308.

Ryuuichi

Asame végül visszaalszik, én pedig töltök magamnak egy teát, majd kaját hozatok az egyik személyzetissel. Most már szükségem van valami ehetőre is. Szar így látni a főnököt és tudom, hogy rosszul viseli ezt, most mégis tűr. Talán a kölyök közölte vele, hogy ha ugrál, itt hagyja őt a faszba? Ha nem, akkor nem értem. Majd megkérdezem Deont. Épp csak végzek reggelimmel, mikor halkan kopognak az ajtón és kinyitva azt Akihitoval találom szembe magam.

- Zavarok? - kérdezi csendesen, bekukkantva mellettem.

- Nem, bár most aludt vissza. Belázasodott – állok el az ajtóból, hogy beengedjem. - Rendben lesz, már most olyan makacs, mint mindig – árulom el neki mosolyogva, s hagyom, hogy Akihito odamenjen hozzá és leülve Asame mellé megfogja kezét. Az ő barátságuk tényleg igaz barátság. Pár perc után Aki feláll és visszasétál mellém. Megkínálom teával, amit elfogad, majd leül az egyik fotelba, abba, amelyikbe Yorut ültettem. Éppúgy aggódik Asaméért, ahogy a főnök aggódott miatta.

- Akihito-sama, elmondanád, miért vertek el? Mit találtál? - kérdezem komolyan, mire elmosolyodik.

- Nathan Elerden eladta Deont valami Luxnak, aki állítólag Deon mentora volt régebben és Feinek kellett volna leszállítani az árut. De azt hiszem, ezzel az információval már kicsit elkéstem – sóhajtja és bocsánatkérően pillant Asaméra is. Vállára teszem kezem, mire megfogja azt és elmosolyodik. Megissza a teát, majd megköszönve azt feláll. - Visszamegyek a szobámba, később még benézek, hátha ébren lesz. – Bólintok és hagyom, hogy kimenjen, majd visszatelepedve az íróasztalhoz folytatom tovább a munkámat.