét is kivégzem a hamutálban való elnyomással. - Csak besokalltam most már. Tudod, hogy nekem Nishida sokat jelent, de mióta kirobbant ez a Fei-dolog, alig van velem... Nem, ne érts félre, nem a testiség hiányzik, pont ott szarom le, ahol van, nekem az az ember hiányzik, aki akkor lesz, mikor velem van és nem gondol semmi másra... Mindegy is, ez csak az én hisztim.
- Ha mindegy lenne, nem bántana - közlöm egyszerűen. - Engem is nagyon kiborított ez az egész, Tatsuki ezért van velem állandóan. Nem egy testőr típus, de most nagyon őriz. Komolyan. Inkább ott gubbasztott éjjel Asame szobája mellett a fal tövében, mintsem aludni menjen, pedig látszik rajta, hogy hulla fáradt. Igazából én már túlvagyok a hisztin - mutatok macskakörmöket a vallomásom közben. - Asame nem véletlenül döntött úgy, hogy enged dönteni, megyek-e a versenyre. Nem szóltam egy rohadt mukkot se, ez meg nálam sokkal súlyosabb, mintha nyekeregnék, hogy de én ezt és ezt akarom. És... hát... rosszul lettem. Ha kibukom, jön az álomvilág, hogy ne picsogjak és szenvedjek... ezért figyel rám annyira Tatsuki. Én nem tudom, mi lesz azután, hogy bekómálok, de tutira nagyon nem jó, ha ennyire aggódik értem és Asaménak se szóltam, hogy ez van, mert különben kipattanna az ágyból. Fei meghalt, de ezzel közel sincs vége, úgyhogy most én mondom neked, hogy tarts ki - és rámosolygok. - Az, ahogy Luxot kezelik, nagyon baljóslatú - jelentem ki és hirtelen a dosszié jut az eszembe. A földre nézek, Tatsuki otthagyta-e, mert tudom, hogy képes lenne elvinni és belenézni, ha úgy véli, olyan információt tartalmazhat, ami rá is tartozik. Nem fogja hagyni, hogy kihagyják őt a Lux-témából, mert az hozzám is kapcsolódik, engem pedig meg fog védeni, bármitől, bármi áron. Szerencsére jófiú, nem csórta el, amiért hálás vagyok. - Ha meg is tudsz valamit... lehet, hogy jobb, ha nem mondod el nekem - ismerem be őszintén. - Van egy olyan rossz érzésem, hogy kurvára nem kéne tudnom, mi van ezzel az egésszel... Érdekel, de... Hogy mondjam? - kérdezem feszülten a hajamba túrva. El akarom mondani Kazunak, de nem szeretném, ha tudná. Szép kis paradoxon. - Lux... már tizenegy éves koromban is... fura volt velem... Tatsuki csak annyit mondott éjjel, mikor feszegettem, hogy nem az lenne a megoldás, hogy tárgyalok vele, hogy megkapja a szaros pénzét és húzzon a faszba, hogy... izé... Hogy ha nem akarom, hogy ott folytassa, ahol abbahagyta, mielőtt lesérültem... akkor távol maradok tőle. Persze ezt durvábban mondta, de érted, nem?
- Értem. Ígérem, kussolok - mosolyogja. - Azért elég levágós a szitu olyan szempontból, hogy mit akar... Téged, de szerintem ezek után tisztában vagy vele. Jobb, ha ezt a részét én sem tudom meg, nem biztos, hogy be tudnám fogni előtted a számat. - Újabb mosolyt küld nekem, de már nem tudom viszonozni őszintén.
- Igen, vágom... - mondom lesütött tekintettel. Nem tudom, Kazu kihámozta-e a mondandómból, hogy Lux évekkel ezelőtt kezdett engem körbeudvarolni, de ha igen, ha nem, hagyni akarom ezt a témát.
- Persze, hogy segítek – mondom neki és kinyújtom a dossziét a pirszingesemnek, majd Kazu kezét átvetem a vállamon, derekát pedig átkarolom, hogy visszatámogathassam az ágyához. Tatsuki a pillantásával kérdezi meg, segítsen-e, de nemet intek neki, ezért csak kényelembe helyezi magát nem messze tőlünk a szőnyegen. Lábait kinyújtja, hanyagul maga mellé dobja az adatokkal teli dossziét, karjain maga mögött megtámaszkodik és elégedett nagymacskaként néz rám fel, mint aki jól végezte dolgát és most a dicséretet is várja ezért. Míg leeresztem Kazut az ágyra és mellé ülök, egy „de hülye vagy”-vigyort küldök a tetoválómesternek, aztán barátomhoz fordulok. – Helyzethez képest remekül, nagyjából durmolni fog egész nap – árulom el mosolyogva, s mikor pillantása a földön ülő férfire siklik, bemutatom neki: - Ő a pirszingesem, Tatsuki. Jelenleg a testőröm is és az ő tetkószalonja lesz az első, amit a magaménak tudhatok.
- Micsoda magabiztosság… - szól be nekem elégedett vigyorral a képén. Vállat vonok.
- Van mire fel – közlöm vele lazán, aztán újra figyelmen kívül hagyom egy kicsit őt. – Mi az, amit tudni akarsz? – kérdezem meg Kazutól. Nem tudom, jó ötlet-e beszélni neki, de ha magamból indulok ki, talán igen. Remélhetőleg Nishida az ő fejét nem szedi le a lepcses szám miatt, ahogy Asame morgott nekem korábban Kazué miatt. Bocs, fiúk, de mi megbeszélünk dolgokat, ha tetszik nektek, ha nem.
- Konkrétan teljes képszakadás van onnantól, hogy Asame kitett Nishida kocsija mellett. Azt elmondta, hogy Fei meghalt és Asame megsérült, de körülbelül ennyiben megállt a dolog.
- Nagyszerű – mondom. – Tehát akkor lényegében semmit sem tudsz – teszem hozzá vigyorogva. – Asamét lelőtték, hajszálon, pontosabban egy centin múlt az élete, de most már megmarad. Ryuuichivel ketten tartjuk a frontot, most mi csináljuk azt, amit Asaménak kellene. Kobayashit és az apámat letartóztatták, gondolom, leadták a tévében is a dolgot, mert anyám teljesen kivolt éjjel, szóval elugrottam hozzá is. Van még egy kínai, aki ugyan nem Triádok tag, de okozhat kellemetlenségeket. Ő az egykori mentorom, aki támogatott az úszói pályafutásomban és feltétlen találkozni akar velem, ám bizonyosan köze van a Triádokhoz, úgyhogy azt gyanítom, most az elsődleges feladat hazarugdalni őt.
- Valószínűleg, legalábbis ez lenne a leglogikusabb lépés... Akkor ezért van nyakig elmerülve Nishida a papírjaiban - gondolkodik el. - Másrészről meg ha ennyire téged akar és ennyi év után is, gondolom, nem marad majd nyugton a seggén, amíg meg nem kaparintja azt, amiért jött - folytatja a hangos gondolkodást. - Akihitoval mi van? Róla sem tudok semmit egy ideje.
- Igen, ez sanszos, hogy azért – ismerem el, aztán lesütöm a tekintetemet. Kazunak igaza van, Lux most csak kivár, ha hétfőn nem jelenek meg nála, elkezdi megszervezni, hogy valamilyen módon mégis „megkaparintson”. Szörnyen hangzik ez a szó a személyemre vonatkoztatva… mintha valami tárgy lennék, amit elvehetnek Asamétól… Megborzongom ettől.
- Nem fog a közeledbe kerülni – közli velem Tatsuki, mire felpislantok rá. Az arckifejezése komoly, még azt is feltételezem, hogy köze van Lux felbukkanásának ahhoz, hogy őriz engem. Vajon ez azt jelenti, hogy egykori mentorom veszélyesebb ellenfél Feinél? Nem vagyok biztos benne, hogy nem, ami aggaszt. Hétfő nincs olyan messze, Asame addig nem szedi össze magát annyira, hogy meg tudjon védeni, ha erre lenne szükség. Tatsuki ugyan velem van, Ryuuichi sem fog cserbenhagyni és most Shinjit is rám állította, mégis... Ijeszt a gondolat, hogy ez a sok védelem azért jár nekem, mert Lux vadászik rám. Nem vagyok préda. Szeretném azt hinni, hogy a pirszingesem csak az állapotom miatt aggódik, nem amiatt, hogy az a vén kecske végül csak eléri, amit akar, vagyis engem.
- Hagyjuk a Lux-témát. Amúgy sem tudok róla sokat – teszem hozzá a biztonság kedvéért, és ennek megfelelően válaszolok Kazu kérdésére. – Ryuuichi ma beszél vele, merthogy már egész jól van, nem ugrándozhat, de nem kell nyomnia sem kötelező jelleggel az ágyat.
- Ennek örülök, azért érdekelne, mit tudott meg, ami miatt ennyire elverték - sóhajtja. - Valami rohadtul azt súgja nekem, hogy az információnak, amit Akihito megtudott, köze van ehhez a Luxhoz és Feihez... Tulajdonképpen azon kívül, hogy Asame védeni akart, mi volt a valódi oka annak, hogy hasonmás kellett a versenyre? Nishida csak annyit mondott, hogy viselkedjek Shinjivel úgy, mintha te lennél, de nem igazán avatott be a dologba.
- Engem is érdekel - vallom be őszintén.
- Kazuki, szállj le a Lux-témáról - szólítja fel és figyelmezteti egyszerre erélyesen őt Tatsuki. - Nem véletlenül nem beszélték meg Deonnal ezt - teszi hozzá, én pedig elég kellemetlenül kezdem érezni magam. Zavar, hogy nem tudom az okot, pedig nagyon úgy fest, hogy fontos infó. Mi lehet az?
- A valódi ok... - kezdem, hogy rásegítsek a túllendülésre -, hogy majdnem biztosak voltunk benne, hogy a versenyen én leszek Fei célpontja. Ha engem hurcolt volna magával, nagy szarban lettünk volna - mondom meg nyíltan. - Igazából tök nehéz volt megszülni, hogy hasonmásom lesz, mert Asame nagyon sokáig ragaszkodott ahhoz, hogy ő és te vigyázzatok rám. Nekem ez rohadtul nem volt ínyemre és kezdtem kiakadni, ezért kértem egy kimenőt Tatsukihoz és miután visszajöttem, ő ajánlotta, hogy nem kell megjelennem a versenyen. Ezután már kézenfekvő volt egy hasonmás, nekem meg alig volt időm Shinjit olyanná tenni külsőre, mint én - mesélem félig mosolyogva. - Akarod elmesélni, hogy mértük le, mennyire sikerült jól a belépőd Asaméhoz? - kérdezem meg Shint.
- Ahhoz képest rohadt jó munkát végeztél - mondja nekem Kazu elismerően, mire elvigyorodom, hiszen tisztában vagyok ezzel a ténnyel. Asame arcáról tökéletesen lejött, hogy remek munkát végeztünk. Mert ez nem csak az én érdemem.
- Fényezzelek kicsit? - kérdez vissza Shinji mosolyogva. - Én léptem be az ajtón Deon helyett Asame-sama dolgozószobájába, ő pedig lazán közölte a főnökkel, hogy reménytelen vagyok - vonja meg vállát. Tatsuki kuncog ezen, én meg alig bírom ki, hogy ne intsem le mindkettejüket.
- Nem csak az én érdemem - közlöm Shinjivel. - Egyébként is a te ötleted volt, hogy Asame tesztelje le a munkánkat - teszem hozzá lazán. - És a dolog úgy volt, hogy Asame megkérdezte az ál-Deontól, hogy hogy halad Shinjivel, és arra mondtam az ajtón túlról, hogy reménytelen az egész - javítom ki a srácot. - Az a fej...! Látni kellett volna...! - teszem hozzá vigyorogva. Kazu felnevet, s szerintem megnézte volna Asamét abban a pillanatban, amikor hirtelen két Deon állt előtte és rájött, hogy összekeverte őket. Igen, valóban fantasztikus volt...
- Mindig a legjobb bulikból hagytok ki - jelenti ki tetetett sértődöttséggel, Shinji viszont mosolyogva a fejét csóválja.
- Azt azért ne felejtsük el, hogy Asame-sama nem éppen azzal volt elfoglalva, ki lép be az ajtón - egészít ki engem, mire felemelem a fejem és vigyorogva megcsóválom -, de legalább bejött a dolog.
- Persze, előbb fényezünk, aztán összejárjuk a friss polírozást sáros tappanccsal, ugye? - kérdezek oda neki, mire Tatsuki megint kuncog, aztán zsebéből cigarettát húz elő és Kazura néz.
- Nehogy unatkozzanak a takarítók... - válaszol lazán a testőr.
- Szabad? - kérdezi meg tőle. Hm... Úgy tűnik, Nishida szigora hatott rá, máskülönben rágyújtott volna kérdés nélkül.
- Nem táncolok, de rágyújthatsz - válaszol gúnyos vigyorral a pirszingesemnek, majd rám néz újra. Tatsuki jót röhög, azt hiszem, Kazu határozottan szimpatikussá vált ezzel a benyögésével a számára, aztán rágyújt. - Mondd, hogy van nálad is! Nishida elkobozta az enyémet - teszi hozzá lemondóan. - Ágyfogság, cigimegvonás... cölibátus... ha így folytatja, inkább papnak megyek - folytatja és az utolsóval kihúzza a szőnyeget a lábam alól. Felvont szemöldökökkel, kínosan röhögve bámulok rá, majd lopva Tatsukira és Shinjire pillantok. A pirszingest mulatattaja a reakcióm, rám kacsint, amitől vörös leszek és inkább megcsóválom a fejem.
- Szóval kiteszel engem olyan veszélynek, hogy amiért cigit adok neked, Nishida letépi a fejem? - kérdezem meg játékosan Kazut. - A többiről nem én tehetek, nincs beleszólásom sem, úgyhogy azzal ne nekem gyere - teszem azért hozzá a biztonság kedvéért.
- Van egy Asaméd, ne félj használni - vág vissza vigyorogva. - A többi... megoldom én, de ha nem adsz most rögtön egy cigit, akkor nem Nishida lesz az, akitől félned kell - közli velem vigyorogva.
- Ja, van egy Asamém, aki jelenleg örül, hogy él és köszönjük szépen, Nishidával pont nem szeretnénk cicázni. - Nem hagyhatom annyiban, de nincs a szavaimban semmilyen él. - Óóó... előbb el kellene kapnod. - És kiugrom az ágyból, majd előhúzom a zsebemből a cigimet és meglóbálom előtte, mellettem azonban elsuhan Tatsukié és Kazu ölében landol. Elrontja a játékom és ezért morcosan pillantok le rá, de ő csak vigyorog.
- Te is megkaptad a felmentésed a fejleszedésről, a barátod se döglik bele a nikotinhiányba és nekem is már mindegy - magyarázza gálánsan.
- Amint el tudom dönteni, melyik énedet rúgjam seggbe, megteszem - közli velem Kazu, aztán Tatsukihoz fordul. - Hálám üldözni fog a sírig... bár sokra nem mész vele - mondja neki vigyorogva. - Shinji? - kínálja meg cigivel őt is már mindegy alapon, de ő nem kér.
- Ezt - felelem és visszaülök Kazuhoz, hogy a kezét a vállamra tegyem. Nem a seggbe rúgásért lelkesedem ennyire, hanem nem akarom, hogy szarul érezze magát azért, mert most nincs jól. Ez nagyon érzékeny terület és ahhoz képest, hogy mindenből kettőt lát, egészen jól viseli magát.
- Vigyázz, mit ígérsz, mert behajtom rajtad - szólal meg a férfi is, s feltápászkodik keresni egy hamutartót, mert azért nem akar a szőnyegre hamuzni, ha már Kazu ilyen nagylelkű volt vele.
- Komolyan beszél ám - suttogom barátomnak, s hogy én se maradjak ki a szórásból, veszek Tatsuki cigijéből, miután az enyémet Kazu ölébe tettem, hogy ha abból kér mégis, akkor vehessen belőle.
- A hálás pillantásomnál többet nem tudok neki nyújtani, sajnálom - kuncogja halkan és rám kacsint. Miért érzem úgy, hogy annyira azért nem sajnálja a dolgot? Elvigyorodom.
- Tudnál mást nyújtani, de nem akarsz - szólok be neki, aztán beleszívok a cigarettámba. Édes-mentolós, még mindig vagy már megint valami vad kombó, de pont ezt bírom ebben az őrült fazonban. Miután hamutálat kerített magának, mellém ül. Mondtam, nem az az engedélykérős fajta és mivel Kazu beoltotta, másodjára nem sétál bele a csapdába.
- Ja, a jobb kezem bemutatkozás céljából, meg a te szenvedésedet elnyújtani, mielőtt módszeresen rúgnálak fenékbe - vág vissza vigyorogva és rágyújt. Mélyet slukkol, lassan fújja ki a füstöt, élvezettel, ami tetszik. - Ez most felér egy orgazmussal - jelenti ki vigyorogva. Tatsukiből kitör a röhögés, én pedig idegesen dobolok párat a térdemen.
- Te figyelj... nincs egy csepp hiányod? Ha gondolod, magadra hagyunk... - ajánlkozom készségesen, de a tetoválómester mellettem csak tovább röhög. Túlságosan jót mulat, így rápillantok, de egyelőre inkább kivár, ráharap vigyorogva az alsó ajkában díszelgő karikára és lepöccinti a hamut cigijéről a tálba.
- De, nikotinhiányom, de egyedül még dohányozni is unalmas.
- Hát... akkor örülök, hogy segíthettem.
- Pontosabban én - veszi át a szót Tatsuki, majd gonosz mosollyal az arcomba fújja a füstöt.
- Részletkérdés, ha nagy leszek, meghálálom.
- Ennél is nagyobb? Tudtommal kinőtted a gyerekcipőt - hecceli őt a pirszingesem. Nézem őt, az örömöt a szemeiben. Csak annyi időre veszem le róla a pillantásom, míg belehamuzok a kezében tartott tartóba, aztán újra őt fürkészem. Szeretném tudni, miért érzi ennyire jól magát, s eszembe jut Ryuu válasza is arra a kérdésemre, miszerint azért küldte-e el Shinjit velünk, mert nem bízik benne. Nekem nincs okom a bizalmatlanságra, de neki nem is engedném, hogy megbízzon Tatsukiban. Azt szeretném, ha lenne valaki, aki kívülállóként tekint rá, elfogultság és szimpátia nélkül. A nem dohányzóra tekintek egy rövid időre, hátha leolvashatom arcáról, mit gondol a rottweileremről, de nem jövök rá, kifejezéstelen képpel figyel minket, csak a poénos részeken mosolyog.
- Rosszul informáltak... a pelenkámat is napjában négyszer cserélik még. “Nőj fel végre, Kazuki!” - idézi minden bizonnyal Nishidát. Tatsuki kérdő grimasszal néz rá, félig mosolyog, én azonban valahogy kiérzem a srác szavaiból az elégedetlenséget. - Felnőttem... az ajtókilincshez mindenképpen - teszi hozzá csendesen, lemondóan.
- Én nem lennék a helyedben ennyire büszke a pelenkáimra - vág vissza szolídan a férfi, én azonban barátságosan megdörgölöm Kazu vállát.
- Gond van? - kérdezem meg tőle őszintén.
- Nem, nincs - mosolyodik el és látom rajta, hogy nem őszinte, de nem akar ennyi ember előtt beszélni velem. - Apropó, remélem, Asame hamar rendbe jön, lóg nekem egy versennyel - vált témát, én viszont nem hagyom ennyiben, elnyomom a cigimet és kiveszem Tatsuki szájából az övét, majd fejemmel intek neki, hogy szeretném, ha kimenne. Fúj egyet, de mosolyog. Felkel az ágyról, összeborzolja a hajam, amire villogó pillantásokkal válaszolok, majd nagyvonalúan az ajtóhoz lépdel. Még visszanéz, egy utolsót, mintha azt mondaná ezzel, hogy ha szükségem van rá, szóljak, azzal távozik. Shinji már nincs a helyén, szerintem kérés nélkül is lelépett.
- Én is remélem és a versenyed sem marad el - tájékoztatom Kazut. - Sz'val mi van? - kérdezem őt csendesebb hangon.
- Semmi - sóhajtja. Persze, ez pont annyira igaz, mint az előbbi. Makacsul figyelem, miközben Tatsuki cigijét is kivégzem a hamutálban való elnyomással. - Csak besokalltam most már. Tudod, hogy nekem Nishida sokat jelent, de mióta kirobbant ez a Fei-dolog, alig van velem... Nem, ne érts félre, nem a testiség hiányzik, pont ott szarom le, ahol van, nekem az az ember hiányzik, aki akkor lesz, mikor velem van és nem gondol semmi másra... Mindegy is, ez csak az én hisztim.
- Ha mindegy lenne, nem bántana - közlöm egyszerűen. - Engem is nagyon kiborított ez az egész, Tatsuki ezért van velem állandóan. Nem egy testőr típus, de most nagyon őriz. Komolyan. Inkább ott gubbasztott éjjel Asame szobája mellett a fal tövében, mintsem aludni menjen, pedig látszik rajta, hogy hulla fáradt. Igazából én már túlvagyok a hisztin - mutatok macskakörmöket a vallomásom közben. - Asame nem véletlenül döntött úgy, hogy enged dönteni, megyek-e a versenyre. Nem szóltam egy rohadt mukkot se, ez meg nálam sokkal súlyosabb, mintha nyekeregnék, hogy de én ezt és ezt akarom. És... hát... rosszul lettem. Ha kibukom, jön az álomvilág, hogy ne picsogjak és szenvedjek... ezért figyel rám annyira Tatsuki. Én nem tudom, mi lesz azután, hogy bekómálok, de tutira nagyon nem jó, ha ennyire aggódik értem és Asaménak se szóltam, hogy ez van, mert különben kipattanna az ágyból. Fei meghalt, de ezzel közel sincs vége, úgyhogy most én mondom neked, hogy tarts ki - és rámosolygok. - Az, ahogy Luxot kezelik, nagyon baljóslatú - jelentem ki és hirtelen a dosszié jut az eszembe. A földre nézek, Tatsuki otthagyta-e, mert tudom, hogy képes lenne elvinni és belenézni, ha úgy véli, olyan információt tartalmazhat, ami rá is tartozik. Nem fogja hagyni, hogy kihagyják őt a Lux-témából, mert az hozzám is kapcsolódik, engem pedig meg fog védeni, bármitől, bármi áron. Szerencsére jófiú, nem csórta el, amiért hálás vagyok. - Ha meg is tudsz valamit... lehet, hogy jobb, ha nem mondod el nekem - ismerem be őszintén. - Van egy olyan rossz érzésem, hogy kurvára nem kéne tudnom, mi van ezzel az egésszel... Érdekel, de... Hogy mondjam? - kérdezem feszülten a hajamba túrva. El akarom mondani Kazunak, de nem szeretném, ha tudná. Szép kis paradoxon. - Lux... már tizenegy éves koromban is... fura volt velem... Tatsuki csak annyit mondott éjjel, mikor feszegettem, hogy nem az lenne a megoldás, hogy tárgyalok vele, hogy megkapja a szaros pénzét és húzzon a faszba, hogy... izé... Hogy ha nem akarom, hogy ott folytassa, ahol abbahagyta, mielőtt lesérültem... akkor távol maradok tőle. Persze ezt durvábban mondta, de érted, nem?
- Értem. Ígérem, kussolok - mosolyogja. - Azért elég levágós a szitu olyan szempontból, hogy mit akar... Téged, de szerintem ezek után tisztában vagy vele. Jobb, ha ezt a részét én sem tudom meg, nem biztos, hogy be tudnám fogni előtted a számat. - Újabb mosolyt küld nekem, de már nem tudom viszonozni őszintén.
- Igen, vágom... - mondom lesütött tekintettel. Nem tudom, Kazu kihámozta-e a mondandómból, hogy Lux évekkel ezelőtt kezdett engem körbeudvarolni, de ha igen, ha nem, hagyni akarom ezt a témát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése